Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-22 / 112. szám, szerda

Nehéz megküzdeni az elemekkel Rakoncátlankodik az Ipoly. A máskülönben csendes folyó tavasz­szal és a nyári záporok után kilép szűk medréből és több ezer hektár rétet, legelőt és szántóföldet változ­tat tengerré. A vízkárok évente csaknem 22 millió korona kárt okoz­nak a part menti községek lakos­ságának. — Tettek-e már lépéseket annak érdekében, hogy a szeszélyes folyót megzabolázzák? — kérdeztem a lo­sonci járásban gazdálkodó hídvégi szövetkezet javakorabeli agronómu­sától. — Saját erőnkből — válaszolja — úgyszólván semmit sem tehetünk a károk megelőzésére. Az Ipoly több mint 150 kilométeres szakaszon Csehszlovákia és Magyarország kö­zött az ország határát képezi. Sze­rintem csak a nemzetközi munkameg­osztás alapján lehetne a folyót állan­dóan medrébe kényszeríteni... Ami szövetkezetünket Illeti, évente mint­egy 500 munkaegységet fordít az áradás nagyobb következményeinek megakadályozására. Az Idei tavaszon, csupán a hídvégi határban 60 hektár termőföld, 38 hektár legelő és rét még mindig víz alatt van. Ez jelentős mértékben gátolja e terűletek hasznosítását. Az itt termett takarmány minősége sem kielégítő. Savanyú, csátés a széna, hasmenést okoz a jószágnak. Igazán nem csoda, ha 150 tehéntől csak 220 litert tesz ki naponta a tejeladás. Az elemekkel folytatott állandó harc a termelés szakosítására és arra kényszeríti a szövetkezetet, hogy az állattenyésztés fejlesztéséhez szük­séges etetni valót a terlmés takar­mányokból fedezze. Czibula László agronómus a pon­tosság kedvéért fellapozza jegyzetelt és onnan diktálja az adatokat: — Nyolcvanöt hektáron évelőta­karmányokat, 35 hektáron pedig ku­koricát termesztünk. Cukorrépával ugyancsak 35 bektárt szándékozunk bevetni... Az utolsó szavaknál hirtelen elakad a hangja. Talán el akar tit­kolni valamit, vagy elszólta volna magát? — Nincs titkolni valónk — folytat­ja kesernyésen — ám az oroszkai cukorgyár Irántunk tanúsított visel­kedéséről semmi jót sem mondhatok. A gyár majdnem annyi veszéllyel fe­nyeget, mint az Ipoly. Gondolja csak meg. Az ősszel, november 5-ig 72 vagon répatermésünket az utolsó kilóig leszállítottuk. A répaszelet nagy részét viszont csak karácsony és újév között kaptuk vissza. A ned­ves szelet összefagyott, csákánnyal kellett kiszedni a vagonokból, csupán trágyának használhattuk. Az oroszkai cukorgyárra nemcsak HIdvégen, hanem az egész Ip ily mentén panaszkodnak. A cukorrépa vetésterületét évről évre bővítjük és a szövetkezetek Is szívesen foglalkoz­nak e fontos takarmány- és ipari nö­vény termesztésével. A gyár ugyan­akkor nem fokozza kapacitását, messze elmarad a műszaki fejlesz­tésben. Ha tlgyelembe venné a mező­gazdasági üzemek igényelt, a répa­szelet problémáját szárítással meg lehetne oldani. Igen sokat enyhítene ezzel a környékbeli mezőgazdasági üzemek takarmányozási gondjain. Remélhetőleg a cukorgyár felelős vezetői megszívlelik a több oldalról érkező bírálatot és az Idei répakam­pányban arra törekszenek majd, hogy saját tervük mellett a mezőgaz­daság Iránt vállalt kötelezettségeiket ls maradéktalanul tel|esítsék. A Mezőgazdaságot Ellátó Üzem dolgozóit Is Jogosan bírálják a híd­végiek. A műtrágyák szállításánál ugyanis több ízben előfordult, hogy a szabadon elhelyezett műtrágyákból vagononként 40 mázsa hiányzott. Kl jogosítja fel az (izem dolgozóit, hogy „tervteljesltésük" érdekében a szövetkezetet becsapják, meg nem érdemelt jövedelsmre tegyenek szert? Bálint Lajos elnök, akit a Nemze­ti Front a kerületi nemzeti bizottság képviselőjének javasolt, a jó gazda féltő gondosságával mondotta el, mily erőfeszítésbe kerül, hogy szö­vetkezetüket a jövedelmezőbb gazdál­kodás útjára térítsék. — Megszilárdítottuk a normákat, Jelenleg 25 korona a munkaegység értéke. Nem mindenki értett egyet ezzel a lépéssel Am ha sikerül rá­térnünk a szakosításra, anyagiakban még fokozottabb mértékben díjaz­hatjuk tagjaink elvégzett munkáját. A szarvasmarha-tenyésztésnek gaz­dag hagyományai vannak Hídvégen. Üjabban előregyártott elemekből két sllógödör építését kezdték meg, hogy saját termésükből fedezhessék az ál­lomány egész évi takarmányszükség­letét. Szakosított szarvasmarha-te­nyésztésünk kialakításának azonban még nagyon sok akadálya van a szö­vetkezetben. Többek között a takar­mánytermelés alacsony színvonala és a jelenleg Is 600 darabot számláló sertésállomány, mely az erőtakarmá nyok tava részét felemészti. Az agronómussal az istállóba is ellátogatunk. Nem mindennapos lát­vány tárult elém. Nincsenek rossz erőnlétben a tehenek, a szopós bor­jak azonban elmaradnak a fejlődés­ben, saját lábukon sem képesek megállni. Főképpen az A és a D-vlta­min hiányzik szervezetükből, ezért aránylag sok pusztul el belőlük. Több segítségre lenne szükségük az ipolynyékl állatorvosi körzet szolgá­lata részéről, mely eddig mostohán kezelte a szövetkezetet. A lévai já­rás állatorvosi körzeteiben alig-alig hallani a borjak hullásáról. Miért? A technikusok, orvosok nem sajnál­ják a fáradságot Közvetlen a mun­kahelyen, az Istállókban segítenek, hasznos tanácsokkal látják el a zoo­technlkusokat és az állatgondozókat. A vemhes állatoknál például sikere­sen alkalmazzák a HYDROSOL-t, ami bőségesen fedezi az állatok A és D vitamin szükségletét. Az ADEVETIN blotikumot pedig szérum gyanánt rendszeresen használják. Ezek a serkentőszerek bizonyára az Ipolynyékl állatorvosi szolgálat kész­leteiből sem hiányoznak. Mégis ért­hetetlen, miért oly magas körzetük­ben, főleg a borjú-elhullás. Az állam felbecsülhetetlen összegeket fordít az állattenyésztés fejlesztésére. Ezért a nyéki körzetben sem lehet közöm­bös, élnek-e a rendelkezésükre bo­csátott lehetőségekkel. — Nehéz megküzdeni az elemekkel — mondta búcsúzóul az agronómus. Ilyen körülmények között bizony nehéz. Csak az biztatja az embert, hogy dolgos szövetkezeti tagok, ál­latgondozók, traktorosok, vezetők erejükét nem kímélve fáradoznak a hibák leküzdésén. SZOMBATH AMBRUS A bányászok teljesítik ígéretüket Több mint 96 000 tonna szén terven felül (Tudósítónktól) — A szlovákiai szénbányakörzet igazgatóságán Prievi­dzán tegnap értékelték a szénfejtési terv teljesítését. A bányászok egyre növelik előnyüket és teljesítik a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére telt vállalásukat. Ebben az évben 120 000 tonna szenet ígér­tek terven felül. Április első két dekádjában több mint hétezer tonna szenet lejtettek terven felül. Az év elejétől terven felül jövesztett szén mennyisége meghaladja a 96 000 tonnát. Tehát az Ígéret — 120 000 tonna terven felül — még nem utolsó szava a szlovákiai bányászoknak. Habár a bányakörzet minden vállalata túlteljesíti a tervet, a legjobb eredményekkel a novákyi bányászok dicsekedhetnek. Áprilisban több mint ötezer tonna szenet fejtettek terven leiül és az év elejétől csaknem 52 ezer tonna szénnel adtak többet az országnak, mint amennyit a terv elő­ír. A handlovái bányászok 25 000 tonna szénnel járultak hozzá a bánya­körzet eddig elért szép eredményeihez. —le­rázzák a párt politikáját, odaadással járjanak elől a munkában és az ál­lampolgári kötelességek teljesítésé­ben. A párt alapszabályzata hason­lóképpen a párt szerveinek és szer­vezeteinek kötelességévé teszi, hogy elmélyítsék a párt kapcsolatalt a tö­megekkel, megismerjék a dolgozók nézeteit, s ugyanakkor rendszeresen tájékoztassák őket, állandó szoros kapcsolatban álljanak velük. . A párt politikájának végrehajtása szempontjából fontos, hogy a káder­munkát lenini szellemben, a pártve­zetés egyik elveként értelmezzük. A káderek nevelése, kiválasztása >és elosztása befolyásolja a párt Irány­elveinek, a pártvonalnak az életbe­léptetését. A párt Központi Bizottsága a párt szerveit és szervezeteit úgy vezeti, hogy megfontolt káderpoliti­kát folytassanak, s ennek következté­ben az Irányítás minden fokén, a vezető helyeken álló emberek oly tu­lajdonságokkal rendelkezzenek, ami­lyeneket a pártmunka jelenlegi álla­pota megkíván. A párt és szervei kádermunká­íukban a XII. kongresszus irányelveire támaszkodnak, amelyek nem állítják szembe egymással a szaktudást és a politikai fejlettséget, bár ezzel egyes helyeken még mindig találkozunk. A párt a mai feladatokat szem előtt tartva, mind nagyobb súlyt helyez az emberek szaktudására, főleg a gaz­daság területén. Igaz, a káderek ki­választásának alapvető szempontja továbbra ls az illető politikai öntu­data, a szocializmus ügye iránt érzett hűsége. Eszmeileg szilárd káderekre van szükségünk, olyan elvtársakra, akik kellő szaktudással rendelkez­nek, képesek a rájuk bízott munka­szakasz problémáinak mélyére hatol­ni, meglátják az újat, és szüntelenül készek tovább képezni magukat, hogy a feladatok magaslatán álljanak. É rthető, hogy ma mindenütt na­gyobb szaktudást kívánnak. Ez múlhatatlan része a jobb mun­kának, amelyre oly nagy szükségünk van. Ma a párt abból Indul ki, hogy a két követelmény, egybekapcsolása, kellő politikai fejlettség és szaktu­dás nélkül nem fejleszthetjük sikere­sen a dolgozók alkotó kezdeménye­zését a termelés különböző területein, nem ragadhatjuk meg a termelés új, haladó módszereit, nem juttathatjuk érvényre, nem terjeszthetjük el őket. Ezért a párt káderpolitikájában mél­tán foglal el jelentős helyet a szak­képzettség problémája. A pártmunkában a lenini elvek múl­hatatlan része minden téren az ellen­őrzés. Miért fokozza a párt az ellen­őrzést? Ez a törekvés főleg a párt­szervezetek munkájában nyilvánvaló. Azoknak a bonyolult feladatoknak a következménye, amelyeket jelenleg megoldunk, s amelyek következetes teljesítésének nélkülözhetetlen felté­tele, hogy sürgősen leküzdjük a gaz­dasági és állami szervek Irányító munkájában fellépő hibákat. A párt ellenőrző munkájával kapcsolatos bo­nyolult problematikában tehát — a népi ellenőrző bizottságok létesítésé­vel együtt — további Intézkedést kell látnunk annak érdekében, hogy a dol­gozókat fokozott mértékben bevon­juk a pártvonal valóra váltásának ellenőrzésébe. Az ellenőrzés lenini értelmezése számol a dolgozók széles körű bevo­násával. A párt abból Indul kl, hogy a tömegek fokozott aktivitást fejte­nfek ki, fokozott mértékben érdeklőd­nek a párt politikája, társadalmi fej­lődésünk problémái iránt; ennek megfelelő gyakorlati lehetőséget kell biztosítani a széles körű ellenőrzés számára ls. Így kell értelmeznie a kérdést minden pártszervezetünk­nek. Hisz az ellenőrzés jogának ér­vényesítésénél figyelembe kell venni a dolgozók nézeteit, véleményét és tapasztalatalt, következetesen ragasz­kodniuk kell helyes észrevételeik tiszteletben tartásához. Az ellenőrzést azonban gyakran egyszerűsített for­mában értelmezik, nem értékelik kel­lőképpen eredeti funkcióját. Jelenleg ti, az ellenőrzésben mér­hetetlenül fontos, hogy munkánkban és egész valóságunkban feltárja a haladó jelenségeket, mindazt, ami társadalmunk hasznára lehet. Az el­lenőrzésnek ezeket a felismeréseit szervező munkánkban kell kihasznál­ni ós általánosítani. Magától értető­dik, hogy az ellenőrzésnek fel kell tárnia a hibákat. E kötelessége alól nem bújhatlk kl, és e tekintetben nagyon következetesnek kell lennie. De ez csak az ellenőrzés feladatának egy része, bár fontos része. Helytelen azonban, ha az ellenőrző szerv napirendre tér a pozitív jelen­ségek fölött, amelyek másutt alkal­mazva még nagyobb hasznot hajta­nának a társadalomnak. Elsősorban a jó termelési tapasztalatokra, az új munkamódszerekre, a lelkiismeretes munka és munkafegyelem kiváló pél­dáira gondolunk. A párt tehát nagy jelentőséget tu­lajdonit az ellenőrzés munkájának. A XII. kongresszus után megalakultak a pártszervek ellenőrző bizottságai. Többek közölt az a feladatuk, hogy ellenőrizzék és figyelemmel kísérjék a pártélet lenini normáinak fejlődé­sét és tiszteletben tartását, elősegítsék az egyes kommunisták, valamennyi pártszervezet ós pártszerv pártfegyel­mének megszilárdítását. Figyelmük tárgya az is, iiogyan teljesítik a párt­határozatokat, hogyan viselkedjenek a kommunisták és a pártszervezetek a dolgozók javaslataival, észrevételei­vel és panaszaival szemben. Az ellen­őrző bizottságok felelősségre vonják azokat a kommunistákat, akik meg: sértik a pártélet normáit, a párt- és állami fegyelmet, vagy akiknek élet­módja összeegyeztethetetlen a párt­alapszabályzattal, a kommunista er­kölccsel. A pártélet lenini normál minden kommunista és forradalmi mun­káspárt munkájának törvényét Jelenti. Minden marxista párt köteles betartani bizonyos elveket, szabályo­kat és normákat, melyek múlhatat­lan feltételei annak, hogy a párt cse­lekvőképes forradalmi marxista párt maradjon, amely a dolgozó tömegek korlátlaa bizalmát és támogatását élvezi. Ez is Lenin művének nagy hagyatéka. FRANTIŠEK HÁJEK Á tanulás megbecsülésééri: Az Ifjúság nevelése Iránti felelős­ségnek és a pedagógus-munka megbe­csülésének sok sok jelét figyelhetjük meg a csehszlovákiai magyar sajtó­ban ós a rádióban. Rövid tudósítások­ban és hosszabb cikkekben, sőt Igé­nyes tanulmányokban olvashattuk az elmúlt hónapokban, hogy a társada­lom hngyan segíti és segítheti a pe­dagógust sokrétű és felelősségteljes munkájában. Ám engedtessék meg, hogy a tanító szemével reagá'jak a pedagógiai propaganda egyik alapve­tő problémájára: a kulturáltság, a tudás nem megfelelő becsülésére, ami — különösen a falvakon — még min­dig sok bajnak a forrása. A közeljövőben a több tudás, a nagyobb szakmai hozzáértés még alapvetőbb követelménye lesz a fej­lődésnek. Erre kell az Iskolának, a tanítónak előkészítenie az iskolásokat és azokat ,a felnőtteket ls, akik e kö­vetelményeknek nem felelnek meg. Ez a kor parancsa. A szocializmus győzelmével keletkezett új körülmé­nyek között tehát a népművelési in­tézmények a szülői munkaközösségek tevékenységének, tehát a pedagógiai propaganda hatékonyságának fokát elsősorban az szabja meg, hogy há­nyan igyekeznek a falu, a város lako­sai közül magasabb műveltségi szin­tet, szakképzettséget szerezni. Há­nyan járnak a dolgozók iskolájába ós a különböző szakmai, nyelvi, mű­vészeti és más kurzusokra. Az Iskolai munka fontos értékmérője: hányan végzik el a kilencedik évfolyamot, Dél-Szlovákiában ugyanis — a cseh és az észak-szlovákiai járásokhoz vi­szonyítva még mindig sok az olyan tanuló, aki a kötelező iskolalátogatást az 5., 6., 7., vagy a 8. évfolyammal fejezi be. Az elmúlt évtizedek négy­öt elemis színtjéről a modern, kilenc évfolyamos alapiskola színtjére emel­ni a dolgozók tudását, ez nem könnyű feladat. Ez az eddigieknél sokkal céltudatosabb, egészségesebb irányí­tású pedagógiai propagandát követel meg, mind a sajtó, mind a rádió ré­széről, de a népműveléstől, a nemzeti bizottságoktól és a Csemadoktól Is. Vegyük csak egyetlen község pél­dáját a sok közül: a galántai járásban levő Nádszegen csupán ebben az év­ben az alapiskola ötödik évfolyamá­ból 4, a hatodikból 6, a hetedikből 10, a nyolcadikból pedig 18, tehát együtt: 38 gyerek nem végzi el az alapiskola kilencedik évfolyamát. Jó egypár esztendővel ezelőtt, — Igaz* hogy azóta ugyan már e téreu a hely­zet javult — a falu egyik vezetőjének gyermeke Is a 4. évfolyamból maradt ki, azzal az Indokolással: minek is tanulna tovább. E felfogás eredmé­nyeként Nádszegen ma több mint 15Q olyan fiatal ember él, akinek nincs meg a teljes alapműveltsége. Vajon hogyan válik ezekből az emberekből modern, tudományosan Indokolt mód­szerekkel dolgozó földműves? Vajon nem lenne-e sokkal könnyebb dolga (és alaposabb tudása) annak a trak­torvezetői tanfolyamot végző fiatal­nak, aki Ismeri a fizika alaptörvé­nyeit. Nem végezné-e jobban és köny­nyebben dolgát az az állattenyésztés­ben dolgozó ember, aki Ismeri a bio­lógiát? Ám, ha a faluban a többet tudás igényét, a tudomány és a tech­nika területén végbemenő forradalmi változásokat, az élet és a termelés egyre bonyolultabbá válását, a töme­gek mind jobban fokozódó részvéte­lét a politikai életben csak a tanító­ság hangoztatja — meg lesz-e ennek a kellő vlszhangja? Minden ünnep egy kissé számvetés és feladataink felmérése ls. A tanltónapl ünneplé­sek után a feladat-felmérés ez: a több tudás Igényét hirdetni és e téren jő példával szolgálni, erkölcsi köteles­sége minden értelmiségi és a falu minden tisztséget viselő dolgozójá­nak. A kötelességünknek eleget tenni, ez legyen az a „minden szónál éke­sebb tett", amely legszebb bizonysága a tanítói munka Igaz megbecsülésé­nek. Ezért hát Nádszegen, meg má­sutt ls, éppen az segítheti legjobban az iskolát, a pedagógusokat, ha elfo­gadják az iskola ajánlatát és meg­szervezik az alapiskola egyéves kur­zusát. Ez lenne a tanítói munka meg­becsülése és egyben a legbiztosabb útja annak, hogy az Iskola valóban a szocializmus fényszórójává váljék, Teremtsünk ennek érdekében — a sajtó és a rádió segítségével — olyan közvéleményt, hogy a falu minden lakosa szégyellje ha egészséges gyermek nem fejezi be kötelező Isko­lalátogatását a kilencedik évfolyam sikeres elvégzésével. Legyen az egész falu büszke arra, hányan tanulnak sikeresen a mezőgazdasági vagy ipari szak-középiskolákban, hányan lesz­nek technikusok, mérnökök, orvosok, tanítók. A kultúra, a tanulás megfe­lelő megbecsülése a termő talaja a tanítók igazán eredményes munká­jának. A talajt előkészítő munkálat azon­ban nem egyedül a tanító feladata, hanem mindnyájunké, az egész tár­sadalomé. Ezt kell állandóan tudato­sítanunk, mert a pedagógusi hivatás ilyen megbecsülése egyben ösztönzés és bátorítás ls: többre, Jobbra sar­kalás, olyan erő, mely az örökös ön­képzés többlet munkájának elvégzé­sére serkent, MÖZSI FERENC öregek a komlóbrigádon A barrandovl stúdióban a „Komló­brigád" utolsó jeleneteit forgatják. Hamarosan elkészül az első csehszlo­vák filmmusical, ami nem más, mint korszerű zenés vígjáték. Vratislao Blatek a forgatókönyv írója és Ladislav Rychman a film ren­dezője alaposan Ismeri a fiatalok lelki világának rejtelmeit. A felvett pózok és meste'rkélt védekező álar­cok mögött meglátják az ifjak érzé­sekkel telített énjét is. Tudják, hogy az iskola osztály-kollektívája jelleg­zetes egyéniségekből, embertípusok­ból tevődik össze. A filmvásznon egyszerű történet elevenedik meg. A 17—18 éves fiata­lok a szünidő utolsó heteit komló­brigádon töltik. A fiúk között ott ta­láljuk az álmodozó, filozofikus Fill­pet is. A többiektől elkülönülve egy padláson húzódik meg, ott ver tanyát vaskos filozófiai kötetek és egy vén harmónium szomszédságában. A bá­jos Hanka véletlen körülmények kö­zött felfedezi a fiú rejtekhelyét. A két fiatal között meleg barátság fejlődik ki. Hankára azonban szemet vetett a csinos Honza ls. Ez a nyurga fiú mindenütt feltalálja magát. A komló-brigád unalmas óráit a kö­zeli vikendházban élő magányos fia­talasszony szórakoztatásával tarkítja. Ám Hanka Jobban tetszik neki, mint ez a fiatalasszony, s hevesen udvarol­ni kezd a kislánynak. Amikor rájön, hogy Hanka nem hajlandó érzelmeit visszonoznl, bosszúból beárulja Han- ka és Filip barátságát. Hiába minden kimagyarázkodás, Fillp kénytelen megválni a brigádtól. Hazautazik. Hanka a fiú iránti szoli­daritásból szintén távozik. Honza magára marad a kollektívában, osz­tálytársai mind elítélik, egytől-egyig elfordulnak tőle. A filmben főleg fiatalok szerepel­nek. Hankát Ivana Pavlová, Filipet Vladimír Puchold, Honzát Miloš Za­vadil — mindhárom a Zeneművészeti Főiskola növendéke, — alakltja. Ire- ne Kačírkovä a tanárnő, Josef Kemr az EFSZ elnöke, LlbuSe Havelkovi Kataríne szerepét formálta. A film zenéjét Jifí Balant, Vlastimil Hála és Jiň Malásek szerezte. A felvételek Ján Stallich operatőr munkáját di­csérik. Jskaj Ivana Pavlová a film egyik jelenetében 1984. április 22 * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents