Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-15 / 75. szám, vasárnap

i Ü] SZÖ 4 * 1964 március 15. A tavaszi lipcsei vásár egyik újdonsága: az edénymosogató gép, amely 10—15 percen belül tisztára mos 12 tányért, 12 csészét és kistányért, 6 poharat, 2—3 kisebb kancsót vagy tazékat és 20 evőeszközt. ban a rendező ország ipari fejlődésének bemutatójául szolgál. A tavaszi lipcsei vásárt az NDK-ban kibontakozott műszaki forradalom jegyében rendezték.' Az ország gazdasági potenciáljának szilárdulása lehetővé teszi a külkereskedelem lényeges bővítését; múlt évi külkereskedelmének volumene elért a 20 milliárd márkát (valutában), ebben az évben pedig további 1,6 milliárd márkával bővül. Annak ellenére, hogy a vásáron képviselve volt úgyszólván valamenynyi termelési ág, a kínálat főleg a műszaki termékekre összpontosult, ezek töltötték be a vásár területének kétharmadát. Lipcsében egymás mellett álltak a szovjet, csehszlovák, magyar és francia szerszámgépek, a csehszlovák motorom járműveket öszszehasonlíthattuk Nyugat-Európa legújabb termékeivel, az NDK textilipari gépei a nyugatnémet és olasz modellekkel vetélkedtek... A VÁSÁRNÉZÉS kimerítő dolog. Aki nem csupán bizonyos termékek vagy termelési ágazatok iránt érdeklődik, hanem be akar pillantani az egész vásár kirakatai mögé, annak jó néhány kilométert kell megtennie a városban szétszórt 16 vásárházban, a műszaki vásár számtalan pavilonjában éá szabadtéri kiállításán. Bajosan tudja eldönteni, hol időzzön tovább: az optikai berendezéseknél, fényképezőgépeknél, a közszükségleti cikkeknél, az elektrotechnika legújabb csodáinál, a modern bútoroknál, sporteszközöknél, vagy inkább a vegyipari, szerszámgépek, építőipar stb. vívmányaira összpontosítsa figyc-imét. DŰSA JÖZSEF IGY IS LEHET... A XI. SZAZADBAN városjogot nyert Lipcse már a harmincéves háború. idején is sokat szenvedett. 1813 októberében az orosz-porosz-oszt rák koalíció Lipcse közelében vívta l. Napóleon seregei ellen a „né pek csatáját". A legnagyobb áldozatokat azonban a második világhá ború idején hozta, amikor a város nagy része romhalmazzá változott A városból ennek ellenére optimizmus árad. Mivel magyarázzuk ezt? Azzal-e, hogy Lipcse már a XII. század óta a nemzetközi kereskedelem egyik világközpontja, hogy élénk forgalma révén mindig talált „ugródeszkát" a további fejlődéshez? Vagy azzal, hogy a város már a XIX. században a német munkásmozgalom egyik jelentős központja lett? F. Lassalle itt alapította meg az Általános Német Munkásegyletet Hosszabb-rövidebb ideig itt tevékenykedett A. Bebel, W. Liebknecht, K. Ltebknecht stb. F. Mehrint 1894-ben megkezdte a Leipziger Volkszeitung (Lipcsei Népújság) kiadását, amely később a baloldali szociáldemokrácia orgánuma lett. 1933-ban itt zajlott le az egész világ közvéleményét foglalkoztató provokációs lipcsei per. y Lipcsei fragmentumok A

Z IDEI VÁSÁR kereskedelmi eredményeit még nem értékelték, de kétségtelenül felülmúlják az eddigieket. A vásár növekvő jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy évről évre több kiállító cég vesz részt rajta. Különösen a nyugati vállalatok száma gyarapszik. Az idei tavaszi vásáron 64 ország 8400 kiállítója mutatta be termékeit kb. 318 000 m

2-en. Az NDK kb. 5400 üzeme mintegy 220 000 m

2-en állított ki. A többi szocialista ország 286 külkereskedelmi vállalata 40 000 m

2-t foglalt el, a tőkés országok több mint 32 000 m

2-t. A Nyugatot főleg a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Olaszország, Svédország, Belgium, Hollandia stb. képviselte. Nem hiányzott India, az EAK, Uruguay, Marokkó és számos fejlődő ország sem. A Szovjetunió és Lengyelország után Csehszlovákia volt a harmadik legnagyobb külföldi kiállító (6500 m

2), ami a hazánk és az NDK közti egyre bővülő kereskedelmi kapcsolatokat tükrözi. Minden nemzetkőzi vásár elsősorMesszi tájak, ismeretlen vidékek mindig vonzották az embereket. Híres utazók, nagy felfedezők az emberiség kielégíthetetlen tudásszomjától sarkallva útra keltek, hogy megismerjék, az emberiség számára hozzáférhetővé tegyék az addig ismeretlen területeket. A neves világjárók és a hajósnépek példája sok embert csábított arra, hogy megkísérelje a hírneves elődök útjának megismétlését. 1880-ban a norvégiai Gogstadban nagy esemény történt. A közeli tőzegtelepen egy jó állapotban levő viking hajó került napvilágra. Ez arra ösztönözte Magnus Andersen hajóskapitányt, hogy hasonló hajót készíttessen, és ezzel keljen át az Atlantióceánon. A vérbeli tengerész ily módon akart bizonyságot szerezni arról, hogy az egykori vakmerő hajósoknak miképpen sikerült vitorlával és evezővel hajtott törékeny járműveiken megküzdeni az óceán veszélyeivel, és elérni Észak-Amerika, Izland és Grönland partjait. Az újkori kalandvágyó hajósok Az újkori viking hajó 1893-ban készült el. Andersen kapitány és a hajó személyzete június 23-án Marstein kikötőjéből indult el kalandos útjára. Huszonhét napig hajóztak a merész tengerészek. Kedvező időjárás mellett tették meg a hosszú utat. St. Johnson új-funlandl kikötőben vetettek horgonyt. Vállalkozásuk sikere nagy dicsőséget szerzett a norvég hajósoknak, bár viking őseikkel szemben előnyösebb helyzetben voltak, miután konzervekkel táplálkozhattak, é3 tökéletes navigációs műszerek álltak rendelkezésükre. A viking-út követésének második kísérlete nagyon tragikusan végződött. Áz útra húsz svéd diák határozta el magát. Hajójukat azonban rosszul szerkesztették meg, vagy pedig túlterhelték. Az Északi-tengeren viharba kerültek i hajó felboralt és a fiatalok odavesztek. 1393-ban Slocum Kapitány „SpraNagy elődök nyomában A NEVES VILÁGJÁRÓK PÉLDÁJA CSÁBÍT • TRAGIKUS KIMENETELŰ KALANDOK • 470 ÉVVEL KOLUMBUS UTÁN vy" nevű hajőcskáján világkörüli útra indult.. Utazása sikerrel járt, a kapitány dolgát azonban megkönnyítette, hogy hajója az akkori viszonyokhoz mérten korszerűen volt felszerelve. Nem sokkal később Voss' kapitány vágott neki földkörüli útnak, csakhogy nem korszerűen felszerelt hajón, hanem egyszerű indián csónakon. Merész célkitűzése eredményes volt. A további években számos követője akadt az efféle kalandos utazásoknak. Mulhauser, Stock, Pidgeon, Drake, Alain Gerbault és más nevek szerepelnek a névsorban. Kon-Tiki A legnagyobb feltűnést keltő utazásra 1947-ben került sor. Április 28-án Callao perui kikötőből Thor Heyerdahl norvég utazó vezetésével elindult a Csendes-óceán végtelen víztükrén a Kon-Tiki nevű tutaj. A vlzljárművet egyetlen vas alkatrész felhasználása nélkül készítették el. Olyan primitív módszerekkel állították össze, ahogyan Dél-Amerika valamikori lakói készítették vízijárműveiket. A merész kutatók azt akarták megállapítani, át lehet-e kelni a Csendes-óceánon olyan egyszerű járműveken, amilyeneket egykor a délamerikai indiánok használtak. A tutaj utasai csakis azzal táplálkoztak, amit a tenger adott nekik. A vállalkozás eredményes volt; a tutaj augusztus 7-én elérte célját: Polinéziát. Ezzel bebizonyították, hogy Dél-Amerika egykori lakói benépesíthették a côendes-óceáni szigeteket. A Kon-Tiki híres útja után a tutajos utazás szinte járványszerűen elterjedt, nem egy kalandvágyó számára azonban tragikusan végződött. Számos ország kormánya kénytelen volt betiltani, hogy különféle tákolmányokon bárki nakivágjon a tengernek. 1620-ban a Mayflower nevű vitorlás néhány tucat puritán családot vitt fedélzetén az angliai Plymouthból az amerikai Virginiába. 1957-ben Angliában elhatározták, hogy megépítik a „Mayflower" pontos mását, é3 megismétlik az ősök útját. A „Mayflower II" 1957. május 16-án hajózott ki Plymouthból, és június 12-én érkezett Provincetownba. A hajó útközben erős viharba került, emiatt dél felé eltért eredeti útvonalától. Az utat azonban ötvenhét nap alatt így is gyorsabban tették meg mint elődeik, akik hatvanhat napig utaztak. Annak ellenére, hogy a „Mayflower II"-t rádiótávíróval és korszerű navigációs eszközökkel szerelték fel, a harminchárom utas igyekezett olyan életmódot folytatni, mint elődeik. Főként sózott húst, babot, borsót és kétszersültet fogyasztottak, s csupán a skorbut elleni védekezés céljából ittak citromlevet. „Puritánok" módjára Igyekeztek tartózkodni a dohányzástól és az alkoholtól. Az újkori puritánok Provincetownban tizenhetedik századbeli öltözetben szálltak partra. Bligh kapitány filmen A Metro-Goldwyn-Mayer filmvállalat 1962-ben film forgatását kezdte meg a Bounty angol hadihajón lezajlott lázadásról. A „Bounty" vitorláshajó Bligh kapitány vezetésével Tahitiba tartott, hogy onnan Jamaikába és az Antillák más szigeteire kenyérfa-csemetéket szállítson. Útközben rettenetes viharba kerültek és emiatt nem tudtak átkelni a Magellán-szoroson. Bligh kapitány erre úgy határozott, hogy ellenkező irányban ér céljához. Körülhajózta Afrikát, megkerülte Indiát, az Indonéz szigeteket és Ausztráliát. Tizenegy hónapig hajóztak a tengereken, amikor 1778-ban lázadás tört ki a hajón. A kegyetlen szigorúsága miatt gyűlölt Bligh kapitányt és tizennyolc hűséges tengerészét a lázadók csónakokba ültették, és a nyílt tengeren magukra hagyták őket. Blighték csónakja egészen a Fülöpszigetekig sodródott, a Bounty pedig Tahiti szigetén kötött ki. A filmhez az új-skóciai Lunenburg levéltárban talált eredeti tervrajzok alapján elkészítették a „Bounty" pontos hasonmását. Az új „Bounty" a Panama-csatornán át negyven nap alatt ért Tahitira. Az annak idején a „Bounty" hajósainak rendelkezésére állt felszerelés mellett, a Bounty Il-őt Diesel-motorral is ellátták szélcsend esetére, továbbá áramfejlesztő, rádió adó-vevőállomás, radarkészülék és más berendezések egészítették ki a hajó felszerelését és biztosították az utasok kényelmét. fi Kolumbus nyomdokain < 1962-ben Kolumbus Kristóf útjának megismétlésére került sor ugyanolyan eszközökkel és élelmiszerrel, mint amilyennel a Nina, a nagy felfedező egyik hajója rendelkezett. Bár Carlos Etayt, a Nina II. vezetőjét arra kötelezték, hogy rádióadót és mentőöveket vigyenek magukkal, ezeket a tárgyakat mindjárt elindulásuk után a tengerbe vetették. A Nina II. eltévedt, x és hajóősénél négy nappal hosszabb Ideig kelt át az óceánon. Kilencvenhét napi utazás után vetettek horgonyt Watllng szigeténél, az egykori San Salvadornál, pontosan ugyanazon a helyen, ahol 470 évvel ezelőtt Kolumbűs Kristóf hajói lehorgonyoztak. A VESZÉLY ELMÚLT... A dél-csehországi Velký Zár községben lecsapolták a halastavat. Jan Bazal gátőr az iszapban bombára bukkant, melyet valószínűen a háború végén a község fölött lelőtt náci repülőgép dobott le. A közbiztonsági szervek tfizszerészei azonnal kiszálltak, hogy ártalmatlanná tegyék a veszélyes halálgépet. Az iszapból óvatosan kimozdított bombáról először eltávolították a gyújtófejet, majd a bombát veszélytelen helyre szállították és felrobbantották. A robbanás helyén keletkezett óriási kráter bizonyítja, milyen nagy veszélyben forgott a falu. Az 1638 mm hosszú, 250 kg súlyú bomba 80 kg robbanóanyagot tartalmazott és ipari objektumok megsemmisítésére szolgált. Ki volt egykor Heinrich Lübke? Július Mader írása leleplezi az NSZK elnökének bűnös múltját Tizenkét hónap telt el azóta, hogy a bonni elnöki hivatalnak előterjesztették a Huntsville titka elnevezésű dokumentációs művet, amelyet lapunk A titokzatos Braun című cikksorozatban tavaly júniusban ismertetett. Annak ellenére, hogy. a szerző iművében kétséget kizáróan bebizonyította Heinrich Lübke szövetségi elnök szerepét a hitleri „villámháborúban" a bonni kormány mindmáig mély hallgatásba burkolózik. Sőt maga Lübke is, az NSZK legmagasabb tisztségviselője az angoloktól eltanult splendid Isolation-nal, az „előkelő elszigetelődéssel" vértezi körül magát. Heinrich tüb ke egykori 'üzérszázados tevékenyen hozzájárult Hitler peenemünlei kísérleti telepéaek kiépítéséhez. Része volt abban, hogy a nácik még „kapuzárás" előtt a szárnyas lövedékek (V 1) és a robbanó rakéták (V 2) tízezreit zúdíthatták Anglia és Belgium polgári lakosságára. Élete ezen szakaszának emlegetése szerfölött „Idegesíti" a szövetségi elnök urat, és tapintatlanul kíváncsiskodó újságírók előtt nem főmérnök rendelkezésére a koncentrányílik ki a fényűző Hammerschmidt- ciós táborokból, akiknek tömeges Lübke, az NSZK jelenlegi elnöke Peenemündében. A Todt -zervezet vezérei és tábornokai aligha tűrtek volna meg maguk közt a lelkes antifasisztátl Márpedig Lübke manapság azt állítja magáról, hogy mindig is az volt. villa kapuja. Berlinben a birodalmi főváros épípusztulásáért őt is felelősség terheli. A magyarországi zsidók sorsát kutató tészetl főfelügyelőségének leple alatt Lévai Jenő történelemtudós például 1937-ben egy „Schlempp-féle építő- „Eichmann Magyarországon" című csoport" függesztette ki cégtábláját művében többek között megállapítota Bellevue-strasse 6. számú ház hom- ta, hogy az Eichmann-akció során ellokzatára. A cégtulajdonos Albert hurcolt 100 000 magyar kevés kivételS p e e r birodalmi fegyverkezési mi- lel a földalatti halálgyárakban fejezniszter, főmérnöke Heinrich Lübke te be életét. Mivel a nürnbergi per volt. Az ártatlan hangzású cégér csak idején a ravasz Lübke szerepét még a háború folyamán ve^tte le álarcát, homály fedte, a nemzetközi bíróság és azóta a háború utolsó napjáig ki- csak a háborús főbűnös Albert Speer zárólag az Usedom szigetén felállított fegyverkezési minisztert és Erhard rakétagyár körüli építkezésekkel fog- Milch táborszernagyot ítélte el ezelalkozott. Lübke is az utolsó pillanatig segítette a polgári lakosságot kért a hajmeresztő gazságokért. Lübke régebbi főnöke, Walter megtizedelő lövedékek gyártását, "és Schlempp mérnök a halálkatakombák csak a szovjet haderők elől menekült foglyainak verejtékéből sajtolt nyerehanyatt-homlok nyugati védelmezői- ségből azóta megalapította Majnahez. Amerikai életrajzírói révén az- Frankfurtban a Mainbau GmbH nevű után azt a dajkamesét híreszteltetle vállalatot, amelynek különben 1945 magáról, hogy a nácik 1933 után min- óta Lübke is részvényese. Lübke egyden tisztsége alól felmentették. A Lübke főmérnök által vezetett „Schlempp-féle építőcsoport" valamennyi vállalkozása szigorúan bizalmas volt, akárcsak az NSZK mai „véúttal arról ls gondoskodott, hogy egykori alantasainak betapassza a száját, így Erwin Mass náci mérnököt Bad Godesbergből szövetségi építészeti igazgatóvá léptette elő Bonnban, delmi" berendezései. A repülőgép- és Söhrmann mérnökből pedig az rakétagyártás földalatti barlangjaiban emiitett Mainbau GmbH-nál építésvekorlátlan számú ingyenmunkás állt a zetőt faragott. > G—k