Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-06 / 336. szám, péntek

MEGIFJODÓ BRATISLAVA lljjšSSäáôg iŕf & HšäMMtitS Kft •:'./. wSS sSsflS MŤ Üj IP "« pi^lnrwi pr Tq t'WfWWWj pH i .. $ mmml « [ ül wm m i pl; fl| fm trrl n rtj n J./, •• <•• í- *t trfij 1 w • > £ A múlt és a jelen találkozása a Váralján. A Magasépítő Vállalat dolgo­zói korszerű technikával építik a lakóházakat. [Erdősi felvétele) /WVV/VVWWWWWVVN/WW^^ Mit tudunk a földrengésekről A hét elején Bratislavában mindenki a földrengésről beszélt. Decem­ber másodikán ugyanis nyolc óra körül a város és környéke lakossága gyenge földrengést észlelt. A lakásokban az edények zörögni kezdtek, a képek megmozdultak a falon és az egyik dél-morva városka kul­túrházának a kéménye ledőlt. A Meteorológiai Intézet dolgozóinak asztalán azon a napon szinte állandóan csengett a telefon, mindenki a földrengéssel összefüggő kérdésekkel fordult a tudományos intézel dolgozóihoz. Két érdekes szovjet filmet tűztek műsorra a bratislavai mozik. Az egyik Vlagyimir Vengerov rendező filmje, az Üresjárat, mely egy szibériai épít­kezésen lejátszódó lélektani dráma. A konfliktus a becsületesség kérdése körül bontakozik ki. Az idei moszk­vai nemzetközi filmfesztiválon ki­tüntetett filmmel még bővebben fog­lalkozunk. Ugyancsak visszatérünk Akszjanov Kollégák című színdarab­jának filmváltozatához. Bemutatásra kerül még egy meg­filmesített Mauriac-regény: Thérese Desqueyroux. Családi dráma, rosszul sikerült házasság, egy boldogtalan asszony férje életére tör. Elkerüli a börtönt, de a gazdag család elszige­teli őt a külvilágtól. Egy családi ese­i^ény folytán úgy alakul a helyzet, hogy a férj családja belső kényszer hatására visszaadja a szerencsétlen teremtés szabadságát... Aki csak a pikantériát, a házassá­gi bonyodalmakat keresi, vagy látja a filmben, nem értette meg a balol­dali katolikus szemléletű író leleplező mondanivalóját a korabeli polgári társadalom feslettségéről és erkölcsi rothadásról Georges Frenju rende­zésében. Ebben van a film erőssége. A jó szerepalakítások között Emma­nuele Riva Játékát említhetjük. Egy szélhámos vallomásai Thomas Mann mély eszmei gazdag­ságú regényelnek átültetése a film nyelvére minden esetben kockázatos vállalkozás. Kurt Hoffmann nyugat­német rendező, a nálunk is nagy si­kerrel bemutatott Csodagyerekek al­kotója az aránylag legkönnyebben megfilmesíthető Thomas Mann re­gény, a Félix Krull — Egy szélhámos vallomásai ekranizálására vállalko­zott. Altalánosságban Jellemezve Hoff­mann rendezését, megállapíthatjuk, hogy kellő tisztelettel nyúlt a nagy humanista író eszmei hagyatékához. Az írói elképzeléshez híven elevení­tette meg a Jobb családból származó szélhámos alakját, igyekezett kidom­borítani azt a környezetet és társa­dalmi légkört, amely lehetővé tette az úri kalandorok feltűnését. Félix Krull, a szélhámos lényegében saját osztályának, az elnyomó úri osztály­nak terméke, s azt csinálja gátlásta­lanul, kötetlenül, amit mások álszen­teskedve, burkoltan. Krull nem érez társadalmi kötelezettséget, erkölcsi béklyókat. így ábrázolja őt Hoffmann, mindvégig híven az Író szelleméhez. Ha el is tér időnkint a regény alap­vonalától, ez nem akar amolyan fi­gyelmet keltő olcsó fogás lenni, hanem a rendező filmszerűségre tö­rekedve elevenebbé, képszerűvé pró­bálja tenni az úri szélhámos törté­netét. Hoffmann, a német valóság kitűnő ismerője lélektanilag pontosan ki­dolgozott, alapos munkát végzett. Kiemelkedő alakítást nyújtott a film­ben a főszereplő Horst Buchholz, női szerepben pedig Liselotte Pulver. Nincs talán a földkerekségnek egy sarka, amely ne élt volna át valami­lyen természeti csapást. Szerencsénk­re ezek nem minden földrészt érin­tenek egyenlő módon, egyenlő inten­zitással. A föld némely részein pél­dául szárazság pusztít, más részein az orkánok dühöngenek szinte évente, máshol a földrengések gyakoriak. A geológiai eredetű természeti csa­pások leggyakrabban előforduló vál faja a földrengés. Földrengés alatt rövid periódusú — legfeljebb néhány percig tartó — földlökéseket értünk Ezek a rendszertelen mozgások a Föld kérge alatt keletkeznek és fő okozójuk a földkéreg szilárdsága egyensúlyának „felbillenésében" ke­reshető. Azt a helyet, ahonnan a földrengés terjed, hipocentrumnak nevezzük. Ez lent van a Föld mélyé­ben. A Föld felületén levő pontot — amelyet képzelt merőleges egyenes köt össze a hipocentrummal — epi­centrumnak nevezzük. Az epicentrum környékén végez a földrengés legna­gyobb pusztításokat. Milyen földrengéseket ismerünk? A földrengések mintegy 90 százaléka tektonikus eredetű. Ezek a legveszedel­mesebbek. Ez főleg az egyes geológiai rétegek gyűrődésében nyilvánul meg. A tektonikus mozgást rendszerint hatal­mas fizikális és vegyi elváltozások kö­vetik, melyeket a Föld felszínének rend­kívüli méretű feszültsége kísér. A fe­szültség ereje legtöbbször meghaladja a földkéreg szilárdságát — a Föld terüle­tén hatalmas repedések keletkeznek. Ja­pánban például az 1891-es földrengésnél egy ilyen gyűrődés után 7 méter mély és 112 kilométer hosszú szakadék ke­letkezett. A földrengések másik — ritkábban előforduló csoportjába az úgynevezett vertikális irányú földrengések tartoznak, melyek néhány száz méterrel a földké­reg alatt keletkeznek. Ezekről — főleg keletkezésükről — mindeddig aránylag keveset tudunk. Az egyik feltevés szerint ezek a mozgások a Föld belseje hőmér­sékletének kiegyenlítésekor keletkeznek. A földrengések mintegy 7 százaléka vulkanikus eredetű. Mint mér a nevük is mutatja, a tűzhányók tevékenységével vannak kapcsolatban, terjedelmükre néz­ve jelentéktelenek s legtöbbször lokális jellegűek. A földrengések harmadik csoportja a földkéreg alatti üregek beomlásávai függ össze. Ezek elég ritkán fordulnak elő és csak ott pusztítanak, ahol a szilárd kéreg alatt nagyméretű üregek vannak. Ezek hatósugara szintén kicsi. Ahol leggyakoribbak a földrengések A tektonikus térkép azt bizonyltja, hogy a Föld felületén nem mindenütt egyforma Időközben és nem mindenütt fordulnak elő földrengések. A löidtanl­lag legfiatalabb vidékek — az alpinikus gyűrődések és a triászkorban keletkezett kőzetek vidékein a leggyakoribb a föld­rengés. A geológia általában két jelen­tős tevékeny területet ismer. Az egyik — az úgynevezett földközi-tengeri vidék az Azori-szigeteknél kezdődik, a Föld­közi-tenger vidékén folytatódik, magába foglalja az Alpokat, a Kárpátokat, a Bal­kánt. Nyúlványai Kis-Ázsián át egészen a Kaukázusig, Hátsó-Indiáig, a Himalá­jáig elérnek, sőt Indonézlát is magukba foglalják. A másik — csendes-óceáni tektonikus vidék Ázsia keleti részét, Kamcsatkát, a Kurllí-szigeteket, japánt, a Fülöp-szi­geteket és Új-Zélandot foglalja magá­ban. Nyúlványai az Antarktiszon keresz­tül Dél- és Észak-Amerika nyugati part­jáig érnek. És a mi hazánk? Csehszlovákia területe nem tarto­zik a legtevékenyebb tektonikus terü­letek közé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy itt is ne fordulnának elő földrengések. Időről időre hazánk egyes területein is érezni gyengébb földlökéseket. Köztársaságunk terüle­tén a legerősebb földrengés 1763-ban Komáromot sújtotta. De Žilina és Piešťany, valamint — ahogy legutóbb is észlelhettük, Bratislava környéke sem mentes a kisebb földrengésektől — sőt Banská Stiavnicán és Humen­né környékén is észleltek mér föld­lökéseket. A földrengések nemcsak a száraz­földön pusztítanak. Gyakran előfor­dul, hogy a tenger vizét is felkorbá­csolja a föld kérgének mozgása. A tenger hullámai a közeli, sőt né­ha távoli partokon is óriási károkat okozhatnak. A földrengések fokozatairól A földrengések erősségének méré­sére a tudósok tizenkét fokozatú nem­zetközileg elismert földrengésjelző skálát fogadtak el. E szerint az első fokozatú földrengéseket csak a szeiz­mográfok, a földrengésjelző készülé­kek veszik észre. A második fokoza­tot csak a rendkívül érzékeny ideg­rendszerű egyének érzékelik. A ne­gyedik fokozatot szinte már minden­ki megérzi. Az ötödik fokozatnál megrepedeznek az ablakok üvegtáb­lái, a falakon mozognak a képek. A hatodik fokozatnál az épületek fa­lai is megrepedeznek, a bútorok el­mozdulnak a helyükről, a képek le­potyognak a falról. A hetedik foko­zatnál már a tetőfedő cserepek Is le­rázódnak az épületekről, a fák Is in­ganak, a tavakban pedig zavarossá válik a viz. A nyolcadik fokozatnál a tornyok, emlékmüvek is összeom­lanak, a magasabb épületek tönkre­mennek, a földön pedig repedések keletkeznek. A legpusztítóbb földrengések a ki­lencedik fokozatnál kezdődnek. Az Ilyen földrengés már lakhatatlanná teszi az épületeket. A tizedik foko­zatnál már a vasúti sírtek is tönkre­mennek, egész lakónegyedek válnak romhalmazokká, a föld repedéseiből pedig rendszerint iszap jön a felszín­re. A tizenegyedik fokozatú földren­gés a folyók medrét is megváltoztat­ja, hatalmas földgyüremléseket idéz elő és egészen megváltoztathatja a vidék arculatát. A tizenkettedik foko­zatú földrengést általában mér a vi­lágra szóló katasztrófák közé sorol­ják. Ilyenkor egész hegyláncok tűn­nek el, új tavak keletkeznek, a tűz­hányók pedig megkezdik működésü­ket. A földrengések történetéből Már a legrégibb följegyzésekben is előfordul ez a szó: földrengés, pon­tos leírás azonban csak kevés ma­radt ránk. A középkor fóliánsain már a katasztrófák aránylag pontos leírá­saival találkozik az ember. 1693-ban például Szicíliában több mint 60 ezer ember halt meg egy földrengés al­kalmával. Az 1755-ös földrengéssel, amely a Pireneusi félsziget legna­gyobb részét érintette, Lisszabonban 50 ezer ember halt meg. 1783-ban az Appennini-félszigetet sújtotta rendkí­vül erős földrengés. A romok alatt több mint 30 ezer ember lelte halálát. 1897-ben az Indiai Kalkuttában egy 350 ezer négyzetkilométer nagyságú térségen több mint ötezerszer moz­dult meg a föld. A folyók itt már a medrüket is megváltoztatták, új ta­vak keletkeztek és hegyek tűntek el a szakadékokban. Az 1950. évi föld­rengés után több mint egymillió in­diai maradt hajlék nélkül. Az 1915-ös olaszországi földrengés­kor az ország középső részén több mint 30 ezer ember pusztult el. Az emlékezetes chilei katasztrófánál szintén 30 ezer ember halt meg. 1961-ben Agadírban dühöngtek az ele­mek, 12 ezer ember lelte halálát a romok közt, nemrégiben pedig Skopje jugoszláviai várost sújtotta pusztító földrengés. Ha rendelkezésünkre állana sta­tisztika a földrengések pusztításáról, kiderülne, hogy évszázadok folyamán sok százezer, sőt mondhatnánk sok millió ember lett a földrengések ál­dozata. Az anyagi veszteség, melyet ezek az elemi csapások okoztak, fel­mérhetetlen. A földrengés rendszerint csak néhány percig tart, de a pusz­títás még évtizedek múlva ls érezteti hatását. A tudományos kutatások előbb­utóbb lehetővé teszik majd a földren­gések előrejelzését. Az ember nem akar védtelenül állani a természet erőivel szemben. Dr. PETER FORGAC Magyar műkincsek Ausztriában • Ausztriában az Alt Ausse-i só­bányában a háború befejezése óta mintegy ezerkétszáz magyar festményt tartanak vissza, köztük Paál László, Székely Bertalan, I. Grünwald Béla, Vaszary János, Edvi Illés Aladár és Réthy István festményeit. Két évvel ezelőtt egy magyar szakértő bizott­ság megállapította, hogy úgyszólván valamennyi képet a teljes pusztulás veszélye fenyegeti. Bécsi lapok sze­rint az osztrák hatóságok a közel­jövőben hajlandók az ezerkétszázból — száznegyven-száznyolcvan képet visszaszolgáltatni, amelyek „tulajdon­Jogát" már tisztázták. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a fogyasztó számára nem közömbös az áru használati értéke, és fontos tényezője: a minőség. Az utóbbi Idő­ben elég sok a panasz a termékek minőségére, különösen a közszükség­leti cikkekére. E panaszokra felfi­gyeltek a felsőbb szervek, a kereske­delem és a termelő vállalatok. Ezért szinte mozgalommá vált a minőség­javítás, elsősorban a termelő válla­latokban, hiszen itt dől el, milyen ruhát ölt magára a fogyasztó, milyen hamar válik le cipőjéről a talp stb. S nemcsak erről van szó, hanem ar­ról ls, hogy hiába gyártunk kívánt mennyiségű árut, ha azok elégtelen minőségük miatt nem találnak fo­gyasztóra. Ebben az esetben tulajdon­képpen nem ls áll rendelkezésre a szükséges mennyiség éppen a rossz minőség miatt. S most már az olvasó­nak teljesen világos, hogy úgy vál­tozhat a minőség mennyiséggé, ha a kívánt árumennyiségnél minél ki­sebbre csökken a hibás termékek száma. Abban, hogy az utóbbi időben több üzem aggasztóan nagy százalékban bocsátott kl hibás árut, sok tényező játszott közre. A baj legfőbb okozója mégis a munka minősége. Válla­latainkban ráébredtek arra, hogy a műszaki ellenőrzéssel csak a kész­termékek minősítése érhető el, vagy­is ez, hogy a késztermékekből me­lyek azok, amelyek nem felelnek meg a minőségi kívánalmaknak, s ezért nem továbbíthatók a fogyasz­tókhoz. Ezzel azonban magát a mi­nőséget nem javították meg. Ezért jutottak arra a megállapításra, hogy a fő súlyt a munka minőségére kell helyezni. Anyagi érdekeltség és minőség A műnkén kell tehát javítani. Ho­gyan? Termelővállalatainkban általában a munkásnak munkája közben több do­logra kell ügyelnie egyszerre. Pél­dául arra, hogy elérje a megszabott mennyiséget, e mennyiségen belül a minőséget és az anyaggal is takaré­koskodjék. Valamennyi követelmény elérésében a munkás anyagilag ér­dekelt. Ám az a kérdés, mennyire ér­dekelt az egyik vagy másik követel­mény teljesítésében. A vállalatokban a legnagyobb gondot éppen az olyan anyagi érdekeltségi rendszer kidolgo­zása okozza, amely egyformán és egyidőben ösztönözze a mennyiség és minőség betartására, valamint a takarékosságra stb. Ha nincs meg köztük a megfelelő arány, akkor ez rögtön megmutatkozik, — például ab­ban, hogy fokozódik a mennyiség vagy a megtakarítás, a minőség el­lenben egyre rosszabbodik, mert en­nek teljesítéséhez nem fűződik olyan kedvező kereseti lehetőség. Ez év elején a népgazdaságban dol­gozó munkások 40 százaléka pré­miumos Időbért kapott; ezzel ellen­tétben a munkásoknak 18 százalé­kánál volt lényeges, befolyással a kereset magasságára, a minőségi mu­tatók teljesítése. Ebből világos, hogy az anyagi érdekeltség ilyen egyolda­lú érvényesülése nyilvánvalóan nagy­mértékben befolyásolta a minőséget, mégpedig kedvezőtlen irányban. A Tatrasvitben azonban már régeb­ben sikerült az anyagi ösztönzés olyan rendszerét kialakítani, amely úgyszólván kizárja azt, hogy pél­dául a mennyiséget a minőség rová­sára fokozzák. Az üzem kötődéjében például a minőség szempontjából az a követelmény, hogy a gyártott fonal zöme az első- és a második minőségi osztályba tartozzék és a lehető leg­kevesebb legyen a harmad- és ne­gyedrendű minőség. Ilyen irányban ösztönzi a munkást a minőségért ki­tűzött prémium is. Például: a mun­kás az első minőségi osztály telje­sítéséért a meghatározott prémium kétszeresének a háromnegyedét, a második minőségi osztály teljesítésé­ért annak negyedét kapja, míg a nem kívánatos harmad- és negyedrendű minőségért a meghatározott prémium 25, illetve 75 százalékában levonásokat eszközölnek. Ezenkívül a munkást nemcsak az egyes minőségi osztályok betartására, illetve kívánt túlszárnya­lására ösztönzik, hanem arra ls, hogy ezeken az osztályokon belül is javít­sák a minőséget. Ezért például a tel­jesen hibátlan dolgozókat külön ju­talomban részesítik. A tény az, hogy ha a munkás e lehetőségeket kiak­názza, a havi alapkeresetét 200—250 korona prémiummal növelheti. S ez már valamit Jelent. A partizánske! Augusztus 29. cipő­gyárban a hatodik kategóriába tarto­zó munkás havi időbére 1200.— koro­na. Ehhez a munkahely megterhelésl foka és a végzett munkamozzanat bo­nyolultsága alapján 15 százalék, vagyis 180 korona prémium jár, amelynek kifizetését fele részben a minőség, fele részben pedig a terv egyenletes teljesítéséhez kötik. Ez pedig kissé kevésnek bizonyult a ma oly fontos minőségjavítás eléréséhez. Ezért a közeljövőben itt is érdekel­tebbé teszik a munkást a minőség betartásában és fokozásában. Az anyagi érdekeltség a termelés fokozásának, javításának nélkülözhe­tetlen eszköze. Az anyagi ösztönzési rendszer kialakítása pedig mindenkor csak a termelés, a munka jellegéhez igazodhat. Ezt legjobban az üzemve­zető, a mester, a normázó, a bérel­számoló, s nem utolsó sorban maga a munkás ismeri. Tehát mindannyiuk együttes igyekezete, tudása, lelemé­nyessége dönti el, milyen hatásos eszközzé válik az anyagi érdekeltség a mennyiség, a minőség és a többi követelmény elérésére. És még. valamiről kell szólni. Ha ösztönzünk — nagyon helyesen — nem feledkezhetünk meg annak iga­zi, kommunista embert formáló cél­járól. Ezért arra van szükség, hogy amikor az anyagi érdekeltségről be­szélünk, szóljunk a közösség érdekei­ről ls. Általában el kell érnünk, hogy a dolgozó minden különösebb ösztön­zés nélkül is jől dolgozzék, önzetle­nül a közösség és saját érdekében is. Erre van szükség, hiszen olyan társadalom felé haladunk, amely az öntudatosan végzett munkára épül. Erre pedig már ma kell nevelni, elő­készíteni. MÉSZÁROS GYÖRGY 1983. december 8. * {jj SZÚ 5

Next

/
Thumbnails
Contents