Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

szó. Ez ugyan Igaz, csaKHogy gyökereik nagyon szerteágaznak. Ilyen . esetek a gondatlan környezetben szaporodnak el, ahol a fiatal ember teljesen magára van hagyatva, ahol a felnőttek rossz példát mutatnak, vagy ahol egyszerűen bevetik az árba anélkül, hogy bárki is megkérdezné, tud-e úszni? Az ilyen növekedés tekintetnélküli iskolája nem a ml eszményünk, mert ebben az esetben a társadalmat túlságosan nagy veszteségek érik. Másrészt viszont a társadalom befolyása nem kötheti egyoldalúan gúzsba a fiatal embert, akiknek a fejlődése számára elégséges teret kell biztosítani, mert lehetetlennek tartjuk, hogy minden lépésénél valami jelzésbe ütközzék, mely állandóan megszabja útját. A szocialista társadalomnak kemény férfiakra van szüksége, akik megállnak a saját lábukon, és akiket a társadalom érdekében végzett munkájuk feljogosít arra, hogy a legtevékenyebben részt vegyenek a társadalom és a közügyek irányításában. Azért el kell vetnünk a nevelésnek olyan felfogását, mely mellékvágányra kényszeríti a fiatalokat, viszonylagos tapasztalatlanságuk és éretlenségük miatt elítéli passzivitásukat, és megfosztja őket saját nézeteik kialakításának és érvényesítésének lehetőségétől a társadalmi élet feltételeinek megteremtésében. Milyen kevés lehetőséget nyújtanak például a fiatalságnak a helyi nemzeti bizottságok, hogy saját elképzeléseik szerint kezdeményező módon hozzájáruljanak környezetük megjavításához a falun. Vegyük a mezőgazdaságot. A dolgozóknak több mint negyedrésze valóban Idős ember, s ez az arány nagyon kedvezőtlen a többi termelési ághoz viszonyítva. A fiatalok toborzása a mezőgazdaságba elsőrendű országos feladat, teljesítésétől függ a mezőgazdaság fellendítése, s mint ilyen — annak egyik alapfeltétele. Mi az oka annak, hogy a fiatalok toborzása a mezőgazdaságba nem jár megfelelő sikerrel? Különféleképpen szokás érvelni; azt állítjuk például, hogy a mezőgazdasági munka kevésbé vonzó, hogy a mezőgazdasági termelés lemaradozik, hogy a fiataloknak nincs lehetőségük a sportolásra és kulturális igényeik kielégítésére. Ám ezek az érvek jogosultságuk ellenére sem vezetnek ki bennünket az elvarázsolt körből. Hiszen éppen azért hívjuk az ifjúságot a mezőgazdaságba, hogy eltávolítsa ezeket a hiányosságokat. Éppen azt akarjuk, hogy a fiatalság változtassa meg a mezőgazdasági termelés jellegét és emelje fel az ipari munka színvonalára. Ugyan ki kételkedik e feladat igényességében és jelentőségében? Az ifjúság nélkül, és ereje nélkül, fokozott aktivitása és szakmai elkészültsége nélkül nem lehet teljesíteni. A párt azért elvárja, hogy a fiatalok állásfoglalása e felhívást illetően bizonyságát adja a köztársaság holnapjáért érzett felelősségtudatuknak. Megvan minden okunk arra, hogy derűlátók legyünk. A fiatalság politikai és erkölcsi érettségét bizonyítja kezdeményező készsége népgazdaságunk és a társadalmi élet terén is. A „szemfüles mozgalom", melybe több mint 2100 CSISZ-szervezet kapcsolódott be, a kihasználatlan gépek; üzem- és nyersanyagok révén 1 milliárd 130 millió korona érték fedezéséhez járult hozzá. A CSISZ becsületéhez méltó módon teljesíti feladatait a kralupyi kaucsukgyár építése felett vállalt védnökséggel, a xaverovl baromfi feldolgozó üzem, a záluzi szintetikus alkohol gyártására létesítendő üzem felett vállalt védnökségével és más építkezéseken országos, kerületi vagy járási méretben. A CSISZ30