Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-15 / 15. szám, szerda

lanulnak a Vasmű szakemberei Üjdonságok a vízgazdaságban A Szovjetunió VIzgazdasági Kutató Intézetének mérnökei új földgyalut terveztek, mely óránkénfc. 3000 köbméter földet mozgat meg. A gép súlya 92 tonna, A íöldgyalfi két méter mély, 3,4 méter széles árkot áshat. Három dolgozó kezeli. a fényképészetben Paddingtor. angol vasútállomáson fényképsokszorösító automata működik. Az automata lehetővé teszi, hogy az utasok rövid időn belül készítsék el fontos irataik fényképmásolatát. Az automata 30 másodperc alatt készíti el egy 21,5X28 cm nagyságú írat másolatát. a miniatürizálásban Nagy-Britanniában rendkívül kisméretű félvezetős rádiókészüléket gyártottak. A készülék fülbevaló alakú és a fülön hordható. Hasonló méretű készüléket gyártott egy moszkvai üzem is, mely a szemüveg keretében helyezhető el. Svájcban gyufafej-nagyságú női karórát készítettek. a takarmányozásban A Fehér-tengerben egy eredett szovjet aratógépet próbáltak kl. A gépet hajó vontatja s egy óra alatt 11,5 tonna tengert növényt arat le. Ezek a növények értékes takarmányul szolgálnak, ezenkívül felhasználják mint trágyát és nyersanyagot az építőanyagok és gyógyszerek gyártásában. Az SONP Kladno üzemben számos szlovákiai munkást képeznek ki a Kelet-szlovákiai Vasmű számára. Képünkön: ]án Hozzát és Ondrej Chovanecet a kežmaroki SONP dolgozóit Miroslav Zdvoráček mester megismerteti az aggregátok karbantartásával. (Dezort felv. — CTK) Az idénymunkák és a mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatása Nem hazai jellegzetesség, és még fcsak nem is befolyásolható valami, hogy a mezőgazdaságban az év különböző szakában változik a munkaerőszükséglet. A mezőgazdasági termelésben mindig voltak idénymunkák a legfejlettebb mezőgazdasági államokban is — s ezzel a jövőben is számolnunk kell. Mi a helyzet e téren más országokban Az Amerikai Egyesült Államokban a fontosabb idénymunkák alatt a munkanélküliek és az idénymunkások szinte ellepik a farmokat, hogy legalább ideig-óráig keresethez jussanak. A skandináv államokban a mezőgazdasági munkások folyamatos foglalkoztatáséi úgy biztosítják, hogy télen az erdőkben alkalmazzák őket. A legtöbé farmer -ugyanis a szántóterületen kívül bizonyos erdőt is birtokol. A Benelux-államokban és Dániában a rövid tél lehetővé teszi a többé kevésbé állandó foglalkoztatottságot, a csúcsmunkákat pedig — már amennyiben beszélhetünk ez esettjen ilyenről — idénymunkások szerződtetésével oldják meg. Mi a helyzet a Szovjetunióban? Vlagyimir Manukovszkíj, az egyik Voronyezs környéki szovhoz komplexbrigádjának vezetője, a következőket mondotta a brigád tagjainak téli foglalkoztatásával kapcsolatban. A traktorosok télen a gépeket javítják. Ám lényegében nem ezzel oldják meg a kérdést. A komplexbrigád tagjai, tehát az állandó traktorosok a Csúcsmunkák idején alkalmazott traktorosoknak csak egyharmadát teszik ki. A csúcsmunkák idején — májustól október végéig — a gépesítési (mezőgazdasági) fakultások hallgatói, próbasofőrök és a mezőgazdasági gépeket gyártó, vagy javító üzemek dolgozóinak segítenek. Az idénymunkákat itt tehát más helyről jött dolgozók alkalmazásával oldják meg. Az igazat megvallva azonban a Szovjetunióban sem mindenütt ilyen rózsás a helyzet, s a mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatása itt is probléma. ... és' nálunk? A mezőgazdaságban, "pontosabban a növénytermesztésben a munkák időszerűsége nálunk — éppúgy, mint másutt — komoly problémát jelent, sőt a termelés magas fokú gépesítése egy kissé tovább élezi az ellentétet. Manapság már ugyanis nincs szükségünk csupán kétkezi idénymunkásokra, hanem elsősorban szakképzett gépészekre, traktorosokra. Honnét vegyünk azonban kisegítő idénymunkásokat. Így ls mondhatjuk: Hol biztosítsuk télen a növénytermesztésben dolgozóknak kereseti lehetőséget? A válasz semmi esetre sem lehet egyöntetű, figyelembe kell venni a helyi viszonyokat is. Kereken kimondhatjuk azonban, hogy a kérdést a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági üzemek szoros együttműködése nélkül nenr"oldhatjuk meg. Szándékosan nem beszélünk a mezőgazdasági és ipari üzemek együttműködéséről, mert — a továbbiakban majd rámutatunk — nem minden esetben erről lesz szó. Némely esetben — kohó-, vegyipar, finommechanika stb. — ez úgyszólván lehetetlen is, mivel ezek az üzemek nem nagyon nélkülözhetik "bedolgozott munkásaikat és még csak a mezőgazdasági dolgozókat sem alkalmazhatják télen, mivel a négy-öt hónap jóformán arra sem elég, hogy betanítsák őket egyik, vagy másik gép kezelésére. Nem is az ipar és a mezőgazdaság együttműködéséről van itt szó, hanem arról, hogy a mezőgazdaság győzze munkaerővel a csúcsmunkákat, s hogy a mezőgazdasági dolgozóknak télen is biztosítsunk kereseti lehetőséget. Együttműködés az ipari üzemekkel A nagy — nem mezőgazdasági üzemek — egy kis jóakarattal módját ejthetik, hogy lehetővé tegyék alkalmazottjaik 5—10 százalékának, hogy a híezőgazdasági üzemben egy-két hétig segédkezzenek. Az észak-csehországi barnaszénbányák dolgozói például már tavaly ősszel biztosították a Most környéki mezőgazdasági üzemekben a háromműszakos őszi szántást. Ezenkívül nagy jelentősége van az együttműködésnek más szempontból is. A mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatottságot nyernek az említett üzemekben. Lényegében 5—6 hónapról van szó, amit a tervbe is be kellene venni. Ennek hatása kétségkívül megmutatkoznék az üzem termelésében, s a pénzügyi tervet is ennek figyelembevételével kellene elkészíteni. Az elmúlt években a mezőgazdasági üzemek túlbuzgóságukban gyakran a másik végletbe estek. Nem szívesen engedték el dolgozóikat az ipari üzemekbe téli brigádra, attól félve, hogy nem térnek vissza. Valljuk be őszintén, sokszor nem ls alaptalanul. Amikor az üzem betanította a mezőgazdasági dolgozót, állandó foglalkozást kínált neki. Ezt azonban meg lehet előzni. A két üzem megegyezéssel szabályozhatná, hogy az ipari üzem hány mezőgazdasági dolgozót alkalmazhat, és mennyi időtartamra. Magától értetődik, hogy hasonló megegyezéssel, vagy szerződéssel kell aztán szabályozni azt is, hogy a csúcsmunkák idején az üzem hány dolgozója fog segíteni a mezőgazdasági üzemben. A kiegészítő termelés szerepe A kiegészítő termelés mezőgazdasági üzemeinkben ez ideig fehér hollónak számít. A dél-csehországi kerület Nová Bytŕice-i Állami Gazdaságában azonban e téren is úttörő munkába kezdtek. Üzembe helveztek egy élesztős takarmányt készítő és egy burgonyaszárító üzemet, amely néhány dolgozónak télen is munkalehetőséget biztosít. A kiegészítő termelés még nem csodagyógyszer a mezőgazdaság égető problémájára, azonban nagy segítséget, sőt azokon a helyeken, ahol nagyobb ipari üzem nincs a közelben, komoly segítséget jelent a mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatásának megoldásában. A . mezőgazdasági üzemekben a napokban kerül sor az évi pénzügyitermelési terv előkészítésére. A legalkalmasabb idő arra, hogy a mezőgazdasági üzemek már most megtárgyalják az ipari üzemekkel a kölcsönös segítség formáját és terjedelmét, s ezt esetleg a tervbe ls belevonják, nem pedig a tizenkettedik órában, amikor az aratás, szántás, vagy egyéb munkák sürgetnek. A kölcsönös segítséget — történjék az bármely részről — be lehet venni az évi tervbe, sőt be is kell venni, hogy áttekintést nyerjünk arról, mit csinálnak majd a tehergépkocsik, traktorok a téli időszakban, és mennyi anyagi eszközt fordítanak az idénymunkák idejére alkalmazott brigádosok jutalmazására. Ha az előbb a mezőgazdasági üzemekben bevezethető melléktermelésről beszéltünk, Agy 'e kell szögeznünk, hogy a probémát ezzel nem oldhatjuk meg teljesen egyszer s mindenkorra. A mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatottságát és a mezőgazdasági esúcamunkák paunkaerőszükségletét elsősorban a nem mezőgazdasági ütemekkel való szoros együttműködéssel oldhatjuk meg. (-zn) A TV műsoráról Időszerű problémák a képernyőn OTTO ZELENKA SZÍNHÁZI drama turg és forgatókönyvíró a legutóbbi időkig aránylag szerény jelenség volt a cseh művészi életben. Neve időn ként a televízió képernyőjén is meg jelent, de lényegesebbet nemigen hal lőttünk tőle. Az idei színházi évadban azonban Prágában műsorra tűzték Zelenka első színművét — a Cancl polgár-t —, amely egyszerre felhívta a kritika és a közönség figyelmét egyaránt. Nem csoda, mert Zelenka komédia formájában irigy-. A MÁSIK ADÁSSAL, amelyet a bratislavai televízió sugárzott, már nem lehetünk Ilyen elégedettek. Roman Kalisktj egyik riportjának dramatizációjáról van szó. A riport a szerző Vádlott, álljon fel! című könyvében jelent meg. A könyv Ladislav Mňačko: Elkésett riportok című könyvével együtt rendkívüli sikert aratott. Kiderült azonban egy alapvető probléma: hogy nem minden prózai műfajt lehet negatív következmények nélkül drámai alakba önteni. A telelésre méltó éleslátással és nyíltság- vízió dramaturgiája lényegében megal rendkívül komoly erkölcsi problémákat tár fel. E két szimpatikus chanikus átültetést választott, amely egy tárgyalást rekonstruál. A gyilkos tulajdonság jellemzi Zelenka leg- apósát ölte meg, egy semmirekellő utóbbi munkáját, a Bélyeg című tvjátékot is, amely egy prágai vállalat szocialista munkabrigádjáról szól. Ellentétben azonban sok más hasonló környezetben lejátszódó darabbal, Zelenka Itt a környezetet nem felületes kulisszának tekinti. A drámaíró lelkiismeretesen és nyíltan néz szembe a brigádra jellemző külsőségek és a kollektíva belső élete közötti ellentmondással. A brigád ugyanis védnökséget vállal egy fiú felett, aki súlyos kihágást követett el. Csakhogy ez a védnökség — bár őszintén gon-. dolták — kikezdi a brigád életében begyökeresedett formalizmust, hatására lassan lepereg az önzetlenség csillogó váza és fokozatosan papvilágra kerülnek az apróbb kihágások (jogtalan napidíjak elszámolása, olyan színházjegyek felszámítása, ahol a brigádtagok egyáltalában nem voltak stb.) s egyszercsak az, aki felett a brigádtagok védnökséget vállaltak, fellázad az ilyen praktikák ellen. Szerelmével együtt elhatározza, hogy nem hallgatnak. Igen ám, de a döntő pillanatban a nő ls visszavonul és a kérdés nyitva marad. Vajon győztesen kerül-e ki ez a megbélyegzett fiatal, avagy — ahogy mondani szo részeges embert, aki az egész család életét állandóan fenyegette. A szerencsétlen ember védelmére, aki erős felindulásában követte el a bűntényt, a falubeliek több mint ezer aláírással kérvényezték, hogy enyhébb ítéletet kapjon. Kaliský e ciportjának az volt az ereje, hogy a tényeket riportban foglalta össze s azt kitűnő — emberileg és művészileg hatásos — kommentárral látta el. Ez az erő azonban a drámai feldolgozásból valahogy kipárolgott. Csupán a valóság száraz feljegyzése maradt meg minden emőcionális hatás nélkül. Annak ellenére, hogy Dušan Zlmen rendezése Igyekezett a történet drámai hangulatát kiemelni, és annak ellenére, hogy néhány művészi teljesítmény igazán színvonalas volt, (pl. Gregor, Romančtk, vagy Jenöo alakítása), az összbenyomás mégis statikus és helyenként szinte unalmas volt. Helyén valónak tartjuk tehát azt a kívánságot, a televízió dramaturgiája jobban és érzékenyebben bírálja felül, milyen anyagot ajánl feldolgozásra, hogy^hasonló kás — alaposan megégeti az ujját? felesleges csalódások ne következzeZelenka kétségkívül napjaink egyik ň

ek be. legkomolyabb erkölcsi problémáját veti fel és úgy látszik, sikerűit neki a tömören megírt és mindig a dolgok lényegére mutató jellemeken keresztül művészileg is hatásosan feldolgozni mondanivalóját. Václav Hudeček józan, egyszerű és finoman mértéktartó rendezése is hozzájárult ehhez, nem beszélve néhány valóban értékes művészi teljesítményről, amelyek között a címszerepet játszó jaroslao Vízner, továbbá Blanka Bohőanová, fozef Bek, Ľubomír Eipsktj és Cestmír Randa alakítása ..áU az..első helyen. ^ UGYANEZEN AZ ESTÉN megnéztük az A-stúdió decemberi műsorának felújítását. A felújítás nem volt hiábavaló, mert — különösen a fiatal nézők — bizonyára élvezték a műsort. A képernyőn újból láthatták kedvelt énekeseiket Eva Pilarovával és Waldemar Matuškával az élen. Karel Stédrý intelligensen konferálta a számokat. Szívesen hallgattuk Karel Krautgartner tánczenekarát, amely hazánkban a legjobbak közé tartozik. Megál1'ápTthátjUlÓ, hogy válóban művészi šzínvúrtaľti tánczenei tv-műsor tanúi lehettünk. STANISLAV VRÉKA Embert, embernek, emberről BESZÉLGETÉS JAKÓBY GYULA FESTŐMŰVÉSSZEL Habár az elmúlt tizenöt év gyökeresen megváltoztatta Košice régi arculatát, új köntöst vont zeg-zugos utcáira, sikátoros külvárosait pazar, korszerű lakónegyedekké varázsolta és átalakította lakosainak életét, gondolkodását, valamint látókörét, a Hernád-parti műteremben, amely ezúttal látogatásunk célja, nem érződik, nem látszik az idő múlása. Légköre változatlanul meghitt, barátságos, gazdája pedig ma is éppen olyan őszinte, szívélyes, fiatalokat megszégyenítő alkotóerőt tanúsító, mint negyven évvel ezelőtt, amikor első vásznaira Krón mester, vagy Budapesten Réti István tanár adta első piacetjét. Jakóby Gyula a „Kiváló munkáért" kitüntetést viselő festőművész műtermében járunk. Valóban, nem sok változott itt utolsó látogatásunk óta. Talán csak a műterem falán és az állványokon elhelyezett néhány tucatnyi színpompás új festmény tanúskodik az érett művész nem csökkenő munkakedvéről és szülővárosa iránti rajongásáról, amely eddigi művére felettébb rányomja bélyegét. — Igen, igen, tudom, nem állok jó riportalany hírében, nem kenyerem, nem adottságom a sok beszéd, magyarázat, mondják is, hogy zárkózott, szűkszavú vagyok. Kell-e mindehhez magyarázat, felvilágosítás? Nos, nem nehéz eltalálnom, magukat is bizonyára témaköröm, terveim, elképzeléseim érdeklik, mennyiben változtam ..., melyik új irányzat csodálója, követője lettem... vagy leszek. Nézzenek körül, itt meglátnak jóformán mindent, ami életem során vonzott, ami ihletett, amit megszerettem és ecsetemmel megörökítettem. Szüntelenül az ember mindennapi munkáját, küzdelmét figyeltem, ez serkentett máig, ez fog jövőben is. Érdeklődési köröm nem változott, ha meg netán képeim másról tanúskodnának, higgyék el, a környezet változott, a világ, az élet. Az évek gyorsan peregnek, minduntalan újat hoznak magukkal, forradalmasítják a művészetet, irodalmat, kulturát, új tehetségek bontogatják szárnyukat, új barátságok keletkeznek, új kortársak nőnek fel. Fiatalok jönnek, az idősebbek távoznak... Mit is mondhatnék tehát magamról? Ja, igen, témaköröm? Továbbra is csak az embert, munkáját, örömét, bánatát, a mindennapi élet mindennapi apró szürke problémáit keresem. Leginkább riporterhez hasonlítanám magam, akinek sohasem hiányozhat mondanivalója. Hiszen a riporter nem érezheti szükségét a hatáskeltő olcsó romantikával átszőtt témakörnek, modellnek, amikor életünk mai lüktető irama oly kimeríthetetlenül gazdag alkotó lehetőségeket rejteget és kínál, oly különböző, és sokrétű mozzanatokat tár a kereső szem elé, amelyekkel a legaprólékosabban kieszelt elképzelés és leggondosabban kitervezett szándék sem vetekedhet. El sem tudok képzelni közvetlenebb és hálásabb modellt mint az utca, mint a piac, a kofa, a halász, a hentes, a cirkusz, a bohóc, a fodrász, a dolgozó ember, a pihenő ember, e siető ember, a sétáló ember, a szórakozó ember, a töprengő ember, a sakkozó, a pincér, a kereskedő, a várís, a forgalom — szóval a mindenki számára egyformán hozzáférhető jelen. Kell ennél több? Egy pillantás a falakra Igazolja, hogy Jakóby Gyulának valóban nem kell több. Jakóby Gyula a közelmúltban Bratislavában és a Csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében Budapesten állított kl. Legutóbb néhány festményével a szlovákiai képzőművészek nagyszabású prágai tárlatén képviseltette magát. Rövidesen pedig szülővárosában találkozunk gyűjteményes kiállításával. TÄNZER IVAN 1964. január IS. * ÜJ SZÓ 5