Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-31 / 31. szám, péntek

Ä népgazdaság továbbfejlesztésében a terme'és a döntő (Folytatás az 5. oldalról) rében, egész gazdaságunkban, egész köztársaságunkban. Mindnyájunknak harcolnunk kel) a párt határozataiért, minden kommunistát köteleznek a Központi Bizottság döntései. Sajnos nem minden esetben van így. Vegyünk például bizonyos negatív jelenségeket, amelyeket még távolról sem küzdöttünk le ideológiai és kulturális vonalon, ahol a személyi kultusz bírálata mögött sok mindenféle megbújik. Egyes emberek nézete szerint talán el kellene vetnünk, rossznak kellene bélyegeznünk mindent, amit a párt a múltban tett. Ezt nem tehettük és sohasem tesszük, mert pártunk mindig internacionalista osztálypozíciókon állt, és a tőkés rendszer vereségéért, a szocializmus győzelméért folytatott harcban következetesen szem előtt tartotta a marxizmus-leninizmus eszméit. A Központi Bizottság tavaly határozottan és lényegbevágón leszámolt a személyi kultusz valamennyi következményével. Ebből kiindulva sohasem engedjük meg, hogy a személyi kultusz pártos bírálatán bárki szervezetten felépítse személyes ambícióit, vagy csorbítsa a Központi Bizottság tekintélyét és a párt egységét. Teljesen igazuk van azoknak a párttagoknak, akik a gyűléseken azt követelik: „Ne beszéljünk már annyit a személyi kultuszról, most arra van szükség, hogy intézkedéseket foganatosítsunk a termelésben, jóvátegyük azokat a dolgokat, amelyek egyszerűen Itt vannak és megoldásra várnak. Ez a legfontosabb, erre összponttosítsuk erőinket!" A CSKP Központi Bizottsága sok ilyen értelmű levelet kap, s a levelek íróinak százszázalékosan igazuk van. Ezt az utat követte lanuári ülésén pártunk Központi Bizottsága. Az aktív intézkedések jóváhagyott programja felöleli mindannak konkrét végrehajtását, amit a XII. pártkongresszus tett kötelességünkké, amit a dolgozók is helyesnek és szükségesnek tartanak, amit kifejezésre juttattak a kongresszust megelőző vitában és számos, a Központi Bizottságnak küldött levélben, gyűléseken, sajtóban stb. felvetett javaslatban és bíráló megjegyzésben kifejeztek. Ma arra van szükség, hogy minden kommunista fontolóra vegye, hogyan járul hozzá a januári plenáris ülés határozatainak teljesítéséhez, hogyan járul hozzá minden erejével, felelőssége tudatában a jelenlegi hibák leküzdéséhez, a múlhatatlanul szükséges intézkedések érvényre juttatásához, hogyan nyeri meg ezek számára a becsületes dolgozókat. Ügy vélem, ez a párt politikai, szervező és Ideológiai munkájának legfontosabb feladata a jelenlegi időszakban, főleg a választásokat megelőző kampányban. Programunk, amellyel pártunk és a Nemzeti Front a választók elé lép, világos és offenzív, első helyén a XII. pártkongresszus határozatai állanak. Végrehajtásuk szempontjából ez az év fontos szakaszt jelent. Azzal a tudattal lépünk a választók elé, hogy az elmúlt négy esztendőben pártunk vezetésével nagy munkát végeztünk, és bár menet közben küzdünk le egyes nehézségeket, olyan eredményeket értünk el, amelyekre büszkék lehetünk. Szocialista társadalmunk előre halad, gyarapodott gazdasága, s az ember javáról, érdekeiről való gondoskodással olyan fejlődést értünk el, amely méltó a szocializmus eszméihez. Ezért választási kampányunk, az államhatalom valamennyi képviseleti szervébe jelölt képviselők kiszemelése és megválasztása álljon összhangban a jelen igényes feladataival, jelentsen összpontosított, céltudatos offenzívát népgazdaságunk további fejlődése, az életszínvonal emelését szolgáló aktív intézkedések érdekében, jelentse egész szocialista társadalmunk eszmei és kulturális fellendülését. Ezért örömmel üdvözöljük a kezdődő év feladatait elősegítő konkrét intézkedéseket, amelyeket az élenjáró munkaközösségek, a szocialista munkabrigádok, a CSKP XII. kongresszusának címével kitüntett munkaközösségek vagy üzemek kötelezettségvállalásai tartalmaznak. Elvárjuk, hogy a szocialista munkabrigádok februári országos értekezlete fejlődésünk fontos határköve lesz, amely jelentősen befolyásolja és meghatározza a CSKP Központi Bizottságának januári plenáris ülésén kitűzött feladatok teljesítéséért Indított szocialista munkaverseny kibontakozását. Köszüntjük azt a születő mozgalmat, amelyben a dolgozók, s főleg a fiatalok, politikai és munkás aktivitásukat egybekapcsolják a Szlovák Nemzeti Felkelés közeledő 20. évfordulójával és Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 20. évfordulójával. Fontos időszak áll mögöttünk, amelyben nálunk győzött a szocialista rend, s most olyan Időszakba lépünk, amelyben e győzelmet a szocialista termelőerők és termelési viszonyok továbbfejlesztésével úgy kell megszilárdítanunk, hogy kihasználva a nép szocialista öntudatát, elmélyítsük egységét, teljes mértékben érvényesítsük a társadalom életében a tudomány és a technika vívmányait, s ezzel előkészítsük az átmenetet a kommunista társadalomba. Utunkat Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongreszszusa tűzte kl: ez az út a kommunizmus útja. Kincset er a szorgalom A rimaszombati járás pártbizottságán egyebek között szóba került a méhi szövetkezet is. Szóba került? Az elvtársak egyenesen javasolták: ha futja az idődből, keresd fel őket. Nemcsak a járásban, de kerületi méretben ls élvonalbeliek. Megfogadtam a szót. Mi tagadás, a kíváncsiság is fűtött. Délfelé járt az idő, amikor kopogtattam a szövetkezet irodájának ajtaján. Amikor belül kerültem, az elnök után érdeklődtem. ötven év körüli, szikár férfi nyújtotta a kezét. — Én volnék ... Kosztúr Barna a nevem. Az irodában szorgalmas munka folyik. Ilyenkor, zárszámadás előtt sok ám a teendő. Az idei termelési és pénzügyi tervnek is el kell készülnie az évzáró gyűlésig. Néhány mondatban elismételtem, milyen „útravalót" kaptam a járáson. Az elnöknek szántam a szót, de rajta kívül meg három szempár szegeződött reám. Láttam, valamennyiüknek jólesik a dicséret. Az elnök azonban szerénységgel próbálta leleplezni örömét. — Csak jó közepesnek tartjuk magunkat ... Rövidesen fordítottunk azonban a szón. Kosztúr Bernabás csak így, egy mondatban megjegyezte: — Rövidesen megtartjuk az évzárót. A kimutatások, számoszlopok azt bizonyítják, hogy nevezetes nap lesz ez a szövetkezet életében. Mivel náluk a szorgalom jó munkaszervezéssel párosult, aligha lesz okuk panaszra. Az ökonómus szerint túlteljesítették a pénzügyi tervet. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a tervezett 4 350 000 korona helyett 4 750 000 korona futott össze a közös javára. Ennek természetes következménye, hogy a munkaegységek értékén sem esett csorba, sőt... egy koronával megtoldják a tervezett 18 koronát. Az eredmények akármilyen sokatmondóak is, mégsem jelentik a lényeget. Az olvasó könnyen azt mondhatná: Jó, jó, de hogyan jutottak idáig? Mi a siker titka? Mi rejlik a szép eredmények mögött? Igen fogasnak bizonyult a kérdés. Kosztúr Barna is megvakarta deresedő üstökét, amikor ezekre a kérdésekre próbált választ adni. Hosszabb gondolkodás után így válaszolt. — Egy nap is kevés lenne ahhoz, hogy mindent töviről hegyire elmondjunk. Az azonban szent, hogy a mi szénánk sem állt mindig ilyen jól. Az elnök igazát az ökonómus számokkal bizonyítja. Mi azonban maradjunk a puszta tényéknél. A fellapozott könyvek arról beszélnek, hogy a méhiek sem kezdték 19 koronás munkaegységgel. Az 1962-es esztendő kivételével egyetlen esetben sem érték el a munkaegységek tervezett értékét. Csakugyan így lett volna? A könyvek szerint igen, de a valóságban nem. Ha nagyon „megszorították" volna, talán az előző években sem kellett volna zárszámadáskor 3—4 koronával beérniük. Ök azonban mellőzték a megszorítást. Azt mondták: ha nem akarják magukat kitenni kellemetlen meglepetéseknek, mindenekelőtt szilárd alapra kell helyezni a szövetkezetet. Ezen a véleményen volt a szövetkezet vezetősége, elgondolásukat a falusi pártszervezet a legmesszebbmenően támogatta, sőt a tagok többsége is megértette: nem lehet homokra várat építeni. A gazdasági fellendülés érdekében foganatosított intézkedésekkel szorosan összefügg az is, hogy hozzáértő fiatal szakemberek nőttek ki a szövetkezeti tagok soraiból. Ma már a termelés valamennyi fontosabb ágaTélen is nyílnak a virágok • •W" (Tóth Alajos felv.) zatának élén szakképzett, tettrekész fiatalok állnak. De ha már szóba kerültek a fiatalok, még valamit el kell mondanunk. Az elnök azt állítja: tőlük nem vágynak el a fiatalok. Mindenki megtalálja helyét a szövetkezetben. A kertészetben jóformán csak fiatalok dolgoznak. És nem akárhogyan! A kertészeti csoport a múlt évben ls 200 000 koronát juttatott terven felül a közös kasszába. Egyébként az üvegházakban a 15—20 fokos hideg ellenére most sem szünetel a munka. A drágán felépített üvegházat sem hagyják kihasználatlanul. A belefektetett öszszeget gazdagon kamatoztatják. Kint csikorog a hó az ember lába alatt, bent azonban százával nyílnak az üvegházi virágok. Megéri a fáradságot. Szép hasznot hoznak a „házhoz". Mielőtt azonban búcsút mondanánk a szövetkezetnek, nem árt, ha megemlítjük, az anyagi jólét magával hozta a kultúra, a szórakozás, a művelődés utáni vágyat ls. Az előbb azt állíttottuk, hogy a fiatalok nem vágynak el a faluból. Ez így igaz! De miért nem? Hiányos volna a válasz, ha azt mondanánk: mert jól keresnek. Több olyan szövetkezetben jártam már, ahol a kereseti lehetőség semmivel sem marad a méhieké mögött s mégis kevés a fiatal. Ebből arra lehet következtetni; ahhoz, hogy a fiatalok igazán jól érezzék magukat falujukban, a pénzen kívül egyéb is szükséges: szórakozás, kultúra. És éppen ez az, amit a szóban forgó szövetkezet vezetősége nem tévesztett szem elől. Közös erővel — az egész község segítségével — olyan szövetkezeti klubot létesítettek, hogy szépségben, korszerűségben párját ritkítja a környéken. Nem leszek talán ünneprontó, ha a jó eredmények mellett mondok valamit arról is, amivel nem lehet egyetérteni, helyesebben, amin rövidesen változtatni kell. Ez a kérdés szintén összefügg az ifjúsággal. Maguk az elvtársak mondták, hogy derék, szorgalmas fiatalok dolgoznak a szövetkezetben. Hogy ez így igaz, ahhoz nem fér semmi kétség. Mi hát az akadálya annak, hogy ezek közül a fiatalok közül a legjobbak megtalálják az utat a párthoz? A múlt esztendőben a szövetkezeti pártszervezet ennek a kérdésnek kevés figyelmet szentelt. Ezt bizonyltja az is, hogy egyetlen tagjelöltet sem vettek fel a fiatalok közül. És miért nem? A jó eredmények láttára az elvtársaknak nem szabad elfelejteniük: az utánpótlás nemcsak a szövetkezetben, hanem a pártban is szükséges. Erről pedig a pártszervezetnek kell gondoskodnia. Reméljük a méhi elvtársak a jövőben ennek a kérdésnek is több figyelmet szentelnek s évzáró gyűlésükön feladatul tűzik: azokat a fiatalokat, akik erre rászolgáltak, elvezetik a párthoz. Szarka István UJ FILMEK Most mutatják be mozijainkban már a múlt -réten előre jelzett kitűnő magyar filmvígjátékot, a Micsoda éjszakát. Az új műsorban egyébként két színvonalas hazai alkotás is sze repel Dimitrij Plichta ismert szlovák dokumentumfilm-rendező első játékfilmje a KINEK NINCS BŰNE. Bonyolult pszichológiai konfliktus körül bontakozik ki a film meséje. Ez egyrészt Vinconak, a cigányfiúnak öntudatosodása. az emberi mélrolja a Reményt, bár felrója hiá» nyosságatt. A legkitűnőbb alakítás Rudolf Hrušínskýé volt Lucin szerepében. Hana Hegerová Magdalénája nem volt az a típus, amelyet a forgatókönyvíró elképzelt. BOCCACCIO 70 < A legnagyobb vitákra négy különböző, világnézetű, stílusú és életszemléletű olasz rendező közös alkotása ad okot. A középkori nagy szatíraíró meglátásaira, játékos hangvételére utalva négy történetet egyesítettek közös cím alatt. Nézőink egyelőre Latabár Kálmán a Micsoda éjszaka című filmben tőság önfelismerése, másrészt erős erotizmus. A történet színhelye a katonaság. Az itt lejátszódó humoros epizódok kétségtelenül színt visznek a történetbe, ám nem mondhatók eredetieknek, s nem használunk erős kifejezést, ha azt mondjuk, hogy elcsépeltek. Plichta rendkívül kényes társadalmi problémához nyúlt. Debütálásában érezhetők a dokumentumfilmek terén szerzett tapasztalatai. Bizonyos megoldásoknál ez segítségére volt, ám a film vége felé már károsan hatott a dokumentumszerű ábrázolás, valahogy elszíntelenedett a befejezés. Talán tapasztalt játékfilmrendező kollégáitól több támogatást kellett volna kapnia a debütáló Plichtának. A film az említett fogyatékosságok ellenére méltán sorolható a hazai filmgyártás fejlődését bizonyító alkotások közé. A legművésziesebb alakítást a főszereplő Ivan Mistrík és Marié Málková nyújtotta. Mistrík egyébként széles skálájú színészként mutatkozik be és a szlovákiai színjátszás nagy ígérete. REMÉNY Karel Kachyňa rendező és Jan Procházka forgatókönyvíró közös müve már témájával felkeltette a figyelmet. Két olyan embertípust tett meg a film hősévé, akik valahogy kinn rekedtek a társadalomból és a maguk nemében „egzotikumnak" számítanak. A részeges Lucin és a szerelmet könnyen osztogató Magdaléna összetalálkozása, kölcsönös vonzalma és ugyanakkor taszítódása valamilyen furcsa, a logikának ellentmondó helyzetet teremt, ugyanakkor mélyebben elgondolkodva a szerzők mondanivalóján, nem lehet elvitatni, hogy vannak ilyen emberek. Kachyňa filmjét a humanizmus hatja át — ez is vitathatatlan. Érzelmekben bővelkedő történetet mesél a művészet nyelvén, melynek megfelelő nívót mégsem tud elérni a történet kibontakoztatásában. Kachyňa nem teremtett olyan fordulatokat, amelyek a nézőt kizökkenthetnék a passzív szemlélésből. A szerencsére nem erőltetett befejezésen kívül a nézők szinte logikusan előrelátják a cselekményeket. A cseh filmkritika a hazai filmgyártás fejlődését jelző filmek közé socsak az első részt, Monicelli és Fellini filmjét láthatták, de a kedélyek már így is Izgatottak. A vélemények nálunk is megoszlanak. Sokan kiábrándultak a nagy érdeklődéssel várt filmből, mások nem értik a mondanivalóját. Mi ebben a boccació? — hangzik el a legtöbb kérdés. Tömören így válaszolhatnák a kérdésekre: kisebb művészi fogyatékosságoktól, „gixerektől" eltekintve a Boccaccio 70 nemcsak jó, hanem mélyen társadalmi film is. Csalódni csak az csalódhatott, aki boccacciői stílusban valamilyen céltalan pajzánkodást várt. Ám a pajzánkodásnak, a könnyed elbeszélés fűszerezésének, még a sikamlós párbeszédeknek ls csak akkor lehet létjogosultságuk, ha beillenek a feltétlenül megkövetelt komoly mondanivaló keretébe. Monicelli filmjében: Renzo és Luciana történetében az álarc nélküli modern kapitalizmussal találkozunk. Renzo és Luciana csak titokban szeretheti egymást, mert olyan vállalatnál van alkalmazva, ahol a nők nem mehetnek férjhez, nem szülhetnek. Még csak hivatásbeli indokot sem hozhatnak fel ennek a szerződési feltételnek igazolására, mint egyes kórházakban az ápolónők esetében. Talán csak arra jó, hogy az osztályvezető könnyebben hódíthasson. Ezt árulja el a pikáns jelenetekben, Izgalmas epizódokban bővelkedő első elbeszélés. A másik történetet — Don Antonio megkísértését — Feliini rendezte. Éppen ezért hat olyan erősen, bár a történet közepén a szatíra túladagolása miatt kisé bizarrnak tűnik ez az antiklerikális, antihipokrita film. Felllni nem a vallást támadja, hisz maga is a katolikus baloldalhoz tartozik, hanem a képmutató erkölcscsőszködést, az élettől való külső elfordulás, és az iránta érzett titkos vonzódás jellemferdítő, tébolyító hatását. Don Antonio, az erkölcscsősz vakbuzgó agglegény, akit őrületbe kerget Anita Ekberg reklámképe, mely ellen hasztalan, szélmalomharcot vív, és amelynek tulajdonosát tébolyában magáénak akarja tudni, nem csupán groteszk figura, hanem a társadalmi életben hangoskodó neofasiszta, jobboldali kereszténydemokrata zúgpolitikusok jellegzetes példánya is. L. L. jelenet a Boccaccio 70-ből Ü] SZÖ 8 * 1984. január 31.