Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-29 / 29. szám, szerda

A legnagyobb kincs Egészségügyünk ez évi feladatairól Szocialista egészségügyünk a felszabadulás óta eltelt időszak alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. Kórházak, egészségügyi intézmények egész sora épült fel. A főiskolákból az orvosok százai kerülnek ki. Csupán a múlt évben 15 nagyobb egészségügyi intézményt adtak át rendeltetésének. Oj kórházak épültek Sninán, Žiar nad Hronomban, Sedlčanyn, Stodán és Zelízen. Az említett építkezéseken kívül a kisebb egészségügyi berendezések egész sorával bővült még egészségügyi intézményeink száma. Egészségügyi dolgozóinknak az idén számos feladatot kell megvalósítaniuk. Elsősorban a szakmai és az ideológiai nevelést kell tökéletesíteniük. Az egészségügyben dolgozóknak lehetőségük nyílik tudásukat az esti tanfolyamok, avagy az üzemi munkaiskolák keretében bővíteni. A szakmai nevelés mellett azonban nem ártana, ha az udvariasságról sem feledkeznének meg. Őszintén meg kell vallanunk, hogy nem egy egészségügyi dolgozó (ápolónő) durván viselkedik a betegekkel szemben. Pedig ha valahol szükség van a jó szóra, akkor itt igazán szükség van rá. Ez nemcsak embertársi kötelesség, hanem a gyógymód egyik fajtája. Nem kevésbé fontos feladat a szervezés módszereit megjavítani. El kell mélyíteni a tömegszervezetek és az egészségügy kapcsolatát. Egészségügyünknek az eddigieknél Jobban igénybe kell vennie a szakszervezet és a Vöröskereszt segítségét. Szorosabb együttműködést kell megvalósítani a helyi nemzeti bizottságokkal, különösen a higiénia és a Járványok elleni védekezés terén felmerülő problémák megoldásában. Tovább kell tökéletesíteni a körzeti rendszert. Elsősorban a rendelőket kell megfelelő berendezésekkel ellátni. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a körzeti és a szakorvosokat betegségük avagy szabadságuk ideje alatt más orvosok helyettesítsék. Jő, volna az idén elérni, hogy minél kevesebb olyan eset forduljon elő, amikor a szakorvos szabadsága miatt a betegnek két-három hetet is várnia kell, vagy ha nem akar addig várni, három helyre is elküldik, míg valahol kivizsgálják. Az említett problémákkal szorosan összefügg a körzetek nagyságának korHgálása. Az eddigi beosztás sok helyen nem vált be, mivel az egyik körzeti orvosnak nagy a körzete, a másiknak viszont kicsi. Az említett fogyatékosságok eltávolítása — amit egészségügyünk tűzött maga elé — bizonyára meghozza a várt eredményt az orvosi szolgálat megjavítása terén. A felsoroltakon kívül számos feladat vár az idén szocialista egészségügyünkre, amelyek a CSKP XII. kongresszusának határozataiból adódnak. Többek között me<» kell javítani a fürdői gondoskodást, az egészségügyi berendezések és orvosságok gyártásának tökéletesítését, valamint a kutatómunka kiszélesítését. Nem könynyű a feladat, amely egészségügyünk előtt áll, de bízunk benne, hogy egészségügyí dolgozóink minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy feladataikat megvalósítsák és érvényesüljön a jel- v szó: „A legnagyobb kincs az ember". - n} Tatarozzák a Szent Vitus katedrálist A prágai Vár nagyará nyú rendbehozatalának keretében már negyedik éve folynak a restaurálási munkálatok a Szent Vitus katedrális Vencel kápolnájában. A legnagyobb munkát képezik a falfestmények, melyek felülete meghaladja az 1000 négyzetmétert. Képünkön Josef Nemec festőművész a kápolna egyik reneszánsz freszkóját restaurálja. CTK — J. Cinda felv. Mit kapunk egy tonna Ha azelőtt egy külföldi turista Szlovákiába került, világszerte elvitte a hírét nemcsak Szlovákia hegyvidéke szépségeinek, — hanem az itt termő erdei gyümölcsök finom ízének is, mely a legnagyobb ínyenc számára is csemege. S az erdei gyümölcs mindig nyílt piacot talált a külföldön s egyike volt Csehszlovákia állandó devizaforrásainak. A felszabadulás utáni első években megnövekedett hazánkban is az erdei gyümölcsből készülő szirupok és befőttek iránti érdeklődés. Ennek ellenére azonban e gyümölcsök begyűjtése, főleg az utóbbi években, egyre csökkent. A konzervgyárak tavalyi szükséglete például csak 58,3 százalékra volt kielégítve, s ezáltal Csehszlovákia, azelőtt a külföldi piacok egyik fő ellátója, kénytelen volt külföldi behozatallal fedezni saját szükségletét. Ami pedig nagy kárt Jelent népgazdaságunk számára. Hogy az erdei gyümölcs a külföldi piacokon mennyire keresett árucikk, azt a következő számok is bizonyítják. Ezer kg fekete áfonyáért például vásárolhatunk 1008 kg narancsot vagy citromot, 953 kg zsírt, 540 kg marhahúst, 270 kg vajat, ugyanannyi nyers kávét, vagy 203 kg teát. Ugyancsak előnyösen értékesíthetjük a külföldi piacokon a gombát is. 1000 kg szárított urigombáért hat tonna kávét, vagy húst, 8 tonna kakaó-babot, vagy 24 tonna citrus-gyümölcsöt kapunk. S az erdei gyümölcsök iránti érdeklődés egyre nő. Ezért ajánlatos, lenne, ha az illetékesek, főleg az erdészeti hivatalok, valamint a hegyvidékek EFSZ-einek vezetőségei elgondolkoznának afölött, nem lehetne-e az erdei gyümölcsöket ültetvényekben vagy más megfelelő módszerrel termelni. Szép példát mutattak ezen a téren a ostrava-karvinai körzet bányászai, akik a környék meddő tárnáiban sampinyongombát tenyésztenek. S hogy milyen nyereséget jelent ez népgazdaságunk számára, már abból is látható, hogy az első — az Idei — termés máris 195 mázsát tesz ki, vagyis hazánk eddigi évi sampinyontermésének a felét. Egy kis körültekintéssel és leleményességgel bizonyára találnánk módszereket a többi erdei gyümölcs főleg a fekete- és a vörös áfonya, továbbá az erdei málna és a földi szeder termesztésére Is. — iliBESZÉLJENEK A SZÁMOK 1960-től a kelet-szlovákiai kerületben nagy léptekkel haladt előre a fejlődés. Javult a lakáskérdés — erről tanúskodik az a tény, hogy e választási időszak folyamán a kelet-szlovákiai kerületben 14 366 új lakást adtak át. Az állami lakásépítés, 3157 lakást a szövetkezeti lakásépítés és 1989 lakást a vállalati építkezés keretében. Ezenkívül 13 400 lakás épült egyéni lakásépítkezés formájában. Tehát a kerületben 32 912 család költözött új, egészséges lakásba. Az iskolai beruházási építkezés terén az említett időszakban 625 millió koronát ruháztak be. A kerületben 215 új iskola épült 63 772 tanuló számára. Az egészségügyi építkezés szakaszán a kelet-szlovákiai kerületben a beruházások 238 millió koronát tesznek ki. Ez többek között azt jelenti, hogy 8 új kórház és poliklinika épült 996 ággyal és a szociális biztosító intézetekben az ágyak száma 1003mal emelkedett. E választási időszak folyamán új iparüzemek felépülte következtében megnövekedett a foglalkoztatottság Is. A szocialista szektorban 41 000-rel több személy dolgozik, mint a nemzeti bizottságok, az SZNT és a nemzetgyűlés 1960. évi választásai idején. Megnövekedett a nők foglalkoztatottsága is, mégpedig 19 008 fővel. Az iparban további 11000 dolgozó talált állandó munkát. Nagy segítségben részesült a mezőgazdaság is, — a mezőgazdasági építkezési munkákra fordított beruházási eszközök 1 300 000 koronát tettek ki. Bohuš Nemček Kicsi vagyok még .... (Német J. felv.i R

engeteg bíi-álat hangzik el Košicén a vendéglátó ipar éttermeiben uralkodó állapotokkal kapcsolat ban. Sokat hallani az élelmiszercikkeket árusító boltokban tapasztalható rendellenességekről. Általában a köztisztaságot illetően lesújtóak a vélemények. Meglátogattuk a város több éttermét, betekintettünk néhány élelmiszerüzletbe. Beszélgettünk bevásárló asszonyokkal, éttermekben tartózkodó vendégekkel. Kérdésünkre: elégedettek-e a kiszolgálással, tisztasággal, tíz közül nyolc azt kifogásolta, hogy gusztustalan tányérokban terítik az ételt és kicsorbult, elkopott evőeszközök vannak az asztalokon. A tisztaságra vonatkozólag a kérdezettek egyöntetűen így vélekedtek: lehetne nagyobb! • — Volt-e már a „Bagolyvárban", a Luxor, Tátra-étteremben, a vasúti vendéglőben és a „talponállókban"? Ha véleményt akar alkotni a kiszolgálásról, az emberekről történő gondoskodásról a vendéglátóiparban, feltétlenül látogasson el az említett helyekre — mondja az egyik kérdezett. — Itt nőttem ugyan fel, Jól Ismerem a várost, azonban még nem hallottam „Bagolyvár"-étteremről és falatozóról —, jegyzem meg. — Talán keveset látogatja az éttermeket és kávéházakat. Ellenkező esetben ugyanis rájött volna, hogy az egy évvel ezelőtt megnyílt „Jalta"éttermet nevezték el a fogyasztók „Bagolyvárnak" — újságolja az egyik vendég. Itt járunk a Jaltában. Egy évvel ezelőtt közel négymillió korona beruházással létesült az étterem. Az alagsorban raktárak, konyhák és szociális berendezések vannak. A földszinten félkészáru, készételek és , cukrászdái készítmények önkiszolgáló helyiségek. Az emeleten éttermet borozói, kávéházat terveztek, de ott járva úgy érzem, mintha egy ódon, elhagyatott omladozó várkastélyban 'oaraneo'-éV A tisztaság és a higiénia nem fontos ? Kóbor galambok, baglyok és denevérek szállása ez az emelet. Értem tehát, "miért nevezték el szellemesen „Bagolyvárnak". Az üzletvezető társaságában végigjárjuk az alagsort. Itt találkozom Klaubert Jolánnal, a Járási Higiéniai Intézet nővérével. Ellenőrzési kötelességét végzi. (A konyha, alig öt-hat méteres, ennek ellenére napi 400 adag meleg étel készül benne. Mellette van a hidegkonyha, ahol 700 adag hideg ételt, 300 adag félkész húsárut készítenek. A cukrászda napi teljesítménye 2000 sütemény. A helyiségek kicsinyek, túlzsúfoltak. Kellemetlen gázszag csap meg. Kérdésemre a dolgozók elmondják, hogy nincsenek felszerelve a gázelvezető csövek. Az Illemhelyen hiányoznak a szellőztető berendezések. A folyosón a kemény fagy „jóvoltából" szárazon közlekedhetünk. Különben a tető nélküli emeletről az eső- és szennyvíz a folyosóra ömlik, s az alkalmazottak sokszor bokáig érő vízben járnak. A konyhák készítményeit felvonókon viszik az étterembe. A tervezők oly szűkre szabták a felvonókat, hogy alig fér el valami bennük. A személyzet kénytelen tehát a készítményeket kézben felcipelni. Hogy ezt milyen körülmények között teszik, azt látni kell I Még üres kézzel is akrobatikus mutatvánnyal egyenlő, feljutni a földszintre ezen a lépcsőnek nevezett tákolmányon. Hát még teherrel?! Nem is csoda az Itt dolgozó asszonyok és lányok gyakori balesete. A rossz munkakörülmények miatt a dolgozók 15 százaléka állandóan beteg. — Hogyan adhatott a Járási Higiéniai Intézet hozzá 1j5rplást ennek az ?lem1 egészségügyi követelményekel is mellőző be nem fejezett étterem nek a megnyitásához? — fordulok az egészségügyi nővérhez. — Mi nem adtunk hozzájárulást — mondja. Azt is megtudom, hogy a vendéglátóipar igazgatósága a tervteljesítésre hivatkozva a felsőbb szervekhez fordult az engedély kiadása végett s ígéretet tett, hogy „menetközben" eltávolítja a hibákat. Ezzel bírta rá a Nemzeti Bizottságot, amely végeredményben megadta az üzemeltetéshez a hozzájárulást. Azőta eltelt egy év, és minden maradt a régiben. Valami mégis történt: megromlott egy év alatt több mint 20 000 korona értékű élelmiszer. A közönség bizalma megcsappant, s a „Jalta" étterem természetesen nem tudja teljesíteni tervét. Utunk a középminősítési osztályba sorolt I.uxor-vendéglőbe vezet. Konyhája nem nagyobb, mint egy többgyermekes családé, pedig 250 ebédet és körülbelül ugyanannyi vacsorát készítenek itt naponta. A személyzet a burgonyát, zöldséget télen-nyáron egyrészt az udvaron tisztítja. Az étterem rosszul van felszerelve és nagyon kopott. — A magunk részéről mindent megteszünk a tisztaság betartására — mondja az üzletvezető. — Naponta váltjuk az abroszokat. Ha a mosoda idejében nem tisztítja ki, megfordítjuk és tovább használjuk az asztalteritőketf?). A tányér- és evőeszköz-készletünk nagyon szerény. Egész halmaz levelet mutat fel, amit a felszerelési tárgyak és a karbantartás biztosítása érdekében folytatnak az igazgatósággal. Mindig elutasító választ kapnak. Az indokolás: a vállalat beruházási lehetőségei kimerültek, felemésztette a falta és imperlal rendbehozása. Az étteremhez 110 férőhelyes éjjeli mulató ls tartozik. Néhány évvel ezelőtt nagyobb összeget fordítottak berendezésére és átalakítására. A falakat tetszetős faburkolattal vonták be. A lejáratnál a mennyezetet bordö szövet borítja. Nedves penésszag csapja meg orromat, s az üzletvezető tájékoztat: — Eredetileg nem volt ez a mennyezet bevonva posztóval, de felettünk van az illemhely, ahonnan állandóan átszivárog a nedvesség. Mi nem tudjuk rendbe hozni. A technikai osztályunk meg nem ér rá/

1 Hogy a vendégek ne vegyék észre ezt a „kis" szépséghibát, a személyzet úgy váltogatja az átnedvesedett posztót, mint gondos anya a pelenkát. A mulatóból ki-bejáró vendégek pedig gyakran panaszkodnak a kellemetlen szagsa. Ez természetesen nem teszi kellemesebbé a vendégek hangulatát, nem fokozhatja jókedvüket. Van itt hiba bőven, van mit kifogásolni. Az áruraktár kicsi és jóformán padlója sincs. Miért nem záratja be az egészségügyi szolgálat ezt az intézményt? — kérdezem Klaubert elvtársnőt. A válasszal nem késik: „Több éttermet kellene bezárni a városban. Hasonló állapotok vannak a színház melletti étteremben, a Tatra és a Detva-vendéglőkben." Felvetődik itt a kérdés — melyre gyakran utalnak a hatóságok — a közönség hol fog étkezni? Ez az egyetlen nyomós ok, hogy az egészségügyi intézkedések mellőzése ellenére Is nyitva vannak a kifogásolható éttermek és falatozók. Sajnos, nem rózsásabb a helyzet az önkiszolgáló üzletekben sem. A tejboltokban a vásárlók alig egy méternyi területen, tejesládák közt közelíthetik meg az áruval megrakott polcokat. Akarva — nem akarva ruházatukkal súrolják a kirakott péksüteményeket és kenyeret. Mivel ezek a termékek nem mindig bizalomkeltőek, vásárlás előtt az emberek végigtapogatják, megfogdossák. Arról nem is beszélve, hogy a sütemények és a kenyér becsorrfagolásához szükséges papírt hiába keresi a vásárló, egyszerűen nem létezik. A látottakból leszűrhetjük a tanulságot: az üzlethálózat fejlesztése terén nem Jól gazdálkodunk. Azzal mindenki egyetért, hogy a kereskedelem új, tökéletesebb formák meghonosításán fáradozik. Ezért tért át az önkiszolgáló boltok létesítésére is. Egyről azonban megfeledkezett. Ezt nem lehet kampányszerűen csinálni, előbb meg kell teremteni a kellő feltételeket. Ezt pedig a felelős tényezők elmulasztották. Gombamódra szaporodtak az önkiszolgáló boltok. Az igazgatók nagy összegeket vágtak zsebre prémium formájában, talán okleveleket is kapnak, mint a kereskedelem új formáinak megvalósítói, élénjárői. Az új önkiszolgáló üzleteket új berendezéssel kellett ellátni s a régiek kikerültek az udvarra. Sok pénzébe került ez társadalmunknak. Véleményünk szerint nagyobb körültekintéssel, az adott lehetőségek és eszközök gazdaságosabb kihasználásával sokkalta hasznosabb eredményeket lehetne elérni a vendéglátóipar, a kereskedelmi hálózat fejlesztése s egyúttal a köztisztaság nagyobb mértékű biztosítása terén is. Tudvalevő, hogy népgazdaságunk erre a célra Jelentős összegeket áldoz, de a hiba az, hogy ezeket — amint Košice város példája Is bizonyítja — nem használják fel célszerűen. Ezért beszélnek annyit az utóbbi időben ezekről a kérdésekről az emberek bírálólag. s Joggal. Nagyon Jő volna, ha a Košicel Városi Nemzeti Bizottság ezekkel a problémákkal behatóbban foglalkoznék. Megérdemlik! MÓZES SÁNDOR Ül SZÖ 4 * 1964. január 29.