Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-29 / 89. szám, vasárnap

Azért az ember az ur O

tt, ahol a széles nyomtávú vasútvonal hazánk területére lép, egy kis városka ; fekszik. Csendesen lapul a termékeny rónához, amelyből kinőtt. Földszintes, kertes, tágas udvarú házaival az ember falunak ls nézhetné. Csak azért nem nevezem így, nehogy rosszmájúsággal vádoljanak. Meg hát rendezett, széles aszfaltozott utcáival, csinos házaival kétségkívül kisváros benyomását kelti. Tizenöt éve nagy esemény kavarta fel e városka megszokott nyugalmát. Mindenkit hátalmába kerített a láz, akinek csak valami köze volt hozzá. Megsárgult iratcsomó fekszik előttem. Ma már történelmi emlék. A tizenöt év előtti esemény, az utána következő és máig tartó forradalmi változásokat megörökítő tanú. A kedélyek az idő múlásával némileg lecsillapultak, ám a forradalom tart, ilyen vagy olyan formában. * # * „Urbán András és Papp Sándor megalakította az EFSZ előkészítő bizottságát". Nagykápos, 1949. július 7-én. Az első levelezés 1/49 szám alatt: „A Járási szövetkezeti ta,nács jóváhagyja a nagykaposl szövetkezetet." Veiké Kapušany, 22. VII. 1949. Az első jegyzőkönyv: „1949. november 16-án az első taggyűlésen 42 tag egyhangúlag elfogadta az első típusú szövetkezet munkarendjét." Az első évvég! mérleg: Szerény, néhány adatból álló papírlap. A vagyon értéke 762 328 korona. Módos vadonatúj falusi ház vaskapuján nyitok be vasárnap délután. A kutya csaholására a házigazda, Magyar Bertalan, a szövetkezet alapító tagja jön elém. Mögötte felesége lesi az érkezőt. Betessékelnek. A házigazda, alacsony, öreg parasztember, lassan elhelyezkedik a széken. Közvetlenül Indul a beszélgetés. — Amikor meghallottam, hogy ml készül, beléptem én rögtön. Nem nagyon boldogultam egyedül. A fiaim még kicsinyek voltak, apám éppen akkor halt meg. Volt vagy három hektárom, meg' vagy három hektár amerikás földet béreltem... Azért nem volt az olyan egyszerű, ha belegondolok.

N Azt mondták a faluban, hogy Papp Sándornak menjek dógozni? Nem Is akartak belépni... Egy pillanatra megáll, hogy felfrissítse emlékeit. — Jól is ment az első években. Még most is csudálkozom rajta, mert ügy nézett ki a határ, mintha senkié se lett volna. Dehát mivel is dó?óztuk volna meg. Csak egy tizenötös íetorunk volt. Dudvás volt minden, Hint a rosseb. No de, ugye a műtrágya megcsinálta a magáét. Jó termés j oft... — Akkor miért léptek ki annyian 5tvenháromban? — akasztom meg szándékosan a beszélgetést. — Berti Jácsi nem volt köztük? — ötvenháromban? Nem én! Pánik /olt az csak. Egyszer félfüllel az isállóban én is hallottam, hogy szedék rá egymást: Magyar Berti aléltok, mégis kilépett! Te miért nem épsz ki? Pedig nekem eszem ágában ;e volt kilépni. így bolondították egynást. Valaki kitalálta, hogy az állam ilveszl a földet. Alig maradtunk vagy íúsZan. — Talán a vezetőség is hibás volt? - akadékoskodom — A fenét... Csak azt mondhatom, logy megkergültek a híresztelésektől, 'udom, Papp Sándort sokan nem szeették. Kemény, szigorú ember volt, léha önfejű, de azt nem lehet monlanl, hogy rossz. Persze, nem hagyta, logy a vagyont szétlopkodják. Sokan zt hitték, hogy ha a vagyon közös, ikkor azt veszek el belőle, amit akaok. Még ma is van ilyen. Ez az igazág ... — Tudja, milyen keményfejű a paaszt. Emlékszem, mikor úgy volt, logy bevezetik a hozam szerinti Jutalmazást... A gondozók, meg a fejők hallani sem akartak róla. Azt mondták, fejjen az, aki kitalálta. Rajtam kívül senki se maradt az Istállóban. A vezetőségi tagokkal etettem és fejtem. Ezt csak azért mondom, mert a kilépéssel is úgy volt, hogy amint megtudták, hogy a híresztelésből egy sző se igaz, visszaléptek. Hát ilyen a paraszt... — Szép házuk van ,.. — Jobbnak láttam új irányba terelni az elakadt beszélgetést. — ötvenhétben építettük a fiaimmal. Akkoriban az istállóban dolgoztam. Havonta 120 munkaegységet is megkerestem. A Bálint fiam, amelyik itt lakik velünk, lánctalpassal Járt. összeszedtünk egy kis pénzt. A régi ház a háborúban összedőlt, csak a huszonháromezer koronás segélyből javítottuk ki valahogy. A szomszéd szobából gyermekkacaj és Játékcsörgő hangja szűrődik át. — A Sanyié! Nagy csavargó... — az öreg arcára a megelégedés mosolya ül. Magyar fiertaian Erről Jut eszembe, hogy megkérdezzem: — A fiai hol dolgoznak? ' — A Sanyi, a legkisebb a rádiójavltóban. A legidősebb, a Berti, Helmecen; a körzeti' Igazgatóságon. A másik Nyitrára Jár főiskolára. A Bálint, amelyik itt I^ktlr velünk, most az egyéves technikumba jár... Behívom. ö is tudna valamit mondani... Hármasban folytatjuk a beszélgetést. — Nem lehet mondani, hogy valami baj lenne, de Jobban is mehetne — vonja meg a fiú a vállát. — Azt se lehet mondani, hogy nem megy, mert menni megyen, csak jövedelem nincs valahogy — egészíti kl az öreg Magyar. — Azt gondolom, hogy egy kicsit a vezetőség is hibás. Lehetne szigorúbb is Mert hiába beszélünk az öntudatról, ha az emberek még nem olyanok. Mindig panaszkodnak, hogy nincs elég takarmány. Hát én csak azt mondom, hogy takarmány van elég, ha a gondozok úgy bánnának vele, mint a magukéval. Ha valaki egyszer funkcióban van, akkor csapjon az asztalra. Akkor nem 'történhetne meg, hogy a munkát nem végzik el időben. — Apámnak igaza van. A vezetőség egy kicsit gyenge kezű. Látja, hogy magyarázatra várok, tovább folytatja. Ogy értettem, hogy többet kellene járni a járásra, meg mindenfelé a dolgok után. Egy kis port verni a szövetkezet körül. Az nem árt. A technikumba sok ,szövetkezeti elnökkel, agronómussal meg zootechnikussal járok együtt. Tőlük már sokszor hallottam, nogy jutnak alkatrészhez, takarmányhoz, vagy ilyesmihez. Lassan besötétedik. — Itt van ni. A balkezem nem bírom mozdítani. Megbénult — sóhajt Magyar bácsi. — Dolgozott már eleget — nyugtatom az öreget,. — Nem arról van szó. Mert a magamét megdógoztam, az biztos. A múlt republikában, amikor megnősültem, két katasztrális holdam volt. Kepébe, meg harmadába jártam dógozni. Keserves élet volt. Nem ls Járok mán sehová. Az Oj Szót, meg az Oj Ifjúságot járatom, azt olvasgatom. Néha átjönnek a szomszédok egy kicsit eldiskurálni. A szövetkezetről, meg egyébről. — Éldegélünk csendeskén — szól közbe az asszony. — Én azért még tavaly is ledolgoztam kétszázhúsz munkaegységet. — Elmennék én is, mert unalmas így az élet. Dehát.... — Talán kevés a nyugdíj? — A, dehogy... Hatszáz koronát kapok. Ha beosztja az ember, szépen ki lehet belőle jönni. Csak az bánt, hogy nem lehetek ott, amikor már minden rendbejött. Sötét este fordulok ki a Magyar-portáról. Termékeny rónán fekszik a nagykaposl határ. A Bodrogköztől csak a Latorca választja el. A környék egykori réme. Évről-évre sarcolta a vidéket. A nagykaposi határ nagyrésze is silány rét, legelő és egyéb terméketlen terület volt. Az 1830 hektár terü' létből csak 850 hektár a szántó..: Időközben felépült a Latorca védőgátja. Elmúlt az árvízveszély. 1960-ban betakarították az első termést az újonnan feltört 120 hektáron. Rügy fakadt az évszázadokig parlagon hevert földön. A termés minden várakozást felülmúlt. Szemeskukoricából 35 mázsát, silókukoricából 600(1) mázsát takarítottak be hektáronként. Igaz, a tavalyi gazdasági eredmények elütnek a megszokottól. A kedvezőtlen időjárás megnyirbálta a termést, különösen a gabonaféléket.. A szövetkezet szilárdságát bizonyítja azonban, hogy ezt a — mondhatni — elemi csapást sikerrel kiállta. Évzáráskor négy korona részesedést fizettek. A növénytermelés fejlődése természetesen magával hozta az állattenyésztés fellendülését, amely évrőlévre gyarapodik. így például a szarvasmarhaállomány 1956-hoz képest közel négyszeresére szaporodott, a sertésállomány közel háromszorosára. Az egy hektárra eső jövedelem a növénytermelésben 80 százalékkal növekedett, az állattenyésztésben 117 százalékkal. Termékeny rónán fekszik a nagykaposi határ. Sok jó terem rajta, sok Jó teremhetne rajta. A vélemények is így oszlanak meg. Jobban is mehetne i < 10, i " u |z U L Ó K. EV E LÓK Az akaratnevelésrol Aé •* Albert Sándor szövetkezeti elnök a szövetkezet, ha mindenki a szívén viselné sorsát. Közszájon forog, hogy a vezetőség sem áll feladata magaslatán. Nemcsak Magyar Bertalan véleménye ez. A puhakezüség, ha a tagságnak tetszik is, még nem erény. A tagok gondolkodásmódjában szintén sok a kiirtanlvaló. A régiből, a maradiból, irigység, viszályok bontják a közös egységét. A .forradalom — mint azt a riport elején előlegeztem — még tart... PALÄGYI LAJOS HÍREK GÖMÖRBOL Gömör községnek aránylag sok a cigány származású lakosa. Hiába képzelnénk azonban a. falu szélére cigánytelepet, „pérót", mert 80 százalékuk bent a faluban, modern házakban lakik. Ma már egyenrangú embereknek tekintik őket, becsületes munkával keresik kenyerüket. A Győrfitestvérek például a szövetkezet traktorosat, Pangó András és Ruszó Jenő szintén a szövetkezetben dolgoznak. IfJ. Ruszó Károly a gömörhorkai papírgyár dolgozója, és falujában számos tömegszervezet aktív tagja. * « • A CSEMADOK nemrég lezajlott évzáró közgyűlésén ifj. Sacay László elnök eredményes évről számolt be. S hogy valóban Jól dolgoztak a szervezet tagjai, bizonyítja több, sikeres irodalmi est megrendezése. Jelentős haladásnak számít vidéki szereplésük is, melynek során a környékbeli falvakat látogatták, hogy a napi munkában elfáradt embereket szórakoztassák, felüdítsék. A kommunista nevelés célja, hogy fiatalságunkat alkotómunkára képes, nemes erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, sokoldalúan fejlett nemzedékké nevelje. Olyan nemzedékké, amelynek tagjainál a szaktudás és a műveltség, az ítélőképesség és cselekvőkészség, az egyre magasabb értékek elérésére- való törekvés — természetes tulajdonság. Mindennek alapja, hogy gyermekeinkben kifejlesszük és szilárdítsuk az egészséges akaraterőt. A magyarországi KÖZNEVELÉS harmadik számában OR. KISS LAJOS tanitőképzőintézeti tanár az akaratnevelés pszichológiai alapja és pedagógiai programja című cikkében foglalkozik részletesen ezzel a kérdéssel. A cikk fontos észrevételeket tartalmaz, ezért kivonatosan közöljük. A SZOCIALISTA SZEMÉLYISÉG fontos jegye a kezdeményező erő, a lendületes, gyors elhatározás, a tudatos megfontolás, a felelősségérzet, szilárdság és következetesség, kötelességtudat és fegyelmezettség, kitartás a cél elérésében, a terv megvalósításában. Azonban az erős, fejlett akarat, a felsorolt tulajdonságokkal rendelkező jellem csak valamilyen célra, eszmére való irányultságában kap valódi értelmet és értéket. Az akarat ugyanis csak a célja által válik értékessé, a megvalósítandó tartalmával válik tiszteletre méltóvá. Így lesz a mi társadalmunkban is az akaratnak különösen fontos szerepe. Minden mozdulatnak, cselekvésünknek, egésV. magatartásunknak megvannak a belső indító okai. Am az akarat erejével határozzuk el magunkat a valamelyik irányban való cselekvésre, vagy nem. cselekvésre. Az akarati cselekvés lényege, lelke az elhatározás. A pavlovi pszichológiai szemléletben az akarati cselekvésnek rendkívül fontos mozzanata a végrehajtandó, megvalósítandó cselekvés gondolati megjelenése, képződése. Minél többször és minél sikeresebben,, eredményesebben kapcsolódnak össze a cselekvés gondolati képel és a tényleges cselekvés, annál inkább beszélhetünk az akarati cselekvés eredményességéről, a jól működő akaratról, az akarat erejéről.. Minél fejlettebb az értelem, annál értelmesebb lehet a cselekvés, a magatartás, amit az ember megtesz, illetve felvesz. A tanításnak, a szerzett ismereteknek, á fejlett gondolkodásnak tehát óriási szerepe van az akarati cselekvésben. Viszont ez a mozzanat az akarat ereje nélkül gyakran a tett halálához, vagy a sző és cselekedet káros elszakadásához vezet, Éppen ez utóbbi miatt éri legtöbb szemrehányás az iskolai oktató-nevelő munkát. Tudják, ismerik tanítványaink az erkölcsi cselekvés gon. gondolati képeit, a magatartás normáit és mégsem így cselekszenek. Az akarat erőtlensége itt a hiba. Előfordul az is, hogy azonnal nem tudjuk a cselekvést végrehajtani, várni kell még vele. Ilyenkor mint szándék él bennünk tovább, valósággal új belső motívummá válik bennünk és így serkent az idejében való cselekvésre. Az akaratra, mint erőforrásra, még az egészen egyszerű cselekvésben is szükség van, különösen szükség van az akaratra azokban a cselekvésekben, amelyekben nehézségeket kell leküzdeni, vagy ahol az egyépi önző érdek a közösség érdekelvei kerül ellentétbe. A pedagógiának a prograrpja az akaratnevelést illetően az, hogy tervszerűen és tudatosan kialakítsa a cselekvésnek azokat a formáit, amelyek vagy mechanizmusuk révén, vagy tudatosságuk miatt feltétlen meghatározzák a szükséges cselekvéseket. A SZOCIALISTA PEDAGÓGIÁNAK a tudatos, szándékos akarati cselekvések számára is alkalmassá kell tennie a felnövekvő nemzedéket. Hiszen nemcsak jól beidegzett szokásokat, mechanikus, vérré vált tevékenységet várunk tőlük, hanem ezeken túl az alkotómunka végzését, amely éppen az által alkotó, hogy benne a magas szintű, tudatos, iikarati cselekvés nyilvánul meg. Az akarat alacsonyabb színtű formáinak az alkotómunkát eredményező szándékos akarati cselekvésbe kell beleilleszkedniük. A szakmunkásnak azért kell megtanulnia a technikát, hogy ennek segítségével olyan újat hozzon létre, amit csak a mechanikus készség, a rutin nem hívhat életre. Ezért beszélünk arról a tendenciáról, hogy a technikusnak a mérnök színvonalára kell emelkednie, akiben az alkotás pszichológiai feltétele! jobban kialakulhattak. Amikor tehát a mi társadalmunkban oly gyakran hangoztatjuk az alkotómunkát, tulajdonképpen az akaratnevelés problémáját érintjük. Aki alkotóembert akar nevelni, annak'az akaratnevelés feladatait kell megoldania az egyszerű szoktatástól az alkotómunkáig. Hiszen az életet, a társadalmat, annak anyagi alapjait és szellemi építményeit építő ember lényege pontosan az alkotó cselekvés. Az értelem csak tükrözni képes a világot, az akarat annak átalakítására, az ember legszebb céljai szerinti átformálására vállalkozik, miközben saját természetét ls magasabb rendűvé teszi. S ez az ember — a kommunista erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, sokoldalúan fejlett személyiség. A SZOCIALISTA JELLEM kifejlesztésének nagy programjában — amely az egész társadalom feladata —• az Iskolai nevelés Jelentékeny munkát végez. Ebben a nagy munkában való tudatos, tervszerű részvételnek legbeszédesebb bizonyítéka annak a programnak a fokozatos megvalósítása, amit nevelési tervnek nevezünk. Létrejöttének, kialakításának legfőbb Indoka éppen az, hogy az egyoldalú értelemre hatást nem tartjuk elegendőnek a célul tűzött új embertípus kifejlesztésében. Nem elegendő csupán az erkölcsi magatartás normáinak ismerete, de akarni és tudni is kell azokkal élni. Ezért a nevelő hatásoknak az emberi cselekvés mély ösztönző erőit kell először kibontakoztatni. A személyiségbe a perspektívák olyan rendszerét kell beépíteni, amely szinte az ösztönvilág erőiből, a szükségletekből nyeri energiáit és amelyek a legnemesebb emberi vágyakat, a legértékesebb emberi célokat foglalják össze. Ez lesz a leghatásosabb motivációs bázisa annak a szándékos, tudatos, akarati tevékenységnek, amelyben mind a magas szinten kifejlesztett értelmi képességek, mind a határozott, erős. szilárd, a nehézségeket könnyen leküzdeni tudó akaraterő jelen van. Ennek a motivációs bázisnak kifejlesztése elsőrendű kötelességévé teszi a nevelőnek tanítványai érzelmi életének fejlesztését. Aki ezt a feladatot elhagyja tennivalói közül, az minden emberi ténykedés lendítő erejét, tápláló forrását hagyja kiszáradni, az akaratnevelés programja így csorbát szenved. A tudatos megfontolásnak, a kellő éríelrti beágyazottságnak, és az akarati készségnek ebben az egységében a nevelési terv számtalan feladata a viselkfedés, ä magatartás, cselekvés, alkotómunka kifejlesztését szolgálja. A módja pedig a cselekedtetés, a tevékenykedtetés, vagyis annak a feltételes idegkapcsolatnak a kiépítése, ami a cselekvés gondolati képe és a tényleges cselekvés között fennáll. AZ AKARATNEVELÉS PROGRAMJÁBA lényegszerűen beletartozó feladat magának az akaraterőnek a külső és belső nehézségeket leküzdeni tudó pszichikus energiának, a lelkierőnek a kifejlesztése. A legtöbb tevékenységű forma a nevelési tervben ennek az elérésére törekszik. A dolgok ter-. mészetében Is benne van, hogy minden tevékenységhez erőre van szükség. Ezeknek a tevékenységeknek helyes elrendezése, a fejlődési fokokhoz való alkalmazása, következetes elvégeztetése maga az akarat nevelése. A legjellemzőbben mégis a fizikai és szellemi munka készségének a kialakításában valósul ez meg. Maga az iskolai tanulás, amely pedig a kultúrtársadalmakban a tanuló életformája, komoly akaratedző gyakorlat. Képzeljük csak el, milyen mértékben edzi •az akaratot, építi ki és erősíti meg a szükséges Idegkapcsolatőt a tanulóban a mindennapos feladatra való gondos elkészülés, az írásbeli házifeladatok önálló megoldása, ami hosszú éveken át megismétlődik. Az iskolai munkának, a házi feladatoknak — túllépve didaktikai szprepükön — az erkölcsi nevelés, az akaratedzés, a ' kötelességérzet kialakítása szempontjából mindig nagy jelentőségük lesz, alig lehet elképzelni eltörlésüket anélkül, hogy mással ne pótolnók őket. Az akaratnak a fejlesztését, erősítését, edzését, az önkiszolgálást, a házimunkában való részvétel egészíti ki. önállóan öltözködni,-rendben tartani a ruhákat, segíteni, a házimunkában — amitől Olyan sok gyermek idegenkedik — teríteni, főzni, mosogatni, kertben dolgozni, állatokat gondozni stb. mind nagyszerű alkalmai, lehetőségei az akarat nevelésének. A közhasznú munka végzésében a munkára késztetésnek a motívuma a társadalom érdeke, a társadalmi kötelesség az ezekkel való azonosulás, ezért ez a tevékenységi forhia még magasabb szintre emeli a tanuló akaratát. A NEVELÉSI TERV tehát valójában nem más, mint az akaratnevelés programja. Megvalósításával a tanuló viselkedését, magatartását, cselekedeteit, erkölcsi emberségét, szocialista jellemét akarjuk megalapozni. 1984. március 29. * (Jj SZÖ 5