Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-26 / 26. szám, vasárnap

A népgazdaság továbbfejlesztéséért és az életszínvonal biztosításáért (Folytatás az 1. oldalról) gyasztás növekedése túllépi a nemzeti jövedelem gyarapodását. Az 1964. évi terv a mai napig még nem kiegyensúlyozott. Rámutattam, milyen bonyolult és nehéz feladat a terv kiegyensúlyozottságának elérése, főként az intenzív fejlesztési Irányzatok alapelemeinek és a termelés növelése fokozott ütemének érvényesítése a tervben. Minduntalan tekintettel kell lennünk arra, hogy aránytalanságok vannak a nyersanyagbázis és a feldolgozó ágak szükségletei, továbbá a mezőgazdasági termékek forrásai és növekvő szükségletük között. Az 1964. évi népgazdaságfejlesztési terv tehát egyrészt számos pozitív tényezőt tartalmaz, másrészt még mindig vannak rendkívül feszült és gyengfe pontjai. Megvalósítása sok szorgalmas és fárasztó munkát igényel. A Központi Bizottság határozati javaslata aktív intézkedések komplexumát tartalmazza arra, hogy az év folyamán megszilárduljanak a terv pozitív tényezői, megszűnjenek a szűk keresztmetszetek, hogy a terv a fő irányzatokban kiegyenlítődjék, minőségi része progresszívabb legyen, a teljesítése során végzett szervező munka a gazdaságilag kívánt és hatékony termékfajták gyártási felada tainak túlteljesítésére irányuljon. Az 1964. évi terv teljesítése szempontjából fontos tényezőnek kell tekinteni az elmúlt években felgyülemlett tartalékokat. Megbízhatóan meg kell állapítani e tartalékok összetételét, a termelés szükségletei szerint kell elosztani őket, és felhasználni a termelésben. Emellett meg kell akadályozni azt, hogy a normán felüli készletek csökkentésére irányuló törekvésünket ne hiúsítsa meg a fejetlenség. Ez ugyan is olyan eseteket is okozott, amikor a készletek csökkentésére törekedve olyan termékeket is megsemmisítettek, amelyekben még hiány van. Mindez arról tanúskodik, hogy az anyagellátás megszervezésében, a rendelések és szállítások pontos be tartásában s általában a technikai anyagellátás egész rendszerében fe jetlenség uralkodik. Hivatkozhatunk ugyan objektív nehézségekre, a dolog lényege mégiscsak az, hogy gazdasági életünk irányítása nem érte el a feladatok megkövetelte színvonaléi. Az 1964. évi tervnek megbízható alapot kell teremtenie, az 1965. évi gazdálkodásunkra, s az 1966—1970-re szóló gazdasági terveknek kidolgozására. Ebből következik a tervfeladatok erősen mozgósító jellege és igényessége, legyen bár szó a technikai fejlődés vagy a beruházási épitkezé sek, a külkereskedelem, vagy a nép gazdaság egyes ágazatainak feladatairól. Teljes mértékben tudatosítanunk kell, hogy a társadalmi munka termelékenységének növelésétől és az 1964. évi terv feladatainak teljesítésétől függ hazánk népgazdaságának további fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése. A népgazdaság számára kijelölt feladatok nem jelentenének többet puszta felhívásnál, ha nem rögzítenénk azokat az üzemek terveiben. Beszéltem ez évi tervünk bizonyos hiányosságairól és arról is, hogy az népgazdaságunk további fejlődését nem biztosítja minden tekintetben. Azért az üzemegységekben, vállalatokban, üzemrészlegekben és műhelyekben már a tervfeladatok szétlrásánál és megtárgyalásánál arra kell törekedni, hogy főképp a minőségi mutatószámokat emeljük. Az adott helyzetben, mikor a termelés lehetőségeit az anyag- és nyersanyagellátás zavarait egyes esetekben a munkaerőhiány is korlátozza, rendkívül nagy jelentőségű a szigorú gazdaságosság, az élő és holt munka fokozott és hatékonyabb fel használásának követelménye. Ezért az irányító szervek és a vállalatok gyakorlatában keresztül kell vinni azt a követelményt is, hogy tervfeladataikat a tervezett áruválasztékkal teljes összhangban teljesítsék — akár állami tervfeladatokről, akár az üzemek keretében tervezett árutermelésről van szó. Az a gyakorlat, mely nem tartja sz«m előtt a népgazdaság szükségleteit, csak a mennyiségi mutatószámok szerint teljesíti a tervet, a társadalmi érdekeket alárendeli az egyes üzemek érdekeinek. Ezt, a társadalom érdekeit súlyosan sértő tevékenységnek kell tekinteni és szigorú ellenőrzéssel s megfelelő intézkedések foganatosításával kell megakadályozni. A gazdasági ösztönzőket sürgősen fel kell használni arra, hogy az üzemek termelési tervébe ne vegyék azokat a termékeket fel, amelyek nem kelendők akár a népgazdaság szük ségletei, akár pedig rossz minőségük szempontjából Ugyanakkor ki kell harcolni azt, hogy a normán felüli készleteket a határozati javaslat ér telmében használják fel. A vállalatokban a termelési terveknek az anyagi-műszaki ellátás indo kolt progresszív tervein kell alapulniok, s e terveket az anyagfogyasztás műszakilag indokolt normáival kell alátámasztani. Mig a múlt években bizonyos, habár nem egészen elegendő figyelmet szenteltünk a teljesítményi normáknak, nem értékeljük eléggé a fogyasztási normák, főként az anyagfogyasztási normák jelentőségét. A legfőbb ideje, hogy megszervezzük a fogyasztási normák felülvizsgálását, s az 1965-ös évre szóló terv, de főként a távlati terv kidolgozásánál már a legnagyobb mértékben tudományosan indokolt fogyasztási normákat használjunk fel. Hogy az üzemi termelési tervek valóban a dolgozók ügyévé váljanak, hogy a dolgozók megismerjék azok tartalmát és teljesítésük módját, feltétlenül szükséges, hogy az üzemvezetőségek a pártszervezetekkel, a szakszervezetekkel és az ifjúsági szervezetekkel karöltve használják ki a politikai tömegmunka minden formáját és eszközét, segítsék a műszaki értelmiség, az újítók és a szocialista munkabrigádok kezdeményező készségét az ez évi tervfeladatok teljesítése érdekében. Hangsúlyozni szeretném a kollektív szerződések nagy jelentőségét, melyek összeállításának és megkötésének szenteljenek a szakszervezetek komoly figyelmet. Az irányító gazdasági szervek hatékonyan segítsék az üzemeket a tervek kidolgozásában, értékeljék elért eredményeiket, segítsenek az akadályok eltávolításában, a tervteljesítés feltételeinek megteremtésében és a tervfeladatok kívánatos túlszárnyalásában A Központi Bizottság ezen a téren feltétlenül szükségesnek tartja, hogy minden ágazat, minden irányító szerv és minden üzem az 1964. évi állami tervfeladatok szétirása alkalmával dolgozza ki a konkrét és aktív intézkedések tervét. Az aktív intézkedések célja, hogy a gazdasági-szervező munka és a szocialista munkaverseny a terv teljesítésére irányuljon, különösen a döntő jelentőségű és legnehezebb feladatoknak teljesítésére és az 1965. évi kiegyensúlyozott terv előfeltételeinek megteremtésére. Engedjék meg, hogy e téren érté keljem számos kollektíva példás kez deményezését, elsősorban a bányá szókét, akik az év végéig 1130 000 tonna szenet akarnak jöveszteni, terven felül. A CKD Praha dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy teljesítik és 'túlszárnyalják a tervet, főként annak minőségi mutatóit. A Havlíökűv Brod-i járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói a Munkaérdemrenddel való kitüntetésük alkalmából kötelezettséget vállaltak, hogy az idén teljesítik a mezőgazdasági termelés és felvásárlás igényes feladatait. A vállalati tervek kidolgozásánál és teljesítésénél növelni kell a pénzügyi szervek, elsősorban az Állami Bank szerepét, melytől ezentúl sokkal többet követelünk. Azt kívánjuk, hogy működése elsősorban gazdasági tartalmat nyerjen, hogy sokkal konkrétabb, következetesebb munkát fejtsen ki, tevékenysége ne merüljön ki az ellenőrzésben és a ténymegállapításban, hanem gazdasági elemzések alapján tárja fel a gazdasági életben fel merülő problémák okait, s a különböző ágazatokkal és vállalatokkal kar. öltve hatékonyan hozzájáruljon megoldásukhoz. Az Állami Banknak ugyancsak növelnie kell a népgazdaságban a hitel jelentőségét és keretét, és fejlesztenie kell a hitel felhasználásának formáit. Megkívánjuk a banktól, hogy a többi szervvel és szakágazattal együttműködésben aktívan elősegítse a népgazdaságban az anyagi és pénzösszegek gyors forgalmát és hatékonyabban érvényesítse szerepét a Jelenlegi problémák megoldásánál, főként a készletek mozgósítása és a tartalékok felhasználása terén, a beruházási építkezében, a béralapok kimerítésénél és más területeken. Elvtársak! Ha országunk Jelenlegi gazdasági helyzetét és az 1964. évi tervet elemezzük és népgazdaságunk távlati fejlődésének lehetőségeit a XII. kongresszus határozatainak fényében latolgatjuk, újra és újra e kérdésre keresünk feleletet: mivel kezdjük, melyik láncszemet ragadjuk meg, hogy valóban az egész láncot megmozgassuk és biztosak legyünk abban, eljárásunk helyes, valóban előre vezető forradalmi út. Ilyen kiindulópont csak a társadalmi termelékenység állandó emelése lehet: a haladó termelési tapasztalatok, az új tudományok és technikai ismeretek, a munkaszervezés és az irányítás tudományos módszere alap ján. Ez talán nem új, ez nem ls fel fedezés, de más út nem létezik! A társadalmi munkatermelékenység növelése nélkül nem lehet fokozot tabb mértékben kielégíteni a társa dalom szükségleteit. Népgazdaságunk fejlett, s a munkatermelékenység terén sem állunk az utolsó helyen. Ám ökonómiánk és egész társadalmunk kárát vallaná, ha most megpihennénk habárainkon, és megelégednénk azzal, hogy egyes termelési ágakban, például a szénbányászatban, vagy az acélgyártásban az egy főre eső termelésben világszínvonalat értünk el. Ugyanakkor azonban Jól tudjuk, hogy sok, nagyon fontos termelési ágban, például a vegyiparban és az elektromos energia előállításában elmaradtunk, és a klasszikus nyersanyagokat, energiaforrásokat sem használjuk ki gazdaságosan. Hiszen közismert tény, hogy egy tonna vasból és más nyersanyagokból is kevesebb gyártmányt állítunk elő, gyakran kisebb teljesítményű gépeket és berendezéseket, vagy pedig kevésbé jő minőségű gyártmányokat készítünk, mint más ipari országok s emellett több élő munkát fordítunk előállításukra. Elvtársak! Hol a kiút ebből a helyzetből? Úgy vélem, elsősorban a gazdasági-szervező munkának, a politikai és nevelőmunkának azt a célt kell szolgálnia, hogy termelésünk némely ágának elavultságát felszámoljuk. Arról van szó, hogy megnyerjük a dolgozók többségét és meggyőzzük őket arról, hogy legfontosabb felada tunk népgazdaságunk minőségi fejlesztése. Minden termelési ágazatban határozottan arra kell törekednünk, hogy olyan technikai, gazdasági szinvonalat érjünk el, amelyért nem kell szégyenkeznünk és mentegetőznünk, s amely eléri a világszinvonalat. Mindaddig, míg a vállalatokban és üzemekben tudatosan beleegyezünk abba, hogy elavult módszerekkel elavult gyártmányokat állítsunk elő, hogy tétlenül álljunk szemben az akadályokkal és a hiányosságokat objektív nehézségekre vezessük vissza, addig bizony nem jutunk tovább Egyelőre olyan a helyzet, hogy mindenféle jelentéseket dolgoznak ki, amelyek a népgazdaságban mutatkozó egész sor ellentmondást tárnak fel. Csakhogy jelentésekkel az ellentmondásoknak ezt a láncolatát el nem szakítjuk. Ehhez konkrét intézkedésekre és tettekre van szükség, amelyek a problémák tényleges megoldását alapozzák meg. A Központi Bizottságnak benyújtott határozati javaslat éppen azt az igyekezetet tükrözi, mely jelenlegi gazdasági problémáink aktív megoldását célozza. A pártnak a gazdaságosságra és a termelékenység emelésére irányuló igyekezete — helyesen — a termelésre irányult és irányul ma is. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy a pártnak növelnie kell gondoskodását és igényességét a termelés előkészítését illetően is, hiszen ezen a területen dől el termelésünk hatékonysága, és az ls, milyenek lesznek e termelés paraméterei. A termelés előkészítését vajon milyen kritériumok szerint ítéljük meg? A kritérium csak a gyártmányok előállításának világszínvonalát biztosító munka eredményeinek hatékonysága lehet. Végtére ls tudatosítanunk kell, hogy az élő és holt munka mennyiségéről s a társadalmi munka termelékenységének növeléséről már a termelés előkészítésének során döntünk; a pártirányítás és ellenőrzés, a népgazdaságot irányító dolgozók figyelmét éppen erre kell összpontosítani. Ka világszínvonalat akarunk elérni, akkor necsak beszéljünk a haladó műszaki-gazdasági mutatókról, hanem az új technika alkalmazásának kellő ütemét is el kell érnünk. Ez ilyen mértékben érvényes a beruházásokra is. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy az építkezési beruházások s az új gyártmányok bevezetése előkészítésének magas színvonala lehetővé teszi a termelési módszerek elsajátítására és az üzemeltetés beindítására szükéges idő lényeges lerövidítését. A termelés fejlődése során bekövetkezett minőségi változások egyre nagyobb igényeket támasztanak és a dolgozók aligha birkóznak meg feladataikkal, eddigi tapasztalataik alapján. Tehát meg kell fontolni azt is, milyen feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a széles tömegek teljes mértékben és aktívan vegyenek részt a népgazdaság minőségi fejlesztésében. Szocialista társadalmunkban lényegében arról van szó, hogy a dolgozók ne passzívan rendeljék alá magukat az új feladatoknak, hanem ellenkezőleg, aktívan vegyenek részt a minőségi változások megvalósításában, növeljék szakképzettségüket és szerezzenek újabb tapasztalatokat a termelés technikai-gazdasági színvo nalának további emelése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a szocialista munkaversenyben és a szocialista brigádok mozgalmában egyre nagyobb mértékben érvényesülniük kell az újító törekvéseknek, hogy a tömegek kezdeményező készségének 'ellemző vonása hovatovább valóban alkotó munka legyen. A szocialista munka brigádok országos találkozója bizonyára kellő figyelmet szentel majd ezeknek a kérdéseknek. Népünk szép tulajdonsága a szor galom, mely elmélyüli gondolkodás sal párosul. Joggal büszkék lehetünk a dolgozók ezreire, akik meggondoltságukkal a technika magas fokára emelték munkájukat. Feladatunk, hogy elősegítsük a dolgozók technikai alkotó készségét, melyet változ tassunk a munkatermelékenység emeléséért vívott harc reális erejévé Ám az új technológiai eljárások be vezetését egész sor nehézség kíséri. Vajon ml gátolja az újító módszerek hatékony érvényesítését? Az új technika és az új gyártási eljárások bevezetése rendszerint azt jelenti, hogy valami új dolgot kell megtanulnunk, új feltételeket kell teremteni, fel kell hagyni a régi szokásokkal és újakat kell elsajátítani. Mindez jelentős igényeket támaszt a gazdasági, párt- és szakszervezeti dolgozók politikai és szervező munká jávai szemben. Ez nemcsak azt követeli, hogy teremtsük meg az új mód szerek fejlődésének technikai félté teleit, de meg kell teremteni a kölcsönös bizalom, s az irigykedés nélküli alkotó munka légkörét, mely mentes a kényelemszeretettől és a bürokratikus rosszindulattól. S éppen a politikai és szervező munka e komplexumában találjuk a leggyengébb pontokat. Az újító módszerek fejlesztése műszaki feltételeinek megteremtése azt Jelenti, hogy lehetőséget nyújtunk gyakorlati kipróbálásukra, a szükséges szerszámok előállítására, a gépek megfelelő átalakítására stb. A valóban Jelentős újító módszerek esetében az újítót további munkatársakkal kell körülvenni, például szerszámkészítők kel, technológusokkal, kutatókkal, mű helyeket és üzemrészlegeket kell szervezni számukra, ahol módszereiket tovább tökéletesíthetik, és annyira kidolgozhatják, hogy a szükséges technológiai fölszereléssel együtt tovább adhatják azokat az üzemeknek. Emellett nemcsak a mi üzemeinkben kell a munkatermelékenység emelésére gondolnunk. Például Hamr elvtárs újítási javaslata alapján gyártott saj toló gépek tartóssága az előbbiekkel szemben százszorosára növekedett, s a külkereskedelemben az arany árá val vetekednek. Kyzlink elvtárs mód szere alapján gyártott egy maroknyi fúrőhegy annyi devizát jelentene, amennyit négy Octávia ér. Az újító módszerek bevezetésénél nem bízhatjuk magunkat az ösztönösségre. A megmunkálás, az anyagszükséglet, az önköltség stb. elemzése alapján kell bevezetni ezeket a módszereket az ágazatok és a vállalatok technikai fejlesztési tervei alapján. Megkívánjuk, hogy a gépipar miniszterei, a vállalatok és az üzemek igazgatói alapvetően megváltoztassák magatartásukat a jelentős újításokkal szemben és hatékonyan elősegítsék azok bevezetését. Élenjáró újítóink munkájának eredményeit határo zottan karolják fel és módszereiket vezessék be minden üzemben, ahol haszonnal alkalmazhatjuk azokat. Helyes lenne, ha az országos jelentőségű újítások bevezetése érdekében a Tudomány és Technika Fejlesztését Egybehangoló Állami Bizottság a felelős gazdasági ügyosztályokkal és a szakszervezetekkel karöltve kidolgozná a konkrét eljárást még az 1964. évre. A népgazdaság minőségi fejlesztésében a dolgozók aktív részvételének feltétele a tudományos és technikai dolgozók együttműködésének megszervezése, — a munkások haladó munkaközösségeivel. E továbbfejlesztésnek célja a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbség fo kozatos megszüntetése. Népgazdasá gunk minőségi fejlesztését csak olyan feltételek mellett valósíthatjuk meg, ha áthidaljuk a hivatásos technikai alkotó tevékenység és a dolgozók tömeges kezdeményező készsége közötti elszigeteltséget, a kettőt egyetlen hatalmas áradattá egyesítjük, amelynek élén ott állnak majd a pártszervezetek és a pártszervek. Termelésünk technikai, szervezési és gazdasági felemelkedését nem lehet elképzelni komoly határoz.tok és intézkedések nélkül. Mindnyájan tud juk, hogy a modern technikát hatékonyan alkalmazni csak ott lehet, ahol a termelés nagyobb mérvű szakosítása és összpontosítása már végbement. Több termelési ágazatban, főképp a gépiparban sok az olyan üzem és üzemrészleg, amelyek olyan állapotban vannak, hogy a fejlettebb üze mek eredményeiből kell fedezni vesz teségeiket. Ha komolyan beszélünk a társadalmi munkatermelékenység emeléséről, el kell döntenünk azok nak az üzemeknek és üzemrészlegek nek a sorsát, ahol nem lehet biztosi tani a termelés megkívánt hatékony ságát és minőségét. Egyidejűleg meg kell oldani az alkalmazottak elhelyezését más üzemekben, a foglalkozásuk megváltoztatásával járó kérdéseket minden következményükkel egyetemben, pl. a Jutalmazás, a közlekedés a szociális intézmény, közszolgáltatások stb. kérdését ís. Hasonló lesz a helyzet a termelési folyamatok teljes gépesítése és automatizálása, valamint a haladó technológiai eljárások bevezetése terén ls. Azzal is számolnunk kell, hojí/ a termelés további fejlesztése, a foglalkoztatottság növekedését vonja maga után, főképp a nőknél. Az ezzel kapcsolatos új feladatok megkövetelik a munkaerők áthelyezését más termelési ágakba, illetve szakokba. Tudjuk, hogy e kérdések megoldása nem lesz egyszerű és könnyű feladat. Beleütközünk az egyes ágazatok érdekeibe, egyes gazdasági vezetők és funkcionáriusok kényelemszeretetébe és maradlságába, mivel már nemegyszer találkozhattunk. A hivatás és a munkahely megváltoztatása bizonyára kényes kérdés, mert a megszokott életritmust érinti és különböző ideiglenes kellemetlenség okozója. Ám, ha ilyen intézkedéseket hozunk, ez annak kifejezője, hogy objektíve szükséges népgazdaságunk hatékony fejlesztése. Ebben az évben 162 elavult üzemrészleget szüntetünk meg, s ott, ahol az Ipar erősen összpontosítva van, 1500 dolgozó áthelyezésére kerül sor, ezek olyan üzemekbe mennek át, ahol a kapacitás nincs kellőképpen kihasználva. Az év folyamán, amint ezt a határozati javaslat is feltételezi, ezzel kapcsolatban elő kell készíteni a további programot. Cgy kell eljárnunk, hogy egyetlen ember se legyen kitéve akár csak egy napra is elhelyezkedési bizonytalanságnak. Ezért mindnyájunknak teljes politikai felelősséget kell éreznie. Ám teljes politikai felelősséget követelünk azoktól is, akik nem akarják majd megérteni ezeknek az intézkedéseknek fontosságát. A haladó termelési módszerek és a tudományos technikai ismeretek alkalmazását a termelésben, a termelés szakosítását és összpontosítását senki se foghatja fel úgy, hogy ezt csak az önkéntesség alapján hajtjuk végre. Ilyen irányú intézkedéseink tiszteletben tartása az állampolgári és forradalmi fegyelem kérdése. Mert vagy tiszteletben tartjuk a gazdasági élet objektív törvényeit, és céltudatosan kihasználjuk azokat a társadalom sokoldalú fejlesztése érdekében, vagy pedig a lemaradók szerepére kárhoztat bennünket az élet, s viselni kell ennek minden következményét. Ezért el kell kerülnünk az önteltséget és a szájhősködést, tudományunk és technikánk egyes sikereivel kapcsolatban. Ne becsüljük le és ne nézzük le a külföldön folyó tudományos kutatás és műszaki fejlesztés eredményeit. Ne fedezzünk fel olyan dolgokat, amelyek már fel vannak fedezve, hanem ismerjük meg a tudomány és a technika fejlődésének a világban elért csúcseredményeit, sajátítsuk el elméletileg és gyakorlatilag ls őket, s az eddiginél sokkal gyorsabban érvényesítsük saját feltételeink között és szükségleteink szerint. Tekintettel arra, hogy a technika fejlődése rendkívüli jelentőségű, a társadalmi munkatermelékenység növelése és a gazdasági élet hatékonyságának szempontjából a Központi Bizottság újra hangsúlyozza annak feltétlen szükségességét, hogy minden fokú irányító szerv figyelmét és a tudományos kutatómunka minden erejét a tudományos és a technikai fejlődés tervezett feladatainak teljesítésére összpontosítsuk. Ezzel a követelménnyel összhangban — amint ezt a határozati javaslat ls tartalmazza, szükségesnek tartom, hogy a fogyasztók széles körű bevonásával folytassuk a döntő ágazatok gyártmányainak, illetve azok technikai színvonalának felülvizsgálását. Természetesen nem valami öncélú, adminisztratív értékelésről van szó, de termelésünk technikai színvonalának gazdaságilag és technikailag is jól megindokolt, programszerű növeléséről. Az ipari termékek választéka rendkívül terjedelmes és nem forgácsolhatjuk fel erőinket e sokféle iparcikk gyártására Azért helyesnek tartom, ha ebben az évben azokra az ipari ágazatokra összpontosítjuk figyelmünket, amelyeknél a hazai szükségletet és a külkereskedelem szempontjából is határozott intézkedéseket kell tennünk. A gépiparban például a következőkről van szó: forgó villanymotorok, transzformátorok, kompresszorok, szivattyúk és ipari armatúrák, ipari műszerek, konstrukciós elektronikus alkatrészek, elektronikus mérőműszerek alkatrészei, szabályozó készülékek, olajmotorok, továbbá szerszámgépek, megmunkáló és formázógépek, mezőgazdasági gépek, stb. Hasonlő(Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÓ 2 * 1984. január 26.