Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-26 / 26. szám, vasárnap

utak a mezőgazdaságban A Szovjetunió Komunista Pártja Központi Bizottságának tavaly decemberben megtartott plánumán Hruscsov elvtárs a vegyipar gyorsított fejlesztéséről, mint a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a népjólét emelkedésének legfontosabb feltételéről beszélt Kijelentette, hogy a gépesítés mellett a kémia meghonosítása, a vegyipar kiépítése fórra dalmasítja a mezőgazdaságot és utat nyit a legnagyobb munkatermeié kenység eléréséhez. Mindenekelőtt a mezőgazdasági célokra alkalmazott ásványi műtrágya termelés növelésének s ezzel az élelmiszermenynyiség gyarapodásának lehetőségét hangoztatta. Ezekről a számunkra is időszerű, sőt égető problémákról beszélgettünk OTTO BIHELLER mérnökkel, a Földművelésügyi Minisztérium kemizációs osztályának vezetőjével. A sokat látott és tapasztalt szakember gyakorlott szemével ítéli meg a helyzetet, amikor megállapítja, hogy kutatóintézeteink a vegyi anyagok továbbfejlesztésével eddig is jó eredményeket mutattak ki, noha műtrágyagyártó iparunk még nem érte el a megfelelő színvonalat. A mezőgazdasági termelés kemizációjával a CSKP XII kongresszusa is részletesen foglalkozott. — Azóta a kongresszusi határozat értelmében már sok mindent megvalósítottunk, így például a vágsellyei Duslo is ontja már termékeit. De ezért a feladatok és célkitűzések még mindig túlvsúlyban vannak — állapítja meg a mérnök. Irányelvek a műtrágya elosztására A távlati terv az eddigi műtrágyatermelés háromszoros emelését írja elő. Egyelőre tehát még takarékoskodni kell ezzel az értékes vegyi anyaggal. A mezőgazdasági termékek gyorsabb ütemben, nagyobb mennyiségBen történő termeléséhez a műtrágya tís a többi vegyi anyag célszerű elosztására van szükség. Érdekeink megkívánják, hogy főleg azokra a vidékekre jusson belőlük minél több, amelyek éghajlatuknál és termékenységüknél fogva gazdagabban hálálják tneg. A kutatóintézetek, a főiskolák, a Földművelésügyi Minisztérium szakemberei már dolgoznak ls a műtrágya Célszerű elosztását szabályozó irányelveken. — Ezek szerint a legtermékenyebb talajokat részesítjük előnyben. Már £tz idén nagymennyiségű műtrágyával és herbecidekkel látjuk el a többi közt például a Dél-Szlovákia, a Csallóköz kukoricatermő vidékeit, a Haná síkságot — tájékozta; Biheller elvtárs. A szakemberek a tudományos kutatások és megfigyelések alapján szerzett tapasztalatok útján jutottak erre az elhatározásra. Az utóbbi három évben mintegy harminc mezőgazdasági üzemben végzett kísérletezéseik az ipari műtrágyával kitűnően sikerültek. A vegyi állattenyésztésben elért eredmények is biztatóak. Ezzel szemben azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyeket csak kisebb mennyiségben, vagy egyáltalán nem láttak el vegyi anyagokkal, lemaradás volt észlelhető. A kémia az állattenyésztésben — A vegyipar termékeinek a földek termékennyé tételén kívül nagy szerep jut az állattenyésztésben is — jegyzi meg az osztályvezető. — Így például a takarmánynak karbamiddal (húgyanyaggalj történő vegyítése a hús- és tejtermelésben igen gazdaságosnak bizonyult. Tulajdonképpen Garst, az ismert amerikai farmer módszeréről van szó, melynek továbbfejlesztésétől sokat várunk. Először az ústíi járás tizenkét mezőgazdasági üzemében figyeltek fel a jó ötletre. Három éven keresztül mintegy 1670 tehenet tápláltak az előírás szerint elkészített keverékkel. És az eredmény? Egy kiló karbamid 1,2—4,4 kg marhahús-többletet és 2—8 liter tejtöbbletet jelentett. — Megjegyzem, a karbamid trágyázásra is kitűnően alkalmas — folytatja az osztályvezető. — A széna hektárhozamát 30,8 mázsával növelte. Hogyan fejezhető ki ez a többtermelés tápanyagokban? Nem kevesebb mint 123 kg emészthető fehérjét és 1016 kg keményítőt jelent, ami 228 kg hússá, vagy 2364 liter tejjé változik. A herbecide

k a növény éltető ereje A mezőgazdasági növények ápolása, védelmezése a károkozók, a betegségek, a gyom és gaz ellen, a vegyianyagok nélkül elképzelhetetlen — állapítja meg a mérnök. Idén már 1680 000 hektárnyi területen irtjuk velük országszerte a gazt, ami az 1956. évi területnek a huszonnégyszerese. Van fogalmuk arról, menynyi munkaerő, fáradság, idő és pénz takarítható meg ezekkel a vegyi anyagokkal, melyek e hazai gyártmányú Solgen permetezőgépekkel juttathatók el rendeltetési helyükre? A növényápolásra használt vegyianyagok közül, — hogy csak a legismertebbeket említsük, — jól bevált a DDT, a burgonyán élősködő, nálunk gyakori kolorádóbogár irtására, az INTRATION a cukorrépatetü pusztítására. A DIKOTEX, a bratislavai Di mitrov Vegyiüzem gyártmánya főleg a kukorica, de a cukorrépa ápolását is szolgálja. Különösen azért kedvelik, mert a gazt megsemmisíti, de ugyanakkor a növény leveleiben nem okoz kárt, Az eredmények oly jók, hogy idén már a csapadékmentes területek kivételével mintegy 30 000 hektárnyi területen a zöldség és főzelékfélék, sőt a gabonaneműek védelmére is ezt a vegyszert jelölték ki. A magvas takarmányok betakarítását megkönynyíti a növények gyökerének a kiszárítása. Erre a célra a DEFOLEX szolgál, mely szintén a Dimitrov Üzem terméke. A lőherefélék, különösen a takarmánylucerna kombájnnal történő begyűjtését teszi lehetővé. A herbicidek felmérhetetlen szolgálatokat tesznek a mezőgazdaságnak. A terméshozam növekedése általuk legalább 10—15 százalékot tesz ki. És ha ehhez hozzászámítjuk az óriási mukamegtakarítást, milliós összegedről beszélhetünk. Szakembereket nevelünk A munkák elvégzéséhez természetesen emberekre, lelkiismeretes dolgozókra van szükség, Mégpedig nem akármilyenekre, hanem szűkebb értelemben vett szakemberekre, akik nemcsak agronómusok, de az agrokémiával kapcsolatos ismereteket is elsajátították. Hol szerzik meg a szükséges tudnivalókat? Az erre a célra rendezett tanfolyamokon, az üzemi és a szövetkezeti iskolákban, ahol kiképzésükre a jövőben különös gondot fordítanak. Felesleges fáradozásról, tékozlásról volna szó? — kérdezhetnék a be nem avatottak, akiknek Biheller elvtárs így adja meg a választ: — Az agrokémia új tudományág, melyben csak azok dolgozhatnak, akik elméleti és gyakorlati tudással rendelkeznek. Hiszen a kemizációval járó kiadások az eddigi tapasztalatok szerint bőségesen megtérülnek. Ilyen állandó eredmények biztosítására törekszünk a jövőben a mezőgazdaságban országszerte a kémia és a gépipar segítségével, de csak a szakemberek megfelelő továbbképzésével, oktatásával érhetünk célt. KARDOS MÄRTA Janko Alexy 70 éves Képünkön: A kiváló szlovák festőművész és író kis tanítványai körében. (ČTK — V. Pribyl felvétele) H

azai kulturális életünk érdemes és értékes jelensége. Elismert festő, jó tollú író, pedagógus és lelkes szervező egy személyben. 1919ben indult el művészi útján, a polgári Csehszlovák Köztársaság első jelentős festőnemzedékének tagjaként. Liptószentmiklóson született, 1894ben, kedvezőtlen szociális körülmények között nőtt fel. Szembaja, s a háborúban való részvétele gátolták, de néni tántorították el a művészi pályától. Sokrétű szereplése már a nemzeti felszabadulás elején kezdődik. A prágai Képzőművészeti Akadémia haligatója 1919-ben, élénk részt vesz társainak a szlovák művészet jövőjéről, sajátos problémáiról, a képzőművészeti témához és eszmei tartalomhoz való hozzáállásról folytatott szenvedélyes vitáiban. Alexy fejlődése ezen problémák megoldásának jegyében történik. Alaposan tájékozódik a cseh képzőművészetben. Tanulmányútján 1919-ben bejárja Szlovákiát, hogy megismerkedjék a néppel, s a táj különös szépségével. Művészi programja ekkor kristályosodik ki, s ennek az utazásnak eredménye a Szlovák képecskék című album. 1921ben Párizsban jár és ízelgeti a francia művészetet. 1924-től 1928-ig középiskolai rajztanár Bratislavában. Sugalmazólag hat rá Benka művészete. Vele, Bazovskýval, Palugyai és Ondreičkával a sajátos szlovák kifejezésű formanyelv tulajdonképpeni megteremtőivel együttműködve fejleszti művészetét. A cél, hogy közel jussanak a néphez. A régi népszokásokat, néprajzi hagyományokat majdnem érintetlen tisztaságban megőrző Árva, Liptó, Garamvölgy, Helpa és Detva vidékét barangolja be barátjával Bazovskýval. Ez a bensőséges kapcsolat új korszakot nyit Alexy művészetében. Eljut a felszabadultabb, folyamatosabb, a költészettel átitatott, stilizált festői kifejezéshez. Fulla díszítményező felfogása is hat reá. Sokfelé ágazó érdeklődése hol a népmesék, a mondák, a Jánošík-hagyomány, hol meg a népi felkelési motívumok, vagy a falu építkezésének különös bája felé fordul. Martini tartózkodása rövid de termékeny korszak. Pöstényben művészi fejlődésének döntő korszaka következik. Itt speciális festői szemléletet kialakító művésztelep megalapítását tervezi. Elgondolása azonban nem valósul meg. 1937-ben Ismét Bratislavában köt ki. Művészete erőteljesen fejlődik, valóságlátása „az élet tartalmával telik meg". A városnak, melynek környezete újdonságként hat rá, krónikása lett. Témaköre kiszélesedik. Kávéházak, a magánélet bensőséges jelenetei, az otthon, a szobabelsők melegsége, lírai kizengéssel, remegő, finom színfoltokban jelenik meg pasztelljein. Társaságbeli hölgyek költői hangulati portréit és a kulturális élet képviselőinek arcmását festi. Pasztelltechnikája magas színvonalra emelkedik. Egyre sűrűbben fordul az építészeti emlékek, régi templomok, várak kúriák felé és modellt áll neki az Öváros hangulatos zugaival, festői részleteivel. A felszabadulás után tartalomban s színben teljesedik ki művészete. Ismét a népi hagyományt követi. Visszatér az egyszerűbb formákhoz, főként az üvegmozaik és faliszőnyeg tervein, melyek népe történeti emlékeit, munkás- és harcos életét fejezik ki. (A Hviezdoslav Színház és a Kultúra és Pihenés Parkjának előcsarnoka). Falkárpitjaival és színes ablakaival jelentékenyen járul hozzá a szlovák monumentális és díszítő művészet fejlődéséhez. J

anko Alexy az élet nyolcadik évtizedének küszöbén is friss kedvvel és energiával kezeli az ecsetet, a legifjabb nemzedéket a művészet szeretetére és értékelésére neveli, fáradhatatlanul ír és szervez. Tevékeny és lelkes, tehát továbbra is fiatal. BÄRKÄNY JENÖNÉ Néhány szót az osztályzásról KÖZVETLENÜL A FÉLÉVI bizonyítványosztás előtt állunk. Ilyenkor a pedagógusok és a szülők körében egyaránt sok szó esik az osztályzásról. Legutóbb részt vettem egy szülői értekezleten, ahol a tanítónő ismertette a szülőkkel, körülbelül milyen bizonyítványt várhatnak a félévben. Azt tapasztaltam, nagyon kevés az olyan szülő, aki az osztályzatokkal kapcsolatban azt vizsgálta volna, vajon a jegyek a gyermek tényleges tudását fejezik-e ki. A szülők részéről bizonyos elfogultság mutatkozik gyermekeik képességeit és tudását illetően. Ebből következik azután, hogy igazságtalanság vádjával illetik a tanítót, ha szemük fénye valamelyik tantárgyból — esetleg több tárgyból — nem a legjobb jegyet kapja. Csakhogy a szülők gyermekeik tudását, tulajdonságait legfeljebb családi vagy baráti körben hasonlíthatják össze, míg az iskolában a pedagógus az egész osztály, gyakran 35—40 azonos korú gyermek fejlődését, eredményeit teszi mérlegre. Természetes, hogy ebben az esetben nem azonos a kép az otthonival. Az említett szülői értekezleten az egyes tanulók várható félévi osztályzatait ismertetve a tanítónő Ivettkával kapcsolatban megjegyezte: A kislány nem elég szorgalmas, matematikából gyengébb, mint várta. Tehát kettese lesz félévben. Párbajra kihívó kesztyűként vette e bejelentést Ivettka mamája. Hogyan kaphat az ő lánya kettest, amikor a fél év alatt csak egy vagy két hármas volt az ellenőrző könyvecskéjében, különben csupa egyes- vagy kettes jegyeket kapott. Ő otthon a jegyeket összeszámolta, és kiszámította, hogy a gyereknek egyes járna. Hiba lenne, ha a pedagógus gépiesen osztályozna. Valahogy így: a diák a fél év folyamán 4 egyest, 3 kettest, 1 hármast és 1 ötöst kapott az értesítőjében. Ez a feleletek számával elosztva összesen 18:9=2. A gyereknek tehát kettes lenne az igazságos osztályzat? Nem! A jó tanító minden gyereket egyénileg bírál el és különbséget tesz még az egyes és egyes között is. Más értéke van ugyanis annak az egyes feleletnek, ami önálló gondolkodást igényelt a tanulótól, és más annak az egyesnek, amit a bemagolt anyag elmondásával érdemelt kí. Sajnos nincsen olyan mérlegünk, amely pontosan mutatná, a gyermek teljesítménye ilyen és ilyen osztályzatot érdemel. De nem is az osztályzat a cél. S ezért kárhoztatható némely szülő magatartása, amikor gyermekétől — vagy a tanítótól — minden áron tiszta egyes bizonyítványt követel, mert a bizonyítványban, az osztályzatban látja a célt ahelyett, hogy megértené, az osztályzat csak eszköz, a cél a tudás! A szülő akkor segíti az iskola munkáját, ha a rossz jegyekért kijáró verés, dorgálás helyett megértéssel, szép szóval, rendszeres irányítással segít a gyermeknek jobb eredményt felmutatni. NAGYON KEVÉS MEGÉRTÉST tanúsítanak a szülők a közepes osztály-, zatok iránt. Pedig arra is tekintettel kellene lenni, hogy ritka az olyan gyermek, aki minden tantárgyban kiváló. Az egyik tanuló minden fáradság, erőfeszítés nélkül már a tanító magyarázata alapján egyesre tudja a matematikát, tornából vagy rajzból viszont hármas a teljesítménye. Ugyanakkor a másik kiemelkedő tornában, énekben, a számtanból kapott hármasért azonban komolyan meg kell dolgoznia. Van, akinél a kettes csak a hanyagság, szorgalom hiányának a következménye. Ebben az esetben a kettes jobban elítélendő, mint az a hármas, amelyet a tavalyi négyes tanuló szorgalommal, kitartással ért el. A PEDAGÓGUSOK NAGY KÖRÜLTEKINTÉSSEL, sok gonddal, felelősségérzéssel osztályoznak. Maguk a gyerekek a szülőknél is jobban megtudják ítélni, igazságosak-e az osztályzatok vagy sem. Egy biztos, a tanító is szívesebben írja be a jobb jegyet a bizonyítványba, mint a rosszabbat. Hogy úgy mondjuk, ingyen azonban mégsem osztogathatja az egyeseket. Az elnéző osztályzásnak, a fedezet nélkül' érdem'egyre* maga a gyermek látja kárát. Ezt a szülők gyakran figyelmen kívül hagyják. Különösen a nyolcadik, kilencedik osztályban szeretnének a tanítótól jobb jegyeket kicsikarni azzal az indokkal, hogy a gyermek csak jő bizonyítvánnyal juthat be a középiskolába. A meglepetés akkor következik be, amikor az alapiskolából jeles bizonyítvánnyal kikerült tanuló a középiskolákban alapvető problémákkal küszködik és alig-alig tudja felszínen tartani magát. Azt szeretnénk, hogy az osztályzás az értékelés, a szocialista iskolában ne kényszerítő, eszköz, büntetés legyen, hanem elsősorban információ: hogyan sajátította el a tanuló az előírt tananyagot, mik az erősségei és hol vannak nála a pótolni való hézagok, miben van szüksége a szülők segítségére. Ezt a célt szolgálta az idei tanév elején életbeléptetett új osztályzási rend is. A szülők és a pedagógusok körében eltérő vélemények fogadták az új osztályzási rendet. Többségük, főleg a pedagógusok, sokat vártak az új osztályzási mód ösztönző hatásától. Egyesek azonban összecsapták a kezüket és értetlenül kérdezték: Ki fog tanulni, ha nem lesz érdemjegy, ha nem kell félni a bukástól? Ezek szerint leszállítjuk az igényeket a tanulókkal szemben? Nem! Nem erről van szó! AZ ŰJ OSZTÁLYZÁSI REND elsősorban az osztályzás fogalmába hozott változást. Főleg a pedagógusok számára hangsúlyozza az osztályzásnál figyelembe veendő szempontokat: a diák aktivitását, önállóságát és alkotó készségét, azt, hogyan képes gyakorlati példák megoldásában alkalmazni az elsajátított ismereteket, gondolkozik-e önállóan, és milyen a kifejező készsége? Nem lehet tehát kiváló minősítésű az a tanuló, aki szóról szóra felmondja a helyesírási szabályokat, dolgozataiban azonban előfordulnak helyesírási hibák. Igaz, eddig sem fordult gyakran elő, hogy a tanító a jó tanuló bizonyítványát rajzból vagy énekből megérdemelt rosszabb jeggyel „csúfította" volna el, ám mégis megtörtént egyszer-egyszer — főleg a közepes tanulóknál —, hogyha a bizonyítványban már amúgyis volt kettes, hármas, tornából vagy írásból is megkapta az ötöst. Az új osztályzási rend elismeri, hogy az ének, a rajz, a torna és az írás olyan tantárgyak, amelyeknél döntő szerepet játszik a gyermek természetes adottsága, ezért e tantárgyak külön elbírálás alá esnek. Ennek eredménye már a félévi bizonyítványban tapasztalható lesz, e tárgyakból ugyanis nem lesz elégtelen osztályzat. A más tantárgyból kapott elégtelen & félévi bizonyítványban arra figyel: mezteti a szülőket, mire kell a legrtagyobb súlyt fektetniükr"~hogy a gyermek a második félévben a mu-.< lasztottakat is pótolva elsajátítsa a tananyagot. Nem lenne helyes abban bízni, hogy az új osztályzási rend lehetővé teszi az egy tantárgyból — számtan és anyanyelv kivételével — bukó diák felsőbb osztályba való jutását. Ez nem lesz általános jellegű, inkább kivételként fordul majd csak elő, s akkor is a tantestület minden esetben egyéni elbírálás alapján alapos megfontolás tárgyává teszi a döntést, tekintetbe véve a tanuló magatartását, körülményeit, további fejlődésének feltételeit. JOBB TEHÁT, HA MOST a félévi bizonyítvány fedi fel a mulasztásokat, amikor még bőven nyílik lehetőség azok pótlására. Ne felejtsük el azonban, azzal, hogy az osztályzatokat tudomásul vesszük, a bizonyítványt aláírtuk, még édeskeveset tettünk a jobb eredmény érdekében. Márpedig, mint előbb is említettük, az érdemjegy a tudást tükrözi. S ha az osztályzat gyengébb, ez azt jelenti, hogy az iskola segítséget vár a szülőktől. Mert, amíg az egészséges tanuló jó előmenetelének három tényezője, — az iskola, a család és a tanuló — nem teljesíti maradéktalanul kötelességét, addig rossz osztályzatok is lesznek a bizonyítványban. SKALINA KATALIN A žlllnai Szakszervezeti Házban január elején nyílt meg a San Franctsco-t gyermekek rajzainak és a íilinai Népművészeti Iskola képzőművészeti tagozata növendékei munkáinak kiállítása. Képünkön Lee Horn 12 éves San Francisco-i gyermek „Város" című rajza. (Fr. Kocian felvétele — ČTK) 1964. január 26. * (Jj SZÖ 7