Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-25 / 25. szám, szombat

Miért nem megy be a nagy elefánt. . . r Látogatás a bratislavai állatkertben Bár látogatásom napján a meteorológiai jelentés nyolc fokot jelzett zéró alatt, az állatkert bejáratánál mintegy száz főnyi látogató csoporttal talál­koztam, amelyet a Carlton-szálloda ügyes közönségszervezője irányított ide. Ez tehát alaposan rácáfolt elképzelésemre, mely szerint a „sajnálatra­méltó bennlakók" ez idő tájt békés nyugalomban pihenhetik ki az elő-, fő és utóidény fáradalmait, viszontagságait. MINDEN ÁLLATKERTNEK meg van­nak a kedvencei, ritkaságszámba me­nő példányai, büszkeségei. így tehát nem csoda, ha a látogatók egyike­másika semmibe veszi a figyelmezte­tő táblát, habár ez szigorúan és fél­reértést nem tűrően hirdeti: TILOS AZ ÁLLATOK ETETÉSEI... Az előrelátó ember ilyenkor több­nyire kenyérrel, kiflivel, zsemlével, a költekező természetű szalámival, né­ha tortafélével „kedveskedik". E te­kintetben az én elképzelésem szolid volt. öt deka parizert vettem a hen­tesnél, mert Jól emlékszem, nyáron Budapesten Jumbőnak nagyon ízlett a parizer, és miután az ínyenc fala­tot gyorsan bekebelezte, ormányával kétszer barátságosan felém bökött. Mikor azonban Cressner György zoológus tudomásomra adta, hogy a bratislavai állatkertben ez idő sze­rint még nem tartanak elefántot, az öt deka parizert magam fogyasztot­tam el. A továbbiakban tehát kizáró­lag arra szorítkoztam, hogy alaposan megismerkedjem az egyre népszerűbb létesítmény eddigi fejlődésével és jö­vőbeni terveivel. Ismét Gressner zoológus Jött segít­ségemre. — Intézményünk mintegy négy év­vel ezelőtt létesült. Azóta évről évre bővül a területe, szaporodik állatál­lománya. Jelenleg 611 különféle állat él itt. A beruházási terv szerint az állat­kert 1975-ig szüntelenül tovább fog fejlődni. A jelenlegi hét hektárnyi te­rület 90-re fög kiterjedni. A tervek szerint további kilenc korszerű pavi­lont, újabb istállókat, akváriumot, ter­ráríumot és egyéb épületeket helyez­nek üzembe. — Még ez évben 15 hektárnyi terü­lettel gazdagodik intézményünk. Ugyancsak több érdemleges újítást tervezünk. Tavasszal „lovardát" létesí­tünk a gyermekek részére, ahol két ló, két póni ló és két jámbor csacsi áll majd rendelkezésünkre. Változato­sabbá tesszük az ifjú állatbarátok kö­rét is, amelyben a tagok szakvezetés mellett fejleszthetik ismereteiket az állattnevelés, Idomítás és állattenyész­tés időszerű kérdéseiről. Míg a kapi­talista országokban az állatkertet az atrakciő, a látványosság és reklám jellemzi, mi következetesen kitartunk jól bevált nevelő és tudományos célo­kat szolgáló elképzeléseink és mód­szereink mellett. i — A tavalyi év folyamán nagy súlyt fektettünk állományunk növelésére. Néhány értékes, állatkertben ritkán lelhető példányt szereztünk be kül­földről. Többek között két Ara-papa­gájt Hollandiából. Papagájokat sze­reztünk Dániából és Ausztráliából is. Nagy népszerűségnek örvend — kü­lönösen gyermekeink körében — az NSZK-ból „áttelepült" kenguru. Kül­földi üzlettársainkkal kizárólag csere­kapcsolatokat tartunk fenn, s ezeket a Koospol nemzeti vállalat bonyolít­ja le. Munkánkban, tenyésztési ter­vünkben állandóan szem előtt tartjuk a kivitelre szánt „csere-állatok" fo­lyamatos utánpótlását. Hiszen a mi­nálunk tenyésztett őz, vadmacska, hiúz és fülesbagoly nagyon előnyös deviza. Például: négy fülesbagoly fel­ér egy pár színpompás exotikus pa­pagáj értékével. — Elárulhatom még azt is, hogy ez évben elsősorban ragadozókkal szapo­rítjuk állományunkat. Az ulmi (NSZK) állatkerttől egy fekete párducot, Svájcból pedig egy szibériai tigrist szeretnénk vásárolni. Tárgyalunk egy zebra megvételének ügyében is. — Nos, ez távolról sem minden. Sok egyéb tervünk van. Amennyiben a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság a jövőben több megértést tanúsít költ­ségvetésében és nagyobb beruházási összeget irányoz elő az égetően szük­séges új pavilónok építésére (ame­lyeket nem lehet „Z"-akció keretén belül felépíteni), előbb-utóbb megje­lenhetne leltárunkban az oly na­gyon hiányolt elefápt és zsiráf ls. — Ez pedig berkeinkben akkora szenzációt jelentene, mintha mondjuk a Slovanban vagy Slovnaftban egy szép napon váratlan feltűnnék Pelé vagy Di Stefano ... Tänzer Iván Aki ismeri a Toplitz tó titkát Egy német koncentrációs tábor foglyának élményei mmm Iván névre hallgat a himalájai medve... A Moszkvában megjelenő Gudok című lap ismertette Ivan V o 1­k o v n a k, egy német koncentrá­ciós tábor volt foglyának élmé­nyeit. Volkov szemtanúja volt an­nak, hogy a hitleristák súlyos fém­ládákat süllyesztettek a Toplitz tóba. Elmondotta, hogy. 1944 májusától több fogolytársával együtt gépkocsi­kon 30—100 kilogramm súlyú ládákat szállított a Toplitz tó partjához. A foglyok akkor azt beszélték, hogy a ládák hamisított pénzt tartalmaz­nak, de nagymennyiségű aranyat, ék­szereket is, amit a hitleristák a bu­chenwaldi, oswieczimi és a sachsen­hauseni koncentrációs táborokban ra­boltak el a foglyoktól. Két perc a cápa torkában Menekülés a biztos halálból 1959 novemberének valamelyik utolsó napfán a dél-ausztráliai fernhaveni kikötőben a fürdőtele­pen már csupán féltucatnyi férfi, önkéntes élet­mentő lézengett... Pedig éppenhogy két óra múl­hatott. Máskor ilyentájt még zajos a fürdő, de ezen a napon a déli órákban átvonuló zápor teljesen kiürítette a környéket. Az életmentők is fe­leslegesnek érezhették magukat a kihalt fürdő­helyen. Gondolták, úsz­nak még egyet, s sze­delőzködhetnek... Leg­többjük azonban csak éppen megmártotta ma­gát a langyos hullámok­ban, csak az egyik úszó­mester merészkedett kissé távolabbra — s ez a tette majdnem az éle­tébe került. A fernhaveni úszó­mester így számolt be élményeiről: — Vagy kétszáz mé­terre lehettem a part­tól, amikor nyugtalaní­tó jelenségre lettem fi­gyelmes. Valami, mint­ha periszkóp lett vol­na, feltűnően gyorsan közeledett felém. Egy milliomod másodperc­nyi időm volt még, s önkénytelenül is az életmentők tanfolyamon tanultak jutottak eszem­be: A cápa leginkább a koradélutáni órákban indul vadászatra, s na­gyon ingerlik a világos színek, a fürge mozdu­latok. A rémséges szörny fogai akkor már a com­bomba fúródtak, s úgy vitt magával a mélybe, mint a képeken látható gólya a pőlyásgyereket a magasba. A halál rideg lehel­lete csapott az arcom­ba, de a fokozott leve­gőhiány mihamar vé­dekezésre ösztönzött. Kezdetben önkívület­len kapkodtam, majd egyre Inkább felismer­tem helyzetemet. Utol­só erőmmel a cápa fe­jének álltam, s lanka­dó Izmaimmal az állat szemét ütöttem, ahogy csak bírtam. Ekkor hi­hetetlen dolog történt: a förtelmes teremtmény fogai engedtek, és én végleg megszabadul­tam. A víz felszínén a le­vegő majdnem szétve­tette a tüdőmet, de nem csoda, hisz a szörnye­teg közel két percig tar­tott fogságában ... Áju­lás környékezett, ami­kor a vizén megpillan­tottam a vért. Újra az Jutott eszembe, amit a Fekete művészet NYOLCEZER ÉVES TÖRTÉNELEM • ELFELEDETT KULTÚRÁK • IFE ÉS BÉNIN FÉNYKORA • RE­GÉLŐ SZIKLÁK • ÓVAKODI AZ EMBERTŐL Ügy kezdődött, hogy sápadt arcú Idegenek tűntek fel Afrika partjainál és fokozatosan ismerkedni kezdtek ezzel a különös földrésszel. Az őslakók barátsággal fo­gadták az idegeneket — portugálokat, spanyolokat, franciákat, angolokat stb., — akik lassan és óvatosan egyre beljebb merészkedtek a szárazföldön ... Az ismeretlen Szahara A fehér hódítók, akik mélységest n lenézték fekete embertársaikat, fél évezred óta kép­mutatóan azt hir­dették, hogy ne­mes civilizátori küldetést teljeslte­Dzsabareni szikla­nek a „vadak" rajzok közt, keresztény hitre térítik és kul­turált életre tanítják az elmaradott bennszülötteket. Az eszközökről mé­lyen hallgattak és természetesen azt sem ismerték be a nagyvilág előtt, hogy virágzó, sajátos, magas színvo­nalú kultúrával találkoztak a meghó­dítottak földjén. Erre derítenek fényt a legújabb kutatások. A független afrikai orszá­gokat kezdi érdekelni saját történel­mük, s a tudomány „napszámosai" segítenek feltárni az eltemetett régi világot. A Szahara hallatára a végtelen afri­kai sivatag képe tűnik fel előttünk, gyilkos homoktengerével és aszaló trópusi forrósággal, megváltásnak tű­nő oázisáival. Arra talán senki sem gondol, hogy a Szahara középső vi­dékén valaha, úgy nyolc ezer évvel ezelőtt ismeretlen, virágzó kultúrájú nép élt. Ezt \ bizonyítja művészetük számtalan fennmaradt emléke, me­lyet az idő foga sem tudott tönkre­tenni. A Tasszili és Adzser közti hegymasszívum kihalt vidék, ahol az emberi életnek semmi jele sem ész­lelhető, pedig völgyei, szorosai, mé­lyedései valaha népes lakosság „ut­cái" voltak. i Sziklamúzeum A Közép-Szahara vidéke hatalmas méretű „sziklamúzeum". A mai nép­telen vidék őslakossága nem tűnt el nyomtalanul: a sziklafalakon (még a technika korában is elképesztő ma­gasságban) s lent a völgyekben érté­kes rajzokat hagyott maga után, me­lyek e nép fejlett esztétikai ízlését bizonyítják. A petroglifák, sziklarajzok különböző típusú fajok remekül meg­mintázott realista portréi, életjelene­tek, a vadászat és pásztorélet, az em­bert körülvevő állatok képei. Változatos téma és stílus jellemzi a szaharai őslakosság fennmaradt képzőművészeti műemlékeit. A kuta­Busman rajz tók (például francia Henri Loth) két alapvető stí­lust különböztet­nek meg: • őst negrotd stílust, • későbbi natu­ralista stílust. Jellemző a raj­zokra, hogy a tör­pe emberfiguráktól az életnagyságú női alakokig és Bronzfej Iféböl. óriásokig különféle ábrázolással talál­kozunk. A nagyméretű állatfigurák bi­zonyos kultuszra engednek következ­tetni. A rajzokból következtethetünk élet­módjukra is. Kúpalakú kunyhókban laktak. Gyakran örökítik meg a biká­kat, úgy látszik, nagy becsben vol­tak náluk. Elefántok, zsiráfok, vízi­lovak, orrszarvúak társaságában lá­tunk embereket. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a sivatag helyén valaha zsí­ros-lelők és gazdag vízforrások lehet­tek, mert az említett állatok különö­sen vízkedvelök. Akadnak kutatók, akik képzeletük csapongásában a haj­dani elsüllyedt Atlantisszal hozzák kapcsolatba Közép-Szahara őslakossá­gát. Annyi bizonyos, hogy ez a nép a nomádok betöréséig jómódban és kulturáltan élt. Felvetődik még egy kérdés, miért száradhatott ki a Szahara? Az ég­hajlati viszonyokon kívül minden bi­zonnyal az is szerepet játszott a föld­rész átalakulásában, hogy az állatok elpusztították a zöld növénytakarót. Ugyanez figyelhető meg ma a szom­szédos Szudánban. Az is érdekes, hogy az itteni tuarégok nyelvén Dzsabbaren (itt találták az óriási sziklarajzokat) óriást jelent. Talán Szudán lakói, a tuarégok és a fulbék lennének egy egykori szaharai ősla kosok leszármazottjai? Nyugat-Afrika legrégibb államai Nyugat-Afrikában már háromezer évvel ezelőtt virágzó állam volt Ife (Nigéria északi része, Guinea stb.), Nyugat-afrikai szoborfigurák teket örökítenek meg. Időszámításunk előtt a III, évezredben készültek. Ké­sőbb más motívumokkal gazdagodtak. Gyakoriak voltak az oroszlánalakok, majd a XVII. század után az európai hajók. Ezeket a rajzaikat intőjelül készítették a gyermekeiknek, hogy ezektől kell óvakodniuk, mert ve­szélyt jelentenek (az oroszlán és a fehér emberi). Sziklarajzaiknál vöröses, barnás, fe kete és fehér színt használtak. Sem a nap, sem az eső nem tett kárt ben­nük. (L) Ivan Volkov élményeire visszaemlé­kezve többek között a következőt kö­zölte: „A háború vége felé erős őrséggel déli irányba — az Alpok felé indul­tak a gépkocsik. Egyszer éjszaka va­lamilyen faluba érkeztünk, ahol elol­vashattam az iránymutatón feltünte­tett „Toplitzsee" szót. Amikor a gép­kocsik a tó partjára érkeztek, a ládá­kat azonnal hajók fedélzetére hord­tuk. A hajók rövid idő múlva vissza­tértek, de fedélzetükön már csak né­met katonák voltak. A foglyok eltűn­tek. A többi szállítmány továbbításá­ban résztvevő foglyok sem tértek visz­szp. A táborban egy Ismerősöm arra figyelmeztetett, hogy a fasiszták mindnyájunkat meg akarnak gyilkol­ni. Azután hozzásegített ahhoz, hogy egy olyan csoportba osztották, ame­lyet titkos földalatti munkákra küld­tek. így sikerült megmenekülnöm.'.' . tanfolyamon tanultunk, a cápát a vér szaga in­gerli a legjobban. Reménytvesztett karcsapásokkal Igye­keztem barátaim irányá­ba, akik a parton be­szélgettek, s mitsem sejtve várták visszatér­temet. Az úszásban a lábam akadályozott, amelyről akkor azt sem tudtam, van-e vagy nincs... Leharapta a lábam! — ötlött az agamba, de nem volt annyi lelki­erőm, hogy meggyőződ­jem a valóságról. Már csak néhány méter vá­lasztott el a part ho­mokjától, amikor végső kétségbeesésemben se­gítségért kiáltottam. Csak a kórházban tudtam meg, hogy a cá­pa fenemód kíméletes volt: mindössze tíz se­bet ejtett a combomon, de az ütőeret és a fon­tosabb idegszálakat fo­gai nem sértették. Azóta már úszni Is megtanultam és a für­dőbe is eljárogatok. Ám soha nem megyek fe­hér fürdőruhában, s ke­rülöm a koradélutáni órákat is. Borús időben pedig egyszerűen otthon tartózkodom — egyszó­val nem siettetem a vi­szontlátást. (— él —) délebbre pedig Bénin állam. Kul­turált népe bronz- és terrakottareme­keket alkotott. Realizmus, az élet pontos megfigyelése, szépség és har­mónia jellemzi műveiket. Művészetük túlszárnyalta a görögökét, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Ugyanakkor sajátos művészet volt, mentes az ide­gen hatásoktól, hisz természetes aka­dályok választották el őket más né­pektől. Bénin állam érdekes stílusú, sza­bályos architektúrájú fővárosát a hol­land Haarlemhez hasonlítják. Realista arcvonásokat őriznek meg a beniniek és ifeiek után meglelt plasztikák, rituális álarcok. Értékes volt dekoratív művészetük és állat­figura-szobrászatuk. Egy kihaló nép Már csak Becsuánaföldön és Dél­nyugat-Afrikában maradt meg a kevés lélekszámú busman nép. Valaha a hottentottákkal együtt nagy területet népesítettek be. Ezt bizonyítják a sziklafeliratok Fokváros vidékén és Észak-Rhodésiában. Rajzaik futó álla­tokat, vadászó embereket, életjelene­"«-"'" ' '' - v-• 1963 A KATASZTRÓFÁK ÉVE Egyes külföldi és hazai lapok ts megkísérelték e szomorú kimu­tatást aszerint csoportosítani, mi lyen fafta elemi csapásról, sze rencsétlenségről van szó. A Rudé právo összeállítása alapján az egyes csoportok szerint így fest e szomorú statisztika: —————— „ Tavaly min­HAJÖSZEREN- den hétre esett CSÉTLENSEGEK egy hajószeren­~~—•— csétlenség. Az ezekkel kapcsolatos emberáldoza­tok száma átlagosan 200—300. Az UNESCO hivatalos statisztikája szerint a tengerek és óceánok évente 200 000 emberéletet köve­telnek. A tavalyi hajószerencsét­lenségek jóval felülmúlják az elő­ző évit. összesen 507 530 tonnányi teherképességű hajót nyeltek el a „nagy vizek" hullámai. ——Számuk ta­REPÜLÖSZEREN- valy elérte az CSETLENSÉGEK ötvenhetet (27 ——nagyobb, 30 ki­sebb) — a halálos áldozatok szá­ma: 1435 személy. A tavalyi köz KÖZLEKEDÉSI lekedési balese BALESETEK tek számát hoz­———— • závetőlegesen 200 000-re becslik'. Egy halálos ál­dozatra 10—15 nehéz sebesült, va lamint 30 könnyű sérült jut. A ha lálos áldozatokban az USA vezet több mint 100 000 személlyel, Eu rópában 75 000 ember vesztette éle­tét az országutakon. A sebesültek száma Amerikában évente 15 mil­liónál is több, ami az amerikai köz gazdászok véleménye szerin legke­vesebb 15 milliárd dollár vesztesé­get Jelent az országnak. ——- Közülük kü­VASCTI SZEREN- lön említést ér­CSETLENSÉGEK demel a 98 em­————— beréletet és 1500 sebesültet követelő vasúti sze­rencsétlenség Japánban, noha vi lágviszonylatban épp a vasutak kö vetelnek kevés áldozatot: a múlt évben az áldozatok száma így is több ezerre rúgott. Városokat ső­FÖLDRENGÉSEK pörtek el a föld ES TÁJFUNOK színéről. Líbiá­—•—ban megszűnt létezni a Barka nevű város, Jugo­szláviában pedig súlyosan tönkre­ment Skopje városa. A pusztító táj­fun Kubában, Haitiban, Jamaica szigetén, Tobagóban és a Domini­kai Köztársaságban legkevesebb 10 000 emberéletet követelt, több százezer ember pedig hajlék nélkül maradt. A legszörnyűbb pusztítást a kelet-pakisztáni ciklon végzett, ahol meg nem erősített hírek sze­rint 50 000 ember vesztette életét és kétmillió hajléktalanná vált. TÜZ — VLZ A brazíliai ős­erdőtűz 500 ha­lálos áldozatot, 500 súlyos sebe­sültet követelt és több mint 300 00G ember vált munkanélkülivé. A bali­szigeti tűzhányó kitörésekor 1584 személy vesztette életét és 78 000 vált hajléktalanná. Az olaszországi Vaiont-gát áttörése következtében Longarone városa megsemmisült, a halottak száma háromezer. Az 1963-as év a világ-statisztiká ba valószínűleg, mint a szerencsét­lenségek és az elemi csapások éve kerül. Szomorú és egyben figyel­meztető mementó az egész emberi­ség számára. (JJ SZÓ 6 * 1964. január 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents