Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-26 / 86. szám, csütörtök

Helyrebillen-e a mérleg? Ez a kérdés az albári és madl szövetkezet gazdálkodásával kapcsolatban vetődött fel. Talán az ország más részében sem az újságíró, sem a járási termelési igazgatóság nem állítja ennyire élére a kérdést. De a dunaszerdahelyi Járásban, ahol már jó néhány éve rentábilisan gazdálkodnak a szövetkezetek, így jogos, erre van szükség. A kérdésre egyetlen szóval Is megadhatnánk a választ. De nem árt talán részletezni egynémely dolgot. Néhány évvel ezelőtt Albár és Mad községek éppúgy „összeházasodtak", mint sok más falu az országban. Ma már nem is nagyon emlegetik, hogy az akkortájban divatos lépésre miért is került sor. Én sem erről akarok szólni, nehogy a szerelmi házasságnak semmiképpen sem nevezhető egyesülést gazdasági-anyagi érdekekkel „vádoljam". Az aránylag békés „házastársak" külön-külön, de két-három évig együtt sem sok vizet zavartak a járás mezőgazdasági termelésében. De talán annyit mégis, hogy főképpen az albáriak árutermelési feladatait mások vállalták, ha azt akarták, hogy a járás ne valljon szégyent. Mad valamivel jobban állt. Ezt már. abból is következtethethetjük, hogy'*a madl szövetkezeteseknek a zárszámadáskor ha nem ls csordult, de cseppent valami. Az emberek mégsem lelkesedtek a közös gazdálkodásért. OSZTALÉK NINCS HANGULAT VAN Szóval egyet-mást már tudtam róluk. Talán éppen azért nem lelkesedtem, amikor az agronómus azzal invitált a falujukba, hogy: — Most jöjjön, most már van mit mondani rólunk. Gondoltam, így volt ez minden esztendő elején. Tervek, fogadkozások, aztán... igen, maradt minden a régiben. De hátha valami mégiscsak történt? Meglepett, hogy éveken keresztül nem találkoztam annyi mosolygós arcú emberrel, mint a minap. Kérdeztem is: — Talán csak nem tízkoronás osztalék áll a Jó hangulat hátterében? — Osztalék? — nevettek. — Ilyesmi minálunk? Hová gondol? Megtudtam, hogy az egyesült szövetkezetben az előlegen kívül egyetlen koronát sem osztottak. Pedig a bevételi tervet, ha nem is sokkal, de 18 ezer koronával túlteljesítették. A tervezett kiadásokat sem lépték túl — mégsem lett év végi járulék. És mégis, az emberek arcáról megelégedés sugárzik. Hát ezt hogyan csinálják? Miből született a Jó hangulat, a megelégedés? Mert őszintén szólva azt még csak megértem, hogy p.952—53 táján ha nem is öröm, de káröröm szökött sok szövetkezetes arcára, ha azt látta, hogy a közös gazdaság fizetésképtelen. Ha a szövetkezet hamarabb tönkremegy, hamarabb visszajön a régi, ez egyéni — gyakran ilyesmiből fakadt a káröröm. Am most, 1964-ben? A bonyolult dolgot a következőképpen próbálják leegyszerűsíteni. — A parasztember mindig szerette a pénzt, de még a készpénznél is nagyobb örömöt okozott neki, ha kibújhatott egy nagyobb adósságból. Eddig érthető. De konkrétan. Négy évig a hosszú lejáratú kölcsönt sem törlesztette a szövetkezet, a kisebb nagyobb hitelek még tovább növelték az adósságot. Nem osztottak egy fillért sem az előleghez. Mert a tervezett termelést és bevételt egyetlen évben sem érték el. Tavaly ugyan mindkettőből több lett a tervezettnél, mégsem osztottak. De kifizettek minden adósságot, sőt, 180 ezer korona a tartalékalapban maradt. És ez már valami. „BECSAPOTT" FIATALOK Az Idei tervet sokan a merész jelzővel titulálták, de Sládek László elnök szerint a tervezést inkább a gondos megfontoltság, alaposság hatja át. Többé-kevésbé a tagok is ezt érzik, hangulatuk, bizakodásuk ezt árulja el. Hogy mégis akadnak, akik becsapottnak érzik magukat? — Bizony akadnak, méghozzá a fiatalok között — mondja nevetve az agronómus. Aztán magyarázatképpen elmondják a történetet. Ott kezdődött, hogy termelési-pénzügyi terv szerint 20 koronás munkaegységérték mutatkozott. 180 ezer korona a tartalékalapon — így gondolkodott a vezetőség, — megpróbálkoznak a 12 koronás előleggel. Ám másik javaslat is született. — Rendben van, legyen 12 korona az előleg ez öregeknek. De a fiataloknak még az is kevés. Adjunk nekik 14-et. — Ne különcködtessük őket, így Is sokat kedvezünk nekik, — ez volt az első ellenérv. — De ha azt akarjuk, hogy itt maradjanak, vagy visszajöjjenek? — Ogyls a szövetkezet irodájába Jönnek, ha kölcsönre van szükségük. És az ő pénzük, kevesebbet kapnak majd a zárszámadáskor. Megegyeztek, megszavazták. A taggyűlés is elfogadta. Miért is ne. Persze a taggyűlésen nem volt jelen mindenki. Előzőleg pedig csak a 12 koronáról beszéltek. A januári előleg kifizetése után néhány órával az egyik fiatalember azzal a megjegyzéssel tette le a borítékot a pénztáros elő, hogy: — Rosszul számoltak. J Mellesleg az előleget az Ifjú feleség vette fel, ő nem tiltakozott, a pénz elszámolása után megjegyzés nélkül aláírta a papírt. S most Itt a férj.) — Ugyan mi ba] történt? — Nekem nem ennyi jár. Kissé elfehéredett a pénztáros, de erőltetett nyugalommal nyúlt a kimutatás után. — Itt 43 munkaegységed van beírva. Talán több volt? — Nem. Pontosan annyi. — Akkor? ... A pénztáros papírra veti az adatokat, szoroz, összead. — Hiszen jól van. — Számolja csak meg azt a pénzt. — Szerintem rendben van, ez pontosan 602 korona. — Én 516 koronát számoltam. — A borítékban? — Nem. A negyvenháromszor 12 korona szerint. — Ja? Te nem voltál a gyűlésen. A fiataloknak 14 korona előleget adunk. — Hm ... Akkor én a zárszámadáskor már csak 6 koronát fogok kapni egy-egy munkaegységre. Nem kérdi, állítja. — Annyit, ha... — Akkor engem becsaptak, — mondja olyan nyugodtan, mintha csak erra hívná fel a figyelmet, hogy tegnap szerda volt. A pénztáros már-már robbanna. A Jelenlevő vezetők is vasvilla-tekintettel méregetik a „kötekedőt". Csak akkor oldódik Jóízű kacagássá a feszültség, amikor a fiatalember szája szögletében felfedezik a hamiskás mosolyt. REND, FEGYELEM, BIZALOM A gazdálkodás megerősödése tulajdonképpen a vezetés színvonalának javulásánál kezdődött. — Rendet kell teremteni, mondogatták a vezetők, s elismerést érdemelnek azért, hogy a rendtartást az önmaguk munkáján kezdték. Az első lépés a gyenge termelési eredmények okának megkeresése volt. Határuk némely része már harminc éve nem látott istállótrágyát. A talajvizsgálatokat célszerű trágyázás, illetve a legmegfelelőbb vetésforgó megválasztása követte. Az állattenyésztésnél a nyilvántartás megjavításával kezdték. Aztán valamennyi dolgozóval megbeszélték a napi és a távlati feladatokat. A vezetők (beosztva) naponta és rendszeresen ellenőrizték a munkahelyeket, a feladatok teljesítését. S az eredmény? A szövetkezet fejőgulyásai vállalták, hogy 1964-ben terven felül húszezer liter tejet adnak a közellátásnak. Már januárban tízezer litert törlesztettek a vállalásból. S az első negyedév végén húsból, tejből, tojásból — mindenből túlteljesítik a tervet. Azt mondják, most olyan a munkaerkölcs a szövetkezetben, amilyen még nem volt. Az is gyakran szóba kerül, hogyha a szövetkezet vezetősége néhány korona év végi részesedéssel újra megterheli a gazdaságot, az semmit sem segített volna a szövetkezet kátyúba jutott szekerén. De így, hogy már nincs adósság, hogy egyenesbe Jutottak, most már Igen. Helyrebillent a mérleg. Jogos tehát a bizakodás. HARASZTI GYULA A DEREK GULYAS H

ófehér hajáról, bodros bajuszáról távolról is fel lehet Ismerni Gregus Istvánt. Már a hatodik ikszét ts túlhaladta, de még fiatalosan mozog. Szakmájában bár kivel felveszt a versenyt. Pedig nincs könnyű munkája. Az Ipolysági Állami Gazdaság szántót üzem egységében mint fejögulyás dolgo zik. Lassan, tagoltan Indul köztünk a beszélgetés és csakhamar felenged a kezdeti bizalmatlanság légköre. — Hány éve dolgozik a szakmá ban? Mielőtt válaszra szánja el magát, kissé elgondolkozik. Bajuszával bt belödik és mint akit zavarba hozott volna a kérdés, röviden csak enynyit mond: — Tizenegy éves koromban már libapásztor voltam, később a juhokat legeltettem az esztergomi káptalan hajdani birtokán ...Ha ezt az Időt beszámítom, Jóval többet tenne ki az ötvennél... István bácsi szőke, csontos arcán sűrű ráncok gyűrődnek. Mozgásán semmiképpen sem mutatkozik a hatvanhárom év. — Hiába mondják, hogy öreg szem — tréfálkozik. Hiszen csak az Idő elszállt jelettem ... Egyébként a kor nem számíthat... Minden ember, ha egészséges és még dolgozni ls tud. fiatalnak érezheti magát... Be sem fejezte még mondókáját, máris szótlanul távozik. Miután mind a tizenkét Jószágot kiszolgálta, folytattuk a baráti eszmecserét. — Bocsánat, hogy elillantam, mint a kámfor, tudja... első a kötelesség. Nem kell mentegetődznie. Hiszen előzőleg annyit már tudtam róla: kötelességtudó, becsületes ember István bácsi. Eletében soha sem állt hadilábon a munkafegyelemmel. Az Idős fejögulyás előkotorja a pipáját és amikor már bodor füstöt pöfékel, átveszt a szót. — Igaz, meg kell vallanom, édesapám ellenezte, hogy gulyás legyen belőlem. Azt akarta, hogy mestersé gével, a gyümölcskertész szakmával Jegyezzem el magam. Hogy mégis a mai beosztást választottam, annak megvan a magyarázata. Na gyon szeretem az állatokat, kellemes érzés, ha meglegeltethetem szemelm a ficánkoló szopós borjakon, ha a habzó tejet fejhetem ... Most Ismét eltűnik egy pillanatra Előkeríti a fejőszéket és az ablak melletti polcról egy gyűrődött jegyzetfüzetet nyújt át. — Tessék, nézze meg... Naponta beírom a fejéshozamot. Az öles számok egymás után szép sorrendben pontosan kimutatják nemcsak a tejhozamot, hanem azt is, hogy István bácsi gyermekéveiből nem sokat tölthetet el az Iskolában. — Nehéz volt akkortájt a megélhetés. Sokan voltunk és nekem is kellett segítenem ... Nézem, fürkészem és összehasonlítom a számoszlopokat. Decemberben a háromezret is felülmúlja a tejhozam. Január és február már gyengébb. De a márciusi adatok ismét emelkedő irányzatot mutatnak. — Kell ls, hogy több tej legyen. H Iszen kötelezettségvállalásomban megfogadtam, átlagosan hét és fél liter lesz a tejhozam. — Ertékelik-e kellőképpen István bácsi munkáját? Elgondolkozva bámul végig az öreg Istállón. Homlokán jobban összezsugorodnak a ráncok. Csak akkor bírom szólásra, miután tekintetünk találkozott. — Hogy értékellk-e? Nem panaszkodhatom. Az Igazgatóságról a járásról többször kaptam pénzjutalmat. Itt megakad, elfordul és a tehenek jászolához lép... ... Egy dolgot el kell mondanom — folytatja. — Soha sem felejtem el, olyan tizennégy esztendős suhanc lehettem, jött az esztergomi főszámvevő. Karikás ostor volt a hátamon és amint mezlltláb a juhokat tereltem, odalépett hozzám, megtapogatta a vállamat, megsimogatta a jejemet... pénzt persze nem adott a * kámzsás számvevő, de tudta, azzal a vállveregetéssel, simogatással a zsenge gyermeket még lelkesebb munkára ösztönzi. Mennyivel nagyobb most István bácsi öröme. A kézszorítás mellé pénzt ts kapott. SZOMBATH AMBRUS A traktorra szerelt rakodó. A traktor volánjánál Ján MichaiCík. (Tóth Alajos felvételei) MÉG A CSIZMÁJA SEM IETT SÁROS... Sokféle út vezeti a fiatalokat a mezőgazdaságba. Van, aki azért lett földműves, mert az apja is az volt, van, aki azért, mert öntudata így diktálja, van, aki úgy jutott hozzá, hogy maga sem tudta hogyan — például csak mezőgazdasági szakiskolán volt üresedés, s ő tanulni akart. Tudok ogy útról, amelyen az ember mégcsak a csizmáját sem sározza be és ott találja magát a mezőgazdaság egyik legfontosabb szakaszán. Ezt az utat járta be Pavol Benovský žil inai fiú akiről most írok. Az olvasó a fényképekből ts elta- f'\ Iái ja, hogy Palkó repülőgépen érkezett a mezőgazdaságba. Szórakozásból sportpilóta, majd hivatásból repülőoktató lett. Hatéves repülűoktatói ténykedése idején vagy ezerháromszázszor szállt fel gépével. De ő még többet akart repülni, mert a kéklő magasságokból — aki egyszer megízlelte, Jól tudja — sohasem elég. Belépett hát az Agrolet kötelékébe. Itt aztán röpülhetett kedvére — röpke másfél év alatt több mint hatezerszer „húzta fel" gépét a magasba. És mennyi hasznos munkát végzett el e rövid idő alatti Több mint tizenöt ezer hektár földet szórt be műtrágyá val. Ki csinálja ezt utána? S még a csizmája sem lett sáros ennyi mun kátóll Pedig paraszti munka a trágyázás, mégpedig a javából. Hiába, modern Idők, modern gépek — s ezzel együtt jár a korszerű munkastílus, a korszerű munkakultúra is. Persze, még nem tartunk ott, ahol Brady Macoarly fantáziája. Ez a de rék kaliforniai ugyanis nagy lelkesen arról beszélt egy amerikai farmergyűlésen, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor egy mellényzsehnyi műtrágyával egy hektár földet lehet megtrágyázni. Az egyik farmer — gyakorlati ember lehetett — válaszolt is sebtében: „Lehet, hogy így lesz, de akkor o termés arról a hektárról bizonyára elfér a másik mellényzsebben." Maradj'unk azonban a fiatal Beňovskýnál. Ő ls gyakorlati ember, fantáziája nem ragadja el, mint Brady Maccarlyt. De neki is furcsának tűnt, hogy míg ő korszerű Brigadýrján, fé nyes csizmában, műszerek között, a legkorszerűbb technikával dolgozik, addig segítői, az állami gazdaságok munkásai szinte középkori módon küszködnek a műtrágyazacskókkal, töltik meg gépet. Túl sok a fáradságos, primitív munka még, s ő ennek a munkának az eredményét röpke két perc alatt elszórja a földeken. A régi találkozik az újjal: ez riporttémának jő lehet, de a munkát csak akadályozza. összedugták hát fejüket a gépé szek, ő, s az ugyancsak fiatal Ján Michalčík traktorvezető. Kezükbe került egy újságcikk egy mütrágyarakodóTRAKTOROSOK és KOMBÁJNOSOK Oj magyar könyvvel gazdagodik mezőgazdasági dolgozóink könyvtára: az SVPhL kiadásában megjelent a „Traktorosok és kombájnvezetők zsebkönyve". Pavol Beňovský pilóta szerkezetről. Az Oj Szó is írt róla annak idején. Nos, átböngészték a cikket, s nekiláttak a munkának. Az emelőszerkezettel felszerelt traktorra egy öreg kátrányoshordót szereltek, rá egy zsákból tölcsért — s megvolt az újítás. Michalčík traktoros a leszállás után csak odahajtat a repülőgéphez és a könnyűszerrel megtöltött tartály tartalmát pillanatok alatt a gépbe tölti. Megy ez, mint a karikacsapás, nagyobb a pilóta teljesítménye is — ezért növelhette 300 hektárral idei tervét... ... Stránska község utolsó háza mögött berreg a repülőmotor. Gyerekek, hát tl, akik az első autó után csapatjával futottatok, megcsodáltátok a traktort, tágra meresztettétek a szemeteket egy motorkerékpár láttán, nem is szaladtok oda? Repülőgép van a faluban! „Ugyan, bácsi, hát az Is valami? Majd, ha Palkó bácsi megkapja a Z—37-et, amiről mesélt — az 600 kilót visz egyszerre, de még nem gyártják sorozatban —, azt majd megnézzük. Brigadýr? Ez már régi..." ... És elfutnak golyócskázni, mert ez most a szenzáció, hiszen itt a tavasz. VILCSEK GÉZA A csinos kiállítású, 465 oldal terjedelmű, kis formátumú kézikönyv célja az, hogy mindennapi munkájukban segítse a traktorosokat és más mezőgazdasági dolgozókat. A könyv tartalma sokrétű, sokféle kérdéssel foglalkozik, hiszen a traktoros munkája is rendkívül változatos. A dolgozók szaktudásával szemben támasztott követelmények napjainkban egyre növekednek, mivel a mezőgazdasági technika szakadatlanul fejlődik. A traktorosnak otthonosnak kell lennie az agrotechnikában, ismernie kell az anyagokat, alkatrészeket, áttételeket, tisztában kell lennie az elektrotechnika alapismereteivel, pontosan tudnia kel) a rábízott gépek műszaki adatait. karbantartási és üzemeltetési előírásalt. Éppen ezeket a legszükségesebb Ismereteket foglalja össze a zsebkönyv, amelyet több mint 100 táblázat és 32 ábra egészít ki. A szerzők, a fordítók és a kiadó remélik, hogy a „Traktorosok és kombájnvezetők zsebkönyve" hamarosan utat talál a gyakorlati dolgozókhoz, s azok a belőle merített ismereteiket felhasználják munkájukban. A könyv a Slovenská kniha könyvesboltjaiban kapható, megrendelhető a kiadóvállalatban (Slovenské vydavatelstvo poľnohospodárskej literatúry, Bratislava, Krížkova 7), ára 16,50 Kčs. MAYER JUDÍT, Központi fűtéses istálló Az Orföldi Állami Gazdaságban a közelmúltban adták 6t rendeltetésének az új anyasertés istállót és elletőt. Az utóbbiban 280 anyakoca kapott helyet, és a helyiséget központ) fűtéssel látták el. A fű tőberendezést Seres La jos, a gazdaság igazgatójának újítása szerint készítették. Az anyakoca elletőbe meleg levegőt fúvatnak, s az alsó részéből pedig, ahol a malacok fekszenek, kiszivattyúz zák a nedves levegőt így a kocák és a malacok optimális állapotok közá kerülnek. A gazdaság ebben az évben egyébként malacok nevelésére szakosítja magát. Az ezer darab anyakocától 14—15 ezer malacot akar elválasztani a gazdaság. Krajcsovlcs Ferdinánd; Galánta ÜJ SZÖ 4 * 1961 m ál cl us 26,