Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-25 / 56. szám, kedd

A csehszlovák tudósok világsikere A TAN DEL Újszülött az elektrotechnikai elemek családjában • Új utak az elektrotechnikában, a rádiótechnikában, a számító- és műszertechnikában és a műszerek paráftyításában • A tan­del kiváló tulajdonságai • Mikor érvényesül a gyakorlatban? Az utóbbi időben sokat hallani a csehszlovák fizikusok nagyszerű felfedezésé­ről — a tandelről. Milyen szerepet tölt be ez az új elem az elektronikai ele­inek családiában? Mi tette lehetővé felfedezését? Milyen kilátásokkal kecsegtet? Hol lesz alkalmazható? — ilyen kérdések foglalkoztatják a szakembersket és az amatőröket egyaránt. A ferroelektrikumok fizikájának szakában elért fij felfedezés szerzői a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia Fizikai Intézetének tudományos munkatársa!, akik­nek Antonfn G!ec fiatal kutató 1962. évi meglepő kísérlete szolgált kiindulópon­tul. A felfedezés űj lehetőségeket nyit a ferroelektrikumok gyakorlati kihasználá­sában. A dolog két évvel ezelőtt, 1962. feb­ruár 22-én vette kezdetét, amikor Glec egyik kísérletével megdöntött egy ak­koriban érvényesnek tartott fizikai té­telt. A ferroelektrikumok tulajdonsá­gait vizsgálva többek között egy mi­niatűr triglicinszulfát monokristályt tett a frekvenciasokszorozó áramköré­be. Nem sokat várt a kísérlettől, még kevésbé meglepetést — s mégis ennek lett tanúja. Űj fizikai ismeret szüle­tett, olyan munkafeltételeket fedezett fel, amelyek közben egyes ferroelekt­romos kondenzátorok teljesen eltérő elektromos s eddig ismeretlen új fizi­kai tulajdonságokat nyernek. Mik a ferroelektrikumok? Mindenekelőtt tisztáznunk kell a dielektrikum fogalmát, mert a ferro­elektrikumok ezek különleges cso­portját képezik. A dielektrikum olyan anyag, amelynek nagyon kicsi az elektromos vezetőképessége. Az elekt­rotechnikában elsősorban szigetelő anyagként használják. Elektromos tér­ben polarizálódik. A kondenzátor bel­sejébe (lapjai közé) helyezett dielekt­rikum növeli annak elektromos tároló képességét (kapacitását). A dielektri­kumot elektromos vezetőképességén kívül számszerűen dielektrikumos ál­landója és veszteségi szöge Jellemzi. A dielektromos állandó nagysága azt mutatja, hogy hányszorosára növek­WM - • •.-­MMi • MB&ggl K A tandel modelljének metszete (3-sz uros nagyításban), előtte a valódi mi­niatűr elem és összehasonlításul egy ötvenfilléres. szik a síkkondenzátor kapacitása, ha a lapjai közti teret vákuum helyett az illető dielektrikummal töltjük ki. A veszteségi szög a dielektrikum által abszorbált (elnyelt) energiának a mértéke, felmelegedésben nyilvánul meg. Erős elektromos tér, illetve erps felmelegedés hatására, esetleg felüle­tüknek benedvesítése következtében a dielektrikumok elvesztik szigetelő ké­pességüket és vezetőkké válnak. A dielektrikumok családjába tartozó egyes különleges szigetelő anyagok (pl. Seignette-só, báriuinmetatitanát) é-deke? tulajdonságokat mutatnak. A jelenséget forroelektromosságnak nevezték el. E kristályszerkezetű anyagok dielektromos állandója nagy és egy meghatározott hőmérséklet (Curie-pont) eléréséig a külső elekt­romos tér erősségének függvénye: a térerősséggel először rohamosan nő, elér egy maximumot, majd ismét csök­ken. A megszokott dielektrikumoktól (amilyeneket például a rádió- és tv­készülékek kondenzátoraiban használ­nak) ,tehát abban különböznek, hogy dielektromos állandójuk a külső fel­tételektől is függ, úgy viselkednek, mint a nem polarizált dielektrikumok; külső feszültség bekapcsolása esetén viselkedésük befolyásolható — vezé­relhető. Ez Ideig kb. 100 ferroelektromos anyagot ismerünk. Kutatásukkal már mintegy 10 éve foglalkoznak, ennek ellenére ma sem ismerjük őket töké­letesen, gyakorlatilag nem használha­tók Ki. Fő hiányosságuk az, hogy tu­lajdonságaikra hatással van a hőmér­séklet s úgyszintén más gyors lefo­lamos térben önmaga éppen a Curie­ponthoz igen közeli hőfokra hevül fel és ezt a hőmérsékletet a környezet hő­mérsékletétől függetlenül is nagyon pontosan fenntartja. Ez a jelenség „te­pelná autosfabilizácla" -- hőmérsékle­ti önstabilizácló nevet kapta s más ferroelektromos anyagokon ls kipró­bálták. A TANDEL neve a Teplotné Autostabilizujúci Nelineárny Dielek­trický Element kezdőbetűiből keletke­zett. Jíuítúia / /y^ysAys/*" Prágai művészek fellépése Matiné Smetana 140. születési évfordulójának tiszteletére lyású, nehezen ellenőrizhető befolyá­sok ís, A Curie-pont Pierre Curlé törvényszerű összefüg­gést fedezett fel a mSgneses jelensé­gek és a hőmérséklet között: megál­lapította, hogy egyes anyagok mágne­ses tulajdonságai mélyrehatóan meg­változnak egy Élzonyos hőmérséklet elérése pillanatában. Ezt a határt, amely anyagonként változik, Curie­pontnak nevezik. A ferromágneses anyag e meghatározott hőmérsékleten felül paramágnesként kezd viselkedni, ezért a Curie-pont döntő jelentőségű a ferroelektrikumok működése szem­pontjából is. Előnyős tulajdonságaik ugyanis éppen e kritikus pont körüli értéknél érvényesülnek legjobban. Emellett a legkisebb hőmérsékletinga­dozásra is nagyon érzékenyek, már a század, sőt ezredfoknyi eltérés ls dön­tő változásokat okozhat. Ezt a nehéz­séget csak igényes, a műszaki gyakor­lat számára túlságosan bonyolult be­rendezés küszöbölhetné ki. S éppen ezt a nehézséget oldja meg Clenc felfedezése. Az általa felfedezett jelenség alapos kivizsgálása kimutatta, hogy új, alap­vető fontosságú dologról van szó: egy ferroelektromos anyag — je,len eset­ben a triglicinszulfát — váltákozó vil­Antonín Glenc, a tandel felfedezője I. Jeíábková asszisztenssel egy tandel­lel működő sztereó-adókészülék be­hangolásánál. A tandel működési elve teljesen eltérő például a félvezető ele­mekétől, mert a tandelben alkalmazott kristály csaknem tökéletes szigetelő s tulajdonképpen mint parányi, vezé­relhető kapacitású kondenázátor mű­ködik. Az elemet már számos kapcso­lásban kipróbálták. Felhasználható Igen nagy ellenállású erősítőberende­zés szerkezetében (az ellenállás akár milliárdsžor is nagyobb lehet, mint amilyet a félvezetők fel tudnak dol­gozni), érvényesülésre talál a frek­ve'nciumodulátorokban, miniatűr ter­mosztátokban, elektomechanikai fel­vevőkészülékekben stb. A tandel méretei parányiak (alap­jául a triglicinszulfát kristályából csi­szolt lapos köralakú lemezke szolgál, átmérője mindössze 1—3 mm, vastag­sága néhány tized milliméter), szer­kezete egyszerű, jól elviseli a rázkó­dást, termelése olcsó és igénytelen. Az új elem olyan elektroncsöveket is pótolhat, amelyeket nem lehetett tran­zisztorokkal helyettesíteni. Számos további lehetőségekkel is kecsegtet, például az Ipari szabályozás és auto­matizálás számára szolgáló elektro­mos mérőműszerek teljes „tranziszto­rozását". A félvezetők tehát új partnfert kap­tak. Minthogy a tandel lényegében ve­zérelhető kapacitású miniatűr konden­zátor, tehát a tranzisztor szövetsége­séről és nem vetélytársáról van szó. A CSTA Fizikai Intézete dielektriku­mokkal foglalkozó osztálya már 11 éve tanulmányozza a ferroelektromos jelenségeket. Világviszonylatban is azon kevés tudományos intézetek kö­zé tartozik, amelyek ezen.a téren dol­goznak. A triglicinszulfát kristályait, a tandel alapját, a turnovi Monokris­tály Kutató Intézetben termelik. Meg­van tehát minden feltétele annak, hogy az eredeti csehszlovák felfedezés a tandel formájában gyakorlatilag is először szülőhazájában érvényesüljön. -dj A technika Március 2-án lesz 140 esztendeje, hogy Bedfich Smetana, a nagy művész és nagy ember meglátta a napvilágot. A hangversenyen előadásra kerülő „Hazám" ciklusban Smetana forró ha­zaszeretetét öntötte muzsikába: élet­re keltette a régi legendákat és ra­gyogó zeneszínekkel festette meg ha­zája természeti szépségeit. Dús és re­gényes helyi kolorittal, népi elemek beolvasztásával megteremtette a nem­zeti művészet zenei kifejezését. Smetana hattagú szimfonikus kör­képe már régen szervesen beleolvadt hangversenyéletünk anyagába, de en­nek az élő muzsikának nem ártott meg a rutingyakorlat, máig sem vesz­tett vonzó- és hatóerejéből. Dr. Václav Smetáček vezényletével ezúttal a prágai FOK szimfonikus ze­nekar muzsikusai ültek a kottapultok mögött. Előadásuk eredeti fényében ragyogtatta fel Smetana mesterművét. Smetáček impulzív temperamentum­mal és éles művészi értelemmel átha­tott egyénisége minden egyes hang­versenyének megadja sajátos jellegét. Ezúttal is ruganyos eleganciával, sű­rített akarattal, pompás zeneiségének ellenállhatatlan erejével állt teljes fényerőre beállított zenekara élén. A színpompás, beszédes Smetana mu­zsika bőséges alkalmat nyújtott, hogy minden regisztert megszólaltasson. A zeneköltő meleg cseh szívvel kom­világából ® A szakirodalom szerint olyan el­járást dolgoztak ki, amellyel papirost hőre érzékeny anyaggal lehet bevon­ni, s aztán ebből az anyagból készült csíkokat hőmérőként használni. Az eddigi gyártmányokkal 25—38 C fok között lehet mérni: amikor a papír­csík eléri a rajta feltüntetett hőmér­sékletet, a másodperc tört része alatt megfeketedik. A mérés pontossága: 1 százalék. • Az Atlanti-óceánon a közeljövő­ben kísérletet végeznek egy újszerű navigációs segédeszközzel. A jelzőbe­rendezést — egy atomenergiával üzemben tartott hanggenerátort — 45Ü0 méter mélységben horgonyozzák le. A készülék folyamatos hangimpui­zusokat bocsát ki, és így a víz alatti lehallgató készülékkel könnyűszerrel „bemérhető". A mérések értékes ada­tokat nyújtanak a hajók helymegha­tározásához, navigálásához. Á mesterséges megtermékenyítés úttörője Viktor Konsztantyinovics Miloyanov akadémikus, az élenjáró szovjet tudós már évtizedek óta foglalkozik a gaz­dasági állatok szaporításának bioló­giájával és mesterséges megterméke­nyítésével. Az e szakba vágó kiváló munkájáért Lenin-díjra javasolták. A gazdasági állatok tenyésztésében az inszeminálás ma már széles körben alkalmazott, nagy jelentőségű eljárás Kísérletileg tudatosan a XVI. század ban kezdték alkalmazni. 1788-ban L. Spallanzani olasz kutató a halak és kutyák mesterséges megtermékenyítő sének már egyes technikai részleteit is megoldotta, a századforduló táján pedig I. I. Ivanov orosz kutató először alkalmazta az új módszert a gyakor latban. V. K. Milovanov világhírű tudós, I I. Ivanov tanítványa volt. Fő munka­területe a mesterséges megterméke­nyítés technikájának tökéletesítése és a gazdasági állatok haszonértékének gyors növekedése számára a genetikai alapok kialakítása volt. — A képen V. K. Milovanov laboratóriumában. ponálta és Smetáček karmester meleg cseh szívvel szólaltatta meg a csehor­szági tájak szépségeit megéneklő ze­nekölteményt. A prágai FOK-zenekar játékát rend­kívül élő, de amellett belső fegyelme­zettséggel irányított temperamentu­ma hatotta át, előadásukat viruló szim­fonikus hangzás és a hangszercsopor­tok kiegyenlített összjátéka jellemez­te. Smetáček az intenzitás feszítésé­nek és lazításának nagyszerű egyen­súlyát teremtette meg. Szépek voltak a nagy kibomlások és visszahullások, a nagyszabású dinamikus fokozásokat igazi szimfonikus lélegzet vitte a ma­gasba. Smetáček természetesen frá­ze ál, mindig eltalálja a helyes tempó-' kat, minden taktus él a keze alatt. A drámai tételek előadásának monu­mentalitása nem homályosította el a zenei anyag tisztaságát, a hatalmas orkesztercrescendók sem „fedték" a a részleteket. A terem képét a délelőtti hangver­senyen derűs színfolt tarkította: csil­logó gyerekszemek, kedves gyerekar­cok vidám mosolya. A prágai FOK szimfonikus zenekar Bratislavából Bécsbe utazott, hogy az osztrák hangversenyközönségnek is tolmácsolja a nagy cseh zeneköltő hazaszeretetének zengő himnuszát. HAVAS MÁRTA A huszadik század brit festészete Prága után a bratislavai Doszto­jevszkij-sori Művészház kiállító helyi­sége látja vendégül a brit festészet tárlatát. A nemzeteink közötti kultu­rális megállapodásnak köszönhetjük ezt a kölcsönös megértést szolgáló és az utolsó hat évtized művészi alaku­lását-fejlődését jelző kiállítást. Anglia sosem állt az európai festé­szet élvonalában. A XVIII. században a politikai és gazdasági fellendüléssel egyidőben az addlfc elfojtott művészi energiáik felszínre törtek és kifejlő­dött az igazi, nemzeti jellegű realista nemzeti festészet. (W. Hogart, és a vonzódott. — Második háború vihara elől Varsóból Skóciába menekülő Hermán tömény valóságlátással és el­kötelezettséggel tart ki a konkrét mondanivalójú kompozíció mellett. Vallja, hogy számára nem a tárgyias ábrázolás, hanem az énjén átszűrt él­mény kifejezése a fontos. Szemléleté­ről Otmunkások című vászna tanúsko­dik. A harmincas években merészebb kí­sérletezések indultak meg. A háború után Britanniában éppúgy, mint a Nyugaton és Észak-Amerikában az el­vont irányzat az uralkodó, hatvan­hetven százaléknyi az ábrázoló festé­nagy arrft'fifíostők R ey nold, Gainsbo- szettel szemben. Ök képezik a máso­dik nagy csoportot, melynek egyik fontos képviselője Sutherland, aki a természetből. szerzett benyomásait rough). A realista tájfestészet lesz az a műfaj, amely szervesen kapcsolódik bele az európai művészet vérkeringé­sébe. (Constable a táj nagyszerűségét, hangulati báját veszi ecsetjére, és Turner, majd Whistler, az impresszio­nista, a táj légkörét érezteti.) A tárlat anyaga 1900-től 1962-ig ter­jed. Az 1900-as kiindulópont nem vé­letlenszerű. A huszadik század elején Európa-szerte érezhető az a frissen áramló, változásokat hozó levegő, amely egyénibb és felszabadultabb szemléletet hozott magával. A bemu­tatott válogatás, ha nem is lép fel a teljesség igényével, igyekszik a leg­jellegzetesebb irányokat és alkotókat, s legtipikusabb műveiket bemutatni. Az anyag két nagy csoportra osz­lik, melynek egyik részét a valóság­látó, ábrázoló Camden-Towni iskola képezi. Vezetője Sickert, az impresz­szionista Whistler tanítványa, kinek művészi arcélét a párizsiakkal és De­gassal való kapcsolata teljesíti ki. Tá­jai és alakos képei tárgyias ímpresz­szlonizmtisra vallanak. A két világhá­ború közti korszak festői a regényes tájlátású Nash, aki párizsi befolyásra az új irány elindítóinak egyike Britan­niában. Rokonszenves festő Shmith, a franciák felé tájékozódik. S mint Ma­tisse tanítványa, elsőrendű fontossá­got tulajdonít a színnek. Táj- és csend­életében, harmónikus felépítésű és színű női képzeletét. Merev rajzú, fa­kószlnű vásznai hijyösen hatnak. A le­tompított színskála általánosságban jellemző a brit festészetre, ami a szi­getország párás, ködös éghajlatával függ össze. A dús és életteljes színek a párizsi és New York-i Iskola hatá­sára virultak kl palettáikon. Az Euston-Road-i Iskola hívei a felsorol­taknál következetesebben ragaszkod­nak a hazai festészeti hagyományok­hoz. — Semmiféle csoporthoz sem csatlakoztak: Lowry, realista alakos festő, akit a kormos, komor iparvidék > emberei és munkája érdekel, és Cray­s ton, aki az ifjú Picasso hatása alatt - egyszerű emberekhez és helyzetekhez nem leíró módon jellemzi, hanem pél­dául a Zöld fában a talajból durván kitépett gyökér expresszív torzulásai­val és jelzéseivel érezteti a drámát. — Nicholson az angol absztrakció ve­teránja. Kubista és konstruktivista ha­tások alatt merít a valóságból, de ve­levalő azonosságtól képe távol áll. — Davie erőteljes színkeverő, a tartal­mat metaforikusán fejezi ki. — Frost a látási és érzési tapasztalatai szá­mára keresi a festői megfelelőt. — Lányon, a cornwalli festő, személye­sen vett részt a megnyitón, és sok ér­dekes adattal világosította meg a mai brit festészet helyzetét. Tájfestő, de nem a szó hagyományos értelmében. A látványt nem tükrözi, hanem szín­ből, formából, térből úgy szerkeszti TOLSZTOJ-VÁNDORKIÁLLÍTÁS járja a Szovjetunió nagyobb városait. A ki­> állítás látogatói több mint ezer tár­1 gyat tekinthetnek meg: Tolsztoj mű­'; veinek első kiadásait, korabeli jeles s művészek Tolsztoj illusztrációit, az , író naplóját, híres emberekkel foly­* tátott levelezésének érdekesebb da­• rabjait, felvételeket az író családi > életéről, társadalmi munkájáról, jel­} legzetes ruhadarabjait. A kiállítás > termében megszólal a Tolsztoj hang­(CTK — TASZSZ felv.) s ját őrző hanglemez ls. Smith Matthew: Fiatal lány (olaj, 1923) a tájat, mintha felette, benne lebeg­ne, hiszen egyébként aktív repülő­tiszt. Az absztrakcióra esküdött festők közölnivalója nem konkrét, kívül esik a tárgyi valóságon. Képfelépítésük mégsem csak ösztönös, tudatosan szervezett és törvényszerűséggel ren­delkező. A belső világ, érzések, indu­latok, elképzelések sajátos kifejezői. Szavakkal nehezen megközelíthető te­rület ez. Érzés, melyre érzéssel lehet reagálni. Ám az érzésnek mélyről kell fakadnia, őszintén és szuggesztíven, hogy a művész monológja párbeszéd­dé teljesedjék s a néző a műnek ak­tív résztvevője lehessen. ^ BÁRKÄNV JENŐN® 1984. február 25. * ŰJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents