Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-05 / 335. szám, csütörtök

Hová lett a termőföld? rA kelet-szlovákiai kerületben 1937 óta 60 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület • A mezőgazdasági terület 40 százaléka még mindig legelő • 34 000 „felfedezett" hektár Bármennyire furcsán hangzik is a kérdés, jogai tehetjük fel. Statisztikai kimutatások bizonyíték, hogy nálunk évről évre kevesebb a drága termőföld, s ami még ennél is aggasztóbb, nagyrészt a szántóföld terjedelme csökken. Hazánk egy-egy lakosára csupán 37 ár szántóföld esik, a hegyes-völgyes Svájc után a legkevesebb Európában. Számunkra csöppet sem hízelgő a helyzet, s arra int, hogy végérvényesen változtatnunk kell a termőtalajjal való gazdálkodásunkon. Bezzeg őseink megbecsülték a termőföldet, miért bánunk vele manapság olyan mostohán? Talán értékét vesztette? Nem. Nagyon is drága minden tenyérnyi föld. Olyannyira, hogy végül a CSKP Központi Bizottságának elnöksége volt kénytelen erre figyelmeztetni. Érdekes, hogy a párt felhívása után most itt is, ott is, kisebb-nagyobb parlagon heverő földet „fedeznek fel", vagy „találnak meg". Mintha a föld csak gombostű lenne, amelyet elveszíthetünk és újra megtalálhatunk. Mi a helyzet a kelet-szlovákiai kerületben? A kelet-szlovákiai kerületben 1937 Gta 57 517 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, amelyből több jnint 39 000 hektár a szántó. Ha szem előtt tartjuk, hogy a kerület mezőgazdasági területe túlnyomórészt kitűnő termőtalaj, képet alkothatunk a csökkenés okozta hatalmas veszteBégekről. A kerület nagyobbára mezőgazdasági jellegű, hiszen összterületének 52 százaléka mezőgazdasági terület és 40 százaléka erdő. Äm a mezőgazdasági területnek csupán 59 százaléka szántóföld, tehát nem egészen kétharmad részét müvelik meg intenziven. Ebből láthatjuk, hogy a kerületben még mindig sok a rét és a legelő. Habár a kelet-szlováikiai síkság rendezésével párhuzamosan a trebišovi, michalovcei és a košicei járásban nagy területeket változtattak szántóvá, a szántóterületek csökkenését ez sem állította meg. Sőt, a csökkenés éppen az utóbbi években a legnagyobb. Tavaly például 10 651 hektárral lett szegényebb a mezőgazdaság, az idén több mint 5000 hektár maradt megmüveletlemül. Aki keres, talál Igen. De miért nem kerestük és találtuk meg a kihasználatlan földet már régebben? Miért kellett várni a felhívásra? Hasonló kérdések foglalkoztatják ez embert a CSKP Központi Bizottsága elnökségének felhívása után, amikor a kelet-szlovákiai kerületben is sorra megalakultak a talaj kihasználását felülvizsgáló bizottságok. Rövid idő alatt 34125 {november derekáig számítva) hektár parlagon heverő, rosszul megművelt, vagy kevésbé gazdaságosan kihasznált területet fedeztek fel. A mezőgazdasági üzemeknek talán nem volt tudomásuk e területekről? Aligha feltételezhető, csak hát megmagyarázhatatlan hanyagság folytán figyelmen kívül •hagyták őket. Sok kicsi, sokra megy A legtöbb esetben olyan területek „kerülték el" az illetékesek figyelmét, amelyek máskülönben nagyon is szemet szúrhattak. Például a mezőgazdasági üzemek gazdasági udvarának, vagy a falu belterületének tőszomszédságában elterülő földek. Sok helyen a gazdasági udvar helyének kiválasztásával is sokat ártottak, amikor a legtermékenyebb területen építették ki. Az udvar körül még jókora távolságra is általában eltaposódik a talaj. A gazdasági udvarból, és a községből kivezető utak, s a mezei utak rendezetlensége következtében szintén nagy területek mennek tönkre. A parcellák szélei a gyors hajrá-munka következtében általában megműveletlenül maradnak. Az említett apró — látszólag figyelemre sem méltó — területeket egybevetve, kitűnik, hogy a kerületben ennek következtében az idén 5000 hektárral lett szegényebb • • • • • A komaromi járásban a nagy teljesítőképességű bajcsl szárítóüzemet — ahol egyébként lóher^lisztet készítenek — jelenleg kisebb módosítások után fűszerpaprika szárítására használják fel. A bajcsl dolgozók az érsekújvári Nyugat-Szlováktat Konzervgyár és Szeszfőzde megrendelésére hat év alatt 30 vagon fűszerpaprikát szárítottak és őröltek meg. Képünkön Ladislav Mihálek gépész a raktárba szállítja a szárított és részben megőrölt paprikát. (K. Cích — CTK felvétele) Gyakori jelenség ez is, hogy az erdőgazdaság hatáskörébe tartozó befásítatlan területek is parlagon hevernek. Régebben e területeket ez erdészek, erdőkerülők megművelték, vagy bérbeadták a parasztoknak. Érdemes lenne elgondolkozni felette, hogy nem-e volna célszerű manapság is intenzívebb müvelésre fogni őket. Miért terpeszkednek szét a falvak? Nagy területek estek ki a termelésből beépítés miatt. Kelet-Szlovákia faival úgyszólván kivétel nélkül olyan hosszúak, hogy nem egy világvárossal is vetekednek e téren. Példáért nem kell messzire menni. Az egyik járási székhely, Trebišov 6 kilométer hosszú. Igaz, ez még őseink bűne, ám napjainkban is előfordul, hogy egyesek a falun kívül építenek. Többször az állami Igazgatás alá tartozó Ipari üzemek kiépítésével ís helytelenül járnak el. A trebišovi járás egy községében történt néhány évvel ezelőtt, hogy az egyik család a falutól kb. egy kilométerre épített családi házat. Hogy miért? A falubeliek és a helyi nemzeti bizottság „jóvoltából". A falu belterületén ugyanis nem tudtak elfogadható áron és körülmények között házhelyhez jutni. Pedig akkoriban az említett községben még nagyon sok foghíjas telek volt. Ezt csak azért említettem, mert másutt ls találkozhatunk hasonló jelenséggel. A helyi nemzeti bizottságok még mindig nem lépnek fel határozottan a telkekkel való üzérkedés ellen. Meszezássel termőföldet nyerhetünk A kelet-szlovákiai kerület tenfiötalajának jelentős része savaityú, szinte kívánja a meszet. Ennek ellenére a meszezésnek nem szentelnek különösebb figyelmet. A prešov! járásban az idén például 4000 hektár terület meszezését vették terbe. Ezzel szemben tavaszkor csak 831 hektárt meszeztek, s az ősz folyamán eddig csupán 71 hektárt. Vajon megokolható-e ekkora hanyagság? A trebišovi járásban is sok a savanyú talaj, mégis a mezőgazdasági területnek csupán elenyésző részét meszezik. Pedig a járásban mészlelőhely ls található. Sajnos, eddig csupán tervek születtek a ladmócí mész kiaknázására. Kifizetődik az altalaj lazítás Nem kevésbé fontos talajjavítás! folyamat az altalajlazítás. A kelet-szlovákiai kerület termőföldjeinek altalaja eléggé tömör. Egyrészt a talajképző elemek, másrészt a helytelen trágyázás!, szántási és egyéb agrotechnikai módszerek következtében. A tömör talaj nem engedi át a nedvességet és értéktelenné teszi a szántóterületet. Érdekes kísérletet végeztek e téren a Nagyida! Állami Gazdaság szesztel részlegén. Összehasonlították a lazított ős a nem lazított altalajó terUletek termőképességét. 1981 őszén 20 hektár területet 28 centiméter mélyen szántottak fél, egyúttal további 9 centiméter mélységben altalajjavítást végeztek. Egy hektáir területen — összehasonlítás céljából — mellőzték az altalajjavítást. Egyforma agrotechnikát alkalmaztak mindkét esetben, ám a termésben lényeges eltérés mutatkozott. A lazított altalajú részen 282 mázsás cukorrépahozamot értek el a hagyományosan felszántott 1 hektáron csupán 220 mázsa termett. Az idén ugyanezen a területen tavaszi árpát termesztettek. Az ellenőrzött hektárról 29,90 mázsa árpát és 30 máz9a szalmát takarítottak be, e lazított altalajú területen árpából 32,40 mázsás, szalmából 35,5 mázsás hektárhozamot értek el. Az egy hektárra eső termelési költségek egyenlők voltak, csupán az altalajlazltás költségei kerültek hektáronként 18,20 koronával többe. A lazított altalajú területen tavaly 42 mázsával több cukorrépa termett, az ellenőrzött terület terméséhez képest, ami pénzértékben 798 koronát jelent. Az idén ez a terület 609 koronával jövedelmezett többet az előbbivel szemben. A legnagyobb tartalék A kelet-szlovákiai kerület legnagyobb szántóföld tartalékai kétségkívül a kevés hozamú rétek és legelők termővé tételében rejlenek. A munkálatok üteme azonban itt sem kielégítő. Tavaly és az idén eddig kb. 5000 hektárt szántottak fel, az előirányzott területnek alig a felét. A következő két évben kb. 10 000 hektár rétet és legelőt kell feltörni. A legjobb a helyzet a trebišovi járásban, ahol már 1961-ben 3550 hektárt szántottak fel, s azóta még rohamosabban halad a rétek és legelők termővé tétele, főleg a védőgátak felépítése után felszabadult területek feltörésével. A trebišovi járás sok mezőgazdasági üzemében dicsérik a Nagykaposi Talajjavító Szövetkezet segítségét, jó ütemben haladnak a munkák Királyhelmec és a košicei járásban Szepsl környékén. Számtalan példát lehetne említeni, amely a rétek és legelők feltörésének gazdasági hatékonysága mellett szól. A nagykaposi szövetkezetben az újonnan felszántott területen tavaly például 51,60 mázsás kukoricahozamot értek el. Polyánban 50 mázsa szemes kukoricát és 350 mázsa silókukoricát takarítottak be. Bolyban is hasonló terméseredményeket értek el, holott azelőtt ugyanazon a területen csupán 5—6 mázsa savanyú széna termett. Az Ifjúság még ennél ls kézzelfoghatóbban bizonyította be, hogy a terméketlen pusztát ís termővé lehet változtatni. Az Ondava, Laborc és Latorca folyók által bezárt Nagyerdő — puszta; Abara, Imreg, Szűrnyeg, Jasztrab és még jónéhány, összesen 16 község határában a trebišovi járásban évszázadokig parlagon hevert. Részben azért, mert gyakran árvíz sújtotta, részben pedig amiatt, hogy távol esett mindenféle településtől. A vízszabályozás módot adott rá, hogy szántófölddé változtassák. Ám a 16 szövetkezet közül egyik' sem vállalkozott megművelésére. Azonkívül, hogy távol esett a községektől, senki sem remélte, hogy valaha ls teremhetne valamit. 1981 őszén 1044 hektár területen végül ifjúsági állami gazdaságot létesítettek és 915 hektárt nyomban felszántottak. Tavaly 50 mázsa kukoricát takarítottak be hektáronként. Ez nem szorul bővebb magyarázatra. A trebišovi Járásban 1970-ig 17 000 hektár rétet és legelőt tesznek termővé. Ez azonban nem ©lég. A meglevőt ls ápolni kell. Nem engedhetjük, hogy elkallódjon egy talpalatnyi termőföld is. PALÁGYI LAJOS Zöld takarmány télen is Milan Rumli mérnök, a LIchocevsi Állami Gazdaság dolgozója azzal a problémával foglalkozik, hogyan biztosíthatunk zöld takarmány t télre is. Az állami gazdaságban november óta egy berendezést próbálnak kl, mely lehetővé teszi a zöldtakarmány termesztését e téli hónapokban is. Átlagosan 40—60 koronába kerül egy mázsa friss takarmány gyártása. Ahol felhasználhatják a villanyeröművek, vagy más üzemek hőfeleslegét, ott a költségek jelentősen csökkennek. Jelenleg a Cáslavl Állami Gazdaság baromfitelepén termelik legolcsóbban a takarmányokat. Egy mázsa takarmányt 15 korona költséggel állítanak elő. (CTK) S ku| korica az üjvásá^rf öntözött gaz^ daságban. Teheti, fc mert több o mint 150 mázsa szemet hektáron8 | adott í ként. S § (Foto: K. Bocek) c Lehet-e még drágább a leckepénz? Szerte a határban nagy pelyhekben hull a hó. Helyenként talán még elolvad a friss hótakaró, a hegyvidéken azonban már visszavonhatatlanul beállt a tél. A meleg szobában hallgatom a rádiót — a föld művelőiről tartanak előadást. Megtudom, hogy a mezőgazdaság hány liter tejjel, mennyi gabonával és egyéb terménnyel maradt adósa népgazdaságunknak. S ahogy az ablakhoz támaszkodva gyönyörködöm a téli természetben, gonüolatban lepergetem a nyári és az őszi természet egy-egy képét. Elgondolkozom a való tényeken, az idén mennyivel kevesebb lehetne az említett adósság, ha.., • •i Dobrá Niva községen át széles országút vezet. A nyáron újból az öreg, poros útszakaszra terelték a forgalmat, mert az újon gabonát szárítottak. Sokszor megtörtént azonban, hogy amit nappál megszárítottak, az reggelre ismét csuromvizes lett. Ml történt a szép terméssel? Több éjen át ázott, mert az egész szövetkezetben nem akadt ember, akt esténként ponyvát dobott volna rá. Így tehát a nemtörődömség vagy húsz vagon gabona árát vette kl a szövetkezeti tagok zsebéből, ök viszont csak az Időjárásra panaszkodtak. • • • Krlvoklát a Javorníkok lejtőjén fekszik. A helyt nemzeti bizottságnak a burgonya jelvásárlásakor segítségre lett volna szüksége. S kl nyújthatta volna a leghathatósabbat?i Kétségkívül a nőbtzottság. Jozef švandtner, a HNB elnöke azonban más véleményen van: „A nőblzottságra nálunk nem lehet támaszkodni". Miért? Nos, meghallgattam a legllletékesebbet, Helena MatuSčinovát, a nőbizottság elnöknőjét: „Való igaz, hogy nem segítünk semmit, sőt június óta még össze sem ültünk. — Az úgy történt, hogy egyszer áru Jött az üzletbe, néhány söprű ts, de én egyet sem kaptam, összeszólalkoztam a titkárral, meg az üzletvezetővel, s azóta.. Szóval csupán egy clroksöprű az oka mindennek. Amikor a községben először hallottam a történetet, nem hittem a fülemnek. Amikor azonban már maga a „főszereplő" ts tájékoztatott, akarva — akaratlan mindent el kellett hinnem, amiről a faluban beszéltek. Mérlegelve az elhangzott szavak jelentőségét felvetődik a kérdés: csupán ilyen sértődöttség elég ahhoz, hogy az egész nőbizottság tétlen leqyen községben, amikor segítségére saját nemzeti bizottságának lenne szükséae? Ám, akárhogy ls áll a dolog, kételkedem, hogy valaki is azonosítaná magát az elnöknö véleményével. « * • Amikor a burgonyabetakarítás ideje eljön, mindig az az esztendő jut az eszembe, amikor a kráfovát szövetkezetben az tskolások százat kotorták a gumókat a novembert sárban és a decembert hóban. Az idén ugyan hamarabb munkához láttak földműveseink, önkéntes brigádokra még mindig szükség volt a losonci járásban. S minthogy a cukorrépa sem maradhatott sokáig kint a határban, néphadseregünk ls a mezőgazdaság segítségére sietett teherkocsijaival. Amikor pedig egyes szövetkezeteink és állami birtokaink már azt sem tudták, hogy hirtelenében hová csoportosítsák a kerekes traktorokat és a tehergépkocsikat, egyes helyeken — mint Ipolybolykon — 3—5 traktor hordta a kavicsot a fülekl Kovosmalt és a Túrócl Gépgyár számára. Sőt, az egyik ellenőrző jelentésből az ts kiderült, hogy az őszi mezei csúcsmunkák idején tüzelőt, építőanyagot és bútort fuvaroztak Slovenské Ďarmoty, Závada és Stredné Plachtlnce szövetkezetesel ts. Ezek után csak természetes, hogy sokan másképpen képzelik el a muh> kaszervezést a mezőgazdaságban. m « » Hetekkel ezelőtt nem volt újság 4 zvolení járásban, ha valamelyik szövetkezet határában még a tarlón hevertek a kévék. Ezek közé tartozott a sucháňl szövetkezet is. Hogy a gabona miért maradt kint a határban, miért az utolsók között fogtak hozzá az őszi mezei munkákhoz, s miért nem takarították be idejében a szalmát? Nos, egyesek a termelési oktatót hibáztatták, mások pedig..., de inkább nézzünk szembe a tényekkel. Október közepéig egy hektár búzát sem vetettek el,'a burgonyaföldön pedig éppen csak megkezdték a termés betakarítását. A nyáron olyan zavaros viszonyok uralkodtak a szövetkezetben, hogy nem tudta a jobb kéz mit csinál a bal. Irányításról és munkaszervezésről még álmodni sem lehetett. Sokszor csak délelőtt tíz órakor szedelődzködtek össze a tagok, de bizony legtöbbször még akkor sem tudták, kl mihez fogjon. Csak akkor tört meg a jég, amikor Jozef SmieSko mérnök, a termelési oktató a HNB titkárával és a szövetkezet egyik vezetőjével együtt meglátogatták a tagokat és azok családtagjait. A jövőben nem lehetne idejében elvégezni a felvilágosító munkát? • • • Szalatnyáról beszélnek a sorok. A község ugyan nem tartozik a közép-szlovákiai kerülethez, csak közvetlen határán fekszik, de a mezei dűlőket szabad szemmel is jól lehet innen látni. Többször megtörténik, hogy egy-egy Jó példáért bármikor elugrunk a szomszédba. Nos, az idén nem találtunk volna követni való példát az egész szalatnyal szövetkezetben. Képzeljük csak el, tíz hektáron még most is keresztekben fekszik a rozs. Arra még gondolni sem lehet, hogy talán érni hagyták volna kínt a határban ilyen sokáig. Szó sincs róla. A Bérceken és a Kerekdombon beérett az még a nyár folyamán, csak hát nem csépelték kl. S miért? Azt beszélik, hogy a szövetkezet vezetősége meg akart takarítani néhány munkaegységet. Ha ez így lenne, akkor éppenséggel el sem kellett volna vetni a drága magot, hisz úgy még több egységet meg lehetett volna takarítani. Akaratlanul ts további kérdés vetődik fel: ha pedig már beérett a termés, miért nem csépelték kl, hisz annak az lett volna a rendfe s módja. Nos, azt is megkísérelték néhány héttel ezelőtt, de hát a szalmája úgy rácsavarodott a dobra, hogy a cséplésből nem lett és sajnos nem ts lesz már semmi. Mindenki azt mondja: Ilyen még nem fordult elő a község történetében. S ha csak a rozs okozna gondot, de a szövetkezet tagjainak nem sok örömük volt a zabból sem. Márpedig emberemlékezet óta nem termett olyan szép zab a szalatnyal határban mint az idén, mégis amit szétosztottak a tagok között, olyan fekete és forró volt, hogy szinte égette a bőrüket, amikor vállukra emelték a zsákot. • • • Felvetődik a kérdés, mit tett a helyi nemzeti bizottság annak érdekében, hogy egy szem gabona se veszszék kárba abból a termésből, amelyet már csak be kellett volna takarítani? Ogy látszik, senki sem volt tudatában annak, hogy a késedelemből milyen kár keletkezhet. Kérdezem, ki lehet venni az emberek zsebéből egész évi munkájuk gyümölcsét büntetlenül? Aligha. Remélem azonban, hogy az Idei drága leckepénz minden bizonnyal elég volt, s jövőre már nem lesz rá szükség. BERKES JŰZSEF ÜJ SZÖ 4 * 19B3. december 5.