Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-17 / 77. szám, kedd

Ipolyvisk elhallgatott Az országos hírű szövetkezet mind kevesebbet hallat magáról... Újságírói körökben és másutt is gyakran tesznek hasonló megjegyzéseket. Ha az utóbbi két esztendőt számítjuk, valóban kevés riport, újságcikk látott nyomdafestéket az ipolymenti község gazdasági és kulturális életének fejlődéséről. Megtorpantak talán? Vagy megpihentek volna az eddig szerzett babéraikon? Nem valószínű. A szövetkezet fennállása óta eltelt tizenöt év alatt igen gyakran szerepelt az újságok hasábjain. Példája nagyon sok szövetkezetet ragadott magával, jelentős segítséget nyújtott a falvak szocialista átépítésében. Visk neve — talán — kissé feledésbe merült. A szövetkezet eredményei azonban nem homályosodtak el Feltételeikhez és az időjárás alakulásához mérten még mindig ők termelik a legtöbb húst, tejet és gabonát a környéken. Megalapozott gazdálkodásukról az önköltségek kedvező alakulása beszél a leghitelesebben. De nézzük előbb az országos átlagot. Szövetkezeteink zöme a tej literjét 2,50 koronáért, a sertéshúst 12 koronáért, a marhahúst viszont 16 korona ráfordításával termeli. Az Ipolyvisklek tavaly — a zootechnikus és a könyvelő feljegyzései szerint — a tejet 1,94 koronáért, a sertéshúst 7,86-ért, a marhahúst pedig 9,52 korona befektetéssel termelték ki. Milyen könnyű ma már ezt a szépen hangzó mondatot leírni. A valóságban viszont bonyolult és nehéz feladatokat kellett megoldaniuk, míg a jövedelmező gazdálkodást megalapozták. — Az utóbbi években — tájékoztatott Tóth Ignác zootechnikus — főleg a sertéshús termelésében értünk el szép eredményeket. A hizlalás! időt az adagok helyes összeállításával és a gondozás javításával két hónappal sikerült lerövidítenünk. Ezenkívül egy kilogramm sertéshús előállításához — 1962-ben 5,6 kg abrakra volt szükség — az elmúlt évben már csak 4,5 kilogramm szemes takarmányt használtunk fel. Ceruzát veszek elő és nyomban ki is számítom, milyen előnyt jelentett ez a szövetkezet nek: 49 271 kilogramm sertéhúb kitermelésénél több mint öt vagon ga bonát spóroltak meg. Ebből a mennyiségből további száz sertést hizlaltak és 131 ezer koronává

1 toldották meg az állattenyésztés bevételeit. A tejtermelésről nem nyilatkozik szívesen a zootechnikus. Törzsállományuk elkorcsosodott, kiöregedett, évi fejési átlaguk az 1600 litert sem haladja meg tehenenként. Pedig jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt az évi 2300 literes tejátlag sem volt ritkaság. Hol hibázták el a lépést? Egyszerűen úgy is lehetne mondani, sajnálták a pénzt a tehénállomány felfrissítésére. Addig halogatták, húzták a tenyészállatok vásárlását, míg lezüllött az egész állomány. Saját tenyészésű üszők beállításánál sem tartották be a helyes arányokat. Hiszen — alig harminc üszővel évente még a kiselejtezett tehenek számát sem képesek pótolni. Egyébként a szarvasmarha tartás lebecsülése nemcsak a vlskiekre, hanem az egész Ipoly mentére jellemző. Egyéni gazdálkodásuk idején például lovaiktól az utolsó szem kenyérnek valót sem sajnálták. A teheneket pedig csátéval, savanyú, vízöntötte szénával, ésetleg kukorioaszárral etették. Az ipolymenti gazdák szemlélete — sajnos — a szövetkezetben sem Változott; e tehenektől, üszőktől most is megvonják a szemes takarmányt. Fényes Sándor, a szövetkezet elnöke helyreigazít. — A Jől tejelő teheneknek azért naponta adunk egy kiló abrakot. Egyébként elmondhatom, hogy az az állapot — a szemestakarmány-hiány — átmeneti jellegű a viski szövetkezetben. Minket sem került el az aszály. Az elmúlt két esztendő nálunk 's lassította a fejlődést. TizenIdeje volna már az utcát is rendbe tenni. (Balia J. telvétele) Épülő új utcasor, szép házak három vagon gabonával vámolta meg szövetkezetünket az Időjárás. Nincs elegendő abrak, kevés a fehérjedús lucerna, a szálastakarmány. Kovács Gyuri bácsi agronómust bántja ez a legjobban. Ö érzi leginkább, hogy azért nem lehet mindent a kedvezőtlen időjárás rovására írni. A gyöngébb termés a gabonánál még csak indokolható. De a kukoricánál? Több mint tizenkét vagon a kiesés... Az állatgondozók, akik a kifejt tej, az elért súlygyarapodás után részesednek a közös bevételekből, szidják a növénytermesztési csoport tagjait. Persze a legtöbbször indokolatlanul. Termelhetnek-e több abrakot, ha tiszta tápértékben számítva csak 98 kilogramm műtrágyát kapnak hektáronként? Abban viszont igazuk van, hogy az istállótrágyával nem bánnak gazdaságosan. A kertészeti csoportot kár lenne elmarasztalni a trágya felhasználásáért, hiszen közel másfélmillió koronával gyarapította a bevételeket, és 30 korona híján 50 000 korona értéket termelt hektáronként. Inkább a gabona hozamainak fokozására, több szalma- és trágyatermelésre kellene nagyobb súlyt helyezniük. Lám, a ttzenötéves tapasztalattal rendelkező szövetkezetben is mennvi a gond, a probléma. Ezek nagy részét objektív okok — elemi csapások, aszály — Idézték elő, ám a belső tartalékok mozgósítása még nagyobb leleményeséget követel. A szövetkezetnek erre megvan a lehetősége. Hiszen csak a tartalékalap összege több mint egymillió koronára rúg. E fogyatékosságai ellenére a közös gazdálkodás ezután is példát mutathat a lévai járás szövetkezeteinek. Tiszta bevételei az elmúlt évben jóval túlhaladták a 4000 koronát hektáronként, 178 állandó tagjának és 45 kisegítőjének teljesltménynormáikra 2 millió 380 000 koronát, prémium gyanánt pedig 458 000 koronát fizetett. A két év botlását — reméljük — az idén helyre hozza a szövetkezet. Bizakodásában, lelkesedésében nincs ís hiány a faluban, mert mindnyájuk közös ügyéről, hírnevük öregbítéséről van szó. S ennek érdekében mindent elkövetnek. SZOMBATH AMBRUS BEFAGYASZTOTT MILLIÓK avagy Ki a bűnös? A NEVELÉSÜGY, a népművelés és a kulturális tevékenység fejlesztésére szocialista államunk valóban jelentős összegeket áldoz. Ez a meszszemenő gondoskodás egyre több lehetőséget nyújt a kulturális élet felvirágoztatására mind a falvakon, mind az üzemekben. A kulturális tevékenység fejlesztéséből polgártársaink nemcsak a népművelés terén végzett munkájukkal veszik ki részüket, hanem a kultúrális célakra alkalmas objektumok és berendezések építésével ls. Meggyőzően beszélnek a számok: a Z-akció keretében alig négy esztendő alatt (1958—1961) 661 új kultúrházat építettünk Szlovákiában. Dolgozó népünk iparkodásáről ezeknél az adatoknál meggyőzőbb bizonyítékot aligha találnánk. Az új kultúrházak építése számos kötelezettségvállalást, széles körű brigádmunkát és anyagi áldozatot igényelt. Nagy lelkesedés kellett hozzá, hogy a tervek valóra váljanak. Sajnos, voltak és vannak olyan esetek is, amikor a kezdeti lendület szárnyaszegetten hull vissza, holtpontra jutott, s a mű befejezetlen marad. Erről tanúskodik az a 348 megkezdett és befejezetlen kultúrház, amelyeknek alapjait nagy lendületi erővel, kötelezettségvállalások és merész szavak kíséretében rakták le. Azonban nemcsak az aktivitás és a kerékbe tört lendület okozták az építkezés félbeszakítását, hanem számtalan más tényező is közrejátszott. Kivétel nélkül csaknem minden esetben a felületes tervek, a gondatlan előkészítés és a hiányos költségvetési dokumentáció okozta az építkezés félbeszakítását. A polgárok (és a funkcionáriusok) sokszor meggondolatlanul igényes akciókba kezdtek. Persze, azután „kifogytak a szuszból". A befejezetlen építkezések közül soknál a felületes költségvetés miatt nem tudták például biztosítani az építőanyagot és valószínűtlen bevételekre számítottak, vagy pedig csupán brigádmunkára támaszkodtak stb., jóllehet, az épülőfélben levő objektumok közül sokat idejében be lehetett volna fejezni, ha a szervezők csupán egy jottányaival tettek volna többet. Ám hagyjuk beszélni a számokat arról, hogy a megkezdett és be nem fejezett kulturális célú építkezésekbe hány millió van befagyasztva. A számok azonban csak a pénzről beszélnek, s nehezen mérhetnők fel az elmulasztott, Illetve veszendőbe ment kulturális, erkölcsi értékek. SZLOVÁKIÁBAN az 1963-as év végén összesen 348 befejezetlen kulturális célú építkezést találunk. Szám szerint a nyugat-szlovákiai kerületben 112, a közép-szlovákiai kerületben 106, és a kelet-szlovákiai kerületben „csak" 98 befejezésre váró kulturális objektumot tartanak nyilván. A járások közül ez a dicstelen elsőség a rozsnyói (24) és a ... Kérem a következőt!..., sző) ki a rendelőből az asszisztensnő. Három fiatalember lép be. Jókedvűek, minden szorongás nélkül jönnek, nem nehéz felismerni, hogy egészségesek, egyiket sem gyötri fogfájás. Belépésükkor a személyi lapot készségesen leadják. Az orvos még gyorsan kezet mos és azonnal leülteti az első „beteget" a fogászati székbe. Látom, sok a paciens és aránylag kevés az idő — megállás nélkül folyik a rendelés nyolc órán keresztül. Nincsenek elpocsékolt-el tereferélt percek-negyedórák. Természetesen, mint mindenütt, itt is tapasztalat teszi a mestert, a tapasztalatot peclig ez esetben az egészségügy-szolgálatban eltöltött több évtized fémjelzi. ...Petik György: Jobb felső hatostömés, bal felső hatos és bal felső egyes-tömés, jobb alsó hatos-húzás... Papp György: hibamentes..., Ragályi László: jobb alsó hatos és bal alsó hatos-tömés..., diktálja a megállapított leletet dr. Najvirt János, a košicei városi poliklinika fogászatának vezető orvosa. £s az asszisztensnő altg győzi elvégezni a személyi lapon a szükséges beírásokat. Az orvos még néhány tanáccsal, útbaigazítással látja el a fiatalembereket, az asszisztensnő pedig közben ismét kiszól: KÉREM A KÖVETKEZÜKET! — Bizony, csúcsteljesítményt érünk el mostanában. Több napja mi bonyolítjuk le a košicei járás jövő évben katonai sorozásra kerülő korosztályának fogászati felülvizsgálását, ami átlagosan napi kétszázötven embert jelent. Ez érezhető munkatöbblet, hiszen ha egy-egy ellenőrzés nem is tart tovább két percnél, így is egész napi lekötöttséget jelent ez az akció. Mi javasoljuk a sorozásra Kétszázötven kivizsgálás naponta kerülő fiatalemberek esetleges további kezelését is és küldjük őket az illetékes körzeti vagy üzemi szakorvoshoz, hogy a sorozás időpontjára fogsoruk rendben legyen. A prevenciót, ilyen központosított formájában most végezzük második éve és ennek mindnyájan nagy fontosságot tulajdonítunk. Közben megszakítás nélkül kezeljük a hozzánk tartozó betegeket, leleteket állítunk ki a többi szakorvos számára, röntgenfelvételeket, fókuszvlzsgálatokat végzünk, itt intézzük a nemesfém-kiutalást és természetesen nem késlelkedhetünk az adminisztrációs és statisztikai kimutatások elvégzésénél sem. Néha magam ls csodálkozom, hogyan tudjuk az ilyenkor aránytalanul megnövekedett munkát időben elvégezni... Sajnos, néhány közérdekű, rendkívül égető kérdés eddig nem lett még kedvezően elintézve. Városunk nagyarányú fejlődése, lakossága számának rohamos növekvése megkívánná a fogászati osztály párhuzamos fejlesztését, kapacitásának növelését és jelenlegi összetételének részbeni átszervezését. Annak ellenére, hogy rendelőnket és laboratóriumunkat az elmúlt évek során korszerű műszerekkel láttuk el — munkánkra most is akad még panasz. Meggyőződésem, hogy ezeket megfontolt intézkedéssel, céltudatos és végleges körzetre osztással el lehet a jövőben kerülni. Eddig a tendelési órák gyakori változtatása rendszerint a beteg tudta nélkül történt, ez bosszantó időveszteséget jelentett a betegnek és az egészségügyi személyzetnek egyaránt, és nemegyszer okot adott a fölösleges és jobb szervezéssel elkerülhető kölcsönös idegeskedésre és az ebből származó panaszra. Tavaly 191 339 kivizsgálást és kezelést (ebből 65 418 tömés és 10140 foghúzás), 17 448 előzetes kivizsgálást végeztünk. A hivatalosan beérkezett panaszok száma pedig mindössze hét volt. Elsőrendű célunk továbbra ls a megelőzés. Jobb és hálásabb a betegséget megelőzni, mint gyógykezelni, romlott fogsort menteni vagy pótolni. Ha e tekintetben igyekezetünk és fáradozásunk kellő megértéssel találkozik a lakosság körében is, munkánk könnyebb lesz, kevesebb lesz a beteg, megcsappan a munkamulasztás és ami a leglényegesebb — népgazdaságunk komoly összeget nyer az idő előtti fogpótlásra szükséges anyagmegtakarítással. Bezzeg jó lenne, ha a vicc — amelyre még medikus koromtól emlékszem — végérvényesen időszerűtlenné válna, többé visza nem térő emlék maradna. „Mondd fiacskám, melyik is volt a szünidőben a legboldogabb napod?" — kérdi Pistikét az apja. Rövid gondolkozás után Pistike így válaszol: „Amikor a múlt pénteken a fogorvos-bácsihoz mentem .. — ??? és a rendelő ajtaján tábla lógott: MA NEM RENDELEK!" Tänzer Iván losonci Járást (22) Illeti. Érdekeseit ezeknek az építkezéseknek a „koráról" szóló adatok. Némelyikükről a lakosok mint „műemlékről" beszélnek és legszívesebben a Műemlékvédő Hivatal figyelmébe ajánlanák már csak azért is, hogy az építőanyagnak lába ne keljen. Íme a számok: 11 építkezést nyolc évvel ezelőtt kezdtek, 44-et hét évvel ezelőtt, 54-et hat évvel ezelőtt, 83-at öt évvel ezelőtt, 71-et négy évvel ezelőtt és így tovább. Legsiralmasabbak azok az építkezések, amelyeknél az égre meredő falak ki tudja mikor kerülnek tető alá. A szemlélődőben gyakran elhagyatott, ódon romok benyomását keltik. Megtörtént, hogy az illetékesek' úgy döntöttek: a falakat le kell bontani. A Brezovai Helyi Nemzeti Bizottság (senicai járás) is ilyen határozatot fogadott el, s ezt a felelőtlenül végzett talajvizsgálati munkákkal indokolta. Gicén (rozsnyói Járás) és Mnlšek nad Hnilcom-ban (Sp. Nová Ves-i járás) a kultúrház építését azért hagyták félbe, mert az építkezés a tervezett vízierőmű területére esett. Vagyis a félig felépített objektumokat le kell bontani. Kérdés, ki a felelős az Ilyen felületes előkészítésért ós tervezésért?! Mit szólnak ehhez a lakosok, akik lelkesedéssel és szorgalommal fogták meg a lapátot és vállalták az esetleges anyagi áldozatokat ls? Kl az, aki visszaélt bizalmukkal? A hibát nem lehet csupán a helyi funkcionáriusokra hárítani, akiknek természetesen nincsenek bővebb tapasztalataik a nagyobb beruházásokat illetően. Az elkövetett hibák oroszlánrésze inkább a járási nemzeti bizottságok engedélyező és ellenőrző szerveit terheli, amelyek kötelességeiket sokszor csupán formálisan teljesitik. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak — itt vagy ott — bizonyára főni fog a fejük, ha a számlák előterjesztésére, azaz az említett siralmas tények Indokolására kerül majd sor. NEHÉZ ELHINNI, még nehezebb megokolni, hogy e félbemaradt építkezésekben különböző értékekben körülbelül 171 millió korona fekszik. Azonban még ennél ls nehezebb elviselni azt a tudatot, hogy a milliós értékek pusztulásra vannak ítélve, vagy legalábbis lassú fokozatos elértéktelenedésre. Az egyes építkezések befektetőinek, elsősorban a nemzeti bizottságoknak felelősségük teljes tudatában kell latolgatniuk és dönteniük a félbeszakadt építkezések befejezéséről. A Z-akcló keretében eddig felépített kultúrházak számos kívánnivalót hagynak hátra, mert kiderült, hogy a kultúra e vadonatúj szentélyei sem elégítik ki a falvak, üzemek, városok dolgozóinak Igényeit. Míg a nagy termek a lakosság számához viszonyítva általában túlméretezettek, addig az ifjúság foglalkoztatására, az érdekkörökre, az együttesek napi próbáira, a tanfolyamokra stb. alkalmas klubhelyiségek hiányzanak, A nagy befogadóképességű termeket ilyen célokra felhasználni nem gazdaságos, sőt télen csaknem lehetetlen. Ebből adódik, hogy az új kultúrházak nincsenek kihasználva, következésképp nem felelnek meg a célnak. AZ ELMONDOTTAKBÓL nyilvánvaló, hogy a kulturális építkezések tervezésénél nem szabad mellőzni a szaktanácsot, szigorúbb kritériumokat kell felállítani, s az Igényesség jegyében kell hozzáfogni az előkészületekhez. Feltétlenül ragaszkodnunk kell a következetes, rendszeres ellenőrzéshez, hogy az illetékes kulturális és gazdasági tényezők necsak a megnyitásra szóló ünnepélyes meghívóttel értesüljenek az eseményről. Ha a legelemibb feladatoknak eleget teszünk, elkerüljük, hogy ezeknek, a társadalom szempontjából oly fontos beruházásoknak a végére — a fejetlenség miatt — az Idő pusztító vasfoga tegyen pontot. Hisszük, hogy az imént vázolt jelenségek csupán átmenetiek, s hogy az Illetékesek, a kerületi és a járási szervek, mielőbb megtalálják az építkezések befejezésének lehetőségét és a hasonló hibák megelőzésének módját. Jozef Holický ' i • A Československý spisovatef kiadóvállalat kuitúrközpontjában minden csütörtökön könyvvásárt rendeznek a könyvpiac újdonságaiból. Az első ötven vásárló számozott, a szerző kézjegyével ellátott példányt vehet. • A brnói Kunitáti Urak Házában Galanda-klállítás nyílt meg, amelyen a modern szlovák festőművészet megalapítójának töljb mint 60 festményében és mintegy 200 rajzában és grafikájában gyönyörködhetnek a látogatók. ŰJ S^fi 4 10

B'' •""rrli!. í"