Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-23 / 113. szám, csütörtök

Sok sikert a tanácskozáshoz A mezőgazdaságot választotta Á helyi szö­vetkezetben ezdett jófor­lán gyerekfej. :1 dolgozni. A növénytermelé­i csoportba osz­ották be. Mun­<a volt bőven, eggeltől késő :stig a mezőn volt. Két évig dolgozott már a szövetkezetben, ahol ritkán kapott fizetést, amikor elhatározta, hogy az iparba megy dolgozni. BACT­GÁN MAGDA elhatározását tett követte... Dolgozott Érsekújvárott, majd a rózsahegyi cérnagyárban. Naponta nyolc órát töltött az üzemben. Keresete meghaladta a havi 800—1000 koronát. Mun­káján kívül bőven volt szabad ideje is. Délutánonként sokat sétált, este pedig táncolni járt. Jól érezte magát. Valami azon­ban mindig nyugtalanította. Teltek az évek. A szövetke­zetben megjavult a gazdasági helyzet. A tagok jövedelme megnövekedett, s a fizetés is rendszeressé vált. Egyszer lá­togatóba ment haza. Meghal­lotta, hogy a szövetkezetben megváltozott az élet. Ceruzát és papírt vett a kezébe. Szá­molni kezdett. Egyhamar rájött arra, hogy az iparban sem ke­res többet, mint amennyit a he­lyi szövetkezetben barátnői ke­resnek. S mivel szüleitől távol él, kiadásai is megnövekednek. Mindig szerette a faluját, így az elhatározás is hamar meg­született... Otthon maradt... Azóta négy év telt el. Bacigán Magda ma az Imelyi szövetke­zet baromfifarmján dolgozik. Hattagú kollektívájuk a szocia­lista munkabrigád büszke el­mért versenyez. Noha Magda csak 25 éves, mégis őt válasz­tották meg a kis kollektíva ve­zetőjének. Hogy munkáját be­csülettel elvégzi, arról legjob­ban az tanúskodik, hogy az EFSZ-ek járási konferenciáján őt választották meg küldöttnek az EFSZ-ek VI. kongresszusá­ra. — Még sohasem voltam Prá­gában — mondja. Kíváncsi va­gyok... De nemcsak a városra, hanem a kongresszusra is. Ha lenne annyi bátorságom., el­mondanám: nem bántam meg, hogy az iparból visszajöttem a mezőgazdaságba dolgozni. A szövetkezetben Is megkeresem havonta a 800—900 koronát és szórakozásra ls Jut idő. - nj ­Ma kezdi meg tanácskozását az EFSZ-ek VI. kongresszusa. Prágában, a Kongresszusi Palotában négy napon át közel 1500 küldött tárgyal majd mezőgazdasági termelésünk eddigi eredményeiről, jelenlegi helyzetéről h és azokról a további feladatokról, melyeket % pártunk XII. kongresszusa tűzött mezőgaz­5daságunk elé. Az elmúlt három év alatt (az V. kongresszus óta) mezőgazdaságunk nem y^^af - dicsekedhet különlegesen jó eredményekkel D PRV^ annak ellenére sem, hogy az állami támo­gatásban nem voit hiány. Mezőgazdasági nagyüzemeink jelenleg sokkal több géppel és gépi berendezés­sel, több szakemberrel rendelkeznek, mint három évvel ez­előtt. Javult a műtrágyaellátás, bővült az öntözőrendszer-háló­zat, több a nemesített vetőmag stb., vannak hát tartalékaink a mezőgazdasági termelés fokozására. Lesz miről tárgyalni küldötteinknek. Menyasszony a kongresszuson Megfontolt elképzelésekkel... Ésszel, szeretettel Ügy mondják, nehéz a szűkszavú embet bizalmába férkőzni. Bognár Károly ser szeret sokat beszélni, így ismerik a falu ban. Nekem is azt mondták: harapófogó val kell kihúzni belőle a szót... Nos ne kem más a véleményem. Nem bőbeszéd' az igaz, de barátságos ember a nyárasdl EFSZ jóhlrű fejőgulyása. Éppen etetés közben találtam az istál lóban. Sebtiben „s-étdobta" a jószágnál az abrakot, aztán beszédbe elegyedtünk Közben körénk gyűltek a társai. így az tán könnyen megoldódtak a nyelvek. Min lehet kíváncsi az újságíró? Elsősorban ls' az emberre, arra hogyan dolgozik, mivel érdemelte ki, hogy ő. i§ részt vegyen az EFSZ-ek kongresszusán. Tizenegy éve foglalatoskodik a jószág körül: tizennégy te-, henet gondoz. Ha belép az Istállóba, az állatok tudják, érzik jelenlétét. Ez az „összeszokottság" ls egyik titka a nagy hOi zamoknak. Előfordult, ha valami miatt kimaradt a munkából, kevesebb volt a napi tejátlag. — Nem adják le úgy a tejet, mint nekem — mondja, — És a gép? Talán kézzel fejnek? — Van olyan tehén, úgy mondjuk „maradi", hogy a gépi nek nem „fogad szót". Azt kézzel kell kifejni. Különben ls mindig utófejést végzünk a gép után... A jószágot is meg kell érteni. A munkát meg ésszel, szeretettel kell végezni, Természetesen takarmány, Jó abrak nélkül hiába minden. — Amint látom takarmányban nem szenved hiányt a Jói szág? — Ügy ahogy mondja. Nálunk a tél végén éppúgy van tat karmány, mint nyáron, vagy ősszel. — Ezért csurog olyan vastagon a tej ugye? — Nem panaszkodhatunk. Tavaly csrportunknak (7 ember. 98 tehent gondoz) a terv közel 260 liter tej kifejését szabta meg. De 320 ezer litert termeltünk. Bognár Lajos csaknem 54 ezer liter tejjel járult hozzá eh­hez a mennyiséghez. Tehenenként, ha kikerekítenénk ez 3900 liter. Nagyszerű eredmény. Azt hiszem ezekután fölösleges is firi tatni, miért megy a kongresszusra. Ilyen nagy tapasztalatú gondozónak lehetőséget kell adni, hogy másoknak is elmondja sikerei titkát. És ez a negyven­éves keménykötésű, szőke ember szűkszavú, de ha munkájáról esik szó, igazán nem fukarkodik, szinte szeretettel beszél a Jószágról, örömmel a munkájáról (m í-i Aki mestere szakmájának ANDRÉ JÁNOST, az abaral szövetkezet agronőmusát nem­csak falujában, hanem szerte a trebišovi járásban is mint jó szakembert ismerik. Már hét éve irányítja a közös növény­termesztését. Megfontolt, nyu­godt természetű ember. A ter­meléssel összefüggő problé­mákat a tagsággal egyetértés­ben igyekszik megoldani. Mi­előtt intézkedne, kikéri az em­berek véleményét, megszívleli tanácsukat, Javaslatukat. — összhang a vezetésben — megértés a tagság között. Ez az alapja a szorgalmas munkának, vallja. A kisparaszti külterjes gaz­dálkodást belterjes nagyüzemi gazdasággá fejlesztették. Nem sajnálják a befektetést a föld termőképességének növelésére. A ráfordítás busásan megtérül. A múlt évi aszály ellenére ku­koricából harmincöt, búzából huszonhat, árpából negyven mázsás hozamot takarítottak be. Az egy hektárra eső jöve­delem meghaladja a 6500 koro­nát. Saját termésből biztosí­ják a takarmányszükségletet ls. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében még nagyon sok fonfos probléma vár megoldás­ra. Ezért nem ls csoda, hogy napjainkban a dolgozó paraszt­ság figyelme a VI. szövetkezeti kongresszus felé Irányul, amelytől sok égető kérdés meg­oldását várják. André János —, aki küldöttként vesz részt Prá­gában a kongresszuson — né­hányat maga ls felvetett. — A mezőgazdasági termelés szakosításáról már igen sokat hallottunk. Sajnos, a gyakor­latban ezeket még csak kis­mértékben alkalmaztuk, pedig a mezőgazdaság továbbfejlesz­tése nagymértékben ettől is függ. Ezekre a problémákra minden bizonnyal a kongresz­szus tanácskozásán is fény de­rül. — Sokat kell változtatnunk a tervezésen. Termelni aka­runk és összhangba akarjuk hozni termelésünket az orszá­gos érdekkel, figyelembe véve a legújabb szükségleteket, kö­vetelményeket. Az eddigi gya­korlat ehhez nem adja meg a teljes lehetőséget. Sokkal jobb lenne, ha az Illetékes szervek csupán az egyes mezőgazdasá­gi üzemektől várható termékek mennyiségét határoznák meg és szabad kezet adnának a ter­melőnek, hogy a termelést sa­ját adottságaiból kiindulva ha­tározza meg. így az eddiginél Jobban érvényesülne a terme­lőüzemek kezdeményezése, ami végeredményben közérdek. Fon­tos megoldani a termelés és a mezőgazdasági termékek árainak összhangba hozását, mert az anyagi érdekeltség is nagymértékben kihat a mező­gazdasági terhelés színvonalá­nak fokozásári... Ilyen és hasonló gondolatok­kal, elképzelésekkel és tervek­kel készül André János, az aba­ral szövetkezet agronómusa az országos szövetkezeti kongresz­szusra, (m—s) A szövetkezeti kongresszuson vai lószínűleg lesz mindenféle rendű és rangú, foglald kozású és beosztár sú ember, már mennyiben a me­zőgazdaságban dolgozik. Azt azonban merem állítani, hogy menyasszony nem sok lesz. Még azt se merném kétségbe vonni, hogy a kongresszuson az egyetlen menyasszony Osváth Erzsike lesz a csallóközara­nyosi szövetkezetből. Az élet­korát az elmondottakból nem nehéz kitalálni, többet nem is illik elárulni. — Miért választottak meg a kongresszus küldöttévé? A vállát vonogatja, s meny-; asszonyosan elpirul. i— ök tudják... 1 — Mióta dolgozik a szövet­kezetben? — Hat éve. >— Hol? i— A kertészetben, j c j^j ksrös? — Jól. Nyáron hat-hétszáz! koronát előlegben. — Van sok fiatal a falui ban? .— Van. í— A vőlegényt? — Idevalósi, de nem dolgoi zik Itthon. Ennyit tudtam meg a menyi asszony-küldöttől, ha csak azt nem számltom, hogy azt Is eli árulta; már elkészült a keleni gyéje. De ez Inkább a vőlei gényre tartozik. Nem sikerült' tőle megtudnom, mivel érde-i melte kl ezt a megtisztelte-; tést. Nyílván semmiért mégi sem választották a szövetkezei ti kongresszus küldöttévé. m Az új technika szószólója Hasznos tapasztalatcsere jegyében... Ha a dudincel szövetkezete­tek vásárra viszik i fajtiszta állatai­: kat, bizonyosan nélkülük térnek haza. A dudincei­ek messze földön híresek sertéste­. nyésztükről, sálig 1 akad olyan szö­vetkezet, amely ( ilyen törzstenyé­szettel büszkélked­hetik. 'Anna Ziaková állatgondozó­nő lelkiismeretes és nagy sza­kértelemmel végzett munkáját az eredmények tükrözik. Tulaj­donképpen ketten dolgoznak a törzstenyészetben Anna Zib­ritovskával. Munkájukat fém­jelzi az állatok osztályozása: ELITE-A ELITE B ELITE-RE­KORD; ezt az osztályzatot pe­dig csak különleges technoló glal Ismeretekkel, — mondhat­nók — a szakma kiváló tudá sával lehet elérni. Anna Ziaková Dudincén azonban egyéb téren is érté­kes tevékenységet fejt ki. A nőbizottságban 1948 óta dol­gozik- és tíz éve már, hogy elnökké választották. A HNB tanácsának is tagja, és mint képvise'ő is megállja a helyét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ismét jelölték a választásokon. Hogyan tud mindenre Időt szakítani, s honnan meríti az erőt, azt még a férje sem tud­ná megmondani. Idejéből fut­ja a takarításra, főzésre, a ház körüli munkára és három kis­lyánya neveiérése. Igaz, hogy Olga a legidősebb lány már nincs otthon, a zvoleni egész­ségügyi Iskolában tanul, de Ľudmila és Margitka még az alapfokú kilencéves Iskola ta­nulói. Érdekes, hogy mindket­ten az iskola elvégzése után édesanyjuk példáját követve a mezőgazdaságban akarnak elhelyezkedni. S valóban, a dudlncelek ná Iánál jobb küldöttet aligha ta­lálhattak volna a földműves­szövetkezetek VI. kongresszu­sára. Ih s-l Páradús tavaszi reggel. Szlkszat Vilmost, az Ipolyi sági szövetkezet elnökét hasztalan keresem az Irodá­ban. — Kint van a telepen. Ott biz­tosan megtalálja — Igazít útba a könyvelőnő, aki az asztalon heve­rő számlák reni dezgetésével foglalkozik. Az Ipoly folyó kanyarula­tának lejtős oldalán húzódó mezőgazdasági épületek kö­zött nagy a sürgés-forgás. A traktorosok a határba indul­nak, odébb kukoricamorzsolás folyik, a műhelyekben pedig vígan kongatják az üllőt. — Hol az elnök? — Éppen most fordult be a zootechnikussal a tehénistálló­ba — mutatnak — a magtár­padlásos férőhelyre a vízveze­tékszerelők, akik az eldugult csatorna kitisztításával fogla­latoskodnak. A jószág még javában maj­szolja, turkálja az Izeléket, szívesen tűri a vakarók csik­landozását. Az állatok csillo­gó szőre az etetők gondos munkáját dicséri. Gömbölyű testük viszont azt is elárulja, hogy a szövetkezet nincs szű­kében a takarmánynak. — Ez igaz — vallja be az elnökkel tárgyaló zootechni­kus. — Ám ennek ellenére nem vagyunk megelégedve a fejéshozammal. — Kevés a szemes takar­mányunk — veszi át a szót Szikszai elvtárs. — Abrak nél­kül meg a tejtermelés foko­zására irányuló minden igye­kezetünk csak puszta kísérlet marad. Vendéglátóim nem írják a hibát a tavalyi kedvezőtlen időjárás rovására, inkább az idei gazdagabb takarmánylap megteremtésének lehetőségei­ről, a hasznosság biztosításéi nak kérdéseiről beszélgetnek. — Tagadhatatlan — vallja be az elnök, — mi semmikép­pen sem bújhatunk ki a fei lelősség alól. A takarmányke-. verő üzemnek azonban pontoi sabbnak kellene lennie a tái pok kiutalásánál. Nyomban előkotorja zsebéi bői a feljegyzéseket, és félre­érthetetlenül bizonyít. Például a tojáshozam ingadozásán poni tosan kimutatható, mikor „spóroltak" a tápokkal a ke­verőüzemben. Ugyanez a tej­hozamon és a hízómarhák, sertések váltakozó súlygyara­podásán is lemérhető ... — A szövetkezetek országos kongresszusának — folytatja — a vágómarhák, sertések szállításánál keletkezett súlyi veszteségek kérdéseivel is kel­lene foglalkoznia. A vidéki ki­sebb vágóhidakat végképp fel­számolták, s ezért sokszor na­pokig vagonokban vesztegel­nek az állatok. A feldolgozott hús szállítása lényegesen csökkentené a veszteségeket. — Mint kongresszusi kül­dött, milyen reményekkel in­dul útnak Prágába? — Meggyőződésem, hogy ezen a fórumon komoly hatá­rozatok születnek a mezőgaz­dasági termelést gátló hibák kiküszöböléséről. Ezenkívül széles lehetőségünk nyílik majd a fejlett csehországi szövetkezetek vezetőivel, tagjai­val a kínálkozó kölcsönös ta­pasztalatcseré^ {thl Vlkanová község nevét so­kan ismerik a közép-szlovákiai kerületben, különösen azok, akik gyakran utaznak Zvolen és Banská Bystrica felé. A vas­útvonal mellett fekszik. Szö­vetkezete eddig alig hallatott magáról, a közepes gazdasági eredmények pedig nemigen vonzzák a kíváncsiakat. Az utóbbi esztedőben azonban sok szövetkezetes figyelme Irányult Vlkanová felé. Erről a válto­zásról Jozef R i e č a n, a HNB titkára így tájékoztatott: — Már messze vidékeken is tudják, hogy szövetkezetünk tehenei gondozottak, tiszták és az egész istálló fénylik a tisz­taságtól. — Ennek hatása megmutat­kozott már az eredményeken is? — A 80 tehénből egy sem be­teg. A TBC ismeretlen. A tej tehát csak egészséges tehenek­től kerül a dolgozók asztalára. — Hány személy gondjára bízták a tehenek fejését? — A munkát már jó eszten­deje 5 tagú asszonykollektíva végzi. Bár a szövetkezet ta­valy az utolsó cseppig eljutat­ta a tervezett tejmennyiséget a csarnokba, az idén azonban mindez már kevésnek bizo­nyult. Ezt elsősorban maguk a fejők vették észre. Ezek után számba vették a lehetőségeket és természetesen saját erejü­ket is, és felajánlották, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tiszteletére a tervezettnél 20 ezer literrel több tejet szállítanak- a közel­látásnak. Jóleső érzéssel töltöttek el a titkár szavai. Nyomban további kérdést szerettem volna felad­ni, ő azonban megelőzött a fe­lelettel. — A fejést természetesen már nem kézzel végzik az asz­szonyok. Munkájuk megköny­nyítésére gépi berendezés áll rendelkezésükre. — Nem idegenkednek a gép­től? — Már nem. Ebben pedig oroszlánrésze van Anna Kies­nlakovának, ő a szószóló­ja az új technikának és a tisz­taságnak a szövetkezetben. Mondanom sem kell, hogy a gépek hibátlanul működnek s az üzemzavar már ismeretlen fogalom. — Tapasztalatait népszerűsí­ti-e másutt is? — Az asszonyok általában visszahúzódnak a közéleti sze­repléstől. Anna Klesniaková azonban képviselője a helyf nemzeti bizottságnak. A mun­kában nem ismer fáradságot, A mostani választási Időszak­ban még arra is szakított ma­gának időt, hogy a járási köz­rendvédelmi bizottság munká.< Jában aktívan vegyen részt, így a HNB titkára. A köíép. szlovákiai kerület szövetkeze­tesei tehát méltán előlegezték bizalmukat Anna Klesniakövá­nak, hogy a többi kilencvennel együtt képviselje őket a kong­resszuson, A bizalmat kiérde­melte, (—e«] íi Marika szerénykedik '•I — Mit mondjalc a delegálás­ról? őszintén szólva nem imái dom a gyülésezést. De Prága az más. Hogy ls mondjam, mégis csak jó érzés volt, amikor tudi tómra adták, hogy engem ls Jei : lölnek a négynapos kongresszusi ; ra. A járási szövetkezeti konfe­rencián meg már Izgultam is, rám ; szavaznak-e a Jelenlevők, vagy lesz újabb javaslat Is. Mert a gai lántai járásból körülbelül én le­| szek a legfiatalabb a küldöttek ! között. — Hogy hány éves vagyok? Tő­1 lem még nyugodtan megkérdez­heti, hiszen a vízkeleti szövetke­zet alig két évvel fiatalabb ná­lam. Én meg úgyszólván még épi | pen csak belekóstoltam a munká­ba. Nem ls tudom, miért esett t rám a választás. Talán csak a­fzért, mert én vagyok a dohány­termelő Ifjúsági csoport vezetői Je. Meg a helyi CSISZ alelnöke. Nevem? Szolgai Mária. — Ennyi még nem elég? Még mit mondjak? Inkább doli gozgatunk, mint magunkról beszélünk. Persze mi lányok egymás között, hja ... — Szót kérek-e? Ugyan miről tudnék beszélni annyi okos, tapasztalt mezőgazdasági dolgozónak. És főként a szakembe­reknek. A dohánytermelésben nincs sok érdekesség. Inkább majd a fülemet, meg a szememet tartom nyitva. Utóvégre.,, de ez talán úgy is van rendjén. — Nem, egyáltalán nem arra gondoltam, hogy az asszony maradjon a főzőkanálnál és ne ártsa nyelvét abba, ami nem szakmája. De többet se akarjon mondani, mint amennyit tud. Mire jő az, más tollával ékeskedni. IJagyjtik ezt. Majd a kongresszus után talán íöbt>et £,, * ü^—SUl Ü] SZÖ 6 * !>•<• áP»"« 2 3-

Next

/
Thumbnails
Contents