Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-06 / 66. szám, péntek

VKÖZÖST ERŐSÍTŐ EGYÉNI ÉRDEK Elgondolkoztató igazságok Ha az ember állandóan a megszokott környezetében él és dolgozik, alig veszt észre, hogy egy évtized alatt mennyit változnak az emberek. Ez a mindennapi egyszerűségű következtetés szülőfalum szövetkezetének 12. évzáró taggyűlésén jutott az eszembe. Akkor, amikor a beszámolók után szólásra emelkedtek az ismerősök, barátok. Különösen az egyik 64 éves bácsi /ők kérték, hogy neveket ne említsek) felszólalása lepett meg. Azt mondta: — En mégis azt mondom, hogy az aratásnál jobban vigyázhattunk volna a szalmára. Mert lédús és fó minőségű silónk van elegendő. A kevés abrakot is pótolhatja. Ha száraztakarmányból, legalább szalmából lenne elég, akkor most nem fájna a fejünk. Remélem a nyáron ... M

ondta még tovább, hogy vigyázni kell a közösre, mert ha a közös raktáraiban kevés'termény gyűlik össze, akkor a munkaegységekre is kevesebb Jut. Az lepett meg, ahogyan a közösről beszélt, ő is, meg a többiek is. A nyáron lesz 13 éve. Aratott a falu népe. Néhány bodrogmezői gazda ugyan már szerződést kötött a gépállomással a kévekötőgépes aratásra, de akkor még gép sem volt elég, meg aztán úgy mondták a legtöbben: — Ez az utolsó aratás, legalább ezt ne bízzuk a gépekre. Leleszen, a szomszéd faluban akkor már a második éven nagyobb részben közösen aratták a gabonát. Bodrogmezőn is szerveződött az alakító bizottság. Még tiltakoztak, de bizonyára érezték, hogy az egyént gazdálkodás napja előbb-utóbb leáldozik. Talán éppen ezért még élvezni akarták a kasza csapójára hajló búzakalászok zizegését, a gazdaember legnagyobb örömét. — Legalább még ez ne legyen a gépek martaléka, — tört fel gyakran a panaszos sóhaj a terményt féltő paraszti keblekből. Jogosan, mert a gépek akkori munkája nem nagyon engedett a mezőgazdasági termelés fejlesztésére következtetni. Sőt, ellenkezőleg. l\Jem csoda tehát, hogy az az em/ V lékezetes aratás erősen különJ- * bözött a korábbiaktól. Mint vihart érzó madár, ők is hangosabbak voltak, mint máskor. Még az egyébként haragos szomszédok kezében is meg-megállt a kasza, a megszokott paraszti élet s az „enyém" féltésében megtalálták a közös hangot. De olyan is akadt, hogy a Jó szomszédok között éppen akkor talált jó talajra az ellenségeskedés csírája. Hadd idézzek egy ilyen szóváltást. A fiatalabb, olyan 52 éves ember kezdte: — Neked ls nehéz már a kasza, János. — Csak annak nehéz, akinek büdös ls a paraszt munka. — Akinek büdös volt, az már itt hagyta. Aki meg Itt maradt, az meg minek Izzadjon annyit, mint mi Izzadtunk. Magad is belátod, hogy mi, öregek gépek nélkül nem bírnánk sokáig. Heves kirohanással kezdődött a válasz. — Szomszéd, mindig okos embernek tartottalak, de úgy látom, hogy már neked is elment az eszed. Most még csak gépek, azután meg Jön a csajka. Hát nem szakad meg a szived? Te nem a két kezed munkájával szerezted a nyolc hold földet? Tudd meg, hogy hozzám egyszer se gyere koldulni, ha beállsz a koldusok közé... Te ls árulónk, megölőnk akarsz lenni? Csak azért, hogy a fiadból urat nevelj? Abból nem lesz semmi. Ha megváltozik a világ, még kommenclós béresnek se veszik fel őket sehová. Mert vedd tudomásul, hogy abban a kommunista iskolában nem tudománnyal, hanem... (megmondta mivel) tömik tele a fejüket. ... E szóváltás és a korábban említett vitafelszőlalás között nincs semmi személyi összefüggés, mégis ez a régi párbeszéd Jutott eszmbe, miközben a szavakat hallgattam. Hiszen akkor, 12—13 évvel ezelőtt a kifakadás volt a természetesebb. Most meg ... szinte hihetetlen. Súgtam ls a 3zomszédomnak. — Mennyire megváltoztak Itt az emberek, — és a felszólaló felé intettem. — Á, dehogy változtak. Hiszen 6 világéletében ilyen volt, mtndig az egyéni érdekeit védte. — De hiszen a takarmányalap közös érdekI — Igen, de ő meg állatgondozó, azért beszél annyit a takarmányról. Abbahagytuk a társalgást, mert a következő felszólalóra kellett figyelni. — Ha a beszámoló egy kicsit jobban megcsipkedte volna a tagokat, akkor most élesebb lenne a vita. Engem személyesen ls éMntett, szólnom kell valamit. Hát megmondom ... A zt mondta meg, hogy véleménye /M szerint miben hibázott ő, de aztán azt sem takargatta, hogy a szövetkezet vezetőit, sőt a járás illetékeseit mennyiben terheli felelősség egyik-másik fogyatékosságért. Kendőzetlenül, egy kissé felkészülten, de tárgyilagosan beszélt. Közben a szövetkezet hét év előtti zárszámadási vitájának egyik jelenete elevenedett meg előttem', s már-már a levegőben éreztem a kitörő vihart. Mert akkor hét évvel és pár héttel ezelőtt az egyik megbírált úgy ugrott fel a helyéről, mint akit kígyó mart meg. A bírálatra vád volt a válasz, majd viszont, s több mint fél óráig tartott a személyeskedés. Egy másik — a helyi és járási vezetőség hibáit sokkal ártatlanabb hangnemben érintő — felszólalásra pedig a járás küldötte imigyen reagált: — ... Vegyék tudomásul a pólyányiak, hogy a reakció hanglát elfojtjuk. Igenis elfoftfuk. Nem engedjük meg, hogy egyesek egyéni érdekeikért visszaforgassák a történelem kerekét. Lesújtunk mindazokra. .. TTJTét évvel és néhány héttel ezelőtt a zárszámadáskor a felszőlalások sorozata megszakadt. És ml lesz most? A JárSsi pártbizottság aktivistája nyugodtan Jegyzetelt. A szövetkezet elnöke és agronőmusa ugyancsak kézbe fogta a ceruzát. Az alelnök meg szólásra emelkedett. Mosolygott. Hát nem furcsa? — Amt azt illeti, — kezdte — én a magam részéről csaknem száz százalékban egyetértek az előttem felszólalóval. Az állategészségügy nem lehet csupán egy ember gondja. Még akkor se, ha a fő felelősség egy emberre hárul. Az agronómus szinte folytatta a gondolatmenetét: \ dunaszerdahelyi járás talajjavító szövetkezetei a föld termőképességének fokozása érdekében ez idén 125 ezer köbméter komposzt készítését irányozták elő. E feladat teljesítésében a dunaszerdahelyiek járnak az élen, akik eddig 25 ezer köbméter tőzeget termeltek ki. Felvételünkön Fekete Arpád baggeres naponta 160— 200 köbmétert helyez pótkocsira a Felsőpatony-rétek tőzeglelőhelyen. (VI, Balagic fely..) — Szerintem, mi a vezetőség sem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, különösen az ellenőrzés terén. Természetesen most, amikor már tudjuk, hogy a munkaegység tervezett értékénél három korona ötven fillérrel többet osztunk, akkor az ember hajlamos a helyzettel való megbékélésre. Pedig, ha jól meggondoljuk, éppen most érkeztünk el ahhoz a lépcsőfokhoz, amelyikről már könnyű még feljebb lépni, — ha a fegyelmet még jobban megszilárdítjuk. — Bizony, — hangsúlyozta az elnök — a fegyelem betartása terén minket, a vezetőséget terhel elsősorban a felelősség. Furcsa beszéd. Ezek az emberek vagy önkritikával akarnak kibújni a még élesebb bírálat alól, vagy valóban ennyire megváltóztak? Gondolkodásra, az összefüggések keresésére késztettek a tények. — Több lehetett volna a cukorrépa, ha gondosabban kapálunk. — Bizony nem mindegy, hogy a cukorrépa, meg a kukorica között hova vág a kapa. A szárazság sújtotta kelet-szlovákiai kerületben tavaly kevés szövetkezet dicsekedhetett kukoricából 50, cukorrépából több mint 300 máz.sás hektárhozammal. ök mégsem az eredményekről beszéltek. Minden felszólalás valamilyen fogyatékosságot tárt fel. Higgadtan. Még azt is nyugodtan mondták meg: már éppen ideje volt, hogy a könyvelésben rendet csináljanak. Hiába végezte munkáját több mint 10 évtg szinte kifogástalanul a főkönyvelő, ha az utóbbi időben — hogy többet ne mondjak — kétszer is elveszett az évi mérleg. Más munkában talán még helytállhat... Igen, megfontolt mérlegelésekI kel javítgatják a hibákat. Csodálkozik az ember, hogy az Ilyen ügyintézéshez honnan merítik a nyugodtságot és magabiztonságot. Az arcokon nyugodtság, a betétkönyvekben szaporodó ezresek. A bodrogmezői szövetkezetben már öt éve mindig többet osztanak, mint amenynyit a munkaegységekre terveztek. Hogy honnan a pénz? Az állami felvásárlási tervvel kapcsolatban sok kifogásuk van a szövetkezeteseknek. Hogyisne. 1964-re ls 290 mázsa cukorrépát irányoz elö a terv, ők meg a múlt évet kivéve 400 mázsánál még nem termeltek kevesebbet hektáronként. Vagy például a paradicsom. 90 q egy hektárról. Hát nem nevetséges? Tavaly nemcsak eső, de az öntözéshez vlz sem volt elegendő. Mégis legalább 200 mázsát termett egy hektár. És ott van a tej. 1963-ban 100 tehenet kiselejteztek TBC és bangkór miatt, a tejeladási tervteljesités mégis 116 százalék volt. Nem csoda, ha erről a problémáról az átlagosnál hangosabban beszéltek a szövetkezetesek. Mert hol van Itt a helyt lehetőségek Ismerete? A termelés növelésének lehetőségeit a növénytermesztési és állattenyésztési dolgozók egyaránt felvetették. Látszólag — az Idegen szemében — talán egyéni érdekek lappanghatnak a nagyobb termelési eredmények követelésének hátterében, hogy ezzel kényszerítsen kí a szövetkezet tagsága nagyobb munkaegység értéket, több előleget, ^at—nyolc évvel ezelőtt még Bodrogmezón is valóban így volt, azt tartották biztos pénznek, ami már a zsebben van. Most meg, amikor az 1964-es termelési és pénzügyi terv ismertetése után azt is nyilvánosságra hozták, hogy a termelés éá a munkatermelékenység növelésével a munkaegység értéke 3,50 koronával növekszik, s így előlegként a múlt évinél 2 koronával többet osztanak, hát nem lelkesedett a tagság. Furcsa, de igaz, még azt ls mondta az egyik tag. — Nem főbb lett volna az a pénz az év végén? — Ez ts egyéni érdekből beszél? — kérdeztem a korábban egyéni érdekekre hivatkozó szövetkezetestől. — Abból hát, — válaszolta, — mert ő a fövő évben akar építeni. Neki Jobb, ha egyszerre több pénzt kap kézbe. — De nem fél, hogy az osztalékból nem lesz semmi? — Már miért félne. Hiszen az idén 280 ezer koronát hagytunk az üzemi biztosítást alapon. Az már magában három hónapi előleget fedez. Elgondolkoztató Igazságok. A látottak és hallottak alapján többé kevésbé még most is az egyéni érdekeiket védik a bodrogmezői szövetkezetesek. Csak valahogy másként, mint hét vagy tizenkét évvel ezelőtt. ~T\efeJezésül aligha mondhatok h\ többet, igen, hadd védjenek minden olyan egyént érdeket, amelytől a közös erősődlk. HARASZTI GYULA A dunaszerdahelyi szövetkezet KiCikolev vezette zöldségtermesztő csoportja eddig 22 000 fejessalátával örvendeztette meg a fogyasztókat. A képen Nagy Jolika és Marika a szocialista munkabrigád címért küzdő munkacsoport tagjai salátaszedés közben (Balažic felvételei Az egyedi etetés jelentősége Közismert,' hogy a szarvasmarhatenyésztésben mekkora kárt okoz a tuberkulózis. Évente nagyszámú fejőstehenet támad meg ez a betegség, amelyek ezáltal kiesnek a tejtermelésből és sok ezer liter tejjel csökkentik a közfogyasztást. Kár, hogy a legtöbb esetben éppen a nagyhasznú tehenek esnek a betegségbe. Felmerül a kérdés, miért éppen a legjobb fejőstehenek? A felelet, ha látszólag nem ls, de valójában egyszerű. Éppen azért, mert sok tejet adnak. A jó fejőstehén ugyanis a lehető legtöbb tej kitermelésére törekszik akkor is, amikor az elfogyasztott takarmány nem tartalmaz ennek megfelelő mennyiségű tápanyagokat. Nem alaptalan tehát a feltevés, hogy éppen a rossz, elégtelen takarmányozás segíti elő a nagyhozamú fejőstehenek megbetegedését. Ezt bizonyítják az azokban a szövetkezetekben összegyűjtött tapasztalataink is, amelyek nem alkamazzák az egyedi etetést. Mindjárt le is szögezhetjük, hogy ez a módszer szöges ellentétben áll a józan, ésszerű gazdálkodással. Egy idő óta — az állami gazdaságok jó tapasztalatai alapján — a szövetkezeti istállókban is megjelentek az állatok feje felett az állat hasznosságát, súlyát és egyéb tulajdonságait feltüntető táblák. Sajnos, ez még nem minden esetben jelenti azt ls, hogy a teheneket a hasznosság szerint étetik e helyeken. Hiába van feltűntetve, hogy XY tehén 5 liter tejet ad naponta, a szomszédja pedig 12 litert, sok helyen, sajnos, ezt figyelembe sem veszik a takarmány adagolásánál. Valljuk be őszintén, hogy Ilyen módon még őseink sem gazdálkodtak. Bár nem tudták, hogy a takarmány ennyi vagy annyi fehérjét tartalmaz azért, amelyik tehén több tejet adott, a vályújába is több takarmányt szórt a gazda. Szó, ami szó, nagyon jól tudjuk etetni az 5—6 litert adó teheneket, ám nem tudjuk, vagy nem akarjuk etetni a 8—12 liter tejet adó teheneket. A következmény? Tudatosan teszUnk tönkre csordaszámba menő fejősteheneket, csökkentjük a betegségekkel szembeni ellenállókéképességüket és ezáltal az életkorukat is. Ennek bizonyítására megemlíthetjük, hogy az állatállományban alig 20 százalékban találhatunk 10 éven felüli nagyhozamú tehenet. Pedig a nagyhozamú tehén kitenyésztése nagy anyagi befektetéssel jár, amely csak ak< kor térül meg, ha a tehén magas életkort ér el. Térjünk azonban vissza előbbi állí» tásnnkhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekben nagy hibát követnek el akkor, amikor a fejősteheneket nem a hozam szerint, tehát egyedenként, eltérő összetételű és mennyiségű takarmánnyal etetik. Fölöslegesen sok takarmányt fecsérelnek el a rosszul tejelő tehenek etetésére, a nagyhozamú tehenek pedig ezzel szemben kevés takarmányt kapnak. Nézzük csak meg közelebbről a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet tavaly végzett megfigyeléseit egy négysoros istállóban. Az alábbi táblázatban a megfigyelés előtt tapasztalt átlaghozam szerint 5 csoportba osztottuk a teheneket. 4 literig 4,1—6,0 literig 6,1—8,0 literig 8,1—10,0 literig 10 literen felül összesen A tehenek száma , Az összállomány százaléka Napi tejhozam literben Az összhozam százaléka Napi átlaghozam 21 11,9 71 8 5,7 3,4 41 23,3 223,3 17,7 5,4 53 30,1 378,4 30,0 7,1 43 24,4 387,1 30,6 9,0 18 10,3 202 3 18,0 11,2 178 100 1282,7 100,0 7,2 A szóban forgó mezőgazdasági üzemben elért 7,2 liter tej kitermelésére egy 600 kg súlyú fejőstehénnek 0,65 kg emészthető fehérje és 4,47 kg keményítő értékének megfelelő takarmánymennyiségre van szüksége. A takarmánymennyiséget a megfigyelés során fehérjéből 103,1 százalékban, keményítőértékből 116,8 százalékban be is tartották, ami azt a benyomást kelti, hogy a teheneket lényegében jól ellátták takarmánnyal. Ez azonban csak látszólag igaz, habár sok mezőgazdasági üzemben ezt figyelmen kívül hagyják. Nézzük csak. Az első csoportba tartozó tehenek 3,4. literes napi tejhozam mellett annyi többlettakarmányt fogyasztottak, amely normális körülmények között elegendő lenne további 3,5 liter tej kitermelésére. Hasonló, illetve valamivel jobb a helyzet a másik csoport esetében. A harmadik csoportban a 7,1 literes napi tejhozam viszonylag megfelel az elfogyasztott takarmány tápértékének. Ez azonban csak 53 tehén a 176 közül, tehát az állománynak csupán 30 százaléka. Az elsfi két csoportba tartozó tehenek esetében normán telUl kb. 8,54 kg értékű fehérje egységet etettek fel, amely a keményítő megfelelő arányú etetésével 178,9 liter tej kitermelésére elegendő. Ugyanannál a két csoportnál továbbá 120 kg értékű keményltőegység túletetése ls tapasztalható, amely a fehérje megfelelő arányú hozzáadásával mintegy 500 liter tej kitermelésére elegendő. Az Itt felsorolt számok mindennél többet beszélnek. Ez azonban még nem minden, mert amíg az első két csoportba tartozó tehenek esetében takarmányfecsérlésről beszélhetünk, az utolsó kőt csoportba tartozó nagyhozamú tehenek kevés takarmányhoz jutottak. A 9 literes átlaghozamú teheneket naponta 1,5 liter tej kitermeléséhez szükséges fehérjével csonkították meg. Legrosszabbul takarmányozták az utolsó csoportba tartozó teheneket, amelyek naponta 3,5 liter tej kitermeléséhez szükséges fehérjetartalmú takarmánnyal kaptak kevesebbet a kelleténél. Az említett példa — csekély kivétellel — jellemző a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott etetési módszerekre. A mezőgazdasági dolgozók sok esetben a szemestakarmányhiányra hivatkoznak, ám nem látják, hogy ha naponta csupán 1—2 kg szemes takarmányt adnak a jószágnak, ugyanaz a mennyiség egyedetetési módszernél elegendő lenne. A helytelen etetési módszer gazdasági hatását figyelembe véve leszögezhetjük, hogy a jövőben ezzel végérvényesen szakítani kell, mert nemcsak a tejtermelés színvonalára van hatással, hanem a legjobb fejősteheneket is tönkretesszük, ami ar utódukra ls nyomot hagy. Ennek csak úgy vehetjük elejét, ha a fejőstehenek etetésénél halaszthatatlanul bevezetjük a hozam szerinti etetést. Ennek legjobb módja az, ha az 5—6 linteres hozamú teheneket megfelelő mennyiségű fehérje- és keményítő tartalmú tömegtakarmánnyal etetjük, a nagyobb hozamú teheneket ugyanakkor a hozamnak megfelelő értékű szemes takarmánnyal abraikoljuk. Fontos még továbbá, hogy ai téli hónapokban a szarvasmarhának elegendő csontképző takarmányt és sót juttassunk, ezáltal megelőzhetjük azok fizikai kimerülését. VINCENT RAPPANT, a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet dolgozója ÜJ SZÖ 4 * 1984. március K