Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

teljesítmények jutalmazásában Sok üzemben ténylegesen eltűnnek a képesítési osztályok közötti különbségek, a fizetések niveliizálására kerül sor és a munkateljesítmények iránti érdeklődés elvesztése fenyeget. E jelenségeket gyakran úgy kerülgetik, mint macska a forró kását. Az „egyforma gyomor" és a „mindenki jól akar élni" elmefuttatásokkal szembeni nyílt és meggyőző fellépés helyett azonban gyakran puszta adminisztratív fizetési intézkedésekhez nyúlnak A legtöbbször tájékozatlanságból fakadó elégedetlenséget aztán elsősorban azok használják ki, akik szakképzettségük növelése érdekében semmit sem tesznek és olyanok, akiknek kezéből a legtöbb selejtes áru kerül ki. Nevelőmunkánk elegendő bizonyító anyaggal rendelkezik ahhoz, hogy a becsületes dolgozók igyekezetét felkeltse a selejt elleni küzdelemre. Folyó év januárjától szeptemberig iparunkban több mint egymilliárd korona veszteséget okozott a selejt, amely a múlt év azonos időszakához viszonyítva 12 százalékkal növekedett. Az Első Brnói Gépgyárban például tavaly nagyrészt saját hibából 44 százalékkal lépték túl a selejt limitjét. A selejt növekedésével egyidejűleg azonban csökkent megtérítésének aránya. Olyan jelenségekről van tehát szó, amelyek többségükben az egyes dolgozók felelősségérzetével és öntudatosságával függnek össze jogosan tesszük fel a kérdést: Sor kerülhetett volna e ilyen helyzetre akkor, ha az üzemekben a selejt ellen tényleges és összpontosított harcot kezdtek volna a pártszervezetek és a szakszervezetek, az összes funkcionáriusok és valamennyi kommunista? A termelés felesleges veszteségei elleni harcban minden erőt és eszközt arra kell összpontosítani, hogy valamennyi dolgozó megértse: a veszteséggel önmagát károsítja meg. Akkor aztán véget vethetünk az olyan állásfoglalásnak, mintha az államnak feneketlen zsebe volna, s csak a nemzeti jövedelem elosztójának valamiféle jóakaratától függne, hogy a termelés növelésétől függetlenül mindenki többet kapjon. Újból és ismételten nyíltan meg kell magyaráznunk, hogy az életszínvonal emelkedésének lépést kell tartania a gazdálkodás eredményeivel, s csak azt tudjuk elosztani, amit termeltünk és amit megkerestünk. Az anyagi érdekeltség helyes és megfontolt érvényesítésének, a végzett munka szerinti jutalmazás alapelve betartásának szükségességét hangoztatva nem tekintünk el a munkában az erkölcsi serkentőerők jelentősége felett A dolgozók döntő többsége készségesen tesz többet puszta kötelességénél azzal a tudattal, hogy hasznos dolgot végez társadalmunk fejlődése érdekében Mindezeknek a tényezőknek összefüggését helyesen kell látnunk, amikor kiemeljük a dolgozóknak a megérdemelt jutalmazásra való jogát, s elutasítjuk az olyan elképzeléseket, mintha a szocialista öntudatosság csak az önkéntes, ingyenes többletmunkában nyilvánulna meg, amelyet csak erkölcsi, nem pedig elsősorban gazdasági indokok vezérelnek. Újból le kell szögeznünk, hogy ahol az anyagi érdekeltség hiányzik, ott rendszerint nem érvényesítik az erkölcsi indítékokat sem. Feltétlenül szükségesnek mutatkozik az anyagi érdekeltség alkalmazása nemcsak egyénileg, hanem kollektív mértékben is, például a vállalatokban és másutt A vállalatokban az anyagi érdekeltség szétírása az eladásra, a minőségre, rti választékokra, a műszaki fejlesztésre, a gazdaságosságra stb. — melynek alapján a vállalat jövedelme össze14