Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-15 / 46. szám, szombat

71<<­NEPA'L NARTINIQUE MARTINIQUEI ÉS GUADELOUPEI ROPORT A SMARAGDSZIGETEK KENDŐZETLENÜL A tengeri szélben zizegő kó­kuszpálmák élő fala mögött az oceán messzi láthatárán kirajzolódnak Marie-Galante és Le-Saint szigetek körvona lai. Néhány kábelhosszal [1 kábelhossz egyenlő 182.5 mé­terrel) tovább feltűnik előt­tünk az egykori kalózok, ku landorok hadműveleti szinte re, mely kétszáz év alatt sem mit sem változott. A tengertől a hegyekig mindent zöld takaró borít. Az írók smaragdszigetnek nevez ték el Guadeloupe-ot. A fák és a növényzet csodálatos szí ne miatt rá is szolgál nevére Ez a gazdag föld bőséggel halmozná el a lakosságot, ha nem lennének cukorkirályok Guadeloupe és Martinique gyarmatosítása 1635-ben kez dödött. Richelieu bíboros el­képzelései szerint francia ka­tolikusokkal akarták benépe­síteni a szigetet. A fehér te­lepeseket nemsokára Afriká­ból elhurcolt néger rabszol­gák, majd 1848 után Indiaiak ezrei követték. 1794-ben mind­két sziget angol fennhatóság alá került. A francia konvent akkor biztost küldött ki Gua­deloupe-ra, hogy űzze el a betolakodókat, akiket a fehér rabszolgatartók lelkendezve fogadtak. A fekete lakosság­tól támogatott konventbiztos kegyetlenül leszámolt a fehé­rekkel, akiket ezrével kasza­bolt le a nyaktiló vagy a sor­tűz. Sokan Martinique-re és a szomszéd szigetekre menekül­tek. Cakorfafredabm A történészek e véres tör­ténelemben látják Martinique és Guadeloupe gazdasági és társadalmi különbségeinek okát. Martinique-on az ango­lok megőrizték a régi rend­szert és a „bekesz"-ek (fehér kreolok) erős kasztja kezében tartja a gazdasági élet gyep­lőjét. Guadeloupe-on viszont a fehér kreolok kénytelenek voltak átengedni cukornádül­tetvényeiket az anyaországi társaságoknak vagy a marti­niquei fehér kreoloknak. Gua­deloupe cukortermelésének 60 százalékát három francia cég ellenőrzi, a martiniquei cukorgyárosoknak pedig öt további gyáruk van Guadelou­pe-on. Csak egy üzem mond­ható igazán helyi vállalatnak. A morzsákon 17 ezer kisül­tetvényes osztozkodik. Nyolc­ezren csak bérlők. Engedélyt kaptak a gyártól cukornádter­mesztésre, de ezért a termés jelentős részét le kell adniuk. Még a bérlőknél is rosszabb helyzetben vannak a kunyhó­lakó munkások, akiknek nin­csenek jogaik és kötelesek bármikor az uraság rendelke­zésére állni. SSSSK "»• ~ Martiniquei halászok. Guadeloupe — hatalmas cu­korgyár, mégis Marseilleből­importál finomított cukrot. A sziget jövedelmének 80—90 százaléka „kicsúszik" a szi­getlakók kezéből. Guadelop­pe-nak tengerentúli francia tartománnyá nyilvánítása 1946-ban nem változtatott a helyzeten. Az egyedüli megol­dás az autonómia lenne. A szomszéd Martinique hely­zetét is csak ez orvosolná. Három darab cukor hitelbe Guadeloupe-tól nyáron nem egészen egy órai járásra fek­szik Fort-de-France, Martini­que közigazgatási központja. A táj varázsa itt is megigézi az embert, akár csak Guade loupeon. Elég egy napot tölte ni a Saint-Lucy-i halászok kö­rében, s az ember rádöbben, hogy mindenütt egyaránt ki­látástalan nyomorral találko­zik. Lamantaineban több viskó­ba betértünk. Fölösleges leír­ni, milyen kép tárult elénk. Marie-Germain például 26 éves és hét, 10 évnél fiatalabb gyer­meke van. Közülük három is­kolás. A többiek a nyomorta­nya körül ténferegnek. Az a benyomásunk, hogy vézna vál­laikon máris érzik az élet ter­hét és láthatáruk a viskót körülvevő nádkerítéssel vég­ződik. ' Anyjuk termésbetakarítás idején, vagyis évente három­négy hónapon keresztül napi ezer régi frankot keres. Ilyen­kor sem dolgozik minden nap: sok a kötelező egyházi ünnep, rossz időjárás akadályozza a munkát, az ültetvényes szü­netet rendel el, stb. Általában 80 napot dolgo­zik egy évben. A többi napon minden reménye a kenyérfa, mely a lakosság táplálékának fő részét alkotja. Ilyenkor mi­nimumra korlátozzák a bevá­sárlásokat. A minimum szó itt tragikus értelmű. A szokásos mértékegység a liter nyolcad, vagy tizenhatod része. Szo­kás szerint 1/16 liter növényi olajat, tíz frankért tőkehalat, „szeletke" vajat, 3 darab cuk­rot, 2 darab süteményt vá­sárolnak, gyakran ezt is hitel­be. Jekzó: Fidel Castro Sem a terméketlen földe­ket birtokló kisültetvényesek, sem a halászok, sem a töb­biek sorsa nem irígyelésre­méltó. Fontos körülmény, hogy a lakosság 51 százaléka nem több húsz évesnél, 56 százaléka pedig 25 évesnél. Az 1959-es decemberi esemé­nyek után a hivatalok különö­sen mostohán bánnak az ifjú­sággal. 1959. december 20-án ugyanis nagy csetepaté támadt egy francia és egy martini­quei között, s az incidensbe a köztársasági biztonsági osz­tagok is beavatkoztak. Elő­kerültek a gumibotok és a könnyfakasztó gázbombák. Alkonyatig folyt az utcai harc, mely két nap múlva ismét fel­lángolt. Feldúlták a rendőrál­lomásokat, az adóhivatalokat, az európai szállodákat. Végül Guadeloupe-ból csendőröket hoztak erősítésül a tömeg el­len ... A véletlenül kitört, kezdet­ben ösztönszerű népi megmoz­dulás, mindinkább politikai jelleget ölt. A tömegek jelsza­va: „Ki a biztonsági osztagok­kal és a fajüldözőkkel" és „Fi­del Castro" minden kétséget kizáróan érzékelteti a nép hangulatát. A tömegek felhá­borodottan tiltakoznak a gyarmati uralom erősödése el­len. ANTOIN AQUAVIVA, JEAN-EMIL VIDAL NEPÁLI RIPORT Nepált évszázadokig áthág­hatatlan falak szigetelték el a nagyvilágtól. „Vad, hegyi ország, ahová ritkán vetőd­nek el idegenek, akiknek lá­togatását a király nem szíve­sen fogadja" — így jellemez­te Nepált Marco Polo, a híres utazó. Nepál csak kb. 14 év­vel ezelőtt a despota Rana uralkodóház bukása után nyílt meg a világ előtt. Az ország történelme el­választhatatlan a hegyektől. A legenda szerint az ősi idők­ben a Himalája hegységben egy tó volt, ahová Karkotak, a kígyók királya menekült az emberek elől. Egyszer vala­mi bátor ember egyetlen kardsuhintással kettéválasz­totta a hegyeket, a víz el­tűnt, a kígyók királya alatt­valóival együtt elpusztult a víztelenségben. Így keletke­zett a Katmandu-völgy. KATMANDU Katmandu főváros régi ne­ve Kantipur volt, ami azt je­lentette: a „dicsőség városa". Gunakamadeva herceg alapí­totta Időszámításunk szerint 723-ban. A főváros központ­jában hatalmas zöld gyepsző­nyeg terül el. Itt tartják a katonai díszszemléket és a népünnepélyeket. Mellette a Lajka tér áll, a háttérben esernyő alakú pagodák csil­lognak. Az óvárosban többnyire kes­keny középkori utcákkal ta­lálkozunk, ahol két ember alig haladhat el egymás mel­lett. Itt örök sötétség van. A Sajambhunat pagoda a nepáliak zarándokhelye. Kisebb. dombháton fekszik, kupolájáról élénk színnel fes­tett két „mindenlátó" szem tekint az emberekre. A pago­dákon kívül itt, Buddha szü­lőföldjén sok más műemlék látható. Majdnem minden há­zat, oszlopot, de még közön­séges köveket is „szenteknek" tartanak. AMRITANANDA A Katmandu-völgy minden szeglete sajátos múzeum. A Swajambhunath kolostor, „Buddha lakhelye" kétezer évvel ezelőtt épült. Szom­szédságában él Amritananda, ismert felvilágosult szerzetes, aki iskolát alapított. Egész életét az a szenvedélyes igye­kezet hatotta át, hogy meg­tanítsa a gyerekeket írni és olvasni. Ez különösen fontos Nepálban, ahol a lakosság 90 százaléka analfabéta. — Tíz évvel ezelőtt alapí­tottam az iskolát. Nem volt könnyű telket szerezni. Kez­detben csak 7 tanítványom volt, most 140 van. Sokan messziről járnak hozzám. Igyekszem műszaki ismerete­ket plántálni kis tanítvá­nyaimba, megtanítom őket Nepál történelmére és irodal­mára. A Rana-uralom idején csak egy kollégium volt az országban, most már meg­nyílt az első egyetem. Elhatá­roztam, hogy életem az em­beri felvilágosodásnak szen­telem. RÉGI ÉS ÚJ PIÓCÁK Nepálban sok millió olyan parasztcsalád van, amelynek vagy nincs földje, vagy bir­toka nem haladja meg a fél hektárt. Az Ilyen földdarab­kák nem tudják eltartani a családokat. A feudalizmus Ahol 2020-ban kezdődik a XX. század maradványai nemcsak a me­zőgazdaságban, hanem az élet más területein is érezhetők. 1951 előtt Nepálnak csak Angliával voltak kapcsolatai. Az angol Imperialisták első­ként vetették meg a lábukat az ország földjén, ám a má­sodik világháború után az amerikai imperialisták tették rá kezüket Nepál mesés ter­mészeti kincseire. Az ameri­kai gazdasági misszió „humá­nus megsegítés" leple alatt stratégiai jelentőségű utakat építtetett a kínai határ felé. VÁLTOZÁSOK Singha Darbara, azaz Orosz­lánbarlang a neve az állam­titkárság épületének, amely a keleti félteke egyik leg­nagyobb objektuma. Angol építész irányításával épült 50 évvel ezelőtt a Rana-uralko­dóháznak. Hosszú labirintu­son jutunk el dr. Tulsi Giri fiatal politikus dolgozószo­bájába ... 1960 decembere óta nagy változások történtek Nepál politikai életében. A király betiltotta az egymással vi­szálykodó politikai pártok te­vékenységét, s most nemzeti egységfront van kialakuló­ban. — Fő problémánk a gyors nemzeti felemelkedés. Jóior­mán nincs iparunk. Teljesen a külföldi segítségtől füg­günk — mondja dr. Giri. — Küljnös nehézségeket okoz a földreform. Az autokrati­kus Rana-ház nem törődött országutak, iskolák és kór­házak építésével. Mindennél fontosibb volt saját fényűző életmódja. Nepálban a parlamenti de­mokrácia helyett bevezették a pancsajátok kormányzási rendszerét, melynek alapját a helyi és városi önkormány­zati szervek, a pancsajátok alkotják. Az ő hatáskörükbe tartozik a helyi termelőerők fejlesztése, öntözőrendszerek építése, az országutak kar­bantartása stb. Nepál életében fontos sze­repet játszik a szovjet segít­ség, mely az összes külföl­di segítségnek kétharmadát alkotja. Kantiban kórház, a fővárostól 40 km-re vízi erő­mű épül szovjet segítséggel. Nepál délvidékén pedig szov­jet pénzügyi, valamint szov­jet-csehszlovák műszaki se­gítséggel két nagy Iparválla­lat épül: Birganjban cukor­gyár és Janakpurban cigaret­tagyár. — Nagyon jó, hogy oroszok építenek gyárat. Kérdezzék meg bármelyik parasztot. Bol­dogok, hogy van mt.'nkájuk és jó mesterektől tanulhatnak. Hisz nehéz az életük, földjük nincs, a földbirtokosok ma­gas bérleti díjat követelnek. — így nyilatkozott lelken­dezve Paras Prasad, fiatal ne­páli legény, aki a szó szo­ros értelmében a birganjl építkezésen válik emberré... A nepáli naptár szerint már a 2020. évet írják. A való­ságban az ország csak most tér rá a XX. századba vezető útra. V. TÜRKIN, V. MATYAS, A. KUCENKO Kanti kórházában szovjet és nepáli orvosok szoros együtt­működést folytatnak. TOROKORSZAGI RIPORT BOSZPORUSZI BESZELGETESEK CSODÁLATOS VÉLETLENI Meg­érkezésem után egy nappal dol­gom volt az egyik legnagyobb bankban. Az Istanbul! bankok épületei mind a Bankalar Cad desln vannak. Valaha fényük teljében pompáztak, de ma már kopottak és szürkék, mint ál­talában az egész város. Mivel a tisztviselő sem franciéul, sem angolul nem tudott, kollégáját hívta segítségül. — Bocsánat, uram, úgy tűnik, mintha már találkoztunk volnál Szabadkoztam, bizonyára fél­reértés lesz, alig egy napja va­gyok lstanbulban és a szállo­dám személyzetén kívül egy teremtett lelket sem ismerek. — Nem is Istanbulböl Ismer­jük egymást, hanem egy évvel ezelőtt találkoztunk egy török hal .i a Földközi-tengeren. Nem emlékszik? Nézze, Itt a címe. Valóban, a elmemet mutatta noteszében. Most már emlékez tem. Egy estét töltöttünk a szép Akdenlz hajó fedélzetén. Éppen vihar volt, s fgy kerültünk ösz sze az elnéptelenedett szalon­ban ... Nem hittem volna, hogy vala­ha Is viszontlátom ismerősömet, Ahmed T. urat.. . Megbeszél­tük, hogy másnap este találko zunk. Ahmed két kollégája kí séretében keresett fel a szállo­dában. — Volt már a Boszpo­rusz hátsó részén? — kérdez te. — Nem? Akkor, ha nincs ellene kifogása, ott vacsoráz­hatnánk egy kellemes kis ven déglőben. Különös ünnepély A Boszporusz az űj országúton is megközelíthető, de ml odame­net a víz melletti régi utat vá lasztottuk. Gyönyörű villák, festői halászöböl, dokképülctek mellett suhantunk el. Délúton Rumell-Hisar vár óriási erőd­falai emelkedtek. Még II. Mo­hamed építtette, ez volt az el­ső európai erőd Bizánc ellen. Nem állhattam meg, hogy ne dicsérjem a jól karbantartott utat. — Az új magasút még jobb — mondja Ahmed —, de nem mondom meg, hány mil­lióit adott érte Menderes kormá­nya. Ugyanis módszereihez tar­tozott, hogy országútépítésekSrt horribilis összegeket fizetett a vállalkozóknak, hogy megőriz­ze politikai támogatásukat. Végre kiszálltunk az egyik halászkikötő előtt. Egy barát­ságos vendéglő teraszára ültünk a víz fölé. Alkalmam volt meg­ismerkedni az igazi török kony hával. Egy pohár rakija után piláf, afféle török rizseshús kö­vetkezett, majd sls-kebab (nyár snn sült bárányhús), aztán dolma (szőlőlevélbe göngyölt őrölt hús) szerepelt az étren den. Ízlett a boszporuszl sült hal és kagyló, sült máj és fő zött velő, no meg a paradicsom és uborkasaláta. Mindezt kava kliderrel, kitűnő török fehér borral öblítettük le. A három tisztviselő valóságos kis ünne pélyt rendezett tiszteletemre Célzást tettem, hogy bizonyára szépen keresnek. Sejtelmes pil­lantásokat váltottak egymással és titokzatosan mosolyogtak. — Attól függ, mit nevez szép keresetnek. Omar barátunk ha­vi 600 fontot keres, feleségét és két gyermekét kell belőle el­tartania. Jobban fizetnék, ha nem szégyellne Idegen nyelve­ket beszélni. Nekem csak azért van 1060 fontom, mert európai nyelveket ls beszélek — mond­ta Ahmed. A bajok okai Kérdezősködtem, mi az oka a valóban alacsony életszínvonal­nak. Erre Metin O., Ahmed má sik kollégája sem tudott vála szólni. Száz évvel ezelőtt Török­ország és Japán gazdaságilag egy színvonalon állt. Miért tu­dott )apán annyira előretörni? — Az egyik ok az esztelen háborús költekezés — vágott közbe Ahmed. — Az állami költ­ségvetés felét a hadsereg emész­ti fel. Harminc millió lakosú szegény országunk kétmillió tetterős fiatalembert tart fegy­verben. Anglia nagyhatalom és beéri 80 ezer főnyi katonaság gall Különben ls, mit érne gya­logságunk egy atomháborúban? — Az iskolákra viszont sem mit sem áldoznak — kapcsoló dlk a beszélgetésbe Metlu. — A lakosság 65 százaléka még mindig írástudatlan. Sok falusi gyerek egyáltalán nem jár Isko­lába, a meglevő Iskolák pedig túlzsúfoltak. A parasztok ls az Időjárás kénye kedvétől függ­nek, mert nincsenek öntözőrend­szerek, korszerű gazdálkodásról pedig nem is beszélhetünk. Kérdem, miért nem lépnek fel erélyesebben a túlméretezett katonai kiadások ellen? — Ez azl — szól közbe Ismét Ahmed. — A Menderest meg buktató hatalom a hadsereg ke­zében van, ennek nyomására alakult meg a kormány. A had­sereg nem hagyná megnyirbálni hitelét. — Rajtunk csak a szocializ­mus segíthet. Ezt a mostani kor­mány ls tudja, s a néppártiak előtt sem ok, — vélekedik Me­tin. — A parlament és a kor mány sokat vitázik másodren­dű kérdésekről, például Men deres híveinek szabadon bocsá tásáról, viszont a fontos refor mok megfeneklettek. Ha a leg­közelebbi öt évben nem sikerül behoznunk a késést, nem tu­dom, hová jutunk. Holdfény ragyogta be a víz tükrét, amikor a barátságra, a szocializmusra ürítettük poha runkat. — Látja, nehéz a sor sunk, mégis szeretjük az életet és nem csüggedünk — mondta Ahmed. STEFAN MILLER 1964 fehruára ŰJ Q^Q £

Next

/
Thumbnails
Contents