Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)
1964-02-29 / 60. szám, szombat
A város nevéneK Sallaľära az ember agyában valamilyen képzettársítás megy végbe. Van, aki Ostrava említésekor Szodomára, a bűnös városra gondol, ahol tíz Igaz embert sem lehetett találni. Olyan is akad, aki legelsősorban valami kiapadhatatlan kincsesbányának tartja, ahol előfordulnak ugyan bizonyos anomáliák, de... És a „de" alatt bármit érthet az ember. Sőt, olyanok ls vannak szép számmal, — ők is csak hallásból, vagy újságból ismerik a várost, akárcsak az előbbi két típus — akik fellengösen „az ország acélszívének" titulálják Ostravát. Talán azért, mert a hétköznapi dolgokat is érdekesen leírni igyekvő újságírók oly gyakran és szívesen használják ezt a kifejezést. Nemzetiségek találkozóhelye Való igaz, hogy az északmorva kerület székhelye nem mindennapi vá OSTRAVA NEM VADNYUGAT Egészséges család, korszerű lakás, könyvtár — egyszóval a boldogság minden kelléke megtalálható Ladislav ros. Már a benne élő nációk számát Karásek ostravai bányász házatáján. tekintve is alighanem ^^^^^^^^^^^^^^^^ párját ritkítja Közép- •••••••BBBBínBBnH Európában. A villamoson, ha valakit szlovákul, vagy csehül szólítasz meg, a válasz hangsúlyából könnyen kitalálod, hogy a kérdezett valahol Gömörben, vagy Dunaszerdahely környékén született. Az áruházakban — rendszerint mozdulni is alig lehet, annyi bennük a vásárló — a melletted álló házaspár például görögül társalog. Az utcán itt pattogó német, amott pedig lágy lengyel beszédre leszel figyelmes. De románokkal és cigányokkal is találkozik itt az ember. Mintha csak egy nagy-nagy nemzetközi kikötőbe érkeztünk volna látogatóba. Ha beülsz egy kávéházba, úgy érzed magad, mintha a számunkra oly hangos beszédűnek tűnő olasz filmek egyikét néznéd ... — Az ostravai szén olyan mint a mágnes, — mondta egy isinerősöm. Az egész országból ide vonzza az embereket. Van, akit a vélt romantika, van akit a kereseti lehetőség. Lógósok és huligánok A bányászszállásokon elég gyakran találkozik velük az ember. Nincsenek ugyan sokan, de ha „kirukkolnak", az Elektrát, — mely egyben mulató, kocsma és kávéház — tökéletesen ellepik. Nyüzsögnek. Ismerősömmel most éppen az Elektrában vagyunk. Kísérőm, Rosfa Tichý, a kerületi lap szerkesztője, úgy ismeri a várost, akár a tenyerét. Valamikor maga ls bányász volt és ostravai őslakos, így biztonságosan mozog az Elektrában. Annak ellenére, hogy szombat este van és csúcsforgalom, sikerült az egyik asztalnál helyet szorítanunk. Előttünk már a sör, végül szólhatunk egymáshoz. Furcsa kérdéssel kéri ki kollegám a véleményemet: — Ugye, sok itt a huligán? r- Sokl — Mit gondolsz, hányan vannak most itt a „Javából"? — Körülbelül ötvenen. Vagy hatvanan ... — Igazad van. Ez Ostraván a huligántörzsgárda. De még ez sem mind huligán. A legmegátalkodottabbak mintegy ötvenen lehetnek. A Jó hatvanötezer bányász és kohász között.. Tudod, nem szeretem a százalékokat, a statisztikát, ha ezzel emberi kapcsolatokat akarnak kifejezni, de mondhatom, a dolgozók fél százalékát sem teszi ki a huligánok „részaránya". — És a lógósok...? — Az ő táboruk kissé népesebb. Van olyan bányaüzem, ahol száz emberből átlag kettő lógós... Ez az egy-két százalék selejtember ennyire elrontotta a város hírnevét? — Alaposan... Van aki lnfernónak, van aki vadnyugatnak nevezi Ostravát. Akiknek aranybányát ígértek. * l Ostrava egyik legnagyobb létszámú és legfontosabb üzeme — a Bányaépttő Vállalat munkaügyi osztályán vagyunk. František Klepek, az osztályvezető, éppen Wróbel Vladislavval, a Hadsereg Bánya építésének egyik vezető dolgozójával tárgyal. A beszédtéma, mint mindig, most is: a lógósok. Az osztályvezető felsőhajt. — He], ha mindenütt olyan emberek lennének, mint Füleken, vagy Érsekújváron. — ??? — Az ország sok Járásában a munkaerőtoborzás terén ugyan teljesítik az irányszámokat, de csak mennyiségileg. Egekig dicsérik néha a kikül dött brigádost, akiről végül ls kiderül, hogy lógós a Javából. Komáromban például a hajógyárban már Jó néhány tucatnyi tehetségtelen, munkakerülő dolgozót „ejtettek" ily módon. Ebben a gyárban körülbelül így gondolkoznak: Nem akartok rendesen dolgozni? Elküldünk benneteket Ostravára, vesződjön veletek a bányaipar. — És a fülekiek? Vagy az érsekújváriak? — Nem tudom pontosan miért, de az ottani gyárak vezetői szívügyüknek tartják, milyen brigádosokat kap Ostrava. A füleki gyár gazdasági vezetői például nemegyszer személyesen is meglátogattak bennünket, elbeszélgettek a brlgádosokkal és velünk a munkaerkölcs problémáiról, így képzeljük el az együttműködést. Jegyzőkönyveket, kádervéleményeket, személyi lapokat tesznek elém a munkaerőgazdálkodási szakemberek. Fiatal bányászbrigádosok százainak sorstükre fekszik előttem. Itt-ott megdöbbentőek az adatok. Például ez a néhány sor egy megrögzött lógóssal való tárgyalásról: „Miért jelentkeztél brigádmunkára?" „Mert úgy hallottam, Ostraván könynyű a pénzkeresés." — Ki mondta?" „Az üzemvezetőm." „És nagyon kedvelt téged az üzemvezető?" „Hát... azt éppen nem mondhatnám." Igen, a brigádosok jelentős hányada idejöttekor a bányászvárosban hamis illúziókkal száll le a vonatról. Van, aki úgy gondolja, hogy itt a kisujját sem kell mozdítania, úgy is pénz áll a házhoz. Hogy mi ebből az Igazság? Vajmi kevés. Ostraván valóban többet lehet keresni, mint általában az ország másJellegű Ipari üzemeiben. Aki műszakkihagyás nélkül, jó kollektívában dolgozik, megkeresi a havi 2500—3000 koronát. A Bányaépítő Vállalatnál pedig az 5000 koronás havi kereset sem ritkaság. A társadalom itt is érvényesíti a „mindenkinek érdeme szerint" elvet. De olyan — bocsánat a kifejezésért — bányász is akad, aki havonta csak ezer-ezerkétszáz koronát talál a fizetési borítékban. Azok, akik .ahhoz a bizonyos egy-két szazaiéit' „selejthez" tartoznak. Akik nem aranybányát kerestek Ostraván Havonta kétszer — a fizetéskor — nehéz dolguk van az ostravai posta dolgozóinak. A pénztárablakok előtt mindig hosszú sorfal kígyózik. Akik Ilyenkor itt vannak — a bányászbrigádosok jó 95 százaléka — nem aranybányába készültek, amikor aláírták a brigádszerződést. Ha elvegyül az ember a sorban állók között, ilyen félmondatoknak lehet fültanúja: „ ... háromszobásra terveztem a házat, mert nőnek a gyerekek .. Vagy amott a sor végén valaki [alighanem Komárom környéki lehetett az Illető) azt mondta: „Az asszony a múlt héten megvette a tv-t..." Ne legyünk idealisták, ne állítsuk, hogy az üzemek dolgozói a Járási munkaerőgazdálkodási hivatalok dolgozóinak szép szeméért, vagv Duszta, teljesen önzetlen lelkesedésből Jönnek Ostravára. A brigádra jelentkezés indítóokai mögött mindig egy-egy család terveit fedezheti fel az ember. Bérükért a bányászbrigádosok új családi házat, bútort, tv-t, esetleg személygépkocsit, vagy valami mást akarnak vásárolni. A brigádosok döntő többsége — a lőgósok kivételével — meg is találja számítását. A kulturált Ostraváért Nemegyszer előfordult már az a groteszk helyzet, hogy egy ország, egy-egy város nem a lakossága zömének tulajdonságait figyelembe véve megy át a köztudatba, hanem néhány ember, vagy embercsoport tettei nyomán. A bányászvárossal kapcsolatos közvélemény is ilyenformán alakult ki. Sokan elsősorban nem a hangyaszorgalmú, becsületes, bánvászok tízezreit látják, ha Ostravára látogatnak, hanem a néhánv tucatnyi kétes elem tobzódását, amely — ez is igaz — sokszor emberek tízezreinek életét keseríti meg. Ostraván ma ez a helyzet. Hogy holnap milyen lesz, arról a bányaigazgatőságon, a kultúrházakban — de városnézés közben is — sokat megtudhat az ember. — Az újdonsült bányászoknak nem elég, ha a vállalat csak kereseti lehetőséget nyújt, — mondotta az ostravai szénmedence bányaigazgatója. — Oj módon élni is meg kell őket tanítani. Persze a „tanítás" hangnemének kérdését, a bányászok átformálásának módját Igen meg kell válogatni. Nem véletlen például, hogy Ostraván rendezik meg minden évben az országos lakberendezési kiállítást. Rájöttünk ugyanis, hogy évente a bányászok ezrei Jutnak ugyan lakáshoz, de — annak ellenére, hogy pénzük is van bőven — sokszor régi módon rendezik be az új otthont. A közízlés fejlesztésével azonban nemcsak a lakáskultúra függ össze. Az öltözködés, a pihenés és a szórakozás művészetére is meg fogjuk ezért tanítani bányászainkat. Mert minden végső fokon a huliganizmus végleges felszámolását Is elősegíti... Az ország szeme szinte állandóan rajta van Ostraván. Érdekli az embereket, mennyi szén, mennyi vas jut ebből a nagyvárosbői hazánk népgazdaságának. De talán még ennél is Jobban érdekli a köztársaság más részeinek lakóit, milyen emberek fejtik az ostravai szenet, kik olvasztják ott az acélt. Végső soron, ahogy látjuk, az egész országtól függ, hogy eddig mivé alakult és az elkövetkező években majd milyenné alakul az ország egyik legfontosabb ipari központja. TÖTH MIHÄLY Az ostravai szén nagyobbik felét ma már Így fejtik. A lapátot és a csákányt felváltotta a gép, - - .(CTK felvételei). Olvasóink tájékoztatására körkérdéssel fordultunk Íróinkhoí; akiket megjelent könyveik, vagy könyvük alapján már ismert nek az írott szó szerelmesei. Két kérdésre kértünk választ: • Min dolgozik jelenleg? • Mik a jövőbeli tervei? A beérkezett válaszokat - minden rangsorolási szándék* rféí'-ül lapunk szombati számaiban ismertetjük. LEHOCKY TERÉZ I ÖkorI regényen dolgozom. Triló• gián. Hőse Mithradates Eupator, pontuszi bazüle osz. Olyan ember ő, aki irodalmi hatást nem hagyott maga után. Egyszerűen elfelejtették. Végleg meghalt. Most kiásom ezt a feketetengeri álmodozót, aki vllágmeg1 váltó akart lenni és rajtaveszett. Törvényesen bekövetkező tragédiája ez minden utopisztlkus-szociális mozgalomnak. A forrásmunkák a hőst erősen idealizálják, körülményes kihámozni az igazat és megtisztítani a misztikumtól. A történelmi munka veszélye ugyanis abból áll, hogy az író csupán fehérfekete típusú embert produkál és elveszik az, ami középszerű és átlagos. A másik nehézség az, hogy rendkívül sok tanulmányra van szükség (haditechnika, viselet, kulturális és nemzetközi viszonyok, topográfia stb.) nem is szólva arról, hogy fordítás híján a göröggel is viaskodnom kell. Az eddigi segédforrások a szakirodalmon kívül, meghaladják a negyedszázat. De megéri. Beleszerettem ebbe a kétezeréves halott rajorigóba. Ez évben jelenik meg a novelláskötetem: Alkonyat a Gapitóliumon. O Az írásaim fősodra a jövőben is a történelem medrében halad, de valami újszülött egyszerűség ízével. Több lesz a lélek, a szellem, vetkőzése. Elhagyom az archaizálást. (Egri tanácsa.) A részletezést részvéttelenül sutba dobom (Dobos). És abbahagyom a szavak, szófűzéses barokk, túlérett pompáját, a burjánzó dekorációt. (Tóth Tibor.) A modorosságot is. (Turczel Lajos.) Sokkai szebben, emberiebben szeretnék írni. Örökké elégedetlen vagyok magammal. CSONTOS VILMOS "I Mint az írószövetség tagja taIán Szlovákiában az egyetlen vagyok, aki az Egységes Földműves Szövetkezetben dolgozom, több, mint tíz év óta. Az elmúlt évben ledolgozott munkaegységeim száma — 860,05 — s ez sok mindenre magyarázatot ad. Az írásra és olvasásra, s ez utóbbit még fontosabbnak tartom, — nagyon kevés időm marad. J Terveim is vannak. Nem csupán -" szép és Jó verseket írni, — régebbi verseimmel elégedetlen vagyok — hanem túl az ötvenötön végre megpihenni és az évek során felgyülemlett álmot, tervet, valóra is váltani. Mert lenne írni való! Nem versekre gondolok. Krónikása szeretnék lenni a Garamvölgyének. Rengeteg kortörténeti anyagot tudnék gyűjteni néhány községről, s azok feldolgozása megérné az időt és fáradságot. TURCZEL LAJOS I Pár nappal ezelőtt fejeztem be • egy főiskolai irodalomtörténeti tankönyvnek, 111. tankönyv-résznek az írását, A tankönyvigmásik szerzője Rá- í kos Péter, a prágai egyetem magyar szemináriumának vezetője. Most azokat a kritikáimat olvasgatom és rendezgetem, amelyeket 1958 óta Írtam Szeretnék belőlük egy válogatást ösz szeállítani, és azt minél hamarabb kiadni. A tervezet' kötetnek egyelőre 1 még csak ún. munkacíme van: Fejlődési vázlatok és helyzetrajzok. Nagyon örülnék, ha a tervem a Kiadó segítségével gyorsan megvalósulna, és a könyvem az irodalmi tudatunk kívánatos erősödéséhez hozzájárulna. 2 Ami a további irodalmi tervei• met illeti, ezeket — éppen úgy, mint eddig — elsődleges munkakörömnek: a pedagógiai tevékenységemnek kell alárendelnem. A tanszéken kívül eléggé le vagyok kötve ún. társadalmi munkával is, tehát az írásra mmm kevés idő jut. És ezt a kevés Időt is szeretném megosztani a kritikai és irodalomtörténeti munkálkodás között. A közeljövőben a felszabadulás előtti regényírásunkkal fogok intenzívebben foglalkozni, erről szeretnék monográfiát írni. A szándék és kedv megvan, most már csak a munkalehetőség és egészség kell hozzá. DÉNES GYÖRGY 1 A kérdés első felére röviden • ennyit: Az utolsó simításokat végzem új verseskötetem kéziratán. SíM A kötetet még a p tavaszi hónapokban H szeretném átadni a kiadónak. Remélem, idejében elkészülök vele. A címe: „Aranyhegedű". 2 Ehhez a kér• déshez a következőket szeretném hozzáfűzni: Három-négy esztendővel ezelőtt a könyvkiadónak egy _ kötetnyi elbeszélést adtam at.' Sajnos, semminemű választ nem kaptam rá, ezért a napokban visszakértem tőlük. Ezeket az elbeszéléseket a közeljövőben szeretném átdolgozni és részben kiegészíteni. Mindenesetre egy kis szabad időre, nyugalomra lenne szükségem, mivel a szerkesztőségi munka mellett szinte képtelen az ember más irányba összpontosítani. Azon is gondolkozom, hogy gyermekverseimet kötetbe gyűjtöm. Közülünk kevesen írnak gyermekverseket, de akik írnak, sem jelentettek meg ilyen kötetet. Nem tudom, mi a könyvkiadó felfogása ezzel kapcsolatban. A közös könyvkiadás keretében megjelent verskötetek és fordítások mellett véleményem szerint több biztatást, lehetőséget kellene nyújtania a könyvkiadónak a hazai gyermekversek íróinak is. Ebben a műfajban úgy is meglehetősen szegények vagyunk. Végül még annyit: Lapjaink, folyóirataink keveset foglalkoznak a készülő kötetek propagálásával. Véleményem szerint fontos volna, hogy a készülő művekből részleteket mutassanak be a lapok, hogy az olvasó beleizleljen a kiadásra kerülő könyvekbe, még mielőtt a kritikusok az orrára akasztanák a rózsaszínű vagy fekete szemüveget. VERES JÁNOS 1 összeállítottam és elküldtem a • kiadónak a „Csillagok fia" című új verseskötetem anyagát. Ebben a kötetben új ver4 seimen kivül helyet kap azoknakj a verseknek a ja va is, amelyek az| előző kötetből ki maradtak. Ugyan csak a kiadónéij van már első elbe szélés-kötetem anyaga, mely aj „Földrengés után"! munkacímet kapta f Az elbeszélések zö I me az Irodalm| Szemlében, a Hétben és az Oj Szóban jelent meg. Nemrég fejeztem be Válek „Vonzás" című kötetének a fordítását, s örülnék, ha a kiadásra méltónak tartanák, hiszen Válek a legtehetségesebb fiatal szlovák költő. Jelenleg a „Búcsú a nyártól" című verscikluson dolgozom és Stacho, Kováč, Feldek, valamint a cseh Ivan Skála verseit fordítom. O Verseket és novellákat szeretnék írni, fordítom Ján Smrek verseit és szeretném egy riportsorozatban feldolgozni magyarországi élményeimet. Foglalkoztat egy kisregény megírásának a gondolata is, amely két magyar partizánról szólna, akik a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcoltak. A regény hét fejezetből állana, s azt mondaná el, mi történt a két hőssel a hegyekben, egy hét leforgása alatt ŰJ SZÖ 6 £ 1964. február 28.
