Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-16 / 106. szám, csütörtök

ki anyagi érdekeltség és a szövetkezeti mezőgazdaság fejlődése Irta: VIKTOR P A V L E N D A professzor r* ,,'Az új társadalom építésének első Időszakában az anyagi érdekeltség rendkívül nagy szerepet látszik a kommunizmus anyagi műszaki alapjának valamint a termelés és az elosztás kommunista elvére való átmenet feltételeinek mielőbbi megteremtésében ... sajnos a régi betegségben szenvedünk. Még mindig általános szónoklásokba és felhívásokba bocsátkozunk ahelyett, hogy konkrétan megszerveznénk a munkát." K

ét okból kezdjük fejtegetéseinket az anyagi érdekeltségről a mezőgazdaságban ezzel az idézettel, amelyet Hruscsov elvtárs mondott a párt, a szovjet és a mezőgazdasági szervek vezető dolgozóinak Moszkvában tartott idei februári tanácskozásán. Először azért, mert az idézett gondolatok az SZKP 1953 szeptemberétől folytatott politikáját jellemzik; mert Leninnek az anyagi érdekeltség jelentőségéről szóló elméleti hagyatékára kapcsolódnak, amelyet elfojtott a túlhajszolt adminisztratív centralizmus, mint [Sztálin szerint) a kolhozparasztság és a szovjet állam közötti kapcsolat megszilárdításának esznöze, és a kolhoztermelés fejlődésének ,,új ösztönzője". Másodszor azért, mert Lenin eme hagyatékának megsértése a személyi kultusz idején — „mint a szovjet tapasztalatok alkotó érvényesítése" — beférkőzött a népi demokratikus országok gazdasága, és nevezetesen mezőgazdasága Irányításának és tervezésének elméletébe és gyakorlatába is. Azok az intézkedések, amelyeket a párt az anyagi érdekeltség fejlesztése érdekében a CSKP XII. kongreszszusa óta — különösen pedig az utóbbi időben — tesz, arról tanúskodnak, hogy a gyakorlatban valósítjuk meg Leninnek az anyagi érdekeltség jelentőségéről hangoztatott tételét. A tyúk és a tojás analógiája nem helytálló Annak Idején részt vettem a legmagasabb társadalmi szervek egyik ülésén. Amikor az anyagi érdekeltségről van sz'ó, gondolatban mindig visszatérek erre az ülésre. Mintha újból hallanám az egyik minisztérium képviselőjét: „Az anyagi érdekeltség problémája komoly probléma. Az anyagi érdekeltség és a termelés növekedése közötti összefüggés olyan bonyolult, mint annak a kérdésnek a megválaszolása, ml volt előbb: a tyúk, vagy a tojás?" Más szóval, minisztériumainkban, a legmagasabb állami irányító szervekben sem látnak mindig tisztán a szocialista társadalom, nevezetesen a szocialista mezőgazdaság fejlődésének alapkérdéseiben. Elegendő lenne pedig tökéletesen Ismerni Lenint, hinni Leninnek, tételeit alkotó módon alkalmazni mai viszonyainkra. Ma már a marxista elméletben ls egy lépést haladtunk előre Leninnek az anyagi érdekeltségről és a lelkesedésről, vagyis az anyagi érdekeltségen alapuló lelkesedésről szóló Ismert tételének, továbbá az anyagi érdekeltség, az anyagi és az erkölcsi felelősség kérdéseinek feldolgozásában. Röviden, a szocialista anyagi érdekeltségről van szó. A szocialista anyagi érdekeltségnek két oldala van: az anyagi érdekeltség és az anyagi felelősség. Az anyagi érdekeltség a termelőket, szövetkezeti tagokat a feladatok teljesítésére és túlteljesítésére ösztönzi. A prémium itt az anyagi érdekeltség egyik gyakorlati eszköze, amely egyben az anyagi érdekeltség egyik gyakorlati eszköze, s amely az anyagi felelőséghez vezet, mert a termelőket anyagi érdekekből arra ösztönzi, hogy kizárják a feladatok nem teljesítésének helyzetét. Itt az egyénnek, vagy a kollektívának éreznie kell a feladatok nem teljesítésének anyagi következményeit. Az anyagi érdekeltség érvényesítésének ezt a részét a gyakorlatban (nemcsak a mezőgazdaságban), a társadalmi érdekek kárára indokolatlanul elhanyagoltuk. Az utóbbi időben ezen a téren is olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek jobb feltételeket teremtenek a szocialista anyagi érdekeltség „kétoldalú" érvényesítésére. Az anyagi érdekeltséget fejlesztenünk kell az élet minden területén. A hangsúly azon van, hogy az anyagi érdekeltség ne járjon olyan következményekkel, amelyek ellentétben állnának a társadalmi érdekekkel. Ez annyit jelent, hogy a szocialista anyagi érdekeltségtől távol áll az önzés, a kapzsiság, a javaknak — a végzett munkához viszonyítva — aránytalan elsajátítása stb. j*. Az anyagi érdekeltség kérdései a közgazdaságtan és a gyakorlat középpontjában állnak: a tyúk és a tojás analógiája tehát nem helytálló. Gyakorlati jelentőségű kérdésekről van szó A problémák, amelyekre eddig rámutattunk, nem tisztán elméleti, a gyakorlat számára jelentéktelen problómák, ahogyan néhányan gondolják. E kérdéseknek éppen a mezőgazdaságra nézve van különös Jelentőségük: a mezőgazdaság — ahogyan a CSKP XII. kongreszusa hangsúlyozta — a népgazdaságnak az az ága, amelyre az egész társadalomnak összpontosítania kell a figyelmét. íme néhány szemléltető adat. 1936—1961 között hazánkban az élelmiszerfogyasztás így növekedett: a húsfogyasztás 34 kg-ról 60,5 kg-ra, a disznózsír fogyasztása 5,5 kg-ról 8,4 kg-ra, a vajé 4,9 kg ról 6,5 kg-ra, a tojásé 138 darabról 180 ra fejenként. Mezőgazdaságunk eddigi lassú fejlődése, és a szükségletek Ilyen rohamos növekedése mellett nagyarányú élelmiszerbehozatalra szorulunk: például a kenyérgabona 50 százalékát, a hús 15— 20 százalékát, a vaj 20 százalékát behozatalból fedezzük. Ez azonban csupán az érem egyik oldala. Ezenkívül gazdasági fejlődésünk hatékonysága szempontjából különösen fontos, hogy a növekvő élelmiszerbchozatalt a legjobb ipari termékekkel kell fedeznünk, amelyek annyira szükségesek iparunk műszaki színvonalának, és a társadalmi munka termelékenységének emeléséhez, tgy például 1,8 tonna húsért egy személygépkocsit, 3,7 tonna húsért egy „Zetor 3011" traktort adunk. Ezért kerül előtérbe a mezőgazdasági termelés forrásainak kiaknázása, elsősorban a lemaradozó szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak az átlagos színvonalra emelése. Ha egy tehéntől csak napi fél literrel többet fejnének — természetesen a tejtermelés növekedése alapján — ez azt jelentené, hogy 11—13 ezer tonnával növelhetnénk a vajtermelést, tehát nagyjából annyival, mint amennyit behozunk. Ha eleget akarunk tenni a XII. pártkongresszus határozatának, akkor arra kell összpontosítani az elméleti és a gazdasági dolgozók igyekezetét, hogy minél jobb munkafeltételeket teremtsenek a szövetkezeti és állatni gazdaságok dolgozóinak, mert ők a közvetlen megteremtői a társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából elsőrendű jelentőségű használati értékeknek. A premizálás az anyagi érdekeltség fontos eszköze a mezőgazdaságban Az anyagi érdekeltség eredményes érvényesülését két tényező határozza meg: a rendelkezésre álló eszközök, és kihasználásuk formái, amelyek a munka mennyisége és minősége szerinti szocialista elosztás elvén alapulnak. E két tényező egységet alkot, feltételezik egymást. Az eszközök kihasználásának többé vagy kevésbé hatásos formái az eszközök többé vagy kevésbé hatékony képződési folyamatában nyilvánulnak meg. Az említett szempontból elsőrendű jelentősége van a munka premizálásának a mezőgazdaságban: a) az egyének (szövetkezeti tagok) munkájának premizálása a kollektív döntés alapján; b) a kollektívák (szövetkezetek) munkájának premizálása a társadalmi döntés alapján. Az első esetben a szövetkezetiek munkájának konkrét, a szövetkezeti feltételek szempontjából leghatékonyabb jutalmazási, és nevezetesen premizálási formáiról van szó. Kutatásaink alapján arra a nézetre jutunk, hogy a mezőgazdaságban, nevezetesen a szövetkezeti mezőgazdaságban nem lehet érvényesíteni a jutalmazás konkrét formáinak egységes sémáját az egész szövetkezeti szektorban. Az ilyen eljárás csak hátráltatná a kollektívák kezdeményezését mint minden sablonos eljárás. Ezért kell a jutalmazásban olyan formákat keresni, amelyek a szövetkezeti tagokat a legjobban érdekeltekké teszik a társadalom számára szükséges termékek minél nagyobb arányú termelésében. Hogy ezekben az elméleti fejtegegetésekben sok Igazság van, azt ma már nemcsak a negatív példák bizonyítják, amikor az ellenkező eljárás nem vezetett a társadalmilag szükséges eredményekhez, de a pozitív eredmények is erről tanúskodnak. Értékes tapasztalatokat szereztek az új jutalmazási, és nevezetesen a premizálás! rendszer érvényesítésében a dunaszerdahelyi Járásban. Maholnap bizonyára újabb pozitív tapasztalatokat Jegyezhetünk fel más járásokból, továbbá szövetkezetekből is. Ogy vélem, a múltban elhanyagolt kísérletről van szó, amely a szövetkezeti mezőgazdasági termelés részletfolyamatainak Irányítását érinti, és így hozzásegíthet (természetesen, ha jól előkészítettj a mezőgazdasági termelés irányítása formáinak és módszereinek megtalálásához, amelyek hozzájárulnak a XII. pártkongresszus feladatainak megoldásához a mezőgazdaságban. A szocialista társadalom fejlődése az egyén, a kollektíva és a társadalom gazdasági érdekei közötti ellentét tervszerű leküzdésén alapul. Mit jelent ez a mezőgazdaságban? A termelőeszközök tulajdonán alapuló szövetkezeteknek viszonylag őnállóaknak kell lenniük. Azért beszélünk viszonylagos önállóságról, mert a szövetkezeteknek figyelembe kell venni a társadalmi érdekeket, és nem igazodhatnak csupán a kollektív érdekek szerint. E tényeknek kell kifejezésre jutni a társadalmi Irányításban, elsősorban a mezőgazdasági termelés árpolitikájában, és a kollektívák munkájának premizálási rendszerében. Az egyiknek is, a másiknak ls úgy kell hatnia, hogy a kollektív érdekeket ösztönözze (és ezen az alapon a szövetkezeti tagok egyéni érdekeit ls) a társadalmi érdekek érvényesítésére, vagyis, hogy így minél hatásosabb legyen a kollektív, és a társadalmi érdekek közötti ellentét leküzdése. A kollektívák munkájának premizálását a társadalmi döntés alapján sem nálunk, de más szocialista országban sem, nem használták ki eléggé a szocialista mezőgazdaság társadalmi irányításban. A utóbbi Időben pártunk e kérdéseknek különös figyelmet szentel, felhasználva ezt az eszközt arra, hogy hatást gyakoroljon a mezőgazdasági üzemekre a termelés azon szakaszai fejlődésének meggyorsítása érdekében, amelyek Igen jelentősek a mezőgazdaság fejlődése, a lakosság szükségleteinek fedezése szempontjából. Ilyen jellegűek a kormány év eleji határozatai a terven felüli tejeladás, a búzaeladás és a búza vetésterülete bővítésének premizálásáról. E határozatok eddigi megvalósítása világosan mutatja, hogy a központi irányító szerveknek a szövetkezetekhez intézett felhívásai akkor járhatnak Jó eredménnyel, ha az anyagi érdekeltségre épülnek. Az eddigi tapasztalatok azt is mutatják, hogy tekintettel a kollektívák és szövetkezeti tagok mai erkölcspolitikai színvonalára, nem szabad hagyni, hogy az anyagi érdekeltség terén hozott Intézkedések önmaguktól érvényesüljenek, ösztönösen hassanak. Ellenkezőleg, az Intézkedések egész sorára van szükség, amelyek biztosítják, hogy az anyagi érdekeltség a várt irányban, a társadalmi érdekekkel összhangban hasson. Például a terven felüli tejeladás premizálása a kollektív érdekeknek (szűk értelemben vett kollektív érdekek) a társadalmi érdekek rovására történő érvényesítésére vezethet. Az ilyen veszély valószínűségét bizonyítják ezek a tények: a nyugat-szlovákiai kerületben az év elejétől március 6-ig az ellenőrző szervek több mint 14 500, a kelet-szlovákiai kerületben 24 900, ebből csak a košicei járásban 19 000 1 vizet állapítottak meg a felvá. sárolt tejben. A szocializmusban a gazdasági ösztönzők, nevezetesen az anyagi érdekeltség nem érvényesülhet tehát önmagától; az anyagi érdekeltség és az erkölcsi felelősség egységének hangsúlyozása egymagában nem elegendő Az anyagi érdekeltségnek a társadalmi intézkedések olyan rendszerében kell érvényesülnie (beleértve az adminisztratív Intézkedéseket), amelyek lehetetlenné teszik, hogy ellentétbe kerüljön a társadalmi érdekekkel. Nyilvántartás és ellenőrzés Gyakran — jogosan — emlegetjük Lenin egyszerű, de sokatmondó Igazát: a Szocializmus mindenekelőtt nyilvántartás, a valóságos munka nyilvántartása és ellenőrzése. A nyilvántartás mint olyan tényező szerepel, amely nélkül elképzelhetetlen az anyagi érdekeltség elveinek érvényesítése. Ezért, amikor az anyagi érdekeltségről van szó a szövetkezeti mezőgazdaságban, a nyilvántartásról is szólni kell. A szövetkezetek nyilvántartása szintén fejlődésen ment át. A szövetkezetek megalakulásának első éveiben a nyilvántartás aránylag egyszerű volt, de hiányos. A minimális feladatok teljesítésére, a szövetkezeti vagyon védelmezésének ellenőrzésére, a szövetkezet pénzügyi viszonyainak a más vállalatokkal és szervezetekkel szembeni rendbentartására, a tagok igazságos Jutalmazásának biztosítására — a munka mennyisége és minősége szerint — stb. volt hivatott. Az ún. „régi könyvvitel legnagyobb hibája az volt, hogy a szövetkezetek a gazdasági tevékenység sok fontos mozzanatát csak természetbeni mutatókban fejezték kl. Ez pedig csökkentette a nyilvántartásnak a gazdálkodás ellenőrzésében és irányításában betöltött szerepét. A szövetkezetek további fejlődése világosan megmutatta, hogy okvetlenül szükséges a könyvvitel magasabb színvonalra emelése, egységes rendszerbe foglalása. Ezért 1961-től „új könyvvitelt" vezettek be, amely lehetővé teszi nemcsak a gazdasági eszközök számontartását, hanem a termelési folyamat, a szövetkezet egész gazdasági tevékenységének, az egyes mezőgazdasági termékfajták önköltségének értékmutatók szerinti figyelését. A szövetkezetek könyvvitelében elhanyagolják a ráfordítások kalkulációs nyilvántartását, ami kedvezőtlenül hat a termelésben az önköltségek folyamatos figyelemmel követésére. A nyilvántartás nem ad tiszta képet a ráfordítások keletkezéséről, és így nem nyújt megbízható adatokat a szövetkezeten belüli alakulatok gazdasági tevékenységéről. Gyakran nem tudjuk, milyen gazdasági eredményekkel dolgozik egy-egy csoport, ami lehetetlenné teszi az anyagi érdekeltség helyes érvényesítését. A mezőgazdasági üzemek nyilvántartásának egyik legnagyobb hiányossága az elsődleges nyilvántartás nagyon alacsony színvonala. Az elsődleges adatok nem mutatják ki idejében az olyan fontos tényeket, mint a termésbetakaritás, különösen pedig a fogyasztási és termelési költségek keletkezése. Sok szövetkezetben nem vezetnek napi feljegyzéseket a takarmány kiadásáról és fogyasztásáról. Sokszor a könyvelő csak az év végén állítja ki a szükséges számlát, amely szerint elkönyveli a takarmányfogyasztást függetlenül attól, milyen volt a valóságos fogyasztás. A valóban elfogyasztott zöldtakarmány és egyéb szálas takarmány mennyiségéről gyakran nem vezetnek nyilvántartást. Mezőgazdasági üzemeinkben nagyok a takarmányveszteségek. Ha elérnénk a folyamatos nyilvántartást, ez nagyban hozzásegítene a takarmány gazdaságosabb kihasználásához. Az ilyen állapot logikus következménye a szövetkezeti gazdálkodás elemzési tevékenységének alacsony színvonala, amely erősen nehezíti a mezőgazdasági termelés hatékonyságának vizsgálatát. Sajnos, a problémák megoldása helyett, megelégszünk azokkal az Ismeretekkel, amelyeket néhány tíz vagy száz kiemelt EFSZ gazdasági eredményeinek elemzésével szerzünk, és néha ennek alapján vonjuk a le a következtetéseket s teszünk gyakorlati Intézkedéseket az egész szövetkezeti szektorra vonatkozóan. A pontatlan nyilvántartás megnehezíti a melioráció, a trágyázás, a gépesítés, az építkezés, az új technológia, az agrotechnikai intézkedések stb. gazdasági hatékonyságának elemzését. •— * — Ä

z anyagi érdekeltség a szocialista társadalom termelőerői fejlődésének fontos eszköze. Az Intézkedések, amelyek e téren az utóbbi kormányhatározatokban láttak napvilágot, és amelyek készülnek, arról tanúskodnak, hogy a Jelenben, de a jövőben is, a kommunizmusba való átmenet során még hosszú időn át alkalmazzuk majd az anyagi érdekeltséget, mint előrehaladásunk fontos tényezőjét. Egyben látni kell, hogy az anyagi érdekeltség minél hatásosabb gyakorlati érvényesítése a mezőgazdaságban bonyolult, elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat igénylő feladat. Az irányító szervek gazdasági dolgozóinak, a közgazdászoknak, a szövetkezetek tapasztalt kollektíváinak és szövetkezeteseink „mezőgazdasági elméjének" együttes közreműködését feltételezi, £aja& frácôi é& a &zafía&Uá& EFSZ kongresszusi küldött T1 úcs nem olyan nagy község, mint amilyen nagy a híre a szövetkezetének. Arról nevezetes, hogy a környékbeliekhez viszonyítva sok benne a fiatal és szép gazdasági-pénzügyi sikereket ért el. Felkerestük Retkes Lajos elnököt: — Ügy értesültünk, hogy ön ls ott lesz Prágában az EFSZ-ek VI. kongresszusán. Fia csak valami közbe nem jön. Bizonyára már gyűjtögeti is a felszólalási anyagát. — Hát lenne mit mondani, az bizony úgy igaz. — Miről szeretne szólni? — A szakosításról kellene beszélni. Csakhogy az egy kicsit kényes kérdés. — S miért lenne kényes kérdés. A kongresszus vitaanyaga nagyon is sokat beszél róla. — Általában a szakosítást és a szakosítás távlatait illetően rendben ls van minden. Ez világos és érthető. Kevés termőföldünk intenzitását szakosítás, specializálás nélkül fokozni szinte elképzelhetetlen. De én a gyakorlati megvalósításra gondolok. Konkrétan a mi esetünkben. — Itt talán valami bal van a szakosítás körül? — Bal éppen nincs, de lehet, ha a tervezett 100—100 hektár szőlőt és gyümölcsöst betelepítjük. — Nem értem. Hiszen a szőlőés a gyümölcstermesztés még növeli majd a jövedelmet. — Csak növelhetné. — Talán rosszul terem itt a szőlő és a gyümölcs? — A nemes fajták nem adnak valami nagy termést, de a tálfalták elég jól megteremnek. Nem ls ez a probléma, hanem a munkaerő. Közel kétszerannyi kellene, mint amennyi jelenleg van. Egyébként a környéken aránylag eddig ts mi termeltük a legtöbb munkaigényes növényt. Csupán a zöldségkertészetünk 36 hektáros, mezei kertészetünk sem sokkal kisebb. Még ez sem minden a szakosítással kap-, csolatban. — Ojabb ellenérvek? •—• Alaposabb talajvizsgálatra lenne szükség, mielőtt a szőlő és gyümölcs javára Ihelyi, sőt járási viszonylatban) csökkentenénk a gabona, kűlc.iösen a takarmánytermesztést. A szőlu sok trágyát Igényel, bővíteni kellene az állattenyésztést. De kevesebb takarmánnyal hogyan? — Sokak véleményét tolmácsolom akkor, ha azt mondom: az egyik mezőgazdasági üzem jól járna, a másik meg károsodna a szakosítással. Mármint a jövedelem szempontiából. Ha csak... a felvásárlási árpolitika nem Igazodik rugalmasan a megváltozott helyzethez. — Ebből talán azt következtessem, hogy a szakosítás rossz? — Dehogy rossz. Csakhát... még nem látok egészen tisztán a dolog hátterébe. Sok kérdésre szeretnék még választ kapni. Remé-. lem maid a kongresszuson ... HARASZTI GYULA ^J20 PRtO^ J964. április 16. * ÜJ SZÖ S