Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

Egy loánvt a filmhez hívnak A HHOZ, hogy Szaida Borogyinát a Tadzsikfilm dusenbai stúdiója a legújabb színesfilm forgatásához meghívja, sok mindennek kellett történnie. Mindenekelőtt a világ egyik legelmaradottabb vidékén meg kellett teremteni a filmipart. Ez az esemény nem mindennapi, érdemes néhány szót vesztegetni rá. É® SZAlDA BOKOGYINA, A TÁDZSIKFILM EGYIK 0] FELFEDEZETTJE. (A szerző felv.) » Vlagyimir Pavlovics Habur filmrendező és író, a stúdió igazgatóhelyettese — a Tadzsikfilm élő krónikája. Itt állt a stúdió bölcsőjénél harmincnégy évvel ezelőtt, ő kötött szerződést Július Fučíkkal egy forgatókönyvre ..., (ma is rossz néven veszi az itt járó csehszlovák újságírótól, hogy Fučík — ki tudja mi okból — a szcenáriumot nem írta meg). Jellemző a filmstúdió alapításának időpontja: 1929. Csak ebben az évben épült fel ugyanis az ország első vasútvonala, s az erről készült riportfilm egyúttal a stúdió első műve. A filmgyár tehát a legalapvetőbb létesítményekkel egy időben született. Csak úgy mellékesen hadd jegyezzük meg, hogy Közép-Európa egyik legfejlettebb államában, Csehszlovákiában a bratislavai filmstúdió csak 1945 után létesült... Közép-Ázsia legnyomorúságosabb vidékén azonban már a szovjethatalom harmadik évében gondoltak erre. A filmipar pontosan három évvel azután alakult ki, hogy Tádzsikisztán megismerte a kereket! Mert ez olyan vidék volt, ahol a huszadik század huszonhatodik évében láttak először kereket, azt is azon a repülőgépen, amelyen a szovjetköztársaság kikiáltására egy népbiztos érkezett Taskentből. (Az autót és a közönséges szekeret csak jóval később ismerték meg, s utoljára a biciklit, amely a legnagyobb feltűnést keltette.) Habur elvtárs az első tadzsikisztáni némafilmekről beszél — az Emirátus bukásáról, az Emigránsról, az Élő istenről... A helyiség falán azonban szembeszökő helyen az idei forgatási tervet függesztették ki, ez vonja magára a tekintetemet. „Az élet 12 napja" — kész. „Az első vallomás" — színes vígjáték — most fejezik be forgatását. „Legenda a szerelemről" — színes balettfilm, Leningrádban forgatják. „Békés idők" — ez Habur regényéből készül. „Mindent élőiről kell kezdeni" — szélesvásznú ... Egy sereg dokumentum- és ismeretterjesztő film készül még — nehéz lenne mind felsorolni. Igen, ez már filmipar. Sok film, rövid határidők, színes filmek, szélesvásznú technika. Itt tart ma a tádzsik film? Igen a filmtechnika. De nézzük tovább. TTABUR elvtárs elvezet a stúdióba. Ez is épül, bővül, mint egész Dusanbe, amely beton-, acélés üvegpalotáival valamely északolasz város modern negyedére emlékeztet. — Csend! Kész? — Kész. — Kamera? — Kész! — Felvétel! „Klapp" — csattan a szkiptgörl „klappéja" és zümmögni kezd a felvevőgép. Borús arcú fiatalember vonul át a nyári tánchelyiséget ábrázoló színen, s erre két leány felpattan helyéből, mindegyik arcán csalódás... — Stop! Még egyszer! ... A cigarettaszünetben — amíg a világosítók egy premier plánt világítanak be— a rendező — Ali HamráJev elárul egyet s mást az ű] filmről, amelynek utolsó felvételeit most forgatják. „Az első vallomás" az ereD

ERMESZTŐ, csípős a téli reggel. A völgykatlanba szorult Moš- tenica kis hegyvidéki község védettebb helyein is mínusz tizenöt fokot mutat a hőmérő. Fiatalok, idősebbek ennek ellenére vígan járnak az utcán. — A ml fajta embereink — tájékoztat Chmelý Ján idős favágó — fel sem veszi a hideget, hozzászoktak a hegyvidék klímájához. János bácsi haját deresre festették az évek. Az öregség jeleit nehezen lehet felfedezni sima arcán, pedig néhány nap múlva felírhatja a nyolcadik X-et. Mielőtt a kanyargós, keskeny erdei útra térnénk, belépünk a helyi Jed- nota kisvendéglőjébe, hogy a napi cigaretta adagot megvásároljuk. Az öreg favágó, aki negyvennyolc évet töltött az erdőgazdaság szolgálatában, Igen furcsa történetet elevenít fel az erdei munkások életéből. — Tizenöt fok hideg — ejti ki nyomatékkal a szót — minket soha sem riasztott vissza a munkától. Annak idején még ruházatban sem álltunk jól. Most meg Igazán nem panaszkodhatnak a favágók, hiszen „a kincstár" meleg ruhával is ellátja őket. Este pedig fűtött szobában, duruzsoló kályha mellett pihenhetik ki az egész napi munka fáradalmait. Nem futotta időből a további eszmecserére, mert az újságírót ugyancsak munkába szólítja a kötelesség. De amint a zúzmarától szinte virágba borult fenyvesek között bandukoltunk, elgondolkoztunk az öreg favágó megállapításain. A falutól távolabb legalább egy kabáttal hidegebb volt a levegő. Mindnyájunk arcát pirosra festette a szél. A szép táj a téli képeslapok hangulatát varázsolta elénk. Egy órai gyaloglás után szálfákból gondosan öszszerakott erdei lakot pillantottunk meg, a kijelölt célt . — Ez még csak a munkások szállása, — mondta csipkelődve Ondrej Murgaš, az igazgató — de az írtás sem esik már meszire. A domboldal lejtőjén meglapuló házikó kéményéből gomolyogva száll a füst. Tornácán nagy halom hasábfa torlaszolja el a bejáratot. Nem is lehetnek itt szűkiben a tüzelőnek. Bent a helyiségben kellemes meleg fogad, csiklandós ételszagok dúsítják a levegőt. A konyhában és a szobákban azonban egy lélek sem tartózkodik. deti cím, de az egész stáb valami jobb címen töri a fejét... Meglepő a rendező fiatalsága — alig 27 éves. Ugyanebből a korosztályból való a többi munkatárs is: a zeneszerző, a kameraman, a szereplők. Csak a forgatókönyvíró haladta meg a negyvenet, no meg Rahim Pirmuhamedov, a közkedvelt komikus. Miről szól a darab? Szintén fiatalokról — természetesen. Egy régi keleti legenda modern filmváltozata elevenedik majd meg a vásznon: Tahir és Zuhra szerelme, amely minden intrika ellenére győzedelmeskedik. Az ötlet régi, a megoldás azonban új. Figyeljük csak: Tahirt és Zuhrát megszületésük napján szüleik egymásnak ígérik. A gyerekek felnőnek és a szülői ígérettől függetlenül egymásba szeretnek. Ekkor lép színre az lntrikus — itt egy kolhoz könyvelője, — aki a szülőket régi vágású, babonás, reakciós embereknek bélyegzi és túlbuzgóságában mindent megtesz, hogy megakadályozza a fiatalok egybekelését. Álszent módon a haladást, a felvilágosodást hangoztatja, de nem látja, hogy ebben az esetben a legtisztább emberi érzés ellen tör. A fiatalok természetesen mégis egymáséi lesznek, de az lntrikus, a saját pozícióját a fiatalok boldogságának árán, frázisokkal és rágalmakkal megerősíteni akaró álnok ember lelepleződik — rajta nevet majd a néző. Modern környezet, régi igazságok, egy jő adag bírálat a frázispuffogtatók címére, zene, tánc, humor — ez az új film. A KAMERA előtt a reflektorfényei ben két bájos leány ül. Az egyik Sztalina Azamatova — már befutott filmszínésznő. A másik Szaida Borogyina-flasszánova tizenkilenc éves leány, aki most filmez először, s máris a második női főszerepet játssza. Ű az, akit a „filmhez hívtak". Otthonosan mozog a műteremben, a rendező és a többi munkatárs elégedett vele. Színinövendék talán? Szó sincs róla! Angol-arab szakos főiskolai hallgató, a taskenti egyetemen. Egyébként tádzsik nemzetiségű, de anyai ágon tatár és török vér is csörgedez ereiben. (Tádzsikisztánban meg kell szoknia az embernek, hogy arra a kérdésre, „milyen nemzetiségű?" — néha igen bonyolult választ kap. Szerencsére ennek a keveredésnek nagyon szép az „eredménye".) — Filmszínésznő marad? — Dehogy! Műfordító és tolmács szeretnék lenni, vagy nyelveket tanítani. — Miért vállalta a szerepet? — Rábeszéltek. — E s tetszik? — A forgatás fáradságos, látja, most is éjszaka forgatunk, de a munka szép. Nagyon tetszik a film mondanivalója: a szerelem győz az embertelenség felett, az igazság a frázisok felett. Itt tart ma a tádzsik film. VILCSEK GÉZA Kisvártatva aztán kinyílik az ajtó, pirospozsgás arcú, tűzről pattant menyecske teli vödörrel a kezében meglepetten lépi át a küszöböt. — Hát maga az? Isten hozta igazgató úr.., Látja, hogy el vagyok foglalva? A pillanatnyi feszélyezett hangulatot tréfával, kérdések halmazával csakhamar sikerült feloldanunk. — Kinek főz ennyit — mutatunk a tűzhelyen melegedő hat lábosra. — Kinek? Hát a férjemnek és a csoport valamennyi tagjának ... — Természetesen az ételkészítésben mutatkozó különözködés ellenére jól összetartanak, megértik egymást a favágók — igazítja helyre az igazgató. — Az erdei munkások ugyanis egész hétre elegendő élelmet hoznak magukkal otthonról. A szakácsnő tehát ebből mindenkinek olyan ételt készít, amilyent reggel ki-ki megrendel. Simanová Mária ügyesen sürög-forog a konyhában, rend és tisztaság mindenütt, bármelyik sarokba tekintünk. Az ágyakkal zsúfolt szobában tranzisztoros rádió, könyvek halmaza. Bezzeg más most a favágók élete. Itt a sűrű erdő közepében, a falutól, várostól távol, már nem kísért a magány. A rádió, újságok, könyvek útján ők is összeköttetésben állnak az ország lüktető életével. Künn zúg a fenyves, apró pihékben száll a hó. Az ablaküvegen keresztül úgy tetszik, mintha a csípős hideg is alábbhagyott volna. Ez csak optikai csalódás, mert ilyen magasságban sokkal frissebb, dermesztőbb a levegő. A Hidegvölgyben pedig, ahol a munkások dolgoznak, bőrkesztyűben is megmerevednek az ember ujjal. A favágók fittyet hányva a hidegnek, annyira belehevültek a munkába, hogy még melegítőkre sincs szükségük. A mosás szélén állandóan ég a tűz. lassan idesereglenek az emberek, TANI A CASTELLANOS Jeles kubai zeneszerző, a Művészeti és Színházi Dolgozók Szakszervezete külföldi kapcsolatainak ügyvezető titkára, a Prensa Latina sajtóiroda útján válaszolt kérdéseinkre. MIT VA'ROK 1964-TÜL? Hazám dolgozó tömegeinek hő vágyát fejezem ki, amikor azt kívánom: Hagyjanak minket az imperialisták békességben dolgozni. Ez az óhaja minden népéhez hű, a haladást, a szabadságot s hazája függetlenségé! szerető művésznek. Csak így bontakozhat ki teljességében a művészet. De ez a kívánságunk nem könyörgés, nem siránkozás. Teljesíté sére mindig szilárd elhatározás sarkall. Ezért egy pillanatra sem csökkentjük éberségünket. Ma gunkévá tettük fő parancsnokunk, Fidel Castro tanácsát: Napi tevé kenységünk mellett kéznél legyen a fegyverünk. Valamennyi kubai óhaja, hogy egy nyugtalanságtól és békétlenségtől, . zsákmányra éhes imperialista ellenség fenyegetésétől mentes szabad világban alkosson, énekeljen és a Karibi-térségben oly körülmények közt építhesse jövőjét, amely nem sérti méltóságát. Elszántságunkat fejezi kt jelszavunk: „Patria o mu e r t e — Venceremos" M HENRIALLEG neves algériai újságíró, az Alger Republicain szerkesztője MIT VAROK 1964Ml mást várnék az új esztendőtől, mint mindenekelőtt a világbéke megszilárdulását, mely meghozná a valódi enyhülést és lehetővé tenné a továbbhaladást a háborúmentes világ felé, melyben az eddig gyilkos eszközökre felcserélt milliókat ezentúl az emberek jólétének növelésére fordítják majd? Mi mást kívánhatnék a szocialista országokban élő barátainknak, mint népeik jólétének még rohamosabb emelkedését? Ami pedig bennünket, algériaiakat illet, szeretném, ha az 1964,-es évben nagyot haladnánk nemzeti függetlenségünk megszilárdításában és forradalmunk útján az alkotmányunkban lerögzített szocialista célok Jelé, melyek napról napra mindinkább egész Afrika szimbólumává válnak. Erősödjék Csehszlovákia és Algéria népeinek szoros barátsága, harcoljanak az algériaiak és a csehszlovákok testvéri egyetértésben a békéért, a népek függetlenségéért és az emberiség szebb jövőjéért. hogy a rövid pihenő alatt a délelőtt A mértéket azonban itt sem lépjük elfogyasztott erőt pótolják. Simán Jo- túl. zef termetes fiatalember lehelyezi a A tűz körül tipegők Igen mohón motoros fűrészt, papírzacskóba süly- fogyasztják az elemózsiát. Egyik telyesztett üveget kotor elő a tarisznyájából. jet, másik teát szürcsöl az üvegből. A vastag húscsíkos szalonna egyikük — Hé, Jóska! Talán csak nem pá- kezéből sem hiányzik. Ahogy elnézlinkát rejtegetsz? — szólal meg Bielik Ján csoportvezető. — Jankó bátyám ne heccelődjék. Nagyon jól tudja, hogy a favágók zük a kucsma alá bújtatott arcokat, kivétel nélkül mindegyiké piroslik a hidegtől. — Hogy állunk fiúk az ígérettel. munka közben ezelőtt sem, de most Az év végéig meg lesz a kétszáz köbsem isszák meg a pálinkát. Nehéz hitelt adni Jóska kijelentésének. De amint a munkaterületet véméter? — szegezi nekik a kérdést az igazgató. — Ma és holnap a sodrony kifeszítésével bajlódunk, — szólal meg a gig jártuk, tényleg meggyőződhet- csoportvezető — Jóska és Gyurka tünk róla, hogy az irtáson sok veszély érheti munka közben a favágókat. Hát még ha berumoznának? — Este a meleg szobában — szólal meg a szőke Gregor Pavel — már nem sajnáljuk a rumot a teából. állandóan fűrészelnek. Tehát remélem, nemcsak a tervet fogjuk teljesíteni, de száz köbméterrel meg is toldjuk az előirányzatot. Az ebéd befejeződött, az erdei munkások szétszélednek az irtáson. Megindul a motorosfűrész, munkába áll a traktor és kapaszkodik az emelkedőn felfelé. Az éles hegyi levegőhöz nem szokott látogatók már a tűz mellett is fáznak. A favágók azonban szívósan állják a hideget. Hazafelé ismét az öreg favágó, (János bácsi szavai jutnak eszünkbe; kemény helytállást követel ez a mesterség, de ha fiatal lenne ismét a favágó mesterséget választaná, mert a susogó erdő télennyáron a legjobb barát. SZOMBATH AMBRUS 1964. január 1. • 0] SZÖ 5