Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-22 / 53. szám, szombat

í MELANÉZ1AI ÚTIJEGYZETEK J" KÄNAKÄK — a déftenierek vilápának lakói Oj-Guineát és a környező szigetcsoportokat általában Melanéziának nevezik, ami „jekete szigeteket" jelent. Pedig a melanéziaiak nem is feketék. Bőrük színében a világostői a sötétbarnáig minden árnyalatot megtalálunk. A szigetvilág elnevezése csak a Salamon-szigetek lakóira illik: ők valóban feketék, mint a szurok. A Salamon-szigetek és az Oj-Hebridák lakol meg hatalmas termetükkel különböznek a többi törzstől. Érdekes, hogy a melanéziaiak egy nyelven beszélnek, még az ősidőkből megőrizték hagyományaikat, szokásaikat, szertartásaikat. KAGYLÓ ÉS AGYAR A melanéziai szigeteken a kereskedelem legelterjedtebb formája az egyszerű árucsere. Néhány törzsnek azonban sajátos pénzrendszere van. A „pénzt" maga a természet gyártja. Például Üj-Britannia sziget partvidékén egyes törzsek körömnagyságú kagylókat használnak pénz gyanánt. A kagylókat összefűzik, s egy ilyen köteg — „divarra" vagy „tambu" értékét hossza szerint állapítják meg. Ennek a mértékegységnek alapja a mellkas közepétől a kinyújtott kéz kisujjáig terjedő távolság. A törzsfőnökök a gyerekekkel szedetik össze a kagylókat, s a „drága" füzéreket a gazdagok különleges kunyhókban tárolják. Ünnepi alkalmakkor megengedik, hogy a vendégek gyönyörködhessenek a temérdek „kincsben". Sok kanaka törzsfőnök húszezer kagylóköteggel is rendelkezik. Ennyi „pénzen" 30—40 ezer márka (NDK) értékű kókuszdiót vásárolhatnak. Ha egy ilyen „kapitalista" örökösök nélkül hal meg, „kincsén" a törzsbeliek osztozkodnak, hogy örökké áldják nevét. O j-lrországban másfajta pénz van forgalomban: 3—4 mm átmérőjű kagylóhéjak. A „pénzkötegeket" több méter hosszú összesodort pálmalevelek, színes vékony fonatok vagy malacfarok díszítik. Az európaiak azt hiszik, hogy a malacfarkas „pénzért" csak sertéseket vásárolnak, pedig tévednek, mert a malacfarok lényegében talizmán. Santa-Cruz szigetcsoporton „tollpénz" járja, melyet egy sajátos papagájfajta vörös tollából készítenek. Melanézia világában nagy értéke van még a „kutyafog-pénznek" A kutyákat háziállatként tartják és ünnepi alkalmakkor megízlelik húsukat. A legnagyobb „pénzegység", természetesen, a disznó. Értékét súlya és alsó agyarainak formája határozza meg. Oj-Hebridákon például kitördelik a sertések zápfogalt, hogy agyaraik gyorsabban nőhessenek. A gyarmati hivatalok már régen bevezették az európai fizetési eszközöket, bennszülöttnek azonban tilos papírpénzt adni. A kanakáknak szolgálataikért réz- és ércpénzzel, valamint préselt dohánnyal fizetnek. Például teherhordásért egy bennszülött napi két csomag dohányt kap. Ennek ellenére az ősi pénz ma sem megy ki a használatból. A menyasszony szülei „toll- és kagylőpénzzel" fizetik ki a mennyegzőn közreműködő táncosokat. Az Admiralitás-szigeteken például előfordult, hogy egy legény, aki igen sok ezüstpénzt keresett az európaiak ültetvényein, csak azért nem kelhetett egybe választottjával, mert nem volt kagylója. ŐRIZETLEN ÁLLATOK Melanéziában nemcsak a fizetési rendszer, hanem az embereknek a háziállatokhoz való viszonya is furcsa. A bennszülöttek tyúkokat, sertéseket és kutyákat tartanak. A tyúkot csak tolláért becsülik, a húsát sohasem eszik. Kedvelik a törpe tyúkokat, mert még a lábukon is toll nő, amelyet pénz, valamint díszként használnak fel. Az európai tyúkfajták nem honosodtak meg. A tyúkok a fákon alszanak, felügyelet nélkül kaparásznak, az élelmet is maguk szerzik meg. A melanéziaiak a sertésekre sem vigyáznak. Egyedül a Salamon-szigeteken és OjHebridákon terelik be őket éjjelre, reggel és este etetik is a sertéseket. Csak az őrizteti sertéseit, akinek 40 darabnál több állata van, mint Bougenville szigetén Mamokónak, a legendás hírű Kinga vezér unokájának. A szolgálók kagylókat kapnak az állatok őrzéséért. A szabadon futkározó állatok fülét behasítják. Erről a jelről ismerik meg őket tulajdonosaik. CÁPA A HALÓBAN Melanézia szigetein ügyes tengerészek és halászok élnek. A bennszülöttek mérges növényekkel elkábítják a halat, így könnyen kifoghatják. Sütés közben elpárolog a méreg. A félelmetes tengeri ragadozókat, a cápákat hálóba fogják. A kanakák ezt veszélytelen játéknak tartják. A cápán kívül fákon élő medvékre, repülőkutyákra vadásznak. A madarakat csak élénk színű tollazatúkért kedvelik; ágakra kent ragadós anyaggal (léppel) ejtik őket fogságba. SZIGORÚ ERKÖLCSÖK A melanéziaiak társadalmi életét szigorú szabályok korlátozzák. Az illemszabályok tiltják a gyengéd érzelmek kifejezését. Férfi és nő még csak kézen sem foghatja egymást, mert a falu népe mindjárt megszólja őket. A házastársak nem csókolhatják meg egymást, sőt még szerelmes pillantást sem válthatnak, íme, egy jellegzetes eset. Egy alkalommal bennszülött házaspárral gyalogoltam. A nő megbotlott és lesántult. Szóltam a férjének, fogja őt karon. Mindketten elpirultak és elfordították tekintetüket: hogyan juthatott eszébe ennek a fehér embernek ilyen illetlenség! Azt hinné az ember, hogy a kanaka házastársak között nincs kölcsönös vonzalom. Nem így van. Náluk nagyon ritka a családi viszály, a féltékenység, a botrány. A melanéziaiak legalább annyira szerelmi házasságot kötnek, mint az európaiak. HANSDAMM ÚTIJEGYZETEK A KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBÓL B

angui életének gócpontja a Kóztirsaság-tér. Erre tekintenek a nagy áruházak, a tekintélyes kolonialista bankházak, az utazási irodák és a drága éttermek kirakatai. Itt robog nak végig a legújabb tengeren túli gépkocsik, itt rendezik a ka tonai díszszemléket és felvonulá sokat. Egy váras két arca A város európai része egészen eltűnik a hatalmas mangó-, akácés pálmafák dús koronáinak árnyékában. Az üzletajtókon táblák hirdetik a nap újdonságait: „Párizsból repülőgépen érkezett friss gomba, pisztráng, strassbourgi virsli. Friss dél-afrikai languszta, szőlő és füge. Friss portugál szardínia és rózsaszínű ollótlan rák" A tér közelében háromemeletes villa, rajta csillagos zászlót lenget a szél. Itt székel az amerikai nagykövetség. Érdekes, hogy amikor a közelben megnyílt az amerikai kulturális központ, a szomszéd üzletek tulajdonosai — szomorú nemzetközi tapasztalatokból tanulva — különféle társaságoknál biztosították kirakataikat. A Palace szálló körül afrikai kereskedők ütöttek sátort, afrikai népművészeti tárgyakat kínálnak. Vannak itt vörös akazsu fából, elefántcsontból, ezüstből, krokodilus és tigriskígyó bőréből készUIt műremekek. Vitorlák fehérlenek az Ubangin. A folyópart európai részében fényűző társadalmi berendezések állnak a látogatók szolgá latára. Az európai és az afrikai negyedek érintkezési vonala a Barthélémy Boganda square. A kormányzó párt alapítójáról nevezték el, aki öt évvel ezelőtt gyanús és máig sem tisztázott körülmények között repülőszerencsétlenség áldozata lett. A városatyák az avatóünnepségen hangoztatták, hogy ez a park jelképes híd lesz az európai és az afrikai negyedek között. Ám minél meszebb megyünk a folyótól a Barthélémy Boganda úton, annál szembetűnőbb a két városrész közti szakadék. Az afrikai negyedekben nincs vízvezeték, villanyáram, csatornahálózat. Vasból és ládából összetákolt kunyhókban laknak a bennszülöttek, zsúfoltan, szennyben ... Hamis legenda Banguiból „gyémántút" vezet Felső Sanga vidékére, valóságos arany- és gyémántbirodalomba Az országút két oldalán járhatatlan liánerdők. Az út mentén felfeltünnek a mbaka törzs apró falvai. Felső Sanga gazdag vidék, a Közép-afrikai Köztársaságot mégis „Afrika hamupipőkéjének' tartják. A francia gyarmatosítók szándékosan támogatják azt a UBANGI FÉNYE ÉS ÁRNYAI fő célul és jelszava: „Eleiem, lakás, ruha, gyógykezelés, művelődés". A párt vezetősége szoro san együttműködik a volt anyaországgal. A kormány legköze lebbi célja a nyomor felszámolása. Űj idők Goriot apói Nemrégen hirdetés jelent meg egy helyi lapban, melyet francia vállalkozó ad ki. „Banguiban. a francia támaszponton 500 új paA* IfciA. GYAPOTVASÄR A FALVAKBAN hamis állítást ,hogé Ubangi-Sari (az ország régi neve) istentől és emberektől elhagyatott vidék. A múlt századbeli francia térképek fehér folttal jelezték: „Vízilovakkal zsúfolt hatalmas Iápten ger". Nevetséges állítás, mert az országnak óriási lehetőségei vannak például a mezőgazdaság fejlesztésére. A földeknek azonban csak egy százalékát művelik meg. Aranyon és gyémánton kí vül ólmot, rezet, nikkelt, krómot, uránt, mangánt és kobaltot is találtak. Az „afrikai hamupipőke" hamis legendája csak arra volt jó, hogy vele palástolják a gyarmati politika csődjét. Hivatalos adatok szerint a volt francia gyarmatok közül itt van a legalacsonyabb életszínvonal. Egy paraszt évi jövedelme nem haladja meg az ötezer helyi frankot, aminek a gyakorlatban anynyi az értéke, hogy valaki két hétig élhet belőle egy barmadrngú szállodában. A lakosság 85 százaléka a gyapotból, a kávéból és a földimogyoróból él. Az ország ipara kezdetleges. Kórok, Járványok pusztítanak, több mint százezer gyermek nem járhat iskolába. A nemzetgyűlésben 50 mandá tummal rendelkező MESTN párt (Fekete-Afrika Szociális Fejlődésének Mozgalma/ a gazdasági problémák megoldását tűzte ki rafasisakot árvereznek el." A parafasisak nemrégen még a gyarmattartók jellegzetes viseletéhez tartozott, időközben azonban kiment a divatból. Már csak a misszionáriusok ragaszkodnak hozzá. Az ország területét behálózó missziók bonyolult tőkés vállalatokká fejlődtek. Az egy ház mindenképpen meg akarja nyerni az ifjúságot, s nemcsak a bibliát tukmálják rá, hanem sportpályáival, varrótanfolyamaival és táncestélyeivel is csábítgatja a fiatalokat. Banguiban De Graine francia tőkést az ország leggazdagabb emberét az új idők „Goriot apó"-jának nevezik. Több társaság részvényeit ellenőrzi. Az 1 millió 200 ezer lakosú országban mintegy hatezer európai, elsősorban francia uralja a gazdasági életet. Nagyon sokan a volt gyarmati hadseregben szolgáltak és úgy telepedtek le. Ezért nem meglepő, hogy a kormány intézkedéseit ellenséges szemmel nézik, még akkor is, ha ezek nem veszélyeztetik a neokolonialisták hatalmának alapjait. Dávid Dacko köztársasági és kormányelnök nemrégen kifakadt: „A régi gyarmati rendszer képviselői semmit sem értettek meg és lábbal tapossák függetlenségünket." RÓBERT SZEMJONOVICS SZEREBRENNYIKOV RIPORT AZ EAK-BÓL A Nílus itt lép ki a hegyek közül, a hatalmas folyam innen hömpölyög a sivatagot átszelő kettős zöld szalag között a delta, a tenger felé. Elet Egyiptomban csak ott van, ahol a Nílus vize megtermékenyíti földjét. — Kevés a búzatermő föld, sok az éhes száj — az ország lakossága gyorsan növekszik, de a megművelhető terület nem változik. Ez drámai helyzetet teremt. Ezen a nemzeti problémán segít, ezen a helyzeten is változtat. Hogyan? Egy fiatal 22 esztendős arab mérnök, Fathy Khalil beszél arról az építkezésről, amely megváltoztatja Egyiptom évezredes arculatát. Asszuánban már vaji egy gát, már működik egy erőmű, de mindkettő eltörpül a most épülőkhöz képest. A gáton út vezet, szinte szédülök, amikor korlátja mellől letekintek a mélyben porzó vízre, belefájdul káprázó szemem, amint a gát túlsó oldalán felduzzasztott víz csillogó tükrére tekintek. Fathy Khalil nem hiába mérnök, ami számomra látvány neki adat, erő, energia. „A régi erőmű az öt- és félmilliárd köbméteres víztömeg bői 9 turbinájára zúduló vízzel évente kétmilliárd kWó áramot termel. A gát két oldalán a víz szintkülönbsége nyáron 9, télen 33 méter. Az árammal az asszuáni gyárakat, de főképpen a nagy gát munkála tait tápláljuk." A nagy gát, ahogyan Fathy Khalil mondja a Sad El Aali nemcsak Egyiptom, hanem egész Afrika egyik legnagyobb építkezése. A fiatal EGYIPTOMI EMBEREK Az asszuáni mérnök mérnökkel együtt látogatom meg a gigászi műhelyt — azt hiszem itt nem lehet elég nagy és elég színes jelzőt használni, ha le akarom írni, amit látok. Éjjel-nappal folyik a munka. Az asszuáni vörös gránit-sziklák nappal a hőségtől remegő levegőben, éjszaka a fényszórók tüzében szinte izzanak: 28 000 munkás, a magasból nyüzsgő hangyaseregnek tűnő sokasága vájja a sziklát, mélyíti a Nílus új medrét, vezeti a gépek munkáját, építi a homokhegyet. A mérnök ismét adatokat, lenyűgöző számokat mond: „A munkagödröt biztosító ideiglenes homokgátba, amelyet a Nílus azután majd elsodor, eddig 500 millió köbméter homokot iszapoltunk be. Hat alagutat vájtunk egy 70 méter magas sziklafalba: Mindegyikének átmérője 15, hoszsza 220 méter. Ezeken át zú dul majd a Nílus vize a 12 hatalmas turbinára. Az alagutakból eddig 9 millió köbméter gránitot robbantottunk ki". A teherautók szüntelenül hordják az alagutakból a sziklát, amely csúszdákon zúdul le azután azon kiürítő uszályokba, ahonnan a folyam medrébe kerül. Fathy Khalil szinte megnő, amint lendülő karja felrajzolja a Nílus fölé az épülő gátat, a Sad El Aali jövendő óriását: Itt húzódik majd a gát 111 méter magas, 3 és félkilométer hosszú teste. Alapjánál ezer méter széles lesz, tetején 32 méter széles út vezet majd a túlsó partra 40 millió köbméter sziklát építünk be a nagy gátba, 17-szerte többet, mint amennyit Khe opsz fáraó rakatott Egyiptom legnagyobb piramisába. A piramis, a fáraó roppant sírboltja iszonyatos remekmű. Az asszúáni gát nem a halál emlékműve, hanem az életé. Nem a Gizehi gúla, hanem ez a gát győzi le valóban a sivatagot. A mérnök a jövő számait is elsorolja: A gát mögött 500 km hosszú, 10—20 km széles mesterséges tenger jön majd létre, a Nílusnak nyolc esztendőre lesz szüksé ge, hogy felöltse ezt a hatalmas víztárolót, amelynek vizével 2 millió feddan földet lehet öntözni, termővé alaki tani. Egy feddan 0,42 hektár — ez annyit jelent, hogy az ország megművelhető terüle te mintegy 30 százalékkal nö vekszik. 2 millió feddan eddig siva tagos területen a Nílus vize éiszapja nyomán gyümölcsfái teremnek majd, búza-, rizs kalászt ringat a núbiai szél. Délibáb a sivatag felett? Nen délibáb. A számítások ponto sak: „A sivatagtól elhódított öntözött földeken a gabona val együtt 400 000 parasztcsalád is gyökeret ver. 2 millió nincstelen fellah juthat föld höz". Es talán ennél is fontosabb a Sad El Aali árama. Fathy Khalil elektromérnök Kairóban szerezte oklevelét, Azért jött ide Asszúánba, mert szakmájában itt fejlődhet leg inkább — ez a jövő. Az erőmű csarnoka olyan, mint a technika modern temploma. Csendje, tágassága szinte áhítatot kelt, csak a vezérlő-táblákon villogó, lila, piros, fehér fények jelzik, hogy itt munka folyik. Talpunk alatt a mélyben zümmögve roppant erő működik. „De az igazi óriás a nagy gát erőműve lesz — mondja a mérnök. — Az új erőmű megkétszerezi majd Egyiptom jelenlegi teljes energiatermelését, jelenleg 4 milliárd kWó-t termelünk évente. 1972-re egyedül a Sad del Aali 10 milliárd kWó-t termel majd. Ez lehetővé teszi az iparosítás meggyorsítását, Egyiptom igazi gazdasági fejlődését. ^äpšeší; Asszuán megkettőzi Egyiptom teljes nemzeti jövedelmét. A gát és a vízi erőmű építési költségei alig két esztendő alatt megtérülnek. Az ország közvéleménye érthető módon szívügyének tekinti ezt a gigászi vállalkozást és érthető módon szívébe fogadta azokat, akik segítenek ebben a munkában Egyiptomnak, akik lehetővé teszik, hogy Asszuán megépüljön; a szovjet embereket. Mérnök barátom nem beszél oroszul, de néhány szót megtanult szovjet kollegáitól. Azt mindenképpen tudja — az asszuáni arab munkásokkal együtt —, hogyan kell oroszul azt mondani, hogy „testvér" és „barát". — Szovjet barátaink hitelekkel, szakemberekkel, gépekkel, építőanyaggal siettek segítségünkre — mondja Fathy Khalil. — 3000 különféle szovjet munkagép dolgozik Asszuánban, köztük 100 földgyalu, 80 toronydaru, ugyanannyi óriás ekszkavátor. Az alagutakban 250 szovjet sziklafúró gép dolgozik, a Níluson 12 önkiürítő uszály és tucatnyi vontatóhajó. A szállítógépek naponta 80 000 tonna anyagot mozgatnak meg az építkezésen. Négy esztendő alattt 150 000 tonna gép és építőanyag érkezett Asszuán ba a Szovjetunióból. Amikor Egyiptom tervbe vette az asszuáni gát építését, úgy tudom, először az ame rikaiakhoz fordult segítségért Ök azonban nem akarták támogatni az imperializmussal szembeforduló fiatal Egyiptomot". Nem segíteni akartak minket, hanem kézben tartani — mondja Fathy Khalil. — Ezután fordultunk az oroszok hoz. Bennük nem csalódtunk. Tiszta szívvel segítenek és nem kérik érte cserébe függetlenségünket". Asszuán nemcsak vizet, nemcsak áramot ad majd Egyiptomnak. A nagy gát pél da is: a népek barátságának, a szolidaritásnak ís szimbóluma. Es ez — a víz és az energia áldása mellé — új erőt ts ad a Nílus népének. RUDNYÁNSZKY ISTVÁN yr-V ň zmiiKi. ' * mm ITT ÉPÜL AZ ASSZUÁNI DUZZASZTÓGÁT W4. febrsfe U ÄŽ fö SBfi I