Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

íyosodő számtalan probléma közül csak a legégetőbbeket érinthettük. A mai helyzetben, amikor tovább kell szilárdítanunk e jelentős front pártos eszmei harcképességét, amikor a művészet valamennyi egészséges erejének újabb alkotó szellemű kibontakozását várjuk, ami azután új, a társadalom számára fontos művészi alkotásokat eredményez, természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az egyes Jelenségeket sem, amelyek e harcképességet zavarják s a művészetet eltérítik életünk fő áramlatától. Pártunk Központi Bizottsága nagy bizalmat tanúsít a művészi front alkotó ereje és társadalmi felelőssége iránt. Felhívja a művészi értelmiség valamennyi tagját, az összes kulturális dolgozót, szilárdan zárkózzanak fel a párthoz és annak Központi Bizottságához, hogy művészi alkotásaikkal, közéleti munkájukkal, publicisztikai tevékenységükkel azonosítsák magukat a párt elveivel és politikájával, hogy a párt vezetésével lássanak hozzá azoknak a nagy feladatoknak következetes teljesítéséhez, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa eléjük is kitűzött. VI. A párt vezető szerepe és marxista-leninista egysége Elvtársaki A kommunista párt társadalmunk vezető politikai ereje, a legnagyobb felelősség hárul rá. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunistáknak valamilyen különleges helyzetük van, amely megkülönböztetné őket a dolgozóktól. Marx és Engels már a Kommunista Kiáltványban óva intettek a szektás szellemtől. Azt írták, hogy a kommunistáknak nincsenek az egész proletariátus érdekeitől eltérő érdekeik, a gyakorlatban a munkásosztály leghatározottabb, állandóan előre buzdító részét alkotják, az elméletben pedig a proletármozgalom feltételeinek, folyamatának és általános eredményeinek megértésével tűnnek ki a proletariátus tömegéből. A pártnak az a küldetése, hogy a kommunizmus felé vezesse a népet. Ehhez a párt helyes politikájának eredményeként kölcsönös bizalomra van szükség. Forradalmunk győzelme, a szocializmus győzelme azt bizonyítja, hogy a párt megnyerte a nép bizalmát és politikája a dolgozók leghőbb vágyait fejezi ki. A párt történelmi útja nemzeteink, a munkások, parasztok és értelmiségiek legönfeláldozóbb haladó erői küzdelmeinek útja. Ebben rejlik a párt sikereinek titka, a nép győzelmének alapja, az a tény, hogy a kommunista párt, a marxizmus-leninizmus eszméit követő és egységesen cselekvő szervezett élcsapat áll a nép élén. Nyilvánvalóan nem értenénk meg a párt küldetésének nagyságát, annak az útnak bonyolultságát és nehézségeit, amelyen a párt a dolgozókat vezeti, ha úgy vélnénk, hogy a győzelmes úton nem követhet el hibákat. Tudjuk, milyen sötét árnyék vetődik az 1949—53-as évek időszakára. A párt erejét bizonyítja az, hogy fel tudta számolni a személyi kultusz ártalmas következményeit és olyan feltételeket teremtett, hogy ezek sohase ismétlődhessenek meg. „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb Ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában." Pártunk feltétlenül magáévá tette a SZKP. XX. kongresszusának kö47