Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-07 / 97. szám, kedd

AZ SZKP HARCA A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM EGYSÉGÉÉRT (Folytatás a 8. oldalról) sadalom elveinek és Ideáljának mélységes megvetése húzódik meg? Ismeretes, milyen nagy jelentőséget tulajdonított V. I. Lenin a munka alapján való szocialista elosztás elvének, annak az elvnek, hogy a dolgozók legyenek anyagilag érdekelve a társadalmi termelés fejlesztésében. Lenin azt tanította, hogy az új társadalom építését nem közvetlenül a lelkesedésre kell alapozni, hanem a nagy forradalom által keltett lelkesedés segítségével az egyéni érdekre, az egyéni érdekeltségre, a jövedelmezőségre. A kínai vezetők elkeseredetten támadják az SZKP programjának azokat a tételeit, amelyek a kommunizmus felé haladó szocialista társadalom politikai megszervezésének a kérdéseivel függnek össze. Azt állítják, hogy az SZKP programjának az össznépi államra és az egész nép pártjára vonatkozó tételei tulajdonképpen azt jelentik, hogy burzsoá tételekkel cserélik fel az államról szóló marxista—leninista tanítást, lefegyverzik a munkásosztályt. A kínai vezetők meg sem kísérlik a szocializmus országaiban végbemenő reális folyamatok ellenzését, hanem a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveiből vett, önkényesen kiragadott és helytelenül értelmezett Idézetekkel zsonglőrködnek. A nemzetközi kommunista mozgalmat olyan kérdésekben akarják ál-elméleti viták útvesztőjébe vezetni, amelyeket már régen megoldottak a marxizmus—leninizmus klasszikusai. Az egyik ilyen kérdés a proletárdiktatúrával kapcsolatos dogmatikus állításaikra vonatkozik. A kínai vezetők makacsul ismételgetik, hogy a proletárdiktatúrát „egészen a kommunista társadalom legmagasabb szakaszába való belépésig" fenn kell tartani. Itt Marx egyik művéből vett Idézetre hivatkoznak, ahol az áll, hogy „a tőkés és a kommunista társadalom között van egy időszak, amelyben a tőkés társadalom forradalmi úton kommunista társadalommá alakul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája."' Ezt az lútzetet, amelyet Marx gondolatmenetének egész szövevényéből ragadtak ki, próbálják felhasználni az SZKP programjának „bírálatához" elméleti alap gyanánt. Azonban a klnal vezetők, amikor félbeszakítják Marx gondolatát, sohasem idézik a következő két sort Marxnak ugyanabból a művéből, ahol a Gothai Programról Marx a következőket mondja: „Nos, a program nem szól sem az utóbbiról (vagyis a proletárdiktatúráról. — Szuszlov), sem a kommunista társadalom jövendő államiságáról." (Marx—Engels id. mű, ugyanott.) Ha a kínéi teoretikusok logikáját követjük, akkor ezért a gondolatért Marxot antimarxistának kell nyilvánítani. Hiszen a kínai teoretikusok — akik állítólag Marx eszméjének alapján állnak — azt mondják: „a proletárdiktatúra elhalása egyben az állam elhalása is." Marx viszont „a kommunista társadalom államiságáról" beszél, amely már nem azonos a proletárdiktatúrával. Éppen arról van sző, hogy Marx, amikor a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet időszakáról beszél, a kommunizmus első szakaszár, a szocializmust tartja szem előtt. A kínai vezetők természetesen ismerik Marxnak ise, Engelsnek is a kommunizmus két szakaszáról tett sok-sok kijelentését arról, hogy a proletárdiktatúra az átmeneti időszak állama, amelynek célja a szocializmus — mint a kommunizmus első szakasza — felépítése. Lenin, amikor rámutatott a szocialista társadalmi átalakulásért folyó hosszú és szívós harc szükségszerűségére, írt „a proletárdiktatúra egész időszakáról, mint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet időszakáról." (29. kötet, 358. oldal, oroszul) A pekingi teoretikusok mindig elhallgatják ezt a Lenin által aláhúzott tételt. Lenin pedig azt mondta, hogy a proletárdiktatúrára „a szocializmus végleges megteremtése és megszilárdítása vegett" van szükség, (29. kötet, 351. oldal, oroszul) s hogy a tőkés viszonyok helyreállításának veszélye elmúltával „megszűnik a proletárdiktatúra". (33. kötet, 75. oldal). így vetette fel a kérdést Vlagyimir Iljics Lenin. Az élet teljesen igazolja a lenini tételek helyességét. Ha a kínai vezetőket valóban érdekelné az igazság, a mi mindennapi életünk gyakorlatához fordulnának, megnézhetnék, hogyan változott meg a szovjet társadalom alapja és társadalmi szerkezete. Lenin a megdöntött kizsákmányoló osztályok elnyomását tartotla a proletárdiktatúra legfontosabb feladatának. A Szovjetunió szocialista társadalma — mint ismeretes — régóta a munkások és parasztok baráti osztályaiból és a népi értelmiség társadalmi csoportjából áll. Valamenynyiüket cz alapvető érdekek közössége, a marxi-lenini ideológia és a cél: a kommunizmus felépítésének egysége fűzi egybe. Hát kicsoda ellen javasolják a kínai teoretikusok a diktatúra gyakorlását? Hová akarnak kilyukadni, hogyan kell érteni azt a követelésüket, hogy az SZKP az országon belül folytassa „az osztályharc politikáját"? Tudjuk, bová vezetett Sztálinnak az az elmélete. liogy az osztályharc a szocializmus építésében aratott sikerekkel arányosan elkerülhetetlenül kiéleződik. Ismeretes, hogy ez az elmélet alapul szolgált a szocialista törvényesség legdurvább megsértéséhez. Az SZKP végzett ezzel és soha nem tűr meg semmi ehhez hasonlčt. Pártunk — mint eddig ls — ez(Marx, Engels: Válogatott művek, 2. kötet, 23. oldal, Kossuth könyvkiadó, 19Q3.J. után ls a munkáosztály és a parasztság szövetsége megszilárdításának, valamennyi dolgozó egységes, kommunizmust építő közösséggé való tömörítésének politikáját fogja folytatni. Az össznépi állam és az egész nép pártja olyan eszme, amely nem négy fal közötti elmélkedés gyümölcse, hanem amelyet az élet hozott létre, s amely tükrözi a Szovjetunióban kifejlődött szocialista társadalmi viszonyok magas érettségét. Mivel a Szovjetunióban régóta felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, a szovjet állam elvesztette a megdöntött kizsákmányclók elnyomására szolgáló szerv jellegét, jelenleg az egész nép érdekeit és akaratát fejezi ki, a munkásosztály pártja pedig az egész nép pártjává vált. A munkôsosztály a maga vezető szerepét a szocializmus teljes és végleges győzelme után már nem a proletárdiktatúrán keresztül valósítja meg. A munkásosztály a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének viszonyai között is a társadalom leghaladóbb osztálya marad. Élen'áró szerepét egyrészt gazdasági helyzete határozza meg, vagyis az, hogy a legközvetlenebb kapcsolatban áll a szocialista tulajdon legmagasabb formájával, másrészt az, hogy a munkásosztály a birtokosa az osztályharc évtizedei által kialakított harcedzettségnek, forradalmi tapasztalatnak. Az SZKP Programjának mindezek a tételei távolról sem csupán elméleti jelentőségűek. Bennük fejeződik ki pártunk gyakorlati irányvonala, pártunk politikája, amelynek célja az egész nép bevonása a társadalom ügyeinek intézésébe a nép tevékenységének fokozása a kommunizmus építésében, a szocialista demokrácia kiszélesítése. A kínai vezetők ugyanakkor figyelmen kívül hagyják Lenin hagyatékát: „A szocializmus lehetetlen demokrácia nélkül... Jellemző, hogy a KKP Központi BizottságánaK 1963. június 14-i levelében és a kínai vezetők más megnyilatkozásaiban még említés sem esik a szocialista demokráciáról, arról, hogy ezt a demokráciát fejleszteni kell a kommunizmus felé haladás közben. Vagy talán van valami köze a marxista—leninista kérdésfelvetéshez annak, hogy a KKP vezető! idealizálják az erőszak módszereit, az elnyomás módszerelt a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet egész útja során? Lenin, amikor rámutatott hogy a proletariátus nem győzhetett volna a földbirtokosok és a tőkések elleni forradalmi erőszak nélkül, azt ls Irra, hogy „A forradalmi erőszak a forradalom fejlődésének csak bizonyos pillanataiban, csak meghatározott, különleges körülmények között volt a forradalom szükségszerű és jogos módszere. E forradalom sokkal mélyebb és állandóbb sajátsága és győzelmeinek feltétele a proletár tömegek, a dolgozók megszervezése volt és marad." (29. kötet, 78. oldal, t

:ziKra. Budapest, 1953.) A klnal teoretikusok azt állítják: „Mindenki, aki elemi fokon Ismeri a marxizmust—leninizmust. tudja, hogy az úgynevezett össznépi állam nem valami új dolog. A burzsoázia képviselői a burzsoá államot mindig össznépi államnak, vagy néphatalml államnak nevezik. Ez aztán a nyomós érv! Ha ilyen logikát követnénk, a kommunistáknak le kellene mondaniok az olyan jelszavak megvalósításáról, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia, mégpedig csupán azért, mert ezeket a jelszavakat a polgári forradalom tűzte zászlajára, majd később a hatalomra jutott burzsoázia elferdítette és ellaposította. Mi viszont ezzel ellentétben úgy véljük, hogy viszsza kell adni e Jelszavak valódi értelmét, át kell ültetnünk őket az életbe, ez pedig csakis a szocializmus, a kommunizmus útján lehetséges. így áll a dolog az össznépi állam fogalmával. Amikor ilyen államról beszélt Lassalle vagy erről beszélnek ma az imperializmus ideológusai, a marxisták helyesen mondják, hogy elméletük a nép megtévesztése. Hiszen ebben az esetben az osztálytársadalom viszonyai között beszélnek egyetemes népi államról, de Ilyen állam nem jöhet létre ellenséges osztályokra szekadt társadalomban. Más dolog az az állam, amely a proletariátus diktatúrájából fejlődik ki, miután a diktatúra az országon belül bevégezte történelmi küldetését, a szocializmus felépítését. Az ilyen állam nem is lehet más, mint az egész nép érdekeit, akaratát kifejező szerv. A szovjtt össznépi állam, amelyben fennmarad a munkásosztály vezető szerepe, folytatja a proletárdiktatúra állama által megkezdett ügyet. Szentül teljesíti a nemzetközi munkásosztály, a világ minden népe iránti internacionalista kötelességét. Az egyetemes népi állam következetesen harcol az imperializmus ellen, jól biztosítja az ország védelmét és teljesíti az egész szocialista tábor védelmében reá háruló kötelességet, fejleszti testvéri együttműködését a szocialista országokkal. A kínai vezetők vitamódszereire jellemző az is, hogy az SZKP Programjának ama következtetését, smely szerint a proletárdiktatúra bizonyos történelmi feltételek között egyetemes népi állammá fejlődik, úgy állítják be, mintha mi lemondanánk a proletárdiktatúráról a szocializmus építésének időszakában. A kínai teoretikusok azt sem átallották kijelenteni, hogy az SZKP „teljesen félredobta a marxizmus-leninizmus kvintesszenciáját, a proletárdiktatúra tanát". Szennyes, szemérmetlen hazugság! Az SZKP Programjában fekete betűkkel ez áll a fehér papíron: „A Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csak szocialista forradalom és proletárdiktatúra eredményeképpen juthatnak el a szocializmusba." A kínai vezetők nem fárasztják magukat a kérdés érdembell tanulmányozásával, s még az SZKP Programjának azt a tételét ls megpróbálják befeketíteni, hogy hazánkban a munkásosztály kommunista pártja az egész nép pártjává vált. Ezt a tételt úgy minősitik, mint „a proletariátus szervezeti és erkölcsi lefegyverzését" sőt mint „a kapitalista restaurációnak tett szolgálatot". Lehetséges, hogy a klnal vezetők netán megpróbálnák valamivel megalapozni a kommunista építés élén álló párt ellen emelt szörnyűséges vádjaikat? Szó sincs róla! A kínai teoretikusok csak úgy egyszerűen, minden logika. vagy érvelés nélkül hozzáfűzték ezt a kérdést az állam kérdéséhez. Mert, ha — ugyebár — a kommunizmus teljes győzelme előtt az állam nem lehet egyetemes népi állam, akkor a pár' sem lehet az egész nép pártja. És ez az egész érvelésük! A munkásosztály pártja, amely nélkül nem valósítható meg az osztálydiktatúra, formálisan és érdemben egyaránt megőrzi proletár osztályjellegé! a szocializmus teljes győzelméig. Ez vitathatatlan igazság. De az is vitathatatlan, hogy a párt — mint politikai szervezet — tükrözi a társadalom osztályszerkezetében végbemenő változásokat. Az SZKP hangsúlyozta Programjában, hogy a munkásosztály a kommunizmus teljes győzelméig a szovjet társadalom vezető ereje marad. A párt a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének Időszakában is a kommunista eszmék kifejezője, a munkásosztály célialnak, alapvető érdekeinek kifejezője marad. Emellett az egész nép pártjává válik. Ez nem valak'it szubjektív óhajára következik be, hanem azért, mert a munkásosztály céljai és eszméi a szocializmus felépítését befejező nép minden osztályának és rétegének céljaivá, eszméivé válnak. Amikor a kínai teoretikusok támadják az SZKP Programjának a proletárdiktatúra történeim! sorsára, a szovjet állam, a szovjet munkásosztály pártjának |ellegére vonatkozó tételeit, figyelmen kívül hagyják a társadalmi élet új jelenségeit, makacsul nem akarják észrevenn', hogv az SZKP Programjának új következtetése! és tételei nem önkényesen készültek, hanem azt fejezik ki, ami az életben valóra vált. Az SZKP XX. és XXII. kongreszszusának Irányvonalát támadva odáig jutottak, hogy kétségbe vonták pártunknak és népünknek a kommunizmus építéséhez való puszta jogát ls. A szocializmus felépítésén már túljutott társadalom átmenete a kommunizmus általánosan klbonatkczó építéséhez: történelmileg törvényszerű objektíve szükséges folyamat. A szovjet nép számára ez az élet által napirendre tűzött Időszerű feladat. E feladat gyakorlati megoldásához nálunk adva van minden szükséges gazdasági, politikai és más feltétel, mert ezeket megteremtette a szocialista rendszer győzelme. Aki ezt a folyamatot akadályozza, az megpróbálja megállítani a társadalmi haladást. Az élet nem egyszer Igazolta azt az Igazságot, hogy egyformán képtelen és káros a történelmileg elkerülhetetlen fejlődési szakaszok átugrásának kísérlete és a társadalmi haladás feltartóztatásának, fékezésének kísérlete ls. Pekingben űgylátszik annyira elvakította a vezetőket a frakció-harc, hogy a nagy hevességben észre sem vették hogyan kerültek ellentmondásba önmagukkal. Hiszen mindössze néhánv évv»l ezelőtt, amikor a KKP Központ! Bizottsága meghirdette a „nagy ugrás" és a „népi kommuna" politikáját, azt állította: „A Jelek szerint hazánkban a kommunizmus megvalósítása már nem valami távoli dolog" fa KKP KB 1958 augusztus 29-1 határozata). Következésképpen a kínai vezetők akkoriban teljesen lehetségesnek tartották a kommunizmus építésébe? való átmenetet saját hazálukban, noha Klrában még épphogy csak kibontakozott a szocializmus építése. Most viszont kétségbevonják a kommunizmus építését a Szovjetunióban, ahol a szocializmus teljes és végleges győzelmet aratott. Hogyan lehe» nem észrevenni azt, hogy a kommunizmus építése a szocializmus felépítésén már túljutott országokban megfelel minden szocialista ország népe érdekeinek, korunk összes forradalmi erőt érdekelnek? Hát nem vilőgos, hogy ez roppant mértékben fokozza a szocializmus példájának vonzóerejét, gvarepltja a szocialista tábor gazdasági és védelmi erejét, egyre kedvezőbb lehetőségeket teremt ahhoz, hogy bővítsük a reális gazdasági, műszaki, kulturális és más segélyt és támogatást minden nép Irányában, amely a szocializmus felépítéséért, a nemzeti függetlenségért és a békéért, az imperializr mus ellen küzd? Hogyan lehet tagadni, hogy a kommunizmus íelé elsőként haladó ország megkönnyíti és meggyorsítja az egész szocialista világrendszer haladását a kommunizmus felé? Hiszen ennek az országnak a népei az egész emberiség számára még kl nem fürkészett utakat törnek, saját tapasztalataikkal vizsgálják meg ezeknek helyességét, kikutatják a nehézségeket, megtalálják e nehézségek elhárítására szoigáló eszközöket, kiválogatják a kommunista építőmunka legjobb formáit és módszereit. Mi éppen ezt az utat tartjuk helyesnek, hiszen a szocializmus országainak népei csak ezen az úton haladva, a szocialista közösség egységét és erejét megszilárdítva, a kommunista eszméket valóra vôltva nyújthatják a leghatékonyabb támogatást az Imperializmus ellen harcoló dolgozóknak. A kínai vezetők azért is támadjôk pártunkat, mert az kidolgozta a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozott tervét, az egész nép alkotó tevékenységének középpontjába állitotte. a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtését, állandóan gondoskodik minden dolgozó anyagi és kulturális életszínvonalénak emeléséről. Mindez valóban szörnyűséges és különös Ügy látszik, a klnal vezetőknek olyan elképzeléseik vannak a szocializmusról és a kommunizmusról, olyan gyakorlatot ajánlanak az új társadalom építéséhez, amelynek nagyon, de nagyon kevés köze van a tudományos kommunizmus marxi—lenini elméletéhez. Sem Marxnál, sem Leninnél sehol egyetlen célzást nem találunk arra, hogy a szocializmus építésének alapfeladatait meg lehet oldani „ugrások" és lovasrohamok módszerével, a haladás társadalmi, gazdasőgl és szellemi feltételei érettségének szőmbavéiele nélkül, a dolgozók anyagi jóléte emelésének semmibevevésével S ha * kínai vezetők „általános Igazság" gyanánt próbálják ránk erőszakolni saját gyakorlatukat, ha „minta" gyanánt olyan társadalmat akarnak ránk tukmálni, amelyben eszményítik az erőszakot, korlátozzák a demokráciát, burjánzik a személyi kultusz, fittyethánynak a dolgozók jólétének, akkor ml kereken kimondjuk: az Ilyen, „általános igazság" és az ilyen „minta" nem felel meg a szovjet népnek, s bizonyosak vagyunk abban, hogy más népeknek sem. A kommunista mozgalom célja a szocializmus, a kommunizmus volt és marad, amely békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget és boldogságot hoz minden népnek. Ml a tudományos kommunizmus elméletét és gyakorlatát követjük, a Marx, Engels, Lenin által mutatott úton haladunk és fogunk ls haladni. A kínai vezetők ráléptek a szovjet—kínai barátság aláakcázásának veszélyes útjára, s mi természetesen erélyesen elítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állásfoglalásai kedvezőtlenül hatnak az egész szocialista táborra és a kommunista mozgalomra. Egyszersmind roppant kárt okoznak Kínának is. Ami az SZKP-t és a Szovjetuniót illeti, mi — híven a marxi—lenini elvekhez — lankadatlanul teljesíteni fogjuk Internacionalista kötelességünket, eddig is megtettünk és ezután ls megteszünk minden szükséges intézkedést, hogy normalizáljuk a szovjet—klnal kapcsolatokat, megszilárdítsuk népeink barátságát. A Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is törekedni fog a helyzet normalizálására, az SZKP és a KKP barátságénak megerősítésére. Pártunk mély meggyőződése, hogy ez a barátság élni, növekedni, erősödni fog. VI. A kínai vezetők bomlasztó tevékenysége a Az utóbbi időben nagymértékben fokozódott a kínai vezetőn bomlasztó tevékenysége, amely arra irányul, hogy szakadást Idézzen elő egyrészt az egész kommunista világmozgalomban, mősrészt egy sor marxista—leninista pártban. Ez e szakadár tevékenység nyílt jelleget öltött széles fronton kibontakozott és fogásait tekintve különösen agyafúrttá és példátlanná vált. A vitái, amelyet a KKP vezetői robban tottak ki a kommunista világmozgalom soraiban, a testvérpártok ellen folytatott nyilt politikai harc eszközévé változtatták. A kínai vezetők láthatóan elhatározták, hogy a végsőkig viszik aknamunkájukat a kommunista világrnozgalom lenini egysége ellen. Az utóbbi napokban nyíltan bejelentették, hogy a szakadás állítólag „elkerülhetetlenné" vélt. Más szavakkal most teljesen felfedték Igazi céljaikat, amelyeket hosszú évek óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban. A kínai vezetők frakclós harcukban odáig jutottak, hogy megszakítják kapcsolatalkat egyes marxista-leninista pártokkal, önkényesen „nemlétezőknek" nyilvánítják őket és az általuk összetákolt szakadár-csoportokat nyilvánítják ,.pártokká". Hangzatosan bejelentették, hogy támogatják azokat a frakclós szakadár-csoportokat, amelyeket ők hoztak létre számos országban, hogy azok harcoljanak a marxista—leninista pártok ellen. Ily módon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e csoporlok szennyes tevékenységéért és a testvérpártok ellen folytatott harcéért. A KKP vezetősége nyilvánvalóan olyan irányban tevékenykedik, hogy a saját égisze alatt megteremtsen valamiféle sajátos nemzetközi tömböt, és e nemzetközi kommunista mozgalom ellen folytatott fokozott harc eszközeként szembeállítsa azt a kommunista világmozgalommal. A nemzetközi demokratikus szövetségekben a kínai küldöttek nagymértékben fokozták bomlasztó tevékenységüket, nyíltan Irányt vettek szeparatista szervezetek megteremtésére, a különböző országok és térségek haladó demokratikus erői között lévő kapcsolatok aláaknázására. Ily módon, bár a kínai vezetők időnként még frázisokat hangoztatnak az összefogásról és egységről, valójában egész gyakorlati tevékenységük a nemzetközi kommunista mozgalom fellazítására, szétszakítására irányul. A kommunista világrnozgalom egysége szempontjából ma a klnal vezetők politikája és tevékenysége a fő veszély. Ennek fényében kell értékelni a KKP Köz(Folytatás a 10. oldalon) 1964. április 7. • ÜJ SZÖ 9