Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-13 / 313. szám, szerda

A TV műsoráról GORKIJ-MŰ A KÉPERNYŐN Ä csehszlovák—szovjet barátság hó­napjában a televízió ls fokozott fi­gyelmet szentel azoknak a művek­nek, amelyek a világ első szocialista államában születtek. Emellett jogosan fordul oryan színművek felé ls, ame­lyek a forradalom előtti történelmi erjedésben keletkeztek, és már akkor ez Igazsághoz hűen és figyelemre méltóan ábrázolták a társadalmi osz­tályok közötti különbséget, valamint a cári Oroszország népének akkori érzelmeit, kétségtelenül ezek közé a Színművek közé tartoznak Makszim Gorkij drámái is, melyekben az Író teljességében, mélyen és meggyőzően fejezte ki a növekvő forradalmi elé­gedetlenséget. E drámai alkotások özönében indokoltak és különös he­lyet foglalnak el az értelmiségről szó­ló művek. A Nyaralókon kívül a Nap gyermekei is idetartozik. Nem mondhatjuk, hogy Gorkij új szerző lenne színpadjainkon. Különö­sen azért nem, mert az 1945-ös évek­ben színházainkban már játszották Gorkij drámáit, ám többnyire csak történelmi dokumentumként fogták fel e műveket. Csak az utóbbi szín­házi évadokban Jöttek rá, hogy Gor­kij drámáit is lehet másképpen, öt­letesebben rendezni, úgy hogy azok gondolatai közvetlenül hassanak a ma emberére Is. Fokozatosan bebizonyo­sodott, hogy lehetséges az ilyen ren­dezés anélkül, hogy az iletékes mü­vet erőszakosan aktualizálnák, vulga­rizálnák vagy deformálnák. Kizárólag azon múlik, hogy milyen szemszögből lát munkához a rendező s a színész, és a játék melyik szakaszát hangsú­lyozza s mi az, aminek nem tulaj­dontl nagyobb fontosságot. A cseh és szlovák színházakban bemutatott Gor­kij-darabok — a prágai Hadsereg Színházban és a bratislavai Hviezdo­slav Színházban — erről tanúskod­nak. Hasonló hozzállás tanúi lehettünk a napokban a televízióban bemutatott A Nap gyermekei című Gorkij-dráma szemlélésekor is, melyet Jan Maté­jovský a megszokottnál eltérően, iga­zán érdekesen rendezett. S az ered­mény? Ismét bebizonyosodott, hogy a hasonló típusú színművekből lehet­séges figyelmeztető, elgondolkodásra késztető játékot produkálni. Maté­jovskýnak ez sikerült. S ebben érde­me van a Jó színészi teljesítmények­nek ls, így pl. Ludek Munzer és Bla­žena Holišová alakításának, előbbi Prosztaszovot, az utóbbi Melániát sze­mélyesítette meg. Sajnos, sok kárba­veszett e tiszta és igényes színészi munkából, ugyanis a hang minősége néhol csaknem teljesen lehetetlenné tette a párbeszédek élvezését. Miután az utóbbi időben keveset foglalkoztunk a szórakoztató műsor­ral, a vasárnap délutáni programból ezúttal kettőt emeljünk ki. Az első a már bevált Ifjúsági délután, mely­nek keretében zene, tánc, dal válta­kozik a műsorközvetitő kísérő szö­vegével. Jó, hogy ezeken az ifjúsági találkozásokon fiatalok is szerepel­nek. Kevésbé szerencsés azonban, hogy ezek a műsorok lassan már úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egylk tojás a másikhoz. Lassan már sab­lonossá válik az ilyen műsor, amely­be mechanikusan beleszőnek néhány népszerű dalt, a zenekar játszik, a fiatalok táncolnak, az operatőr pedig fényképez. A műsort ezúttal a limba, új szlovák társastánc begyakorlásával kötötték össze, amely azonban — amint arról a képek meggyőztek ben­nünket — az ifjúságot nem nagyon érdekelte. Egyszerűen azért nem, mert az eddig Ismert társastáncok elemeit használja fel és igazán nem alkotó módon néljóny népi tánc-elemmel kombinálja azokat. Lényegesen érdekesebb volt a mű­sorban szereplő népszerű dalok film­felvételének bemutatása. A filmet Ján Roháč és Vladimír Svitáček fiatal cseh rendezők forgatták, kellő mér­tékben érvényesítve az ötletességet és a rutint. Hana Hegerová, Miloš Ko­pecký, Miroslav Horníček és az örök fiatal, rendkívül bájos Ljuba Herma­nová nagy sikert arattak. Ezzel szem­ben a két szlovák dal elég kellemet­lenül és oda nem illően hatott, mert a szentimentalitás és a szöveg bana­litása nem kelthette fel a közönség érdeklődését. Ismét megmutatkozott, hogy a szlovák táncdal válságát éli s ez alól nem képez kivételt sem a szöveg, sem a megszokott szirupos előadásmód. STANISLAV VRBKA JľL&vi&L&g, a káiit&L 'Az egylk húsüzletben Sári nénivel — volt szomszédasszonyommal taláh koztam. A pulton felhalmozott ka-> csákat emelgette és csóválta a felét. — Micsoda sován" állatok, csupa csont és bőr. Az én időmben az ilyen kacsát a fejemhez vágta volna a nagysága, Na még hát egy kofa sem árult ilyet. s. Sári néni fiatalkorában szakácsnő volt egy közjegyzőnél. Es ha bár ak­koriban nem sok jót élt át, mégis ezek az idők — a fiatal évek — még ma is erősen élnek az emlékezeté­ben. Ha valamit lát, vesz, azt mindig „az ő Idejéhez" viszonyítja és vala-. hogy mindig úgy billen az összeha­sonlítás mérlege, hogy „akkor" még­is csak jobb volt. Sokat vitáztam már vele mind er-. ről, de most az egyszer, igazat ad-, tam neki. Az a kacsa, amit bizonyíté-. kul elém tartott, bizony nagyon is „soványka" volt. A bőre kéklett, az alvadt vértől és a „tokok" oly étvágy apasztó módon meredeztek a hátá-. ból, hogy láttára bizony elment a. kedvem a kacsasülttől. A pulton egy tálcán májashurkák feküdtek. Egészen frissek voltak. Hirtelen elhatározással egy kilót vet tem belőlük. — Csak nem hurkát vettél, legyin­tett Sári néni, nem ér az semmit sem, csupa lé az egészI Nem hittem neki, csak nevettem. Már előre örül­tem az ízletes vacsorának. v • Pedig hát igaza volt. A hurka sü­tés közben megrepedt és a töltelék szétömlött a sütőtepsiben. Bizony csupa lé volt az. Alig maradt valami harapni való. A hurka sütésről egy másik isme-, rősöm Jutott az eszembe. A kereske­delemben dolgozik, ö mondta, hogy a hús eladási tervét, főleg puha hús­termékekből már július óta nem tel-> jesítik. Akkor úgy magyaráztam az esetet magamnak, hogy hát ez az em-> ber. természetében van. Amikor ke-, vés a hús, akkor, mindenki „húsfélét" akar ebédelni és lám most, hogy nem kell sorban állni érte, egyszeriben „elvesztik rá az étvágyukat"> Az „elpárolgott" hurka felett azon­ban hirtelen rájöttem, hogy nem csak ebben van a hiba. Tény az, hogy a hústermékek minősége nem megfe­lelő. Mikor nem volt hús, akkor az ember kényszerűségből olyat vett, amilyent kapott, de most mikor vá­logathatunk, mert van miből, min­denki a jobbat vásárolja. Es így van ez rendjén. A dolgozók megérdemlik, hogy becsületesen megdolgozott pén­zükért Jó minőségű árút kapjanak. Csak az a baj, hogy a húsipar nem képes úgy feldolgozni a nyersanya­got, hogy Jó minőségű, ízletes árú le gyen. Á szalámifélék túlságosan pu­hák, a hurkák „lötyögnek" a disznó­sajt szőrös és csontos. így aztán csökken az érdeklődés, kisebb a ke­reslet. Es inkább másféle húst vá­sárolnak az emberek. Pedig a hús­ipari tervek úgy vannak összeállítva, hogy a húsmennyiség 40 százalékából puha termékeket kell gyártani. Mikor idáig jutottam gondolataimban, újra Sári néni Jutott az eszembe. Szinte hallottam szavait: bizony az én időm ben más árut készítettek a hentesek. Az ilyen ott zöldült volna a.nyaku­kon. Bezzeg csajt .azt,.gyártották, ami a legjobban fogyott. Nos, ezt a mai húsipar 'dolgozói is a szívükre vehetnék. Jó lenne, ha rugalmasabban terveznének, és most, amikor van elég hús, olyan terméke­ket gyártanának, amit a fogyasztó szí vesen megvesz, vágy ha tényleg sok a hús és nem bírjuk elfogyasztani gyártsanak tartós de kiváló minősé­gű árút. Mert elvégre a minőséggel is kell már. egyszer, törődnünkI r-ili— közömbösek, akik ügy vélték, hogy ismét egyszeri — jórészt ellenőrizhe­tetlen — akciókról van szó, mint ahogy a vállalatban eddig néhány esetben előfordult. Ám amikor a gyű­léseken név szerint bírálták őket mu­lasztásaikért, változtattak előző állás­pontjukon. Megtörtént az is, hogy a pártonkívüliek rossz szemmel nézték, amikor közvetlen, ugyanolyan beosz­tású munkatársaik rendre utasították őket, de a politikai tömegmunka, ame­lyet a pártbizottságok politikai tíz­percek, munkaértekezletek, nyilvános taggyűlések keretében végeztek, eze­ket a zökkenőket is elsimította. Az első szakasz tényleges eredmé­nyei még a tervteljesítésben is meg­mutatkoztak. A vállalat második ne­gyedévi árutermelési tervét hatmil­lió hétszázkilencvenkétezer korona értékben teljesítette túl, munkaterme­lékenységi tervét 105,4 százalékra vál­totta valóra, s az önköltségeken ke­reken egymillió százharmincnyolc ezer koronát takarított meg. Kell-e ennél beszédesebb bizonyíték a mozgalom sikerére? Tanulságok és új tervek A vállalati pártbizottság az első szakaszban szerzett tapasztalatokat így összegezte: • A mozgalom életképes, megfelel az igényeknek, s a továbbiakban bo­nyolultabb problémák megoldására kell irányítani, mégpedig úgy, hogy az alapvető feladatok valóra váltásában érvényre juthasson a kommunisták kezdeményezése, egyszóval, hogy min­denki azt csinálhassa, amihez a leg­jobban ért, amivel a leginkább hasz­nára lehet a felmerült problémák­megoldásában. • A második szakaszban el kell érni, hogy a kommunisták mellett a lehető legtöbb CSISZ- és FSZM-tag kapcsolódjék be a mozgalomba, mert a párttagok a vállalat dolgozóinak csupán húsz százalékát képviselik. • Nem szabad megengedni, hogy a havi pártalapszervezeti gyűléseken a pártfeladatoknak akárcsak egyet­len név szerinti értékelése ls hiá­nyozzék. • A műszaki és az adminisztratív dolgozók pártcsoportjait közvetlenül a vállalati pártbizottság Irányítása alá kell helyezni, de csak a mozgalomból eredő tevékenység keretében, egyéb­ként meghagyni őket alapszervezeteik hatáskörében. A fenti észrevételek és szervezési intézkedések elárulják, milyen meg­különböztetett figyelmet szentelt a vállalati pártbizottság e mozgalom­nak, s milyen nagy igényességgel szervezte menetét. A mozgalom ezek után már bátran léphetett II. szakaszába, melynek ke­retében a minőség problémája került napirendre. A fűrészelő részleg kommunistái például többek közt ilyen feladatokat kaptak: Juraj Rell, az egyik blokkfűrész mestere: Állandó ellenőrzéssel és agi­tációs munkával elérni azt, hogy a többi blokkfürészmester is egyre ke­vesebb „aláfűrészelést" kövessen el, s ügyelni a biztonsági előírások be­tartására minden blokícfűrésznél. Ondrej Ragač, az ún. hátsó gépek mestere: (Egyebek mellett] ügyelni a „kéregdeszka" célszerű osztályozá­sára, és a felhasználható részek hasz­nosítására. Összegezésül érdemes Idézni a vállalat néhány dol­gozójának a mozgalomról mondott vé­leményét: Peter Dianička művezető: Eleinte úgy mutatkozott, hogy mindent a kommunisták akarnak elvégezni. Most már egyre több pártonklvülit nyerünk meg az ügy érdekében, s én ebben látom a mozgalom nagy erejét. František Krutef mérnök, a fűrésze­lő részleg vezetője: Célunk az, hogy a mozgalommal teljes felelősségre ne­veljük az embereket azért a munká­ért, amit végeznek. Ügy látszik, jó úton haladunk. Štefan Lakatos, ez említett részleg pártszervezetének elnöke: A termelés minden fontosabb pontjára kommu­nistákat akarunk állítani, s a mozga­lommal példaadásra neveljük őket, miáltal aztán magukkal ragadhatják a többi dolgozót is. Ladislav BrnCo, — a vállalati párt­bizottság elnökhelyettese: Azt akar­juk, hogy a szép szavak helyett végre tettek következzenek, hogy minden kommunista valóban végezzen párt­munkát. Ha ezt elérjük — mert tulaj­donképpen még akadnak kivételek — elmondhatjuk, hogy sokat tettünk a társadalom javéra. Miloslav Zorkóczy mérnök, gyártás­vezető: A feladatokkal egy láncreak­ciót kell kialakítanunk, mely végül is nagyszerű eredményekben csúcsosod­nék ki. Stanislav Lupták mérnök, vállalati igazgató: Szerintem ez a mozgalom a legjobb módja annak, hogy lent, a termelésben Is közvetlenül érvénye­süljön a párt vezető szerepe! Nem szabad azonban figyelmen kí­vül hagynunk, hogy ez a mozgalom a gazdasági sikerek mellett mérhetet­len politikai, embertnevelő eredmé­nyeknek is a forrása. Végeredmény­ben tehát olyan mozgalomról van szó, amelyet minden üzemben, minden in­tézményben, minden munkahelyen meg kellene valósítani! SZABÚ GÉZA Qissziiang • * • i Visszhang... Víwztang... Csehszlovákia a VII. Sao Paulo-i biennálen A RUDÉ PRÁVO vasárnapi száma ezzel a címmel közli JIRI KOTALIK beszámolóját a VII. Sao Paulo-i bien­náleről. A képzőművészeti alkotások­nak ez a maga nemében egyedülálló seregszemléjének a város építészeti remekei méltó keretet adnak. Oscar Neimeyer építészmérnök terve nyo­mán az Ibirapuera-i parkban fel­épült nagy szabású kiállítási- és mú­zeumépületek közt foglal helyet a beinnále négyemetes impozáns palo­tája. Az Idei vetélkedőn — a világ minden részéből — 55 ország képvi­seltette magát, felvonultatva a sza­badművészetek (festészet, szobrászat, grafika, rajz) mellett a díszletterve­zés, építészet, könyvgrafika és Il­lusztráció legjobb eredményeit is. A képzőművészeti kultúra egyes olko­tóágai közötti kölcsönhatás ily mó­don teljes egészében kihangsúlyozó­dott. A legnagyobb érdeklődés természet­szerűleg, a festészet, szobrászat, grafika és rajzok iránt volt. Ezen képző­művészeti ágaknál lehet a fejlődés Irá­nyának legszembetűnőbb jellemzőit is figyelemmel kísérni. Ahogy a cikk­író megállapítja: „egészében véve sok­arcú, színvonalában — a nézeteket és irányzatokat illetően — kiegyenlítet­len szövevény" volt a kiállítás. „Át­tekinthetetlen vásár, ahol az igazi értékek mellett a divatos céltalansá­gok is helyet kaptak, s az álhatatos munka mellett üres járatokkal" is ta­lálkozhattunk. A cikkíró leszögezi, a festészetben, szobrászatban és grafi­kában láthatóan növekszik a szerkesz­tési fegyelem, valamint a tartalmi megalapozottság és érthetőség iránti Igényesség. Az absztrakt irányzatok egyoldalúságát a valóságábrázolás (figurális megoldások) igénye váltja fel. A kiállításon ezt az irányzatot kép­viselték hazai művészeink alkotásai is. Bohumil KubiSta alkotásai mellett itt láthattuk Vincent Hloíník új gra­fikáit; a képek, grafikák, rajzok terén pedig a fiatalabb képzőművész-nem­zedék is szóhoz jut. (B. Kopecktj, J. John, J. fira, V. Vašíček a cseh, és M. Laluha, R. KrivoS és A. Bartík a szlovák képzőművészek közül). A nemzetközi zsűri egyik díja —• Jifi John grafikáinak jutalmazásaként — is bizonyítja, hogy képzőművé­szeink megállták a helyüket a nem­zetközi vetélkedőn, s a színvonal te­kintetében Is általában kiegyensú­lyozott eredményt könyvelhetnek el. A színházi díszlettervezés iránt is nagy volt az érdeklődés. A csehszlo­vák művészek már az előző években is bebizonyították művészetünk érett­ségét, sajátosságát (1959-ben F. Trös­ter tanár, 1961-ben pedig J. Svoboda építész vitte el a pálmát.) Bár az idei év eredményekben gyengébbnek mutatkozott, az elsőséget most sem sikerült elhódítani tőlünk. Jifi Trnka bábművész első díja, valamint a cseh­szlovák kiállítási tárgyak iránt meg­nyilvánult érdeklődés, a sajtó- és közönségvisszhang is bizonyítja, hogy a klasszikus színpadművészeti hagyo­mányokkal rendelkező nyugati orszá­gok (Franciaország, Olaszország, Ang­lia) méltó versenytársai voltunk. A könyvgrafika és illusztráció nem­zetközi vetélkedőjén ez idén (művé­szeti és ifjúsági könyvekkel, ide ért­ve az új tankönyveket ls) első ízben vettünk részt. Méghozzá jó eredmény­nyel. A tíz díj közül művészeink né­gyet nyertek. A szlovák képzőművészek prágai kiállításáról Lapunk hasábjain annak idején részletes elemző Írásban számoltunk be a szlovák képzőművészeti alkotá­sok prágai kiállításáról. A Vár Lo­vardájában — csaknem két hónap alatt — 30 ezer látogató tekintette meg képzőművészeink alkotásait. A közelmúltban bezárult kiállításról a KULTURNI TVORBA november 7-i számában részletes elemzést, hasznos kritikai észrevételeket, megállapítá­sokat olvashatunk. Bár a cikk részleteivel behatóbban nem kívánunk foglalkozni, hisz az egyes müvek méltatását illetően alig­ha találunk eltérést, a művészi mér­ce jövőbeli alkalmazása szempontjá­ból azonban találkozhatunk néhány figyelmet érdemlő megállapítással. Az egyes művek közötti lényeges színvonalbeli különbség ösztönzi a cikk íróját e kérdés felvetésére. ,.A valóság ábrázolásának dogmatikus értelmezése ma már a múltté... — állapítja meg a szerző — s mind­annyian tudjuk, hogy a művészetben az eszmei megalapozottságot és a fejlődés irányát nem lehet rendele­tekkel szabályozni, mivel ez az egyes áramlatok és eszközök közötti alkotó küzdelemben nyerheti el sajátos arcu­latát". — A cikk írója, a kiállítás sokszínűsége mellett, éppen a válo­gatásban, az egyes alkotások megíté­lésében észrevehető benevolentiát s bizonytalanságot kifogásolta. Az elemző írás gondolati kicsengé­se: a kiállítás megrendezése nagyon is szükségszerű és Indokolt volt, a két nép kultúrájának kölcsönös meg­ismertetésére azonban a jövőben — átgondoltabban és következetesebben — még nagyobb súlyt kell helyezni. A művészi értékek megítélésében — a formai szempontokon túl — na­gyobb körültekintésre és igényesség­re van szükség, éppen a fejlődés ha­tékony segítése érdekében. Egy igaz ember a végső próbatétel idején Július Fučík születésének 60., ha­lálának 20. évfordulójára emlékezve a NAGYVILÁG (magyarországi világ­irodalmi folyóirat) novemberi számá­ban DOBOSSY LÁSZLÖ, a körünkben is jól ismert budapesti egyetemi ta­nár tollából olvashatunk visszaemlé­kezést. Az előadásként elhangzott emlékező sorokat át meg átfűti a sze­mélyes élmény és a Fučík iránti őszinte tisztelet. A címben Idézett sorokkal Dobossy László Fučík fő­művét, az Üzenet az élőknek című börtönnaplót Jellemzi. A Sarló kong­resszusra emlékezve Fučík felszóla­lását fontos dokumentumnak tartja, mely „az akkori csehszlovákiai vi­szonyok közt különleges bátorsággal hívta közös cselekvésre a magyar és a cseh baloldali értelmiségieket." Fučík mély emberségéről, harcos forradalmiságáról vallanak Oobossy László befejező sorai: „Ember volt, szerette embertársait, hitt az életben, a szépségben és a jövőben, hitt a ki­mondott és leírt szó erejében, hitt az írói és újságírói munkában, amely a gondolatot cselekvéssé izzítja... Ezért pusztult el a vesztőhelyen,meg­alázottan, de meg nem alázkodva, in­kább a gyilkosait megalázón, példát mutatva a jövőnek és intve bennün­ket, hogy legyünk éberek". A magyarországi folyóiratokat bön­gészve, a KORTÁRS 11. számában még egy hazai vonatkozású őszinte elsimerést és megbecsülést nyugtázó sorokra bukkantunk. A címzett: Fábry Zoltán Az említett folyóirat „MI A VÉLE­MÉNYE" rovatában három neves mű­vészegyéniség, Balogh Edgár, Illyés Gyula és Juraj Spitzer mondja el vé­leményét Fábry Zoltán munkásságá­ról és a közelmúltban megjelent új művéről: a Harmadvirágzásvó\. ízelítőként lwdd idézzünk néhány sort. BALOGH EDGÁR: „Ürömmel hal­lom, hogy Fábry Zoltán új könyve, a Harmadvirágzás, Budapesten is megjelent... Nagyszerű vállalkozás: megkeresni, felmutatni a harmadszor virágzó szlovákiai magyar irodalom „eredendő és összegező lényeg jegyét", a korszakonként más és más felada­tokkal jelentkező kisebbségi humá­numot, s szembeszállni a provincia­lizmus kicsinyességével. Erre a hősiességre fel kell már egyszer figyel­nie mindenkinek, aki nemzeti irodal­munk szocialista reneszánszán mun­kálkodik." ILLYÉS GYULA: „Fábry Zoltánt — bár szemtől szembe sose láttam, — negyven éve ismerem, úgy érzem, személyesen; a hangjáról. Amit ő negyven éve nevez hűsége­sen vox humana-nak, hűségesen, ki­tartóan, egyértelműen... Legutóbbi könyve nem közönséges hatású... Olvasói, anyanyelvi terüle­tünk egyik jelentős — valamikor Ka­zinczy —, Bacsányi-vezette — fer­tályáról ad képet... A kép, amit Fábry Zoltán nyújt, nem derűs. De az írói tábor, melynek irányítása őrá száll, nincs híján sem tehetségnek, sem mondandónak. Le ahogy Fábry szava ismét száll, ahogy az a vox humana erősödik, az sikert ígér, íróit is, eszmeit is." JURAJ SPITZER: „Monográfiát kel­lene írnom róla, mert különleges je­lenség: embert és irodalmi magatar­tására egyaránt illik a jelző: hősies. Műve nélkülözhetetlen két nép számá­ra is, a csehszlovák és a magyar kultúra ötvözetéből a szó legjobb ér­telmében európai érvényű munkássá­got teremtett. Termékeny életének értelme a humanizmusért, a haladá­sért, a népek barátságáért vívott harc". -fz­• PÁRIZSBAN ANGOL nyelvű szín­ház nyílt: a Paris Playhouse, amely első bemutatóján a sokat vitatott Ifjú amerikai szerző, Edward Albee há­rom darabját játszotta el: a Ki ijed meg Virginia Woolftól? címűt, az Állatkerti mesét és a faji megkülön­böztetés elleni megrázó vádiratot, a Bessie Smith halálát. 1983. november 13. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents