Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-28 / 88. szám, szombat

/ALGÉRIAI PILLANATFELVÉTELEK! Néhány találkozás, néhány beszélgetés emlékét villantják fel ezek a pillanatfelvételek, szinte találomra választom kt Okét útiélményeim fotóalbumából. Természetesen ezek a ké­pek nem ábrázolhatják Algériát, még keresztmetszetet sem adhatnak problémáiról, a szocialista út keresésének sok-sok öröméről, ezernyi gond/dról, bafáról — de a villanásnyi ké­pekből, az egyszerű szavakból, mint megannyi mozaikkoc­kából, ha egymás mellé tesszük őket, mégis kirajzolódik a kép: az új Algéria változó, újuló arculata. A FEM AH Spanyol telepesek bir­toka volt Órán közelében a Santa Esperanza kas­tély és körülötte az öt­ezer hektáros erdő, gyü­mölcsös, szőlő. A colon, Phillppe Gomls, régimó­di telpes volt: konokul őrizte a hagyományokat — még botozott. — Bot volt Gomis úr­nál, vagy nádpálca, le nem tette a kezéből. Bár­kit megüthetett. A fellah az 0 szemében rabszolga volt. Legszívesebben el­felejteném ezeket a régi dolgokat ... Aki nem szívesen emlé­kezik arra az időre, ami­kor az arab paraszt ide­gen gyarmatosok szolgá­ja volt, hetven esztendős öregember. Lahmar Chérlf apó, a hajdani Gomis-blrtok csősze, ma a gazdaság egyik új gazdája. Tagja a paraszti ügyintéző bizottságnak. Tőle ls függ, hogyan, s mit dolgoz­zon hetven fellah család, ho­gyan fordítsa maga és hazája javára a colon elkobzott bir­tokának hasznát. Chérlf apó ül az Irodában, ahova azelőtt a munkások be se léphettek. Csendesen beszél arről, ami elmúlt, harag nélkül, indulat nélkül, bölcs öreg. Ingatja fe­hér turbánnal koronázott, cserzett arcú ezer ráncú fejét, simogatja szürke szakállát, halkan beszél. Nézem az öre­get, s arra gondolok, hogy olyan, mint a vén fa: keze göcsörtös, bőre repedezett, mint az öreg tölgy kérge. Tér­de közé szorítja görbe botját, LAHMAR CHÉRIF APÚ a csősz Jelvényét, rátámaszko­dik: mintha testéből ágazott volna ki. Kezében bot — és arra a botra emlékezik, amely­lyel nem is olyan régen még Phillppe úr rá-rásuhintott az emberekre. — Szörnyű Idők voltak. Szenvedtünk, de hallgatni kellett. Most Jobb világ lesz. Paradicsomot lehet csinálni ebből a gazdaságból. Oj sző­lőt telepítünk. Primőröket is termelünk majd. Az oránt pia­con várják a narancsot, a sző­lőt, a füaétl Nyolc fia van, s mindegyiknek öt-hat gyereke. A fellah fiainak Jobb az életük, mint neki volt, az unokáinak még Jobb lesz. — Az én unokáim, ha Al­lah segít, már szocialista Al­gériában nőnek majd fel — mondja Chérlf bácsi. — Há­rommillió hektáron, a kolo­niallsták birtokain már közö­sen gazdálkodunk. Azt hiszem, nálunk tulajdonképpen ezzel kezdődött a szocializmus. A szocializmusról beszél, a szocializmusban reménykedik az öreg fellah. Amikor meg­kérdezem, mit Jelent számára ez a kifejezés, nem tudomá­nyos meghatározással, nem politikai Jelszavakkal felel, hanem azzal, hogy elmondja, miben bizakodik. — Nemcsak én bízom ben­ne, hanem valamennyien: nem Jöhet vissza a régi világ. Az­előtt, ha csak visszaszólt ts az ember a földbirtokos szi­dalmaira, csendőrkézre Jutott. A csendőröket a birtokon mindig lakoma várta. Az 0 emberei voltak. Megvertek, megkötöztek, bebörtönöztek minket, amikor csak akarták. Ügy hívtuk az urakat magunk között: „Egetnlvalók." Az öreg égetnivaló a tehenek ne­vét tudta, de a munkásokét nem. A fiatal a tehenekét se tudta. Ebbe az irodába, ahol most beszélgetünk, fellah a lábát se tehette be. A bérün­ket ts csak kint kaphattuk meg. Kidobták az ajtón, ne­künk az udvaron kellett vár­nunk, azután sorra felszedhet­tük a földről a pénzt. Legszí­vesebben elfelejteném ezeket a régi dolgokat... A sÉekmég sajognak Az algériai parasztok nem felejtik el egykönnyen a múl­tat. De már a Jövőbe néznek, tervezgetnek. Bizonyosak ab­ban, hogy fiaiknak-unokáik­nak szebb életük lesz. Oj szót, új kifejezést is tanultak, amely összefoglalja a Jövőt, a terveket, a reménykedést és a bizodalmat. Egyetlen szó­ban foglalja össze: az „A1 Istlrakija" — a „szocializmus" szavában. Ahogyan Lahmar Chérlf apó mondja: — Amiben bizom, azt úgy hívják, hogy „Al Istlrakija". RUDNYÄNSZKY ISTVÁN RW ANTIM RBPORT A HQiD-HESYSEG ÄUÄHABAH I smét útra keltem. Most az egyszer Rwandába, ebbe az egyenlítői köztársa­ságba, azaz a világ végére. Hamisítatlan afrikai „zseb­államba" Jutottam, melyet tör­pe államnak is nevezhetnénk, de a „zseb" kifejezés találóbb, mert Belgium lényegében egész Rwandát zsebre vágta. A 24 500 négyzetkilométer te­rületű független állam egye­düállő sziget a nagy afrikai világrészen. Kellemetlen meglepetések Rwanda fővárosának repü­lőtere úgy fest, mintha csak tegnap jelölték volna ki. A sima réten—kifutópályán te­héncsordák legelésznek. Csak két-három kör alakú hullá­moslemez bódé figyelmeztet a térség küldetésére. Az egyik előtt oszlop, rajta gya­lulatlan deszkán a következő felirat: „A repülőtér parancs­noka." Útitársaim közül többen a rájuk váró autókba ültek, én pedig tanácstalanul álldogál­tam és vártam valamilyen autóbuszt. A levegő kibírha­tatlanul forró volt, a nap kí­méletlenül perzselt. Nap­szemüvegemet még Usumbu­rában elhagytam, s most irigykedve néztem a benn­szülöttek sűrű göndör haját, mely Jó szigetelő rétegként nem engedi át a gyilkos nap­sugarakat. Lehet, hogy még sokáig perzselődtem volna kinn a napon, ha hirtelen nem szól rám valaki: — A városba tart? Szálljon be, elviszem. Nem tudta, hogy itt nem Járnak taxik, és autó­buszok? Ez nem Brüsszel vagy London, ez Rwanda, ahol ösz­szesen 6 km hosszú aszfaltút és öt posta van — magyaráz­gatta megmentőm. A Volkswagen tulajdonosa, egy 45 év körüli belga, kí­sérőmmé szegődött. Bizalma­san elbeszélgettünk. — Hol fogsz lakni? — kér­dezte. — Nem tudom, majd valamilyen szállodában — válaszoltam. — Kigaliban nincsenek szál­lodák. — Ajánlólevelem van egy sumburaí pincértől egy kigalt kereskedőhöz. — Nem mégy vele sokra, de majd én találok neked hajlékot. Mit fogsz csinálni Rwandában.. — Még nem tu­dom, előbb majd körülnézek. — Jó, megmutatom neked az egész országot. Kigaliban Néhány perc múlva feltűn tek az első házak. Kigalinak mintegy négyezer lakosa van, ebből 430 európai és 125 ázsiai. A vendéglő felé tartot­tunk, mely ebben a tisztelet­beli városban — ugyanis csak a bennszülöttek gazdag kép­zeletvilága tette várossá — ez a kulturális és a társadalmi élet központja, minden na­gyobb esemény színhelye. Reggel alacsony szobában, egy sűrű park közepén álló csarnokban ébredtem. Abla­kom előtt sudár pálmák haj­ladoztak, kellemes madárdal töltötte be a levegőt. A mosz­kitók nem bántottak. A vízve­zetékből tiszta hideg víz folyt, a falakon nyoma sem látszott élősdi rovaroknak. A városban csak egy tér és egy utca van: a Place de l'Independance és az Avenue Centrále. Mindössze 800 mé­ter aszfaltút található, van Itt egy kis mozi, a Lucullus és a Le Relais vendéglőkben 44 ágy, két kis étterem és mintegy 30 utcai lámpa. A legfontosabb épületek egy he­lyen vannak: a Bata-üzlet, mellette a belga nagykövet­ség, a SABENA irodája, a köztársasági elnök székhelye, a sportpálya és a posta. ÜJ idők A Függetlenség terén, mely egyszer sportpálya, máskor táncparkett vagy hivatalos ünnepségek színhelye, Rwan­da zászlaja leng. A zászló Bel­gium színeire emlékeztet, de rajta van egy hatalmas „R" betű, bizonyára azért, hogy kiemelje: a lakosság nagy többsége írástudatlan. Illatos virágok és fák özö­nében él Kigali, melynek la­kói a többi afrikai néppel VATUSSZI SZÉPSÉG összehasonlítva kényelmeseb­beknek tűnnek. A valóság és a történelem azonban mást bizonyít. A hitregék világában élő Hold-hegység vidéke örök idők óta véres viszályok szín­tere volt. Rwandát a néger bahutu és a hamita vatusszl • törzs lakja. Az első nagy viszály 1959­ben robbant ki, amikor a va­hutuk rájöttek, hogy Ideje volna megszüntetni a belga védnökséget. A vatusszl törzs­főnökök segítségével kor­mányzó belgák felháborodtak, elfordultak a vatusszlktől és behatóbban kezdtek foglal­kozni a bahutukkal és párt­jukkal, a Parmehutával. E párt zászlajára írta a „demokráciát még a függet­lenség előtt" Jelszót, és több­séget követelt a kormányban. Az államvezetés új jelöltjei csakhamar megalkudtak a gyarmattartókkal és az 1961­ben független köztársasággá kikiáltott állam élére a vahu­tuk kerültek. A diktátori haj­lamú fiatal Gregoire Kayiban­da lett a köztársasági elnök, akinek terveit csak a helyi fehér érsek és a belga nagy­követ keresztezi. Az Avenue Cenrále közelé­ben, a Bafa-üzlettel szemben új ház épül. Rövidnadrágos fehér áll egy üres hordón és Irányítja a munkát. A fekete munkások lázas igyekezettel dolgoznak. Drótkerítés mögött szomorú férfiak hallgatag és mozdulatlan tömege áll — ők alkotják a munkanélküliek tarhtalékhadát. OLGIERD BUDREWICZ —" GÖRÖGORSZÁGI RIPORT Ogy látszik, az örökké ve­rőfényes Hellaszban ls meg­únta a Nap az örökös „koz­mikus vártát", mert már na­pok óta zuhog az eső, mint­ha dézsából öntenék. Ilyenkor fáradtnak és szomorúnak tű­nik a város. Ezt persze csak az idegen veszi észre, Joan­nlsz Papalliakisz úr, Szaloni­ki polgármestere nem lát semmilyen változást. Az ab­lakhoz von és kimutat: — Nézzél Maga előtt lát egy virágzó várost, amely mél­tán írhatja címerére a „hala­dás" szót. A kormány nagy erőfeszítést tesz, hogy felújít­sa a háború után hanyatlás­nak Indult ipart. A nyugati cégek segítségé­vel épülő kőolaj finomító és acélmű fellendíti majd a ki­kötő életét. Egyetemi váro­sunk idővel szebb lesz, mint Róma ugyanilyen negyede. Nemzeti stadionunk legszebb a Balkánon, A város vezető­sége a legutóbbi öt évben 150 millió drachmát fordított földvásárlásra, hogy utakat építhessen... Az ősz hajú polgármester, hivatásos ügyvéd, hozzászo­kott a hosszú szónokláshoz. Megnyom egy gombot és ha­gyományos görög kávé kerül az asztalra. Kávézás közben ecseteli a város jövőjét, táv­latait, én pedig önkéntelenül visszagondolok beszélgeté­seimre ... FEKETE ZÄSZLÔ AZ IFANET-EN — Hová megy, uram? — Természetesen a gyárba. — Nem leheti A gyár zár­va. gMjapfflMl| j gaiM versengeni a nyugati cégek- A maga számára még ntncs kelj ezér t elhatározták, hogy semmilyen munkaalkalom. A leállítják a gyárat. Mintegy következőt. 900 textilmunkást fenyegetett azonnali elbocsátás. Akkor A harminc év körüli sápadt, . ..„ * , . x kopott ruhájú fiatalember fél­kitűzték a fekete zászlót a ^ é g , J e ü, dr a _ fá yt a e e n?FANET-re Az egész R é° 6t a munkanélküli? - kér­Ját az r®- eS es z dem. - Két éve. Azóta már negyedet rendőrség zárta el, kétszázszor Jártam itt... meg a mentőautókat sem en- 2 a üúlas z_ A z tiK tartott az "hségsľtrájk" ^ber óJkat elálldogál. Pe­A textl esek nagv árit fizet dlg a munkanélküliek ideje is A textilesek nagy arat tizet drá Néha alkalmi munkár a tek a munkához való Jogu- sz e y méthordásra keresnek e m. kért A győzelem ünneplése ^ polgármestert hiva­azonban még korai volt. A ľ 3 Szalonikiban nyugatiakkal konkurrálnl akaró vállalkozók fokozták a dolgozók kizsákmányolását és nem fizették ki bérüket. talban.. Jól öltözött, vállas úr lépett be a munkapiac csarnokába. A tisztviselők felálltak és Ezért a textilmunkások ismét meghajoltak előtte. — Jelen­esik az eső Mit tehettem, lemondtam tervemről. Kimentem az ut­cára és nézegetni kezdtem a magas kőfalat, mely mögött az IFANET textilgyár meghú­zódik. Olyan, mint egy hall­gatag, titokzatos erőd. — Szóval, önt a való hely­zet érdekli. Nyilván idegen, mert az egész város az IFANET-ről beszél — meséli a közeli kávézóban egy tag­baszakadt szvetteres fiatalem­ber ... Másfél-két évvel ezelőtt még kétezer embert foglal­koztatott az IFANET. A ter­melés fokozatos csökkentése következtében több mint ezer embert elbocsátottak. A tu­lajdonosok így sem bírtak sztrájkba léptek. Most már ér­ti, miért nem hallatszik gép­zaj az IFANET-ből? Asztaltársam, Morftsz gép­lakatos évekig dolgozott a tették, hogy egy Idegen van ttt — szólt az egyik tisztvise­lőhöz. — Melyik azt Pár perc múlva beszélgetés­be elegyedtünk Andriopulosz textilgyárban, mégis elbocsá- Dionisziosz úrral, Nyugat-Ma­tották. Barátai segítségével cedónia és Szaloniki állami sikerült elhelyezkednie egy munkafelügyeleti igazgatójá­autójavltó üzemben. Nem so- va l- Betessékelt a dolgozószo­kat keres, mindössze napi öt- bájába, melynek falairól a ki­ven drachmát, de mások szá- rályi család tagjaínak arany­mára ez ls álom. Az IFANET- keretű képei néztek ránk. ban a tapasztalt régi textil- _ Maga újságíró? Hát munkások legfeljebb 35—40 őszintén szólva aligha kaphat drachmát kerestek. helyes képet a foglalkozta­— Nekünk görög proletá- tottságról, ha csak a tőzsdei roknak két fronton kell har- beszélgetésekből következtet, colnunk: saját kapitalistáink Tudnia kell, hogy a hivatalok és a nyugati monopólium el- rendszeresen bevonják a mun­len. Nem könnyű a harc, de kába azokat, akik idelglene­szegtem a munkaügyi minisz­térium rendelkezéseit, mert a foglalkoztatottságra vonatko­zó adatok szerzéséhez külön minisztériumi engedély szük­séges, ugyebár megért? Persze hogy megértettem. Nem is mentem Athénben a munkaügyi miniszterhez, mert úgy sem kaptam volna meg a szükséges adatokat. A De­mokratikus Szakszervezeti Mozgalom központjának ve­zetőitől viszont megtudtam, hogy az ország munkaképes lakossága mindössze három és félmillió. Fél év alatt 40— 50 ezer ember vándorol kül­földre, többnyire Nyugat-Né­metországba ... ... Szaloniki címerébe mél­tán írhatják a „haladás" szót — hajtogatja a szaloniki pol­gármester. Ezt ő mondja, a hatvanéves Jómódú ügyvéd, akinek ékesszólása hivatási kelléke. Nem hazudik: tisztán látja az ő Szalonikájának ké­pét, a modern városrészeket, a neonfényű sugárutakat, csil­logó üzleti negyedeket... Van ám egy másik Szaloniki is: a hallgatag és félelmetes IFANET textllgyár, a munka­piac előtt ácsorgó munkanél­küliek tömege, a romlaká­sokban sírdogáló munkáscsa­ládok ... A polgármestert hallgatva ezekre az emberek­re gondolok, akik annyi sok szépet alkottak ezen az ősi földön, mégis ilyen szomorú sors jutott nekik osztályré­szül. Hallgatom a polgármer­tert és dolgozószobája széles ablakán kitekintve nem lá­tom a napot az ősrégi temp­lomok, sem a tenger szürke­ségébe vesző ultramodern épületek fölött. Szalonikiban esik az eső .. JURIJ EMMANULIOVICS KGRNYILOV mi elszántak vagyunk. FÉLBESZAKADT INTERJÚ — Tessék a lapom. sen nem űzhetik foglalkozá­sukat. Szerelést munkákat, várostisztítást, útépítést és karbantartást stb, bíznak rá­juk. Sőt, azt ts tudnia kell, hogy az állam minden évben magas segélyt fizet a munka­Jatszosz Sztefanosz gépész? nélkülieknek. Különben, meg ISÚ» YIIRCLŰE 28. * (JJ SZÖ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents