Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-29 / 60. szám, szombat

Miért halt meg llse? Az „ordító halálfej" és az „ördögsziget asszonyai" • Lélekölő filmek a bonni államban A 16 éves llse Nofket, az egyik hamburgi gimnázium tanulóját szorgalmas diáknak, ábrándozó kislánynak Ismerték, özvegy anyja ügyelt rá, mint a szeme fényére. Sok bajt vészeltek át együtt és a háború utáni évek nehézségei nyomot hagytak a gyermek gyenge Idegrendszerében. llse az utóbbi hetekben gyakran felriadt álmából. Rémképek üldözték: egyszer valamilyen halálfej, máskor meg egy hulla. Más alkalommal a „hosszú karmú halál üldözte őt az „ördögszigetekről". Tanárai is észrevették, hogy valami nincs rendben, s azt tanácsolták llse anyjának, forduljon ideggyógyászhoz. Mielőtt Nofkené követhette volna a pedagógusok tanácsát, llse nagy adag altaót vett be és örökre elszenderült. Álmatlan éjszakáinak, rémlátomásainak titkára csak a tragédia után derült fény. Egyik könyvében mozireklámokat találtak. Íme ízelítőül négy film: Az ordító halálfej titka. Oj fantasztikus rémtörténet. Hátborzongató és észbontó kalandok 16 éven felülieknek. Az ördögsziget asszonyai. Hihetetlen kalandfilm, ebből a pokolból nem lehet megmenekülni. 16 éven felülieknek. A hulla koktélja. Felderíthetetlen bűntett. Lélegzetelállító történeti Vasárnap meghalsz. Megrendítő történet. Nincs irgalom. Mindent felülmúló cowboyfilm. Ennyit a mozireklám. Csoda-e, ha csupán a ludwigsburgi járásban egy év alatt 7067 bűntettet és 80 öngyilkosságot vagy öngyilkossági kísérletet könyvelt el a rendőrség? (A Za rubezsom nyomán). Az ^.európai tigris", ártalmatlan Výchylovka, a kysucal falucska tartja az elsőséget az „európai tigris" — a hiúz foglyul ejtésében. B o h d a n M1111 e r főerdész egy év alatt háromszor értesítette a bratislavai állatkertet: fö f fenek átvenni a fogságba eftett hiúzt. A legutóbbit a múlt héten fogta. Képeinken a „drámai" esemény néhány mozzanatát örökítette meg J. Vlach bratislavai fényképész. Az eltűnt idők nyomában

Í

A ""tt "™

a

l A nagy folyó méltósággál hömpölyög a rónán. A Csallóközt füzesek susognak, sóhajtoznak. Vad kurjantások verik fel hirtelen a csendet. Lovak nyihognak, lánc csörög, nagyokat csobban a folyó vize. A száz pár ló erőlködve vontatja a testes uszályt, a bürkö s hajót, amely Ausztriába szállítja a szerb, meg a magyar gabonát. Vajka alatt révbe vontatják a nagy tákolmányt, s a lovakat kicsapják a gyepre. A hajcsárok, gabonakereskedők bemennek a faluba, ahol már nagy az izgalom, szaladgálás. Gyerekek sipítják, férfiak rikoltják: — Itt vannak a bürkösökl Megjöttek a hajósok! Valóságos vásárt csapnak ilyenkor. Az árusok sátra leörül tolong a legtöbb ember. Nagy a zsivaj, hiszen az árusok fennhangon kínálják portékájukat. Szűcsök, vargák, ötvösök, szíjártók és más céhbeliek sátoroznak szerteszéjjel. De a legtöbben mégis csak a csizmadiák vannak. Nekik áll most a vásár, mivel náluk vásárolják a bürkösök lábbelijüket, a híres somorjai vízicsizmát. A csizmadiák sátra körül egymás lábára hágnak az emberek. A hajósnép válogat vagy szemét hizlalja a somorjat mesterek remekein. Aztán alkudozni kezdenek. Se vége, se hossza a szószaporító huzavonának, esküdözésnek, cifra káromkodásnak, ami végül is parolázással, fejeződik be. A régi feljegyzések a dunai hajósoknak tulajdonítják a messze földön híres-neves somorjai csizmadia ipar kifejlődését. Annyi bizonyos, hogy egy-egy bürkös hajó népe száz, kétszáz pár csizmát is vásárolt. A vízicsizma eltért a közönségestől. Hasonlított a halászcsizmához, amelynek le lehetett tűrni a szárát, s ha úgy hozta a szükség, térden felülre lehetett húzni. Természetesen vízhatlan volt, hiszen a gabonaszállító hajókhoz tartozó hajcsároknak gyakran a folyóba kellett gázolniuk. A somorjai levéltár megsárgult céhlevelei bizonyítják, hogy a dunamenti csizmadia mesterség több, mint félezer éves. Somorján nagy hagyománya volt a csizmadia mesterségnek — mesélik a régiek. A többi céh mellett, — mint az ötvösök, szűcsök, szíjártók — a csizmadia céh is jelentős szerepet töltött be. Némely adatok szerint már 2405ben Zsigmond király uralkodásának idején is voltak csizmadiák Somorján. Am az 1672. évi összeírás már megemlíti a csizmadia céhet a harmincegy más céh mellett, amely Somorján működött. Az Idők folyamán a csizmadiamesterség nagyon elterjedt, úgyannyira, hogy majdnem minden harmadik házban volt egy csizmadiamester. Árujukat leginkább a vásáron adták el, bejárták vele az akkori Magyarország területét. A dunai hajósok ts sok csizmát vásároltak a somorjai mesterektől, akik a hajósoknak különlegesen magasszárú, vízálló csizmákat készítettek. Még e század elején ts sok csizmadiamester működött Somorján, de ma már teljesen kiveszett ez a mesterség. A csizmadiák napja végérvényesen lehanyatlott. Már csak a somorjai múzeum ad hírt a hajdani híres csizmadiákról. A csizmadiák céhjelvényei, a miniatűr csizmák remeket ott láthatók a múzeum porlepte üvegszekrényében és csendesen regélnek a mai fiataloknak. Piros szalagra hímzett név vonja magára az ember figyelmét: „Gasparics János, 1874". Az aranyszínű betűk felevelenítik a múltat: „Ötvenedik Jubileuma alkalmából megemlékezésül. A somorjai csizmadia-ifjúság." Hajdani híres mestert ünnepeltek. Vajon mennyi nyugszik az árnyas somorjai temetőben? Ma már a csizmás ember is olyan ritka Somorján, mint a fehér holló. Korunk kinőtt a csizmából. De azért még néhány évvel ezelőtt éltek öreg csizmadiamesterek a városban, habár évek óta nem folytatták mesterségüket. Annak idején felkerestem az egyiket, a hetvenöt éves Barát János bácsit. Kék szemű, szikár öregember volt. Amikor mesterségéről beszélt, szeme teleszaladt mosoly« lyal. Elmondotta, hogy régen különös, mondhatnánk furcsa rendszabályokat hoztak a csizmadiák. Például nem lehetett mester az a segéd, akt el nem készítette e g y hu zamb a n a remeket. A többiek azalatt iszogattak az új mester dicsőségére, no meg a zsebére. A csizmadiák pálcával Jártak az utcán. Ez kötelező volt. Aki pálca nélkül járt-kelt, azt beparancsolták a céhhez és megbüntették. A büntetés néhány liter bor volt. Nem csodálatos tehát, hogy a csizmadiák részegesek lettek. Egyébként a mesterség Jól jövedelmezett, sok pénzt hozott a konyhára, Jutott hát borra, pálinkára. Idővel a csizmadiák jórésze módos polgárrá lett. Evekkel előtte még három csizmadiamester élt Somorján: az említett Barát János és testvére, Barát László, valamint Varga Imre. Már abban az időben is öreg emberek voltak, akik régen ültek a háromlábú széken. A többiekről, — akik Szent Mihály lován vágtattak el az örökkévalóságba — már csak az emlék regél. Elporladtak a kezek, amelyek valaha csizmakölteményeket remekeltek, és szívük ott dobogott ujjaik hegyében. -desRIADALOM a Via Cassián 1800 éves kőkoporsót találtak Rómában 0 Ki volt a „fanciulla" (kislány)? Nemrégen az épülő Róma peremén, a Via Cassia mentén különös tárgyba ütközött az alapásó kotrógép. Egy rózsaszínű kőkoporsó került elő a földből. A megriadt munkások először bűntényt sejtettek és a leletet beszállították a rendőrségre, mely szintén gyilkosságra gondolt, de a vizsgálatba bevonta az orvosokat, a régészeket és más tudományos ágak szakértőit is. A kőkoporsóban egy kislány bebalzsamozott holtteste nyugodott. Mellette feküdt a babája, ruháját drága ékszerek díszítették. A koporsóból eukaliptuszillat terjengett. Röntgen és más bonyolult vizsgálatok után megállapították, hogy a holttest 1800 éves, Időszámításunk előtt kb. 150-ben temethették el a kislányt, aki a jelek szerint természetes halállal halt meg. Életkorát is pontosan megállapították: tejfogai voltak, de már megvolt a két metszőfoga, amely rendszerint hétéves korban nő ki. Csontképződményeiből ugyanakkor megállapították, hogy a kislány legfeljebb 9 éves lehetett. E rendkívül ritka lelet Olaszország földjén már a második. Az elsőt 1485ben találták a Via Appián. A szarkofágban állítólag Cicero lányának holtteste pihent. Gyönyörű arcú múmia volt, de rájöttek, ez csak álarc. A most talált szarkofág múmiáján nem volt álarc. Nehéz megállapítani, szép volt-e valaha a kislány, bár ábrázata teljesen felismerhető. A tudósok találgatják, vajon Egyiptomban élt római főtisztviselő lánya volt-e, akit halála után hazaszállítottak, vagy Rómában élő gazdag egyiptomi úr családját érte-e gyász, s a lány holttestét elküldték Egyiptomba bebalzsamozni, majd visszaszállították. Ez a kérdés még eldöntetlen. Tény az, hogy csak EgylpJosef Abez „alkotás közben. Közönséges írógép Űj művészi ág? A csodálatos ,,m" betű ® Megrendelésed a világ minden tájáról Sok érdekes régebbi és újabb típusú írógépet ismerünk". Vannak elektromos, csaknem teljesen zajtalan írógépek és olyanok ls, amelyeknek különlegesek a betűi s billentyűs szerkezetük bármikor kicserélhető. Arról azonban csak nemrég hallottunk, hogy bármilyen Írógéppel rajzolni ls leh'et Az írógéppel rajzolt arcképek úttörője Josef Abez majna-frankfurtl lakos, aki „alkotás közben" csupán az „m" betűt használja. Talán egy rövid levelet sem tud legépelni, de művészi kifejezőképességgel „rajzolja" írógépével Mona Lisa, Brigitte Bárdot vagy más, többé kevésbbé Ismert személyek arc* képét. Állítólag a világ minden tájáról kap megrendeléseket. Brigitte Bárdot Égből pottyant kődarab... Történt: Dolní Loučky moravai községben 1963. június 12-én, 13 óra 40 perckor Az eset még 1963 júniusában egy szerdal napon történt. Borongós nyári délután volt. Óra hiányában nehéz lett volna megállapítani az Időt. Jaroslav TepiJ már régebben m^gí!gyelte, hogy kertjében az egyik fiatal gyümölcsfa oldfilra nő — így kénytelen volt támaszkarőt ütni mellé. Jaroslav Teplý esetéről Zdének C'eplecha, a tudományok kandidátusa, az andfejovi obszervatórium dolgozója számolt be nemrég a Rudé právo hasábjain. J. Teplý a cövek leverése közben egy érdekes Jelenségre lett figyelmes, amiről az ondfejovi obszervatóriumot ls értesítette: Éppen a fát csomózta a karóhoz, amikor az égbolton egy vakító fényű tűzgömb jelent meg, majd egy-két másodpercen belül eltűnt jóval a horizont felett. J. Teplý önkéntelenül is az órájára pillantott, majd a húrkot a fa körül még egyszer jól meg erősítette, s dolga után flézett. Nem is sejtette, hogy ugyanabban az időpontban, amikor ő kertjében foglalatoskodott, Marié Collin o v á néhány száz kilométerrel távolabb, Osti nad Orlici közelében mindössze 12 méterre állt attól a helytől, ahol a tűzgömb — a meteoritkő a földbe csapódott. (Az „égből pottyant" kődarab ma már a prágai Nemzeti Múzeumban található, — súlya több mint egy és negyed kilő). Közel fél évvel ezután több hír jelent meg a napi sajtóban arról, hogy Szlovákia területén meteorithoz hasonló anyag hullott alá. Az újságokban az ls napvilágot látott, hogy minden bizonnyal egy műhold darabjairól volt szó. Jaroslav Teplý sejtette, hogy a cövekverés közben észlelt jelenség összefügghet a műhold maradványaival. Lefényképezte és részletesen leírta azt a helyet, ahol állt és pontosan beszámolt a látottakról, Az ondfejovl obszervatóriumban azután megállapították, hogy Jaroslav Teplý és Marié Collinová megfigyelései egy és ugyanarra a kőre vonatkoznak. S mivel az a támaszkaró, amit Jaroslav Teplý levert, pontosan meghatározta azt a pontot ls, ahol a megfigyelő állt, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének dolgozói könnyen megállapíthatták a meteorit látszólagos kiindulópontját, szögtávolságát, egész pályáját és nagyon kis eltéréssel gyorsaságát is. Nemrégen hírt adtunk arről a nemzetközi botrányról, amelynek hőse PardoBolland, volt mexikói diplomata, aki éveken át visszaélt beosztásával. „Ügyes volt, mint az ördög, nem volt bizonyíték" — ezzel magyarázza a francia rendőrség, miért tartott három évig a nyomozás Egész Európa rendőrsége szemmel tartotta a Franciaországba és az arab Keletre sűrűn utazó 55 éves diplomatát, aki valahányszor megszimatolta nyomában a rendőrkopót, mindig betért egy templomba rövid imára. Most derült ki, hogy templom volt a banda rendszeres találkozóhelye. Itt adták-vették áruikat, s a templom kapujában elszívott cigarettával jelezték egymásnak a veszélyt. Heroinrandevú a templomban tómban balzsamozták a holttesteket, viszont nem valószínű, hogy az egyiptomiak idegen vallású halottakat is balzsamoztak volna. A tudomány szempontjából ez nem is olyan fontos kérdés. Jobban érdekli a tudósokat, hogy milyen balzsamozó szert használtak, mert eltért az eddig ismertektől. A múmiát közszemlére teszik ki az egyik római múzeumban. Gerin professzor újságírók előtt ismerteti a leletet. Ü] SZÖ 4 * 19B4 februň* —