Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

szem munkáját sem helyettesítheti senki más. Tevékenységük nem merülhet ki abban, hogy gépiesen végrehajtják az utasításokat, vagy csupán a központi irányító szervek függvényei legyenek. Ez csak erősítené a bürokratizmust, amelyből sajnos még mindig bőven akad nálunk. Ezen a téren is nagy feladat vár az ideológiai munkára, amelyet eddig távolról sem teljesít. A bürokrácia elleni harc ban ugyanis nem találunk mindig célba. Határozottan el kell utasíta nunk a bürokráciának olyan bírálatát, amely szerint a bürokrácia feltétlenül a centralizmusból fakad és az irányító szervek bármilyen felülről történő beavatkozása a személyi kultusz idejéből fennmaradt „lélektelen adminisztratív" csökevény. Ez a kérdés ostoba leegyszerűsítése, veszélyes demagógia, amely elhomályosítja a lényeget. Mindenekelőtt gondoskodnunk kell irányító apparátusunk szakképzettségéről. A bürokrácia gyökerei mélyre nyűlnak. Táptalajuk az, amikor az adminisztratív végrehajtást elválasztják a felelős demokratikus választott szervek, vagy az irányítással demokratikus módon megbízott emberek döntésétől. Hangsúlyozom az elválasztást, azt, amikor az adminisztratív apparátus nemcsak önálló életet él, hanem ténylegesen e szervek döntése felett áll és maga alá rendeli őket. De hacsak ez volna. A demokratikus szervek munkájába formalizmust, reszortizmust, személyi felelőtlenséget visz be, ami főként ott érvényesül, ahoi a helytelenül értelmezett demokráciában elvész a személyes felelősség. A személyi kultusz idején igen gyakran előfordult, hogy a köz igazgatási apparátus dolgozóit nem a demokratikus szervek irányították, hanem ők irányították e szerveket és a közigazgatási apparátus dolgozóit nehezen lehetett ellenőrizni. Ez önkényességhez és túlkapásokhoz vezetett. De az apparátus egészében a nagy hibák ellenére is a szocialista építés eszköze volt és a dolgozókat szolgálta. Pártunk levonta a következtetéseket a múlt hibáiból s a párt életében, valamint az államigazgatás rendszerében, a kormány, a biztonsági és igazságszolgáltatási szervek tevékenységében, az ellenőrzés területén olyan elvi intézkedéseket tett és tesz, amelyek lehetetlenné teszik a hibák ismétlődését. A bürokrácia vadhajtásai rendkívül szívós életűek. Hány jogos pa nasz hangzik el a központi és helyi hivatalok az államigazgatás és a gazdasági szervek dolgozóira! Mennyi az elégedetlenség a nemzeti bizottságok, a szakszervezeti funkcionáriusok munkájával! Az emberek valamit el akarnak intézni — gyakran csak csekélységet — s fűhöz, fához küldözik őket, irodából irodába, s mindenütt csak a vállukat vonogatják, kibújnak a döntés alól. Másrészt egyes hivatalnokok anélkül, hogy a tanács, a bizottságok, vagy a plénum határozatára támasz kodnának gyakran létfontosságú kérdésekben is tisztán saját elkép zelésük szerint döntenek, vagy pedig mereven papírsablón szerint tekintet nélkül a megváltozott helyzetre és az emberek véleményére. Nem tartják szükségesnek, hogy a szerveket tájékoztassák az elavult határozat vagy irányelv meg nem felelő voltáról. Mindez igen felhá borítja az embereket, árt szocialista demokráciánknak és a párt eszmei-nevelő munkájának. Különösen nem engedhetők meg a bürokratikus jelenségek a pártapparátusban, ahol kétszeres kárt okoznak. Nem hallgathatunk azonban arról, hogy egyes emberek általánosságban lebecsülik az apparátus szerepét s a bürokráciával azonosítják. A bürokráciáról úgy írnak, mintha a nép érdekei ellen cselekvő, 23