Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-22 / 53. szám, szombat

Egy riport folytatása Hová lett a híres traktoros? A Szlovák Tudományos Akadémia 1964. január elsején különinté­zetet létesített a szocialista országok történetének kutatására. Tekin­tettel a jelenlegi nemzetközi eseményekre az femlített Intézet tevé­kenysége kétségkívül Indokolt. A háború utáni törénelmi folyamatra világszerte jellemző a nemzetközi kapcsolatok Intenzív fejlődése, amelyek nyilvánvalóan, az egymással közös gazdasági, politikai s védelmi érdekek kapcsán csoportokba tömörült országok egyesülé­sét segítik. A szomszéd népek meqismerése A SZLOVÁK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÚJ INTÉZETÉNEK JELENTŐS FELADATA E 1 GY ÉVTIZEDDEL ezelőtt nem J-J akadt valamire való újság, amelyben az olvasó ne találkozott volna Ferdics József nevével. Jóma­gam is írtam róla. Álljunk meg azon­ban egy pillanatra ennél a mondat­nál: csakugyan róla írtam? Akármi­lyen furcsán ls hangzik a kérdésre tagadóan kell válaszolnom. Nem ró­la írtam. Az előbbi fogalmazás rossz. Nem Ferdics Józsefről, hanem a mun­kájáról, helyesbítek, szorgalmas mun­kájának eredményeit öntöttem mon­datokba. A felszántott hektárak szá­ma mögött valamilyen oknál fogva — ma már ezt nehéz volna megálla­pítani —, szem elől tévesztettem őt magát: az embert. A „riport" tehát el­készült, csupán a legfontosabb, a hús­ból, vérből gyúrt ember hiányzott be­lőle. Vajon van annak valami értel­me, hogy most mindezt elmondom? Igen van, mert az „önbírálat" során jött a gondolat, miért ne törleszthet­ném részben most a múltbeli adóssá­gomat? Miért ne írhatnám meg a tíz esztendő előtti riport folytatását? A gondolat rövidesen tetté érlelő­dött. A szót azonban fekve is könnyű ki­mondani. Ahhoz, hogy a riport folyta­tásából valami legyen, először is Ferdics Józsefet kellett megkeresnem. Talán a csallóközcsütörtöki traktor­állomáson? Az idősebbek még emlé­keznek rá. Hogyne emlékeznének. Közöttük küzdötte fel magát azzá, akt több mint tíz esztendővel ezelőtt volt. Innen indult el Prágába, hogy a köztársasági elnök mellére tűzhes­se a kitüntetést. Valamenayien izga­tottan várták haza. Tőle magától akarták hallani, hogy is volt a Vár­ban. Ferdics József a nagy útról, az or­szág szívéből mint munkaérdemren­des traktoros tért haza. Együtt örül­tek valamennyien. A traktorosok kö­zül sokan csak most eszméltek rá: mégiscsak más világ ez. Nem a hek­tárok száma, hanem a munkája sze­rint mérik az embert. Ezekben a napokban született meg az a riportocska ls, amelyről az előbbiekben már szóltam. Akkor a sze­relőcsarnok előtt beszélgettünk. Ma azonban hiába kerestem ott. Hová lett hát Ferdics József? Somorjában egy alkalommal seprű után érdeklődtem. Valamilyen oknál fogva akkoriban igen keresett cikk volt a seprű. Ismerősöm persze a leg­jobb akarata ellenére sem tudott „ki­szolgálni", adott azonban egy jó ta­nácsot: — UgorI át Nagypakára. Ferdics bácsinál talán a számodra is akad még egy. — Csak nem a híres traktorosnál? — kockáztatom meg a kérdést. — Persze, hogy nála, Ferdics Jó­zsi bácsinál. Nagypakán már könnyebb volt az eligazodás. Hajlotthátú, kosarat cipe­lő anyókának tettem fel a tréfás kér­dést: — Mondja csak nagyanyám, él még Ferdics bácsi. — A Józsi ? — A híres traktoros. — Az, az! Persze, hogy él, csak a lábát nem bírja. Az állomás jelé men­jenek. Vaskerítés van a házuk előtt... Jó volt az útbaigazítás. Az első for­duló után máris célhoz értünk. Szép új ház előtt állt őrséget a vaskerí­tés. Itt lakik tehát! Vajon ráismerek-e még? Próbáltam magam elé idézni. Hiábal ELFELEJTETT NEVEK? Ferdics József Kicsit izgatottan —ami egyébként nem szokásom — kerültem belül a kerítésen. A tágas udvaron egy lelket sem láttam. Még kutya sem vakkan­tott a küszöb előtt. A tágas, tiszta konyhában szorí­tottunk kezet. És a felismerés szik­rája mindkettőnk emlékezetében lo­bot vetett. A bajusz, a huszárosán ki­pödört bajusz, és az az átható szür­ke szem, még mindig a régi. Járása azonban kicsit furcsának tűnt, örege­sen nehézkesnek. Egyáltalán nem emlékeztet arra a délcegjárású em­berre, akivel annak idején a traktor­állomás udvarán találkoztam. Mégis igaz volna, hogy az egymást kergető esztendők az aranynak is fényét ve­szik? Megöregedett! Korához képest (öt­vennégy éves) nagyon is elneheze­dett a járása, tekintetéből is hiány­zik a hajdani játékos pajkosság. Szava sem a régi, szemrehányás féle csendül ki "belőle amikor'megszólal: — Rólam már aligha írhatsz vala­mi sokat. Megnyomorodtam! Az orvo­sok szerint százszázalékos rokkant va­gyok. Magam szerint meg olyan, aki csak terhére van az embereknek. Közben hellyel kínál. S amikor új­ból megszólal, hangjában már nyoma sincs az előbbi keserűségnek. — No, azért csak tedd le magad. Ahogyan azt mondta, már újból a régi Ferdics Józsefre emlékeztetett. — Jó, hogy eljöttél. Kétfelé simította vastag bajuszát, majd valahova a konyha sarkába né­zett. — Persze valamikor..« Nagyot nyelt. Ez az utóbbi félmondata volt a híd, amely hirtelenében a múltat össze­kötötte a jelennel. És amikor átha­ladunk ezen a képzeletbeli hídon, kesernyés mosollyal az ajka körül, így toldja a szót: — Akkor még ember voltam ... Hírneves traktoros. Olyan, akit a munka emelt az átlagemberek fölé. A hajdani cselédgyerek országos hí­rű traktorossá vált. írtak róla az új­ságok. A köztársasági elnök saját ke­zűleg tűzte mellére a kitüntetést. A május elsejei felvonulásokon a dísz­emelvényen foglalt helyet. A kitüntetés után még hat eszten­deig dolgozott a traktorállomáson. Új­ból rossz a fogalmazás, mert nem­csak dolgozott, hanem embereket nevelt: fiatal traktorosokat, hogyha egyszer kidől a sorból, legyenek, akik helyette is nyeregbe szállnak. Tizen­két traktoros emlegeti, hogy Ferdics József tanítványa volt. Ezek a fiúk még ma is járják a szövetkezet hatá­rát, de őt, a tanító mesterüket az orvos leparancsolta kedves vaspari­pájáról. Vajon tudta-e az az orvos, aki betegeket gyógyít, hogy „recept­jével" akaratlanul is olyan sebet üt, amilyen csak igen lassan gyógyul? A történtek után a falujában — Pákán vállalt munkát. Csoportvezető volt négy esztendeig a szövetkezet­ben. De tovább már nem bírta. A má­sodik csapás akkor érte, amikor az ő munkájáért mások kapták az elis­merést. Ám ne hánytorgassuk azt, ami már elmúlt. Ferdics József sem akarja. Elég az hozzá, hogy négy esztendő után otthagyta a szövetkezetet... Igy került a munkaérdemrendes traktoros Bratislavába. Fűtő lett az egyik fő­iskolai internátusban. Utazás közben érte a baleset, egy vigyázatlan lépés következtében meg­rokkant a lábára. — ... s ma már csak rokkant va­gyok. Seprőt kötögetek, hogy valami­vel több jusson a családnak. Kissé reszkető kézzel cigarettát so­dor. Miközben rágyújt, egyik szemét összehunyorítja. Bizalmasan a térdem­re teszi a kezét, s egyenesen a sze­mem közé néz: — Ugye, most azt gondolod: Pa­naszkodik ez a Ferdics, pedig min­dene megvan? Ne hidd, hogy a szép­ház, a tágas szoba minden! A mun­kát semmi sem helyettesíti. A mun­ka maga az élet! Mélyen tüdőre szívja a füstöt. — Ha traktort látok... Már meg­próbáltam. Hiába... a lábam. Azt mondhatná valaki: nem dolgoztam még eleget? Amíg bírtam, dolgoztam. Az asszony sokszor utánam hozta a reggelit, az ebédet, de még a vacso­rát is. Nem néztem soha az órát, a barázda volt a mérvadó. Jól megfizet­ték a munkámat, építkeztem, beren­dezkedtem ... Hiába. Ma már csak az vígasztal, hogy gyerekeim sem hoz­nak szégyent apjukra. Tekintetében hirtelen valami külö­nös fény csillan. — Vilmos fiam annak idején ver­senyt dolgozott velem. Ketten egy lánctalpast „kisajátítottunk! Egymást váltottuk a gépen. Nem azért mon­dom, hogy apja vagyok, de a gyerek állta a sarat... Aztán elkerült Cseh­országba. Megnősült. Ott sem hagyta cserben a traktort... Hónapokkal ezelőtt azonban Fer­dics Józseféknek levelt hozott a pos­ta. Vilmostól Jött. Tudatja benne a családjával, hogy megelégelte ide­genben. Szeretne családjával együtt hazatérni szűkebb hazájába. 7GYOMBAN ment ís a válaszle­vél: Csak gyertek, a nagy la­kásban számotokra is lesz hely, meg aztán a pakai szövetkezetben is szí­vesen látják a valamire való trakto­rost. Ferdics Vilmos haza Jön. Édesapja pedig titkon bízik abban, hogy a Fer­dics név újból híres lesz majd a kör­nyéken, talán az egész országban ls. Az apa bízik a fiában, tanítványában. SZARKA ISTVÁN A különböző tömbök, szerződések és társulások alapján létrejött rend­szerek sorában különös helyet foglal el a szocialista országok rendszere, amely a közös ideológián, a kölcsönös támogatás és a kölcsönös együttmű­ködés elvén alapszik. A szocialista tábor létrejötte óta el­telt időben az e táborhoz tartozó or­szágok közötti kapcsolatokra a több szakaszos fokozatos fejlődés jellem­ző. A legutóbbi években a hagyomá­nyos és szokásos nemzetközi kapcso­latokon kívül a tartalmilag s forma­ilag is egészen új, s ezért minőségi­leg tökéletesebb kapcsolatok létre­jöttének vagyunk tanúi. Ezek az új kapcsolatok fokozatosan tért hódítanak az adott országok gaz­dasági életében. Egyidejűleg rájuk összpontosul a társadalom tudatos fi­gyelme, az említett folyamattal szer­vesen összefüggő történelemtudo­mány is. A szlovák történelemtudomány — amely eddig többnyire csak a honis­mereti kutató munkára összpontosult. — természetesen nem követhette tel­jes figyelemmel a szocialista rendszer országainak fejlődését. Míg a közel­múltban indokolt volt történelemtudo­mányunk Ilyen Irányzata, ma már semmiképpen sem elegendő. A szo­cialista országok közötti kapcsolatok jelenlegi új fejlődési fokán múlhatat­lanul szükséges egyrészt az egész szo­cialista rendszer, másrészt az egyes országok történelmi fejlődésének is­merete és figyelemmel követése. Csu­pán törvényszerűségeik és sajátos­ságaik tökéletes ismerete alapján le­hetséges az említett kapcsolatok sza­bályozása és hatékonyságának növe­lése. Az európai szocialista országok, kü­lönösen Ukrajna és Magyarország tör­ténelmi fejlődését megvilágító kom­plex kutatómunka tehát az új intézet egyik elsőtíen4ű feladata. Hazánk felszabadulása óta első íz­ben adódik lehetőségünk a Magyar Népköztársaság történetének rendsze­res és egybehangolt elemzésére. In­tézetünk küldetése s a reánk háruló feladatok jellege eleve meghatároz­za a magyar történelemmel kapcso­latos tevékenységünket. Intézetünk­nek tájékoztatni kell a szocialista or­szágokban végbement változásokról, a folyamatok bel- és külföldi feltéte­leiről, a szocialista fejlődés objektív törvényszerűségeiről stb. összehason­lítások alapján az egész társadalmi rendszer fejlődésére jellemző és ezért általánosítható következtetésekre kell jutnunk. Egyidejűleg fel kell tárnunk a szocializmus építésében értékesít­hető tapasztalatok forrásait is. Ami a magyar történelmet Illeti, e szemlélet alapján fogtunk hozzá a munkához. Első tárgykörünk magába foglalja a Magyar Népköztársaság ke­letkezésével s megszilárdításával ösz­szefüggő kérdések részletes magya­rázatát. Munkánk első szakaszában a második világháború után Magyar­országon, illetve a Magyar Népköz­társaságnak 1949-ben történt kikiál­tását követő időben létrejött belpo­litikai helyzetet és további alakulását kell elemeznünk. Ezenkívül a magyar népnek a szocialista időszak előtti fejlődését is, éspedig különös tekin­tettel a Dél- és Délkelet-Szlovákiában a második világháború idején, vagyis a Horthy-Magyarországlioz csatolás utáni években é területen élő magyar kisebbség sorsára és fejlődésére. Az intézet távlati feladata — mely­nek megoldását azonban csupán sa­ját erőivel nem biztosíthatja — a Magyar Népköztársaság történelmé­nek komplex elemzése. Ez azonban múlhatatlanul megköveteli a szoros együttműködést más tudományos in­tézetekkel és intézetünkön kívüli dol­gozókkal is. A Szocialista Országok' Történelmi Intézetében ezért később olyan központnak kell létesülnie, amely tudományos alapon kellő össz­hangba hozhatja a magyar történelem tanulmányozását s a vele összefüggő kutatómunkát. Csakis ez biztosíthatja a szükséges tevékenység kibontako­zásét és eredményességét. Az Intézet tudományos kutatómun­kájának. .eredményeit különböző, ta­nulmányok gyűjteményeiben egyelőre csak egyszer évente teszi közzé. Ma­gától értetődő, hogy ezenkívül meg­jelenteti a magyar történelemre vo­natkozó egyéb munkákat ls, amelyek" minden bizonnyal felkeltik magyar polgártársaink érdeklődését. EVA RECKOVÁ, A Szlovák Tudományos Akadémia Szocialista Országok Történeti Intézetének dolgozója 2,5 millió ápolónővér Az Egészségügyi Vi­lágszervezet adatai sze­rint a világon két és félmillió ápolónővér dolgozik. Európában — Szovjetunió kivételével 780 000, Észak- és Dél­Amerikában háromne­gyed millió és a Szov­jetunió ázsiai területé­nek kivételével Afriká­ban, Ausztráliában és Óceániában. Ezek a számok azt bi­zonyítják, hogy az egyes területeken az egészségügyi nővérek száma aránytalanul oszlik meg. Ez az arány­talanság még jobban szembeötlő, ha figye­lembe vesszük terüle­tenként hány lakosra - jut egy nővér. Európá­ban 1195 lakosra 335, Észak- és Dél-Ameriká­ban 6026 lakósra 229, Afrikában 12 445 lakos­ra 790, Ázsiában "8267 lakosra. 423. Az adatok szerint Európában a legkedvezőbb, Afriká­ban pedig legkedvezőt­lenebb a helyzet. Pedig nem egy afrikai ország­ban a nővérek egész­ségügyi szolgálatot ls teljesítenek. Kérem a következőt! Állatkórház Ričanyban A MŰTŐBEN javában folynak a szokásos előkészületek. Bemosakodnak, próbál­gatják a fertőtlenített injekcióstűket, fecskendőket. A tisztaságtól ragyogó üvegszek­rényekből sorban kerülnek elő a gumikesztyűk a műszerek. A terem reflektorfényben úszik, amikor az „áldozat" megjelenik az ajtóban. Téved, aki azt hiszi, hogy hordágyon hozzák. A saját lá­bán, mégsem állítható, hogy jószántából jönne. Megtagadja az engedelmességet. Mit sem hasz­nál a szép szó, a rábeszélés, noszogatás. Az ápolók csak nagynehezen győzik le az ellenál­lást. Mi baja az időközben megkötözött tehénnek? — Szöget vagy drótot nyelt — véli dr. Yvona Lambertová, az állatkorház csinos fiatal sebé­sze _ Ha gyomrából időben eltávolítjuk az emészthetetlen tárgyat, elkerüljük a kényszer­vágást. Az érzéstelenítést követő fertőtlenítés és né­hány percnyi szünet után a leborotvált helyen engedelmesen forog a kés az orvosnő kezében. Az állat sorsába beletörődve engedelmesen tűri a nyisSzentéseket. A mintegy félméteres vágás utat nyit a bendőbe. A keresett^ meg nem emészthető tárgy eltávolítása, a sebhely bevar­rása ezután már csak néhány percet vesz igénybe. — Kérem a következőt! — hangzik a műtő­ből, miközben az operált tehén helyébe újabb páciens kerül. Tüzes, prüszkölő paripa. Verseny­ló a javából. Látszik, hogy szenved. Bélcsava­rodása ván a szegény párának. — Hamarosan meg kell gyógyulnia, hogy a tavaszi versenyeken részt vehessen — vilá­gosít fel az orvosnő. Gyorsan, ügyesen dolgozik. Mintha mindig ezt a munkát végezte volna. Pedig mindössze huszonnyolc éves, és az állatkórházba csak három éve került. Korábban a szérumkutató intézetben a kísérleti állatokon végzett műté­teket. A majmok vesemirigyeiből állítoták elő a gyermekparalizis elleni oltóanyagot. Meglehetősen egyhangú munka volt, ez itt azonban eléggé változatos. Három-négy operá­ciót is elvégez délelőttönként. Persze kívüle több sebész, néhány belgyógyász, sőt szülész­dolgozik a kórházban. A leggyakoribb esetek közé az emésztőszer­vek megbetegedése, a vakbélgyulladás, a láb­törés, a helytelen fejés folytán bekövetkezett tőgygyulladás, az elővigyázatlanságból ejtett vasvillaszúrások és az Ízület! gyulladás tarto­zik. A régente annyira rettegett száj- és kö­römfájás ma már nem probléma. A kitűnő oltóanyagokkal könnyűszerrel megelőzhető. Megfelelő személyzet híján a fejés problémáját a szomszédos medvézi szövetkezet dolgozói segítségével oldották meg. Az EFSZ fejőnői a beteg tehenek tejével táplálják a malacokat. — Ami az embernek ártalmas lehet, attól az állatok szépen fejlődnek — állapítja meg Avona elvtársnő. — A szövetkezetiek a tej ellenérté­keképpen egészséges tejet adnak a piacra. — Sajnos, csak ötvenöt állat szá­mára van férőhelyünk, pedig négy­szer ennyire lenne szükség, hogy a fokozódó igényeket kielégíthessük. — Különösen akkor kínos a hely­szűke, ha a háziállatokon kívül más páciensek is jelentkeznek. A múltko­riban például egy vadállatot láttunk hat hétig vendégül. A puma cirkuszi mutatványszáma közben bordatörést szenvedett. Csontjait „összeszegecsel­ték", majd a kapcsokat forradás után további műtét útján távolították el. Változatos az állatorvosok munká­ja Ričanyban. Figyelmük a kisebb há­ziállatokra, kutyákra, macskákra, nyulakra, sőt még a szárnyasokra is kiterjed. Munkában náluk nincs hiány, sokszor azt sem tudják, mihez kezd­jenek. Azért a jóból is megárt a sok. Ügy vélik, jóval kevesebb dolguk volna, ha a mezőgazdasági dolgozók nagyobb gondot fordítanának, többet törődnének rájuk bízott védenceikkel. KARDOS MARTA A beteg állat sikeres gyógykezelése megkí­vánja, hogy éjjel nappal kéznél legyen. Ezt a célt szolgálja a szomszédos épületben elhe­lyezett „kórház", mely semmiben sem külön­bözik a tisztán tartott istállótól. Az állatokat itt készítik elő a műtétre. De az operáció utáni sokszor tíz-tizenöt napi kezelés, megfigyelés is szükségessé teszi a négylábúak jelenlétét. MŰTÉT KÖZBEN.,, 1964, február 21. * (Jj SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents