Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-21 / 111. szám, kedd

A forradalmár grafikus, Krón Jenő a Szlovák Nemzeti Galériában „Egész művészi tevékenységemre impulzusként ható erő az intuitíve átélt humanista szellem volt — a maga abszolút kiteljesedésében. Tehát voltaképpen (de öntudatlanul) a szocialista humanizmus művészi formáit kerestem," — vallja Krón, Jenő az európai rangú kiváló rajzoló és rézkarcolőművész. Szobráncon 1882-ben született. Művészi elhivatottságot érzett magában. Először Pesten egy kőnyomatos intézetben tanulóskodott. Később az akadémián, s az akadémiától elforduló, az új haladó magyar képzőművészetet kibontakoztató Nagybányán teljesedett ki tudása. Tanulmányútján München, Párizs és Londonban találkozik a modern európai stílustörekvésekkel. Az új formai vívmányok ismerete mellett is alkotásának az eszmeiség a főmozgatója. Szívügye a munkásság sorsa. A Diósgyőri Vasgyárban (1912) gyűjtőit élményeinek szenvedélyes művészi kifejezést ad grafikai sorozatában, melyről Lyka Károly Így nyilatkozik: „Nyugodt szemmel néz az életbe, meglátja azt, ami megörökítésre méltó. Műve nagyrészt a munka Intenzív lüktetését mutatja." A háború Krőnt is magával sodorja, a szocialista forradalom hajnalát hadifogolyként éli át. Hazatérve alkotásaival az új élet építői közé áll a TaUvegiparunkban is egyre Inkább tért hédlt az automatizálás. A dubňanyi Moravia üveggyárban például már az 50-llteres üvegeket is automata önti. (Bican felvétele — CTK) nácsköztársaságban. Logikusan következik ebből, hogy 1919 nyarán a fehér terror elől menekülnie kell. Kas sán talál otthonra több sorstársával együtt. A modern európai művészet sugalmazásaiból táplálkozó és forradalmi tartalmú munkái vonzzák az ifjúságot. Már 1921-ben nyitja meg esti rajziskoláját a Kassai Múzeumban. Kitűnő pedagógus, aki a szlovák képzőművészet számára több jőnevű mestert nevel. Élükön K. Sokol áll a világhírű grafikus. A Szlovák Nemzeti Galéria megkésve, de bensőségesen ünnepli grafikai kabinetjében rendezett kiállításával Krón Jenő 80. születésnapját. A bemutatott anyag toll-, kréta-, ceruzaés ecsetrajzai, fa- és rézmetszetei s kőrajzai tárják elénk alkotásának egy töredékes, de jellegzetes részét. Nagyszerű grafikai kultúrájáról tanúskodnak a Gyárak, a Sztrájk, a bánya sziklafalát, s ezzel együtt a társadalom könyörtelen válaszfalait ostromló Bányászok (1914), az Arcmások, s a litográfiái sorozatok: a Munka dicsőítése, az Ember, az Alkotó szellem, s a Termékenység. Kelet-Szlovákia műemlékei, Eperjes Fő-utcájának több évszázad építészeti stílustörekvéseit jelző gyönyörű házait, festői udvarait, — a régi Kassát, a város peremének kanyargós utcácskáit, süppedő szegényszagú viskóit, kietlen gyártelepeit rögzítik rajzai. 1926-ban testvéréhez költözik Milánóba. Itt születik meg a világképére, érzésvilágára utaló Nap fia, s az Erósz című sorozat. A Magány, a Család, az Elet erdeje, a Győzelem harmoni kus kompozícióikban fölényes rajztehetséggel, szoborszerű plasztlcitással formálja nyújtott-testű izmos alakjait, erőt, céltudatos akarást éreztető, őszszetartozást kifejező ritmusos mozgásukat. 1945 óta Budapesten él és alkot. Végre szabadon adhat hangot az Üj Ember, a Felszabadulás szimfóniáfSnak, a Dolgozók határtalan összefogásának. Nyíltan szólhat, már nem jelképesen mint azelőtt — a Kapitalizmus pusztulásáról, a Kölcsönös megértétről. Ünnepli az Anyaságot és himnuszt zeng az Eljövendő atomkorszakról. Az ósz mester meghatározása szerint: A művészet nemcsak tükrözője az életnek, mindinkább a tömegtudat általános fejlődési vonala mindenkori szintézisének „kiklsérletezője". Bárkány Jenőné Az érdek fűződjék a társadalom szükségleteihez Az anyagi érdekeltség a vállalat figyelmét a.termelés megszokott eredményeinek megjavítására, a nyereség növelésére, az önköltség csökkentésére stb. ösztönzi, és ez sokkal erősebben nyilvánul meg, mint a műszaki fejlesztésre irányuló törekvés. Ezek az érdekek a vállalatot elsősorban a gyártmány termelési költségeinek csökkentésére, nem pedig használati értékének növelésére ösztönzik. A gyártmány használati értékének növelése csak akkor felel meg a vállalat érdekének, ha az a termelési költség csökkentésével együtt jár. A használati érték és a gyártmány értéke közti ellentmondást tehát csak akkor szüntethetjük meg, ha a használati érték mindennemű növelése egyben az érték csökkentését is jelenti. Más szóval, ha a gyártmány minőségének megjavítása egyben az önköltségek csökkentését, illetve a vállalat nyereségének növekedését is jelenti. Itt olyan intézkedésekre gondolok, amelyek különböző árpótlékokkal előnyösebbé tennék azoknak a gyártmányoknak az előállítását, amelyek anyagmegtakarítást, illetve jobb minőséget jelentenek. A vállalat anyagi érdekeinek negatív befolyása elsősorban az árak lévén egyenlíthető ki. Erre irányul a kétféle árrendszer, amelynek célja fokozni a vállalatoknak új, fejlettebb gyártmányok termeléséhez fűződő anyagi érdekeit. Az elavult gyártmányok előállítói fokozatosan egyre kisebb árat kapnának portékájukért, s Így a vállalatok arra kényszerülnének, hogy új, gazdaságosabb gyártmányokat vezessenek be. A Szovjetunióban a közgazdászok azt javasolják, hogy már a tervben vezessék be az előirányzott és a termelésben elért árak rendszerét. Eszerint minden gyártmánynak két ára lenne: előirányzott ár és realizált ár. Az előirányzott ár állandó lenne. A realizált árat úgy állapítanák meg, hogy előbb nagyobb legyen az előirányzottnál, bizonyos nyereséget eredményezzen a termelési terv teljesítése esetén, s később a munkatermelékenység növekedése és az önköltségek csökkenése alapján fokozatosan leszállítanák. Ez arra ösztönözné a vállalatokat, hogy az elavult termelési módszereket új, fejlettebb módszerekkel helyettesítsék, olyanokkal, amelyek csökkentik a termelési költségeket. Német közgazdászok azt javasolják, hogy a gyártmányok árait az önköltségek alakulásának megfelelőn rövid időszakonként ellenőrizzék. Ezzel azt akarják elérni, hogy a műszakilag elavult gyártmányok legyenek kevésbé rentábilisak, mint az új gyártmányok. Máskülönben ugyanis az elavult áruk gyártása a vállalatoknak nagyobb nyereséget jelentene. Ám tudnunk kell, hogy bárminemű adminisztratív jellegű beavatkozás csökkentheti a gazdasági ösztönző tényezők rendszerének hatását. Biztosítani kell, hogy a dotációk rendszere ne vezessen örökös huzavonára a vállalat és íölöttes szerve között. Hazánkban és a többi szocialista országban sem építették még ki az anyagi érdekeltség ösztönző tényezőinek oly rendszerét, amely megoldaná a vállalatokban a műszaki fejlesztés problémáit. Az egyes ösztönzp tényezők rendszerint csupán egy-egy részletkérdés megoldásához járulnak hozzá. Az anyagi érdekeltség ösztönző tényezői révén még nem sikerült elérnünk, hogy a vállalatoknak érdekük legyen az állandó és hosszú lejáratú műszaki fejlesztés. A rövid lejáratú, pillanatnyi érdekek erosebbek, elsősorban azáltal, hogy a nyeres-ég növelése érdekéljen csökkenteni Igyekeznek az önköltségeket, s ez erő sebb annál a törekvésnél, hogy jobb gyártmányokat állítsanak elő, bevezessék e termelésben az új technikát. RUDOLF FILKUS kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa Miért kell manőverezniük az űrhajóknak A világűrkutatási programnak megfelelően a Szovjetunióban 1964. április 12-én fellőtték a Poljot 2. irányítható és manőverező kozmikus repülőtestet. Az űrhajó felbocsátásának célja a TASZSZ jelentése szerint a minden irányban manőverező kozmikus repülőtestek további tökéletesítése és a kozmikus testeknek a világűrben egymáshoz való közeledésével és találkozásával összefüggő kérdések tanulmányozása. Már a múlt év végén kiröpített Poljot l.-gyel kapcsalatban is sokakban felmerült a kérdés: Miért kell tulajdonképpen manőverezniük a mesterséges kozmikus testeknek? Nem ienne célszerűbb mindjárt a Földről megadni helyes irányukat, illetve a földi állomásokról vezérelni irányitó rendszerüket? Az űrkutatás új utakon A Poljot űrhajók új típusú kozmikus testek, elődjeiktől eltérően ugyanis manőverezni is képesek a világűrben (meg tudják változtatni irányukat és sebességüket). A manőverezés problémája persze nem újkeletű. A tudósok az űrhajózás kezdeteitől figyelmesen tanulmányozzák és számos tanulmányt közöltek róla. Manőverezéssel különböző célok érhetők el. Nem csupán a kozmikus hajók és mesterséges holdak találkozásáról van itt ugyanis szó, hanem például ezzel a módszerrel pontosan egy síkban helyezhetők majd el az ún. sztacionáris mesterséges holdak, amelyek a jövőben a televízió-műsor t-. közvetítésére fognak szolgálni. A Föld fizikai tulaj' donságainak felderítésére és a meteorológiai célokat szolgáló mesterséges holdaknak is szükségük van a manöverezőképességre; elméletileg már nagyon pontosan kidolgozták a bolygóközi manőverezés feltételeit is. A III. a megközelítés szakasza, amikor a manőverező űrhajó 100 kilométernél kisebb távolságra jut a célhoz. A közeledést végző űrhajó azonban még nem tudja, milyen lesz a találkozás sebessége és hol lesz a helye. Működésbe lépnek ezért a rádiólokációs berendezések, a televíziós kamerák, a telemetriai műszerek és önműködő számítógépek. Amennyiben személyzettel rendelkező űrhajóról van szó, a pilóta vizuálisan az „üldözött" űrhajóra Irányítja gépét. A követő hajó közben pontosan méri a két kozmikus test közti távolságot, viszonylagos sebességüket s a két hajó szögsebességét; az utóbbit 1. ábra A kozmikus randevúk vagyis két kozmikus hajó találkozása fontos lépést jelent a jövő kozmikus telepeinek és indító bázisainak létesítése szempontjából, amelyek tudományos feladatok végzésén kívül „ugródeszkául" fognak szolgálni hoszszabb utak végzésére. A szovjet kozmikus repüléseknél ezért a tudósok nagy előrelátással két űrhajó találkozásának kérdéseit is tanulmányozzák. Már Bikovszkij és Tyereskova páros repülése ls kimutatta az Ilyen találkozással összefüggő egyes nehézségeket. Két vagy több űrhajó oly módon találkozhat a világűrben, hogy mind a kettőt lehetőleg egyazon pályára juttatják, vagy pedig egymást keresztező pályákon repülnek, amelyek a kereszteződés előtt egymásra kapcsolódnak. Két teljesen azonos pályát persze bajosan lehet megvalósítani. Az 1. ábrán például két pályát (I. és II.) látunk, amelyeknek azonosaknak kellett volna lenniük, ámde mindjárt a második űrhajó hordozórakétájának indításánál eltérések merültek fel. Elsősorban nem lehetett elérni azonos húzóerőt ugyanolyan hosszú Ideig és ugyanolyan Irányban, mint az első űrhajó esetében. A két pálya elhajlása aztán még növekedett a meteoritok és kozmikus por véletlen becsapódásai, a napsugarak nyomása, illetve a kozmikus sugaraknak az eltérő alakú űrhajókra való hatása következtében; befolyást gyakoroltak rájuk a Föld mágneses, elektromos és gravitációs terében bekövetkezett változások is stb. (Az 1. ábrán az 2. ábra valamilyen szilárd rendszerre, pl. a Földre, Napra vagy csillagokra vonatkoztatva határozza meg. A követő űrhajó ily módon önműködő berendezéssel vagy ember segítségével (ha személyzettel rendelkezne) megállapítja a találkozás pontos helyét és Idejét s főleg azt, hogyan alkalmazkodjon repülése az első űrhajó repüléséhez. Mindezeket az adatokat az űrhajó a Földre is közvetíti, ahol a megfigyelők ellenőrzik mindkét kozmikus test repülését s esetleg másképp ls befolyásolhatják pályájukat. Az utolsó, IV. szakaszban parancsot kapnak a finom motorok, amelyek biztosítják a szükséges sebességet és irányt, valamint a meghatározott hely elérését. Nem szabad itt megfeledkezni arról, hogy mind a két űrhajó óriási sebességgel repül, tekintélyesek tehetetlenségi erőik s nagymértékben befolyásolják őket a Föld gravitációs erői. Amikor tehát a manőverező hajó megpillantja maga előtt célpontját, nem dönthet úgy, mint pl. a vadászgép pilótája, aki egy másik repülőgépet üldöz. Nem adhat ki egyszerűen Ilyen parancsot: „Növelni a sebességet és egyenesen a célpont felé, előre!". A II. kozmikus hajónak például a 3. ábra szerint a 3-as irányban kell bekapcsolnia a motorokat, hogy a valóságban a 2 es irányban repüljön s Ily módon az l-es pontban elérje a célpontot. A követő űrhajó gyakran több ilyen rövid idejű húzási lökés segítségével alkalmazkodik az első hajó repüléséhez. A megközelítés taktikáját bonyolult számítások és a tapasztalat határozzák meg. Igényes műszaki apparátus A manőverező hajó berendezése természetesen Igen bonyolult. Nemcsak rengeteg nagy pontosságú műszerekkel kell rendelkeznie, hanem a motorok olyan rendszere sem hiányozhat belőle, amelyek működését finoman lehet vezérelni és változtatni. A motorok számát úgy kell megválasztani, hogy az űrhajó minden irányban manőverezhessen. A húzóerő szabályozása, Illetve az egyes motorok húzóirányának megváltoztatása sokféleképpen történhet. A motorok fúvócsövei pl. kilendíthetők, illetve a motorok fő gázáramába oldaláramok bocsáthatók, amelyek megváltoztathatják a húzás Irányát, a fúvócsövek áramába kormányok helyezhetők stb. Mit hoz a jövő? Két űrhajó találkozása a kozmikus testek manőverezésének csak egyik példája. Itt a 8 km/sec sebességgel repülő űrhajó mozgását 1 km/-sec-nél nagyobb pontossággal kell szabályozni s egyúttal figyelembe kell venni egész sor további feltételt (pl. a repülés síkjainak azonosságát stb.). A manőverezés másik véglete a más bolygókra való repülés. A Hold, a Mars és a Venus elérését célzó repülések hasonló bonyolult követelik 3. ábra apparatúra kifejlesztését: meg amellett, hogy itt a több hónapig repülő bolygóközi testeknek rengeteg üzemanyagforrásra és különleges motorokra van szükségük. Az űrhajók manőverezésének gyermekével, amelyeknek tanúi vagyunk, tehát valóban a kozmikus repülések új szakaszát Indítják meg. (A PRAVDA nyomán) Úszó alagutak A Rajna torkolatának két oldalán épült Rotterdam, a világ egyik legforgalmasabb kikötővárosa, ahol a nagy tengeri hajók is könnyen beúsznak a széles folyótorkolatba. Ez a szerencsés adottság azonban egyúttal a város közlekedésének súlyos akadályoegyik űrhajó henger, a másik gömb zója is. Üj hidakat ugyanis már nem lehet építeni, mert zavarnák a hajózást, a régiek viszont már nem kéalakú. Ha találkozni akar két űrhajó, a második csak abban a pillanatban kezdi meg a manőverezést, amikor a két űrhajó a legközelebb kerül egymáshoz és amikor pályái előre nem látható megváltozása már csak kevéssé valószínű. A manőverező hajónak emellett bizonyos időre van szüksége a műveletek elvégzésére. Az Irányváltoztatás például csak akkor kezdőtlik meg, amikor az űrhajók 90—5 km távolságra jutnak egymáshoz. A manőverezés négy szakasza A manőverező hajó repülését négy szakaszra oszthatjuk (1. ábra). Az I. szakaszt a felrepülés képezi. Az űrhajó a hordozó rakétán égy előre meghatározott előnyös és gazdaságos pályán célpontja felé repül. A repülés II. szakasza a tájékozódás. A manőverezést végző űrhajó már elvált a hordozórakétától és megközelítően a találkozás helyére tájolja be magát. Működésbe lép az inercia-rendszer (olyan vonatkozású rendszer, amelyben a tehetetlenség elve érvényesül) és a tájolást végző motorok. pesek lebonyolítani az egyre növekvő forgalmat. A városi közlekedés csődjének felszámolására nemrégiben nagyszabású tervet dolgoztak ki, s a megvalósítás első lépcsőjeként földalatti vasúttal kötik össze a régi északi városrészt a folyótorkolat másik oldalán fekvő, rohamosan fejlődő déli városrésszel. A teljesen beépített északi városrészben a villamos a föld alatt, a déli részben pedig oszlopos pályán halad majd. Az ún. kéreg alatti alagutakat eddig úgy építették, hogy a tervezeti pálya mentén munkagödröket ástak ki, a gödörben megépítették az alagutat, majd a gödröt betemették. Rotterdamban azonban magas a talajvíz szintje. Minden kiásott gödör vízzel telik meg, ha viszont kiszivattyúzzák a vizet, „elszökik" a környékről a talajvíz. Ez azért káros, mert a rotterdami talaj laza szerkezetű és nedves állapotban nagyobb a teherbírása, mint szárazon. A talajvízszint süllyedése tehát az épületek megrongálódásával járhat. A holland mérnökök ezért érdekes, új megoldást választottak: szárazdokkokban előre megépítik az alagút betonelemeit, azután a 90 vagy 75 méter hosszú vasbeton alagút-elemeket két végükön egy-egy faácsolattal vízmentesen lezárják. Amikor elkészüllek, beeresztik a dokkba a kikötő vizét és az alagút-elemeket hajók módjára elvontatják a földalatti vasút előre kiásott munkagödréhez. A kiásott munkagödölből előzőleg nem szivattyúzzák ki a talajvizet, hanem még hozzáengedriek a kikötő vizéből. A vízzel telt csatorna falait egyszerű és olcsó szádfalak óvják a beomlástól. Az uszályként bevontatott alagútelemeket azu'án egymáshoz szerelik, és a csatorna fenékbe ágyazott cölöpalapokra süllyesztik. Az újszerű alagútépítéssel kétmillió holland forintot takarítanak meg, emellett a meglevő épületekben sem keletkezik kár és a kikötői forgalmat sem zavarja az építkezés. • A földalatti vasút gyors építésével párhuzamosan ugyanilyen módszerrel építik az új vasúti alagutakat és az új közforgalmi alagutakat Is a kikötő vize alatt. Befejezésüket 1965-re, illetve 1960-ra tervezik. (A Népszerű Technika nyomán) 1384. április 21. • (JJ SZÓ 5