Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

denf, ami elősegíti a termelés fejlesztését, a munkatermelékenység növelését, az önköltségek csökkentését, a termékek minőségének javítását és magas színvonalú új gyártmányok termelésének megkezdését, a személyes felelősség megszilárdítását a gazdasági dolgozóknál és valamennyi munkásnál egyaránt. Ha azt akarjuk, hogy az emberek tevékenyen részt vegyenek a kitűzött célok elérésében, akkor a legnagyobb komolysággal kell hozzálátni az irányításban való részvételük feltételeinek megteremtéséhez, tájékoztatni kell őket, a munkahelyeken pedig gondoskodni kell nézeteik érvényesítéséről, véleményük figyelembe vételéről. Ez szintén egyik útja annak, hogy az emberek helyesen értelmezzék pártunk politikáját egészében és részleteiben is. Ily módon eredményesen harcolhatunk a helytelen nézetek és elképzelések, s a dolgok leegyszerűsítése ellen, amelyek kedvezőtlenül hatnak az emberek munkaerkölcsére és gyengítik igyekezetüket. Egyik ilyen dolog, amely megvilágításra szorul, az az elképzelés, hogy a szocialista gazdaság zavartalan fejlődésének biztosítása egészen egyszerű feladat. A valóságban nagyon is bonyolult folyamatról van szó, amely, bár túlsúlyban sikerek jellemzik, nem mentes a nehézségektől és fogyatékosságoktól sem. Az utóbbiakat nem titkoljuk el, sem hiú ábrándokat nem keltünk könnyű leküzdésükről, de természetesen nem is békülünk meg velük. A fogyatékosságok nagy részének mély gyökerei vannak. Elhamarkodott intézkedések semmi haszonnal nem járnak. Éppúgy nincsenek hasznára az ügynek a gyakori teljesen általános elmefuttatások és semmire nem kötelező találgatások, amelyek csak bizonytalanságot keltenek. A kommunisták az eddiginél határozottabban szálljanak szembe mindazoknak az eredményeknek a lekicsinylésével, amelyeket népünk becsületes munkájával elért, mutassák meg a kiutat és a távlatokat. A különféle célzatos „kritikusok" címére idézzük Lenin szavait, melyeket 1918-ban vetett papírra az amerikai munkásokhoz intézett levelében. „Nem félünk hibáinktól... Minden 100 hibánkra, amelyet a burzsoázia és lakájai (köztük a mi mensevikjeink és jobboldali eszereink) világgá kürtölnek, 10 000 nagyszerű és hősi cselekedet jut, annál nagyszerűbbek és hősiesebbek, mert egyszerűek, nem keltenek feltűnést, megbújnak a gyárnegyed vagy az eldugott falu hétköznapi életében, s olyan emberek cselekedetei, akik nem szokták meg azt, hogy minden sikerüket világgá kürtöljék. De még ha fordítva lenne is — noha tudom, hogy ez a feltevés nem helytálló —, még ha minden 100 helyes cselekedetünkre 10 000 hiba jutna is, a mi forradalmunk még akkor is nagy és legyőzhetetlen volna, s az is lesz a világtörténelem megítélésében, mert először történik meg, hogy nem a kisebbség, nemcsak a gazdagok, nemcsak a műveltek, hanem valóban a tömeg, az óriási többségben levő dolgozók maguk építik az új életet, saját tapasztalataik alapján oldják meg a szocialista szervezés igen nehéz kérdéseit." E szavak érvényessége napjainkban sem szorul bővebb indoklásra. Anélkül, hogy a dolgok bíráló szemléletét a legkevésbé is csökkenteni akarnánk, helyesen kell látnunk eredményeinket is. A bírálattal szemben állandó követelményünk, hogy elősegítse problémáink megoldását. Ahol pedig az Intézkedéseket már kitűzték, mindent meg kell tenni megvalósításukért. A bányászok áldozatkész munkával több mint 2 millió tonna szenet fejtettek terven felül. Az ostravai Ifjúsági munkacsoporm