Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-08 / 39. szám, szombat

I Az anyanyelvi oktatásról A KÖZNEVELÉS múltjának, hagyományainak objektív tanulmányozása és főleg a ma pedagógiai problémái nak nyílt felvetése lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák egyik kulcskérdését: az anyanyelvi oktatás szerepét, helyzetét és jelentőségét. Persze e kérdés-komplexum elemzése túlnő egy cikk keretein, ezért az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — csupán az anyanyelvnek az oktatásban betöltött szerepét kíséreljük megvázolni a pedagógia és a lélektan szempontjából. Az anyanyelvet tehát nem mint tantárgyat, hanem mint tanítási nyelvet és annak a gyermek gondolkodására gyakorolt hatását szeretnénk bemutatni a modern pedagógia tükrében. Rögtön elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy az anyanyelv és a gondolkodás viszonyát a filozófiában, a pszichológiában, a nyelvtudományban és más tudományokban — így vagy úgy, helyesen vagy helytelenül sokan érin-i tették. Ma már ez a kérdés általában megoldottnak tekinthető, ha részleteiben, egy nyelvre konkretizálva még nincs ls kidolgozva. A nyelv és a gondolkodás dialektikus összefüggéseinek bonyolult vizsgálata messze vezetne tárgyunktól. Ezért csupán röviden összefoglaljuk: a nyelv egyrészt a gondolkodás formáját adja meg, a nyelv a gondolat anyagi burka, másrészt viszont a nyelvi anyag a gondolat megjelenési formája. Ebből a dialektikus kölcsönhatásból adódik, hogy a gondolkodás teremti meg, alakítja a nyelvet, de a nyelv így kialakult formái is visszahatnak a gondolkodásra. A gyermek gondolkodásának fejlesztésével beszédét is, beszédének fejlesztésével értelmi képességeit is fejlesztik. Viszont ugyanakkor az ember mindig annak a nyelvnek a formái között gondolkodik, amelyet beszél, s ez legtöbbször az anyanyelv. Ehhez hozzátehetjük még, hogy a gondolatok egybekapcsolása, a gondolkodás tevékenysége századokon keresztül, több nemzedék által kialakított, mintegy kikristályosodott mondatszerkezetek alapján történik: szinte nyelvi sémák jelölik ki a gondolkodás útját. Ezért mondja Kosztolányi: „Csak anyanyelvemen lehetek Igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok! Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról". A NYELVLÉLEKTANI kutatások, valamint Pavlovnak és tanítványainak a gondolkodás fiziológiai mechanizmusával kapcsolatos, az első és a második jelzőrendszerre vonatkozó kutatásai azt igazolták, hogy a tanulásban az anyanyelvnek mint elsődleges keletkezésű nyelvi komplexumnak nagy a szerepe. A gondolkodás ugyanis — amely mindig elvonatkoztatást és általánosítást jelent, kezdve alapformájától a fogalomtól ítéleteken át a következtetésig — nyelvi anyag, azaz szavak nélkül nem lehetséges. A fogalomalkotásnak tehát mintegy szüksége van a szavakra. A szó anyanyelvi oktatásban betöltött szerepét magyarázza az a körülmény is, hogy az anyanyelvi szó ván legközvetlenebb kapcsolatban a gyermek életével, tapasztalataival, hiszen ebben a szóban halmozódik fel az az egész élményanyag, amelyet az előző nemzedékek hosszú időn át kialakítottak. Mindebből egyrészt az következik, hogy egy Idegen nyelv szaval a legtöbb esetben csak akkor fejezhetnek ki a beszélő és a hallgató számára fogalmat, gondolatot, ha ugyanazt a pszichológiai ingert okozJosé Miguel Gomer: BARÁTNŐK (rajz) ÜJ SZÖ 10 * 198

4- február 8. zák, mint az anyanyelv szavai; másrészt viszont az Idegen szó elsajátítása rendszerint a megfelelő anyanyelvi szó már meglevő és jól elsajátított szólngere alapján történik. A gondolkodás magasabb rendű formáit is: az ítéletet, a következtetést, illetve nyelvileg a mondatszerkezet típusait, a viszonyítás eszközeit, azaz a nyelvtani rendszert ts az emberi agy elvonó, általánosító képessége teremtette meg. Mindez arra kötelezi a pedagógusokat és a pszichológusokat, hogy az e téren meglevő szubjektivizmust és voluntarizmust és a (csak Komenský puszta nevének emlegetéséig' eljutó) felületes indokolást váltsák fel e problémakör tudományosan megalapozott tanulmányozásával, főleg pedig a mi körülményeinkre való alkalmazásával. Az elfogulatlan tudományos kutatás ad választ a kérdésre: mi lesz annak a következménye, ha a gyermek nem anyanyelvén szerzi meg az alapismereteket? Mi az előnye annak a ma már Európa-szerte vezetett iskolai gyakorlatnak, hogy néhány tantárgyat — egy idegen nyelv minél tökéletesebb elsajátítása érdekében — nem a gyermek anyanyelvén tanítanak? E sorok írója például jelen volt a Komáromi Altalános Középiskola 1963—64-es tanévnyitó pedagógiai tantestületi értekezletén, ahol a tanári kar egyöntetűen állapította meg, hogy a múlt évi szlovák nyelvű földrajztanítás nem hozta meg a kívánt eredményt. Mind a magyar, mind a szlovák nyelvben pongyolaságra nevelt. A tanári kar ezért elhatározta, hogy az 1963/64-es iskolai évben nem folytatják a kétnyelvű oktatást, ilyen értelemben tájékoztatják a szülőket és kérik ebbe beleegyezésüket. A szlovák nyelv alaposabb elsajátítása érdekében a következőket határozták el: fokozzák a szlovák nyelvi órák intenzitását, eredményességét. A szlovák nyelvet mint tantárgyon kívül a tanulókkal megismertetik az egyes tantárgyak szlovák szakkifejezéseit. (A folyamatos beszéd gyakorlása érdekében elsősorban az osztályon kívüli foglalkozásokat használják fel.) ANNAK ELLENÉRE, hogy tudtunkkal még sehol sem tisztázták teljesen e problémát, a pedagógiai gyakorlat világszerte azt mutatja, hogy a kétnyelvű oktatás mégis megoldható. Gondoljunk csak a gomba módra szaporodó nyelvi iskolákra, amelyekben a kétnyelvűséget nem a földrajzilag egy területen élő több nemzetiség gyakorlati egymásra utaltsága, hanem az idegen nyelv elsčyátítósának igénye hívta életre. A Szovjetunióban (de Belgiumban, Svájcban és másutt is) nagyszámú kétnyelvű úgynevezett nyelvi iskolát szerveztek és szerveznek orosz—angol, orosz—német, orosz—francia, orosz—spanyol és orosz—kínai párosításban, amelyekben az I. osztálytól a XI.-lg változó arányban két nyelven tanítanak, és igen jó eredményeket érnek el mind az illető idegen nyelv oktatásában, mind a gyermek értelmi képességeinek fejlesztésében. Azonban ezek speciális nyelvi iskolák, mint például a bratislavai Vazov utcai orosz nyelvi iskola és nem „kötelező alapiskolák". Tanulóik túlnyomórészt nyelvi tehetségek (tehetségvizsgálattal veszik fel tanulóikat) és mind anyagi, mind az oktatőgárda szempontjából kiválóan felszerelt (gyakran bentlakásos) iskolák. A kérdések feltevésekor sose tévesszük szem elől: elengedhetetlenül fontos a legteljesebb szülői önkéntesség érvényesítése. A tanítási nyelv kérdésében a szülőké a döntés joga. Ez a lehető legdemokratikusabb eljárás, mert minden adminisztratív módszert kiküszöböl. A SZÜLÖK mindig abba az iskolába adják gyermeküket, amely többet nyújt tanulóinak. Ha ebből, a szülők szempontjából legkézzelfoghatóbb szempontból vizsgáljuk a magyar tannyelvű iskolákat, megállapíthatjuk: ezek az iskolák megismertetik tanulólkat mind a magyar, mind a szlovák nyelvvel és kultúrával. Ugyanakkor a cseh és szlovák iskolákkal teljesen egyenlő és egyenrangú ismereteket nyújtanak minden tantárgyból, hiszen zömmel ugyanabból a magyarra fordított, világszerte is elismert tankönyvekből tanítanak, mint a cseh vagy a szlovák iskolákban. Mind a cseh, mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű iskolák egyetlen értékmérője, hogy tanulóiknak hogyan adják át minden tárgyból a tantervekben előírt ismereteket. Tehát nem a tanítási nyelv, hanem az iskolában folyó oktató-nevelő munka eredményessége a döntő tényező. Ügy véljük, csak e kérdés felvetése után térhetünk át annak a gondolatnak a fejtegetésére, hogy a pedagógusok minden fáradozása ellenére is a magyar anyanyelvű gyermekek nevelése és oktatása többletmegterhelést jelent a tanulók és a nevelők számára egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek magyar, szlovák vagy akár „kétnyelvű Iskolába jár. A legnehezebb pedagógiai feladatok egyike ezt a megterhelést a lehető legkönnyebben elviselhetővé tenni, Illetve a legkisebb mértékre leszorítani. Ám még ennél is fontosabb: biztosítani a gyermek értelmi képességeinek sokoldalú fejlesztését, a tartós ismereteket. Ezt pedig — a didaktika tudományának jelenlegi véleménye alapján — az iskolaköteles gyermek anyanyelvén történő oktatása biztosíthatja legteljesebben. KÉTSÉGTELEN, hogy a magyar anyanyelvű gyermeket a szlovák tanítási nyelvű szak-középiskolákban és a főiskolákon kettős erőpróba várja. Egyrészt eleget kell tennie az új, magasabb fokú iskola követelményeinek — és ez a szlovák anyanyelvű tanulók számára is kemény dió —, másrészt meg kell szoknia a szlovákot, mint tanítási nyelvet. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjai nem tudnak szlovákul, hahem arról, hogy a magyar anyanyelvű gyermek szlovák szókincse természetszerűen kisebb, kifejezőképessége pedig szlovákul szegényesebb, mint a szlovák anyanyelvűé. A Zilinán felnőtt szlovák anyanyelvű gyermek szlovák nyelvi ismeretei és pl. az ekecsi (dunaszerdahelyi járás) magyar gyermek szlovák nyelvi tudása között nyilvánvalóan van és lesz ls egy bizonyos fokú természetes nyelvi különbség. Hogyan lehet ezt áthidalni és a lehetőségekhez képest zökkenőmentessé tenni az átmenetet az egyik iskolából a másikba? Elsősorban: a magyar tannyelvű iskoláknak még az eddigieknél is sokoldalúbb szlovák nyelvi képzésben kell részesíteniük tanulóikat. (Erre szolgálnak pl. az új, minden végleges tankönyvben közölt magyar—szlovák terminológiai szótárak). Jó eredmé nyeket érnek el ezen a téren a somorJai, a szenei, a košlcei és más magyar tannyelvű iskolák. Ezekből az Iskolák ból szinte minden tanuló elhelyezkedik, és a szak-, közép-, illetve a főiskolákon is jól megállják helyüket Másodszor: mindenütt, ahol a népgazda'ság érdekei ezt megkövetelik, a szülők kérik, valamint a személyi és anyagi lehetőségek megvannak rá, magyar tannyelvű szak-középiskolát kell nyitni. Az 1963/64-es iskolaévben Komáromban, Košicén, Szencen és másutt is emelték a magyar tannyelvű középiskolák osztályainak számát Harmadsorban: következetesen érvényesíteni kell az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma 1963. augusztus 12-én kelt rendeletét, riielynek értelmében mind a szak-, közép- és főiskolákra való felvételi beszélgetések, illetve vizsgák alkalmából a szlovák (cseh) nyelvből kapott esetleges gyengébb osztályzat nem lehet döntő jelentőségű a magyar anyanyelvű tanuló felvételére. A magyar (ukrán, lengyel) tannyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanuló a szlovák (a cseh) szak-középiskola első és má sodik évfolyamában a szlovák, illetve a cseh és orosz nyelvből nem kaphat elégtelen érdemjegyet. Ezekben az évfolyamokban a tantárgyak érdemjegyeit nem szabad beleszámítani az ösztöndíjhoz szükséges átlageredménybe. Ugyanakkor azonban az iskolának mindent el kell követnie (különórák, nyelvi szakkörök stb. szervezésével), hogy a nemzetiségi (magyar, lengyel, ukrán) iskolák volt növendékei nyelvi szempontból is elérjék az illető iskola többi tanulóinak színvonalát. v Az iskolaügyi szerveken kívül _ magyar tannyelvű Iskolák tanítóin és nem utolsósorban a szülőkön múlik, hogy ezt a minisztériumi rendeletet mindenki, mindenütt helyesen értei mezze, és mély, szocialista humaniz musának megfelelően érvényesítse. AZ ANYANYELVI OKTATÁS Jelen tősége nem ismeretlen a pedagógusok a szülők és a dolgozók tömegei előtt A politikai élet több vezető személyisége fejtette ki e kérdésben a párt irányvonalát s legjobb pedagógusaink már a múltban is a szülők ezreinek magyarázták ezeket a problémákat. A kérdés kulcsa tehát teljes egészé ben tanítóink kezében van: ha ha ladéktalanul teljesítik oktatási-neve lési tervüket, nagyszerű jövője van í csehszlovákiai magyar tannyelvű is kóláknak, mert eredményes, boldog életre készítik elő tanítványaikat. MÖZSI FERENC • AZ ÁLLAMI ZENEMŰKIADÓ még az első negyedév végén kiadja a cseh szlovák hangversenyelőadók és kama raegyüttesek jegyzékét, amelyet dr. J Kozák és munkatársai rendeztek sajtó alá. A könyvben mintegy 300 csehszlo vák előadóművész és kamaraegyüttes ismertetését olvashatjuk. A ZSELIZI ÜZEMI KLUB A művelődés fellegvára ZSELlZEN a helyi üzemek és főleg az állami gazdaság által felépített üzemi klubban összpontosul a tömegszervezetek kulturális tevékenysége. A zselízi üzemi klubot a különböző üzemek képviselőiből összeállított tanács irányítja. A tanácsot az évenként összeülő kíubkonferencia választja. A tizenöt tagból álló szerv feladata ellenőrizni a terv teljesítését s megvitatni a tennivalókat. A klub anyagi kiadásait az üzemek fedezik. A múlt évben 71 000 koronát tettek ki a kiadások. A különböző bevételből fedezték a kiadások mintegy hatvan százalékát. Az üzemi klub korszerűen van berendezve. Különféle helyiségek szolgálják a művelődni, szórakozni vágyókat. Az úgynevezett nagyterem mellett könyvtár, olvasóterem, tanácsterem, és más kisebb-nagyobb szobák találhatók. Az üzemek a klubban tartják gyűléseiket, iskolázásalkat, s itt rendezték meg a szakszervezeti munkások körzeti iskolázását ls. A Lévai Termelési Igazgatóság legutóbb a gépesítők tanfolyamát szintén Zselízen rendezte meg. Ismeretkiegészítő előadásokat is rendeztek különböző társadalmi problémákról. Nagy sikere volt a „Ki mit tud?" esteknek, valamint a nemrégen befejezett főzőtanfolyamnak. A klubban igen jelentős munkát végeznek a tömegszervezetek együttesei. Különösen a Csemadok helyi szervezete fejt ki figyelemre méltó tevékenységet a klubban. Állandóan működő tánccsoportjuk van, amely kitűnően szerepelt különböző rendezvényeken. De legjelentősebb a színJátszó együttesük munkája. A múlt tavaszon Móricz Zsigmond Űri muri című színművével a három első közölt végeztek a szocialista dráma fesztiválján. A Csemadok vezetőinek jó szervező készségét az igazolja a legjobban, hogy azóta is egyben tartja a közel ötven tagból álló csoportot, mely a tél folyamán Dél-Szlovákia különböző községeiben szerepelt. A lelkes gárdát azzal jutalmazzák a vezetők, hogy háromnapos tanulmányútra viszik őket, amelyek keretében kulturális intézményeket láto« gatnak meg. A színjátszás irányitól tervbe vették, hogy a közeljövőbe* betanítják a Tizenegyedik parancso* lat és a Holnap folytatjuk című színműveket. Állandó zenekar is működik a klubban. Vasárnap délutánonként ötórai teákat szerveznek az ifjúság részére. Eleinte kevesen látogatták a táncdélutánt. Rövid időn belül azonban megkétszereződött a résztvevők száma. Megállapítható, hogy Zselízen fellendülőben van a műkedvelő mozgalom. Erről tanúskodik Gulis elvtárs klubvezető az eredményeket regisztráló naplója. Ami örvendetes, a tizenkétéves iskola tanítói közül az igazgatóval az élen Jó néhányan megértik, hogy a műkedvelő mozgalom az ember nevelésének és önművelésének elengedhetetlen eszköze. Ezért állnak a mozgalom élére s fáradságot nem ismerve szerveznek, tevékenykednek. Természetesen a teendő még mindig sok. ELSŐSORBAN az állami gazdaság dolgozóinak szélesebb körű szakne* velést kellene jobban szorgalmazni. A szövetkezeti tagságnak és termé* szetesen az üzemek dolgozóinak nevelésével szintén többet kellene törődniük. Ezzel kapcsolatban elsősorban a klub vezetősége léphetne fel kezdeményezően. Különböző népi akadémiák szervezését javasolhatná mind a mezőgazdasági, mind az Ipari dolgozók részére. És többet kellene és lehetne tenni az irodalom népszerűsítése terén is. A könyvtár rendbehozatala után könyvismertető esteket tarthatnának, de megvan az előfeltétel irodalmi színpad szervezésére is. A klub tanácsának alaposan mérlegelnie kellene a széles körű népművelési lehetőségeket és kollektíván meghatározni a tennivalókat. A klub vezetősége csak úgy tud alapos munkát végezni, ha egy széles körű kollektíva tanácsokkal látja el és segíti a tervben foglaltak megvalósításában. TÖTH DEZSŐ Emlékezés Rigele Lajosra VÁROSUNK művészi múltjából három szobrász alakja emelkedik kl. Itt születtek Tilgner, Fadrusz jános és Rigele Lajos. Közülük az apai ágról bajor, anyai részről magyar eredetű Rigele maradt csak hűséges a szülővároshoz — A patinás Káptalan utcában nyílt meg szeme a környező világ szépségére, a kőfaragómester közeli műhelyében otthonosan mozgó kistiú igen korán tudott klaszszikus formát adni annak, ami képen, vagy a valóságban megragadta. A hazalátogató Fadrusz ösztönözte először szobrászi látásra. — R. Messner dekorációs szobrásznál tanult néhány évig, s közben számos portrét készített a jómódú polgárokról. Pártfogói anyagi segítségével csak 1901-ben sikerült a bécsi akadémiára jutnia, ahol tanárai nem annyira stílusára, mint inkább szobrászi képességei kifejlesztésére hatnak. A csendes, szerény, természetszeretfi fiatalember kivételes tehetség és nagyszerű rajzoló. Kezdeti munkáival feltűnést kelt, díjakat nyer s nevét már ekkor együtt emlegetik a híres Fadrusszal és Tilgnerrel. — Szülővárosa két monumentális emlékmű készítésével bízza meg és három évi tanulmányútra küldi Rómába, ahonnét gazdag tapasztalatokkal tér viszsza. A megígért műterem helyett egy kezdetleges, nyomorúságos bérelt fabarakkban dolgozik élete végéig. MŰVÉSZETÉNEK fejlődése nem egységes, hol a múltba néz vissza, hol meg a XX. század szobrászati irányait követi. Alkotása súlypontját a síremlékplasztika és az arcképszobrászat képezi, melyhez gyakran hűvösen hivatalos, vagy a bécsi szecesszióra emlékeztető jellege van. Leginkább az akadémiai klasszicisztikus felfogás felé hajlik, amiben római tartózkodása is megerősíti. Ott nem anynyira a virágzó reneszánsz realizmusa, inkább a késfii korszak eszményítő hatása hat reá. — Sok portréja csupán a külső hasonlóságot tükrözi, s egyes kompozícióin sem jut a felszínen túl. De maradandó értékű művei a nagyon emberi és egyszerű Anyai szeretet kettfis szobra, egyik-másik Rodin hatású domborműve és Batka titkár technikai tökéletességű, alkotó realizmussal formált portréja. — Rlejgel kitűnő szakmai tudással maga faragja szobrait, néha fából, inkább kőből és legszívesebben márványból. — Erősen felfelé ívelő művészetének útját a világháború akasztja meg. Az államfordulat után törés £11 be fejlődésében. Nem tud az új viszonyokhoz alkalmazkodni. Nehezen kap hivatalos megbízást. Végre egy sportplaket készítésére kérik fel, amely kimagasló színvonalú. A vidéki városok háborús emlékeinél az előírásokhoz kell alkalmazkodnia, amiért ezek többnyire külső pátoszban és szokványosságban merülnek ki. Ha az átérzés hevíti őket s nyersen éreztetik a háború borzalmát, akkor a bírálattól viszolygó, biztonságát féltő polgári szemlélet tervét mint alkalmatlant elutasítja. — Rigelére most az úf művészi áramlatok átmenetileg hatnak, s óvatosan vesz át belőlük formai vívmányokat. A szobrászi eszmény kitartó keresése szövi át egész alkotását nemcsak a szép, de az igaz, egyszerű formát is keresi. Sokszor sikerül elérnie a realitáshoz való viszonyának érzésekkel átfűtött kifejezését. (Kútrigurák, kertplasztikák, Eva.) A TÁRSADALMI valóság súlyos ellentmondásai nem tudatosulnak benne világnézeti korlátai és hiányos műveltsége miatt. A szociális problémák nem foglalkoztatják, s a kor sürgető kérdéseire képtelen feleletet adni. A nyomasztó megélhetési gondok művészi hivatását puszta kenyérkeresetté laposítják. Hanyatlást mutatnak az élete utolsó tíz évében készült érzelgős egyházi szobrok. Ettől a korszaktól eltekintve Rigeiének nem csekély része volt a szlovák szobrászat fejlődésében. AZ ALKOTÓKÉSZSÉG s a művészi ihlet fellobbanását jelzi Madáchnak alsósztregoval bronz emlékműve. A magas talapzatról merészen felfelé lendülő, nagyszerűen formált Ádám hittel hirdeti: Ember küzdj és bízva bízzáll SÁRKÁNY JENŰNÉ