Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)
1964-03-02 / 62. szám, hétfő
Virágok a nőnapra -'SSSSSSrSSSSSSSS/WSSSSSS/SSSSATSSSS Siuiiwca —''»"'"— J. E. STEMBECK; [GG^ fa emberek A MATESZ előadása a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban r. .v. A partizánskei Állami Gazdaság virágkertészetének dolgozúl ötezer primulát, cikláment és szállát termesztettek a nemzetközi nőnapra. (K. Cích felv. — CTK) Az alkohol árnyékában Esős délután. A Dolná Streda-1 vendéglő előtt megálló teherautóból három férfi száll kl: Beňo, a sofőr, Ruman, a segédje, és Smák, az építőanyagokat árusító bolt vezetője. Egy kis frissítő nem árt — mondja šmák, és a vendéglő felé Irányítja lépteit. Néhány perc núlva megjelennek az asztalon a iör társaságában a féldecik. Kétkét féldeci és két-két sör a megszokott kezdet. Ezután az autó rohan tovább Sellyére. Az építőanyagraktárban az autót csakhamar megrakják a szükséges áruval, s máris Indulhatnának visszafelé. Ráérünk még, Jegyzi meg Smák. — Ebédelnünk ts kell, meg egy kis frissítő sem ártana. Útjuk tehát a legközelebbi vendéglőbe vezet. Időközben még ketten társulnak, most már öten vannak. S a féldecik újból váltakoznak a söröskorsókkal. Három féldeci, három sör. A motor Jsmét felbúg, és az autó a Galánta—Sered felé vezető úton nyeli a kilométereket. Észre sem veszik, s Ismét Dolná Stredára értek. Smák Ismét Int, az autó őjból megáll — a vendéglő előtt. Minden megismétlődik: a féldecik és a sör. A további adag fejenként két-két „stampedli" és kétkét korsó sör. Smák fedezi a költségeket. Jó vendéglátónak bizonyul. Valamivel viszonozni kell a sofőrnek és társának, hogy a keresett árut fuvarozzák. A következő állomás Sered. Az elfogyasztott alkohol hatására az autó sofőrfülkéjéből már dúdolgatás ls hallatszik. Az utolsó útszakaszt ls megteszik, az árut lerakták a szeredl raktárban. Minden JÓI végződött. Seredből Sellyére, Innen vissza Seredre — s lassan vége a napnak. De azért Kezességet vállalnak A bratislavai Tatra Rcgena javítóműhelyben a dolgozók elhatározták, hogy munkaszakaszonként és személyenként ls felelnek a kijavított gépkocsik minőségéért. A versenyző kollektívák minden kijavftott gépkocsihoz kezességi lapot is mellékelnek, melyen feltüntetik, hogy a gépkocsi melyik részén kl végezte a javítást. A. ONDREJKOVlC még valamit lehetne csinálni. Az ötlet Beňo sofőré: Vinohrady-i ismerőse fát szeretne hazaszállítani Seredről. És a teherautó nemsokára fával megrakva robog Vinohrady felé. Mi van abban, hogy ez*„fekete fuvar"? Az a pár korona mellékes mindig jól jön. Ha az embernek szolgálatot tesznek, úgy Illik, hogy meg ls .hálálja. Így aztán Jozef Horváth asztalán Is megcsillan a hegy leve. Beňo és Ruman nem sokáig klnáltatja magát. Befto sofőr csak egy ugrásra lakik innen, ő is vinohrady! la kos. Illetlenség lenne, ha a hosszú út után nem hívná meg társát, Rumant. Behoéknál megint csak bor kerül az asztalra. Esteledik, amikor mindketten felszállnak az autóba, hogy visszatérjenek Seredre. A kormánykerék mögé ezúttal Ruman ül, hogy az autót Diószegre vezesse, s tnnén másnap Galántára. Neki Is van hajtási jogosítványa, és Diószegen lakik. A sűrűsödő sötétségben egymás után suhannak el a gépkocsi mellett a kilométerkövek. Az alkohol egyre Jobban érezteti hatását. A kocsit jobboldalról nagy lökés éri, valamilyen sötét halom jelenik meg az elülső sárhányón, amely néhány méter után tehetetlenül zuhan az országút kövére. Az autó tovább robog. A Jobboldali fényszóró nem vtlágít, de nem baj. Ruman különben ls csak homályosan látja az utat. Egy gondolat vezérli: minél messzebbre kerülni a tett színhelyéről. A súlyosan sebesült Bugyi Lajos huszonként éves nagymácsédi lakost egy arra,haladó autó veszi fel, és eszméletlen állapotban a kórházba szállítja. A fiatalember után nagy vértócsa marad az úton. Az orvosok napokon át küzdenek életéért, amit végül sikerül megmenteni. Beňo, Ruman és Smák újból összekerülnek, de most már a vádlottak padján, a galántal járásbíróság előtt. A bírák mérlegre teszik bűnüket, s kiszabják a megérdemelt büntetést: Rumant 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték és hivatásának gyakorlásától két évre felfüggesztették, Smák héthónapi szabadságvesztést kapott és hivatásának gyakorlásától egy évre felfüggesztették, Beiiot szintén kéthónapl szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. (csík) Nem szándékunk az ünneprontás, § amikor a nyilvánosság előtt is hanfc got adunk meggyőződésünknek: a Ma§ gyar Területi Színház együttesének ^ férfi színészein általában túltesznek ^ a „gyengébb nemet" képviselő szí^ nésznők. Annál értékesebb viszont, ^ hogy Stelnbeck Egerek és emberek ^ című dramatizált művének előadása ^várakozáson felüli eredménnyel járt. fc Pavol Rimský vendégrendező jó szemét, a kockázattal számoló merészsé^ get tanúsltja, hogy az adott körül^ mények tudatában — az együttest jól ^ ismeri — vállalta a darabot, amely^ ben egyetlen női szereplő mellett kifclenc férfi lép a színpadra. Az előfc adás elsősorban azért igazolja őt, $ mert rendkívül körültekintően, a szelepek jellegének és a színészek ter^ mészetes adottságainak árnyalataiban ^ is érzékeny összeegyeztetése alap|án ^ dönti el a szereposztást. Tulajdonkép5 pen már ezzel — komoly lélektani, 5 pedagógiai felkészültségre valló mó§ don — eleve sikerül enyhítenie a ^ kockázatot. ^ Rendezői felfogása már vitára ad fc alkalmat. Rimský az érzelmi hatáfc sokra törekvő, költői szemléletű rendező típusa. A lélektani elemeket ^ domborítja kl most is és nem törek^ szik erőszakolt párhuzamokra, idő^ szerűsítésre. Erre tulajdonképpen eb^ ben a drámában aligha nyílna alkal^ ma. Az emberek bensőjében rejtőző, fc sokszor ellentmondásos világot, a lé^ lek útvesztőtben lejátszódó drámákat, § a viharzó szenvedélyeket hozza fel^ színre. Eddig rendjén is volna a do^ log. Csakhogy itt-ott valahogy ma^ gával sodorja a hév. Sajátos típusokÄ ra törekedve akarva-akaratlanul túlS lépi a „mélytengeri" jellembúvárko$ dást és az üresjárattá sekélyesülő, hi^ teltrombolö pszichologlzálás közti ha^ tárt. Főleg Curleynek, a farmtulajdo^ nos fiának nézetünk szerint fölösle^ ges „hisztérikus" kitöréseire és ezzel 5 ellentétben felesége túlzottan leegy6 szerűsített figurájára célzunk. Ennek § következtében kicsit elmosódott a ^ stelnbecki társadalmi háttér. ^ Félreértés ne essék. Nem azt tgé^ nyeljük, hogy a rendezés a szánkba ^ rágja: Lennie és George kilátástalan, fc végül tragédiába torkolló sorsáért a ^ tőkés társadalom felel. Nem, csak ar^ ról van szó, hogy a lélektani elem^ zés egy pillanatra sem nyomhatja el S A GYŐZELMES FEBRUÁR lfl. év^ fordulója alkalmából a Martini Peda^ gógiai Intézet HESZ tagjai emlákme^ netet rendeztek a duklai emlékműhx. Természetesen ez a háttér nem ve- ^ hoz. szett ki, de élesebb megvilágítása ]a § AZ ENSZ nemzetközi szemináriuvára vált volna mind a rendezésnek, i mát — az építkezés nagyüzemi módmind az így szilárdabb talajra kerülő § szereiről, különös tekintettel a lakásszínészi játéknak. Így sem panaszkod ^ építkezésekre — csehszlovák kezdehatunk, hiszen néhány színész élete ^ ményezésre április 19 e és 30 a kölegjobb teljesítményét nyújtotta Ez ^ zött tartják meg Prágában, elsősorban Nádasdy Károlyra és Bu- | N6me t Szövetségi Köztársasággár Belára érvényes A farm ól far-1 mlnde n ,, k mig munkáért ^orló ,.ke pár Len-1 ttaautomatfit kirabolta k. A kár nie, az értelmileg korlátolt, ember s ® márka ségvágyával mindig bajt okozó, de § 622 000 mflrk ajámbor óriás és az őt oltalmazó, az ^ Február 29-én az Innsbrucki hlvaélet nehezét jól Ismerő, faragatlan, ^ talok közölték, hogy a B. E. A. tárde nyílt szívű George alakja — él ^ saság turbólégcsavaros személyszállíés hat a színpadon. Túlzás nélkül V<tó repülőgépe — amelynek fedélzeállíthatjuk, — Nádasdy egy-két érez- s tén 75 turista tartott Londonból Innshetűen „megjátszott"' mondatától el- s bruckba — nyomtalanul eltűnt. Vateklntve — mindketten valóban el- § sárnap délelőtt felfedezték a repülőismerésre méltóan, kitűnően blrkóz- ^ gg p roncsait. A szerencsétlenséget tak meg a szereppel. Fazekas Imre ^ s enki sem élte túl. Az utasok többséerőtől duzzadó, nyers Carlsonjfc^a Jel- ^ g e fiatal sportoló volt, akik sízni kélemfestés eszközeit körültekintően és s S Züitek az Innsbruck környéki hefegyelmezetten megválogató, kevés s gyekben. szóval ;i8 sokat ^^rLťťcľ I A KELET-SZLOVÁKIAI baromfikelsejtteti. A szinkeverékbol csak a ci- s " .„«*.«. ,„„„„„ nizmus sötétebb árnyalata hiányzott. ^ tetőkben az év elejetol már 3D0 000 Király Dezső abban a jelenetben érzé-1 k"° s' r k® k„ e" Vi iL. Lľ ftľ ii kelteti a legtökéletesebben Candy, alvégéig 780 000 kiscsibét akarnak kelfélkarú megtűrt szolga esettségét, fc tetn lamikor a pisztolylövésre vár, mely fc A rozvadovi (tachovl Járás) határpontot tesz egyetlen hű társának, ki- s átjárón februárban 480 gépkocsival vénült kutyájának élete után. Kovács ^ több mint 1 2oo turista látogatott haJózsef Slimje, Holubek László Farmer- ^ za nkb a a Német Szövetségi Köztárje és Takács Ernőd Whitje is ügyes, ^ s aságból. A csehszlovák—nyugatnétaláló alakítás. A kutyánál elhagyót- ^ me t határon még a turistaidény előtt tabb, a fehérek köréből kiebrudalt i újab b átjárót nyitnak Folmava (Domegkeseredett néger szolga szerepé- S m ažiice) közelében, ben Lengyel Ferenc hangja és figu ^ BÉCSBEN áprilistól októberig rá a ugyan ^Mesen nem fedi elkép-1 n em Zetközi kertészeti kiállítázeléseinke t de játéka kifogástalan. ^ brnöi kertészek is részt ves zVárady Be a (Curley) halványabb tel-1 kaktuszkollekcióikkal, jesítményét a már említett okokból | br kertészek a tavalyl erfurt i meggyőző. Curleyné ugyanis nemcsak ^ J férfiéhes, kacér, könnyű nő, hanem a 5 Négyszázezer lnfluenzamegbetegeklsebbségi érzeteit úrhatnámsággal el- i dést jelentett a görög egészségügyi lensúlyozó élettárs mellett az isten- ^ minisztérium Athénból és Pireusból. hátamögötti sivárságból az érzékiség- ^ ^ járvány szerencsére enyhe lefolyábe és ábrándjaiba menekülő szeren- ^ sú. csétlen ember is. Szentpétery csak az ^ Emlékművet állítanak a Limburg első síkot hangsúlyozza, azt is elég- ^ (NSZK) melletti temetőben, ahol a gé ismétlődő, külsődleges módon. ^ hitleri fasizmus idején a vandál orA poétikus rendezői elképzelést Jól ^ vosi kísérleteknek áldozatul esett szolgálja Pavel Zdének színpadképe. ^ tízezer áldozat nyugszik. Főleg a cselédszoba díszlete tetszett, ^ • míg másik, Jelzet színpadképe túl ^ szerény. ^ EGY KIS IÚINDULAT cey finauaLia OÖ111 uyuiuuoi a ci . líttnnlr a cikpr meo- K % a darabban vörös fonalként végig * A ľľgbacsesebb 5 húzódó eredendő, alapvető okot. Mert " * u* 1'""" ' " § | Stelnbeck agrármunkás alakjainak jel- abban lô tl u k' hogy úí ra me g" s Merne, életsorsa világosan érzékelteti ^ a harmincas évek Amerikáját, mil^ liók megnyomorodott életét, harcát ^ és beletörődését, a közösség és az ^ egyén, a rideg önzés és a szeretetet ^ vágyó s felkínáló önzetlenség köl6 csönviszonyát. S példázza azt is, hogy i ebben a világban törvényszerűen fai% ba ütközik, megrokkan az egyszerű ^ ember többetakarása, szertefoszlik a fc nyugodt, szabad élet vágyálma. győződtünk róla: a MATESZ bátran ^ nyúlhat a hazai és a világirodalom ^ maradandó értékeihez. Csak azt kell ^ szem előtt tartania, hogy a szerep mindig megfelelő szereplőre találjon. ^ Ebben az esetben ez lényegében si- $ került. Ezért tartjuk az Egerek és ^ emberek előadását elsősorban utat ^ jelző dramaturgiai és rendezői győze- § lemnek. fc ^ — Az arcodon ls látszik, hogy jobban GÄLY IVAN ^ vagyl Ipolybclcn sem állt meg az idő Ezt az állításunkat Igazolta a falu kommunistáinak évzáró gyűlése is. Csak úgy mellesleg elárulom: nem vagyok barátja a hosszadalmas gyűlésezésnek, ám a Jelen esetben hazudnék, ha azt állítanám, hogy unatkoztam. A gyűlést képletesen egy nagy tükörhöz hasonlítanám, amelyben egy falu mindennapi élete örömeivel, sikereivel, gondjaival, bajaival tárulkozik az ember elé. A legszembetűnőbb mégis az a hatalmas fejlődés volt, amelyet a falu, helyesebben mondva szövetkezetük az utóbbi esztendőkben megtett. És ezzel máris a lényeghez jutottunk. Az olvasóra való tekintettel azonban nem árt, ha ebből az alkalomból néhány esztendőt visszalapozunk a szövetkezet történetében. Ez azért szükséges, hogy mindenki előtt világos legyen, honnan, milyen mélyről „verekedte" fel magát a szövetkezet odáig, ahol most van. Nos, mit bizonyít a krónika? Azt, hogy a területi átszervezés előtt' Ipolybélen volt a zselízi Járás leggyengébb szövetkezete. És ma? Ha nem ls tartozik még az élvonalbeliek közé, már Jelentős helyet foglal el a lévai járásban. Talán csoda történt? Nem, Ilyesmiről szó sincs! Akkor? Először ls — az eddigi eredmények alapján ítélve — Jó kezekbe került a gyeplő. Olyan embereket választottak a közös élére, akik a jóakaraton kívül megfelelő tudással, tapasztalatokkal rendelkeznek. Másodszor a szövetkezeti tagok döntő többsége is megértette: ha sikerül egyenesbe hozni a szövetkezetüket, mindenekelőtt maguk látják hasznát. Állításunk igazolására néhány lényegesebb dolgot szeretnénk megemlíteni. A fejlődésnek egyik fontos mércéje, hogy a szövetkezet esztendőről esztendőre több és több mezőgazdasági terméket ad piacra. Szerződéses eladási kötelezettségüket a mú4t évben is példásan teljesítették, sőt jóval többet adtak el, mint amennyire eredetileg szerződést kötöttek. És ami szintén nem lebecsülendő dolog, takarmány dolgában ls jól állnak. Tele vannak a sllógödrök, bővlben van a kukorica és gondos beosztással a szálas takarmányuk ls kitart az újig. Akarva, nem akarva az embernek észre kell vennie azt a határozott és egyenletes fejlődést, amelyen a szövetkezet az utóbbi három esztendőben átment. Ezt a bíztató, sokat mondó, s még többet ígérő haladást szeretnénk a továbbiakban néhány számadattal érzékeltetni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egy hektár föld ma kétszer annyi hasznot hajt, mint három esztendővel ezelőtt. A szövetkezet teljes bevétele az utóbbi három esztendőben a következőképpen alakult: 1961-ben 1 563 000 korona, 1962-ben több mint az 1800 000 korona, 1963-ban pedig 41 ezer korona híján elérte a kétmilliót. Ezek a tények — akármilyen jelentősek ls — csak az éremnek egyik oldalát jelentik. Emlékezzünk csak vissza, a cikk elején azt mondtuk: ha rendbe jön a szövetkezet szénája, elsősorban ls a tagok látják hasznát. Nos? Ez Ipolybélen is beigazolódott. Ezerkilencszázhatvanegybep még csak tizenegy korona ötven fillér jutott egyegy munkaegységre. A következő évben már kereken négy koronával fizettek többet, tavaly pedig nyolc fillér híján elérték a tizenhét koronás munkaegység-értéket, léhát?, , Ma már a faluban senki előtt nem kétséges, hogy Jó úton halad a szövetkezet. Sőt azt ís természetesnek vették, hogy a további sikeres előrehaladás érdekében a Jövőre is gondolniuk kell. Igen helyesen cselekedett a szövetkezet vezetősége, amikor a bevétel gyarapodásának arányában esztendőről esztendőre nagyobb összeget Juttatott az oszthatatlan alapra. Ez az utóbbi három esztendőben a következő módon alakult: 1961-ben 72 000 koronát, 1962-ben 120 000 koronát, 1963ban pedig 153 000 koronát fordítottak a termelési alapok bővítésére. A jó gazdasági eredményeken túl azonban, abból a bizonyos tükörből azt ls kiolvashatta az ember, hogy náluk Is akad még javítani való. Sokat ront a pártszervezet tekintélyén, akcióképességén, hogy bizonyos kérdésekben nem tudnak egységes álláspontra helyezkedni. Személyes sérelmek hánytorgatása miatt sokszor nem Jut Idejük a lényeges dolgok alapos megvitatására, helytelenül értelmezik a párt és a szövetkezet, illetve a szövetkezet vezetősége és a pártbizottság közötti viszonyt. Az érthetőség kedvéért itt kell megmondanunk, hogy pártszervezetükben túlsúlyban vannak azok az elvtársak, akik már a múltban is résztvettek a munkásérdekekért folyó harcban. Megszokták, hogy más volt az érdeke a földbirtokosnak és más a cselédnek, vagy a napszámosnak. Természetes, hogy az utóbblak oldalán álltak. A pártmunkának abban az Időben helyes és jó módszerét azonban a megváltozott körülmények között is megtartqtták. Politikai szűk látókörűségük miatt —- akármilyen furcsán ls hangzik — nem látják azt a lényeges, és alapvető különbséget, hogy a múltban ami jó volt a földesúrnak, rossz volt a munkásnak és fordítva. De állíthatja-e ma valaki, hogy a szövetkezet vezetőségének az érdeke különbözik a tagságétól? A cél közös, az érdek egy. Mi értelme tehát annak, hogy a pártbizottság olyan színben tetszelegjen, mintha a szövetkezet vezetőivel szemben az „egyszerű" tagok érdekeit védené. Az érthetőség kedvéért egy példát szeretnénk megemlíteni. Történt, hogy a szövetkezet zootechnikusa alaposan megmosta az egyik jószággondozó fejét, mivel ütötte, verte a gondjaira bízott állatot és elhanyagolta az etetését. Az illető panaszt tett a pártbizottságnak, hogy őt lehordta a zootechnikus. Erre mi történt? A pártbizottság védelmébe vette az illetőt, mondván: kl hallott még olyat, hogy egy zootechnikus lehordja a munkást? Nem gondoltak azonban arra, hogy az ilyen „érdekvédelemmel" többet ártanak, mint használnak. Az illető Jőszággondozó érdekét igazában akkor védték volna, ha azt mondják: nézd barátom, azzal, ha elhanyagolod a munkádat, magadnak éppen úgy ártasz, mint a közösségnek. A te érdeked elválaszthatatlan a közösségétől. Kinek az érdekét védte a zootechnikus, amikor szóvá tette a mulasztást? A vezetőségét, vagy a szövetkezetét? Külön-külön egyikét sem, hanem együttvéve valamennyiükét. A panasztevőét ls, hiszen az ő jövedelme szintén attól függ, milyen eredményeket ér el a szövetkezeti Félreértés ne essék, az ilyen „érdekvédelem" elmarasztalásával távolról sem akarjuk azt, hogy a jövőben ne bírálják a szövetkezet vezetőit. Ellenkezőleg! Mutassanak rá a hibákra, de ügyeljenek arra, hogy a szeipélyes érdekeket ne helyezzék a közösség érdekei fölé. Nagyon is helyesnek tartjuk például Risetnyik János felszólalását, aki bátran a szemébe mondta a szövetkezet elnökének, hogy sok esetben elmulasztják az irányítás egyik' fontos követelményét, a rendszeres és következetes ellenőrzést. Szóvá tette azt ls, hogy nem mindig veszik figyelembe a szövetkezeti tagok segítőszándékú javaslatalt. Baj az, ho'gy Risetnyik elvtárs ezt megmondta? Nem, nem baji Helyesen tette, hogy a hibákra éppen ott, azon a helyen, vagy ha tetszik fórumon mutatott rá, ahol a hasonló dolgokról beszélni kell. Felszólalásából azonban világosan kicsendült, nem azért bírál, hogy ezzel esetleg a közösség számára káros, egyéni érdekek érvényesülésének egyengesse az útját. Azért mutatott rá a hibákra, hogy valamennyien levonják belőle a tanulságot — azok is, akiket közvetlenül érintett a bíráló szó — elejét vegyék a bajok további ismétlődésének. Azzal, hogy elmondta észrevételeit épp úgy segített a tagoknak, mint a vezetőknek. Ä vezetők és tagok célja egy, az, hogy még szilárdabbá, jövedelmezőbbé tegyék szövetkezetüket, mert a tagok érdeke elválaszthatatlan a közösségtől. Ha a jövőben ai pártszervezet minden egyes tagja hasonló szándékkal nyúl a bírálat fegyveréhez, szövetkezetük rövidesen az élenjárók közé kerülhet. A gazdasági feltételek ehhez már megvannak, most csak rajtuk múlik, „Jóslatunk" mikor válik valósággá. SZARKA ISTVÁN ÜT SZÖ 2 * 1964. március 2.
