Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-21 / 81. szám, szombat

TUNÉZIAI ÜTIJEGYZETEK Velőkig hasító szél söpört végig a városon, földig hajlítva a büszke pálmák koronájít. Vadul tépdeste az árbocokon lengő zászlókat, és nyirkos homokot, kavart a Járókelők arcába. Ilyenkor a déli napsütéstől elkényeztetett bizertaiak inkább ki sem mennek az utcára. Akiket halaszthatatlan ügyük mégis a városba kényszerít, meglapulnak a házak tövében és óvatosan osonnak tovább. Most az egyszer a bizertaiak nem hajtottak fejet a földközi-tengeri tél szeszélyei előtt. Ünneplő tömegek lépték el a kikötőváros utcáit; 82 év óta ez volt az első december, amikor nem kellett hajlonganiuk Idegenek előtt. A függetlenség útján Tunézia 1956-ban nyerte el függetlenségét. Bizertában azonban továbbra ls a franciák voltak az urak; a 120 négyzetmérföld területű bizertai öbölben állandóan francia hadihajók horgonyoztak. 1963. október 15-én ennek is végeszakadt. A franciák elmentek, de maradtak a gazdasági problémák. A nehézségek oka nemcsak a gazdasági fejlődés aránytalanságaiban, az ország egészségügyi és kulturális elmaradJttságában van, ami lényegében a múlt öröksége, hanem az emberek pszichológiájában, gondolkodásában. Az ŰJ-Desztur Párt funkcionáriusaitól hallottam, milyen nehéz feladat a mai viszonyok között kiűzni az emberek gondolkodásából az alacsonyabbrendűség tudatát, amit a francia gyarmattartók rögeszmeként oltottak az elis országNiMiY nyomott népbe. Azt is elmondották, hogy a mostani hároméves gazdaságfejlesztési terv nem utolsó sorban nevelési célokat követ. — Nem becsülik túl a dolgok lélektani oldalát? — kérdeztem egy félig állami szállodaipari társaság vezetőjétől. Kérdésürk naivnak tűnt a fiatal, rokonszenves megjelenésű tunéziai előtt. — Miféle túlzásról lehetne szó. Nézzék, konkrét eset. Tunéziának eszközökre van szüksége az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének finanszírozására. Akadnak pénzes emberek, de régi módon gondolkozva, mint a franciák tdefén, nem bíznak a hivatalos vállalkozásokban, inkább reftegtlk pénzüket... A beruházás nagyon komoly probléma Tunéziában, jelentősen korlátozták a gazdasági életet uraló külföldi társaságok tevékenységét, ezek viszont dacból csakis tőkekivitelre törekszenek. A kormány államosítás helyett több külföldi vállalatot megvásárolt, ez pedig a költségvetési kiadások rendkívül nagymértékű túllépéséhez vezetett. Hétköznapi gondok Éjfél tájban érkeztünk Blzertába. A város közelében hatalmas gázfáklya mutatta az utat. — Kőolaffinomító — magyarázta kísérőnk, s hangjából büszkeség csengett. A gyárat egy tunéziai-olasz részvénytársaság építette. A vállalatok többsége általában a vegyes társaságoké. Üj vállalat kevés van, mert a kormány mindent a mezőgazdaságra áldoz. Tunéziában ugyanis élelmiszerhiány van, s hivatalos Jelentések szerint délen ezrek éheznek. Tunéziában több probléma megoldódását várják a mezőgazdaságtól. Remélik, hogy a mezőgazdaság fellendülése csökkenteni fogja a munkanélküliséget, másrészt lehetővé teszi a hagyományos cikkek: az olivabogyók és a papírgyártáshoz szükséges becses nyersanyag, az alfafű, továbbá a citruszfélék és a dohánv exportját. Tunéziának nagy lehetőségei vannak a mezőgazdaság fellendítésére. Az ókorban Róma éléskamrájának nevezték az országot. Az Idegen uralom azonban véget vetett az egykori dicsőségnek. Nyolcszázezer hektár terület, a legtermékenyebb föld nemrégen még Idegen kézen volt. Ma, hét évvel a függetlenség kivívása után, más a helyzet. Az Idegenek földjeinek, egy része a tunéziai parasztok kezébe került, s a mezőgazdaság belső szerkezete is megváltozott. A fiatal országnak nagy tervel vannak. Egy tízéves terv keretén belül annyira akarják fokozni a mezőgazdasági kivitelt, hogy elegendő eszközt és valutakészletet halmozzanak fel az Iparosításra. Menzel-Bourguiba, a jövő városa Blzerta közelében, MenzelBourgulba vidékén terveznek egy nagy Iparközpontot. Az alap megvan, hisz a háború Idején a franciák javítóüzemeket létesítettek katonai támaszpontjuk kiszolgálására. Az ellenőrző ponttól, a bizertai öbölbe vezető nagyszerű betonúttói jobbra, javítóüzemek bújnak meg az óriásfák zöldjében. Nagy a zaj, teljes kapacitással dolgoznak. Hatalmas dokkban vagyunk. Éppen egy nagy hajó orrán végeznek javításokat. Az acélkolosszus játékszernek tűnik a hatalmas csarnokban. — Ugye nagyszerű — szólalt meg agy jól megtermett, napbarnított arcú férfi, amikor észrevett minket. — A Földközi-tenger vidékén nem mindenütt vannak ilyen dokkok. Ttflán csak Máltán és Gibráltárban... Menzel-Bourguibára nagy jövő vár. A kormány modern kikötő építését tervezi, ezenkívül traktorszerelő-üzemet és konzervgyárat ls kap. A külvárosok telkein már folyik a kutatómunka, talajvizsgálatot végeznek szovjet segítséggel. A szocia.'sta országok önzetlen baráti segítségét és együttműködését itt nagyra becsülik. G. GYEJNICSENYKO BULGÁRIAI RIPORT A TAVASZ KEI HÍRNÖKE THAIFÖLDI ÜTIJEGYZETEK \ Annyira elfáradtunk az utazástól, hogy este lefekvés előtt elfeejtettük bekapcsolni a léghűtő-berendezést. Az ágynál 35 fok meleget mutatott a hőmérő. Mellette a falon kis repedés » •" éktelenkedett, melyben egy gyíkocska húzódott meg és félénken pislogott a nagyvilágba. Amikor megmozdultam, hirtelen továbbállt, de nekem úgy tűnt, mintha kimérten, méltósága tudatában tovább kúszott volna a bambuszszékek mögé. Ez a hasznos, moszkltófaló gyíkfaj úgy hozzátartozik a thaiföldi házakhoz, mint a legszükségesebb berendezés. Szállodánk Bangkonk központjában, a királyi palota és a Smaragd Buddha Temploma közelében fekszik. Az erkélyről beláttam a főváros emeletes házait, melyek Jellegzetes modern trópusi stílusban épültek. Mélyvágású ablakaikat sajátos falkiszögellések védik a nap perzselő hevétől. BANGKOK Bangkok tarka képet mutat. Modern kőházakat találunk a szög nélkül összetákolt viskók tőszomszédságában. A korszerű épületek mellett ősi paloták és templomok emel kednek, valóságos műkin esek. A történelmi múltú pa godák közelében neonreklá mok vibrálnak, személyautók autóbuszok és dzslppek szá guldanak. Bangkok Keletnek és Nyugatnak, a gazdagság nak és a nyomornak, a mo dern kornak és az ősidők nek keveréke. Bonyolult sokarcú város, melyet nehéz megszokni, s még nehezebb tanulmányozni és megérteni. A főváros legérdekesebb részét a Dzsavarai Road kö rüll negyedek alkotják. Az üzletek világa ez. Sok áru ház, szatócsbolt és műhely sorakozik. A kereskedők a bejáratnál álldogálnak és várják a vevőket. A boltok fölött illatos moszkitófogó papírok lengenek. A keskeny utcákban élénk élet folyik; rövidnadrágos amerikaiak, cserkészruhás sziámi fiúk, európai öltözetű japánok és malájok fordulnak meg itt. Vízhordókkal és cukorkaárusokkal találkozunk. Lassan lépeget az utcai árus, aki bambuszrúdon fényes edényeket cipel. Pálmacukorban főzött édes sertéshúst kínál. Bangkokban sok a kisbolt, ami nem csoda, hisz minden második fővárosi kereskedelemmel foglalkozik. A város nevezetessége a tarka vásár. PARADICSOMI ÉLET LENNE* HA... Bangkokon keresztül folyik a Menam, vagy a thaiföldiek nyelvén a „Vizek Anyja". A Menam vidékén, különösen Bangkok közelében az egyedüli közlekedési eszköz a csónak. Nagyon sok helyen a csónak a szegényeknek hajlékul is szolgál. e — v v/^^f.Vf £ A LEGELTERJEDTEBB MEZŐGAZDASÁGI NÖVÉNY A RIZS, MELYET A SZÁNTÓFÖLDEK 90 SZÁZALÉKÁN TEMESZTENEK. A Menamot csatornahálózat köti össze az ország többi folyójával, vízi úton Jönnek fel a parasztok a bangkoki vásárra. Kókuszdiót, dinnyét, cukornádat, meleg ételt, benzint és európai számára Ismeretlen cikkeket szállítanak. Motorcsónakunk épületek és fák árnyékában siklik. A kormányos, egy sziámi legény egyben az idegenvezető szerepét is ellátja. Kitűnően beszél angolul és készségesen válaszol kérdéseinkre. A folyó egyik festői részén szembetalálkoztunk egy motoros turistahajóval. Egy angolul beszélő molett hölgy önfeledten felkiáltott a sok szépség láttán. Olyasmit mondott, hogy nagyon vágyik itt élni, ebben a „paradicsomkertben". — Hát igen, paradicsomkert lenne itt ha az embereknek több pénze és kevesebb adóssága volna — dünynyögte kormányosunk. — Látják azt a sárga szalmatetős házat a balparton. Mellette viráglombos fa. Festői szépség, úgye? A turistáknak tetszik, de nekem nem! A fivérem háza, és én tudom, hogy nincs benne villanyvilágítás, vízvezeték, s a fivéremnek kevesebb a vagyona, mint amennyiben önnek ez a sétaút kerül. Nincs bútora, rendes konyhaedénye, váltóruhája. Egész életen át dolgozik, mint egy bivaly és szüntelenül retteg. Fél a kerti kártevőktől, a betegségektől, a veszett kutyáktól és a kígyóktól. Egyik fia nemrégen kobracsípésben halt meg. Legjobban azonban az uzsorásoktól fél. EGY JOBB SORSRA ÉRDEMES NÉP A thaiföldlek tartózkodó, büszke emberek, ritkán tárják ki szívüket külföldiek előtt. Ügy látszik, vezetőnk lelkét sok minden nyomta és könnyíteni akart magán. Mennyire igaza voltl Bármilyen gazdag ls az ország, bármilyen gyönyörűek a tájak és a paloták, a nép elviselhetetlen viszonyok köztitt él. A főváros központi utcái, modern házai, közlekedése — mind hamis cégér. Az üzleti negyed sem az igazi Thaiföld. A nyomor és a rossz egészségvédelmi viszonyok következtében járványok dühöngenek: kolera, hastííusz, feketehlmlő és bőrbajok sanyargatják a lakosságot. Több betegségnek a rossz vízellátás az oka. Ez még a fővárosban ls probléma. Az Ivóvizet egy szakosított cég üvegekben szállítja, persze borsos áron. A helybeliek a csatornák vizét használják... A moszkitók valóságos átok, de még náluk is borzalmasabbak a kígyók. Mintegy 60 fajta kígyó marása a legtöbb esetben halállal végződik. A 22 milliós lakosságnak csak negyedrésze él városokban. Engem nagyon érdekelt a falu élete. Rájöttem, hogy a legutóbbi 65 év alatt semmit sem változott a parasztok élete. A föld zöme most is a nagybirtokosoké. A földet kisebb bérlők és béresek művelik meg. Thaiföldi kollégáktól hallottam, hogy több száz traktor van az országban, ám egyet sem láttam belőlük a falvakon. Még közönséges vasekével sem találkoztam ... Thaiföldnek nincs Ipara, hacsak nem tartják annak a kisebb cement-, fafeldolgozó, élelmiszergyártó és bányavállalatokat ólom, só, rizstisztító és részben kézműves módszerrel dolgozó textilüzemeket. Ez az ipar a lakosságnak nem egészen öt százalékát foglalkoztatja. Thaiföld most is fel nem kutatott ásványkincsekkel rendelkező elmaradott agrárország, mint száz évvel ezelőtt. Különösen mélabús érzéssel távoztunk: meggyőződtünk róla, hogy Thaiföld a valóságban egészen más, mint a turistareklámokban és a kalandregényekben. JURIJ GLEBOVSZKIJ A naptár szerint március 21-én kezdődik 2 bulgáriai tavasz, több vtdéken azonban már jóval előbb ébredezik a termé szet. Sok he

1 yen m'r i eb ruár végén tavaszi köntöst ölt: zölde'lnek a uízsiíok éš virágba borulnak a fák. A természet színeit a tavasziasan öltözködő lányok színpompás népviselete gazdagítja. Nem hivatalosan a tavasz február 14 én kezdődik, ekkor van a szőlőtermelők legnagyobb ünnepe. ősidők óta ez az ünnep a tavasz első hírnöke MINDENKI A LEGSZEBĽET . AKARJA. ENNEK A SZÖFIAI f KISLÁNYNAK VAN MÁR „MARTINICSKÁJA" ' Február 14-ét országszerte megünneplik. A szőlőtermelők zenével vonulnak a szőlőkbe, s a legidősebb ggzda hagyományosan megkezdi a metszést, az első munkát. Utána a legfőbb borral megpermetezik a venyigét, aztán kézről kézre jár a gazdag faragású, díszes csutora, melyből a jó termésre Isznak. Óriási papírmassé szölőfürt-dísszel körülaggatott szőlőtermelők Jeladásra asztalhoz ülnek és megkezdődik az ünnepi lakoma. Csirkék, tyúkok, juhsajttal töltött rétesszeletek és egyéb ínyencfalatok kerülnek az asztalra. Természetesen, a fó bor sem hiányozhat. Közben szüntelenül szól a muzsika és egész nap népi táncokat lejtenek. „Trifon zarezsn" — így hívják a pogány korból megőrzött ünnepet, melyen valaha Bacchusnak, az ivászat római Istenének hódoltak. Az egyház Trifont rendelte az ünnep védszentjéül. A bolgár szőlőgazdák az idén eredményes munkájukat is megünneplik. Tavaly érték el a legnagyobb terméshozamot, több mint egy millió tonna borszőlőt szüreteltek. 205 ezer tonna csemegebor kivitelével világméretben elsők lettek. Nemzetközi elismerések és díjak bizonyítják a bolgár borfajták minőségét. A legutóbbi borkiállításon nálunk is díjakat nyertek. A bolgár bortermelök már készülnek idet termelési feladataikra. 1980-ig 300 ezer hektárra bővítik a szőlőterületeket, ami azt felentl, hogy minden lakosra 240 kg fut, s ezzel világviszonylatban az elsők között lesznek. A tavasz második hír" nöke március elseje. Az ország különös virágdíszt ölt. Mindenki „martinicskát", különféle díszítésű fehér és piros rojtos szalagot tűz a gomblyukába, ösi szokás; ezzel fejezik ki a szeretetet, testvériséget és a meghitt barátságot. A gyermekek játékaikat, a gazdák bárányaikat, lovalkat, háziállataikat díszítik fel „martinicskával". Így fejezik ki hálájukat a jó munkáért és haszonért. Osi idők óta ápolják ezt a szokást. Sok monda és mese kering róla. Az egyik állítás szerint még Északnyugat-Indiában keletkezett, ahonnan a bolgárok ősei származtak. Ott is megőrizték ezt a szokást, s a március 21-én kezdődő, az indiai újévi ünnepségeken játszik nagy szerepet a „martinicska", a testvériségre buzdító Jelkép. Az észak-indiai parasztok nyelvében ma ls sok bolgár szót találhatunk. Ha egy lányt akarata ellenére házasságra kényszerítenek, akkor „martinicskát" használ. Ennek ugyanis olyan varázsereje van, hogy a nem Óhajtott vőlegényt a legjobb baráttá, testvérré, védelmezővé teszi, s a vőlegény lemond eredeti szándékáról, a házasságkötésről. Időszámításunk előtt már a IV. században dívott ez a szokás. Egy legenda szerint a „martintcskának" köszönhette Macedóniai Nagy Sándor megmenekülését egy indiai sah kardjától. Á sah elkeseredett küzdelem után kiütötte a pajzsot Sándor kezéből. Halálos csapást készült mérni az ellenfelére, amikor Sándor kezén „martinicskát" pillantott meg, melyet a sah huga néhány nappal a csata előtt kötött oda. A sah félbeszakította a párviadalt és mégállította hadseregét. Amikor Sándor ismét csatába szólította őt, és kijelentette, hogy nem akarnak kegyelmet, a sah így válaszolt: — Nálunk testvér a testvérét nem öli meg. A sah megmagyarázta ellenfelének a „martinicska" jelentőségét. Sándor megértette a hagyományt, s azt ts, hogy szent kötelessége ezt ápolni és betartani. O is beszüntette a harcot. Mindkét hadsereg megörült a váratlan fordulatnak. A katonák eldobálták kardjaikat, „martinicskákat" kötöztek egymás kezére és összebarátkoztak. Nagy Sándor Babilonba tartva útközben napszúrás következtében halt meg. Katonái hazatértek és magukkal hozták a .,martinicskát", a hős indiai nemzet bensőséges emberi szokásának emlékét. Azóta is él ez az ősi szokás. Arról, hogy a bolgár nép test véries, vendégszerető és becsületes, minden külföldi látogató meggyőződhet, nemcsak március elsején, hanem az év bármelyik napján. ĽUBOMÍR HÁJEK l A BŰLGAK SZŐLŐTERMELŐK ÜNNEPELNEK 1364. március 21. * ÜJ SZÖ 7