Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-05 / 305. szám, kedd

Áz építészet gépesítésének problémáiról A közelmúltban felkerestük mun­kahelyén Tóth László mérnököt, a Szlovák Nemzeti Tanács Építésügy! Megbízotti Hivatalának felelős dolgo­zóját. Megkértük, tájékoztassa olva­sóinkat, véleménye szerint a jövőben milyen irányt vesz az építőipar továb­bi gépesítése. A problémával össze­függő kérdésekre Tóth mérnök mun­katársunknak a következőképpen vá­laszolt: — Sok gépet lát mostanában az ember az építkezéseken. Véleménye •zerint, Tóth elvtárs, ennek ellenére Mlhet-e még tovább fejleszteni a fon­tos iparág gépesítését? — Hogy lehet-e? Hiszen amit ed­tffg elértünk, az még csak a kezdet. Ha olcsóbbá akarjuk tenni az építke­zéseket, ha csökkenteni akarjuk pél­dául a lakásépítkezés munkaigényes­ségét, akkor feltétlenül többet kell tö­rődnünk az építőipar komplex gépe­sítésével. Ezért mondtam az Imént, hogy amit eddig elértünk, az még csak a kezdet. Sajnos még a közel­múltban is az volt a helyzet, bogy es ország gépiparában mostohagye­rekként kezelték az építészetet. Hogy a kissé távolabbi múltba ís visszate­kintsünk, megemlítem, hogy az álla­mosításkor az ország területén mind­össze három toronydaru állt az épí­tők rendelkezésére. Igaz, később — a szocialista építés első Időszakában -r több kiváló, az építkezéseken is alkalmazható gépet kapott a mi szak­mánk, de ezekkel főleg csak e föld­munkáknál — a vízerőművek létesí­tésénél — boldogultunk. A gépipar, hogy úgy mondjam, átesett a ló túl­só oldalára, A lakásépítkezések gépe­sítésére szolgáló berendezések gyár­tásának például nem szenteltek elég figyelmet. Mostanában, mikor az épí­tészetben az erők nagyobbik fele a lakásépítkezéseken dolgozik — mert már felépítettük a vízerőműveink legjelentősebbjeit — furcsa helyzet­ben vagyunk: egyik-másik építkezésen annyi baggerunk, földgyalunk és más nehéz földgépünk van, hogy kl 9em tudjuk azokat használni, a befejező munkálatoknál viszont, ahova több kisebb-nagyobb gép kellene, a gépesí­tésben még nem értük el a szükséges szinvonalat. — Ez azt jelenti, hogy gépgyáraink talán még nem vették észre, hogy megváltozott az építőipari termelés struktúrája? — De az ls lehet, hogy egyik má­sik gyár szakemberei úgy tesznek, mintha nem vették volna észre a vi­szonyok megváltozását. Nem egy üzemben még most is vígan gyártják az olyan gépeket, amelyekre nekünk építőknek már semmi szükségünk nincs. Van már például annyi bagge­runk és más földgépünk, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Ennek elle­nére még újabb és úlabb vásárlási ajánlatokat kapunk ezekre a gépek­re. A magyarázat egyszerű: kényel­mesebb az évek óta kitaposott út. Egészen a közelmúltig nem volt a gépgyáraknak megfelelő anyagi ösz­tönzőjük, amelynek figyelembevételé­vel törődniük kellett volna az úgyne­vezett k 1 sgé p e sí t és fejlesztésé­vel. A gazdasági mutatók csak a tel­jes termelés értékét, nem pedig a gépek használati értékét és népgaz­dasági szükségességét tartották szem előtt. — Es a kutatóintézetek dolgozói? Nem sikerült még kifejleszteniük a korszerű és szükséges gépeket? — Igazságtalanok lennénk, ha ezt állítanánk. Már néhány éve készen áll egy a lakásépítésnél hasznos több­rendeltetésű kisgép prototípusa. A gép­gyárak azonban idegenkednek az ed­dig ismeretlen gép gyártásának meg­kezdésétől. Pedig ha egy egymillió korona értékű, befejezett építkezésre eső munkaórák számát összehasonlít­juk a legfejlettebb országokban egy hasonló építkezésen elért eredmé­nyekkel, látjuk, hogy e szakaszon sok még a tennivaló. A polgári építkezé­seknél (az üzlethálózat, iskolák, óvo­dák stb. építése) ez a szám nem ke­vesebb, mint 27 648 óra. A lakásépít­kezésnél pedig átlag csaknem húsz­ezer munkaóra esik az egymillió ko­rona értékű építkezésre, ami pedig magas óraszámot jelent. Ha a kutató­mérnökök munkájának eredményét a gépgyárak többre becsülnék, ha a prototípus nem rozsdásodna hiába már évek óta, akkor ezek a sokat­mondó számok is sokkal kedvezőbben alakulhatnának. — Milyen gépekre lenne legna­gyobb szüksége az építőiparnak? — Ahogy az imént már mondottam, a szokványos méretű darukból, bag­gerokból stb. elegendő mennyiség áll rendelkezésünkre. A toronyházak épí­téséhez szükséges magasabb és na­gyobb teherbíró képességű gépekre azonban nagy szükségünk volna. A rakodógépek gyártását a gépipar szintén elhanyagolta, pedig a lakás­építkezések fellendítése óta éppen az anyagigényes munkák Jönnek számí­tásba. A rakodógépek iránti kereslet szintén megnövekedett, jó lenne, hí végre megoldanák egy univerzális, sok mindenre használható autódaru gyártását, mert enéikül sem az előre­gyártott elemeket, sem más fontos anyagot nem lehet gyorsan a rendel­tetési helyére szállítani. Sokszor az épületszerelésnél is nélkülözhetetlen az ilyen sokoldalú gép. Végül — de nem utolsósorban — újra és újra csak a kisgépesítésre gondolok. Ha elegendő mennyiségű és az eddiginél jobb minőségű univerzális kisgépeket kapnának a lakásépítkezésen dolgo­zók, az egy épületre eső elkészítési idő is lényegesen lerövidülne. — Többször elmarasztalta már Tóth elvtárs a gépgyárakat. Ennek ellené­re, ha osztályoznia kellene az egyes üzemeket, melyik gyárnak adna „ki­tűnő" minősítést? — A breznói Hídgyár mindenesetre csillagos egyest érdemelne. Itt szinte eltalálják a gondolatainkat. Az itt dolgozó szakemberek nemcsak a ter­vezőiroda, az íróasztal és a rajztábla problémáit isinerik. hanem az építő­szerelők nehézségeivel is tisztában vannak. A Detvai Gépgyár is, különö­sen az utóbbi időben, kiváló autóbag­gerokat gyárt. A csehországi gyárak közül a Nové Mesto nad Metují-i Sta­vostroj és a Bélá pod Bezdézem-i gépgyár érdemel dicséretet. Ezekben az üzemekben a műszakiak ismerik az építők problémáit, — És akik as osztályozásnál ötösí kapnának? — Azok a segítés helyett legszíve­sebben az „objektív nehézségekre" és a kényelmes emberek egyéb „segítő­társaira" hivatkoznak. Pedig — hogy visszatérjek arra a többrendeltetésű kisgépre, amelyiknek prototípusa már néhány éve sorozatgyártásra vár — bizonyára a gépgyárak dolgozói ktí zött is Jócskán akad, aki új lakás, szeretne kapni. Mi lenne, ha a kér­déses gép gyártásának megkezdésével ők — a legilletékesebbek — is hoz­zájárulnának ahhoz, hogy a korszerű toronyházakban ma már ne ósdi mód­szerekkel kelljen végezni némely munkálatokat? A lakásprobléma meg­oldásának határidejét is bizonyára lényegsen lerövidítenék ezzel. Feljegyezte: Tóth Mihály Kora reggeltől sűrű felhő bo­rította az eget, hamarosan el­eredt az eső. Az építők munká­jának nem nagyon kedvez az ilyen csapadékos Időjárás. Az érsekújvári Magasépítő Vállalat vágsellyei építkezésén dolgozó Ko­vács Sándornak sem volt ínyére a barátságtalan időben a munka. Eh­hez nagyban hozzájárult az is, hogy éppen fizetési nap volt. Miután fel­jj vette a pénzt, hamarosan elindult ha­zafelé, Deákiba. Két serdülő gyerek társaságában Kovács Sándor hamarosan benyitott a deáki vendéglőbe. Egyik féldeci bo­rókapálinkát a másik után hajtották fel, és egymás után ürültek ki a sö­röskorsók. A kiszolgálót a legkevés­bé sem zavarta, hogy a gyerekek még csak a tizennegyedik, illetve a tizenötödik életévüket tapossák. Szor­galmasan töltögette számukra is az ^ erős italt, csapolta a sört, mintha az í égvilágon semmit sem tudna arról a törvényről, amely megtiltja a kisko­rúak kocsmában tartózkodását és szá­mukra szeszes Ital kimérését. A sűrű poharazgatás közben a fia­talkorúak hamarosan lerészegedtek és Kovács Sándornak is alaposan a fejébe szállt az ital gőze. Márpedig A háborúra vonatkozó marxista—leninista tanítások elferdítése ellen A Novosztyl hírfigynükség katonai szakértője, Szvjatoszlav Kozlov vezér­őrnagy cikkében a kínai vezetőknek a háborúról és közelebbről, a felsza­badító báborúról vallott hibás, anti­marxista nézeteivel foglalkozik. NEMRÉG a Vörös Zászló, a Kínai KP Központi Bizottságának elméleti folyóirata cikket közölt a következő címmel: A háború kérdését nem le­het az osztályharcra vonatkozó mar­xista-leninista szemlélettől elszakít­va tárgyalni. A cikkben, amelyet e nagy igényű clm jellemez, a szerző be akarja bizonyítani, hogy csak ő és pekingi eszmetársai képesek helye­sen megérteni a háborúról szóló mar­xista tanítást Mindenekelőtt a cikk tsmét síkra­Bzáll Clausewitz ama tételének he­lyessége mellett, hogy a háború a po­litika folytatása erőszakos eszközök­kel. Ugyan miért e bizonygatás? A cikk szerzője úgy tünteti fel, mint­ha ez utóbbi években ezt a közismert tételt valamiféle támadásoktól kelle­ne megvédnl. Ám ilyen támadások nem voltak, mivel a marxisták közül senki e kérdésben másként nem fog­lal állást. Minden marxista tudja, hogy valamennyi háború a politika folytatása; a nukleáris háború, ha rázúdítják az emberiségre, szintén a politika folytatása lesz — az ember­gyűlölő és öngyilkos politikáé, mivel csak Ilyen politika folyamodhat e há­borúhoz. Ha azt vizsgáljuk, milyen célokat remél elérni az a politika, amely a háborúhoz folyamodik, világos, hogy ezek a célok mindig konkrét ered­ményekre, pozitív nyereségek eléré­sére vonatkoznak. A történelemben mindeddig még nem volt olyan poli­tika, amely az önmegsemmisítés szán­dékával kezdett volna háborút. A formális logika szempontjából per­sze az effajta háború is a politika folytatása. Természetesen, az önmeg­semmisítő háborúhoz csak a hitetlen­ség, a kétségbeesés, a határtalan ka­landorhajlam politikája vezethet, az amelyik nem veszi figyelembe a nyil­vánvaló tudományos következtetése­ket a háború eredményeiről, vagyis teljesen fatalista alapokon áll. A VÖRÖS ZÁSZLÖ teoretikusa nagy pátosszal kinyilatkoztatja: „Nem sza­bad csak a háború pusztításairól be­szélni és szót sem szólni a háború osztályjellegéről." Mintha az utóbbi időben kiadott kommunista és mun­kásmozgalmi dokumentumokban ke­vés szó esnék arról, hogy a háborús veszély egyetlen forrása az Imperia­lizmus. De vajon a modern termonuk­leáris háború pusztító hatásának elis­merése [amely háborút az imperialis­ták készítik elő, és amely ellen aktí­van harcolnak a kommunista pártok, a békeszerető népek), ez vajon a há­ború osztályjellegének elkendőzése lenne? De mert a marxi—lenini teória pár­tos, osztálypozíciókról vizsgálja a jö­vő háború valószínű jellegét, ezért szentel nagy figyelmet e háború le­hetséges eredményeinek. Melyik osztálynak hasznos és előnyös ez az „eredmény", mely után éppenség­gel csak radioaktív hamu marad? Nem, egyetlen osztálynak sem. Ilyen háborúba csak a reális érzékét el­vesztett Imperialista agresszor taszít­hatja a népeket. S a szocialista tár­sadalomnak, amíg csak tudja, min­den erejével meg kell akadályoznia a háborút. S vannak ilyen erők, méghozzá szakadatlanul növekedők — csak az becsülheti le ezeket, aki nem hisz azokban. A nevezett cikk szerzője, nem ép­pen dicséretes módon, a marxizmus­leninizmusnak a háborúról vallott valamennyi helyes nézetét sajátjának tulajdonítja (a többes szám első sze­mélyt használja), noha nem megy tovább azok dogmatikus szajkózásá­nál, s az esetek többségében kifor­gatja e tételeket lényegükből. Amel­lett meghamisított, kiagyalt nézete­ket tulajdonit másoknak. Így például ezt olvashatjuk: „Ök (mármint akik nem értenek egyet a KKP vezetőivel, — a szerző) egyáltalán nem beszél­nek arról, honnan fakad a háború veszélye, egyáltalán nem leplezik le az amerikai Imperializmus agresz­sziós és háborús politikáját, hanem ellenkezőleg, szépítgetik az amerikai imperializmust, és fellépnek azok el­len, akik- leleplezik azt, szövetkez­nek az amerikai imperializmussal." Nem új dolog ez. Annak Idején, 1918-ban, Trocki] és a forradalmi frázis más hívei forradalmi háborút követeltek a német imperializmus el­len,! noha tudhatták, hogy a forrada­lom erői erre nem elégségesek. Mé­gis, minden békét elérni akaró lé­pést a német imperializmus előtti ka­pitulációnak neveztek. Kell-e ma azon vitatkozni, hogy Leninnek volt Igaza, hogy a béke időnyereséget és ez el­lenforradalom fölötti győzelmet hoz­ta a szovjethatalomnak? Mert nem vitás, hogy a szocializmusnak szük­sége van a békére és hogy a béké­ért vívott harc ekként a szocializ­musért vívott harc, mint az nagyon jól látható a békés együttélés folya­matában. Amíg van lehetőség a ka­pitalizmust legyőzni békés versengés­ben — addig ez az egyetleai értel­ü A Kelet-Csehországi Vegyiművek dolgozói sikerasen teljesítik az idei termelési és exporttervet. Különösen jó eredményeket érmsk el a rybitví üzem MP-5. részlegének dolgozói, akik az akcióterv keretében 4,5 millió korona értékű vegyszer gyártását vállalták. A részlegben a fényképészeti előhívók gyártásához szükséges hidrochinont készítik külföldi megrende­lésekre is. Képünkön Jaroslav Ceral a hidrochinon gyártásának első sza­kaszában burelt adagol az oxidáló iistbe. (CTK J. Saroch felvétele} Garázdák ilyen állapotban nagyon kötekedő, iz­gága természetűvé változott a fiatal­ember. Garázda indulatok kezdték fűteni akkor is, amikor a vendéglő­ből kilépve a két ittas gyerek társa­ságában ordítozva, kurjongatva vo­nultak végig a deáki utcán. A díszes társaság Kovács Béla ud­varán állott meg. Bicska villant Ko­vács Sándor kezében, azzal fenyeget­te meg az udvaron tartózkodó házi­asszonyt, aki megrettenve futott be a házba és bezárta maga mögött az aj­tót. A három fiatal erre az ajtónak esett, késsel feszegették, döngetni kezdték, majd nekivetették vállukat, hogy kivessék sarkaiból. A lakásba berontva Kovács Bélát keresték, akit valamiért meg akartak verni, de sze­rencsére nem találták otthon. Fele­ségét és a gyerekeit rémítették csak halálra, akik rettegve nézték a ga­rázdálkodókat. Mindez azonban nem volt elég. Mi­vel Kovács Béláéktól „dolgavégzet­lenül" mentek el, utána Döme Gyu­láékra törtek rá, akikkel szintén volt valamilyen „elintézni való ügyük'. A házigazda vasvillát ragadott, ami­kor észrevette a közeledő bandát, az­zal igyekezett kituszkolni őket a la­kásból az udvarra. Ott azonban Ko­vács Sándor dulakodás közben kira­gadta kezéből a villát, és azzal Döme Júlia kezén öt napon túl gyógyuló sé­rülést okozott. A garázda társaság ezután törni-zúzni kezdett, szétverték a. tűzhelyet és darabokra hasogatták Döme Gyula motorkerékpárjának ülé­sét. Kovács Sándornak fiatal kora el!«» nére rossz neve van már a faluban, Részegeskedése miatt munkahelyén ls sokat mulasztott. 23 éves, de már hétszer állt a bíróság előtt, hét eset­ben büntették meg veiekedésért, Iszákosságért és testi sértésért, leg­utóbb pedig folyó év júliusában a házjog megsértéséért 18 hónapi bör­tönre ítélték. Mindez azonban nem használt, pár hónappal később ismét hasonló bűntettre vetemedett. A galántai járásbíróság Kovács Sándort újabb 6 hónapi börtönbün­tetésre ítéltei Az összesen két évi sza­badságvesztés talán elég lesz arra, hogy észre térítse a kötekedő ter­mészetű, garázda fiatalembert. Gál László ities út. Az Idő a kommunizmusnak dolgozik, s jól fel kell használni. 8 » ti JŰLIUS 31-ÉN Jeleni meg a Renmln Ribaóban egy cikk „A győzelem út­ja a nemzeti felszabadító háborúban" címmel, megemlékezve arról, hogy 25 évvel ezelőtt jelent meg Mao Ce-tung munkája: „Az elhúzódó háborúról". A cikk szolgaian, a személyi kultusz szellemében dicsőíti az említett mun­kát. S mint alapkövetkeztetést vonja le azt a helytelen, és a marxista me­todika szerint teljesen tudományta­lan nézetet, miszerint a nevezett munkában van kidolgozva „a straté­giája és taktikája a gyenge győzel­mének az erős felett". Ha háborúról van szó, fel kell hív­ni e csodálatos következtetés szerzői­nek figyelmét, hogy a történelemben még nem volt olyan háború, amely­ben a gyengébb legyőzte volna az erősebbet; természetesen, ha nem­csak a tisztán mennyiségi tényező­ket tekintjük. Függetlenül az erők kezdeti viszonyától, a háború során a szemben álló felek közül mindig az aratott győzelmet, amelyik az erő­viszonyokat a- maga javára tudta for­dítani, kompenzálva az erőkben mu­tatkozó hiányosságokat (és nem a gyengeséget), a kedvező tényezők kihasználásának ügyességével. Mert az erővel mindig erőt kell szembe­állítani. Ha forradalmi háborúról van szó, vajon az a gyenge háborúja az erős ellen? Számszerűségben mindenesetre a nép erősebb, mint elnyomói. S az ellenséggel nem pálcákkal hadako­zik, mert az iyen háború kudarcra van ítélve. A KlNAI TEORETIKUSOK a fenti tételt csak azért sütötték kl, hogy Ily módon lebecsülhessék a modern haditechnika leientőségét, ami azt je­lenti, hogy — provokatív módon — az imperializmus elleni háborúba ta­szítsák a népeket, „azzal, amit isten adott", nem töröd ve vede, hogy a gé­pi haditechnika és a nukleáris fegy­verek századában az Ilyen felhívások és ösztönzések gyilkos eredménye­ket hozhatnak. Mint Lenin hangsú­lyozta: „A legjobb hadsereg, a for­radalom ügye Iránt legodaadóbb em­bereik elhullanak az ellenség csapá­sai alatt, ha nincsenek kellően fel­fegyverezve, élelmiszerrel ellátva, fel­készülve. Ez olyannyira világos, hogy nein kell magyarázni." A kínai stratégák tulajdonképperf saját tapasztalataik ellen beszélnek, Ha a kínai forradalmi hadsereg nem rendelkezett volna korszerű fegyve­rekkel (melyeke egy részét a har­cokban, míg jelentékeny részét bará­taitól és szövetségeseitől kapta), alig­ha tudott volna úrrá lenni „gyengesé­ge" az ellenforradalmárok és az ide­gen hódítók ereje felett. A felszabadító harc győzelme sok belsó és küls5 'eltételtől függ. Ter­mészetesen a leigázott nép harcának igazságos jellege megnöveli erejét el­lenfelével szemben. De a háborúnak ez az Igazságos jellege mozgósítja a többi népet, hogy segítse a szabadsá­gáért harcolót. A kínai elvtársaknak ezt jól kellene tudniuk. Csak a ko­moly, mindenoldalú, rendszeres támo­gatás mellett, és mindenekelőtt kor­szerű fegyverekkel lehet biztosítani a nép győzelmét az állig felfegyver­zett imperializmus ellen. Vajon nem erről tanúskodik Kuba, Algéria ta­pasztalata? A Remnin Ribao teoreti­kusai, szemben a marxizmus—leni­nizmus tudományos nézeteivel, arra a következtetésre jutnak, hogy „a győzelmet vagy a vereséget a hábo­rúban nem a katonai és gazdasági potenciálnak egy adott pillanatban való összehasonlítása határozza meg ( hanem a háborúban részt vevők har­cának a Jellege, s ebből emberi erői* nek és morális tényezőinek összeha* sonlítása". ILY MÖDON tehát az egész az em­beri erőkön múlik. Jó, Kínának 650 millió lakosa van, de mi legyen Ku­bával, például, amelynek hétmillió lakosa van, a 180 milliós Egyesült Államokkal szemben? Vagyis, aniikaj tJJ SZÖ 4 * 1983. novembar

Next

/
Thumbnails
Contents