Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-16 / 76. szám, hétfő

Milyen az időjárás? Észak- és Kelet-Európában szokatlanul hosszú az Idei tél. Finnországban s a Szovjetunió egyes északkeleti területein éjszaka még mindig mínusz 30—35 fokot mutat a hőmérő. Az észak [elől áramló hideg levegő egyes hullámai Közép-Euró­pa fölé hatolnak, minek következtében nálunk ls aránylag hűvös az Időjárás. Nyugat-, Délnyugat- és Dél-Európában viszont továbbra ls enyhe az Idő. Ang­liában a legutóbbi napokban 10—12, Franciaországban, valamint Közép- és Dél-Olaszországban 12—18 fok meleget mértek. Spanyolország egyes részeiből ugyanakkor plusz 21 fok melegről érke­zett jelentés. Európában jelenleg a Finnország és á leningrádi terület fölötti nagy kiter­jedésű és rendkívül magas légnyomás határozza meg az Időjárás jellegét. E légtömegek szegélye Ukrajna s a Ke­leti Kárpátok fölött egészen a Balkán­félsziget fölé terjed. Az Atlanti-óceán fölött — Izlandtól délre — ugyanakkor alacsony a légnyomás, amelynek elülső szegélye mentén meleg levegő áramlik Nyugat-Európa s a Földközi-tenger tér­sége fölé. A már előbb említett magas légnyomás következtében északkelet fe­lől hideg északl-sarkl levegő hullámai hatolnak a közép-európai légitérbe. A hi­deg és a meleg légtömegek határán állandóan sflrü a felhőzet, minek követ­keztében helyenként havazik vagy esik. E héten felhős, majd kevésbé felhős na­pok és helyenként havazás, Illetve esők várhatók. Ugyanakkor aránylag változé­kony hőmérsékletre, napközben többnyi­re 2—7 fok melegre számíthatunk. P.F. Á MAMMÜTFENYÖ, a másod és harmadkorban elterjedt fafajta ma már csak elvétve található hazánk­ban. Többek között Vöröskő Várának és a Dolná Krupá-1 kastélynak park­jában látható. U Jóskával mér jő Ideje nem fa­•• lálkoztam. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor a minap megpil­lantottam Egyenesen felém tartott Alig kődobásnylra tőlem hirtelen Irányt változtatott, pedig biztosan meglátott. Derékszögben elfordulva át­haladt az úttesten, a koSlcel főutca másik oldalára, az egykori ún. „ba­kakorzóra" Ott megállt az egyik bolt előtt, és mereven bámulta a kirakatot Én is lelassítottam, és türelmesen vártam a további fejleményeket. Múltak a percek. Jóska hol engem figyelt a szeme sarkából, hol a kirakatot Már bosszantani kezdett ez a gyerekes, oktalan bújócska, hiszen tudtommal semmi okot sem szolgáltattam arra, hogy barátom kerülje velem a talál­kozást. Lelki szemeim előtt hirtelen fölele­venedtek évtizedes ismeretségünk, kö­zös élményeink egyes mozzanatai: if­júkori Komszomol-évelnk, a kassai Mészáros utcában a Barinko-féle mun­kásotthonban leza|lott események, a munkanélküliség sanyarú Időszaka, közös rostokolásunk munka után Franciaországban, a Párizsi Munkás című lap terjesztése a francia fővá­ros magyarlakta proletárnegyedében. Szinte fizikailag újra érzékeltem a francia demokrácia „áldását", amit gumibotok alakjában zúdítottak ránk a párizsi rendőrök a párt egyik tün­tetésén. — Hallod-e, komám — szólalt meg akkor Jóska keserű gúnnyal, miköz­ben „telitalálatot" kapott karját ta­pogatta — ugyanaz az Ize ván, mint az otthoninak. Egyszerre csak eltűnt a látomás, mert egy gondolat villant át agyamon. Elhatároztam, ha törik, ha szakad, megfejtem a „rejtélyt", miért mene­kül előlem régi kenyeres pajtásom. Az elhatározást tett követte. Néhány TALÁLKOZÁS gyors lépéssel elindultam Jóska felé. Pillanatig némán, zavartan méreget­tük egymást. Azután, hogy megtörjem a kínos csendet, vállára téve kezemet, megszólítottam: — Miért menekülsz előlem, öre­gem? Nekiszegezett kérdésemre Jóska nem válaszolt rögtön. Látszott rajta, hogy kuszált gondolatait igyekszik rendezni agyában, szavakat keres mondókájának közlésére. Hogy kise­gítsem zavarából, mosolyt erőltettem ajkamra, és türelmesen vártam vála­szát. Végre megtört a jég: barátom félreérthetetlenül tudtomra adta: csa­lódott bennünk, nem óhajtja társasá­gunkat, e?ért engem ls elkerül, tgy tehát kölcsönösen csalódtunk volna egymásban? Most, amikor annyi év után ismét összehozott a véletlen? Életünk alkonyán, őszbe csavarodott hajlal kezdjünk talán marakodni? És miért? Talán csak nyelvtani botláson 1 alapszik a félreértés? Én benne csalódtam, ő meg bennünk — mon­dotta. Megint szótlanul álltunk egy­mással szemben, egymás gondolatát fürkészve. És ekkor Ismételten fel­ködlött előttem a múlt, és abból me­rítettem erőt a kettőnk között kelet­kezett űr áthidalására. Megint én vet­tem fel az elakadt társalgás fonalát: — Te, Jóskái — szóltam hozzá ba­rátságosan. — Emlékszel még 1927­re? Amikor ott álltunk kisemmizetten egy vadidegen világváros kellős kö­zepén pénz, élelem és lakás nélkül? Amikor ott háltunk néhány clochard fejtsd: klosár, a párizsi nincstelenek és hajléktalanok neve A szerk. meg].) társaságában a Szajna-híd alatt, vagy a földalatti vasút valamelyik szelelő­tárnájában? Emlékszel? Jóllehet a te szemed ls kopogott az éhségtől, íheg­osztottad velem utolsó karéj kenye­rendet... Beszélj hát értelmesen: kikben csalódtál, kiknek a társaságát nem óhajtod, kikre gondolsz tulaj­donképpen? Azt ls szeretném tudni, mivel bántottalak meg én? Mert a múlt kötelez, Jóska, őszinteségre kö­telez. Ezekre a szavakra már ő is feszen­geni kezdett. Könny csillant a szemé­ben, majd kiöntötte a szivét: — Vllágéletemben öntudatos mun­kás voltam, az is maradtam. A fel­szabadulás után annál inkább. Ma is becsületesen keresem meg kenye­remet a varrógép mellett, akár negy­ven évvel ezelőtt. — Azután pana­szossá vált hangja: — Az elvtársak egy része, akikkel együtt küzdöttem a felszabadulásért, ma különféle tisztséget töltenek be. Ezek az elvtársak — tisztelet a kivé­telnek — egyszerűen nem vesznek észre, ha találkozom velük. Átnéznek rajtam, nem akarnak megismerni, nem Imponálok nekik. Más társaságban forgolódnak, új barátokat szereztek maguknak, rangjuknak megfelelőt, és nem kíváncsiak többé a magamfajta prolira! A keserű csalódások után téged ls közéjük soroltalak gondolat­ban... Ne haragudj! Ügy véltem, neked ls fejedbe szállt a dicsőség, és nem kivánsz velem szóba állni... Nem csekély fáradságomba került, amíg régi harcostársamat sikerült fel­világosítanom tévedéséről. Türelme sen végighallgatott. Annyit alighanem elértem nála, hogy megváltoztatta ró lam a véleményét. Kétlem azonban, hogy ezzel egyidejűleg megszűnt vol na „általánosítani . — Lehet, hogy részben Igazad van, — mondottam — akadnak Ilyenek ls De meggyőződhettél arról, hogy a ré­gi harcos elvtársak közül azok, akik becsülettel ^s önzetlenül velünk együtt küzdöttek a nagyon nehéz Időkben, ma, ha más körülmények kőzött ls, de ugyanazt teszik. Ma nem találkozhatunk oly gyakran, mint an­nak idején, amikor estéinket a Mun­kásotthonban töltöttük. Mindegyikünk a szocialista építőmunka más-más szakaszán dolgozik, ott, ahová a párt állított bennünket. Többen közülünk már nyugdíjba mentek, és ezek az elvtársak ma összejöhetnek úgy, mint régen. De ml, akik még tevékenyen vesszük ki részünket a munkából — és ezek már kevesen vannak — va­lóban új környezetben dolgozunk, és ott végezzük azt, amit azelőtt. Az öreg harcosok példamutatásával ad­juk át évtizedes munkásmozgalmi ta pasztalatunkat és forradalmi lendüle­tünket a fiatalabb elvtársaknak. Ma ez a ml egyik fő feladatunk, aminek eleget akarunk tenni. N em vagyok biztos benne, vajon érveim csakugyan meggyőzték-e elvtársamat. Annyi viszont bizonyos, hogy az „egyes és többes szám" fo­galmán elgondolkodik majd. RÓJÁK DEZSŐ A Kelet-szlovákiai Vasmű példás építői (CTK) — A Kelet-szlováklat Vasmű építkezésén a košicel Kohóipart ÉpI­tővállalat számos dolgozója végez brigádmunkát. Hatvanhárman — kö­zülük harminchat kőműves és nyolc ács — elhatározták, hogy meghosz­szabbltják munkavlszonyu jt A bri­gádmunkások közül többen kértek engedélyt munkaviszonyuk meghosz­szabbítására. A kohóipar! épltővállalat vezetősé­ge kidolgozta egy a munkaerők állan­dósítását támogató munkaszerződés mintapéldányát. E munkaszerződés szerint az a brigádmunkás, aki min­den munkamulasztás nélkül legalább két évig dolgozik a Kelet-szlovákiai Vasmű építkezésén, dicsérő elisme­résben részesül. Megkapja „A Kelet­szlovákiai Vasmű építője" feliratú díszjelvényt, ezenkívül pénzjutalmat ls, melynek összege az egész munka­idő alatt kifizetett prémiumok össze­gének tíz százaléka. Csehszlovák szerelők is részt vesznek a bolgár villanymüvek építésében. A szófiai Trajcso Kosztov Villanyerő­mű építésén dolgozó csehszlovák és bolgár szerelők kötelezettséget vál­laltak, hogy a napokban próbaüzembe helyezik a villanyerőművet. KépiinköS a Trajcso Kosztov Villanyerőmü egyik épülő kéménye látható. (CTK felvétele) AUGUSTÍN Michaliíkának, a Szlo­vák Nemzeti Tanács iskola- és kultu­rális ügyek megbízottja helyettesének vezetésével csehszlovák kulturális küldöttség utazott az Egyesült Arab Köztársaságba. A ZLATÉ MORAVCE-I Kovoplastban személygépkocsik részére kompresz­szorokat gyártanak régi, használhatat­lan hűtőszekrények kiselejtezett agg­regátjaiból. A PREŠQVI Ukrán Nemzeti Színház­ban Tarasz Sevcsenko születésének 150. évfordulója alkalmából ünnepi akadémiát rendeztek. Ezzel megkez­dődtek a kelet-szlovákiai kerületben a legnagyobb ukrán költő emlékének szentelt ünnepségek. A NEW YORK-I Metropolitan opera­ház igazgatója közölte, hogy a növek­vő karbantartási költségek miatt a következő évadban 13 százalékkal fel­emelik a helyárakat. PRÁGÁBAN megállapodás jött létre az algériai televízió és a csehszlovák televízió között a kölcsönös együtt­működésről és műsorcseréről. A meg­állapodást az algériai televízió részé­ről Megherby Mahfoud, a csehszlovák televízió részéről Jifl Pelikán közpon­ti igazgató írta alá. A VILÁG LEGJOBB TÁNCOSA díjat, az 1964. évi Nizsinszkij-díjat Vlagyi­mir Vasziljevnek, a moszkvai Nagy­színház szólótáncosának ítélte oda a párizsi Táncművészeti Akadémia. A MINŐSÉGI ELLENÖRÖK tavaly Bratislavában több mint 16 000 vegyi és mikrobiológiai elemzést végeztek, és csaknem 640 mintát vettek főként az élelmiszeripari üzemekben. A VILÁG legnagyobb gilisztáját a Vityaz szovjet óceanográfiai hajó zoo­lógusai figyelték meg. A tengeri féreg 2 méter hosszú, átmérője pedig 30 cm. IBN SZAUDOT, Szaúd-Arábia királyát nyugtalanítja családjának rohamos növekedése. Kijelentette, hogy ezentúl közvetlen Ivadékának csak a folyó év­ben születő első húsz fiát fogja elis­merni. A JÖVÖ ÉVI nemzetközi bizsukiái­lítást Jablonec nad Tisou-ban rendezik meg. Már elkészítették a kiállítás üveg- és bizsurészének terveit. A ki­állítás helyén e napokban megkezdik két új hatszögletű, csaknem teljesen üvegből és alumíniumból készülő pa­vilon építését. A TURISTA IDÉNY megindulásától a Rakéta nevű szovjet hajó rendszeres forgalmat bonyolít le Budapest, Bra­tislava és Bécs között. NYUGAT-BERLINBEN április 1-től az autóbuszok, a földalatti és a villamo­sok, sőt még a klrándulóhajók ls 25— 50 százalékkal drágábban szállítják az utasokat. Ugyanakkor az NDK kezelé­sében levő magasvasúton, amely egész Berlin leggyorsabb közlekedési eszkö­ze, változatlan marad a tarifa. A SZLOVÁKIAI levéltárakban 3—4 ezer dokumentum található a török uralom idejéből. A legtöbb a rima­szombati levéltárban van. A szovjet cirkuszmüvészetnek sok csodálója van a Szovjetunióban s a kül­földön is. Képünkön Valter Zapasznl) bemutatja „A ragadozók között" ne­vű merész számát. (CTK — TASZSZ felvétele J VERDI ÁLARCOSBÁL, című ope-^ rájának előadására a tervezett Ifigénia Auliszban című Gluck­opera helyett került sor. Nem egészen egy év alatt a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese már a harmadik Verdi müvei lé­pett a közönség elé (TRUBADÜR, TRAVIATA, ÁLARCOSBÁL). Míg a híres olasz mester születésének 150. évfordulóját viszonylag sok felújítással ünnepeltük meg, addig a kétségtelenül ugyanolyan nagy operaszerző, Christof Willibald Gluck születése 250. évfordulójá­nak a bratislavai opera eddig egyetlen darabot sem szentelt. Ez a jubiláris év pedig ugyancsak al­kalmas lett volna valamelyik Gluck-opera bemutatására, annál is inkább, mert ezzel többéves ígéretek váltak volna valóra. Saj­nos, az ígéret ismét csak ígéret maradt. Mindenesetre kár, mert a Nemzeti Színház műsorában Gluck a bratislavai közönség szá­mára egy kevéssé számontartott zenei stílus megismerését jelen­tette volna. Tehát az Álarcosbál színrehozatala ebben az esetben a színház dramaturgiája részéről újabb visszakozó lépést jelent. Az Álarcosbál azok közé a Verdi­operák közé tartozik, amelyek Jócs­kán magukon viselik a korabeli cen­zúra nyomait. A Seribe színdarabjá­ban megírt történelmi eseményt An­tonio Sommá Ubrettlsta dolgozta fel Verdi számára, alaposan kicifrázva romantikus és szerelmi elemekkel. Am Verdi operáját még ebben az érzel­mes burkolatban sem lehetett Olasz­országban előadni. A cenzúra a szö­vegkönyv megváltoztatását követelte.. Verdi hosszas huzavona után végül engedett. Az opera ezzel elvesztette ugyan történelmi hitelességét, de a Verdi: Álarcosbál Bemutató a Szlovák Nemzeti Színház színpadán librettóban mégiscsak sikerült meg­őrizni a történet alapvető konfliktu­sát, a személyek egymáshoz való vi­szonyának alaprajzát és a legfonto­sabb helyzeteket. Sok színház ma alapos dramatur­giai változtatásokkal tűzi műsorára az Álarcosbált, az eredeti tartalom fel­újításának céljával. A bratislavalak ezzel szemben hagyományos formájá­ban vitték színpadra. Ennek ellenére az előadás színvonala kielégítő volt. JÜLIUS GYERMEK számára ez az előadás a rendezői készség és me­részség próbája volt. Eddig még nem tapasztaltam, hogy a betanításra álló rövid öt hét alatt felelőssége teljes tudatában vállalkozzék rendező Ilyen feladatra. Gyermeknek ebben az eset­ben szerencséje volt: el kell ismer­nünk, hogy a Nemzeti Színház idei romantikus operasorozatában (A bű­vös vadász, Márta] az Álarcosbál si­került a legjobban. Még akkor is, ha az előadás egészében kiegyensúlyozat­lan benyomást kelt, üteme, gördüló­kenysége és feszültsége erősen inga­dozó. A rendezői felfogás helyesen domborította ki a lényeget a dráma központi figuráinak megrajzolásában. A rendező ebben az irányban még tovább ls eljuthatott volna. Aprólé­kosabb pszichológia! aláfestéssel, a főszerepek elmélyültebb kidolgozásá­val s az összefüggések még gondo­sabb ábrázolásával túlfűtött romanti­kától mentes, szenvedélyes drámát teremthetett volna. A rendezés ezút­tal eredményesebb munkát mutatott fel a szólistákkal, mint a karral. Ezért a szólójelenetek lényegesen kifeje­zőbbek a tömegjeleneteknél. A kar elhanyagolása egyébként a bratislavai rendezések egyik jellegzetes hiányos­sága. Rendezés! szempontból az egyik legsikerültebb Jelenet a 4. kép vége, a sorsolás, amit főleg az első szerep­osztás énekesel telítenek meg feszült­séggel s teremtenek benne rendkívül szuggesztív légkört. Az Álarcosbál, mint a Verdi operák általában, elsősorban Jó énekeseket igényel. Az opera vezetősége a leg­jobb erőket vonultatta fel a kettős szereposztásban. Rlccardo szerepét Imrich Jakúbekre bízták, de betegsé­ge miatt nem Játszhatott egyik bemu­tatón sem. Az ostravai Jifí Zahradní­Cek helyettesítette vendégművészként, akinek teljesítményét Idegesség és gyenge színészi alakítás Jellemezte. A második bemutatón már jelenetről jelenetro biztosabbá vált játéka. Min­den esetre Rlccardo alakja több mél­tóságot és férfiasságot követel. Az államdijas Bohuš Hanák Renato sze­repében szuverén színészi és énekes teljesítményt nyújtott. Nagyszerű ala­kítással hidalta át az önzetlen barát­tól az esküdt ellenségig vezető ívet. A Rlccardo elleni merénylet jeleneté­ben maradandó élményt nyújtott. A második szereposztásban Juraj Wiederman lelkiismeretes, zeneileg jól kidolgozott teljesítménye azonban nem ér fel Hanák játékával. Az államdijas Margita Česänyí Améliája méltó tel­jesítmény a művésznő hírnevéhez: minden tekintetben érett, kiegyensú­lyozott alakítás. Anna Polfiková, a másik szereposztás Améliája ugyan­csak sziporkázott Játékának érzelmi Intenzitásával. Jaroslava Sedléíové ezúttal elmaradt a Trubadur-bell ala­kításának színvonalától. Szerepének gyengébb színészi megformálása azon­ban inkább a rendező számlájára Irha­tó. Oüga Hanáková ugyanebben a sze­repben egyszerű színészi eszközökkel, gondosan kidolgozott énekteljesít­ményt adott. Oscar, az apród szere­pében a koloratúr részek nagy fel­adatot róttak Alžbeta Svobodovára és Anna Martvoňovára. Színészi szem­pontból hálátlan szerepüket színvona­las énekkel oldották meg. Juraj Hru­bant és Andrej Malachovský Sam és Tom, a két összeesküvő szerepében egymást kölcsönösen kiegészítve, el­ragadtatta a közönséget. Művészi ala­kításuk Hanákéval együtt a 4. kép hatásos zárójelenetében érte el tető­fokát. A második szereposztásban az összesküvő szerepében Stefan Lessayt és Gejza Zelenayt láthattuk. AZ ELŐADÁST Viktor Málék vezé­nyelte, akit a bratislavai közönség ki­váló Verdi-tolmácsolóként ismert meg. Mestere a Verdi-kantllénáknak és a kísérő zenének. A karmester vezetésé­vel a zenekar kulturált, minden téren kiegyensúlyozott teljesítményt nyúj­tott. Pavol Gábor Verdi-színpadképeire az alkotó kísérletezés jellemző. így az Álarcosbál színpadképe is rendkí­vül harmonikusnak, hangulatosnak tetszett, jól támasztva alá az opera légkörét. Pavol Gábor minden lényeg­telent mellőzve, elegendő teret bizto­sított a karnak. Hiányosságnak tekint­hető a 3. kép naturalista felfogása (az akasztófával), továbbá a 2. kép­ben Ulrika jós-barlangjában kevés volt a fantázia. Végül mind a képző­művész, mind a rendező nagyobb le­leményességgel használhatta volna fel a megvilágítási lehetőségeket. A szim­bolisztikus Jellegű fényhatások, amit ebben az operában is felhasználtak, ma már elavultak. Elsősorban a vörös fényre gondolok, amely az összees­küvést és a bosszút kívánta jelképez­el, — felületesnek és túlságosan le­egyszerűsítettnek tűnt. BEFEJEZESÜL ismét hangsúlyoznom kell, hogy az Álarcosbál hiányosságai ellenére elérte a bratislavai operaelő­adások átlagos színvonalát. A közön­ség mindkét bemutatót nagy lelkese­déssel fogadta és biztosak lehetünk benne, hogy ez a Verdi-opera ls nagy­számú közönséget vonz majd. Szá­munkra pillanatnyilag ez is rendkívül fontos, A. G. f" •»> o A -- • " 11. C

Next

/
Thumbnails
Contents