Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-15 / 345. szám, vasárnap

Időszerű közgazdaság

i kérdése

k | \ PIACKUTATÁS SZÍVESKEDJÉK BEJEGYEZNI. E felirat alatt nyíl mutat a falon függő üres lapokkal teli könyvre. Az olvasó, mint fogyasztó, jól tudja, milyen könyvről van szó. Panaszkönyvnek hívják, nem egészen helyesen. S ram csupán üres lapokból áll ez a könyv, ahogyan imént megállapítottuk. A vevőktől függ, mennyire tarkítják a betűk. Ha kevés benne a bejegyzés, akkor a fogyasztó vagy elégedett, vagy rest ceruzát fogni s beírni, hogy a keresett cikket nem találta meg. Vagy megtalálta, de nem felel meg a színe, a fazonja, az anyaga, az ára, a mérete, az Ize, hogy kitűnő tulajdonsága van az újfajta cipőnek — miért nem gyártanak belőle többet, a másik helyett ls, hisz azt nem viszi senki. Ebből látjuk, hogy a panaszkönyv elnevezés nem pontos, mert abba nemcsak panaszt, hanem kívánságot, dicséretet, javaslatot is bejegyezhetünk. Az olvasóval bizonyára előfordult már az Is, hogy vásárlás közben, árukiállltáson, nagy áruházban, fogyasztó-kereskedő találkozón vagy értekezleten, divatbemutatón az elárusító, illetve a kereskedelmi dolgozók megkérték, mondja el a véleményét a vásárolt, vagy kiállított cikkekről és egyáltalán az áruellátásról. Nos, valljuk be őszintén, Ilyenkor gyorsan elintézzük a dolgot azzal, hogy mindenre rámondjuk: szép, jó, finom, csakhogy ne zaklassanak, vagy mert talán azt gondoljuk, nem érdemes, hisz úgysem sokat segít. A fogyasztók az áruk tulajdonságaival, a választék bővítésével, új árufajták fejlesztésével kapcsolatos szóbeli vagy írásbeli (panaszkönyvi bejegyzés, kérdőív kitöltés) véleménynyilvánításainak rendszeres gyűjtése az, amit a kereskedelmi szakemberek úgy hívnak: információszerzés a fogyasztók árukeresletéről. Vagy röviden: piackutatás. Ezt valamennyi üzlet végzi, s azért szükséges, hogy a kereskedelem minél jobban kielégíthesse a lakosság szükségleteit és az áruk mennyiségével, minőségével, új árufajtákkal szemben támasztott növekvő igényeit. A piackutatás lényege, célja tehát, szükséges alapvető információkat és adatokat szerezni a fogyasztói keresletről a lakosság áruellátása érdekében. A PIACKUTATÁSBAN az egész tevé- | kenység közvetlenül a közszükségleti cikkek szállításának biztosításával van kapcsolatban. Ez abban nyilvánul meg, hogy a piackutatás eredményeit bizonyos Időközökben az üzletek összegezik, s ennek alapján állítják össze árumegrendeléseiket a nagykereskedelmi vállalatoknál. Az üzletek ezenkívül elküldik a piackutatás eredményeit a nagykereskedelmi vállalatoknak is, hogy azok a fogyasztók hozzászólásainak figyelembe vételével állítsák össze megrendeléseiket a termelő válalatoknál. A nagy kereskedelmi vállalatok megrendelései negyed-, fél és egyéves áruszállí tásra szólnak. A piackutatásnak meg kell előzni ezeket a megrendeléseket, hogy a termelő vállalatok a fogyasztói kereslet fejlődését és a kereskedelem árutartalékait figyelembe véve helyesen biztosíthassák a szükséges anyagokat és nyersanyagokat. Ezek után az olvasó felteszi a kér dést: hogyan lehetséges az, hogy a kereskedelem kutatja a fogyasztók véleményét, s mégsem kapható gyakran olyan áru és akkor, amilyenre és amikor szükség van. Itt kell szólni arról ls, amit már említettünk, hogy a vevő talán azt gondolja, nincs értelme megjegyzéseket tenni az áruk tulajdonságaival és általában az áruellátással kapcsolatban, hiszen úgy sem sokat segít. Mennyire van ez i«y? Már említettük, hogy a nagykereskedelem megrendelését a termelő vállalatoknál a fogyasztók véleményét figyelembe véve állítja össze. Kízálólag eszerint azonban nem cselekedhet. Az ország nyersanyagellátásából kell ugyanis kiindulnia. Ha a fogyasztók például bizonyos lábbelin olyan módosításokat javasolnak, melyek megvalósításához mondjuk több kaucsukot kellene felhasználni, akkor ezt már a tervezésnél is figyelembe kell venni. A kaucsukot külföldről hozzuk be, s az olvasónak nem kell magyarázni, mit jelent ez. Más hasonló kívánalom esetében ls ez a helyzet. Ez a körülmény bizonyos fokig leszűkíti a piackutatás érvényesítésének a körét. Ám elsősorban nem erről van szó. A lényeg az, hogy lehetőségeinken belül, a fogyasztók keresletéről szerzett ismeretek és a termelés lehetőségeinek összehasonlításával kell alapvető kérdésekben biztosítani a lehető legjobb összhangot a termelés és a fogyasztás között. Ha ez bizonyos mértékben ma nincs meg, akkor a hiba a termelés és a forgalom, vagyis a gyártó vállalatok és a kereskedelem együttműködésében keresendő. A KERESKEDELMI VÁLLALATAINK és a termelés között nagyon bonyolultak a kapcsolatok. Ennek két fő következménye van: először, a kereskedelem nagyon gyakran nem tudja, megkapja-e egyáltalán a szükséges árut, milyen minőségű lesz, melyik termelőtől kapja stb. Másodszor, a kereskedelem nem rugalmas piackutatást végez. A nagykereskedelem például negyedévenként kétszer tájékoztatja a vállalatokat a piackutatás eredményeiről. Ez késő reagálásnak bizonyul a fogyasztók követelményeire, nem beszélve arról, hogy ennek következtében a termelésben az esetleg szükséges módosításokat sem lehet egyik napüól a másikra végrehajtani. Ezek az okai annak, hogy az üzletben gyakran nem találjuk meg kellő időben a szükséges árucikkeket, s ha igen, akkor sem mindig megfelelő nagyságban, minőségben, színben, fazonban stb. Még nagyobb fogyatékosság az, hogy a vállalatok sok esetben egyáltalán nem veszik figyelembe a véleménykutatás alapján tett Javaslatokat A kereskedelem, úgyszólván, nincs befolyással a termékek minőségére. Ennek természetes következménye, hogy halmozódik az eladhatatlan áru, ezzel kárba vész a befektetett munka, a nyersanyag, hiányt szenved a szükségletek kielégítése, s mindez az ország kárát jelenti. A vállalatok a jövö évi terv összeállításánál ls például úgy tettek, mintha a termelés nem a fogyasztástól függne, amikor olyan termékek gyártását tervezték, amelyek értékesítése eleve kizárt. Nem csoda tehát, hogy á vállalatok részvétele a piackutatásban jobbára formális, s csupán szűk érdekeik érvényesítésekor juttatják kifejezésre, hogy fogyasztói piac ls létezik. Hangsúlyozzuk, nem általánosságban van ez így, de az egyes negatív jelenségeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezért nem adhatunk teljesen igazat annak a fogyasztónak, aki azt állítja, hogy nem adnak a vásárló véleményére. Azonban, hogy egyáltalán ne adhassunk igazat neki, ezért még sokat kell tenni a termelés és a kereskedelem együttműködése terén. A KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK is erre intenek. Angliában például a kereskedelem és a termelés együttműködésének ilyen példáit találjuk meg: a kereskedelmi vállalatban a divattervezők kifejlesztenek bizonyos árucikket, mondjuk férfi inget, a vállalat mérnökei kidolgozzák a gyártására legcélszerűbb technológiai eljárást, s ezeket átadják annak a termelőnek, aki hajlandó a javaslatok alapján az árucikket gyártani. A termelő Igv a kereskedelem szolgálatába áll, természetesen azért, mert ez neki is megfelelő hasznot jelent. A kereskedelem ilyen kapcsolata a mi feltételeinkre alkalmazva bizonyára hasznos lenne. Ezenkívül a hatékony piackutatási módszerek alkalmazáséra is találunk a külföldön követésre méltó példákat. Termelés — fogyasztás, ez az ország vérkeringése. Ennek mozgatója a kereskedelem. A kereskedelem elképzelhetetlen rugalmas piackutatás nélkül. A lakosság mindinkább fokozódó igényeinek kielégítése a termelésnek a piackutatás eredményeihez való igazodása nélkül még elképzelhetetlenebb. MÉSZÁROS GYÖRGY ÜLŐK. VELŐK A bizonyítvány legyen a tudás tükre Bár a félévtől még több, mint egy hónap választ el bennünket, ettől függetlenül nem árt néhány szót szólnunk az osztályzásról, érdemje gyekről s egyáltalán a bizonyítvány ról. A tapasztalat ugyanis azt mu tatja, hogy a bizonyítványba sűrített érdemjegyek nincsenek minden eset ben összhangban a tanulók tudásá val. Iskolánkhoz ebben az évben is nem egy olyan tanuló került, akinek a kilencedikes bizonyítványa nem fe di a tanuló tudását. Különösen feltű nő ez a szlovák nyelv esetében. Anél kai, hogy a pedagógusok bármely! két is elmarasztalnám, szóvá kell tenni egyesek könnyelműségét, a ta nulók iránti felelősségérzet hiányát. Nehezen képzelhető el ugyanis, — az említettek nélkül —, hogy a ki lencedík osztály kitüntetett tanulója a mezőgazdasági technikumon csak gyenge, elégséges érdemjegyekhez jusson. Hihetetlen ez azért ls, mert a technikumon, az első osztályban — egy-két új tantárgy kivételével — kilencedikes anyagot ismételjük. En nél is rosszabb a helyzet a hármas Illetve a négyes osztályzatú tanulók nál. Az utóbbiak sok esetben az alap iskola ötödik évfolyamának anyagá val sincsenek tisztában. Ma már hovatovább a múlté az a nem éppen helyes gyakorlat, misze rlnt a mezőgazdasági iskolákra álta Iában a gyengébb tanulók jelentkeztek, Társadalmunk célkitűzéseiből kiindul va pártunk XII. kongresszusa feladat ként tűzte ki a mezőgazdaságnak az ipari termelés színvonalára emelését Ezt a komoly feladatot csak úgy tel jesíthetjük, ha a mezőgazdasági szak iskolák oktató-nevelő munkájának színvonalát Is emeljük, s ebből természetszerűleg következik az ís, hogy a színvonalemeléshez a kilencéves iskoláknak Is hathatósan hozzá kell járulniuk. Ennek az igénynek csak akkor tehetünk eleget, ha mind a kilencéves iskolákon, mind a szakisko Iákon odaadó, lelkiismeretes munka folyik. Az oktató-nevelő munka sikeréhez természetesen nagy mértékben hozzájárulhat — és kell is, hogy hoz zájáruljon — a szülői ház is. Az iskolai nevelőmunka az Ifjúság kommunista nevelésének alapja. Ahhoz azonban, hogy az iskola és a szülők közötti együttműködést semmi ne zavarja, arra is szükség van, hogy a pedagógusok a meg nem érdemelt osztályzatokkal „ne kényeztessék el sem a szülőt, sem a tanulót. Ennek ugyanis csak káros következményei lehetnek. Előfordult például olyan eset, amikor az egyik elfogult szülő nem látta be, hogy gyermeke nem HEGEDŰS LAJOSNÉ, Ipolyhosszúfalusi olvasónk (losonci járás) bemutatkozással kezdte levelét. Bizalmasan feltárta előttünk családi gondjait, bajait, hogy férje beteges, s roszszul gazdálkodik a pénzzel. Négy gyermekét jóformán saját erejéből neveli. Kettő még egészen kicsi. Szorgalmasan eljárogat a szövetkezetbe, egy napot sem mulaszt, hacsak nem nagyon muszáj, így aztán szerényen csak eléldegélnek. Bérelt konyhaszobás lakásban laknak, amely egy kitelepített molnár után maradt a helyi nemzeti bizottságra. Az aránylag nagy házban rajtuk kívül mások is laknak. „Tizenkét esztendeje húzódunk már meg Itt — írja levelében. Mindig rendesen fizettük a lakbért. Ügy javítgattam, tatarozgattam, mintha a sajátom lett volna. Megvallom, arra is gondoltam, hogy idővel talán az enyém lehet: megvehetem... Számításába azonban — a HNB „Jóvoltából" — hiba csúszott be. öt esztendővel ezelőtt se szó, se beszéd, Hegedüsné megkérdezése nélkül el akarták adni feje felól a „tetőt" Az, hogy a lakáson túl akartak adni, még nem lett volna baj. Ha akad rá vevő, miért ne adnák el. Hibáztak azonban abban, hogy szándékukról említést sem tettek Hegedüséknek. Ilyen esetben — az Ide vonatkozó törvényerejű rendelkezésen túl — alapvető emberi kötelességük ls lett volna megmondani: Nézze, Hegedüsné, a dolog fgy és így áll, mi el akarjuk adni a lakást, amennyiben igényt tart rá, a törvények szerint is magáé az elővételi log, ha nem, másnak adjuk el. Ezt azonban elmulasztották. Amikor Hegedüsné mégis neszét vette a dolognak, kijelentette: igényt tart a lakásra és élni akar a törvény által biztosított Jogával. A HNB tagjai azonban erről hallani sem akartak, ök másnak szánták a lakást: Jakab Imrének. A huzavona egészen a múlt esztendő novemberéig tartott. A HNB továbbra ls ragaszkodott előbbi döntéséhez, s Hegedüsné sem engedett igazából. Hivatkozott az elővételi jogot biztosító törvényekre, majd köAZ IGAZSAG NEVEBEN nyörgésre fogta: legalább szociális helyzetére legyenek tekintettel. Legyenek egy kis belátással, Ismerjék el, hogy ú] házat képtelen építeni. Lakniuk pedig mégiscsak kell valahol. Az öreg lakás árát szülei segítségével össze tudná valahogy rakni... Itt azonban nem segített sem a szép szó, sem a törvények emlegetése. ök már Jakab Imrének odaígérték a házat... HATVANKETTŐBEN az ügy újra napirendre került. Ebben az évben Jött ki az a rendelet, hogy a HNB — amennyiben akad rá vevő — a hasonló házakat eladhatja. Hegedüsnét azonban ebben az esetben ls „elfelejtették" értesíteni a tényállásról. Tudta és akarata ellenére most már szerződésileg is Jakab Imrére „testálták" a házat: azt a részét ls, amelyben Hegedüsék laktak. Az asszonyka írásbeli kérvényét még válaszra sem érdemesítették. Hegedüsné igazának tudatában segítségért fordult a járási pártbizottsághoz, a Járási nemzeti bizottsághoz, később a kerületi nemzeti bizottság ellenőrző ügyosztályához. A beavatottak több esetben ls vizsgálták az ügyet. Helytelenítették a HNB eljárását, Hegedüsnének adtak igazat, de ezenkívül egyéb nem történt. A HNB és Jakab Imre közötti adásvételi szerződést közben a JNB pénzügyi szakbizottsága is Jóváhagyta. Újból eltelt egy esztendő. Hegedüsnét zaklatni kezdték, hogy hurcolkodjon ki a lakásból. De hová? Talán a szabad ég alá? Végső elkesedésében 1963. szeptember 21-én megírta szerkesztőségünknek azt a levelet, amelyre hivatkoztunk. Hegedüsné panasza alapján szeptember 24-én felvilágosításért fordultunk a Közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság ellenőrzési ügyosztályához. Sajnos, az ügyben — utólagos sürgetés ellenére — még a mai napig sem kaptunk választ. (Erre azonban a továbbiakban még viszszatérünk.) November 8-én újabb levelet kaptunk Ipolyhosszúfaluból. Írója Villant László, aki Hegedüsné érdekében emelt szót, és az ügy végleges tisztázásában kérte szerkesztőségünk segítségét. Levelében annak a nézetének adott kifejezést, hogy a HNB tanácsa embertelen magatartásával, törvényszegő cselekedetével teljesen szerencsétlenné tette az amúgyis nehéz körülmények között élő családot. jelenleg már nemcsak a HNB köti az ebet a karóhoz, hanem Jakab Imre is fenyegetőzik, aki egyébként a helyi pártszervezet elnöke. Minden eszközzel magának akarja megszerezni az egyébként Jutányos áron megvásárolható lakást. MÁR-MÁR ÜTRAKELTÜNK, amikor az üggyel kapcsolatban újabb levelet kaptunk, amelyben a Losonci Járási Nemzeti Bizottság ellenőrzési ügyosztálya tudatja szerkesztőségünkkel, hogy Hegedüsné panaszát felülvizsgálták. (Alighanem a KNB ellenőrző ügyosztályának utasítására). Érvelését helyesnek és Indokoltnak találták. Megállapították, hogy az lpolyhosszúfalusi HNB és Jakab Imre között megkötött adásvételi szerződés, amelyet a JNB pénzügyi szakbizottsága 1962. XI. 19-én „szentesített", ellentétben áll az Ide vonatkozó törvényerejű rendeletekkel. Ennek alapján az említett ügyosztály folyó év november 12-én ezt a határozatot, illetve jóváhagyást semmisnek minősítette. Utasították a szóban forgó HNB tanácsát, hogy az adásvételi szerződést tekintsék érvénytelennek, Jakab Imrének származtassák vissza az előleget. Egyébként megállapították. hogy a szerződés megkötésekor két törvényerejű rendeletet durván megsértettek (Vyhláška C. 205/58. és Zbierka inštrukcií pre NV 118/57.) Itt már pontot is tehetnénk az írás után azzal, hogy az elkövetett hibát jobb később orvosolni, mint soha És tényleg orvosolták a hibát? A JNB ellenőrzési ügyosztályának november 13-án keltezett levele alapján Igen. Hegedüsné levele azonban, amelyet december másodikán adott postára arra enged következtetni, hogy az ipolyhosszúfalusi HNB vagy nem kapta meg a JNB illetékes ügyosztályának azt a határozatát, amelyben az adás-vételi szerződést törvényellenesnek, semmisnek nyilvánították, vagy pedig megkapták, de hallgatnak róla, eleresztik fülük mellett a felsőbb szervek utasítását. Tény, hogy azóta ls minden maradt a régiben, sőt ahogyan Hegedüsné legutóbbi leveléből kiderül, lassan már a faluból is kiüldözik. A történtek után az emberben akarata ellenére is felvetődik a kérdés: az ipolyhosszúfalusi HNB se törvényt, se embert nem Ismer? Miért kell esztendőkön keresztül megkeseríteni egy család életét? Hegedüsné nemegyszer kérte a felsőbb szervek segítségét. Igazat is adtak neki. És ha így van, miért tűrik, hogy a HNB tudatlanságból, vagy rosszindulatból, törvényszegés árán is érvényre jutassa akaratát? Vajon Jakab Imrében nem szólalt-e meg a kommunista lelkiismeret? Vagy talán a becsületnél száipára ls előbbre való a személyes érdek? SUMMÁZÁSUL LESZÖGEZHETJÜK: azok a személyek, akik így visszaélnek hatalmukkal, nemcsak szocialista törvényeinket sértik meg, de emberségből, az emberek ügyes-bajos dolgainak intézéséből is nagyon rosszul vizsgáznak. És most tegyük fel a kérdést: Az Ilyen vezetők vajon várhatnak-e megbecsülést, élvezhetik-e választóik bizalmát, azokét az emberekét, akik jogot, hatalmat adtak a kezükbe, és ezt egyéni érdekek előtérbe helyezésére használták fel? Még a törvényellenes cselekedetektől sem riadnak vissza, csak hogy nekik legyen igazuk. Felelősség terheli azonban azokat ís, akik tudják, mi történik a faluban, de bűnös közömbösséggel tűrik, hogv csorba essék szocialista törvényeinken. SZARKA ISTVÁN felel meg a követelményeknek, s a helyett, hogy a pedagógussal együtt a megoldás lehetőségeit kereste volna, rágalmazáshoz, fenyegetésekhez folyamodott. Az ilyen eset távolról sem mondható egyedülállónak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a tanító nem követhet el hibát. Elkövethet, hisz a tanító is ember. Visszatérve az osztályzás kérdésére, a diákok tudásának értékelésére, csak hangsúlyozni lehet, hogy az oktató-nevelő munka legfontosabb feladata a több tudás nyújtása, a szocialista ember nevelése. S e feladatok mindegyike rendkívül igényes. Ott, ahol erről az igényről megfeledkeznek, végeredményben a tanulónak s ezen keresztül a közösségnek is ártanak. Bár kétségtelen, hogy a rossz érdemjegy miatt a szülők és a tanítók között gyakori a nézeteltérés, tudatosítani kell azt is, hogy a jobb érdemjegyek megszerzésének útja nem a „jótékonykodáson", hanem a töb munkán keresztül vezet. A tudatos, tervszerű nevelésnek fontos fegyvere az értékelés, az érdemjegyek megállapítása. Amikor az oktatás színvonalának emelését hangsúlyozzuk, ez alól egyetlen tantárgy sem lehet kivétel. Így a szlovák nyelv sem. Márpedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nyelvtudást illetően az egyes iskolák Igénye nem minden esetben kielégítő. Természetes, itt nincs szó elsődlegességről, hisz minden tantárgyat egyenlő mércével és egyenlő igényekkel kell mérni. A hiba ott kezdődik, ha a pedagógusok egy része erről az igényességről megfeledkezik. Az osztályzásról szólva hadd mondjuk mindjárt meg azt ls — véleményem szerlnt —, nincs olyan pedagógus, aki elvből, szívesen ír be rossz Jegyet. Az érdemjegynek azonban fednie kell a tanuló tudását. S ezt az igényt a szülőknek is tudomásul kell venniük. Sok esetben előfordul persze az is, hogy az átlag eredményekre hivatkozva sokszor szinte erőszakosan követelik valamely tantárgyból a jobb jegyet. Kétségtelen, hogy a hármas vagy négyes osztályzat, a csupa jó jegyek között, „rútítja" a bizonyítványt. Azt hiszem, hogy a kitűnő bizonyítvány ma is érték. Arról is meg vagyok győződve, ritkán fordul elő, hogy egy kitüntetett tanuló valamelyik elméleti tantárgyból csak gyenge eredményeket érjen el. Annál is inkább, mert szorgalom révén, a Jobb eredmény, mind a természettudományi tárgyak, mind a nyelvek esetében elérhető. Összegezve az elmondottakat: ahhoz, hogy az iskola oktató-nevelő munkája valóban eredményes legyen — a szülők és tanítók öszefogására van szükség. A különböző utakon szerzett látszat-eredmények ugyanis előbb-utóbb megbosszulják magukat. Lehet, hogy a kilencedikben nem, de a középiskolán, vagy a főiskolán minden bizonnyal. Tehát ne látszateredményre törekedjünk, hanem valódi tudásra. A tanító legyen igényes az Iskolai munkában, a szülők pedig kísérjék figyelemmel gyermekeik tanulását, az általuk készített házi- és iskola feladatokat. A sértő véleménynyilvánítások helyett serkentsük gyermekeinket a mindennapi következetes munkára, a szorgalmas tanulásra. Ha ezt megtettük, úgy az osztályzatokért nem kell senkinek sem harcolnia, s a bizonyítvány valóban a tudás hű tükre lesz. A tudás pedig ma már az érvényesülés feltétele. KERTÉSZ PÁL, a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára. • • « • • 1964 máijusában hazánkban rendezik meg a műkedvelő bábosok nemzetközi fesztiválját. A hazai együtteseken kívül 12 ország képviselteti magát. Az előadásokat a Karlovy Vary-i színházban tartják. T Argentínában az Alfar Síqueros kiszabadításáért alakult mozgalom kiállítást rendezett a Mexikóban fogságban tartott művész tiszteletére. A kiállításon ötven kiváló argentin festőművész alkotása látható. H A közelmúltban zajlott le Prágában a VI. Országos egészségügyi amatőrfilmek fesztiválja, amelyen 41 dokumentum, egészségügyi-népművelő és a Vöröskereszt tevékenységét ábrázoló filmet mutattak be. • A prágai tanftók énekkara e napokban ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Ez az együttes nemcsak itthon a városokban és a falvakon, a nyugdíjasok házaiban és a gyárakban népszerűsíti a zenét, hanem karénekművészetünket már számtalan külföldi országban Is képviselte. 1963. december 15. • ĎJ SZÖ 5