Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-03 / 93. szám, péntek

Következetesség oz irányító munka lelke számok Márton, 1963 novemberében a seredi Iskola udvarán a szennyvíz szivatytyúzásánál Vojtech Cambál, a seredi EFSZ tagja, s ugyanebben a hónapban súlyosan megsérült a fiatal Juhos Szilveszter a nádasdi szövetkezet Istállójának fertőtlenítésekor. Juhos életét az mentette meg, hogy az utolsó pillanatban megfogődzott a traktorban s Így a tengely nem tudta magával rántani, azonban mindkét lábát eltörte. Mi volt a balesetek oka? Egyik esetben sem látták el fedőburkolattal a tengelyt egész hoszszúságában ügy, ahogy azt a Földművelésügyi Minisztérium 230/1959. számú rendelete előírja. Más balesetek is előfordultak. 1963 szeptemberében Michal Kudik, a Vágtornóci Állami Gazdaság traktorosa munkásokat szállított haza a traktor pótkocsiján. Indulás előtt nem erősítette meg alaposan a pótkocsi oldalait., Az egyik kanyarban az oldalfalak meglazultak, kilenc munkás kiesett a kocsiból, négyen közülük súlyosan megsérültek. 1064. január 2-án a Nyárasdi Győzelmes Ot EFSZ tagjai kukoricakóróf gilőztalj. Oravec A SÓSSZIGETI NEMESÍTŐ ÁLLOMÁS SIKERE • MIT SZÓLNAK A TERMESZTŐK © A VÉLEMÉNYEK ELTÉRŐEK 9 A SZÁRAZ, KAVICSOS TALAJBAN IS MEGTEREM v* Oj takarmánynövényünk csak nálunk új, mert a cirokról van szó, amely más, száraz éghajlatú országokban már régen meghonosodott. Tulajdonságait és termesztésének módját elsősorban a dunaszerdahelyi járásban levő sósszigeti nemesítő állomáson próbálták ki, de ebben az évben már mintegy 1000 hektáron vetik. Hogyan vélekednek a cirokról a termesztök? A vélemények eltérőek. A Kostolné KráCany-i szövetkezetesek például nagyon dicsérik. Tavaly 23 hektáron vetettek cirkot, s ahogy mondták, olyan rossz földbe, amely még a legcsekélyebb gabona- vagy kukoricatermést sem adta volna. De a cirok tapasztalataik szerint még a száraz, kavicsos talajban is megterem. A múlt évben a hektáronkénti átlag 27 mázsa volt. Más termesztők jő földbe vetették a cirkot és természetesen jobb is volt a termés. Általában 35—40, sőt 50 métermázsás termés is volt. Ennek ellenére nagyon eltérően vélekednek erről a növényről. Az egyházkarcsai szövetkezetesek egyhangúlag kijelentették, hogy továbbra is folytatják a cirok termesztését, mert a kavicsos, homokos száraz föld egyetlen más növényből sem adna ilyen hasznot. Más szövetkezetekben és állami gazdaságokban is így gondolkoznak. A Gombai Állami Gazdaságban például a öakany-i kavicsoshomokos területeken néhány évvel ezelőtt már vetettek cirkot, de akkoriban hektáronként mindössze 8—9 métermázsát hozott. Ebben az évben nagyobb értéktelen területet szándékoznak cirokkal bevetni, hogy még egyszer kipróbálják, milyen eredményt hoz az új takarmánynövény. Egyik-másik szövetkezeti tag úgy számítja, hogy jó talajban a cirok is a kukoricához hasonló hozamot érhetne el, a kukorica viszont takarmányként jobb minőségű, mert több értékes anyagot tartalmaz. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk az ez évi termést, mert a kerület csaknem minden szövetkezetében és gazdaságában nagyobb területen cirkot fognak termeszteni. Amennyiben ezek a kísérJól fizet a cirok — nyugtázza Varga elvtárs, a Gombai Állami Gazdaság agronómusa a jányoki részleg vezetőjével. Érdemes termeszteni. (Teslík felvétele) letek alátámasztanák az egyházkarcsai szövetkezet tapasztalatait, akik amellett kardoskodnak, hogy a kavicsos, homokos talajban semmilyen más növény nem terem meg. Különösen aszályos nyár idején megtaláltuk a megfelelő növényt a terméketlenebb, kisebb értékű termőföldek számára is. A ciroktermesztés egyik előnye, hogy a betakarítására ősszel kerül sor, tehát az aratás idején nem kötne le munkaerőt. További előnye, hogy aratására alkalmasak a kombájnok. Igaz, a magvát még külön kell szárítani, de ősszel ez is kevesebb megterhelést jelent, mert ilyenkor már erre is jut elég idő, meg hely. Az egyházkarcsai szövetkezetesek azt állítják, hogy a cirok szedéÉvekkel ezelőtt, ha valamilyen vonatkozásban szóba került a kultúra, falunkban mindig a kultúrház hiánya volt a központi kérdés. Igen érdekes követelés volt ez, mert a valóságban volt egy kultúrhelyiségünk — a kocsma —, ahol színdarabokat ís lehetett előaíni. A fiatalság azonban többre vágyott, olyan helyiségre, ahol nemcsak a színjátszás lenne a program, hanem ahol közösségi életet is lehetne élni, függetlenül a kocsmai légkörtől. A péterfalai ifjúságnak ez a nagy vágya a múlt napokban teljesült. Ám nyomban megjegyezzük, hogy nem kaptunk új, hatalmas, szépen berendezett kultúrházat, hanem a volt kéttanerős iskola egyik árván maradt osztályát rendezte be művelődési otthonnak a helyi népművelési bizottság. Ezt a HNB, az EFSZ, a helyi pártszervezet, a CSEMADOK és más társadalmi szervek is támogatták. Sőt, az akciót anyagiakkal a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztálya ls segítette. Az ízlésesen berendezett klubhelyiség, televízióval, asztalitenisszel, társasjátékokkal ellátva ma már igazi otthona a péterfalai ifjúságnak. S ami igen fontos, a helyiségben szervezett szórakozás folyik. Az ifjúság részére megalakítottuk az ifjúsági és a diákklubot, hetente 2—4 órán át dallal és tánccal, valamint hasznos előadásokkal tarkítva. Bálint Lajos, Péterfala A FONOK UR „JOGA A kis örömök is örömök. Es a kis bosszúságok is bosszúságok. Az már az ember vérmérsékletétől függ, menynyire hatnak rá, menynyire emészti meg ezeket és hogyan tükrözi vissza... A minap, mintha hájjal kenegették volna a szívem táját, úgy örültem, hogy Bratislavában a Szovjetbarátság Háza melletti Zdroj bűjében kedves, szolgálatkész elárusítőnőre találtam. Nagy dolog ez manapság, amikor a mosolyt, a készséget grammra mérik, akár a patikában, a vajat csalc néha csomagolják be, a puha, majonézes salátát pedig foszlós selyempapírba teszik, amely egykettőre elolvad és otthon vagy megesszük a papírt is, vagy kidobjuk a fele salátát. Egyszóval örvendeztem és szinte meghatottan néztem a komolyka, fiatal elárusítónőre, amikor az ajtó asszonyom? Közelében álló egyik lányka. szemfüles vevő bejelen- megsürgetem a dolgot, tette: Ezzel bement a rak— Tejet hoztak!... tárba. Most dől el, Valóban, pár pillana- lesz-e paprikás csirkéton belül két rakodó- be tejfelem — izgulmunkás robbant be tam magamban, hangos szóval az üzlet- Tényleg eldőlt. A kisbe és a falatozó, söröző férfiakat félretolva, több láda tejet és tejterméket vitt hátra a raktárba. Mit tagadjam — a lány — maga is zavarban — ezt a választ hozta: — Sajnos, nem kaphat tejfelt, összesen két üveggel hoztak és szemem felragyogott és arra a főnök úrnak van az elárusítónőhöz jor- szüksége.. dúltam: — Talán tejfelt ts hoztak. Nem lenne szíves megkérdezni? A lány készségesen beszólt a tálaló-ablakon, majd hozzám fordulva ezt válaszolta: van tejfell Félreálltam és vártam, mikor hozzák kl az új árut az üzletbe. Jó tíz perc múlva már kissé türelmetlen lettem. Szerényen megszólaltam: — Kérem szépen, várjak még arra a tejfelre? ... — Öh, még itt van, — így d Azqnna] Megnémultam a meglepetéstől. Es csend lett az üzletben is. A választ sokan hallották, rámnéztek, és talán várták, hogy „valami lesz". Lehet, hogy éppen ez a nyilvánosság volt az oka, hogy csak enynytt mondtam a lánynak: — A főnök úrnak?... No, köszönöm ... —Es elmentem. Így maradt a paprikás csirke tejfel nélkül és így lettem én ls szegényebb egy kis örömmel, és egy kis boszszúsággal gazdagabb. GÁLY OLGA se és betakarítása egyáltalán nem jelent nekik különösebb nehézséget. Kár, hogy a nemesítő állomáson nem sorolták fel a cirokban levő tápanyagokat, s így nem tudjuk összehasonlítani más takarmánynövényekkel. Az eddigi tapasztalatok szerint a cirok ízletes, mindenesetre takarmány mind a baromfi, mind a sertések számára. Reméljük, beválik, különösen száraz és terméketlenebb talajokon, azaz hazánknak főleg azon a területein, ahol a gabona- és a kukoricatermés bizonytalan. (s-mj Értékelték munkájukat A Csehszlovák Rokkantszövetség košicei szervezete, melynek 15 ezer tagja van, nemrégen értékelte múlt évi tevékenységét. A közgyűlés beszámolójából kitűnt, hogy a szövetség tagjai jó munkát végeztek. A 23S helyi szervezet közül több mint 150 vett részt a szocialista munkaversenyben s a legjobb eredményt a košicei járás szervezete érte el. A második, illetve a harmadik helyen a poprádi és a rozsnyói járás végzett. A nelyi szervezetek közül legjobbnak a podolineci bizonyult. A kerületben a rokkantak az idén mintegy 400 millió korona értékű munkát végeznek el. A szövetség kisipari termelőszövetkezeteinek dolgozói bekapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenybe is. Szanyi József, Košice Az Elbán közlekedő Tatry nevű motoros hajón a csehszlovák hajózási vállalat hajósai e napokban tették le a gyakorlati vizsgákat. Képünkön a hajósok egyik csoportja a vizsgabizottság tagjaival. [CTK — O. Plcha felvétele) Ova intő Intő figyelmeztetés a munkabalesetek számának növekedése. Néha csak egy-két pillanaton múlik és az egészségtől duzzadó, életörömmel teli ember nyomorékká válik, vagy életét veszti. Mennyi fájdalmat, bánatot, könnyet okoznak a balesetekl S legtöbbször csak azért, mert nem tartják be a munkabiztonsági előírásokat, mert gondatlanok az emberek. A munkabalesetek — főként a mezőgazdaságban — a galántal járásban ls komoly problémát jelentenek. 1963-ban több mint 600 munkabaleset fordult elő. 1962-höz viszonyítva az egységes földművesszövetkezetekben jelentősen növekedett a balesetek száma. 1964-ben sem Javult a helyzet. 1963-ban a legtöbb balesetet a kardán-tengely okozta. Ez a tengely — ha egész hosszában nem védi fedőburok — könnyen elkaphatja a dolgozó ruháját és halálát okozhatja. A farkasdi szövetkezet földjén 1963 májusában így vesztette életét Stefan Valkovič, amikor az öntözőkocsiba vizet szivattyúzott, 1963 októberében pedig a nagygurabi szövetkezet földjén a kender cséplésénél Bagikovács A számok tükrében megnéztem a mezőgazdasági termékek felvásárlásának idei eredményeit a közép-szlovákiai kerületben. Az év eleji rajt jobban is sikerülhetett volna. Bár a marhahús felvásárlási tervét túlteljesítette a kerület, tojással és tejjel továbbra is tartoznak. A járások közül Považská Bystrica áll a leggyengébben az év első két hónapjában. Széjjel néztem hát a járás községeiben és a mezőgazdasági munka néhány szakaszán megvizsgáltam a nemzeti bizottságok irányító és szervező munkáját. A CSIRKÉKKEL FALUZNI JÁRNAK Egy beszámolóban olvastam, hogy március elejéig csak a járás két községe jelentette be igényét csibékre. Felvetődik a kérdés, vajon milyen terv szerint dolgozhat a púchovi csirkekeltető, ha eddig a járás mezőgazdasági osztályától csak nagyon hiányos adatokat kapott? Marta Hoštacká, a fiatal zootechnikus, erre az együttműködésre bizony nem talált dicsérő szavakat. — Januárban nem keltettünk, mert még a szövetkezetek sem rendeltek kis csibét. Februárra csak alig tízezer volt a rendelés. A további hónapok még szintén „úsznak". — S hogy fogják megoldani a helyzetet? — Ú, mi már hozzászoktunk, hogy csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Nem esünk kétségbe az idén sem, csak ne álljanak elő majd lehetetlen követeléssel a járás szövetkezetei és egyéni gazdái egyszerre, hogy egy hónap leforgása alatt - keltessünk ki 50 000 csirkét. A zootechnikus ugyan még fiatal, mégis látszik, hogy értékes tapasztalatokkal rendelkezik. Amikor az iránt érdeklődtem, hogy ezekután az üzem, hogyan fogja teljesíteni tervét, Marta Hoštacká így válaszolt: — A jövő hónapban majd felrakunk egy csomó csirkét teherautóra és elmegyünk faluzni. Mi mást tehetnénk? Amit nem adunk el egyik nap, az majd elkel később, de a kilencvenezret mégis elhelyezzük, NEM MINDEN ÖREG TRAKTOR ÖCSKA Lassan a Javorniky lejtőin is elolvad a hó. Maholnap kinyílik az idő, benépesedik a határ. Ha eljön a tavaszi munkák dandárja, befognak az eke elé lovat, tehenet és traktort egyaránt. Egyes tanyákon ló helyett kis kerti traktorral szokták a földet túrni, máshol pedig olyan traktorral, amelyet sok helyen már ócskavas-számba vesznek. Vydrná községben Ondrej Moško Lanz-Bulldog traktort szerzett valahol és azzal szántott még tavaly is. Jozef Adamčík Paprando lankáin pedig olyan Zetorral művelte a földet, amelyet még 1957-ben vásárolt a Kovošrot vállalattól. Stefan Tuček pedig a Lazy pod Makytou községben nem régen alkatrészekből tákolt össze magának valami traktorfélét és azt fogta be munkába. Hasonló gépeket javítgattak a tél folyamán hetvenhárman a járás területén. Ezek műszaki állapotát ugyan nem vizsgálta meg a közlekedési felügyelőség, hiszen nem is járnak velük a közutakon, viszont éppen; ezért tartották érthetetlennek, miért rendelte el a járás közlekedési osztálya, hogy ezeket a vontató alkalmatosságokat azonnal adják el ócskavasnak. Ugyanakkor senki az égvilágon nem gondoskodott arról, hogy a tavaszi munkákat mindenki idejében elvégezhesse fent a Javorníkok tanyavilágában ls. Igaz, már hatályonkívül helyezték az elhamarkodott rendeletet, azonban csak más szervek figyelmeztetésére. Jágerský elvtárs, a járási mezőgazdasági osztály dolgozója sem helyeselte a dolgot: — Meglepett bennünket a közlekedési osztály határozata, hisz még kimustrált lovakat sem tudnánk adni a tanyai embereknek. Sajnos, még most is elég gyakratf előfordul, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Csak így történhetett meg, hogy a járás egyik szerve fontos határozatot adott ki anélkül, hogy még a határozathozatal előtt tudomást szerezhetett volna arról a másik érdekelt. Ha a járás következetesebb munkával irányítaná mind saját szerveinek, mind pedig a helyi nemzeti bizottságok munkáját, egész biztos, hogy az ilyen irányító munka csakhamar meghozná a maga gyümölcsét, BERKES JÓZSEF, Pál a kórót kézzel rakta a szállítószalagra. Munka közben megbotlott, a szállítószalagra zuhant, amely a kombájn vágószerkezetéhez vitte a szerencsétlen embert, aki mindkét lábát elvesztette. 1964. március 19-én ugyanennek a szövetkezetnek tagjai: Szilvás! Sándor és Ján DiviCan pótkocsi traktoron fürészporért a galántal Bútorgyárba mentek. Olyan gondatlanok voltak, hogy a fűrészpor betemette Szilvásit, aki megfulladt, mielőtt segítségére siethettek volna. Ján Divlčán, aki e balesetnél jelen volt, március 23-án silókombájnnal kukoricakórót vágott. Vigyázatlan volt, ballába a dobba került s a kés bokában levágta a lábát. Ez tehát már a harmadik súlyos munkabaleset volt ebben az évben a Győzelmes Ot EFSZ-ben. Más járásokban is hasonló a helyzet. Nagy értékek vesznek kárba azáltal, hogy a megsérült dolgozók hosszabb-rövidebb időre kiesnek a munkából. De az elvesztett életet, a megrongált egészséget semmi sem pótolhatja. E szomorú tragikus esetek szolgáljanak intő példaként mindazok számára, akik felelősek a dolgozók életéért és egészségéért, de legyen figyelmeztetés a dolgozók számára is. Jozef MelieJjstCifc fi* 1 • 1964. április X