Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-01 / 32. szám, szombat

((inmilllllinillS!lf|l!IIII!!llllll!lll!lllllllllllllllllll!llllir"

m*' -vTENGERSZÜLTE SZIGETEK A Föld kérge még mindig nozgásban van • Izland a kutatók Mekkája Az új sziget száz méterrel emelkedik ki a tengerből, körülötte kisebb szigetek képződtek Feltételezhető, hogy számuk tovább gyarapszik; ha tározottan ezt senki sem állítja, mert megtörténhet, hogy az „újszülöttek" visszamerülnek a tengerbe. Sokan felteszik a kérdést: hogyan állapítható meg, hol és mikor születnek a tengerben újabb szigetek? Nézzük például magát Izlandot. A szigetország 99 százalékban vulkanikus eredetű. 107 tűzhányó található itt, amelyek évezredek folyamán 12 ezer négyzetkilométer földterületet borítottak el lávával. Dél-észak irányban végigvonul a szigeten az ún. központi sáncvonulat, amelyet „fiatal vulkánok belső övezetének" is neveznek és a kutatók Mekkájának tartanak. Itt a tudományosan ismert összes tűzhányófajták és formák fellelhetők. Vulcanus műhelyében A vulkánsziget feltűnése nem érte váratlanul a tudósokat Ma már pontosan ismerjük a föld összes pontjait, ahol szárazföldön vagy tengerben tűzhányók törhetnek ki. Az egyik ilyen övezet Izland körül, a másik a Földközi-tenger vidékén terül el. Spanyolországban veszélytelenül megismerkedhetünk Vulcanus görögrómai existen tevékenységével. Különösebb veszély nem fenyegeti az embereket, ha óvatosak s nem merészkednek nagyon közel az „istenek kovácsműhelyéhez". Sokkal rosszabb volt a helyzet 1883. augusztus 27-én, amikor a Jávát SzuH. Müller a náci birodalom negyedik embere A

világközvélemény egyre sürgetőbben követeli az egykori háborús bűnösök jelkutatását és felelősségre vonását. Egyetlen becsületesen gondolkodó ember sem elégedhetett meg a nürnbergi perben hozott „különös" ítélettel. A bűnözők népes seregének csupán elenyészően csekély töredékét — néhány náci főkolornpost. ítéltek el akkor. Néhányan önkezükkel vetettek véget életüknek. A szörnyetegek javarésze azonban megúszta a felelősségre vonást. Hosszú évek múltán elnyerte méltó büntetését Eichmann, minden idők legnagyobb tömeggyilkosa, leleplezték Rojkót, a lerezíni kiserőd hóhérját. december 20-án pedig a nyugatnémetországi Rajna-Frankfurtban kénytelen volt a bonni igazságszolgálStanislav ferzy Lec: MAZSOLÁK • A barbárnak adhatsz a kezébe revolvert, kést, sőt ágyút is. De tollat semmiképp! Különben belőled is barbárt csinál. ' • Az emberek miért nem emberevők? Minden bizonnyal hinni kell a konyhaművészet fejlődésében! • Aki eléri a csúcsot, onnan már saját magának kell tovább nőnie. • Valaki felfuvalkodott? tgy kell lennie, hisz nincs gerince. Az istennő bánata Hogyan tört le a milói Vénusz karja ? Izlandtól délre november 13-án roppant lávafolyó tört fel az óceánból és néhány nap alatt új szigetet alkotott. Izland déli partvidékén nemrégen óriási füst-, hamu- és gőzfelhő tört fel a tenger mélyéből és új, vulkanikus sziget született. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a föld kérge még mindig mozgásban van. A S iurt s a y nek nevezett izlandi vulkánszigetre a világ tudósai is felfigyeltek. mátrától elválasztó Szunda-szorosban a Krakatau víz alatti vulkán három hónapon át szakadatlanul működött Hihetetlen erejű robbanások szétmállasztották és a tengerbe vetették Krakatau sziget egy részét, s az így keletkezett óriási hullám 36 ezer ember sírja lutt Jáván és Szumátrán. A tűzhányó tevékenység fokát a vulkánzóna 100 kilométernyi területére okádott láva mennyisége szerint mérik. E tekintetben Nicaragua áll az első helyen, mert a tűzhányókitörések legaktívabb övezetébe tartozik A száz km-re eső lávamennyiség itt eléri a 16 köbkilométert. Izland déli részében ez a mennyiség csak 4 köbkilométer. Itt a magma vékony patakokban folyik, nagyon híg, forró és üveges. Az ilyen tűzhányók csúcsosak, átmérőjük igen széles, mert a magma szétfolyik és kihűl. Még a legkisebb izlandi tűzhányók átmérője is több mint tíz kilométer. A tudomány feladata A vulkanológusok, a tűzhányók te vékenységét tanulmányozó tudósok aktív részvevői lesznek az ENSZ égisze alatt rendezendő jövő évi értekezletnek, amelyen majd a fíildrengé sek előrejelzése terén végzett tudományos kutatómunka kérdéseivel fog lalkoznak. Ha a tudósoknak sikerül tüzetesebben áttanulmányozniuk a földkéreg meggyengült pontjait, melyeknek helyét már eléggé pontosan meghatározták, akkor még szélesebbre tárul Vulcanus isten műhelyének, vagy mások szerint a pokolnak kapuja. (A Volksstimme nyomán) tatás perbe fogni a koncentrációs táborok „másod- és harmadrendű" pribékjeit. Ujabban H e ínr i c h M üli e r Gestapó-főnök után indult meg a nyomozás. Elindul a lavina 1938. november 9. A berlini Albrecht-úti hivatal ablakából még a késő esti órákban is fény szűrődött az utcára. Heinrich Müller szorgalmas tisztviselő volt. Máskor is előfordult, hogy vacsora után viszszatért irodájába. Ebben nem volt semmi szokatlan. Mégis valami különös dolognak kellett történnie azon az éjszakán, mert Müller szokásától eltérően ma este SS-egyenruhát öltött. És talán ezért töltetett Barbara nevű titkárnőjével több konyakot és feketekávét, mint máskor. Mialatt Heinrich Müller berlini hivatalszobájában borpárlatot iszogatott, München ódon városházának tanácstermében a „régi bajtársak" vedelték a sört. Huszonegy órakor egy SA-legény tört magának utat a széksorok. között, feszes vigyázzállásba vágta magát Hitler előtt, majd hangját lehalkítva jelentette: — Mein Führer! Von Rath belehalt a sebeibe. — Danke — válaszolta Hitler kurtán. Azután a mellette ülő Göbbelshez fordult "és hévvel magyarázott neki valamit. Rajta kívül senki se hallotta a führer szavalt, amelyfek oly döntő hatással voltak Németország további sorsára. Ezután következett Göbbels lavinaindító zsidógyalázó és kommunistafaló beszéde. A végzetes merénylet A propagandaminiszter vérlázító beszédére az a halálos kimenetelű merénylet szolgáltatott okot, amelyet egy Herschel Grynspan nevű, végsőkig elkeseredett tizenhétéves fiú követett el a párizsi német nagykövetA D O D O emlékeztet Mauritius angol gyarmat bélyegének központi figurája a d o d o. Ez a galambféle szürke nagy madár az Indiai-óceán térségeiben, az afrikai partokról keletre észrevétlenül meghúzódó sziget egykori örökös lakója volt. A gyanútlan, bi zalmas és repülni nem tudó dodo a szigetet Oránia Móric holland her cégről elnevezŕ gyarmatosítók ,. . ... ..... könnyű prédája ™ lett. Mauritius szigei utolsó szürke dodója 1681-ben pusztult ki. Most, majdnem 300 évvel később a dodo a szigetország bélyegén tűnt fel, mintha a bizalmas, szelíd madár a békét és jólétet jelképezné. Az Imperialisták a stratégiai fekvésű szigetet támaszpontul használják a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Az angol tengernagyi hivatal előzékenyen összébb szorult és helyet adott az amerikaiaknak, hogy légi és tengeri támaszpontot létesítsenek a szigeten. A szigetlakókat még nyugodt álmuktól ís megfosztották: amerikai bombázók dübörgése zavarja az éjszakai csendet. A parasztok gyakran meglepődve állapítják meg, hogy a katonai hatóságok ismét jódarab földjüket kanyarították le és kerítették körül hadászati célokra. A dolgozók valamennyi összejövetelén megismétlődik a követelés: Számolják fel az idegen katonai támaszpon tot. A hatszázezer szigetlakó közül 300 ezer indiai, 200 ezer pedig afrikai származású;' a fehér ültetvényesek idehurcolt rabszolgáinak utódai. A szelíd és gyanútlan dodo azoknal, az afrikaiaknak és indiaiaknak jelképe, akik gyanútlanul és bizalommal fogadták az idegeneket és rabszolgáik lettek. Am dodo ma már nem lehet Mauritius szimbóluma, mert a nép itt is küzd függetlenségéért és szabadságáért. SZ. VOLK ség titkára, Ernst von Rath ellen. Grynspan zsidó származású szüleit előzőleg kitoloncolták Németországból és többedmagukkal a legszörnyűbb nélkülözések között nyomorogtak két országhatár között a senki földjén. Mivel azonban von Rath homoszexuális volt, máig is kétes, vajon a fiatalember ilyen kapcsolatból kifolyólag, vagy azért követte-e el tettét, hogy felhívja a világ figyelmét a faji üldözésre. A merénylőt elfogta a francia csendőrség, megjárta a különböző börtönöket és koncentrációs táborokat, de csodával határos módon átvészelte a háborút. Állítólag álnéven ma is él. Ördögi lidércfények A párizsi merénylet olaj volt a göbbelsi fajirtás tüzére. A külföldi megfigyelők szerint akkor is „zsidónak" bélyegezték volna a merénylőt, ha történetesen fajtiszta germán lett volna. Hitlerek ekkor már elvetették a sulykot. Tűzijátékot rendeztek a felajzott csőcseléknek! Ilyen alapos hangulatkeltés után felcsaptak az első lángcsóvák, kezdetét vette a hírhedt „kristályéjszaka". őrjöngő ámokfutókká leitatott SA-haramiák húszezer zsidót hurcoltak el és 7500 üzlethelyiséget pozdorjává zúztak. Harminchat személyt lemészároltak, ' további harminchatot megsebesítettek, 191 zsinap*eát porrá égettek, 76 továbbit feldúltak. A november 9-ről 10-re virradó éjszakán a német városok söpredéke uralta az utcát az SA és a rendőrség segédlete mellett. Másnap Goebbels ezt hencegte beszédében: „Az utca mozgósításával 24 óra alatt kikapcsoltam a zsidóság befolyását a német gazdaságból!" Amíg egy segédrendőr eljut odáig Mialatt Berlin utcáin elszabadult a pokol, Heinrich Müller nyugodtan hajJurgosz földhözragadt szegény görög paraszt volt. Napfelkeltétől késő estig sürgött, forgott. Várta őt otthon a sok éhes száj és a török helytartót is ki kellett elégítenie. Akkoriban Görögország összes szigeteivel az Ozmán Birodalomhoz tartozott, a török effendik pedig nemigen ismertek tréfát, ha valaki nem adta meg a szultánnak azt, ami neki járt. furgosz csupán vasárnaponként művelhette kertecskéjét. Ilyenkor ásott, kapált, ápolgatta rózsabokrait. Nem is igen akadt ideje, hogy eljárjon tereferélni a szomszédos olajfaligetbe. Egy ilyen izzadtságszagú vasárnap reggelen szapora ásója szikrázón pattant vissza valami kemény rögféléről, amelyről nyomban kiderült, hogy faragott, díszített márványdeszka. E s akadt még ott több is! jurgosz igen megörült. Legalább ő is megreperálja ósdi házikóját, mint sok más társa. Mert az ilyen kő és márványdeszkaleletek gyakoriak voltak Mélosz szigetén. Tovább ásott, azt hitte, több építőanyagra tesz szert. Nagy meglepetésére egy föld alatti jülkére bukkant, a fülkében pedig három márványszoborra. Az egyik szobor gyönyörű nőt ábrázolt. A nő felemelt balkezében almát tartott, jobb kezével pedig mintha lehulló köntöse után nyúlt volna, jurgosz még soha életében ilyen szépséget nem látott, és legidősebb fiával órák hosszat bámulták a világ legszebb szobrát. A két görög paraszt akkor még nem tudta, hogy a szobrot a műtörténészek a „méloszi Aphroditének", majd a „milói Vénusznak" nevezik el. Azt az egyet azonban tudta, hogy szerencsés napja volt. Rohant is rögtön a falu papjához, s nagy lelkendezve mesélt felfedezéséről. A műértő lelkész a szobrot meg is vette. Ismerősének, a konstantinápolyi pasa tolmácsának szánta ajándékképpen, Mert hát egy pasa tolmácsa nagyon sokat tehet a szegény szigetlakók érdekében. A legközelebbi hajóindulásig Aphroditét jurgosznál hagyta. Az esemény nem maradt titokban, az értékes leletről tudomást szerzett Monsieur Brest, a francia konzul is. A müveit francia csak éppen rápillantott a szoborra, s nyomban tudta, kincsekkel felérő műemlékről van szó... Két — véletlenül a szigeten tartózkodó — francia tudós által nyomban üzenetet küldött a konstantinápolyi francia követnek. A követ nem sokat tétovázott. Még aznap egy francia ágyúnaszád fűtött ki a konstantinápolyi kikötőből, fedélzetén Bemard de M. hadnaggyal, a különleges megbízottal. Harmadnapon a világszép szobor már a francia követségen volt és innen rövidesen a párizsi Louvre-ba került. De ekkor már Aphroditének mind a két karja hiányzott. Ezernyolcszázhuszat írtak a krónikások és a művészettörténészek, akik a méloszi szobrot a hellén művészet legtökéletesebb alkotásának ismerték el, nem tudlak megegyezni abban, vajon a „milói Vénusz" az időszámításunk előtti IV. századbeli rhodoszl Agészandrosz műhelyéből került-e kl, vagy pedig kétszáz évvel későbben, a II. században teremtette-e meg egy ismeretlen görög művész az istennő csodálatos szobrát. • Az évek szálltak, a Louvre-ben azonban mindegyre újabb és újabb tömegek bámulták meg a világ legszebb márványszobrát. Sóhajtoztak, zajongtak, a dicséretekkel nem fukarkodtak. Csupán egy komor tekintetű látogató álldogált nap-nap után órák hosszat a szerelem istennőjének csonka szobra előtt. Szótlanul, némán. Magában már ezerszer megkövette a méloszi Aphroditét, magában már százszor elátkozta a sorsot, amely azon a rosszemlékű napon öt Méloszra vetette. Bernard de M. hadnagy egyike volt annak az alig kéttucatnyi embernek, akik a szobrot még teljes épségben látták. Ö, volt az, aki az ágyúnaszád tíz matrózával megtámadta jurgosz kunyhóját, ő volt az, akt látván, hoyy a görög lelkész, a két Jurgosz — apa és fiú — valamint egy ismeretlen görög elkeseredettén védik az istennő szobrát, nagy dühében a fiatalabb Jurgoszt nekilódította a szobornak. Aphrodité a lökéstől a földre zuhant és . két karja nyomban levált törzséről... Akkor rá sem hederített a szoborra. Csupán a parancsot teljesítette: „élve vagy halva..." Tőle az egész szobor porrá zúzódhatott volna. Csupán Franciaország felé hajózva nézte meg tüzetesen a méloszi Aphroditét és akkor hihetetlen dolog történt. A világ legszebb márványtestű asszonya olyan bánatos, panaszos pillantást vetett rá, amely két évezred minden búbánatát magában foglalta. Az örökvidám, kalandor Bemard hadnagy e pillantásba beleremegett. Beleremegett és elvesztette mosolyát... Bebarangolta Ázsiát és Afrikát, részt vett minden gyarmati háborúban, minden hódító expedícióban, de a márványasszony bús pillantása sehol sem hagyta nyugton. Szabadiágának napfait mindig a párizsi Louvre"jan töltötte, a milói Vénusz szobra előtt. Kilépett a hadíflotfa kötelékéből... Es azóta nap-nap itt rostokai nemegyszer reggeltől estig — záróráig. Már a teremőr gyanúját is magára vonta. Tolvajt vagy a márványasszony meghibbant imádófát látja benne. Vem törődik vele. Az istennőt azonban hiába kérleli. 'A méloszi Aphrodité panaszos pillantása némán vádolja a barbár erőszakot... Bemard de M. hadntigy, a francia hadiflotta rokkant obsitosa még jónéhány évig kínlódik csendes önmarcangolásban. Nem önmagát kíméli, de tiszti esküje még ma is köti. Végül is egy szép napon — a kalendáriumok ezernyolcszázötvénkettőt mutattak — harminckét esztendővel az isteni szobor elrablása után, egy szégyenletes titokról rántja le a leplet. Megírja az igazat, megírja a szobor megcsonkításának való történetét. leleplezése nagy felháborodást vált ki. Megjelenik a hivatalos cáfolat is, de jelentkeznek az életben maradt szemtanúk, Matterer, Dumont d'Urville és él még furgosz fia is... Bemard de M. hadnagy nagy szerencséjére a teremőr nem ismeri fel benne a nagy botrány kirobbantóját. Az istennő azonban szelíd megbocsátó pillantásával üdvözít szótlan tisztelőjét, akinek kék szemébe ismét visszatért a mediterrán őszök szőlőérlelő ragyogása. BARSl IMRE totta fel az ötödik pohárka konyakot. Annihoz, harmadik számú kedveséhez készült. Ami az utcán történt, hidegen hagyta. Régen tudott már erről, előbb mint Göbbels, Heydrich vagy mások. Hadd szónokoljanak, hadd dörgedezzenek! Csak verjék a mellüket! Végeredményben mégis az történik, amit ő akar. Hitler, Himmler és Kaltenbrunner után ő a birodalom negyedik leghatalmasabb embere, a titkos államrendőrség feje. A bonyolult gépezet valamennyi szála az ő kezében fut össze. Heinrich Müller egyszerűen nélkülözhetetlen. Elgondolkodott pályafutásán. Tizennyolc éves volt, amikor az első háborúból hazatérve kénytelen volt „átnyergelni". Apjp behozta kisegítő hivatalnoknak a müncheni rendőrséghez, ahol lassan kúszott fel a szamárlétrán. Csak 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után mosolygott rá a szerencse: szédületes ütemben következtek a kinevezések. Müller bekerült a politikai csendőrséghez és fenékig kihasználta a kínálkozó lehetőségeket. Gondoskodott arról, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát. Féktelen nagyravágyásában és kíméletlen törtetésében maga Himmler támogatta, akit Müller még mint Hitzinger nevű tyúkfarmert ismert. Heydrich, akinek nagyanyja nem volt „árja", szintén tolta a szekerét. Müller ezt tudta róla és ezért számított Heydrich támogatására. Kell még bővebb magyarázat? Akik ismerhetik a nagy titkot Müller felesége, Sophie, jelenleg elárusítónő egy München környéki papírboltban, .Richard fia ma harminchét, Elisabeth nevű leánya huszonnyolc éves. Vele egykorú titkárnője, a hatvannégyéves Barbara, ma Pas- _ ""*»> singban lakik, s barátnője Anni, Steg- TtôtfSŕZlitzben. Hát Heinrich Müller? Holnapi számunkban: ^Jt^l^K^ ľ nezhetnem meg kint a vila2. A láthatatlan tömeggyilkos goson? ÜJ SZÖ 4 * 1964. február 1.