Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-10 / 310. szám, vasárnap

A nyilvános párígyülések tapasztalata! Hazánk népe teljes mértékben támogatja a CSKP politikáját A part Központi Bizottságának tagjai és a miniszterek válaszoltak a kérdésekre • Időszerű gazdasági, bel- és külpolitikai kérdések a nyilvános pártgyűléseken • Előtérben a termelés problémái Pártunk Központi Bizottsága, mint a múltban, napjainkban is nagy gondot fordít a lakosság politikai és gazdasági tájékozottságának növelésére. November első napjaiban országszerte nyilvános pártgyttléseket szerveztek, hogy ezeken a párt a lakosságot tájékoztassa napjaink fontos kérdéseiről. Ä résztvevőknek — h« elgondolkoztak az ország utóbbi években elírt fejlődésén — akaratlanul is az jutott az eszébe, az ország népe mennyire megtanult élni a hatalommal, mennyire érdekli a lakosságot minden, ami ma a világban történik. Az ország legjelentősebb ipari és mezőgazdasági központjaiban a pártés a közélet legkiemelkedőbb egyéniségei tartottak előadást a fontos gazdasági és politikai kérdésekről. Szlovákiában a nyilvános pártgyűléseken részt vettek: M. Chudík elvtárs, a CSKP KB tagja) Léván, J. Kríž elvtárs, a CSKP KB tagja Trnaván, J. Odvarka tüzelőanyagügyl miniszter pedig Nitrán. A többi központi bizottsági tag ls csaknem kivétel nélkül részt vett az ország különböző helységeiben a gyűléseken. A lakosság érdeklődéséről pedig hadd beszéljenek a számok. A Vítkovicei Klement Gottwald Vasműben ötszázan, Mladá Boleslavban hétszázan, Érsekfijváron 450-en, Nagykaposon ötszázan, a sninai Vihorlat-üzemben pedig 1200-an vetlek részt a magas színvonalú gyűléseken. Az ország lakosságának politikai fejlettségéről tanúskodik, hogy a résztvevőket minden érdekelte, ami összefügg a mindennapi élettel, a termeléssel, vagy a világpolitikai eseményekkel. A beszámolók utáni vitákon leggyakrabban Kína Kommunista Pártja jelenlegi politikájáról, a Kínai Népköztársaság Indiához és a többi ázsiai országhoz való viszonyáról, Kuba szocialista fejlődéséről esett szó. Hazánk Iparának és mezőgazdaságának távlatairól is kivétel nélkül mindenütt beszéltek a nyilvános pártgyűléseken. Ezek a hozzászólások leginkább a beruházási építkezések problémáit, a lakáskérdés megoldását, a közlekedés megjavításét és más fontos népgazdasági problémákat érintettek. A nyugat-szlovákiai kerületben különösen a vágsellyei Nitrogéngyár, a seredi Nikkelkohó és a farkastoroki Slovnaft építése és továbbfejlesztése került gyakran szóba. Nem egy esetben éppen a lakosság hozzászólásai, Javaslatai segítik hozzá a legmagasabb beosztásokban dolgozó vezetőket ahhoz, hogy hatáskörükben rövid időn belül orvosolhassák a fogyatékosságokat. A nyilvános pártgyűléseken elhangzott hozzászólások mind a lakosságnak a pártba vetett bizalmát tükrözték. Amikor a hozzászólók az Itt-ott előforduló fogyatékosságokat bírálták, akkor is látni lehetett, hogy főleg a segíteníakarás vezérli őket. Több mezőgazdasági jellegű helységben a hozzászólók például a munkaerőhiány leküzdéséről beszéltek. Leszögezték, hogy lényeges változás e téren csak akkor áll be, ha több fiatalt nyerünk meg a jövő mezőgazdasága számára, s ha még az eddiginél ís gyorsabb ütemben gépesítjük és kemizáljűk a mezőgazdaságot. A párt és a kormány képviselői teljes mértékben egyetértettek a lakosság élősködők és huligánok elleni Javaslataival. Határozottabban és szigorúbban kell eljárni ezekkel a társadalomellenes személyekkel szemben. A népgazdaság fejlődését gátló aránytalanságok leküzdése érdekében a gyűléseken több üzem dolgozói elhatározták, hogy a tervezettnél többet termelnek, különösen azokból a gyártmányokból, amelyekre hazánk gazdaságfejlesztése szempontjából nagy szükség van. Voticén például a Tesla, a Műszaki Üveggyár és a Fémfeldolgozó Vállalat dolgozói Ígéretet tettek, hogy az évi tervet december 24-ig teljesítik. Zásmukyban viszont a mezőgazdasági dolgozók tettek értékes felajánlásokat. Elhatározták, hogy terven felül hétezer mázsa cukorrépát adnak el a cukorgyárnak. A szövetkezet dolgozói azóta már az utolsó betűig teljesítették ígéretüket. További szövetkezetben a termőföld jobb kihasználására tettek ígéretet a mezőgazdasági dolgozók. Jó volt hallani, hogy 8 nyilvános pártgyűléseken dolgozóink nemcsak helyi viszonylatokban gondolkodtak, hanem szinte kivétel nélkül minden esetben mint az ország gondos gazdái emelkedtek szólásra. Ez a Jelenség arról tanúskodik, hogy a párt a dolgozók nevelése terén ís sokat tett az elmúlt esztendőkben. Hasznos kezdeményezés volt megszervezni az idei őszi nyilvános pártgyűléseket. A párt vezetőségének a dolgozókkal való állandó kapcsolata erősödött meg ezzel. A gyűléseken — mint már annyiszor — megint bebizonyosodott hazánk dolgozóinak összeforrottsága a párttal. • ••••• • • Nagy érdeklődést kelteit A púchovi Május 1. Gumigyár dolgozói 1950-ben kezdték meg a termelést. Azóta 13 ízben nyerték el a minisztérium vörös zászlaját és háromszor a kormány vörös zászlaját. Ez év szeptemberében kezdték meg a Prága melletti Kralupyban gyártott első szintetikus kaucsuk feldolgozását. A púchovi Május 1. Gumigyár dolgozóinak büszkesége a levegő nélküli gumiabroncs, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés. (F. Kocian felv. — CTK) lf ÍZ U l O K. VELŐK Az irodalom szerepe Q nevelésben SZÜRKE JUBILEUM Egyszerű emberek — hivatalnokok. Naponta ezrével fordulnak hozzájuk ügyfelek, s ugyanannyi ügyet Intéznek. Mint bármely munkahelyen akadnak köztük Idősebbek és egészen fiatalok mogorvák és mindig vidámak, nehézkesek és fürgék. Szerszámuk a ceruza még a számo-. lógép, mesterségük a könyvelés, foglalkozásuk a számolás. Semmi másban, csupán egyben különböznek hivatalnoktársäiktól: pénzzel, kizárólag pénzzel dolgoznak. Semmi tévedés, a takarékpénztárak dolgozóira gondolok. Hogy miért éppen őket ragadtam kl a hivatalnokok nagy-nagy családjából? Az ok nagyon egyszerű: az állami takarékpénztár?

1' az Idén ünnepel-: ték fennállásuk tízéves évfordulóját, Igaz, sok más intézményt is megil-: letne hasonló Jubileumi megemlékez zés, az állami takarékpénztárak ese-i tében mégis kivételt teszünk. Nem véletlenül... Az állami takarékpénztárak megr alakulása 1953. Január elsején szocialista államunk egységes pénzügyi és hitelrendszerének végső megteremtését jelentette. Egy pillanatig sem vitás, hogy ezzel leraktuk nép-: gazdaságunk további sikereinek SZÍT lárd alapjait. Ezt a tényt az elmúlt év-, tized eredményei tanúsítják a legékesebben. Az állami takarékpénztár nagyon érdekes intézmény: pénztári naplók sokasága, hét kulcsra nyíló páncélszekrények, a pult előtt betétet hozó és hitelre várakozó embe-i rek ... így él képzeletünkben. Pedig a takarékpénztár ennél Jóval több: népgazdaságunk felette érzékeny Idegrendszere. Furcsa összehasonlítás? Pedig így van. Társadalmunkban a konkrét munka értékjelzője a pénz — a korona. Koronában mutatkozik meg az egyes vállalatok gazdasági eredménye ugyanúgy, mint az egyén jólétének fokozódása és csökkenése Is. Ha egy. vállalat lemaradozik ä tervteljesitésb'en, keve-i sebb gyártmány kerül a piacra, te-i hát a bevétel is kisebb a tervezette nél. A takarékpénztári folyószám-i Ián felborul az egyensúly, a bonyolult összefüggések egyes szálai Itt futnak össze és a számok, a tételek figyelmeztetnek. A számok végtelen tömkelegéből végső soron egész népgazdaságunk eredményei, átmeneti fogyatékossá-: gai tükröződnek. A Jól végzett muni ka eredményei koronában is megmutatkoznak. És fordítva. A takarékpéztárak szerepe azon-: ban nem merül kl efféle összegezés-: ben. Korántsem. Munkájukkal mai guk Is befolyásolják dolgozóink munkáját, népgazdaságunk eredményeit. Hihetetlennek tűnik? Vagy ta-i Ián túlzás? Nem. Sőt! Vegyük csak dolgozóink egyéni betéteit. Ezeknek összege országos méretben az életszínvonal egyik je^ lentős, ha nem is abszolút mutatója, A dolgozó munkájáért olyan bért kap, amiből nemcsak megélhet, hanem félre Is tehet. Természetesen a betét sem öncélú. Mindenki azért takarékoskodik, hogy összegyűjtött pénzén tartós értéket vásároljon életkörülményeinek megszépítésére. S aki eljut eddig a célkitűzésig, minden bizonnyal Igyekezni fog mind Jobban és Jobban dolgozni, mert magasabb bért csak jobb munkáért várhat. Tehát már a takarékosság puszta ténye ls ösztönző erő az ember munkájában. A takarékpénztárait azonban nemcsak megőrzik (kedvező feltételek mellett) a dolgozók munkával szerzett betéteit, hanem maguk ís józan takarékosságra serkentenek. Soksok használati tárgyra, szövetkezeti lakásra, családi házra előnyös kölcsönt folyósítanak, ami dolgozóink életkörülményeit szebbé teszi és megtanítja őket az anyagi eszközök tervszerű beosztására. Ezzel összefüggésben 1115 megemlékezni a takarékpénztárak dolgozóinak serény, mindennapi apró munkájáról. Nem zárkóznak hivatalukba és nem várják ölbe tett kéz^ zel, mikor kl szánja rá magát a rendszeres vagy alkalmi takarékosságra. Ellátogatnak gyárakba, bányákba, hivatalokba és a dolgozók százezreit győzik meg az üzemi takarékosság előnyeiről. Tavaly a .takrékosság ilyen formáját már kétmillió dolgozó alkalmazta és az egy főre eső betét átlaga elérte a 150 koronát. A takarékpénztári dolgozókat ott látni a földművesszövetkezetek év-, záró gyűlésein, de a havi előleg kl^ fizetésekor is. A múlt évben például közel százezer szövetkezetes havonta rendszeresen félrerakta fizetésének egy részét s a betétek összege meghaladta a 150 millió koronát. A „különös" hivatalnokok megje^ lennek az Iskolákban is és a pedagógusokkal karöltve segítik az új nemzedék takarékosságra nevelését, Mert ki tagadhatja, hogy a takarér kosságnak fiataljaink egyik nélkülözhetetlen jellemvonásává kell válnia? Csak így teremthetnek új őriási ér^ tékeket és csak így tudják majd a kész Javakat gazdaságosan maguk és az egész társadalom Javára gyümölcsöztetni. Minden bizonnyal sorolhatnánk a takarékpénztári dolgozók törekvéseit és már elért eredményeit tovább Is. S itt kívánkozik az a megállapítás, hogy érdemük nem a betétek milliós és milliárdos összegében rejlik. Legalábbis nem egészen. Hangyamunkájukkal társadalmunk tagjainak nevelését szolgálják, akik megtanulnak gazdálkodni a munkájuk révén szerzett Javakkal úgy, hogy szebbé teszik környezetüket, javítják életkörülményeiket s ezzel egész életüket. A szebb életre törekvés, ez a kiolthatatlan vágy serkenti őket jobb munkára, mert az anyagi javakat csak becsületes munkával szerezhetik meg. Ez a törekvés társadalomépítésünk óriási mozgató ereje. A szürke jubileum alkalmából a takarékpénztári dolgozóknak — idősebbeknek és egészen fiataloknak, mogorváknak és mindig vidámaknak —• egyaránt további sikereket kívánunk. ZSILKA LÁSZLŰ AZ IRODALOMNAK TÖBB FUNKCIÖT tulajdoníthatunk: esztétikait, erkölcsit, megismerésit, társadalmit, politikait, szórakoztatót. Helyes-e vajon, kérdezhetnénk, hogy a művészetet, ezen belül az irodalmat a társadalomban betöltött szerepe szempontjából vizsgáljuk? Erre a kérdésre csak azt felelhetjük, hogy helyes, mert ez a funkcionális vizsgálatmód felel meg az emberi agy ősi racionalizmusának. Az ember mindenre választ keres, kutatja a dolgok lényegét, okát. Arisztotelésztől a marxi esztétikáig, annak is számtalan finom árnyalatáig minden kor, korszak, sőt minden jelentősebb gondolkodó igyekezett rá megtalálni a megfelelő választ, amely koronként és gondolatrendszerként változott, de többé-kevésbé minden nagy gondolkodó és művész megegyezett abban, hogy a művészet szoros kapcsolatban áll a valósággal, ás igyekszik visszahatni rá. Nevelési szempontból minket elsősorban ez a megállapítás érdekel. Az irodalom jelentős nevelőerő, s egészében minden funkcólját egységes kölcsönhatásban tölti be. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy emberformáló erővé csak együttes erővel, tömegében, mint egész válik, s hogy valóban azzá válik-e, sok más külső tényező közös hatásától függ. Ha az ember elolvas egy-két mégoly magas színvonalon megírt, nagyhatású könyvet, nem válik általa Jobbá. Egy-két alkotás ritkán vált kl forradalmat, Beecher-Stowe és Petőfi irodalmi tevékenységének társadalmi hatékonysága sem csupán műveik hatásából ered. Különlegesen fogékony lélek és állandóan ébren tartott erkölcsi önvizsgálat párosuljon az olvasással, hogy az irodalom az emberi jellemre hatni tudjon. Ezért volt sok esztéta szkeptikus a művészet embernevelő hatásával szemben.Soha sem szabad elfelednünk, hogy az embernevelés komplex folyamat, s önmagában véve egyetlen kiragadott tényező vagy eszköz sem képes tartós eredményt biztosítani. Akárhogy is értelmezzük viszont a művészet küldetését, mindig benne rejtőzik a potenciális lehetőség, hogy ; gyakorlatilag is hasson. Ezt a hatást viszont nem szabad vulgarizálni. Mennél meggyőzőbb a mű eszmei és tartalmi igazsága, az alakok lélektani hitele, s minél magasabb művészi színvonalon készült, annál hatásosabb lehet, ha fogékony olvasó kezébe kerül. Épp ezért fontos a mű esztétikai értéke: csak magas művészi értékű alkotás hat mélyen és tartósan, mert ellenkező esetben nem lehet szó művészetről, műalkotásról. Épp az esztétikai, művészi hatáson keresztül érvényesül a műalkotás többi funkciója. Ha tehát arra a kérdésre kell felelnünk, milyen könyvet adjunk az irodalom, a művészet világába épp most betépő gyermek kezébe, csak azt felelhetjük: kizárólag színvonalas, érett irodalmat! Hogyan kezdjük, és milyen módszerekkel biztosítsuk, hogy a gyermek mindennapos szükségletévé váljék az olvasás, a műélvezet? ITT MINDENEKELÖTTT AZT kell megértenünk, hogy a művészet játék. Játék a művész és játék a műélvező számára: Nemes, halálosan komoly játék. Ady Endre szerint ő, a költő „hős, ... borús, büszke szertelen, kegyetlen, de ki elvérzik egy gondolaton". A művész egész életét erre a játékra teszi föl, vérét, Idegeit, boldogságát áldozza föl, hogy maradandót alkosson és értse az életet. „Elvérzik egy gondolaton". Thomas Mann híres novellahőse, Tonlo Kröger, ez az érzékeny lelkű ifjú művész beszél erről. A barna szemű, érzékeny, életüket a művészetnek áldozó emberek boldogtalan világát szembeállítja az életet igazán és gondtalanul élő boldog kékszeműek világával. Kröger élete csupán nosztalgikus vágyódás a kékszeműek természetes, felhőtleír világa felé. „Ha az embernek olyan kék szeme lenne, gondolta, és olyan szép rendben és boldog közösségben élne mindenkivel a világon, mint tel... De azért oly tiszták a szemeid. Ha olyan lehetnék, mint te!..." Voltak idők, amikor épp Játékos Jellege miatt száműzték a művészetet, hogy aztán tartalmi és eszmeközvetítő lehetőségei miatt mégis rehabilitálják. Az őskereszténység és a szélsőségesen puritán protestáns irányzatok szolgálhatnak példaként. Mi már helyreállítjuk a játék és eszme természetes egységét, s ebből kiindulva kell megszerettetnünk a gyermekkel az irodalmat. Hogyan? Játékosan, mert ez magából a művészet lényedéből természetesen adódik, s a gyermeki lélek hajlamai is ezt a módszert követelik. A gyermek, sőt a felnőtt is Játszani akar. Játszhatunk a formával, de a tartalommal is. Legyen az irodalmi óra pihenő, az órarendbe hivatalosan beiktatott üdülés. Ha a természettudományok óráit játékosan kell vezetnie a nevelőnek, hatványozottan érvényes ez az elv az irodalmi órákra. Az irodalom élvezet, s ha az irodalomtanítás élvezetes, színes, játékos, a gyermek egész életére megszereti és megtanulja érteni a művészetet. Ezzel pedig elértük célunkat: a tanuló mértéktelen kincsek birtokába jutott, s magától, úgyszólván öntudatlanul levonja a kínálkozó tanulságokat, nevelődik, formálódik. AZ IRODALMI MÜ ESZMÉJÉT a forma varázsolja művészetté. A művészet lényegében varázslat. Ezért már az oktatás elemi fokán ls a forma felől kell a műalkotást megközelítenünk. A gyermek figyelmét felhívjuk a formai és tartalmi építőelemekre, megindokoljuk ezek célszerűségét, szerepét, boncoljuk, mérlegeljük, vagyis betekintünk az Író műhelytitkaiba. így a gyermek ls alkotója lesz a műnek. Izgalmas pillanat: a gyermek megfejtette a varázslat, a bűbáj titkát. Ezért, ha az óra struktúrája Jő, az anyag feldolgozásának módszere játékos, eleven volt, s az elemzett mű láthatóan megragadta a gyermek figyelmét, fölösleges, sőt bizonyos fokon túl káros hatású az ún, nevelői cél külön hangsúlyozása, száraz erkölcsi vagy eszmei tanulságok erőszakolt levonása. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a didaktikai módszer: inkább elriaszt, mint nevel. Ne becsüljük le a gyermeki lélek fogékonyságát! Ha a gyermek megszerette az Irodalmat, célunkat már elértük, a többit elvégzi maga az irodalom. IRODALMAT EREDMÉNYESEN csak a gyermek anyanyelvén taníthatunk. A művészet ugyanis érzékeny dologi ha a műélvező nem sajátította el a megértés technikáját, úgy épp az esztétikumot, a művészet lényegét, a szépet nem szippanthatja magába. A. szép birodalmának kulcsa a forirtaí, a ritmus, a nyelv, a stílus, hang zene.,1 Ha a gyermek vagy felnőtt csak hiáq* nyosan Ismer egy nyelvet, nem Ismeri a szavak jelentésárnyalatait, a stílus finomságát, nem automatizálódotť tudatában minden nyelvi eszköz, úgy figyelmét elsősorban a szöveg szolgai megértése köti le, s elsikkad maga a művészet. Ezért is folyt többek között a harc nálunk a latin és német^ a szlovákoknál a latin, német és magyar, az oroszoknál a francia nyelvű oktatás ellen, s azért kellett visszaállítanunk sürgősen a mi iskoláinkban is az anyanyelvű irodalomtanítást. Csak anyanyelvén tudja a gyermek idejekorán megkülönböztetni az írók stiláris sajátságait, felismerni az írói egyéniséget. A stílus maga az ember, s az írói stílus lefordíthatatlan, mondta a francia Buffon. Tóth Árpád és Kosztolányi Verlaine-fordltása nem Verlaine hanem Tóth Árpád és Kosztolányi: a lefordított vers szerves része a fordító anyanyelvű, eredeti költészetének. A gyermek csak anyanyelvén szerezheti meg azt az érzéket, hogy majdan más nyelveken is tudja élvezni az irodalmat, s felismerje az írói egyéniséget. Sokat vitatott probléma a tiltott könyvek kérdése. Szerintem nincs tiltott könyv, csak rosszkor és rosszul tálalt olvasmány lehet. Ismételjük meg: a nevelés komplex folyamat, alapja a kétirányú bizalom és őszinteség, teljes, bensőséges baráti viszony nevelő és neveltje között. Olvashat a gyermek mindent, ami értelmi színvonala szempontjából nem abszurdum, mindent, amit képes megérteni, de mindig csak színvonalas irodalmat. Engedjük meg neki viszont, idővel maga tanuljon meg különbséget tenni érték és selejtes között. Olvashat a gyermek Móriczot, de Zolát, Maupassant-t és Boccacciot is, ha a gondolati lényegre, az eszmére és az írói művészetre irányítjuk a figyelmét, Nem tiltani, hanem okosan vezetni, ez a helyes alapelv. AZ IRODALMI NEVELÉS, általában az esztétikai nevelés fontos problémája iskolaügyünknek, sőt egész társadalmunknak. Sok megoldatlan probléma kínálkozik még Itt arra, hogy érdemben megtárgyaljuk és megoldjuk. Addig ls az szükséges, hogy minden nevelő és szülő kellő figyelmet szenteljen a gyermek olvasmányainak, s igyekezzen belőle olvasó és műértő, minden szépre és igazra fogékony embert nevelni. Koncsol László 1883. november 10. * ÜJ SZÖ 5