Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-05 / 95. szám, vasárnap

PILLANATFELVÉTELEK Hruscsov elvtárs magyarországi látogatásár ól A szovjet kormányfő magyarországi látogatásának legfontosabb ese­ményeiről, a tárgyalásokról, az elhangzott beszédekről a világsajtó rendszeresen beszámol. De ezeknél talán nem kevésbé jelentősek azok az önmagukban nem nagy horderejű epizódok, amelyek a látogatás han­gulatát, a fogadtatás melegét és a vendég érdeklődését egyaránt tük­rözik: ezekről a kis, de jellemző epizódokról készültek budapesti tu­dósítónk „pillanatfelvételei". Egy nyelven Újpesten ünnepi díszben várja az Egyesült Izzó a kedves vendégeket. A híres lámpagyár művelődési házá­ban gyűlésen találkoznak a munká­sok a szovjet párt- és kormánykül­döttséggel. Az Igazgató elmondja, hogy a 67 esztendős gyár termelése jelenleg csaknem tízszerese a felsza­badulás előttinek; a szénszálas izzó­lámpákat régen felváltották a kryp­tonnal töltött égők, megindult a fénycsövek, a katódsugár csövek, a vákuumtechnikai gépek gyártása; a termelés mintegy 60 százalékát expor­tálják. A gyár termékei 72 országban öregbítik a magyar ipar jó hírét. Hruscsov megköszöni a tájékozta­tást és a baráti összejövetelen beszé­det mond. Belemelegedik a beszédbe — jónéhány mondatot mond már oro­szul, amikor észreveszi, hogy a mel­lette álló tolmács figyelmeztetően kö­szörüli a torkát; vár, hogy lefordít­hassa magyarra a szovjet kormányfő szavait. Hruscsov elmosolyodik és átadja a szót a tolmácsnak: „Elnézést kérek, kedves barátaim, de elfeledkeztem róla, hogy nem beszélnek mindnyájan oroszul. Mégis, talán nem hibáztam nagyot, hiszen barátaim között va­gyok, akik megértenek, mert egy nyelven, igen, végső soron egy nyel­ven beszélünk." Iljics lámpácskáitól az egységes energetikai rendszerig Hruscsov elmondja, hogy Iljics lám­pácskája — így nevezték a szovjet emberek a villanykörtét, annak nyo­mán, hogy Lenin kidolgozta a szov­jetország villamosításának tervét — több volt egyszerű fényforrásnál: mindenüvé elvitte magával a szocia­lizmus eszméinek világosságát. „Iljics lámpácskáitól" eljutottunk az óriás turbinákig, a gigászi erőművekig, és a szocialista országok joggal büsjzkéK arra, hogy közös erőfeszítésük nyo­mán létrejött az egységes energetikai rendszer, amely nemcsak a Szovjet­uniót és Magyarországot, hanem Cseh­szlováklát, Lengyelországot, Romániát és a Német Demokratikus Köztársasá­got is ellátja villamos energiával. „Ezek forradalmi változások — folytatja Hruscsov. — És nem szabad feledni, hogy a néptömegek a jobb élet kiharcolásáért lépnek a forrada­lom útjára. A munkásosztály azért indul a forradalomba, a kizsákmányo­ló rendszer megdöntésére, mert jobb életet akar, ki akarja elégíteni szel­lemi és anyagi szükségleteit." Palacsinta, derelye, cséphadaró Hruscsov elmondja, hogy a dolgo­zók hatalmas többsége mind a Szov­jetunióban, mind Magyarországon be­csületesen és serényen munkálkodik, gyarapítja a társadalom anyagi és szellemi kincseit, vannak — Igaz, nem túl sokan — akik jó! megtanulták a szocializmus nyújtotta jogokat, de fe­ledékenynek mutatkoznak akkor, ha a társadalom iránti kötelességekről van szó. „Az ilyenekről a mi népünk kö­rében az a tréfás mondás járja, hogy megették a palancsintát, megették a derelyét, de már a harmadik munká­hoz, a cséphadaró forgatásához nincs erejük... — folytatja Hruscsov. — A szovjet nép kíméletlen harcot vív a henyélőkkel, a semmittevőkkel. Azt hiszem, a magyar dolgozók szintén így járnak el." A felharsanó taps válasz: a gyár dolgozói megfogják a „cséphadaró" nyelét, határidő előtt teljesítik export­tervüket — megérdemlik a „palacsin­tát" és a „derelyét", tudják és ta­pasztalják, hogy a nagyobb termelé­kenység nagyobb jólétet jelent. A tyúk semleges Komárom megyében meglátogatják a szovjet vendégek a Bábolnai Álla­mi Gazdaságot, a nagyüzemi baromfi­tenyésztés mintaüzemét. 320 000 ba­romfit gondoznak itt, egy tyúk éven­te 262 tojást ad, tojásonként 195 gramm takarmány ellenében, a csir­kék 63 nap alatt elérik az 1400 gram­most átlagos súlyt. Hruscsov szakér­telemmel kérdezősködik; a „csirke­gyár" dolgozói meg ls jegyzik, olyan vendég, aki Igen elkelne náluk „szakvonalon"... A vendég azonban nemcsak dicsér, hanem bírál is. Hozzáteszi, nem azért beszél arról, hogy a nyugati orszá­gokban még jobbak a súlygyarapodás eredményei, hogy „gyantát csepegtes­sen a hordó mézbe", nem azért, hogy elrontsa a hangulatot; dehát őszin­tén, nyíltan kell beszélnünk egymás­sal, s ennek alapja az őszinteség. Hruscsov megmondja, hogy a gazda­ság termelési színvonala magas, de például az amerikai tenyésztők ered­ményei ennél Is jobbak. Számokat idéz: az amerikai farmok eredmé­nyeit, a Szovjetunió kimagasló sike­reit ismerteti és hozzáfűzi, hogy Amerikában a nagyüzemi baromfite­nyésztésben egy ember százezer ba­romfit lát el, az ottani munkamód­szer ötször termelékenyeb, mint a nálunk használatos. „Csak az ostobák hihetik, hogy ez az eredmény a ma­gángazdálkodás fölényét bizonyítja — hangsúlyozza a szovjet kormányfő. — Nem a tőkés eteti és gondozza a baromfit, hanem a munkás dolgozik vele! Le kell küzdeni azt a maradi szemléietet, hogy a csirke hadd ka­pirgáljon, megél az úgy is. Többet és jobban kell termelnünk, és át kell vennünk mindent, ami a kapitalisták módszereiben jó és átvehető." A tyúk jelképpé válik. Az asszo­nyok, akik körülveszik a szovjet kor­mányfőt, nevetnek, de bizonyára el is gondolkoznak, amikor Hruscsov ki­fejti gondolatát: ,,A tyúk se a kapi­talizmusnak, se a szocializmusnak nem híve. Azt lehetne mondani, hogy a tyúk semleges, annak ad több to­jást, aki jobban gondozza, aki job­ban megteremti számára az életfelté­teleket. A baromfi annak ad igazat, aki jobban táplálja..." Ötös fogat De Bábolna Igazi híressége mégis csak a ló. A ménesudvaron lovasban­dérium fogadja a vendégeket, a ta­vaszi napfényben szinte villog a lo­vak szőre. Vágtáznak a magyar és a szovjet lobogót magasra tartó huszá­rok. Sárga pejek kényesen lépkednek, hófehér kancák emelgetik karcsú lá­bukat a zene ütemére. Bemutatják az értékes törzsméneket és a fiatal csikókat, azután a lovasparádé fény­pontjaként felvonulnak a fogatok. A sort a híres bábolnai ötös fogat zárja, fekete színű „csipkés" szer­számmal díszes, hófehér kancák gyeplőjét szorítja Horváth Gyula ko­csis kemény marka, sétakocsizásra várja Hruscsovot és Kádár Jánost a könnyű magyar fogat. A sétakocsizás végén az állami gaz­daság igazgatója a meglepett vendég elé áll: „Kedves Hruscsov elvtárs, dolgozóink szeretete jeléül megaján­dékozzuk legjobb hagyományaink ki­fejezőjével, ezzel a bábolnai ötös fo­gattal. KérjUk, fogadja szívesen!" Hruscsov örömmel veregeti meg a pompás lovak nyakát, azután tréfásan ezt mondja: „Ajándék lónak nem né­zik a fogát. De ide most olyan ven­dégek jöttek, akik azt is megnézik!" Kádár elvtárs rávágja: „Ezek olyan lovak, hogy a fogukat is meg lehet nézni!" Emberközelben Több mint 200 külföldi újságíró kí­séri Magyarországon a szovjet vendé­geket, a világ minden nagy rádió­és televízió-társasága közvetíti a lá­togatás esepiényeit. Az Intervizió és az Eurovízió rendszerébe tar­tozó országok sok-sok millió tv-néző­je lehetett tanúja Hruscsov elvtárs látogatásának, s Hollandia, Dánia, Svédország, Finnország, Franciaor­szág és Nyugat-Németország után a három legnagyobb amerikai televí­zió-társaság, a CBS, az ABC és az NBC ugyancsak közvetítette a híradó­felvételeket, mégpedig a Telstar út­ján. Először fordult elő, hogy Ma­gyarországon lezajló eseményt a Tel­star mesterséges hírközlő hold köz­vetített a tengerentúlra. A tv-híradót Párizsban rögzítették és a Telstar ki­tűnő minőségű képet sugárzott az Egyesült Államokba. Ezek a tudósítások mind aláhúzíák: a magyar nép Hruscsovban közvetlen és rokonszenves vendéget köszönt, aki megszemélyesíti a Szovjetunió em­ber- és békeszerető politikáját. El­ismerés, tisztelet, szeretet, meleg ba­rátság — az érzelmek egész skálája fogadja Magyarországon Nyíkita Hrus­csovot, akit a legközvetlenebbül, a szó szoros értelmében emberközelből ismer és becsül a magyar közvéle­mény. Rudnyánszky István Hruscsov: A magyarok sikerei megmutatják, mire képes a felszabadult nép Díszünnepség a budapesti Operaházban Magyarország felszabadulásának 19. évfordulóján Budapest (ČTKJ — Magyarország felszabadulásának 19. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa péntek este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A kormány és a közélet képviselőin kívül az el­nökségben foglalt helyet N. Sz. Hrus­csov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, a szovjet párt­ás kormányküldöttség vezetője, s a küldöttség tagjai. A himnuszok elhangzása után Dobi István, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Kádár János elv­társ elmondta ünnepi beszédét. Kádár elvtárs után Nyikita Hruscsov lépett a szónoki emelvényre. A két beszédet lelkes tapssal fogadták. Az ünnepség az Internacionáléval ért véget. Szü­net után magas színvonalú művészi műsor következett. Kádár János beszéde Kádár elvtárs beszédében méltatta a felszabadulás jelentőségét és meg­állapította: „A Hitler-fasiszta Iga alól felszabadult magyar nép ls kivívta saját hatalmát, s létrejött a szocia­lista alapokon nyugvó Magyar Nép­köztársaság. Kádár elvtárs ezután történelmi távlatból ecsetelte az ország szocia­lista fejlődését és kijelentette; A magyar nép, amely élvezte har­cában a Szovjetunió, az egész szocia­lista világ, s minden haladó erő tá­mogatását, a néphatalom megvédése ás megszilárdítása után a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével, a szocialista társadalom alapjai leraká­sának befejezésével újabb történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Ezzel uralkodóvá váltak hazánkban a szo­cialista termelési viszonyok. Pártunk VIII. kongresszusa ebben a helyzet­ben már a fejlődés újabb szakaszá­nak, a szocialista társadalom teljes felépítésének útját vázolhatta fel né­pünk előtt. A továbbiakban Kádár János han­goztatta: „Megvannak tehát az ala­pok és a legdöntőbb feltételek ah­hoz, hogy végre az egész dolgozó népre kiterjedő egység, szocialista nemzeti egység alakuljon ki. Ennek az egységnek ma a szocializmus az alapja és magában foglalja mindazo­kat a célokat, amelyekért történel­münk során a nemzet haladó erői va­laha összefogtak: a nemzeti függet­lenséget, a népszabadságot, az anti­fasizmust és a békét." Beszéde végén Kádár elvtárs mél­tatta a magyar—szovjet barátság Je­lentőségét. „Jóleső érzés és lelkesít bennünket, hogy barátaink értékelik a szocializ­mus építésében elért eredményeinket. A magyar dolgozó nép és a magyar kormány erőihez mérten kiveszi ré­szét a békéért folyó hatalmas küzde­lemből. Támogatja az általános és teljes leszerelésre tett szovjet Javas­latokat, amelyek most a genfi tizen­nyolchatalmi leszerelési értekezlet napirendjén szerepelnek. A magyar dolgozók tudatában van­nak annak, hogy eredményeik elvá­laszthatatlanok a szocialista orszá­gokkal való testvéri összefogástól, az egységben rejlő erőtől. Különösen drága számunkra a Szovjetunióhoz Hruscsov elvtárs átnyújtja Kádár Jánosnak a magas kitüntetéseket. (MTI felvétele) fűződő testvéri barátság. A magyar nép soha el nem múló hálát érez fel­szabadítója, a Szovjetunió, a Szovjet Hadsereg iránt. De hálás a Szovjet­uniónak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek azért is, mert szocialista fejlődésünk elmúlt éveiben politikailag és gazdaságilag mindenben segítőnk és támaszunk volt. Reá támaszkodtunk függetlensé­günk védelmében, mindvégig legfőbb támogatónk volt és ma is az szocia­lista építőmunkánkban, építőmunkánk zavartalanságának biztosításában — mondotta beszéde befejező részében Kádár elvtárs. Nyikita Szergejevics Hruscsov beszéde Hruscsov elvtárs beszéde elején örömét fejezte, ki, hogy Magyaror­szág ma valóban szabad, független, virágzó állam, a szocialista ' örszágöK hatalmas családjának tagja. A magyar kommunisták sokat tet­tek azért, hogy egységes népi-nem­zeti frontba tümörítsék a lakosság legszélesebb rétegeit. A kommunisták arra törekednek, hogy a szocializmus eszméje valamennyi dolgozónak szív­ügye legyen, hogy a társadalom va­lamennyi tagja az új élet öntudatos ás tevékeny alkotója legyen. Az új társadalom építése nem egy­szerű. Megköveteli a szocialista épí­tés gazdasági törvényeinek mélyen­szántó Ismeretét, megköveteli azt a képességet, hogy e törvényekkel össz­hangban cselekedjenek, hogy alkotó módon lássanak az Időszerű felada­tok megoldásához, hogy nagy szerve­ző és politikai munkát végezzenek. A Magyar Szocialista és Munkás­pártnak kemény harcot kellett vívnia mind a dogmatizmus, mind a revizin­nizmus ellen, meg kellett küzdenie azért, hogy visszaállítsa a néptöme­gek bizalmát forradalmi élcsapata iránt, és hogy megszilárdítsa a prole­tár állam társadalmi alapját: a mun­kások és parasztok szövetségét. Ma már mindenki láthatja, hogy a magyar kommunisták sikerrel birkóz­tak meg ezekkel a feladatokkal, el tudtak igazodni a bonyolult helyzet­ben, következetesen kijavították az előző vezetés hibáit. Újjáteremtették a marxista-leninista pártot, megszi­lárdították a szocialista államot, moz­gósították a magyar dolgozó népet szocialista vívmányainak védelmére. Hruscsov elvtárs a továbbiakban a szocialista világrendszer erejének és egységének megszilárdításáról beszélt. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek antileninista irányvonalát elítélve megállapította: „Űrömmel tölt el ben­nünket, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom valamennyi kérdésé­ben a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Magyar Szocialista Munkás­párt közös nézetet vall, egységes ái­láspotra helyezkedik. Pártjaink, né­peink egységesek abban a törekvé­sükben, hogy erősítsék a világ vala­mennyi szocialista országa, valameny­nyi kommunista pártja testvériségét. Együtt haladunk és mindig is együtt fogunk haladni a szocializmus és a kommunizmus építésének lenini útján. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió között, a magyar és a szovjet nép között kialakultak és évről évre erősödnek a szívélyes barátság és az egyenjogú együttműködés formái. Lenin-renddel és a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki Kádár János elvtársat Az Országház Munkácsy-termében Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szov­jet párt- és kormányküldöttség veze­tője kitüntetést nyújtott át Kádár Já­nos elvtársnak. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége a Le­nin-rendet és a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát adományozta Kádár János elvtársnak azért a kimagasló szerepért, amelyet a szovjet és a ma­gyar nép közös ellensége: a Horthy­rendszer és a hitleri fasizmus ellen vívott harcban töltött be. Magyarország felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség volt a szovjet és a magyar hősi emlékműnél. A 'párt, a kormány és a közélet képviselőin kívül a szov­jet párt- és kormányküldöttség is részt vett a koszorúzási ünnepségen. A LENINI PART EGYSEGES AKARATA „Lenini pártunk összes szervezetei, valamennyi kommunista teljesen egyet­értett az SZKP KB februári piénumának határozatával. A szovjet nép és az egész világ tudja, hogy a Kínai Kom­munista Párt vezetősége nem ma tért veszélyes útra. Pártnnk nagy tőreimet, maximális fe­lelősségérzetet tanúsított és mindenkép­pen a nemzetközi kommunista mozga­lom összeforrottságának megerősítésére törekedett. Ugyanakkor a kínai vezetők nem szüntették be a nyilvános vitát, sőt makacsai fokozták a kampányt és egyre féktelenebbBi támadták az SZKP-t és más testvérpártokat. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága ezért februári plénu­mán megvitatta a kialakult helyzetet ás kötelességének tartotta a pártaktíva tájékoztatását. A pártdokumentumok megvitatása a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottsá­gainak bővített plénamain igazolta, hogy pártunk teljesen egyetért a Köz­ponti Bizottság lenini irányvonalával és azt mindenképpen támogatja. A pártbizottságok plénumaln ás a pártaktívákon kiemelték azt a tényt, hogy pártunk és Központi Bizottsága A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE már régóta megtesz mindent a nézetel­térések leküzdésére, a Kínai Kommu­nista Párt és az SZKP együttműködésé­nek felújítására, a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió barátságának meg­szilárdítására, a kommunista világmoz­galom egységének erősítésére. Ám a kínai vezetők nacionalista elva­kultságukban azzal válaszoltak az SZKP Központi Bizottsága jóindulatának min­den megnyilvánulására, hogy tovább élezték a nézeteltéréseket, egyre Job­ban támadták a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, a szovjet kormányt és a kommunista világmozgalom közös Irányvonalát. A kínai vezetők antile­ninista irányvonalának igazi értelme annak tagadása, hogy a szocialista rendszer mind döntőbb befolyást gya­korol a világfejlődésre. A kínai vezetők semmibe veszik a tőkésországok mun­kásosztályának harcát, szembeállítják a nemzeti felszabadító mozgalmat a sozcialista világrendszerrel és a nem­zetközi munkásmozgalommal, kalandor­szellemet visznek a külpolitikába, szek­tás és puccsista szellemet a farrada­lom kérdéseibe, védelmezik és konzer­válják a személyi kultusz módszereit, melyeket a kommunista mozgalom el­ítél, helyeslik a frakclózást a kommu­nista mozgalomban. A kínai vezetők szélsőséges forradalmi frázisok leple alatt mindenáron saját nagyhatalmi, ön­ző érdekeiknek akarják alárendelni a kommunista és nemzetközi felszabadító mozgalmat. A vezércikk megállapítja, a szovjet kommunisták nem hallgathatnak és nem is fognak hallgatni, ha a kínai vezetők féktelenül támadják a kommu­nizmus építésének nagy vívmányát, pár­tunk lenini Irányvonalát, a nemzetközi kommunista mozgalom pozícióit. Pár­tunk a kipróbált lenini úton halad a jö­vőben ls, senki sem tántoríthatja el a XX. és XXII. kongresszus irányvona­lától. A kommunista világmozgalom leküzdi a Jelenlegi nehézségeket, Marx, Engels és Lenin zászlaja alatt még szorosabbra, zárja sorait és további si­kereket ér el a munkásosztály nagy ügyéért, a békéért, a népek biztonsá­gáért, a kommunizmus győzelméért foly­tatott {küzdelemben, 1964, április 1 * ŰJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents