Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)
1964-01-12 / 12. szám, vasárnap
\ N em is hinné, micsoda dolgok játszódnak le vasárnap reggel a külügyminisztérium tőszomszédságában, mintegy 300 méternyire a Hyderabad House bejáratától, a Rádzsa Páth és a Dszasvani Szingh üt közötti réten. Száz idegen közül — akik már évek óta élnek Delhiben — kilencvenkilencnek hal- buzgón gyakorolták a térdhajlítást, a Vány sejtelme sincs erről ké z" é s fej-állást, karjukat összefonták Az ilyen kijelentés, különösen ha ? lábszárukkal, aztán a lábuk került a kfivBt«óoi h^rátotnb fii „„ ľi^-^i.ľi. karuk köz é- egy-ketto, s a fe üket a fiľľľc- A ! L , 2 , akkre d'' ál t térdük közé szorították és egy-kettő, lábujságirók előtt hangzik el, ugy hat, ujjhegyükkel máris a földet érintették mint a darázscslpés. Ugyan mi törté- a fejük mögött. Egy a vállán átvetett nik „ott"? Valószínűleg valami tűnte- fehér vászonlepelbe „öltözött" bajuszos tés, ugye? És minden vasárnap? Vár- £iat a> férfi ügyelt a tornázókra és javíjunk csak, végeredményben ez rám totta kl a gyakorlatokba csúszott hibais tartozik, hiszen már három esz- k ai' lň X , „ tendeie élek itt la<scan már ^PdhP S miutan eS esz ldö alatt ha n8 lenueje eie* m lassan mar szedne- se m hallatszott, az egész kép olyan volt, tem is a sátorfámat... A miniszté- mim egy némafilm. Sőt, amikor a nap riumban hetente kétszer akad dolgom korongja^ a láthatár fölé emelkedett, és és naponta felhívok ott valakit te- sugarai az árnyékszékeket szégyenlősen lefonon. Én ugyan szintén nem tar- takargató fák koronáiba is befészkelték tozom abba a bizonyos egy százalék- m a8" ka t. megszűntek azok a bizonyos ba - de az ördögbe is, mi történhe- ^^f^iľ^^ľ'^ľ.tl'LiľJ 1 8? .5 .5 ... .a „ ° ' messze hallatszó prüszkölések. A jógik UK „Ott ...ť szótlanul, némán összegöngyölték gyékéAztán egyesek suttyómba kerülget- nyüket, majd ugyanolyan csendben felni kezdték „azt a helyet", óvatosan, öltötték nadrágjukat és dhótikjukat, s a nehogy valaki rajtakapja őket, hogy némafilm illúziója még tökéletesebb lett. évek után miként egészítik ki hézagos Aztán reggel hét órakor a Dzsasvant Ismereteiket Szingh és a Rádzs Páth metszőpontjának „Máskor csak tartsd meg magad- tágas mezeJ e ~ a z lndla l külügyminiszÉn ugyanis nem öregszem ÍRTÁK: ZIKMUND e, HANZELKA iTS Bak az ilyen tréfákat, április bolondtériumtól pontosan 300 méternyire — ismét olyan kihaltan és üresen tátongott, ját nem járatják decemberben! Ott mintha a madár sem járna erre. voltam reggel kilenckor, dtpásztáz- Az utolsó résztvevőt azonban — egy tam az egész környéket és sehol sem- erősen kopaszodó férfiút — sikerült mi! Micsoda rossz tréfa ez megint! „lencsevégre" kapnunk, amint még a Nocsak álljunk meg egy percre. Pir- napfelkelte után is a legmesszebbmenő . , j , , alapos gondossággal öblögette orrlyuKaaai utan, amiKor meg mindenki az kalt S5ti mé g arra is futotta az idejéigazak álmát alussza, úgy négy óra bői, hogy egyet-másH - nagyon keveset tájban kell elindulni a sötétbe me- — elmondjon nekünk. rült, hideg, kihalt utcákon. Legfeljebb — Nyolcvan nap alatt kikezeltem ezzel utcaseprővel találkozhat az ember, a cukorbajomat. vagy az út közepén kocogó bivaly-' ~ MJvel? „„„L. . „ j ä„„, F u„,< — Ml az, hogy mivel? — nezett rám vonte kordéval, oldalán himbálódzó i epi ez etien csodálattal. - Hát természepetróleumlámpással. Vagy esetleg egy te Sen azzal, amit látott: forró sósvlzes kerékpáros kerül az utadba, aki a gyomoröblögetéssel, hányással, tornányomdából viszi a friss újságokat a val. Tulajdonképpen már egészséges ts város másik végébe, hogy az olvasók vagyok — úgy kilencven százalékban, idejében kézhez kapják. S arra to- Tt z százalék még hátra van. Tudja, ehhez kitartás kell. Összegöngyölítette gyékényét és felpattant a kerékpárjára. A fent leírt helyen kívül még a vább, India Kapuján túl, magányos gyalogos szaporázza lépteit, egyik kezében kis motyőját szorongatva, a másikban összegöngyölt gyékényét. Le a kalappal az angolok előtt, mert a követségek és állami épületek negyedének tervezésénél — amelynek az impérium koronájában új drágakőként kel- Birle Temple és a Rádzsendra Magar lett volna tündökölnie, hasonlatosan a negyed közötti dombokon is találhatók híres Koh-l-noorhoz — hihetetlenül nagy- jógik, a Mandir Lane-től jobbra is, lelkűek voltak. ó-Delhi viskói és Oj- balra is. Ez a hely decemberben kiDelhi előkelő negyede között széles zöld szlkkad t vadon, lombjukat vesztett sávot létesítettek - akárcsak valami ffikkH l e,jkiá kk <,i tiiskŕs hnzňttal A/ egészségügyi övezetet - pontosan ke- fakka l. szikiakkal tuskés hozottal Az létről nyugati irányban; a közepébe be- a ng°' urelom alatt a z Indiaiak szigotervezték a hatalmas Rádzs Páth kör- rűan kl voltak tiltva erről a területutat India Kapujával és V. György szob- ről. Persze, nem a tüskés bozót miatt, "ával az egyik végében, a másik végében hanem azért, mert az angol katonák pedig az ékes kormányépületekkel és az a j 0bb családokban áldásos működést alkirályi palotával. S az egész környé- kif ej tő ango l nevelőnőkkel éppen itt ket a nyílegyenes utcák szelik át, ame- hn ni ni[tntták i p strpím, neveiket Ma lyek csillagalakú terekbe futnak össze, bonyolitouak le szereimi ugyeiKet. Ma Elegendő livegőt és zöldet biztosítottak, ezen a helyen néhány lelentéktelen hogy az Itt lakók még a monszun előtti téglából épült házikó áll, — az ún. megveszekedett kánikulában is a lehető asramok — amelyekben kemény deszlegjobban érezhessék magukat. És ne kából készült fekhelyek találhatók. feledkezzünk meg arról, hogy mindezt Középütt áll a Jóga Praszár Szamill, abban az időben építették fel, amikor a jőgaterjesztő Társaság szerény székľiffanyÄZoknlľ, sT pedigTi'Ä" s a látogatók homlokegyenest, szabályozó berendezéseknek. ellenkezőleg viselkednek, mint annak Sőt mi több, az imént említett hatal- idején az angol katonák és a szende mas térségen helyenként még nyilvános nevelőnők. Akik ide Jönnek, semmi árnyékszékeket ls felállítottak, ami Delhi esetre sem vágyódnak a mulandó vimás városrészeiben már hallatlan fény- [gg Qrömel után. űzésnek számít. _ A jógának nem célja a különMost éppen egy ilyen, félig-meddig a .„ , t Pc to V 0knrlfltnk vaev tpsttartáföldbe süppedt, nyírott bokrokkal álcá- Döz ö testgyakoriatoK, vagy testtarta zott bódé mellett, mint fel-felvillanó sok, az úgynevezett „eszanák gyalidércfények, apró fénypontok pislákol- korlása, illetve elsajátítása — vilátak, és sejtelmesen halvány világosságot gosított fel bennünket egyikük. — vetettek a koromsötét égbolt felé szálló Mindezek csupán eszközök, amelyek párával elegyedett füstcsíkra. Olykor segítségünkre vannak egy sokkal neegy-egy alak suhant át a fénykörön, de meseb b életcél eléréséhez vezető úton. tüstént mintha a föld nyelte volna el. „ .. . i BotökélPtesphh lelHogy az építmény egyik oldalán a Fér- ff a ce l Pf a ,| a legtökéletesebb lei fiak a másikon pedig a Nők felirat ki egyensúly, összhang, harmónia. Mi ékeskedett, a jelenlevők közül nyilván nem hányódunk a világi gyönyörök senkit sem érdekelt. Nagyon is valószí- s a világi bánatok között — az előbnűtlen, hogy egy hölgynek kedve szoty- bit ugyanis törvényszerűen követi az tyanjon ebben a szokatlan időpontban ut6bbi. Arra törekszünk, hogy érzeléppen errefelé sétálnia. Mindnyájan za- melnk és gond oi a taink szintje olyan vartalanul egymás után váltak meg ru- , nvueodt leeven mint az orhadarabjalktól és fittyet hányva a de- S 1™ es nyugoat 'egyen, mint az or "emberi éjszaka hidegének csak úgy al- mok rejtette hegy.tó tükre. sónadrágban — legfeljebb egy ingben _ Azoknak az embereknek, akik — mászkáltak a réten. ^ a jógának még hírét sem hallották, Sokan közülük az alyllág bejárata fl z aszanák kész fizikai gyötelőtt ültek egy pléhcsövü füstölgő üst tűnnek Tévedé s. Éppen üimmeTkét térdük'távol egymástól, azok a gyakorlatok, amikor a test és keserű sós vízzel teli bögrét vagy po- a végtagok látszólag különféle klcsaharat tartva kezükben, amelynek tartal- vart, összefonódott helyzetekbe kemát egyesek itták, szinte vedelték. Egy rülnek, teszik lehetővé az Izmok tellitert, kettőt, olyan forrón, ahogy csak j e s fellazítását és elernyedését. Ilyenbírták. Mások a forró sós vizet az or- kQr az ember meg Szűnik érzékelni rukba öntötték, hangosan prüszköltek, s ezze ] i ehetővé teszi trombitáltak. Itt-ott valaki felállt s a már testiségét s ezzei lenetove teszi, említett nyesett bokrok tövéhez hajolva, hogy a lélek, csaknem telje^n megujját a torkába dugta és kiadta, amit szabadulva kötelékeitől, a tökéletes az imént olyan buzgón nyakalt. Volt, boldogság állapotát élvezze. A Jóga akt futólépésben igyekezett a földalatti nem gimnasztika, hanem a szellemi helyiségbe nem törődve a Férfiak és Nők g] e t legmagasabb foka. Szellemi ősszfelirattal, csak idejében célhoz érjen, pontosítás nélkül nem lehet jőgázni. Nos, Ilyenkor érkezik el az a várva-vár g é kJ} ü l, fehéf s2akállő s é_! f lTuí ls^'fe/ül u —^kivetT magából az ösz hajú férfi kötötte le a legjobban ártalmas anyagokat, s a lélek felszaba- érdeklődésünket. Bőrének színe szemdulva a test tisztátalan salakjának nyo- melláthatólag világosabb volt, mint a mása alól, most már zavartalan összpon- többieké, s karcsú teste oly rugalmas tosítással szentelheti figyelmét további v oi t i mintha nem Is lennének csontfontos müveietek végrehajtásának. j a l Gyakorlatait közvetlenül az Ú1 Mert ezek az inges és aisónadrágos mentén H6 fa a]a{t vé Mielöt | íak i aa kkik g y-^ Ämrľ Ä. elfoglalta volna helyét, sarkával gonvéletlenül arra Sľ sétálók decemberi dosan félrelökött néhány követ, s csak öltözékét, a meleg kabátot, szvettert, a azután terítette le gyapjú takaróját, gyapjúsálat —, rendszeres vasárnapi Ausztráliából származott. Vajon migyülekezetüket nyitották meg az imént g rt hagyta el hazáját s választotta ezt ecsetelt módon. a l aszkétikus életmódot, a kietlen Azután, mikor a ritkuló sötétségben kunyh6 t _ asramo t _ lakhelyül a a fák koronáit ^a^műre festette a bg u kem é fekhellyel. hainaipír, a rét tornateremre emiéKezte- „.„ , . . tett. Szinte befödték a legöngyölt gyé- s miért mondott le minden oromrol, kények, amelyre még fehér vásznat te- amit az élet nyújthat? rítettek, s szépen, sorban egymás mellett A legnagyobb zavarban fogtunk Hány éves lehet? Negyven? Hatvan? Ki tudja... hozzá a kérdezősködéshez. Érthető, utóvégre gyakorlatunkban igazán nem hemzsegnek az aszkétákkal és különcökkel folytatott interjúk. Az ember ilyenkor azt sem tudja, hol kezdje, nehogy olyat kérdezzen, vagy mondjon, amit nem szabad, vagy amivel az alanyt megsérthetné, elriasztaná, s uram bocsá', esetleg csökönyös hallgatásra késztetné. — Kérdezzen csak, amit akar — szólalt meg ez „alany", mintha olvasott Vólna göridólatainkban.' Mindenre hajlandó vagyok válaszolni, csak egyre nem: ne tudakolják a koromat. Én ugyanis- nem öregszem! — s a mosolya egyáltalán nem volt „aszkétikus". — A nevem magukat amúgy sem érdekelheti, s ha akarnám, akár tíz álnévvel is szolgálhatnék ... — Száztíz fontot nyomok, ami negyvenkilenc és fél kilogrammnak felel meg. Naponta hét, hét és fél órát tornázom. Sok nyers zöldséget eszem, tésztaneműeket csaknem egyáltalán nem fogyasztok. Nem dohányzom. Nem fogyasztok alkoholt, kávét sem iszok, teát pedig csak elvétve, mert ezek izgatószerek. Természetesen nem azért, mintha ezek élvezetét valamilyen szabály vagy a jóga tőrvényei tiltanák. Azért nem fogyasztom őket, mert nekem, jobban mondva a testemnek nem felelnek meg ... December volt — s Delhiben a december irgalmatlanul hideg tud lenni. Szőrmebéléses bőrkabátban ültünk vele szemben, akinek egyébként teljesen fedetlén testén mindössze egy vékony, keskeny szuszpenzor jelentette az öltözékét. — Nem fázik? — kérdezte hirtelen. No lám, Ismét mint gondolatolvaső szerepelt. Kérdését mosoly kísérte, amelyben azonban az Irónia vagy a nagyképűség árnyékát sem fedezhettük fel. Inkább úgy mondta, mintha szolgálatkészen fel akarná ajánlani a gyapjútakarót, amelyen az előbb bonyolult gyakorlatait végezte. S ami az egészben a legnagyobb képtelenségnek tűnt — képzeljék el — még csak libabőrös sem volt. — Egyetlen igazi öltözékem a szádhuk narancsszínű takarója. Ezt vetem magamra, ha tornázni megyek és ebben alszom. A ruházkodás egyébként a szellemi összpontosítás kérdése. Nyáron be kell szuggerálnom magamnak, hogy fázom s most, ahogy itt ülök önökkel szemben, meggyőztem magam arról, hogy engem is ugyanolyan bunda melegít, mint magukat. Nem tudom, mi az a meghűlés. Mindössze egyetlen egyszer kaptam náthát, amikor nyáron a torna után a szobámban bekapcsoltam a ventillátort. Szerintem ez nagyon egészség telen és természetellenes gépezet Csak ártalmára van a testnek., Azonkívül, ha az ember nem hord felesleges ruhadarabokat, élsőegíti a tesí kipárolgását, jobb a vérkeringés, nem Izzad, egyszóval tisztaságát. Valóban, ez az egész ember olyan tiszta volt, mintha skatulyából szed ték volna ki, s haja, szakálla szinte tündöklött. — Naponta többször is mosakszom, de szappant háromnaponként csak egyszer használok. Fölöslegesen izgatja a bőrt, ezen felül még ki is szárítja Rendszeresen mosom a hajamat, szakállamat. Egyáltalán nem helyeslem az indiai szádhuk szokását, akik egész életük folyamán egyszer sem mosnak hajat és már messziről bűzlenek. Alapjában véve tehát nem vetkőzte le teljesen „nyugati mivoltát". — Hány órát alszik? — Nyáron öt órát, télen öt és felet. S ez nem is olyan kevés. Nagyon egészségesen, mélyen alszom, sohasem álmodom. Ha az ember többet alszik, ellustul. Határozott mozdulattal mintegy pontot tett a mondat végére, majd egészen könnyedén felszökkent s újra belekezdett tornagyakorlataiba. Kora reggel volt, a nap még hosszúra nyújtotta az árnyékokat s a reggeli fényözönben hófehér hajának és szakállának szinte elbűvölő, különös ragyogása hatására önként adódott a kérdés: mégis, hány éves lehet? Negyven? Körülbelül ennyi, vagy talán még kevesebb illett volna külsejéhez. Homlokán egyetlen ráncot sem lehetett felfedezni. Bőre olyan egyenletesen sima, mint a bársony. De... negyven esztendős embernek már ilyen fehér lehetne a haja- és a szakálla? Talán inkább úgy hatvan felé járhat... Viszont, aki a hatodik évtizedet tapossa, képes lenne arra, hogy kígyómódra hajlíthassa testéi s arra, hogy húrként kifeszített lábszárai közül nézzen a törzsére, vagy lábát törökülésbe igazítva egész testét a levegőben tartsa a két kezén? Ki tudja, talán ez sem lehetetlen — ha hivatásos akrobata az illető. S ahogy az imént elkezdte, most ugyanolyan váratlanul és a világon a legközvetlenebb egyszerűséggel egy csapásra abbahagyta a tornát. Lehuppant a sarkára s úgy fűzte tovább a szót, mintha az előbbi gondolatmenettől egy másodpercnyire sem szakadt volna el. — Nemcsak azért kell tornáznunk, hogy izmaink rugalmasak és hajlékonyak maradjanak, hanem minden egyes érzékszervünket — a hallást, tapintást, látást — ugyanúgy még kell tornáztatnunk. Megmutathatom maguknak a szem „tornáját"._ Ha kedvük tartja, csinálják veleftí. Néhány másodpercig mereven nézte egyenes vonalban, maga elé tartqtt jobbjának mutatóujját, majd lassan egészen az orra hegyéig közelítette és ismét — pontosan egy vonalban az orra előtt — eltávolította. — Élesítsék be szemüket a távolabbi háttérre, ott ni, arra a fára. Megvan? No most váltsák át a beélesítést az orruk hegyére. Ogy — és most próbálják meg a mutatóujj nélkül. Jő — most pedig csinálják meg ugyanezt, de félszemmel, egyszer a jobb, aztán a balszemüket hunyják le s a másikat élesítsék be a nézőtér fókuszába. Ogy mondta fókuszába. Az ő szájából ez úgy hangzott, mintha Szent Vencel — nem is, mert őt a festők csupasz állal ábrázolják — hanem mintha Szent János a félvezetők szerkezetét magyarázta volna. — Lehet, hogy ez a gyakorlat hasznukba válik a filmezésnél — mondta utánozhatatlanul nyugodt hangján — megint úgy, mintha gondolatainkban olvasott volna. — Most mindkét szemükkel írjanak le nyolcasokat, de csak ötször, többször ne. "Azután Z betűt és M betűt. Csak bámultunk a szemére. Egészen valószínűtlenül tudott bandzsítani s szemgolyóit úgy tudta forgatni, hogy az ember kicsi híján még azt is elhihette volna, képes meglátni, ami a sarkon túl történik. Ausztráliai angolsága néha tévedésbe ejtett. Például pillanatnyi fejtörést okozott, milyen összefüggésben emlegeti a biciklit, de aztán rájöttünk, hogy a „bajszikii" tulajdonképpen „basically" akart lenni, azaz „fundamentally". Barátunk arról az „alap* vető képességről" beszélt, anie'ílyél testünket gondolati, akarati eszközökkel uralhatjuk, illetve kormányozhatjuk. S nem akartunk hinni a fülünknek, mikor ő, az aszkéta, egyszerre csak a feleségét hozta szóba. Csakhogy mindjárt kiderült, hogy nem t „maj wajf"-ról volt szó (angolul feleségem), hanem a „maj waj of laj£ • ról ausztráliai tájszólásban, ami mamagyarul annyi, mint „az én élet utam". így tehát elérkeztünk a múltjához Adelaide-ből származott. Főiskola tanulmányai befejezése után — böl csészetet tanult — könyvtáros lett — Aztán elkezdtem festeni, mái gyerekkoromban ez volt a vesszőpari pám, ez és a színház. A főiskolán vol színjátszókörünk. Rajongtam Shakes peare-ért, a Szentivánéji álomért a Lear királyért. Különösen Edga: alakjáért. Tudják, amikor a fattyú Ed mond megvádolja Edgárt, hogy apj; életére tör, s mikor Edgár világtalai apjának istápolója lesz és együtt kol dúlnak ... ezt a szerepet mindig két szeresen éltem át: a színpadon s méf külön a lelkemben. Csodálatos sze rep! Halvány mosollyal révedt a semmi be, szemében a boldogság felvillaní fényével s szavát vesztve egy pil lanatra elhallgatott. Az emlék talár eszébe juttatta életének egyik nag; eseményét? Talán az első szerelmétí Felidézte a lány képét, akit elveszí tett, s aki miatt hátat fordítva a külvilágnak az aszkétizmus csigaházábc menekült? Vagy tán.., — Ekkor szereztem először tudo mást a jóga létezéséről, Elkezdten gyakorolni. Ezekben az években/mái mint rajztanár működtem, s kollegá' lm körében nagyon népszerű voltán — mint modell. Két óra hosszat is kibírtam moccanás nélkül ülni vag5 állni, ezt a képességemet mindenk irigyelte, mert rajtam kívül senki sen tudta megtenni. Aztán — nos, aztár jött a háború. Tobruk, El-Alamein Bengázi, meg sem álltunk a maretho vl arcvonalig. Ezután következett Szí ria, a Vichy-hadsereg elleni hadműve letek, és aztán Damaszkusznál én is megkaptam a magamét. Látják, it a bokám fölött. Palesztinában tíz hó napig nyomtam a kórházi ágyat. Bor zalom, soha többé háborút! Olyan sol barátom hagyta ott a bőrét, épp olyar fiatalok voltak mint én, és mindegy! kük úgy szerette az életet... éln: akart... Útban hazafelé rövid időrí megállapodtunk Indiában. És itt egyszerre csak hatalmába kerített az a tudat, hogy nem először vagyok ezer a tájon. Előzői életem Itt játszódott le Vagy valahol a Himalája aljában, Minden talpalatnyi hely oly ismerősnek' tűnt» mintha-csak gyiermekkoromban szakadtam volna el innen, Négy évig maradtam Indiában s ezalatt egyáltalán nem kívánkoztam haza, Ausztráliába. Egyáltalán, hol van a „haza" — ha az ember tudná! Felállt, felszedte gyapjútakaróját gondosan kiporolta, lesöpörte róla a száraz leveleket, négyrét hajtotta s indulni készült. — Mit szeretnének még tudni? Hogy mikor borotválkoztam utoljára, ugye? Négy esztendővel ezelőtt, akkor, amikor visszajöttem Indiába, Mert közben néhány évet Ausztráliában töltöttem, de ott semmi sem tu-i dott lekötni. Itt elégedettebb, boldogabb vagyok. És talán még ez is érdekelheti magukat: Nyugaton mostanában jött divatba a jóga. De a jóga nem a divat kérdése. És nem is alkalmas minden ember számára, különösen azoknak nem, akik a szívbajukat akarják vele kigyógyítani. Mielőtt valaki jógával akarna foglalkozni, alaposan gondolja meg! Ha az ember búcsúzik, önkéntelenül is kezet nyújt. Ö nemet intett a fejével, s indus módjára mellén keresztbe tett karral könnyedén meghajolt: — Már eljutottam odáig, hogy nemcsak a testem tiszta, de a lelkem is megtisztult. Kézfogással beszennyezném. Nem haragszanak, úgye? És még valamit: A jógában Szvámi Szivananda volt a mesterem Rsikesből. A legértékesebb, amire ő tanított: a hallgatás tudománya. Jól tennék, Íja felkeresnék öt, biztosan nem bánnák meg. Chus ráhul Legyenek boldogok! megőrzi ( testének Majd tornateremmé változott a rét... Bj 8ZÖ 4 * 1M 4- ianufir 12.
