Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-22 / 53. szám, szombat

A korszerű film hazai útkeresése MA MAR HOVATOVÁBB TERMÉSZETES, hogy napjaink embere nagy igényeket támaszt a ftlmmel szemben. A filmművészetben sürgető probléma „korunk égető kérdéseinek felelősségtudattól áthatott megoldása, a valóságnak bíráló szellemű, de nem egyoldalú ábrázolása ... Ugyanakkor a megfelelő művészi kifejezésmód szüntelen keresése megkívánja a merész formai kísérletezést, s... a szocialista realizmus elmélyítését és érvényesítését". Az ideológiai plénum határozataiból kiindulva ezekkel a szavakkal jellemezte V. Bilak elvtárs a filmművészet előtt álló feladatokat. A feladatok kapcsán megállapíthatjuk, örvendetes jelenség, hogy filmgyártásunkban egyre inkább tanúi lehetünk az igényesség és a korszerűség elvei érvényesítésének. Hálás munka ez, mely hazai és külföldi viszonylatban, éppen az elmúlt évben, nem egy elismerést eredményezett. Persze, az idáig vezető út távolról sem mondható könnyűnek. Évekig napra megoldódó kérdés. Egy azonban tény, a filmkongresszus óta eltelt Idő a művészetet rehabilitálta, s megteremtette a fejlődés kedvező lehetőségeit. Éppen ezért ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy a múltábrázolás mellett egyre jelentősebb szerepet kapnak mindennapjaink. » A FILMMŰVÉSZET MAISÁGÁNAK sokat vitatott problémája is egyre inkább előtérbe kerül. Maga a fejlődő, haladó élet igényli ezt. Ha például tekintetbe vesszük az elmúlt év nemzetközi filmfesztiváljait, szinte magától értetődően adódik a felismerés, a filmek értékmérésében jelentős változás történt. Az előző évekkel ellentétben a társadalmi problémák, a valóság megközelítésének kédése került előtérbe, s a kifejezés új lehetőségeiben az eredetiség és az újszerű stílus Jelenti a filmművészet legmegbecsültebb ismérveit. Az értékmérőnek ezek az új megtartott a filmművészet megújhodási határozóig ®f

éf

z

é

r

b?" véve Jellemzik folyamata, az az idő, míg a művé szet „új szava" filmgyártásunkban is teljes mértékben szóhoz juthatott. A merev és maradi gondolkodásmód, a művészet funkciójának leszűkített értelmezése ugyanis hosszú Időn át hátráltatta a kibontakozás lehetőségeit, megkötötte az Igazi alkotóegyéniségek kezét. Jórészt ennek is tulajdonítható, hogy korábbi jó hírünket a világban — évekre visszamenően — csak a közelmúltban tudtuk ismét jelentős, kimagasló alkotásokkal bizonyítani. Az elmúlt év kiugró sikere e téren az Amikor a macska jön című film, mely Cannesban nyert díjat, mögé sorakozik A halál neve Engelchen és a Transzport a Paradicsomból című film. Az előbbi Moszkvában, az utóbbi Locarnóban ért el jelentős nemzetközi sikert. A MODERNSÉGNEK ERRE AZ ÜTJARA — a szomszédainkhoz viszonyítva (magyarok, lengyelek) — kétségtelenül meglehetős késéssel léptünk rá. Ebben jelentős szerepet játszott az 1959-es besztercebányai filmkongresszus. Évekre volt szükség, míg ennek egészségtelen légkörét sikerült szétoszlatni. A felfokozott, szenvedélyes viták és kompromisszumos belenyugvások után a társadalmi megújhodás hozta magával, hogy a filmművészet az őt megillető helyre kerülhetett. Az elmúlt évek káros kultúrpolitikai megnyilvánulásait érintve ma már például szinte érthetetlen számunkra, hogyan fordulhatott elő, hogy a Bokszoló és a halál című filmet (illetve forgatókönyvét) sokáig mellőzték, alkotóit pedjg különféle vádakkal illették. (A mellőzött filmekről szólva említésre kívánkozik a Három kívánság című Kádár—Klos film is, mely évekig várt a nyilvánosságra.) A dogmatikus gondolkodás, njely a művészetet — a problémák meglátása helyett — az illusztrálásra akarta kárhoztatni, — ma már visszavonulásra kényszerült. Ahhoz azonban, hogy idáig jussunk, sok egyéni fenntartással, helytelen és káros nézettel kellett megbirkózni. S hogy ez a folyamat mennyire nem volt könnyű, azt a Nap a hálóban című film is példázza. Egyesek gondolkozásának merevségét bizonyította, hogy az ilyen és ehhez hasonló „ártatlan", de témájában problematikus filmet is a méltatlan vádaskodások, belemagyarázások sora ért. Mondani sem kell, hogy ezek a „műértők" azóta már erősen devalválódtak, s pártunk teljes mértékben támogatja és segíti azokat az alkotókat, akik mindennapjaink problémáira — a művészet formanyelvén — keresik a feleletet. Ez a kitérő kissé talán felesleges is. Jogosságát csupán az indokolja, hogy a kiragadott példák erejével érzékeltessük: a dogmatikus gondolkodásmód felszámolása — a filmművészetben — nem volt máról hollehetőségeit túllépve, a mondanivaló mély értelmű, művészi kidomborítása helyett inkább falat emel az alkotás és a néző közé, nehezítve a megértés egyértelműségét. Bár a nézők asszociációs képességére a modern filmnek kétségtelenül apellálnia kell, az érthetőséget illetően mégiscsak követelmény, hogy az alkotás necsak a filmszakértőknek szóljon, hanem a kulturáltabb átlagnéző is tudjon vele mit kezdeni. A filmművészet 1 á tni és láttatni szerepe ezt teljes mértékben aláhúzza. S csakis így érhető el, hogy a modern film — vita-film is legyen. Azaz ne csak elgondolkoztasson — vagy szándékolja ezt — hanem teremtő nyugtalanságot A halál neve Enge:*'hen ké; szereplője: Wanda SPINKA és Antonín Molčik a már említett filmeket. Az Amikor a macska jön, Transzport a Paradicsomból, Nap a hálóban, A halál neve Engelchen és a Portyázás című filmekre a kulturált tudatosság, a mértéktartás és a harsányság mellőzése jellemző. Másszóval úgy ls mondhatnánk, filmművészetünk önmagára eszmélése tudatosodik ezekben az alkotásokban. A világ filmművészetének rohamos fejlődése azonban figyelmeztetést is tartogat. E figyelmeztetés lényege: nincs, nem is lehet előregyártott esztétikával, kizárólagos utakkal számolni. A film öntörvényű művészi alkotás, s így a kitaposott, vagy a járt út helyett Inkább az állandó új-keresés jelentheti a jövő útját. S hogy ez az út nem minden zökkenőtől mentes, arra példa — saját házunk táján — is akad. Indokolt és teljes mértékben helyeselhető, hogy alkotóművészeink fontos feladatnak tekintik, hogy az értelemre apelláljanak. Ennek tanúsága az „Arc az ablakban" című űj szlovák film éppúgy, mint Jaromil Jireš — Aškenázy novellája alapján készült — Sikolya. Kulturáltságot és céltudatosságot jelez mindkét alkotói munka, a stílusjegyek elsődlegessége azonban már eltérő, sőt az Arc az ablakban asszociációs áttételei nem egyszer az érthetőséget is zavarják. ÚJSZERŰ PROBLÉMÁT vet fel a Váltó című film szerzője, Ľudovít Filan. Megelőzve Karvaš Sebhelyét és Mňačko Megkésett riportjait, elsőként kísérli meg a személyi kultusz ével okozta erkölcsi problémák, konfliktusok filmszerű feldolgozását. A problémafelvetés azonban — az igényes művészi kivitelezés maradéktalan érvényesítése nélkül — önmagában kevés. A történet- és kép-tagolás, a múlt és jelen állandó szembesítése nemcsak a cselekményt aprózza fel, hanem a konvencionális ihletésű szerelmi téma banalitását is felfedi. A Sikolyhoz hasonlóan az Uborkahős című film is egy fiatal, tehetséges alkotóművész jelentkezését szignálja. Azonban míg a Sikoly-t a művészi igényesség és a stílusjegyek egysége jellemzi, az Uborkahős esetében a lírizálás igénye — poétikus szándékú filmről lévén szó — inkább szándék maradt. A lírizálás ugyanis megreked a „táncoló" képeknél, szimbólum-áttételeknél, holott „a poézis-igény"-nek a tartalom és a művészi megformálás kölcsönhatásában kellene érvényesülnie. A kiragadott példák sorát talán le ls zárhatnánk, ha nem találnánk szembe magunkat egy olyan tehertétellel, mint a közelmúltban recenzált Angelos-trió. Az újszerű megoldások, kísérletezések, s a vitathatatlanul nemes indíték ellenére azt vagyunk kénytelenek mondani, hogy csupán szándék-filmmel van dolgunk. Eredetileg élet-filmnek indult ez az alkotás, a megvalósulás azonban mögötte maradt a szándéknak. Ennek az eredménye aztán ,hogy az Angleos trió a közvetlenség helyett az erőszakolt tartalmi túlterheltségbe torkollik, és a meggondolkoztatás helyett inkább a kontruáltság érzését kelti. AZ EMLÍTETT FILMEK, de különösen az utóbbi film kapcsán felmerül egy lényeges kérdés: a film érthetőségének kérdése. Meddő szándéknak tűnik ugyanis minden olyan gondolatiságra törekvés, mely az adott mű Eva BOSÁKOVÁ a Valami másról című filmben is lopjon a néző szívébe; más szóval: a problémák — egyéni és társadalmi — megoldására ösztönözzön. * Ha az említett filmeknél a hiányérzet okait kutatjuk, könnyen rájöhetünk arra, a filmművészet holnapi hogyanja, — a kiemelkedő sikerek ellenére — távolról sem olyan egyszerű, mint azt feltételeznénk. Bár a filmművészet maisága sokat vitatott kérdés, kétségtelen, hogy az abszolút őszinteség — valósághűség — mellett tudatosítani kell azt is, hogy a maiság nem jelentheti a formai újítások, technikai megoldások halmazának kizárólagosságát. A filmművészetben — napjainkban — egyetlen szabály érvényesül, éspedig az, hogy tulajdonképpen nnics szabályi Minden téma, mondanivaló — a lehetőségek sokszínű skálájában — sajátos megjelenítési formát követel. Ily módon az adekvát ^ifejezési eszköz megtalálása az alkotóművész rátermettségének bizonyítéka is. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az új konfliktusok .ábrázolása a legkorszerőbb rendezés-technikai eszközök bátor alkalmazását igényli. Itt azonban a téma és az eszközök kölcsönhatásáról van szó, s távolról sem arról, hogy a stoppfelvételek és asszociációs-zuhatagok terheljék a megértést. Márpedig az említett filmek némelyikénél — nem egyszer — éppen az eszközök alkalmazásának öncélúságát tapasztalhatjuk. A FILMMŰVÉSZETTEL KAPCSOLATBAN hangsúlyozni kell azt is, a korszerűség nem utánérzésekből áll, s nagyon nehéz volna ezt receptszerűen felfogni. Világviszonylatban ma már a filmiskolák rengetegével kell szembenéznünk. S ahány iskola, stílusalkotő egyéniség — az általános jegyek mellett — a valóság megközelítésének és filmre teremtésének annyiféle a módszere, képi megoldása, kifejezési lehetősége. Ezeket a lehetőségeket keresni ma már olyan kötelesség, aminélkül a továbbfejlődés szinte elképzelhetetlen. « Az elmúlt év alkotó munkájából persze korai volna végleges következtetéseket levonni. Egy azonban kétségtelen — és ezt a bíztató sikerek ls tanúsítják —, pártunk politikája kedvező feltételeket teremt az alkotómunka számára, s így csak remélni lehet, hogy filmművészetünk tavaszi ébredését újabb és újabb rügyfakadás kíséri majd. A JÖVÖT ILLETŐEN nem érdektelen ehelyütt Tvardovszkijra hivatkozni: a holnap hőse él! Itt van köztünk. Fellelni, ábrázolni, megjeleníteni ezt a hőst, ábrázolni jelenünket, s az épülő jövőt — mindez íróink és filmművészeink feladata, mint ahogy rájuk vár az ls, hogy a hazai szocialista valóságot a világ filmművészetének mai, rendkívül magas színvo nalán fejezzék ki. Olyan alkotásokkal, melyekben a divatosság helyét a nagy, élő és örök, igaz emberi művészet gyakorlata foglalja el. FŰNOD ZOLTÁN A. DjuraCka: Építkezésen (karcolat) ——————— A húszas évek végén, amikor képzőművé_ _ _ - szetünkben utat törnek a modernek: Fulla ANTllN D I R A í. K A és Galanda, de Bazovský és Benka is, a Prán 11 i u M u j u n n u n n gáb£m tanul

Ď képzőművészek sorába tartoP f) ŕ II r e zott Anto

n Ojuračka žilinai születésű aka0 U t V 10 démikus festő és grafikus. Svabinský és _________________ Simon, a Prágai Képzőművészeti Főiskola ~~'

~kiváló tanárainak irányításával ezekben az években DjuraCka a gazdasági válság első éveinek hatása alatt proletártémájú grafikai műveket alkotott. Tanulmányai befejezése után Djuračka élénken részt vett a kulturális élet szervezésében. A harmincas évek elején Fulla, Bazovský, Cemický, Palugyai alkotásai mellett Djuračka művei ls megjelentek a Szlovák Képzőmíftfészek Társaságának kiállításain. E művésznemzedék célja az volt, hogy a legszélesebb néprétegekben népszerűsítse a képzőművészetet Djuračka grafikai alkotásai, fa- és rézmetszetei, lenyomatai ugyancsak nagy szerepet játszottak a tömegek esztétikai nevelésében. Az utóbbi években DjuraCka a grafikának szenteli idejét. Mint szenvedélyes vadász a jövőben a természeti szépségek ábrázolását tervezi. űj köKiyvek * | IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII? Minajev: FÉNY DERÜL A TITOKRA Kémek, diverzánsok, terroristák, aknamunkájáról szól ez a könyv, a kalandregényekre jellemző izgalommal, és feszült légkörrel. A szerző lebilincselően derít fényt a nyugati hírszerző szolgálatnak a Szovjetunió, a népi demokratikus országok s a nemzeti függetlenségüket kivívott, vagy azért harcoló népek ellen folytatott titkos háborújáról. Az imperialista kémszolgálatok tevékenységét megrajzoló könyv kiindulópontja a fiatal szovjet állam ellen fellépő külső és belső ellenforradalmi erők aknamunkájának az ismertetése. Aztán szinte napjainkig követi a világ minden tájára kiterjedő békeellenes összeesküvést. A Fény derül a titokra című dokumentum értékű könyv azonkívül, hogy érdekfeszítően Izgalmas és szórakoztató, nagyon tanulságos is: arra tanít, hogyan kell felismerni a szocialista tábor ellenségeinek ravasz cselfogásait, hogyan kell harcolni az Imperializmus kémhálózata ellen. A kötet számunkra azért is érdekes és tanulságos, mert összeesküvés Csehszlovákia ellen és A magyar események bűnösei címmel külön fejezetben foglalkozik a Csehszlovákia, illetve a Magyarország elleni imperialista kémtevékenységgel. A Szovjetunióban már több kiadásban megjelent kötetet Zalai Edvin fordította. (376 oldal) (17,— Kčs) Molnár Gábor: PÄLMAKUNYHÓ AZ ŐSERDŐBEN Ez a kötet az igen népszerű Világjárók sorozata 33. kiadványaként jelent meg. Tulajdonképpen líraian megírt vadásznapló. A híres brazíliai utazó ebben a kötetében, mely folytatása, illetőleg előzménye a szerző több kiadásban megjelent előző három hasonló témakörű írásának, jaguárok, valamint más ragadozók, mérgeskígyók és óriáskígyók, vízi és erdei dúvadak és sok más, számunkra csak leírásból ismert állatfajta életén kívül a természet gyönyörű képeit eleveníti meg. Életrekel ebben a naplóban mindaz, amit vadász- és gyűjtőútjáról a szerző láttatni akar. A természet kifejező ereje egybefonódik az író szándékával, s ennek tulajdonítható, hogy a naplóból semmi sem hiányzik, ami a tárggyal, témakörrel kapcsolatban lényeges. Bár kötetét a szerző ls naplónak tekinti, a Pálmakunyhó az őserdőben több mint vadásznapló. Elbeszélő kötet is lehetne, mivel egyéni ötvözése átszövi az embernek a természettel folytatott harcát és megpróbáltatásait. Forró égövi történetek elevenednek meg, szövődnek a vadász-gyűjtő élmények sodrában, hogy aztán ismét az ősvadon vadsága, szépsége lépjen előtérbe. Drámák kerülnek az író lencséje elé. Véres és kegyetlen, ma már történelemmé vált cselekedetekkel találkozunk a kötet lapjain. Az izgalom és az Igen sok tárgyi tudáson kívül a humor és a jókedv erénye a könyvnek, amely elejétől végéig átsugárzik rajta és körüllengi még a legborzalmasabb élmények leírását is. A szép kiállítású kötetet igen sok fénykép Illusztrálja. (348 oldal) (31,50 Kčs) Anna Seghers: TRANZIT Anna Segherset mindenekelőtt nagy sikerű regénye révén ismertük meg. Ebben olyan író szólt hozzánk, aki nem riad vissza a társadalmi valóság ábrázolásától, mindig az elnyomottak oldalán áll és harcos világnézete fényével világítja meg az utat, mely a holnaphoz vezet. A szerzőnek általában mindegyik írása más korba és más országokba viszi el az olvasót. Mondanivalója mégis mindig azonos: hősei, az egyszerű emberek, akik az emberi méltóságért, az igazságért, a békéért és a szabadságért küzdenek. Ugyanezek az erények nyilvánulnak meg Tranzit című most megjelent művében is. A Tranzit: átmenő forgalom, átutazó vízum. A kifejezés ezúttal szimbolizál. A tartalom, a könyv meséje azt fejezi ki, amit az üldözöttek és az elnyomottak vívtak a világháborúban életükért, a megmenekülésért. az átmenetért. Seghers ezúttal is a szocialista humanizmus fegyverével ábrázolja, amint a világháborúba került embe-. rek közül sokan egymásra találnak, sokan önmagukra ébrednek, sokan megismerik az emberséget. S amikor elindul a megmenekülést jelentő hajó, a halálraítéltek a reménység felé utaznak... A Gyurkó László fordította kötetet Kondor Lajos kifejező rajzai díszítik. (328 oldal) (13,— Kčs) Karel Csapek: KÍNOS TÖRTÉNETEK Karel Čapeknak, a két világháború közötti cseh polgári irodalom világszerte ismert képviselőjének három, magyarul még meg nem jelent kötetének legjobb írásait tartalmazza a Kínos történetek című gyűjtemény. Capek mint mindig, ezekben az írásaiban is a józan ész nevében, a kisemberért száll síkra. Változatlan erővel hat ebben a gyűjteményben ls az író pompás művészete, éles logikája, tárgyilagos és mégis lírai hevületű stílusa, képzeletének merész szárnyalása. Capek nemcsak író, hanem mint minden igazi művész gondolkodó ls volt. Művészetének értelmét egyetlen célban: az ember szolgálatában látta. Humanista szándéka a bonyolult valóságot mindig több oldalról közelítette meg. Nagyszerűen bizonyítják ezt a most megjelent írásai is. Capekot a Keserű történetek című válogatás is nagy írónak és nagy gondolkodónak mutatja. A kötetet Zádor András fordította magyarra. (344 oldal) (15,50 Kčs) (zsa) tJJ SZÓ 10 * 196

4- február 22.