Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-20 / 20. szám, hétfő

Fiatalok a mezőgazdaságért A KÜLDÖTTEK teljes létszámával és számos meghívott vendég részvé­telével tartották meg a CSISZ duna­szerdahelyl járási konferenciáját. A járási vezetőség és a küldöttek ré­széről értékes javaslatok, tervek hangzottak el. A fiatalok figyelmesen hallgatták a beszámolót és a felszó­lalásokat, s mélyrehatóan elemezték a járás fiataljainak helyzetét. Tudvalevő, hogy a dunaszerdahelyl Járás mezőgazdasági jellegű. Néhány kisebb ipari üzemen kívül nincs más létesítmény, ezért elsősorban a mező­gazdaságban dolgozó fiatalok életét, problémáját tükrözte a konferencia is. Nagy súlyt helyeztek a beszámoló­ban és a vitafelszólalásokban is a fia­talok szakmai nevelésére. Ezért tűzte ki a konferencia határozatában, hogy az eddiginél több fiatalt nyernek meg a mezőgazdaságba. Értékes vitafelszólalások hangzot­tak el. Kiderült, hogy a szövetkeze­tekben és állami gazdaságokban — néhány helyet kivéve — nem a mun­kaerőhiány a legfőbb gond. Van elég dolgozó, csak kevés a fiatal mező­gazdasági dolgozó. Tehát az összeté­tellel van baj. Már pedig fiatalok nélkül nehezebben megy a komplex gépesítés, a kemizálás és az állatte­nyésztés korszerűsítése. A CSISZ já­rási vezetőségének beszámolója rámu­tatott arra, hogy a járásban a mező­gazdaságban foglalkoztatott fiatalok főleg gépeken, traktorokon dolgoz­nak, a fiatal lányok pedig a dohány­és zöldségkertészetben. Az állatte­nyésztésben már kevesebb a fiatal, ez pedig helytelen megoldás. Az idő­sebbek konzervatív nézetei gyakran gátolják az állattenyésztés gépesítését és a termelékenység emelését Hogy mennyire fontos a fiatalok bevonása a mezőgazdasági munkákba, az alábbi példa is mutatja. Csallóközkürtön a fiatalok öntöző­berendezést létesítettek a szövetke­zetben. Sok maradi nézettel kellett megküzdeniük, azt mondták kezdemé­Értékes felajánlás (CTK) — A Közép-szlovákiai Cellulóz és Papírgyárak martini Szemének dolgozói a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójá­nak, valamint Üzemük megalapí­tása ez idén sorrakerülő 80. év­fordulójának tiszteletére értékes szocialista felajánlást tettek. A technológiai eljárások tökéle­tesítésével ez év első negyedében 50 tonna fehérítetlen cellulózt és 10 tonna papírt termelnek terven felül. Ezen kívül a tervezettnél fél százalékkal nagyobb munkaterme­lékenységet érnek el. A martini üzem dolgozói egyben felszólították a termelési-gazdasá­gi egység valamennyi üzemének dolgozóit, hogy ez év első negye­dében terven felSI a lehető leg­nagyobb mennyiségű cellulózt gyártsák s ezzel csökkentsék az ideiglenesen leállított ružombero­ki üzem termeléskiesését. A ru­žomberoki üzemben ugyanis ka­rácsonykor tűz ütött ki. A martini tizem szakemberei felajőnlották, hogy segítséget nyújtanak a tűz­vész következményeinek mielőbbi kiküszöbölésében. nyezésükre, hogy úgy sem valósul meg a berendezés, nem is fontos, talán a termelést sem befolyásolja döntően. Amikor elkészült az öntöző­berendezés, a régi nézetek megvál­toztak és egyszerre a CSISZ-tagokat kezdték dicsérni. Ezért most a járási konferencia küldöttei elhatározták, hogy a következő időszakban a duna­szerdahelyi járásban 35 helyen lé­tesítenek hasonló öntözőberendezést. Főleg a korai burgonya, silókukorica és a cukorrépa öntözését tűzték ki célul. Tervbe vették azonban a lucer­na és takarmánykápaszta öntözését is. A takarmánykáposzta termesztését újból meg akariák honosítani Csalló­közben a fiatalok, mert értékes ta­karmánynövény, január közepéig is felhasználható, különösen a baromfi­tenyésztésben. Ebben az ágazatban pedig majdnem mindenhol fiatalok dolgoznak és éppen ezért támogatják a fiatalok a takarmánykáposzta ter­mesztését. NAGV LEHETŐSÉGEK rejlenek a mezőgazdasági gépek felhasználásá­ban és idejében történő szakszerű ja­vításukban. Fiatal gépjavítók és trak­torosok álltak ezért csatasorba, akik lelkiismeretesen kezelik és javítják a gépeket. A fiatalok munkacsoportokat szer­veznek a szövetkezetekben, állami gazdaságokban a takarmányalap biz­tosítására is. A rendelkezésükre álló eszközökkel és meghatározott földte­rületen járási viszonylatban legalább hatezer mázsa szemes kukoricát és 14 ezer mázsa silókukoricát termel­nek. Súlyt helyeznek a takarmány­répa termelésére is. Az állattenyész­tésben sok szövetkezetben két műsza­kot vezetnek be, hogy Így a dolgozók több szabad időhöz jussanak és a fiatalokat is könnyebben megnyer­hessék ennek a munkának. Vásár­úton, Dióspatonyban, Apácaszakálla­son és Csallóközkürtön vezetik be az állattenyésztésben a napi két munka­műszakot. Sok helyen a fiatalok védnökséget vállaltak a kukoricatermesztés felett. Ezt a mozgalmat tovább fejlesztik, felbuzdulva az eddigi sikerekben. A kukoricaültetvényeken komplex gé­pesítést alkalmaznak, szintén fiatal gépkezelőkkel, traktorosokkal. Így a fiatalok utat mutatnak a korszerű ku­koricatermesztéshez, felhasználva azo­kat a lehetőségeket, amelyeket a leg­újabb technika és a kemizálás által biztosítani lehet. A komposztkészítés és a fásítás pedig a fiatalok állandó feladatává vált, nemcsak a dunaszer­dahelyi járásban, hanem országos vi­szonylatban is. A CSISZ JARASI KONFERENCIÁJÁN szép eredményekről emlékeztek meg, melyeknek alapján az itt hozott ha­tározatok és célkitűzések is bizonyá­ra valóra válnak. BAGOTA ISTVÁN A NYUGAT-SZLOVÁKIAI Baromfi­üzemben a legtöbb keltetőgép e na­pokban már teljes üzemben működik. Minden héten 70 000 csirke kel ki. Januárban Összesen 260 000 csirke kikelésére számítanak. Az üzem dol­gozói havi tervüket 100 000 csirké­vel túl akarják szárnyalni. Téli történet Levél érkezett, ami­lyen naponta Igen sok érkezik. A szép, szabá­lyos betűk elolvasása önkéntelenül is azt a benyomást keltették bennem, hogy a levél írója gyakrabban for­gat nehezebb szerszá­mot a kezében, mint tollat. A másik dolog, ami egyszeriben felkel­tette a figyelmet az volt, hogy aki írta, szívből írta. Nem azért, hogy dicsérjen, hanem nyílván azért, mert ezt a módot találta a leg­alkalmasabbnak, hogy köszönetet mondjon egy embernek, aki — amint a leveléből kié­rezni — ember a szó legszorosabb értelmé­ben. Rudas Rudolf, a szt­nyéri szövetkezet jtre­biSovi járás/ megalakí­tása óta a szövetkezet­ben dolgozik — kezdi a levelét Kóbárl László levelezőnk. Először gyalogmunkásként, ké­sőbb kocsisként dolgo zott, majd a traktor vezetői tanfolyam el­végzése után traktor ra ült. A sok foglalko­zást ág közös vonása, hogy munkáját mindig becsületesen végezte. Miközben a többi trak­toros néha-néha zúgo­lódott, hogy kevés a kereset, hogy mindig más géphez helyezik őket, ő ott dolgozott, ahová állították. Ezt csak bevezető­nek, olyan jellemzés­léiének szánta levele­zőnk, csak azután tért rá a. történetre. Az idén korán kö­szöntött be a tél, S egy­szerre előszedte min­den fegyverét. Alapos hóförgeteget zúdított a világra. Szlnyér távol esik a fő útvonaltól, a hirtelen jött hó egysze­riben elvágta a világ­tól. A Clerna nadTisou-i átrakodóállomás és más ipari üzemek munkásai­ért induló autóbusz is megrekedt a hótorlasz­ban. Jómagam, sok más társammal együtt, gya logosan indultam el Körtvélyesre, hogy el­juthassunk munkahe­lyünkre. Az autóbusz tehetetlenül állt a fél­úton, s ott ts maradt volna ítéletnapig, vagy legalábbis olvadásig, ha Rudas Rudi nem jön segítségére. Lánctlapas traktorával csakhamar kiszabadította, persze csak vissza Körtvélyes felé, mert Szinyérbe lehetetlen volt vissza­jutni. Amint a csikorgó hó­ban baktattunk, félút­tájt utolért bennünket Rudas Rudi, csak úgy könnyedén öltözve, bá­ránybélésés mellénye végig kigombolva. Lánctalpas traktora után pótkocsi volt köt­ve. — Üljetek fel, fiúkI — állt meg mellettünk. Meghökkentünk! Csak nem Csernőbe akar ve­lünk elzötyögni? — Hová mégy, Rudi? — kérdeztük. — Körtvélyesre, ke­nyérért. Oda talán csak eljutott a kenyeres. Ha nem — vonta meg a vállát — bemegyek Helmecre. Eddig tart a levél, s a végén még egy kö szönet az egész falu nevében. Kóbárt L. levele nyomán: —pl— fKuítána VALLOMASOK KÖNYVE Ilja Ehrenburg: Emberek, évek, életem Önéletrajzi vallomásai első kötete bevezetőjében azt Irta Ilja Ehrenburg, hogy könyve bizonyára Inkább önma­gáról, mint a korról szól. A számvetések folytatásában, a két­részes második kötetben, már lénye­gesen többet kapunk a korról és ez érthető: mikor húszesztendős volt, a szerelme, Memllng képel, Block versei jártak az eszében. Nem érde­kelte, ki áll a francia kormány élén, pedig Párizsban lakott; nem törődött azzal, mit történt Agadírban, noha az agadiri válság világháborúval fenye­getett. ,flem töprengtem én Sztoltpin földreformján sem — írja —, bár to­vábbra ls forradalmárnak tartottam magam. Negyed századdal később pe­dig nemcsak írtam az újságokba, ha­nem éreztem, mennyire függök mind­attól, amit ezek az újságok hírül ad­nak." Lényegében tehát Ehrenburg fel­hagy azzal a hittel, hogy szabadon választhat magának életet kedve sze­rint; felismeri, hogy az európai poli­tika eseményeiben nem érezheti ma­gát többé nézőnek, nem szakíthatja el életrajzát azoktól a „hideglelési ro­hamoktól", amelyekbe a kor száz­meg százmilljókat hajszolt bele. „Más­ként hamisan számolnék be életem­ről" - vallja. Az új kötetben Ehrenburg 1921 és 1941 közti visszaemlékezéseit közli. Sorsdöntő két évtizedről van szó, kü­lönösen a kötet második felében sok szó esik az európai politikai esemé­nyekről, amelyek a világháborúba torkolltak és százmilliók sorsát szab­ták meg. 1921-ben, a visszaemlékezé­sek kezdetén, elsimulnak az első vi­lágháború utóhullámai, Berlin még éhezik ugyan, az inflációt nyögi, de lassan magához éled, a második vi­lágháború még nem veti előre félel­metes árnyékát, Hitler még csak a müncheni sörházban szájaskodik, és Ehrenburgnak ideje van nagy kortár­sairól megemlékeznie. A két világháború közti európai iro­dalomnak és művészetnek alig van nagyja, akivel kóbor élete folyamán nem találkozott volna. Legtöbbjükkel bensőséges barátságot is kötött; té­vedhetetlen ítélettel művészetük leg­lényegét tapintja ki, különösen olyan esetekben, amikor rokonlélekre buk­kan. Terjedelmes életrajznál többet mond például az a fejezet, amelyet a lengyel-zsidó Julián Tuwim lírájának és emberi nagyságának szentel. Ugyan­úgy jelesre sikerül Iszaak Bábel írás­művészetének jellemzése vagy Perec Markisé, a francia Róbert Desnosé, aki egy német haláltáborban fejezte be életét. Szereti költészetüket és be­csüli bennük a feddhetetlen embert; nyomon követi életük folyását, míg annak fonala valahol a homályban megszakad. Barátjának vallja és szereti a cseh Nezvalt; emberi magatartásának meg­ítélésében elfogult, de a költőt, a vi­lágirodalmi rangú művészt érdeméhez méltón mutatja be. Helyesen írja róla, hogy nem azért volt új, mert újító akart lenni, hanem azért, mert a vi­lágot újszerűen látta és érzékelte. És helyesen figyelmezteti az olvasót, ha meg akarja érteni mindazt, amit ő és nemzedéke átélt, akkor meg kell is­mernie a költészetet is, az első köny­vek egyike pedig, amelyhez tanácsos nyúlnia, Nezval versel legyenek. Kevesen tudják Ehrenburgról, hogy poéta is, hogy rangos, egyéni hangú lírikus, akinek helye ott volna a szovjet költők élsorában. Emellett Ehrenburg kitűnően érzi, hogy a pró­za művelője gyakran eljut egy pontig, amikor megsejti a határt, s mintha falba ütközne, képtelen prózában ki­fejezni azt, ami gondolataiban él. Ilyenkor éppen a vers kötött formája, a szó mágiája kényszeríti az elmé lyedésre, a vers szabadítja ki a gon­dolat bilincseiből és teszi lehetővé, hogy tisztábban fejezhesse ki magát. Ehrenburg hosszú hónapokat töltött az Izvesztyija tudósítójaként a spa­nyol hadszíntéren. Nem törekszik krónikás teljességre, mint Ludwig Renn, A spanyol háború szerzője, csak találkozásokról, a Madriban ren­dezett nemzetközi Irőkongresszussal kapcsolatos tevékenységéről számol be bővebben. De vázlatos viszaemlé­kezéseiben Is sok az érdekesség, sok új mozzanatot jegyez fel a baloldali erők hősiességéről, az írástudatlan spanyol parasztok vendégszeretetéről, önzetlen hazafiságáról és nemességé­ről. Itt spanyol földön tanulja meg, hogy az ember nem lehet boldog, ha körülötte bánat uralkodik. Barátjaként emlékezik meg Zalka Mátéról, a spanyol földön hősi halált halt, legendás hírű Lukács tábornok­ról. Ismerte a környezetét felvillanyo­zó derűjét, a dalszeretetét és leírja, hogy bár Zalka rajongója volt az orosz ember jellemének, poétikus haj­lamával és szenvedélyességével meg­maradt magyarnak. Amikor visszatért Moszkvába, elolvasta Zalka leveleit, amelyeket feleségének, s lányának Irt. Idézeteket közöl a levelekből és megjegyzi: „Nem tudom, ml a szembeszökőbb ezekben a vallomásokban: a becsüle­tesség vagy bölcsesség." A spanyol forradalom elbukik és feltartóztathatatlanul terjed a fasiz­mus. Amint Európa vaksággal vert politikusai nem raktak féket az Abesszíniát lerohanó Mussolinira, most ölberakott kézzel nézik, hogyan tapossa le sorra a nácicsizma Dániát, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, a francia földet, a Balkánt és Lengyel­országot. És megjön 1941. június 22-ének reggele, amellyel kezdetét veszi az év leghosszabb napja, amely — ahogy Ehrenburg írja — nagyon sokáig tar­tott, majdnem négy esztendeig. „Nagy megpróbáltatások, nagy bá­torság és nagy nyomorúság napja volt, amikor a szovjet nép megmutat­ta lelkierejét." Ezzel a mondattal végződik a visz­szapillantás. Ehrenburg megírja első háborús cikkét. Ami ezután követke­zett, a háborúról, a felszabadulásról, az új küzdelmekről a következő kötőt ad további számvetést. Nagy érdeklő­déssel várjuk, mert bizonyára a mi életünk, személyes háborús élmé­nyeink, gúzsbakötött sorsunk és fel­szabadulásunk tükörképét is megkap­juk benne. EGRI VIKTOR Az egyetemi könyvtár ritkaságai Több mint 450 ős­nyomtatvány (1500 előtt nyomtatott könyv) és mintegy 1300 kézirat — eb­ből 280 keleti (arab, török és perzsa) van a bra­tislavai Egyetemi Könyvtárban. A könyvtár kincsei közé tartozik a Szlovákiában meg­őrzött legrégibb ős­nyomtatvány is, Matthaeus de Cra­sovia: Tractatus ra­tionis et conacien­tiae című műve, amelyet 1460-ban Guttenberg mainzi nyomdájában nyomtattak. Na­gyon ritka ősnyom tatvány Ján Kamp „Nowy zakon"-ja amelyet Prágában 1497 ben nyomtak Képünkön dr. lm rich Kotvan, e könyvtár dolgozói val együtt felül vizsgálja az ún. libri catcnati kat, amelyeket azelőtt láncokkal kötöztek a>; olvasóasztalokhoz. (V. Pribyl felvétele — ČTK) A nyugat-szlovákiai termelőszövetke­zetek kerületi szövetségének bratisla­vai mintakiállítási termében megnyílt az „Ipari mintázás az NDK-ban" ki­állítás, amely korszerű háztartási vll­lamoskészülékeket, kerámiai, hasznoa és dísztárgyakat, bútordarabokat mu­tat be a közönségnek. (Remp felvétele) A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK ez idén megkezdik a motoros jár­művek vezetői számára készülő kor­szerűen berendezett vendéglők épí­tését. Az első Ilyen vendéglőket Pla­ííanyban, Račlnévesen, Dunaszerda­helyen és Považská Teplán rendezik be. A CESKA LiPA-I Tatra Vagongyár­ban a napokban készült el az első „ZAC" védjegyű új vasúti kocsi. A 16,5 méter husszú kocsi kü'Jönösen nagyméretű terhek szállítására al­kalmas. Teherbírősa 56 tonna. A DUNASZERDAHELYI JÄRÄS üze­melnek dolgozói elhatározták, hogy az akciótervek keretében terven fe­lül 7 213 000 korona értékű külön­böző terméket állítanak elő. (íio) A NOVÝ BOR-I üveggyárból a na­pokban küldtek Japánba egy tizen­nyolc vázából, domborműből és levél nehezékből összeállított mintakor lekciót. A különböző sportágak jel­képeivel díszített emléktárgyak a to­kiói olimpiai játékok alkalmából ke­rülnek forgalomba. BANYASZERENCSÉTLENSÉG követ­keztében két bányász életét vesztette és négyen megsebesültek a nyugat­németországi ibbenbüreni szénbányá­ban. AZ ÉSZAK-CSEHORSZÁGI Csehszlo­vák Halász Szövetség tagjai szlová­kiai folyókból csehországi folyókba telepítetek lazacpisztrángokat. A Trenčín melletti kubrlcai mesterséges keltetőből 2500 egyéves halivadékot telepítetek az Ohre folyóba, a Jlzerá­ba és a Plouönlce folyóba. SZÔFIÄBAN a Csehszlovák Kultúra Központjának helyiségeiben megnyílt Lubor Téhnlk művészi kerámiai al­kotásainak kiállítása. GÖRÖGORSZÁGBAN tavaly 90 510 gépkocsibaleset, ebből Athénban 56 646 fordult elő. A balesetek 10 808 ember életét követelték. NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN 1962­ben 350 000 alkoholistát, ebből 50 000 nőt és több mint 20 00Ü kiskorút tar­tottak nyilván. A TREBlSOVI Élelmiszeripari Kom­binát csokoládégyárának dolgozói már megkezdték a tavaszi piacra szánt készletek előállítását. Ez év első ne­gyedében mintegy 50 tonna csoko­ládébonbont és egyéb cukorkát gyár­tanak. 6600 SZOCIALISTA MUNKABRIGAD dolgozik hazánk mezőgazdaságában. A brigádok tagjainak száma csaknem 60 000. A „CSEHSZLOVÁK NÉPMŰVÉSZET" sorozat kétkoronás postabélyegét — Karel Svolinský nemzeti művész al­kotását — az 1963-ban kiadott cseh­szlovák postabélyegek között a leg­szebbnek nyilvánították. BRATISLAVÄBAN a Csehszlovák­Szovjet Barátság Házában beszélge­téseket rendeznek a Szovjetunió né­peinek zenéjéről. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 2700 komplex­csoportban és brigádban több mint 55 000 mezőgazdasági dolgozó tevé­kenykedik. RENDKÍVÜL kemények a fagyok a Szovjetnnió déli területein. Örményor­szágban már 30 éve nem volt ilyen hideg, mint ez Idén. A hömérfi mínusz 18—20 fokot mntat. A közép-ázsiai köztársasá­gokban, ahol rendszerint enyhe a tél, már többször havazott. AZ USA-BAN a Michigan-tó melletti Milwaukee városban pénteken megnyílt a szovjet grafikusok kiállítása, mely iránt oly nagy az érdeklődés, hogy az első na­pon nem juthatott be minden látogató a tágas kiállítási teremba. U| SZÔ 2 * 1964. január 20.

Next

/
Thumbnails
Contents