Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-24 / 24. szám, péntek

Sluítduc Szenvednek az istenek Jugoszláv szerző (drámája a bratislavai Kisszíripadon Marijan Matkovics jugoszláv szerző Szenvednek az istenek című drámájá­nak alaprajzában ugyan megtaláljuk a hellén és a római mitológia héraklé­szi, illetve herkulesi törtenetét, de már az első képek után felismerjük: ez csak kiindulópont és keret. A le­genda tartalma szabadon módosul, hogy a szerző kimondhassa általánosí­tott gondolatait a tirannusok, diktá­torok, kőszobrokká merevített és bál­ványokká felmagasztalt vezérek korá­ról. Matkovics Herkulese nem a monda­beli hős. Kezéhez ártatlanok vére ta­pad, hódító és kegyetlen istenség. De eljön az a pillanat, amikor Eurltosz király lányának, a szépséges Iolának szemetükrében végre önmaga Is fel­ismeri: nem bálvány és nem isten, ha­nem ember, sok bűntől terhelt, gyen­ge és beteg ember. Tragédiája itt kezdődik, amikor emberré szeretne válni a fényűző palotában, s az egész ország előtt. Nesszoszi ingként fojto­gatja a hazugságot igazsággá és az igazságot hazugsággá torzító légkör, amelyet felesége, Dejaneira, első ud­varonca Lichosz, a lantjukat hamisan pengető udvari költői, közvetlen kör­nyezete alakított ki, s amely nemcsak népét, hanem még rabszolgáit, ellen­ségeit is megfertőzte. De Herkules minden akarása áthatolhatatlan falba ütközik, nem válhat emberré, s ki­útja a máglyahalál, hogy a szél elso­dorja a füstté vált hazug legendát. Ezen a ponton érintkezik a dráma és a mítosz hősének sorsa. Más meg­kötöttséget Matkovics nem ismer, csak arra ügyel — és nem eredmény­telenül —, hogy művének konfliktusa hiteles legyen és alakjai éljenek a színpadon. Drámai alaprajzának kö­zéppontjában világítótoronyként ma­gasodik Herkules tragédiája és éles fényt vet arra a környezetre, amely ösztönzője és táptalaja az alakosko­dásnak és a gazsulálásnak, az igaz­ság megcsúfolásának és az önámítás­nak, az intézményesített és glorifikált emberségtiprásnak. Matkovics drámai alaprajzával, konfliktusával és alak­jai cselekvésének logikájával össz­hangban Herkulesét tragikus hőssé formálja és sötét múltjához mérten elég enyhén kezeli, csakhogy mélyeb­ben feltárhassa az ember bálványozá­sának okait, hátterét és körülményeit. Nem a bálványokról, hanem a bálvá­nyozókról tépi le a leplet. Elvontan vitatható, de célzatos és célbataláló egyoldalúságának köszönheti nemcsak a drámai hatást, hanem mához szóló mondanivalója erőteljes kidomborítá­sát is. Mert mi mást mond ez a darab, mint azt, hogy mindennemű személyi! kultusz gyökere és közös nevezője el-; képzeléseink és lázálmaink élettől el- < rugaszkodó, erőszakolt érvényesítése,! a gondolati restség, az egészséges ké­telkedés hiánya, s a vak hit. Közös • nevezője a gerinctelenség, a kényei-! mes meghunyászkodás, az elvtelen al- ] kalmazkodás is, amelyet nem paran-« csol minden esetben az életfenntartás! ösztöne. Matkovics darabja fájdalmasan meg­sebez. De akármennyire is furcsán hangzik — ez a fájdalom a gyógyu­lás jele. Annak a jele, hogy magunk­ban felmértük — ml az, amiért kisebb vagy nagyobb mértékben szinte vala­mennyien felelünk. Ez a gyógyító rádöbbentés nem cse­kély mértékben Pavol Haspra rende­zésének köszönhető, amely az általá­nos érvényű gondolati magból kihá­mozza a legidőszerűbb elemeket, anélkül, hogy erőszakolt párhuzamra törekedne. Ebben segítségére volt. a tegnap esti bemutatóelőadás kiváló szereplőgárdája is. Feledhetetlen pél­dául G. Valach remekbeszabott játé­ka. Herkulesa, a zsinóron rángatott báb, a pillanat tört része alatt alakul át az igazságra rátaláló felszabadult emberből az istenítés elől a beteges roskatagságba menekülő aggastyán­ná. A másik nagy alakítás J. Pántik babiloni rabszolgája, a palotában az egyetlen, akinek a gondolat a leg­erősebb fegyvere, aki ugyan félti az; életét, de az igazat nem tudja min­dig megtagadni s hallgatásával ls vá­dol. Az űrnőjének parancsait fontol-; gatás nélkül teljesítő, Herkulest őszin­tén bálványozó Lichasz szerepében F. Zvarík találóan formálja meg az üresfejű volt katonatiszt és udvaronc; figuráját, amely félelmetes a hatalom' birtokában és tragikomikus a számá­ra érthetetlen herkulesi metamorfó­zis pillanataiban. M. Prechovská, De­janeira alakjában, sikerülten viszi színre a nőt, aki férjében nem az em­bert szereti, hanem a tűzön-vízen át kőszoborrá faragott saját csalóka el­képzelését, mert szerinte ezt paran­csolta a palota, az ország és a nép ér­deke. Ä három udvari költő egyforma buzgalommal zengi dicshimnuszait, de M. Gallo, Ľ. Ozábal és B. Koreň rangos játéka árnyalati finomságok­kal ajándékoz meg minket és eleve száműzi az egyhúrúság veszélyét. így született meg egy színvonalas és gondolatébresztő előadás, amely méltán megérdemli, hogy minél töb­ben megtekintsék. Mert bűn lenne ilyen estét feláldozni a sokak által bálványozott TV-oltárán. GÁLY IVÁN Betekintés a jövő technikájába A fizika és a technika történetét tanulmányozva arra a következtetés­re jutunk, hogy egy-egy fizikai felfedezés első műszaki hasznosításáig rendszerint tíz—húsz év is eltelhet. így volt ez például a Hertz-Iéle elektromágneses hullámok, a Deforest által szerkesztett trióda (a leg­egyszerűbb irányító elektroncső), a televízió elektroncsöves rendsze­re, és az uránmag hasítása esetében is. Eszerint, bár tudomást sze­rezhetünk bizonyos találmányokról, azok csak a jövőben tölthetik be fontos küldetésüket, s valószínűleg csupán a legközelebbi 10—20 év folyamán kerülhet majd sor teljes értékű műszaki hasznosításukra. Francia karmester Szlovák F i Ihar m o n i a v a Francia vendégünk, Serge Baudo, vonzó műsorral lépett a bratislavai hangversenyközönség elé. Serge Bau­do, aki jelenleg a párizsi opera kar­nagya, komoly, Intelligens karmeste­ri egyéniség és nagyon jól bánik a ze­nekarral. Műsorának első számában Mozart Kis éji zenéjének sokszor hallott és soha meg nem únható hangjai csen­dültek fel. A Kis éji zene arányos, tiszta remekmű, karcsú ívelésű, ön­magába zárt elefántcsonttorony, a hallgató számára minden pillanatban megújuló öröm. Serge Baudo főleg a két saroktételben találta el azt a játszi, mosolygó hangot, ami ezt a könnyed lejtésű zenekölteményt a szerenád — muzsika fogalmává avat­ta. A Kis éji zenétől csakugyan „hét­mérföldes csizmával" egyszerre elju­tottunk Janáček Taras Bulbájának drámai világába. Baudo a Taras Bulba előadásával bebizonyította, hogy mély érzésű, gondolkodó muzsikus, akinek van mondanivalója. Karmesteri palet­Kisasszonyok a magasban A komáromi Magyar Területi Szín­ház ez évi első bemutatóját ma tart­ja. A címben említett Gyárfás-komé­dia bemutatójára az újonnan épült, modern, mintegy 500 ülőhellyel ren­delkező kultúrotthonban kerül sor. A színház tagjai, de a közönség is felfokozott várakozással tekint eme nagy jelentőségű esemény elé. Tud­nivaló, hogy a régi épület, melyben annak idején az induló magyar társu­lat munkáját megkezdte és sok szép sikere felé elindult, ma már nem fe­lel meg ennek a célnak. Csak kö­szönteni lehet hát ezt az új kezdemé­nyezést, mely remélhetőleg tevékeny hatást gyakorol a hazai magyar szín­házkultúra további fejlődésére. -d­táján szokatlan színeket kevert a megragadó Janáček muzsika tolmá­csolására. Koncepciója inkáb Gogol elbeszélésének meseszerűségére épült. Felfogása nem a drámai elemek ki­domborítását helyezte előtérbe, nem itatta át a mű egészét a tragikum sö­tétpiros vérével, de egyéni hangú, ér- £ dekes muzsikálás volt. Baudo karmes-' terl lényének egyik nagy erénye, hogy csak a zene megvalósítását tartja szem előtt, nem él a dirigensi pulton kínálkozó hatáslehetőségekkel. Janá­ček felfogása mindenképp elgondolko­koztató volt. Befejezésül Debussy „A tenger" cl-1 mű szimfonikus költeménye hangzott I el. „A nagy tenger-látomásban — írja J Debussy egyik életrajzírója — csodá­latos egységgé' forrt minden, amit a \ francia zeneköltő eddig átélt, felfe-; dezett és zeneileg alkotott, de ez az < egység önmaga annyira újszerű, any­nyira előre jelzi Debussy művészeté­nek következő útját is, hogy szinte• azt mondhatnók; egy szerencsés pil-! Ianatban sűrítve valósul meg benne | Debussy egész művészete". „A tenger zene — hangzik tovább \ idézetünk — szép, mint a természet,; szép, mint a humánum, szép, mint a művészet". Ügy tűnik, hogy SergeI Baudo Debussy-interpretációja hason- J ló gondolatbői indult ki. A karmester • kerülte a túlzott raffinériát, a pro­dukciót „illatosító" sallangokat, amit \ gyakran tévesen franciás előadásmód­nak tartunk. Eleven színekkel, az elő-1 adás legjobb értelemben vett termé­szetességével szólaltatta meg a nagy francia zeneköltő csodálatos tenger-^ élményét. > A műsor aránylag rövid volt és ép­pen ezért minden kifárasztás nélkül mindvégig lekötötte a hallgatóság fi­gyelmét. Francia vendégünk program­összeállítása szerencsésen bizonyította hogy „a kevesebb néha többet jelent". HAVAS MÁRTA Az atomkutatás terén kétségkívül forradalmasító tudományos eredmény a céziumos atomóra megszerkesztése, továbbá a Mössbauer-féle effektus megállapítása, mert ezeknek a segít­ségével vált lehetővé, hogy ma már 10 másodpercnyi pontossággal mér­hetjük az időt. Ezt a hajszálpontos időmérést a legközelebbi években az arányok nagyon pontos mérése s a hosszmértékek pontosabbá tétele kö­veti. Mindenütt, ahol ez szükségesnek mutatkozik, tízezred, százezred, sőt milliomod résszel lesz pontosabb a mérések lehetősége. Nagy jövő vár a már ma nagyon népszerű laser-tech­nlkára, éspedig különösen a földmé­rés terén, ahol pedig eredetileg ta­lán a legkevésbé számítottak erre a lehetőségre. A csaknem teljesen párhuzamos lasersugarak egyszer a szó szoros értelmében gyökeresen megváltoztatják a pontos hossz- és szögmérést. A mai — mikrohullámok segítségével működő — legkorszerűbb távmérőket a további fejlődés folya­mán kiszorítják a fény- és infravörös sugarak segítségével működő laser­távmérők. A lasereket beiktató föld­méréstani munkamódszerek olyannyi­ra leegyszerűsíthetők, s annyira te­hetők elképzelhetetlenül pontossá, hogy a tudományos dolgozók köny­nyen figyelhetik meg a jövőben a Föld felületének ma még észlelhetet­len változásait ls. Az elektroncsöves mechanika meg­teremti — mégpedig különösen a fél­vezető technikában és a látszerészet­ben — az ultrafinom mechanika korszakát. Világszínvonalú laborató­riumokban elektronikus sugarakkal már ma is végeznek rendkívül pontos fúrásokat, különböző anyagok mará­sát, metszését, sőt hegesztését is. Er­re a legkorszerűbb elektroncsöves technológiára nagy ' jövő vár. Külö­nösképpen a rádiótechnikai készülé­kek miniatürizálása és mikrominiatü­rizálása terén tesz majd rendkívül értékes szolgálatokat. A mikrominia­türizálási és a molekuláris elektroni­ka betetőzi az üzemi termelési folya­matok túlnyomó részének komplex automatizálását. Az elektronikában különösen a radartechnikában már jelenleg is használt új szabályozó ele­mek segítségével a közlekedés sok­kalta pontosabbá s rugalmasabbá té­tele válhat lehetővé. Az akusztika (hangtan) mai isme­rete alapján csaknem teljes bizton­sággal remélhető, hogy a jövőben a hang sztereofonikus felelevenítésére, vagyis reprodukálására is sor kerül­het. Rádió-adóállomásaink már belát­ható időn belül megkezdhetik a szte­reofonikus műsorok rendszeres sugár­zását. Gyökeresen megváltoznak a zaj elleni küzdelem módszerei is. A jövő­ben közvetlenül a zajkeletkezés he­lyén kerül sor minden zajforrás meg­szüntetésére. Aránylag egyszerű lesz az ipari eredetű, igen nagy rezgésszá­mú zavarok és zúgások kiküszöbölése is, ami ma még nagyon torzítóan hat a rádió s a televízió adásaira. A jö­vőben egyre nagyobb szerep jut az ultrahangnak. Ezzel kapcsolatban nem gondolunk csupán egyes össze­kötő folyamatok távvezérlésére, pél­dául a világtalanokat útbaigazító ké­szülékekre, vagy különböző anyagok összetételének ultrahang segítségével történő megállapítására, hanem első­sorban az ultrahang-mechanika roha­mos és' széles körű térhódítására! Az ultrahang segítségével lehető lesz többek között különböző anyagok he­gesztése, vagy mosása, fejetek (emul­ziók) készítése, jegecesítő vegyi fo­lyamatok befolyásolása stb. Az ultra­hang a gyógyászatban igen hatáso­san egészíti majd ki a mostani rönt­gentechnikát. Legújabban számos termikai (hőta­ni) tudományos elmélet már az első benyomásra is bizonyítja forradalma­sító jellegét. így például céziumdió­dás és félvezetős átalakító-készülé­Olvasóink figyelmébe Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a jövő héttől kezd­ve Tudomány és technika című rovatunk péntek helyett rend­szeresen kedden fog megjelen­ni. kekben közvetlenül lehetséges a hő­energia elektromos energiává változ­tatása. Ez az átalakítási folyamat rendkívül hatékony, 30—40, sőt több százalékos is lehet. A nagyon ala­csony hőfokok elérése terén eddig kivívott sikerek arra a következtetés­re jogosítanak, hogy a jövő techniká­ja maradéktalanul alkalmazhatja az alacsony fokú hőt a vákuum- és az ultravákuum-technikában. A mintegy 1 megawatt elektromos energiát adó plazmafáklya, vagy plazmahegesztő pisztoly további tökéletesítésével elő­reláthatólag lehetővé válik a legma­gasabb — csaknem 30 000 C hőfok el­érése is. Az ilyen legújabb típusú lángvágókat már ma is használják, mintegy 20 cm vastagságú alumínium­lemezek metszésére és fémek perme­tezéses bevonására kerámiai anyagok­kal. A plazmaláng műszaki hasznosí­tásának köszönhető a korrózió elleni védekezés és a tűzálló anyagok elő­állítása terén elért rohamos fejlődés is. Kísérleti laboratóriumokban már számos találmány van születőben, amelyek később jelentősen hozzájá­rulhatnak az elektronika további fej­lődéséhéz. Mint már emiitettük, a mi­niatürizálás, a félvezető-technika s a molekuláris elektronika oly gyors ütemben tökéletesedik, hogy a leg­kiválóbb szakemberek is alig követ­hetik a szakmájukban értékes újdon­ságok lendületes fejlődését. A jövő­ben nemcsak a hírközlési elektro­technika, hanem minden automatizá­lás alapja — az ipari elektronika — is egyre több átállítható elektronikus egységet igényel. Az elektronikus számítógépek technikája sem nélkü­lözheti az egymást hovatovább felül­múló új elemeket. Az elektronika már a közeljövőben teljes értékűen hasz­nosítható a mezőgazdaságban, de kü­lönösen a mezőgazdasági gépek táv­vezérlésével forradalmasíthatja a ter­melést. Az elektronikus önműködő számí­tógépek, illetve számítóközpontok már néhány év múlva megsokszoro­síthatják az emberi agy teljesítőké­pességétől függő szellemi tevékeny­ség eredményeit. A jövőben népgaz­daságunk egyetlen ágazata sem nél­külözheti az ilyen irányítóközpontok egész rendszereit. Az orvostudományban — különö­se'n ami a kórmegállapítást és a gyógykezelést'illeti — rendkívül nagy szerep jut a legújabb méréstechniká­nak s az elektronikus módszereknek. A kibernetika talaján fejlődik a leg­újabb tudományágak egyike — a bio­nika, vagyis a biológiai elektronika, amely arra a reményre jogosít, hogy például a kórházak orvosai a jövő­ben a betegek minden életfolyamatát, vérkeringési rendszerét játszva figyel­hetik meg a legtökéletesebb mérő-, illetve adatközlő elektronika segít­ségével. / A hírközléstecnika fejlődése is oly gyors ütemű lesz a legközelebbi években, hogy egymást követő újdon­ságai éppúgy bámulatba ejtenek min­denkit, mint annak idején a rádió, majd a televízió, a magnetofon vagy a táskarádió. E vívmányok egyre kö­zelebb hozzák egymáshoz bolygónk lakóit. A távközlés céljaira szerkesz­tett mesterséges égitestek rendszeré­nek kiépítése és a minden meteoroló­giai befolyást kizáró milliméteres hullámú vezetékek lehetővé teszik a széles övezetű közvetítést is, mégpe­dig a Föld bármelyik pontjáról tet­szés szerinti más pontjaira. Az ilyen legkorszerűbb távközlőcsatornák cso­dával határos lehetőségeket nyújt­hatnak egyszerre több ezer telefon­beszélgetésre, számos kép és telefotog, ráfia, valamint televizióműsor köz­vetítésére, és mindez nem zárja ki a legnagyobb fokú gazdaságosságot sem. E fejlődés csúcspontján elérjük, hogy bárki, aki az adott számot tele­fonkészülékén kitárcsázzam a Föld bármelyik pontján telefonösszekötte­tésbe léphet azzal, akivel éppen be­szélni akar. A milliméteres hullámok technikájának későbbi fejlődése fo­lyamán olyan képközvetítő készülé­kek is lesznek, amelyek segítségével az ember átlátszatlan tárgyakon, pél­dául épületek falain keresztülláthat. A jövőben a közlekedési eszközök­be beépített áramfejlesztőket csak­nem kizárólag üzemanyagelemek, vagyis a tökéletességükben úgyszól­ván felülmúlhatatlan vegyi galvani­kus elemek hozzák működésbe. Ez azt jelenti, hogy ami ma még csak laboratóriumokban lehetséges az elektromos energia különleges fej­lesztésében, az közvetlenül a közle­kedési terepen lesz alkalmazhatór A világítás sem szorítkozik a jö­vőben csupán a hagyományos égők vagy neoncsövek használatára, hanem kizárólag falakba s mennyezetekbe épített elektroluminiszkáló (katód-, röntgen- és radioaktív anyagok kibo­csátotta sugarak hatására világító) panelek biztosítják majd a helyiségek tökéletes megvilágítását. A városok tereit, a középületek tágas előcsar­nokait, stb. a legújabb magasnyomá­sú xenon kisülésű csövek árasztják majd el fényözönnel. Nagy elterje­désre számíthat a fényképezés mai vegyi módszereit leváltó elektromos módszer is. Ezt a fényképezést forra­dalmasító xerografiának nevezett új módszert jelenleg még csak okiratok sokszorosítására használják. Oj lehetőségek adódnak az elektro­nika s az optika együttes használa­tára is. Ennek elsősorban a fekete­fehér, valamint a színes negatívképek pozitív másolatának előállításában, továbbá a röntgen felvételek látha­tóságának s a röntgensugarakat el­nyelő vagy csak részben átengedő kontrasztanyag hatékonyságának nö­velésében lesz rendkívül fontos sze­repe. A mikrodokumentáció lendületesen előmozdíthatja a tudományos és mű­szaki tájékoztatást, a bibliográfia (könyvismeret), továbbá az üzemek s a kísérleti intézetek dokumentációs tevékenysége további fejlődését. Az első kvantumgenerátorok és fényerősítők (laserek) megszerkesz­tésével vette kezdetét egy további új tudományág, az ún. alkalmazott kvantumelektronika kialakulása is. Még a legcsapongóbb képzelet sem sejtheti az elektronika e legújabb érvényesülési terének beláthatatlan távlatát. Feltételezhetjük azonban, hogy a laser-technika segítségével valóra válhat az emberiség egyik nagy vágyálma: az elektromos ener­gia óriási mennyiségeinek vezeték nélküli továbbítása óriási távolságok­ba, esetleg a világűrben keringő boly­góközi automatikus állomásokig is. CHRENKO ANTAL, mérnök Az ostravai Bányászati Főiskolán Jnsef Teindl professzornak a CSTA le­velező tagjának vezetésével, aki a fémtani tanszék vezetője, a tanszék dolgozói tanulmányozzák a különféle elemek keverékének hatását az acél­ra és a védő fémfelület minőségére. Kutatómunkájukat a Vítkovicei Kle­ment Gottwald Kohómű hideghengerdéjében vetik gyakorlati felülvizsgá­lás alá. Képünkön Josef Teindl tanszékvezető (második jobboldali) mun­katársaival a kutatások eredményeiről beszélget. (ČTK — V. Svorčík felvétele) 1964. január 24. • ÚJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents