Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-20 / 51. szám, csütörtök

Mit főz a szeszgyár? Az egész világon komoly probléma a takarmányburgonya tárolása. Az eddig alkalmazott vermes, prizmás módszerrel évente tönkremegy a tárolt készlet 15—25 százaléka. Ez ellen nem ls lehet hathatósan védekezni, mert a burgoflyagumókban Igen sok a nedv, ezért nagyon nehéz ideális körülmények között, ideális hőmérsékleten tartani a burgonyát, hogy romlásnak ne induljon. A kérdés orvoslása után kutatva a szakemberek arra a véleményre jutottak, hogy a burgonyát szárítással lehetne legjobban tartósítani. Ez a módszer lassan nálunk is terjed, bár a helyzet még határozottabb Intézkedéseket kíván. A már müködö burgonyaszárítókat intenzivebben kellene üzemeltetni, és újabbakat építeni. A minap egy ilyen burgonyaszárító zalék fehérje és 20 százalék keméüzemben jártam. A könnyebb tájéko- nyitó van. Érdemes még megemlíteni zódás kedvéért elárulom, hogy Divia- azt is, hogy emészthető fehérjetartalky a martini járásban fekszik, tehát mát tekintve teljes értékű a tejjel, burgonyatermesztő körzetben. A né- A legfontosabb azonban, hogy a hányszáz lakosú kis községet a tér- könnyű zsákokat bármilyen megfelelő képek csak azért tüntetik fel, mert raktárhelyiségben tárolhatjuk, könyvasúti csomópont. Egyébként Itt van még a Matica slovenská történelmi nevezetességű könyvtára a volt Pongrácz-kastélyban. Az említett burgonyaszárító üzem is részben a grófék nevéhez fűződik. Az állami gazdaság a grófi szeszfőzdét alakította át e célra. A gazdaság dolgozójával Pavel Stanoval, a szeszfőzde, vagy nevezzük inkább így — a burgonyaszárltó felé tartunk üzemnézésre. Az udvaron burgonyakupacok, egy teli teherautóról ruházással. éppen rakodnak. Kísérőm figyelmeztet, hogy már az üzemben vagyunk. .Valóban, csak szavai után veszem észre a lábam alatti vízcsobogást. Aki már valaha is járt cukorgyárban, annak nem kell részletesebben magyarázni, hogy mi ez. Diviakyben a cunyü vele a bánásmód, és nem foglal el akkora helyet, mint a természetes burgonya. Az etetés és a takarmánykeverés sem okoz gondot. A szárítóban folytonos üzemeltetés mellett 15 ember dolgozik, s egy-egy munkanap alatt 400 mázsa burgonyát szárítanak meg. Egy tonna nyers burgonya kiszárításához 2 mázsa 82 kiló barnaszenet fogyasztanak. A szárítót csak tavaly októberben helyezték özembe két ás félmillió koronás beLátszólag soknak tűnő összeg. Nekem ls ez volt az első gondolatom, ám kísérőm meggyőzött róla, hogy még így is kifizetődik. Az indulás óta kb. 900 tonna burgonyát szárítottak. A hagyományos tárolásnál fellépő minimális 15 százalékos veszteséget véve alapul könnye*korgyári eljáráshoz hasonlóan víznyo- dén kiszámítható, hogy így is 135 tonmással juttatják el a burgonyát továb- na m,

en

t volna tönkre csupán az bi feldolgozásra. A részben már itt e

(jdig feldolgozott burgonyából. Az állami gazdaság vezetőségének ötletét, hogy az öreg szeszfőzdét burgonyaszárítóvá alakították át, határozottan csak helyeselni lehet. Sajnos a szárító folytonos üzemeltetése nincs biztosítva. IGOR KOSTRA mérnök igazgatóhelyettes, a gazdaság ökonómusa: „Nem tapasztalataink, szakképzett megtisztított burgonya még a mosóba kerül, ahol lapátszerű kerekek mossák, pergetik. Innen már teljesen megtisztítva kerül a vágógépekbe, majd a katlanokba. A kifőzés után a burgonyapépet a szárítóhengerekre engedik, amelyekről kések segítségével papírszalaghoz hasonló szárított burgonyát választanak le. Ezt egy la- *

/

0°

t'ä'k pátszerkezet apró, narancssárga színű pelyvává töri, s innen már csak egy munkafolyamat a zsákoló, ahol a szárított burgonyapelyvát 18—20 kilós papírzsákokba rakják. A szárított burgonya mennyisége és , , . , uac icuci jcioi iáim unuai tugva ijcu súlya kb. ötször kisebb minta terme- e

gé

S

Zséges és ízletes táplálék. Érthetet szetes burgonyáé. Tápértékét tekintve 3,5 százalék emészthető fehérjét és 73 százalék keményítőt tartalmaz. Ezzel szemben a természetes burgonyában még pároltán ls csak 1,1 száTermesszünk lencsét A hüvelyesek — a borsó, bab és lencse — fehérjetartalmuknál fogva igen MIÉRT?... A nagymegyeri nagyhizlalda góSJ lyáspusztai részlegén az idén is a tavalyihoz hasonló eredményeket akarnak elérni. Rigó László, a CSISZ gólyáspusztai alapszervezetének elnöke bízik abban, hogy tervük sikerül, de még túl is szárnyalták a tavalyi eredményeket. Tőle pedig sok függ, hiszen nemcsak a CSISZ szervezetének elnöke, hanem zootechnikus is. Nem kis része volt abban, hogy tavaly 42 ezer liter telJel túlteljesítették a tejtermelés tervét. Számottevő eredményeket értek el a termelés többi ágában is. Rigó László mégis leginkább — az állatállományra ä legbüszkébb. Érthető ez, hiszen Irányításán is múlik az állattenyésztés sikere. Fiatal zootechnikus, vajon miért szereti annyira a mezőgazdaságot, hogy tud megmaradni egy távoleső tanyán? Erre nem is ad közvetlen választ. Nem gondolkozott ő még ilyesmin soha. Miért lakik ott? Természetes dolognak tartja. Miért nem üzemben dolgozik? Erre is módja lennel De ezen sem törte még a fejét. Legtöbbször ennyit mond: az apám ts a mezőgazdaságban dolgozott, meg az öregapám is, hát én ts itt maradtam. Különbség mégis van a generációk között. Az apja és az öregapja parancsszóra végezte a napi teendőket. O pedig tanult ts, mezőgazdasági technikumot végzett és hosszabb gyakorlati munka után bizonyította be alkalmasságát arra, hogy zootechnikus lett. Lelkiismeretesen végzi a munkáját. Talán ez az alapvető oka, amiért Gólyáson maradt és dolgozik. Örömét lelt a kitűnő állatállományban s talán még a szeme ís hizlalja a jószágot. Miért lenne tehát elégedetlen a mezőgazdaságban és egy tanyán, mikor ott ts egész emberekre van szükség? Nem kell az Iparba futni annak, aki meg akarja mutatni, mit tud. Életcélt találni Gólyáspusztán ls lehet. Mit beszéljen még? Furcsának véli, hogy manapság sokat foglalkoznak azokkal a fiatalokkal, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Sokan kérdezik meg tőle, miért itt dolgozik s miért nem másutt. Elcsépelt kérdés, sok esetben felelni sem érdemes rá. T>igó László, a fiatal zootechnikus, a CSISZ-szervezet elnöke, ezt az életpályát választotta. B. 1. len tehát, hogy miért nem termesztjük őket nagyobb mértékben, inint eddig. Szlovákia könnyű, porhanyós talaja például rendkívül alkalmas a lencse termesztésére — jelentette ki munkatársunknak PAVEL VEI.KOBORSKf mérnök, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának vezetője. A mezőgazdasági üzemek szempontjából máskülönben is jövedelmező a lencse termesztése, mert egy mázsa lencse felvásárlási ára 1000 korona s kedvező körülmények között 15—20 mázsás hektárhozam is elérhető belőle. A lencsetermesztéssel járó munkák amellett nem költségesek, mert minden művelet gépesíthető. —km— munkásaink. Nem akartunk szerződést kötni, mert féltünk, hogy az esetleges műszaki hibák miatt nem teljesíthetjük. Legjobb lenne, ha átvenné a felvásárló vállalat, ők jobban biztosíthatnák a szárító folyamatos működését. Egyelőre kölcsönös megegyezés alapján szállított burgonyát dolgozunk fel egyik-másik mezőgazdasági üzemnek. Akiknek eddig dolgoztunk, dicsérik a szárított burgonyát. A burgonyakampány után, főleg nyáron, szeretnénk tejet szárítani. Csekély átalakítással ez is lehetővé válna. Még nem tudjuk, mit szól majd ehhez a tejfeldolgozó üzem." PAVEL STANO, előbbi kísérőm a gazdaság jogi tanácsadója: „Átadni a felvásárló vállalatnak, most, amikor már készen van? Amikor a beruházási költségekről volt sző, hallani sem akartak róla. Nagyon jó üzem ez, csak valóban biztosítani kellene, hogy mindig legyen mit feldolgoznia. Kérdezze meg a járási termelési igazgatóságon, hogy nekik mik az elképzeléseik." LADISLAV BALIAK mérnök, a martini járási mezőgazdasági termelési igazgatóság növénytermelési osztályának vezetője: „Nem tartozik a hatáskörünkbe Ml akartuk szerződéssel szabályozni a burgonyaszárítást, akkor ők húzódoztak, hogy várjunk még vele. A felvásárló vállalatnak egyáltalán nincs szándékában átvenni. Tejet akarnak szárítani? Szárítsanak, de nem lesz költséges az átépítés?" JOZEF BLÁHA, a termelési igazgatóság dolgozója: „No ugye, én se tudom kiszedni belőlük, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a szárítóval. Véleményem szerint nagyon helyes elgondolás volt, nem lényeges tehát, hogy a gazdaságé-e vagy a felvásárló vállalaté. Ha jól befutnak, lehet róla szó, hogy szerződésekkel biztosítsuk nekik a burgonyás/állítást, esetleg más járásokból is." Néhány, a dolog lényegét tekintve egybehangzó vélemény. Mégis olyan, mint egy bűvös kör. A felvásárló vállalat — Baliak mérnök szavai szerint — nem akar egy gonddal többet. A tejfeldolgozó üzemmel még nem tárgyaltak, pedig érdemes lenne. A termelési igazgatóság hajlandó támogatni a szárítót, csak éppen egyelőre semmiféle lépést sem tesz. A gazdaság képes üzemeltetni, ha a szárító bizonyos idő után tétlenségre lenne kárhoztatva. Végszó helyett: a martini járásban tavaly 2000 vagon burgonya termett. Ha ennek csupán a felét számítjuk takarmányozási célokra, a tárolásnál közel kétszáz vagon burgonya veszhet kárba. Megéri tehát, hogy többet foglalkozunk ezzel a problémával. PALÁGYI LAJOS ÉRlÉKtS ELEDEL EZ IS A vajnoryi szövetkezet tagjai a télen sem lustálkodnak. Kihasználják az enyhe időjárást és a hízók számára morzsolják a kukoricát Fenti képünkön Kristína és Mária Zemanová az MDK35 típusú viilainos morzsológépnél dolgoznak. A kukorisacsutka sok fehérjét tartalmaz s ezért ezeket szintén felhasználják a takarmányozásnál. A szétzúzott csutkákat a szarvasmarhák takarmányába keverik. Értékes eledel ez is. Lent a villamos darálógép üzem közben. (Foto: Remp) A vetélytársak „Á dohánycsapat vezetőit, tagjait minden dicséret megilleti" — hangsúlyozta Takács Vilmos, a bélyi szövetkezet elnöke beszámolójában. „A nemes vetélkedés, a szorgalmas munka, a hozzáértés eredményezte, hogy a 25 hektár dohányból 595 000 korona helyett 1110 000 koronát vételezünk be." O

t tavasz telt el azőta, amikor a két dohányos, Molnár elvtárs és Hanulák Sándor „ujjat húzott" a több füstölnivaló termesztéséért. Teljesen ellentétes természetű emberek a „sárga méreg" mesterei. Molnár kerek arcú, szelíd kinézésű, szökés férfi. Sándor bátyánk, hosszúkás arcú, élénk tekintetű, akaraterös, cserzett barna bőrű. A szűkösebb években elnököskööött a szövetkezetben. Hat évvel ezelőtt gyeplővel váltotta fel az elnökséget. Semmi mást nem kívánt, csak gondtalanul dolgozni. Hat hónapig békén hagyták. Aztán a nyakába sózták az ellenőrző bizottság elnökségét. Tavasszal dohányos kellett. Hanulák csak azzal a feltétellel vállalta el az egyik csapat vezetését, ha felszabadítják a funkciótfii. Ami a szomotoriakat foglalkoztatja... Szomotor községet valamikor több nogybirtokos uralta. Igen kevés parasztembernek volt saját földje a faluban. A lakosság nagyrésze régi időktől a városban, építkezéseken, vasúton, tehát a falun kívül igyekezett elhelyezkedni, megkeresni a mindennapi kenyeret. A falu szocialista átépítése Idején a volt nagybirtokból állami gazdaság lett, a kis- és középparasztiik szintén szövetkeztek. Megalapították az EFSZ-t. A szomszédos Vécs községben is összefogtak: közösen kezdtek gazdálkodni. A községben olyan helyzet alakult anyag használatát jóval az országos ki, hogy egymás mellett három nagy- átlagon felül. üzemi gazdaság működött, aránylag kis területen. A gazdaságosság, a mindennapi tennivaló és sok más körülmény szükségszerűvé tette ennek megszüntetését. A szomotoriak csatlakoztak az állami gazdasághoz, VéEgy hektárra 185 kg műtrágyát használnak majd fel. Figyelembe vették a föld összetételét, és részletes trágyázási tervet dolgoztak ki. A kukoricánál, cukorrépánál és a takarmány-féléknél hektáronként 300, csét közigazgatásilag Szomotorhoz sőt több mázsa nitrogén- és foszforműtrágyát fognak felhasználni. Az idei termelési tervet már úgy készítették elő, hogy bizonyos magvak termesztését majorok szerint szakosították. Szomotoron főleg kukoricát, lucernát és zöldséget, a többi résznösen a növénytermesztésben. 1962- légben pedig gabonaneműt, hüvelyest ben búzából 43, árpából 35 mázsát és más takarmányt termelnek. A múlt csatolták, és így létrejött egy másfélezer lelket számláló nagyközség. Az állami gazdaság évek óta a legjobbak közé tartozik Kelet-Szlovákiában. Kiváló eredményeket ért el külö' takarítottak be hekáronként. Ebben a gazdaságban már nem ritkaság évente egy-egy tehéntől 3200— 3500 liter tej... Palágyi Sándor igazgatót nem találtam az Irodahelyiségben. — Reggel óta a határt Járja. A keresztúri majorban a termelési feladatokat tárgyalja az emberekkel. Vele van Király mérnök gépesítője Is — újságolja a mosolygós arcú fiatal tisztviselőnő. Az agronómustól megtudtam: a gazdaság magtermesztéssel foglalkozik. A magnemesítő állomás termékeit szaporítják itt tovább. Főleg gabonaféléket, lucernát, hüvelyeseket és különböző zöldségfélét termelnek, búzából az intenzív Kosut, Dianna és Parkovlce-118 fajtákat. A legjobban a Kosut vált be, evvel érték el a legnagyobb, — 43 mázsás hektárhozamot. A jelenlegi zöldségest a következő években száz hektárnyira bővítik. A szomotorit országosan a huszonkét kiemelt gazdaság közé sorolták. Már ebben az évben bevezetik (kísérletképpen) a tiszta tápévivel szemben 35 százalékkal kívánják növelni a növénytermesztést és 780 hektárnyi gabona vetésterületen átlag 28 mázsás hozammal számolnak. Közben megérkezik PALÁGYI SÁNDOR igazgató, tele bizakodással. Akármilyen korán köszönt be a tavasz, nem érhet bennünket felkészületlenül — mondja. — A traktorok mind üzemképesek. A tavaszi munkálatok első szakaszában szükséges erőgépeket, már kijavítottuk. A nagy huza-vonával készülő 300 hektáros öntözőberendezéshez nélkülözhetetlenül szükséges acélcsöveket végre leszállították. Lerakásuk folyamatban van. A zöldség- és takarmánytermelés sok nedvességet kíván. A növénytermesztés 35 százalékos fokozásához már számításba vették a tavasz kezdetén az öntözőberendezés üzembehelyezését. Az építők ígéretet tettek, hogy május elsejére be ís fejezik. Palágyi elvtárstól megtudtam azt Is, hogy a gazdaság dolgozói nagyra értékelik pártunk és kormányunk legutóbbi intézkedéseit a népgazdaság jövedelmének helyesebb elosztásáról. A mezőgazdaság fejlődését a juttatásokon kívül anyagi ösztönzést jelentő prémiumok bevezetésével akarják előmozdítani. Jól tudják, hogy mindenki csupán annyit kívánhat a társadalomtól, amennyivel saját maga hozzájárult a nemzeti vagyon gyarapításához. Tavaly kézzel ti

sz

tították a zöldségmagvakat. Nagy hozzáértéssel végezték ezt az aprólékos munkát is. A kitermelt magvakat az értékesítésnél az első osztályúnak minősítették. De volt ennek hátránya is: sok munkaerőt kötött le. Ezt a munkafolyamatot nem tudták gépesíteni. Leleményes megoldást találták e tekintetben is. Egy cséplőgépbe vágószerkezetet szereltek, a rostára csövek segítségével vizet vezettek, s így megoldva a fonák helyzetet, mindenkorra megszüntették a nehéz és hosszadalmas munkamenetet. Az idénymunkáknál a falu asszonyai készségesen segítik a gazdaságot. Pedig nincs hol, vagy kire hagyni gyermekeiket. A 18 hektárnyi dohányültetvény és zöldséges megművelése sok-sok szorgos kezet igényel. Óvodára lenne szükség. Megkezdték ugyan az építését, de aztán abbamaradt, a járás állította le. — Nincs fedezet rá — mondják a járáson. — Az állami gazdaság közei 40 000 koronával járult hozzá a napközi otthon felépítéséhez. Érthetetlen, hogy a jól működő állami gazdaság mellett, egy másfélezer lelket számláló községnek nincs óvodája. Hogyan segíti a JNB a falusi asszonyok fokozottabb bekapcsolódását a mezőgazdaságba? Erre várnak feleletet! MŰZES SÁNDOR — A dohány olyan, mint a gyámoltalan gyerek,— állítgatta — az egész embert kíván. A szelíd szavú Molnár az állami gazdaságban dohányoskodott. A szövetkezet htvó szavára búcsút mondott neki. Azóta mindent elkövet, hogy kiváló minőségű füstölnivalót termeljen. Az utóbbi évek során sikerült is a vetélkedésben a kettes számú csoportot túlszárnyalnt. Tavaly azonban Hanulákék győztek. Lesz miért „visszavágni" — Arra nem gondol, hogy hibát követnek el a nagy hektárhozamokkal? — szólok komoly képpel Molnárhoz. — Miért? — nyílik kerekre Ijedten a szeme. — Nem olvasta az újságban, milyen káros a dohányzás? — Rám ijesztett — sóhajt megkönynyebbülten. — Dohányzik? — Szivarozom — gyújt rá Igazolásul. — Hogyan sikerült a kiváló eredményt elérniük? — A föld megválasztása, a talaj előkészítése, kellő mennyiségű műtrágya és a korai palántázás által. De a kedvező Időjárás sem volt kutya ... — Az emberek? — Nem cserélgetjük őket, mint sok helyütt szokás, s így néhány év alatt „mesterekké" válnak. Egy család vagyunk Tavaly az első szállítmány után figy vették körül a csapat tagjai János bácsit, mint kotlóst a csirkék. A kíváncsi Szemüket felhűtötte a „csata" vezetője. — Maradhatós... De ha elsők akarunk lenni, jobban kell válogatni, fűzni, s nem ártana, ha vasárnaponként is törnénk. — Ha János bácsi úgy látja jónak — — egyeztek bele vita nélkül a szoknyások. Eleinte 16 mázsa került hetente a villany szárítóból a lévai beváltóba. A gondos szervezés során ezt húsz mázsára emelték, amelyből 15 mázsa első osztályú volt. Szögyénből, Ebedről, Kisfaluról és a szomszéd Kéméndből ls eljöttek megcsodálni, hogyan lehet egy hét alatt 20 mázsát szárítani. Ment a munka, mint a karikacsapás. Csodát tudnak művelni az olyan „aranykezű" asszonyok, lányok, mint Molnár Zsuzsi, Kurelica Julis és Marika, Árpás Erzsébet, akik nemcsak szorgosak, hanem mesterei is a dohánnyal való bánásnak. Az összetartást, egyetakarást, így jellemezte a csoportvezető: — Egy Idősebb házaspár nem vállalta el a répa és a kukorica kapálását. Mármár azt hittük, hogy a falu szégyenére kapálatlan marad a 42 ár cukorrépa — és a 80 ár kukoricaföld. Gondoltam hát egyet... „Lányaim — mondom egy reggel —, ml lenne, ha megkapálnánk?..." Nem sokat beszélgettünk. Vasárnap nekiálltunk ... Persze így a fél hektár háztáji kukorica is a csoportot illette. Letörtük és eladtuk. Több mint ezer koronát kaptunk érte. Így közös kasszánk ls van. Kirándulunk majd szép számú „családommal". — örült az asszonynép, amikor megtudták, hogy sikerült.- megelőzni a nagy vetélytársat? — Elképzelheti..., de csak akkor — savanyodik el a hangja —, most búslakodunk. — Miért? — A díszoklevelet ugyan megkaptuk, másodlkok lettünk a kerületben, csak a prémium nem akar megszületni, pedig pénzből él az ember, nem Igaz? — ígérik... — mondja végül a csoportvezető. Rflpendített a cigányzenekar. Nem tartom hát fenn tovább e derék embereket. Mert ha a csapat nőtagjalt meg akarják forgatni, úgyis a hajnali szürkület veti haza őket a falu nagy ünnepéről. - tt -0 ÜJ SZÖ 4 * 1964. február 20.