Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-19 / 79. szám, csütörtök

néhány megjegyzé

s az új tankönyvekről TÁRSADALMUNK ÉRDEKLŐDÉSE egyre nagyobb mértékben fordul iskoláink felé. A beavatottak tudják, a be nem avatottak sejtik, hogy az általános és szakműveltség fejlesztésének kulcsa Itt rejlik. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi időben egyre több szó esik a magyar'iskolák helyzetéről, fejlődéséről, jövőjéről. A magyar iskolák ma már számottevő anyagi és erkölcsi — világnézeti tényezői a szocialista társadalom fejlődésének hazánkban. A kilencéves alapiskolák tetszetős kivitelű tankönyveit a második, harmadik, negyedik, hatodik és hetedik osztályokban forgatják a gyerekek, és — azt hiszem, nem túlzok — a szülők és rokonok is. Mindegyik könyv több mint tízezres példányszámban került forgalomba, mert — hiányos statisztika birtokában — azt hittük ennyi magyar tanuló jár egy osztályba. Az egyre-másra érkező panaszok meggyőztek bennünket arról, hogy kevés a könyv, és így azonnal sor került az utánnyomásra. Eddig mintegy félmillió, műanyagkötéses, sokszínű, gazdagon illusztrált tankönyv forog közkézen, jelentős segítséget nyújtva az egyes tantárgyak oktatásához. Aki tud számolni, csakhamar rájön arra, hogy e tankönyvek előállítására államunk több millió koronát fordított eddig. Gondolom, nem árt egy kis minőségi vizsgálódás sem. Azonkívül, hogy •külsőleg szépek a könyvek, vajon tartalmi szempontból is megütik a mértéket? Hasonlítsuk talán össze pl. az Anyanyelvünk sorozat eddigi öt egymásra támaszkodj könyvét a régebbi nyelvtanokkal. Valljuk be őszintén: mint diákokat, később mint tanítókat is sokszor elkedvetlenített az anyanyelv tanulásától — tanításától a sok skabály, meg a ridegen rendszerbe skatulyázott grammatikai anyag. Az új könyvek mintha nem is nyelvkönyvek volnának. Ha színes kereteikkel fel nem hívnák figyelmünket egy-egy összefoglaló nyelvtani szabályra, azt hinnők, hogy olvasókönyvek. Meft minden nyelvi jelenséget jól válogatott, kerek és élményszerű kiindulási szövegből vezetnek le, a dedukció módszerével — temérdek gyakorlattal rögzítve őket. Soksok ismétlő és tarka változatban állandóan visszatérő mintapélda elmélyíti a felismert és megjegyzett nyelvi jelenségeket. A SZLOVÁK NYELVKÖNYVEK is az eddigi gyakorlattól eltérően, szokatlan módon készültek. Amikor a szerzői munkaközösségek 1962 februárjában a pőstyéni Éden-szállóban megkezdték a munkát, megállapodtak abban, hogy először kidolgozzák az egyes osztályokra elosztva azt a szlovák szókincset, amelyet — véleményük szerint — egy magyar diáknak a megfelelő fokon tudnia kell. Ekkor még sokan egyáltalán nem bíztak abban, hogy sikerül olyan új és korszerű nyelvkönyveket létrehozni, amelyek megfelelnek majd a szlovák nyelvtanítás speciális helyzetének a magyar iskolákban. S a szerzők, szerkesztők, tapasztalattal rendelkező szakemberek elkezdtek tanulni. Magyar, szovjet, svéd, német, francia, angol nyelvkönyveket tanulmányoztak át és hosszú viták után alakult ki az új szlovák nyelvkönyv. Tulajdonképpen nem is nyelvkönyvek születtek, hanem gyakorlókönyvek. Azokból a szavakból és szókapcsolatokból indultak ki, amelyeket az utcán, az üzletben, a mindennapi életben leggyakrabban használnak. A másodikosok könyvében u»ég csak képeket találunk, és a képolvasás módszere segítségével fejlesztik tanulóinkban a nyelvkészség elsajátításának alapjait. A következő könyvekben természetesen progresszíven fejlettebbek a módszerek. Igyekeztünk érvényesíteni a direkt módszer eddigi tapasztalatait is. Nemesócsán és Alsószelin tartottunk véleménykutatást. A tanítók véleménye szerint még mindig túl Igényesek ezek a könyvek a falusi iskoláknak, s fölvetették a gondolatot: külön tankönyvekkel kellene kísérletezni a falusi és városi, illetve vegyes lakosságú körzetek iskolái számára, ahol több lehetőség van az élő nyelv gyakorlására. * » • NEM VOLT KÖNNYŰ a magyar olvasókönyvek alkotóinak munkája sem. A rosszul felfogott utasítás értelmében olyan követelményeket iparkodtak egyesek érvényesíteni, hogy ezeknél a könyveknél állami jbileget kell biztosítani, vagyis javarészt le kell fordítani a cseh és a szlovák olvasókönyveket. A szeozői munkaközösségek riézete más volt, bár nem volt egészen egyöntetű. Egyesek a klasszikus magyar és világirodalmi szemelvények többsége mellett foglaltak állást, mások "viszont rövid aktuális és célirányos írások válogatásával vélték biztosítani a nevelési szempontokat. Sokan az akkor még hiányzó honismeretikörnyezetismereti tárgyi anyagokat preferálták. Végül is a tanítói nyilvánosság döntött, amelyhez ötven példányban eljutott a tankönyvek kéziratának sokszorosított javaslata. J o H'onns Rös/er:* Rövid lejáratú ismeret ség Igazán nem lehetünk eléggé elővigyázatosak! Főként, ha a nagyvilágban utazgatunk! Efféle tapasztalatokat szerzett barátunk, Hanns Petermann is, mikor szemtelenül és vakmerően, mint ahogyan egy fiatalemberhez illik is, megszólított egy tfjú hölgyet a gyógyfürdő sétányán: „,Mikor láthatom újra, kedves kisasszony?" (Sebők Lajos rajza) Az Ifjú hölgy némán s tagadólag rázta a fejét. De aztán egyáltalán nem barátságtalanul azt mondta: „Nem vagyok kisasszony". „Nem?" „Nem!" „Kár". — „Talán". „Férjes?" „Igen". „És a férje?" „Otthon van Egyedül nyaralok itt". Hanns Petermann kedvező alkalmat szimatolt. „De hiszen .akkor ..." A hölgy nagyon komoly arcot vágott: „Nem. Akkor sem lehetséges semmi. Először is azért, mert ilyen dolgoktól igen nagymértékben tartózkodom, másrészt mert az egész üdülő tudja, hogy férjes asszony vagyok • Jo Hanns Rösler, a fiatal német írónemzedék egyik tehetséges tagja. Nyugat-Németországban, Feilnbachban él, mint újságíró. és férjem nélkül nyaralok itt. Mit szólnának az emberek, ha egyszerre csak magával látnának?" „Az embereknek azt lehetne ..." „Nos?" „Az embereknek azt lehetne mondani, hogy én vagyok a férje, váratlanul jöttem látogatóba". Az ifjú hölgy megállt. „Igazán nem ejtették a fejére, fiatalember!" „Nem is!" „De úgy látszik." „Szóval? Beleegyezik?" A hölgy nevetett és hevesen rázta a fejét. „Lehetetlen! Teljesen lehetetlen!" De aztán mégsem volt lehetetlen. Mikor három órával később Hanns Petermann bőröndjével a kezében belépett a szállodába, ahol Irén már három hete lakott, a következő kérdést intézte a főportáshoz: „A feleségem megrendelt egy szobát nekem?" „Igen. a szoba a második emeleten van." „Köszönöm." Petermann jó hangulatban vitte föl a bőröndjét az emeletre, gyorsan átöltözött, és hamarosan sugárzó arccal és a jövendő kellemességek elé várakozással tekintve — a férfiak mindig büszkék kis győzelmeikre — jelent meg a szálloda éttermében. Egy pincér sietett elébe. „Szeretnék a feleségemmel együtt a teraszon étkezni — mondta Petermann. „Lehetséges?" „Ez, sajnos, nem lesz lehetséges." „,Nincs szabad asztal?" „Asztalom még akadna — válaszolta a pincér — csakhogy a hölgy egy negyedórával ezelőtt elutazott." „Elutazott???" Petermann szinte látta, hogy vész ködbe a biztosnak hitt medve bőre. „Elutazott???" — kérdezte újból. „Igen". „iNem hagyott,számomra üzenetet?" A pincér bólintott: „De igen. Háromheti szállodaszámláját. Azt mondta, hogy a számlát adjam át a férjének, aki ma este érkezik". Fordította: Szegő István A beérkezett- bírálatok és hozzászólások megteremtették az alaki és tartalmi egyensúlyt. Egyesek több aktuális anyagot kértek, mások a reglo nálls jelleget szorgalmazták. Voltak akik a nyelvőr funkcióját látták el. Megint mások a hagyományos klasz szikus anyag szószólóiként szálltak síkra. így történt, hogy Benedek, Gárdonyi, Jókai, Mikszáth, Móricz, Molnár, Móra, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és mások írásait megfelelően kiegészítették a jelenkori cseh és szlovák, illetve szlovákiai magyar irodalom képviselőivel, de (elsorakoztak a régóta ^hiányolt világirodalom „első fecskéi" ís. A tanítói nyilvánosság kívánságára a könyvek szépítésének munkájába bekapcsolódlak liazai magyar művészeink is, és Hložník, Junek, Hoffmeister, Brunovský mellett szinvodalas munkát végeztek Bartha Gyula, Szabó Sándor, Csáder László és mások is. • • w ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYŰ szabályként emlegették, hogy a tanterv a tanító számára törvény. A gyakorlat bizonyította: ez is dogma, ha a tantervek nem megfelelő kísérleti kutatómunka, elméleti felkészültség és gyakorlati tapasztalat eredményei. Sokat' írtak már lapjaink az irodalmi nevelés tartalmi koncepciója körül lezajló eszmei harcról — én, a szerző — tanítók önfeláldozó helytállásáról szeretnék írni. Alkotás közben és éppen az érdekelt munkaközösségek elvszilárd magatartása következtében és kezdeményezésére többször változott a tanterv. A szerzők nem sajnálták a fáradságot, többször átdolgozták a kéziratot. Tették ezt túlzottan magas órakötelezettségeik mellett, minden alkotószabadság nélkül. Aki egy kicsit ismeri a tanítók életét, tudja, hogy ez mit jelent. Harcban az elavult és dogmatikus nézetekkel, terminusokkal, otthoni gondokkal alkottak és tudásuk legjavát nyújtották. De a könyvek áz állandóan fejlődésben lévő tantervek alapján készültek, s még mindig magukon viselik az improvizáció jellegét. Ezért a szerzők azt*ís tudják, hogy e könyveket még többször át kell dolgozniuk, # • # A KILENCÉVES ALAPISKOLÁK tanulói szeptember l-ig megkapják a még hiányzó könyveiket. A középiskolai tankönyvek még csak az előkészítés stádiumában vannak. Amazokról ls, ezekről Is még sokat kellene írni. Írjanak hát a tanítók és a szülők is. A vélemények kicserélődése jelentősen hozzájárulhat' ahhoz, hogy tankönyveink színvonalasak, s tartalmilag gazdagok legyenek. HEIMLER-HORVATH LÄSZLO, a Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztője Ä testet a lélek ékesíti Feld Lajos festőművész 60 éves ELÖSZÖR A SZÜLŐI HAZRÖL, vi- Feld akvarell és grafika lóg a műteszontagságos ifjúságáról, gimnáziumi rem falán KoSicén — itt e gondos éveiről, tanárairól, barátairól beszélt. ízléssel berendezett hajlékában él naVlsszaemlékezett a budapesti Akadé- gyon szerényen, dolgozik és ugyanmián töltött — nem egyszer erejét csak itt helyezi tudását, tapasztalameghaladó — évekre, ahol csak kp tát és a művészet Iránti mérhetetlen tanárában — Olgyai Viktorban és rejongňsát — önzetlenül — a Rudnay Gyulában — talált igaz megértésre és támogatásra. Beszélt az első boldognak tűnő évekről, amikor már becsülték munkájáért, amikor már ő tanított másokat, amikor szülővárosában önálló kiállításán látta viszont képeit. Azután mindinkább szomorúbb lett a hangja. A fasizmusról, a megszállásról, megkülönböztetésről, majd a megbélyegezésről beszélt, azokról a gyötrelmes napokról, melyeket az auschwitzi szörnyűséges „B"blokkban töltött, ahová Európa minden részéből odahurcolt ikrek és törpék voltak. — Egyszer véletlenül, napi kenyéradagomért egy kis ceruzacsonkot szereztem — idézi az akkori napokat. Bár köröskörül csak csupa nyomort és borzalmat láttam, mégis megörültem. Meghúzódtam a blokk ablaka alatt és dolgozni kezdtem. Kizárólag arcképeket rajzoltam, szobatársaim, tisztek, katonák, őrök, kápók arcait, elgyötört häftlingarcokat. Mást nem mertem, ekkor már tudtam, mennyire féltve őrzik a németek a koncentrációs táborok igazi életét... — Bármennyire is elővigyázatos voltam, nemsokára felfedték titkomat. Ettől a perctől kezdve már parancsra kellett rajzolnom... hajszoltak, unszoltak... többet! többet! még többet! Esténként pedig elszedték rajzaimat... soha többé egyet sem láttam viszont... máig sem tudom, mi történt velük. — Felszabadulásom napján két rajzom maradt meg. Ezeket häfflingtársaimnak ajándékoztam... igen, egy ideig Auschwitz szomorú krónikása voltam,.., — Azután hazakerültem és ugyancsak ott folytatom életem, ahonnan egy gonosz korszak kiragadott; •rr Most, amikor a hatvan éves művésznél járok, Ady Endre gipszmaszkja, egy Ábel Pan rajz, egy dedikált 5vabinský rézkarc, néhány Jellegzetes Feld Lajos: Régi házak. (1953, tollrajz] tanulnivágyók szolgálatába. Határtalan türelemmel, odaadással és örömmel időz a sok-sok gyermek között, akiket ő avat a rajz és festészet világába. Kelet-Szlovákiában mindenfelé ismerik és szeretik Feld Lajost. Hol a Kelet-szlovákiai Gépgyár tágas csarnokában rajzol, hol Lőcsén vagy Korompán tűnik fel, hol a szádellői völgyben állítja fel alacsony állványát. Gyakran látható Rozsnyón a bányászok között, már ismerik Tornán a cigánytelepülésen. Évről évre ellátogat Hačavára és Zdiarba, ahol szavai szerint oly színpompás népviseletet látni, mint talán sehol a világon... Csaknem mértani precizitással alkotott rajzaiból, festményeiből és rézkarcaiból azonnal érezhető, hogy sohasem vágyott elismerésre, olcsó babérra, nem keresett olyan tárgykört, amely eleve sikert biztosítana. Képei lírikus költőiességet, melegséget árasztanak, az ember és természet iránti szeretetről szólnak. MUNKÁSSÁGÁBAN a legmaradandóbb és legértékesebb emléket szülővárosának emelte. A város régi arculata, ma már részben nem létező negyedei, boltíves utcái, ósdi házai, árkádos udvarai, értékes műemlékei szinte kivétel nélkül fellelhetők eddigi alkotásában. Most a jelen ihleti. A múlt és a jeíen találkozása... TÄNZER IVÁN Az együttműködés eredményes Megkezdődtek a CSEMADOK jarési konferenciái Néhány járásban már megtartották, másutt szombaton és vasárnap tartják meg a CSEMADOK járási konferenciáit. E tanácskozás mindig nagy jelentőségű esemény, nemcsak a helyi szervezetek, hanein az egész járás életében. /A konferencia felméri, mit végeztek a kultúra munkásai az elmúlt évben, hol, milyen eredmények születtek, ugyanakkor megszabja a következő Időszak teendőit. Ez történt többek között Dunaszerdahelyen is, aliol a CSEMADOK járási konferenciáját — mintegy 200 küldött jelenlétében — március 1-én tartották meg. A tanácskozásnak igazi munkaértekezlet jellege volt. A járásban nemcsak ^a termelés, hanem a kultúra vonalan is sok szép eredmény született. Volt hát miről beszélni, volt tniról vitatkozni. A küldöttek éltek az alkalommal. Részletesen elemezték sikereiket, nem feledkezve meg hiányosságaikról sem. Az eredmények és fogyatékosságok mérlegelése után született meg a döntés, hogy mit kell tenniük a jövőben. A járásban 67 helyi csoport működik. Ezek közül 42-ben van színlátszóegyüttes. Ogy mint eddig, ez idén ls a színjátszás képezte kulturális munkájuk gerincét. A múlttal szemben ezen a téren most különösen a műsorpolitikában történt jelentős, változás. Az együttesek a lehető legjobb darabokat tartották és tartják műsoron. Többek között bemutatták Peter Karvaš, Antigoné és a többiek, Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza, Bukovčan: Az elveszett útlevél, és más, mai témájú, Igényes darabokat. Javulás történt mennyiségileg is. Ez leginkább abból látható, hogy míg 1962-ben 310, 1963-ban már 359 alkalommal léptek fel a járásban működő színjátszó együttesek. Hódítanak az irodalmi színpadok is. Az elmúlt időszakban a mukedveiésnek ez az új formája Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren honosodott meg. Dunaszerdahelyen tulajdonképpen csak felújították azt a szép munkát, amit már azelőtt Is sikerrel, végeztek. Bár esetükben nem született új, az Irodalmi színpad fellendülése így is -- örvendetes. Más a helyzet Nagymegyeien. Itt a semmiből teremtettek irodalmi színpadot, amely máris eredményesen dolgozik. Nemrégen Szóljatok tam-tam dobok címmel a néger költészetből állítottak össze és mutattak be egész estét betöltő műsort. Kár, hogy a somorjal, a nagytnagyari, az ekecsi, a bősl és a többi szervezetek, ahol megvan a lehetőség irodalmi színpad alakítására, Ilyen Irányban nem adnak, magukról hírt. A népművészeten kívül jejentős sikereket értek el a népművelő munkában is. Az utóbbi hónapokban gazdasági, tudományos, politikai és kulturális témáról önállóan 73, a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság előadóival közösen pedig 122 előadást tartottak. Ezen a téren a bakai, a sárosfai, a nagymegyeri, a somorjai és a vajkai helyi szervezetek dolgoztak a legjobban. Előadásaikon a dolgozók mindig tömegesen vetlek részt, Sajnos, nem mondható ugyanez a pódafai, gellel, a cséfai és a balázsfai helyi szervezetekről, ahol bizony a népművelő munka terén még nagyon sok a teendő. A járásban 17 szövetkezet mellett működött mezőgazdasági népi akadémia. A CSEMADOK helyi szervezetei mindent megtettek, hogy a népművelésnek ez a formája gyümölcsözzék: előbb szervezték, aztán előadásokkal segítették az iskoláztatásokat. Említésre érdemes, hogy az utóbbi hónapokban 56 irodalmi vitaestet tartottak. Számos összejövetelen a hazai magyar írók is megjelentek. A legsikeresebb a dunaszerdahelyí és a nagymegyeri Ady-, illetve Arany. János-est volt. Mindkét összejövetelen mintegy 500 ember vett részt. A járásban jelenleg hat szlovák nyelvtanfolyam és öt honismereti kör működik. Most két új énekkart is alakítottak. A CSEMADOK helyi szervezetei jó kapcsolatot tartanak fenn a járásban levő három üzemi és tíz szövetkezeti klubbal. Közösen állítják ere-* Jüket a nevelés és a politikai felvilágosító munka szolgálatálja. S ha már az együttműködésnél tarfunk, meg (kell jegyezzük: a jó munka nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a dunaszerdahelyí Járásban a CSEMADOK-nak mind járási, mind helyi vezetői a legmesszebbmenően együttműködnek a helyi nemzeti bizottságokkal, a Járási nemzeti bizottság iskola és kulturális osztályának dolgozóival, a járási 'népművelési otthonnal, a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság elyadóival, az egységes földművesszövetkezetekkel, valamint a többi népi szervekkel és szervezetekkel. Közösen szervezik az iskoláztatásokat is és általában minden akciót. Az együttműködés — mint az említett, de távolról sem mindent felölelő számokból látható — eredményes. Az összefogásra építenek a jövőben is. Fő feladatuknak most a választások előkészítését, népi egyetemek és akadémiák, honismereti-körök előadássorozatok, irodalmi és szerzői estek és más — a népművészettel és - a népműveléssel szorosan összefüggő — akciók szervezését tartják. (b) 1984. március 5. * (

jJ SZÖ 3 \