Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)
1964-01-31 / 31. szám, péntek
A népgazdaság továbbfejlesztésében o termelés a (Folytatás a 3. oldalról) Ihanem egyszerűen e folyamatok áramlatába kerülnek. A párt szervei és szervezetei viszont gyakran a gazdasági dolgozók áramlatába jutnak. E helyzetből a kiút nem a vezetés munkájának határain kívül keresendő, hanem e munka tökéletesítésében és állandó javításában. Nem világrengető problémák ezek, hanem magától értetődő dolgok, amelyeknek a vérünkbe kellene átmenniük. Elsősorban arról van szó, hogy a gyakorlatban következetesen érvényesítsük a vezetés és a felelősség közismert elvét a munkahelytől felfelé és viszont. Ez a szabály megköveteli, hogy minden vezető dolgozó vagy szerv a maga színvonalén rugalmasan és végérvényesen döntsön a határkörébe eső minden kérdésről, az alárendelt szerveket valóban irányítsa, a felettes szervekkel szemben pedig felelős legyen a rábízott feladatért. Természetesen ez kellő hatáskört kíván. Világos, hogy az említett elv következetes érvényesítése során a felettes szervekhez való viszonyban csökkennek az úgynevezett operatív feladatok, amelyek gyakorlatilag nem jelentenek mást, csupán a felelősség alól való kibúvást, mégpedig azáltal, hogy az alsóbb szerv a döntést a felettes szervre hárítja át, vagy legalábbis óvatosan feletteseinek „áldását adatja" saját döntésére. Az igazi operatív munka, amely a vezetés minden fokának tevékenységét kell, hogy jellemezze, csakis és kizárólag abban van, hogy a problémákat rugalmasan, gyorsan és végérvényesen oldják meg. Jelenleg — így mondanám — amolyan „vizsgálati, elmélkedésl" időszakban vagyunk — sok dolog körül vita folyik, de hónapok és esztendők telnek el és minden a régiben marad. Bizonyára meg kell vizsgálni a problémákat, elmélkedni is kell róluk, de elsősorban arra kell gondolni, hogy az adott pillanatban hol fogjuk meg a dolgok végét. Itt aztán vége a „vizsgálódásnak és elmélkedésnek" s dönteni kell, a dolgot felelősen, végérvényesen megoldani. Éppen a vezetésnek e törvényét kell mindenáron érvényre juttatnunk társadalmunk rendszerében. Másfelől azonban a személyes felelősség megköveteli, hogy a felelős f tényezők tüzetesen ismerjék azt az ügyet, amelyről döntenek, vagyis döntő helyekre sokkal következetesebben kell tehetséges, alkalmas embereket állítanunk. Figyelembe kell vennünk az illető politikai érettségét és szaktudását is. Az ember e két fontos tulajdonságát nem állíthatjuk szembe egymással, ellenkezőleg, látnunk kell, hogy a szocialista rendben mindkettő kölcsönösen feltételezi egymást. Látnunk kell az ember fejlődését ls, vajon szocialista rendünk alapján áll-e, odaadó híve-e a szocializmus ügyének, bár még nem szervezett tagja a kommunista pártnak. Nem mindenki meggyőződéses kommunista, ha zsebében hordja is a pártigazolványt. A kommunistáknak, ha felelős állást bíznak rájuk, állandóan tanulniuk kell, hogy jól megértsék a termelés problémáit és a népgazdaság feladatainak magasán álljanak. Máskülönben elmaradnának fejlődésükben, nem tartanának lépést a jelennel és nem teljesítenék azokat a feladatokat, amelyek a XII. pártkongresszus határozataiból következnek. A kommunista felelősség szilárd, elvi, nyílt, amellett politikailag és szakmailag fejlett embereket követel. Egyre inkább megköveteljük a műveltséget, szakképzettséget, felelősséget. Nézzék, ml a helyzet a pártban. Ma szinte valamennyi járási vezető párttitkár elvégezte a főiskolát, képesítését vagy a pártfőiskolán, vagy valamely állami főiskolán szerezte. Fokozatosan arra fogunk törekedni, hogy a pártszervek többi dolgozója is szakmailag jól ismerje azt a munkaszakaszt, amelyen dolgozik. Szocialista társadalomról beszélünk, arról, hogy minden felelős dolgozónak nagyobb képzettséggel kell bírnia. Nem szabad ezért megengednünk, hogy felelős helyeken olyan emberek legyenek, akiknek nincs szakképzettségük, illetve nem gyarapítják szaktudásukat, bár lehetőségük van rá, hogy tanuljanak és művelődjenek. A párt vezető szerepe végül is abban áll, hogy minden kommunista öntudatosan érvényesíti a párt akaratát és politikáját, legyen akár igazgató, főmérnök, vagy nemzeti bizottsági elnök. Ez a kommunisták egész másfélmilliós közösségére vonatkozik. Ez jelenti a párt vezető szerepét a gyakorlatban, cselekedetekben. Valamit tennünk kell a felduzzadt adminisztráció kérdésével is, amelyet joggal bírálnak a dolgozók, hisz fi] SZŐ 4 * 1964. január 31. akkorára puffadt, mint valami hólyag. Felhívásokkal, bírálattal, ígérettel vagy jószándékkal nem oldunk meg semmit, ha nem teszünk haladéktalanul határozott intézkedéseket, amelyeket évről évre megújítunk. Az idei állami költségvetés megvi tatása során ezért a pénzügyminiszter kötelességévé tettük, csökkentse az egyes minisztériumok, központi intézmények és gazdasági szervezetek előirányzott béralapját és dologi kiadásait oly mértékben, hogy az adminisztratív apparátust átlag az 1958. év színvonalára, vagyis 4,7—5,6 százalékkal csökkentsék. Ez az anyagi biztosítéka annak, hogy az adminisztráció csökkentéséről nemcsak elmélkedni fognak, hanem meg is valósítják. A második biztosíték az, hogy a Központi Népi Ellenőrző- és Statisztikai Bizottság hamarosan kötelező javaslatokat tesz a legkülönfélébb kimutatások és jelentések számának lényeges csökkentésére és egyszerűsítésére. A Pénzügyminisztérium például a jelenlegi 2200 előírását az idén 600-ra csökkenti. Ügy vélem, elvtársak, másutt is ezt kell tenni. Minél kevesebb lesz a beszéd és minél több a tett, annál jobb lesz mindnyájunknak. A Központi Bizottság januári plenáris ülése tehát helyesen cselekedett, amikor alapelvül tűzte kl, hogy a pártszervek, az állami és gazdasági szervek ne csak az erkölcsi hatás és rábeszélés eszközével éljenek, hanem ahol szükséges, anyagi és adminisztratív rendszabályokat is életbe léptessenek s így vessenek véget olyan jelenségeknek, amelyek csorbítják a párt tekintélyét és a dolgozók bizalmát. Elvtársak, a Központi Bizottság januári plenáris ülése fontos intézkedéseket hagyott jóvá az anyagi érdekeltség területén. Céljuk elsősorban az, hogy hatékonyan hozzájáruljanak a vezetés munkájának megjavításához, a fegyelem és a felelősség fokozásához, a termelés növeléséhez, minőségének megjavításához és segítséget nyújtsanak egyes fontos termelési ágaknak. Bizonyára emlékeznek rá, hogy már legutóbbi látogatásom alkalmával szóltam e kérdésekről. Most e fontos problémát is határozottan megoldjuk. Hatékony anyagi érdekeltségről csak akkor beszélhetünk, ha valóban elősegíti az alapvető feladatok megoldását, a munkaerő-szükségleteinknek megfelelő elosztását, és rögzítését népgazdaságunk döntő fontosságú szakaszain. Elő kell segítenie a szakképzettség állandó fokozását és biztosítania kell, hogy az, aki nagyobb szakképzettséget igénylő munkát végez, becsületesen és jól dolgozik, megtakarításokat hoz népgazdaságunknak, kezdeményezőn lép fel újítási és észszerűsítő javaslatokkal, és felelősséget vállal, az határozottan többet kapjon, mint az, aki érdektelenül dolgozik. És természetesen kellő megtorlással kell élni azokkal szemben, akik felelőtlenségükkel, rossz munkájukkal ártanak a közösségnek. El kell ismernünk, hogy sokat beszéltünk ugyan a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti díjazás szocialista elvéről, de még nagyon távol állunk attól, hogy ezt az elvet a gyakorlatban is maradéktalanul érvényesítsük. Ez volt egyik oka annak, hogy mindenféle magyarázkodás, meggyőzés, sok párthatározat ellenére a termelés minősége, a technológiai és a munkafegyelem nem úgy alakult, ahogy szükséges lett volna, sőt nem egy irányban hanyatlást tapasztalhattunk. Ügy hiszem, önök maguk Is sok példát hozhatnának fel akár a termelésből, ahol például rosszabbodott az anyag minősége, a gépek és gépi berendezések megbízhatósága, akár magánéletükből a mindennapi élet szükségleteit szolgáló iparcikkek minőségét illetően. Ezért támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely a minőség megjavítására irányul, vagyis elő kell segítenünk, hogy a korszerű technikai újításokat bevezessék a termelésbe. Igaz, több mint hárommilliárd korona értékű új, műszakilag rendkívül igényes gépet helyezünk üzembe, ám a valóságban garasoskodunk ezekkel a gépekkel. Ide adunk egy gépet, oda egy másikat, amoda a harmadikat. Még mindig nem járunk el tervszerűen a modern technika felhasználása során a termelésben. Nagy Intézményünk van a korszerű technika bevezetésére — a Tudomány és Technika Fejlesztését Egybehangoló Állami Bizottság. Mit várunk tőle? Azt, hogy a műszaki fejlesztés kérdéseit konkrétan, szakszerően oldja meg és figyelmét első sorban a kulcsfontosságú vállalatokra és üzemekre összpontosítsa. Arra van szükségünk, hogy mondjuk a ČKD művekbe vagy más gyárba szakembereket küldjenek, három hónapig tanulmányozzák a gyár viszonyait az ottani technikusokkal együtt, aztán elmenjenek az igazgatóhoz, a miniszterhez és megmondják neki: ebben az üzemben a kitűzött termelési feladatok biztosítása érdekében műszaki szempontból ezen és ezen az úton fogunk haladni, elképzeléseink szerint ezt és ezt kell tenni a műszaki fejlesztés, a munkaszervezés vonalán. A korszerű technika bevezetése érdekében ezt a munkamódszert kell következetesen érvényesítenünk. Arra van szükségünk, hogy konkrétan megoldjuk a gépipar, textilipar, vegyipar problémáit, megfelelő anyagi eszközöket összpontosítsunk e célok elérésére, jól felkészüljünk, s aztán úgy oldjuk meg a problémákat, hogy fél vagy egy éven belül rendkívül korszerű üzem álljon előttünk, amely azonnal termelni képes a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően; ezalatt más csoportok további két-li'árom és még több üzemben végeznek hasonló munkát. így kell megoldani e kérdést. Figyelemmel kell kísérnünk a tőkés gazdaság fejlődését, ahogyan ők is gondosan figyelnek bennünket. Például sok mindenben okulhatunk abból, hogyan vezetik be ők az új technikát, hogyan érvényesítik a tőkés gazdaságban a tudományos felfedezéseket. Határozottan különbséget akarunk tenni a vállalatok között aszerint, hogyan teljesítik termelési feladataikat, hogyan javítják gyártmányaik minőségét és műszaki színvonalát, milyen gazdaságosan használják ki a gondjaikra bízott termelőeszközöket. Ez azt jelenti, előnyben részesítjük azokat a vállalatokat, amelyek, minél hatékonyabb, a társadalom érdekeinek minél jobban megfelelő termelésre és gyártmányaik folyamatos elhelyezésére, az új technika hatékony alkalmazására, a beruházási építkezések feladatainak határidőben történő és jó elvégzésére, a lakosságnak nyújtott szolgálatok fejlesztésére és állandó javítására törekednek. Ehhez kétségtelenül hozzájárul a Központi Bizottság januári határozata a dolgozók eddigi pénzügyi alapja szerepének megváltoztatásáról és tökéletesítéséről. A jelenlegi viszonyok között ez az alap nem játszott kielégítő szerepet a díjazásban, a rendkívüli teljesítményekért nyújtott prémiumokat ls felaprózták. Ez most annyiban változik meg, hogy egységes díjazási alapot létesítenek, amelynek anyagi fedezetét aszerint biztosítják, hogyan járult hozzá a vállalat a társadalom érdekeinek biztosításához akár a hazai piacon, akár a külkereskedelemben, milyen gazdasági eredményeket ért el, hogyan helyezte el, adta el gyártmányait. Ebből az alapból fedezik pontosan megállapított arányok szerint a termelési újításokat, a szociális szükségleteket és a dolgozóknak kifizetendő prémiumokat. Az utóbbi fedezésére olyan összeget biztosítanak az alapból, hogy a prémiumoknak nagy ösztönző hatásuk legyen. A prémiumok kifizetése egyes dolgozóknak és munkaközösségeknek attól függ, hogy az egész vállalat keretében teljesítsék a szükséges mutatószámokat, ugyanez vonatkozik az egyes üzemekre, üzemrészlegekre, műhelyekre, valamint a kiváló dolgozókra is. Érthető, hogy a prémiumok kifizetése — amelyek zömét elsősorban az év végén, vagy újév után fizetik ki — az Állami Bank hozzájárulásától függ, amely — mint a Központi Bizottság határozata javasolja — eldönti, teljesítették-e az előirányzott mutatószámokat, beleértve az előállított gyártmányok eladását is. Ugyanakkor a szocialista demokrácia további elmélyítése érdekében arra számítunk, hogy a díjazások végleges elosztását, beleértve a vezető dolgozók prémiumait is, az üzem vezetősége és az üzemi szakszervezeti bizottság javaslata alapján a szakszervezet taggyűlésén vitatják meg és hagyják jóvá. Ezt az egész rendszert természetesen úgy kell kidolgozni, hogy egyszerű és áttekinthető, minden dolgozó számára érthető és ellenőrizhető legyen. Számolunk azzal is, hogy ezeknek az alapoknak fejlesztésére a vállalatok külön juttatásokat is kapnak a külkereskedelem rendkívüli szükségleteinek példás kielégítéséért, a hazai piac gazdagításáért műszaki és egyéb újdonságokkal, valamint azért, hogy a legfontosabb beruházási építkezéseket idejekorán, zavartalanul üzembe helyezték, betartva az előirányzott mutatószámokat. Elképzeléseink szerint ebben az alapban összpontosulnak a vállalatok országos versenyében szerzett díjak, valamint a béralapból elért megtakarítások egy része, melyekre azzal tesznek szert, hogy a kitűzött termelési feladatokat az előirányzottnál kevesebb munkaerővel teljesítik. A társadalmi szükségletek kielégítésének szempontjait elsősorban a vállalati vezetők munkájának értékelésénél kell alkalmazni. Ezért azt az elvet érvényesítjük, hogy a feladatok sikeres teljesítéséért figyelemre méltó prémium fizethető ki, ám ha a feladatokat nem biztosítják kielégítően, le kell szállítani a fizetéseket. Természetesen a munkásoknak is nagy befolyásuk van a termelés eredményeire, minőségére és kelendőségére. Náluk is érvényesítjük a szocialista elvet: jő munkát végeztél, jogod van a díjazásra, rossz volt a munkád, magad érzed következményét a béreden. A dolgozók prémium alapja ilyképpen kifejezésre juttatja az illető üzem valamennyi dolgozójának a társadalmi feladatok teljesítéséhez fűződő érdekét, s csak tőlük függ, munkájuk gyümölcséből mennyi folyik az alapba és általa mennyit kapnak belőle prémium formájában. Szigorúan be fogjuk tartani az elvet: mindenkinek érdeme szerint. Elvtársak, az egész társadalom érdekében véget vetünk a liberalizmusnak, bárhol is nyilvánuljon meg. Meggyőződésem, hogy a dolgozók ezt a döntésüket örömmel fogadják, s támogatni fogják a Központi Bizottságnak azt a törekvését, hogy minden tekintetben rendet teremtsünk a termelési viszonyokban. Lényegesek azok az intézkedések is, amelyek azt a célt szolgálják, hogy fokozatosan megoldjuk a mesterek, művezetők, építésvezetők kérdését. Ezeknek az intézkedéseknek jelentősen meg kell erősíteniük a vezetés alapvető láncszemét a termelésben, elő kell segíteniük, hogy e feladatokra szakképzett, tapasztalt, kellő tekintéllyel rendelkező, felelős dolgozókat nyerjünk meg. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy senki sem akar mester lenni, mert kisebb lenne a fizetése, s ráadásul felelősség is terhelné. Ezért neitf szabad tűrnünk semmiféle egyenlősdit, ellenkezőleg, fokozatosan megkülönböztető szempontokat kell érvényesítenünk ama dolgozók javára, akiknek minden feltételük megvan ahhoz, hogy felelős állást töltsenek be. A bérviszonyok rendezése során azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az e célra felszabadított összegeket minél hatékonyabban használjuk ki. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az összegeknek kifejezésre kell jutniuk a feladatok lényegesen jobb teljesítésében, a munkatermelékenység növelésében, a jobban és gazdaságosabban végzett munkában, a termelési és építési határidők betartásában és lerövidítésében. Ha valamennyi szakaszon minél gyorsabban életbe léptetjük azokat az elveket, amelyeket a Központi Bizottság az anyagi érdekeltség kérdéseinek megoldására kitűzött, ha egybekapcsoljuk őket a szocialista munkaversejiy továbbfejlesztésével, tartalmának és irányának helyes megállapításával, főleg azonban a szocialista munkabrigádok mozgalmának fellendítésével, úgy sikeresen megoldhatjuk idei feladatainkat. Nézetem szerint a Központi Bizottság határozatainak szellemében további munkaszakaszokon is be kell vezetni az anyagi érdekeltség elvének kihasználását. Az első lépést, sajnos egyelőre nem termelési szakaszon, az a határozat jelenti, hogy a vendéglőkben vezessék be a százalékos pótlékok rendszerét, amely biztosítja, hogy a dolgozók közvetlenül befolyásolják a nyújtott szolgálatok kulturális színvonalát és minőségét. Az az elv, hogy az így nyert összegek egy része a vendéglátóipari üzem felszerelésének megjavítását szolgálja, s bizonyos részét a személyzet között osztják el, biztosítja az alkalmazottak anyagi érdekeltségét abban, hogy a fogyasztók megelégedésére jó munkát végezzenek. Borravalót amúgy is adnak, gyakran rossz kiszolgálásért is és csak egy embernek van haszna belőle. Most tehát legalizáljuk, hogy a kiszolgáló személyzet hasznát lássa. Ha az üzemekben bevezetjük a dolgozók prémiumalapját, vezessük be a vendéglőkben is. Részesedjenek azonban belőle mind a pincérek, mind a takarítónők és a konyhai személyzet. így aztán az egész munkaKözösségnek, az lesz az érdeke t hogy mindenütt tisztaság uralkodjék, idejekorán tiszta abroszokat rakjanak az asztalra és minél jobban szolgálják ki a vendéget. így kell e kérdésre nézni. Le kell küzdeni minden ellenkező szektáns törekvést, józanul számba kell venni, mit jelent az anyagi érdekeltség a szocialista társadalom fejlődése szempontjából. Ne adjuk át magunkat ábrándoknak, elvtársak, a pénznek még mindig megvan az értéke. Nekünk pedig a végzett munka, a munka minősége, a dolgozó szakképzettsége szerint kell díjaznunk és meg kell szabadulnunk minden nivellizálástól a bérezés vonalán. Jelenleg a párt Központi Bizottságának megbízásából több elvtárs a népgazdaság Irányításának, tervezésének, pénzügyi biztosításának új módszertanán dolgozik. Számítunk azzal, hogy javaslatukban foglalkoznak a fent említett kérdésekkel ls, hogy olyan rendszer álljon rendelkezésünkre, amely hosszú időre megfelel céljainknak. Elvtársak, szeretnék most mező gazdaságunk problémáival foglalkozni. Az idén jelentős lépést kell tennünk mezőgazdasági termelésünk fejlesztésére. Ez kifejezésre jut a terv feladataiban is, amelyek valóban na-: gyok, tényleg az utóbbi években a legkomolyabbak. Ám megfelelnek a CSKP XII. kongresszusán hozott határozatoknak és szocialista társadalmunk megnövekedett igényeinek. Ha biztosítani akarjuk a lakosság életszínvonalának emelkedését, úgy saját erőnlfből minél több mezőgazdasági terméket kell előállítanunk. Ezért 1964-ben a mezőgazdaság nyers termelését 1963-hoz képest 6,5 százalékkal, az árutermelést 5,2 százalékkal kell emelni. Az önök kerületében is a mezőgazdaságnak az idén jelentősen fokoznia kell nyers- és árutermelését. A kerület az utóbbi két évben távolról sem érte el a termelés növelésének előirányzott ütemét, és bár sokat ígértek, sok termékkel maradták adósai társadalmunknak. Bizonyára indokolt a kérdés, hogyan biztosítottuk országos viszonylatban a mezőgazdaság idei nagy feladatai teljesítésének feltételeit. Mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy a tavalyelőtti kilengés után az elmúl! évben a mezőgazdaság termését orA mezőgazdasági termelés fejlesztésének nagy feladatai szágos méretben 1962-höz képest mintegy 7 százalékkal sikerült növelnünk. Ugyanakkor a növénytermesztés 15,8 százalékkal emelkedett, az állattenyésztési termelés azonban az 1962. évi színvonalnak csupán 99,4 százalékát érte el. Ha figyelembe vesszük az Időjárást, aligha mondhatjuk, hogy 1963 rendkívül kedvező év lett volna. Ez azt jelenti, hogy az elért eredményekben oroszlánrésze van a párt erőfeszítéseinek, hogy valóra váltsa a XII. kongresszus irányelveit, amelyek kifejezésre jutottak a vezető szervek és valamennyi, mezőgazdasági dolgozó jobb munkájában, a mezőgazdasági termelés nagyobb belterjességére irányuló intézkedésekben. Ügy vélem, az a legfontosabb feltétel — mint ahogy többször hangoztattam már ezt — terveinket csakis akkor válthatjuk valóra, ha valamennyi dolgozó magáévá teszi őket. Az idén is elsőrendű feladatunk marad, hogy a mezőgazdaság belterjességének fokozása mellett az egész földterület teljes és gazdaságos kihasználására, megművelésére törekedjünk. Vagyis nemcsak a tervben előirányzott területek megművelését kell biztosítani, hanem további megművelhető földet kell nyerni a mezőgazdasági termelés céljaira, a Központi Bizottság elnöksége múlt évi szeptemberi határozatának szellemében. Elvtársak, az a feladatunk, hogy elsősorban a növénytermesztést fejlesszük. Hangsúlyozom, országunkban mintegy 220 000 hektár hever parlagon megműveletlenül. Termővé tételére bizonyos intézkedéseket hagytunk jóvá. Meglátjuk, hány hektár újonnan megművelt és bevetett földet mutatnak ki majd tavasszal a járási nemzeti bizottságok. így láthatjuk legjobban, hogyan teljesítjük e feladatot, s végeredményben munkánk eredményeit a termés is megmutatja majd. Reméljük nem ismétlődnek meg többé olyan negatív jelenségek, hogy bejelentik, mennyi mindent vetettek el, s amikor sor kerül az ellenőrzésre és az aratásra, megállapítjuk, hogy a jelentések nem feleltek meg a valóságnak. Itt is az anyagi érdekeltség elvének kell segítenie, ezért azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy az egységes földművesszövetkezeteknek az újonnan megművelt területek minden hektárja után megfelelő állami támogatást folyósítunk és két-három évre a földek után nem írunk elő semmi(Folytatás az S. oldalon)