Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-28 / 328. szám, csütörtök

A Matador gyár brigádjainak életébői A napokban örömmel értesültünk róla, hogy a szocialista munkabrigádok népes családja újabbakkal szaporodott. A bra­tislavai Matador üzemben például Vitek Mihály a hármashengernél dolgozó öt­tagú kollektívája, Szitka Zsigmond 12 tagú karbantartó brigádja és a Vajda Ist­ván vezette CSISZ újító brigád ünnepé­lyes keretek között elnyerte a megtisz­telő címet. Ebből az alkalomból felke­restük Pavel Martinec elvtársat, a szo­cialista munkabrigádok irányításával megbízott felelőst és megkértük, tájé­koztasson bennünket az üzemben folyó brigádmozgalomről. Martinec elvtárs maga is brigádvezető volt. 1958-ban kollektívájával elsőként jelentkezett a brigádmozgalomba. A párt és kormány felhívására valamennyien egyéves ostravai szénbrigádra jelentkez­tek, majd visszatértük után több más brigáddal egyidőben nyerték el a nagy megtiszteltetést. Azóta a helyzet jelen­tősen megváltozott. Ma már az üzem 130 dolgozója kapcsolódott be a brigádmoz­galomba. A brigádfelelős beszélgetésünk folya­mán érdekes dolgokat mondott. Dicséretes eredmény A három üj címnyertes kollektíva ér­tékelésénél Martinec elvtárs elsőnek a Szitka-csapatot említette. Rendkívüli munkabírással, szorgalommal, pontosság­gal, lelkiismeretességgel végzik a rájuk bízott feladatokat. Sokszor a szabad idejüket sem kímélve — különösen, ha halaszthatatlan javításokról van sző — késő estig is dolgoznak. Szitka Zsigmond brigádja nem egyszer vasárnap és ün­nepnapokon is ellátogat az üzembe, fe­lülvizsgálja a gépeket, befejezi az el­maradt javításokat, mert bizony hétkőz­ben csak a legsürgősebb hibák eltávolí­tására jut idő. Szitka Zsigmond kollektívája a leg­utóbb fontos megbízatást kapott. A gyár vezetőségét ugyanis már régen foglal­koztatta az a gondolat, miként csökkent­hetnék a guminyersanyagokhoz kevert vegyszer elpocsékolődását, amely a du­gattyú működése közben a földre szó­ródik és használhatatlanná válik. Az anyagveszteség ebből kifolyólag műsza­konként 80 kilót is kitesz. Sokat törte ezen a fejét Szitka elvtárs, sok éjszakát virrasztott át. Azon gondolkodott, miként oldhatná meg ezt az égető kérdést. A kol­lektíva tagjaival ls gyakran tanakodott, de végül ls rájöttek a dolog nyitjára. A dugattyú két végébe gyűrűket forrasz­tottak. A tömítés következtében így már nem szóródott kl a vegyianyag. A gyárt­mányok minősége ls megjavult, mert Így az előírás szerinti nyersanyag mennyisé­get maradéktalanul felhasználták. A bri­gád ésszerűsítési Javaslata az üzemnek napi 800 korona megtakarítást jelent. Minden versenyző — győztes A perbetel EFSZ szocialista mun­kaversenye nagyot lendített az őszi munkákon. A mélyszántást már kö­zel kilencven százalékban elvégezték, s a kukoricakóró java is a silógöd­rökben van. Szerződéses eladási ter­vét ä szövetkezet sikeresen teljesíti. S ez mind nem kis mértékben az em­lített szocialista munkaverseny érde­Mi A Handlová! Alllami Gazdaság dol­gozói a Csehszlovák—Szovjet Barát­sági Hónap alkalmából felajánlották, hogy határidő előtt azaz december 12-ig teljesítik tej- és tojáseladási tervüket. Az év végéig még 100 ezer liter tejet és 70 ezer ^jást adnak a közellátásnak. A város Bányászotthonának diák­jai a minap megtartott évzáró CSISZ­konferencián elhatározták, hogy 3 ezer brigádórát dolgoznak le az ál­lami gazdaságban, valamint a hely­beli és a llpnál védnökségi szövet­kezeteikben. 1500 óra ledolgozásával járulnak hozzá továbbá az épülő ú] sporttelep mielőbbi felépítéséhez. A Z-akció keretében ezer órán át csi­nosítják majd otthonuk környékét. TADIAN JÚZSEF, Handlová. me. Ennek ellenére a perbetei föld­művesszövetkezet szocialista munka­versenyével nem lehetünk megeléged­ve. A verseny szocialista jellege ugyanis feltételezi, hogy ne csak azok a dolgozók vigyék végig lelkesedés­sel, akik győztesként kerülnek kl be­lőle — mert a szocialista munkaver­senyben mindenki, még az ls nyer, aki nem került az első helyre. En­nek ellenére Perbetén az a csoport, amelyik a versenyben hátrább ma­radt elveszítette a kedvét. A szövetkezet vezetősége és a párt­szervezet nevelőmunkáján múlik majd, hogy ezen is változtasson. Sütti József Segítettek a katonák A skalical EFSZ vezetősége az el­múlt napokban értékelte néphadsere­günk katonáinak segítségét, melyet az őszi munkálatok során nyújtottak. Az értékelés jől sikerült, amit az is bizonyít, hogy a szövetkezet vezető­sége köszönőlevelet küldött Vater tiszt egységének. A levélben az áll, hogy katonáink segítsége valóban Jól Jött a szövet­kezetnek s részben nekik tudható be, hogy idejében végeztek az őszi mun­kálatokkal. A köszönőlevelet egyébként az egység valamennyi katonája olvasta s a század hagyományainak termé­ben helyezték el. /. Kolafa, tiszt Sajnos nem mindegyik brigád dolgozik ilyen jől. Segítő kezet a brigádoknak A brigádtagok többnyire öntudatos dolgozók, de kevésbé igyekvő egyének ls akadnak ezért közöttük. Egy kérdésben azonban valamennyien megegyeznek. Rendszeres segítséget, támogatást kíván­nak. Az üzemi pártszervezet és szakszer­vezet nagy odaadással támogatja a bri­gádokat, de ez még nem elég. Itt-ott még hiányosságok merülnek fel e téren. Az elméleti segítség a Jótanácsok nyúj­tása még távolról sem elégítik kl a kol­lektívákat. Elsősorban is a mesterek ál­landó ellenőrzésére, figyelmeztetésére lenne szükség. Ok állanak a legközvet­lenebb érintkezésben a brigád tagjaival. A tervteljesltés őket is jelentékenyen érinti és — hogy az anyagi ösztönzést említsük — nekik van a legtöbb befo­lyásuk abba, mennyit keresnek a beosz­tottak. Ha a mesterek pontosan gondos­kodnak a kollektíva nyersanyag-eilátásá­ről, ba nem kell várakozással pocsékol­ni a drága munkaidőt, ez a brigád mun­kájában ls meglátszik. Ha a kollektíva rendesen végzi is kötelességét, mégis Jó érzés, ha rendszeresen értékelik munká­ját, figyelik eredményeit, népszerűsítik tapasztalatalt, szakszerű tanácsokkal látják el és ahol erre szükség van, el­végzik a brigád adminisztratív munkáját is. Vannak kollektívák, mint pl. Kocsis elvtársnő brigádja, ahol a vezető maga intézi a „papírháborút", de ez nem al­kalmazható mindenütt. Sajnos, ahol ilyen hiányosságok merülnek fel, ahol a mes­ter nem nyújt segítő kezet, ott a brigád jelentősége egyre csökken. Legfőbb erényük a kölcsönös segítség A brigádok önfeláldozását, készségét szemlélve, megállapíthatjuk, hogy a kol­lektívák Igen jól betöltik hivatásukat, munkaerkölcsük magas fokon áll. Erre vonatkozólag megemlítünk egy példát. A múltkoriban elromlott az egyik kazán, kiesett a termelési folyamatbői. Az üzem­nek ez nagy veszteséget jelentett, ösz­szehtvták a brigád tagjait, megtárgyalták velük a tényállást, megmagyaráztak ne­kik, hogy gyorsiramú, önfeláldozó mun­kára van szükség a lemaradás behozá­sára. Valamennyi kollektíva kivétel nél­kül belátta ennek szükségességét és készségesen vállalta a reá háruló mun­katöbbletet. A lendületes munkának meg ls lett az eredményé. Néhány hét alatt behozták a lemaradást és most szinte már bizonyos az évi terv Idő előtti tel­jesítése. Az üzem dolgozóiban van lelkesedés. Jó eredményeket akarnak elérni, előbbre akarják vinni az üzem ügyét. Ha meg­magyarázzák nekik, miről van szó, úgy akadályt nem ismerve meg is valósítják amit az üzem vezetősége kíván tőlük. De érezzék a munkások, hogy gondos­kodnak róluk, értékelik munkájukat, fi­gyelik tevékenységüket, és kiváló telje­sítményüket honorálják is. A legkiválóbb brigád munkáját például az évvégi érté­kelésnél kül- vagy belföldi autóbusz­kirándulással, rendkívüli üdüléssel Jutal­mazhatnák. Ezáltal még Jobban fokoznák a kollektívák igyekvését, érdekeltségét a még nagyobb teljesítések eléréséért. Hornyánszky Tibor Csütörtökön, november 21-én sűrűn kezdett bavazni az Alacsony-Tátrában. Ké­pünkön Martin Poliak és Ján Macejbus, az Állami Otkarbantartó Vállalat dol­gozói a hófogókat Javítják Východná és Važec községek között, ahol nagyobb hó­torlaszok keletkeztek. (F. Kocián — CTK felvétele) » Bűvészmutatványok a A bűvésziskola elvégzése után a vi­lág leghíresebb bűvésze mellett dol­goztam mint gyakorló. Ebben az idő­ben már nagyon sok mutatványt tud­tam elvégezni. Fakarikából már ekkor tudtam bekötött szemmel és fél­kézzel vaskarikát csinálni. Mesterem­mel bejártuk a világ összes nagyvá­rosait és olyan gyakorlatra tettem szert, hogy önálló munkába kezdhet­tem. Bemutatóimnak óriási sikere volt, amit bizonyít a sok elismerő oklevél és kitüntetés. Dicsőségem te­tőfokán kerültem egyik városunkba. Mutatványaimmal teljesen megnyer­tem a helyi lakosság tetszését. Csü­törtök este történt, hogy az előadás után egy izgatott férfi kopogott be hozzám. — Bocsánat mester, hogy zavarom — hebegte zavartan. — Feltétlenül beszélni szeretnék önnel. — Tessék helyet foglalnt — fe­leltem udvariasan és azon tűnődtem, mit is akarhat tőlem. Miután megkí­náltam cigarettával, megkérdeztem, hogy minek köszönhetem látogatását. Látogatóm zavartan vallotta be, hogy titokban ő is bűvészkedik és nagy összeget ígért, ha egy-két mu­tatványt elárulok, amelyek ugyan nem szerepeltek a műsoron, de mint világhírű bűvész bizonyosan ismerem. Eleinte vonakodtam a nyilatkozattól, de az összeg hallatára, amit ígért, elhatároztam, hogy eleget teszek kí­vánságának. •>- Sok amatőr bűvész van váro­sunkban — kezdte ismeretlen láto­gatóm — akik nagy mutatványokat végeznek, de a titkot nem akarják elárulni semmi pénzért sem. Itt van például a hentes, aki olyan mutat­ványokat végez, hogy megáll az em­ber esze. A múltkor bemegyek az üz­letbe és kérek egy kiló húst abból a szép sertéscombból, amt a fogason lógott. A hentes a szemem láttára tette a papírba a kívánt húst. Most tessék elképzelni, mikor haza me­gyek és kibontom a papírt, egy da­rab mócsing van benne, amely csak 91 dekát nyomott. Vagy például a múltkor egy pár csirkét kértem, de azt a feleletet kaptam, hogy nincs. Öt perc múlva azonban a szomszéd­jának olyan szép csirkét varázsolt elő az üres jégszekrényből, hogy majd hanyatt estem. — Hát nem csodálatos mutatvány ezek? — fordult felém kérdőn. Mire én hátamra tapadt inggel, kábultan bólogattam... — De ez mind semmi! A gyümöl­üzlet vezetője a szép piros eprekből olyan maszlagot varázsolt a zacskó­ba, hogy öröm volt nézni. Sőt a sze­nes is tud egy-két mutatványt. A fel­rakásnál 10 mázsának mért szenet a lerakásnál 8 mázsára varázsolja. En egyre nagyobb ttsztelettel hall­gattam ismeretlen látogatómat és azon gondolkodtam, hogy ezeket a mutatványokat nekem ts meg kell tanulnom, bármennyibe ls kerüljön. Azóta két hét telt el és én fájó derékkal és hólyagokkai teli tenyér­rel dolgozom a szénlerakatnál mint rakodómunkás. Már sejtem a mutat­vány titkát. Még egy-két hét és töké­letesen elsajátítom. Igaz, írtózva gon­dolok arra, mennyi munkába kerül majd, mire megtanulom a hentes, a gyümölcsárus és a többiek mutatvá­nyait. KU-KOLA TIBOR. A PARTIZÁNSKE1 Augusztus 29. Üzem cipőtervezői 43 modern női cipőt terveztek, amelyeket elsősorban a di­vatházakban és a kiválasztott elárusí­tóhelyeken fognak eladni. Köztársa­ságunkban elsőként terveztek Igen szép női cipőmodelleket bizsudíszítés felhasználásával. A DALLASI „NYOMOZÁS" KRÓNIKÁJA EH (Folytatás a 3. oldalról) z ük meg az elnököt, ö azonban azt mondta, hogy nem jön, ellenben le­küldött a lifttel, és kérte, hogy küld­jem vissza." A gyilkosság után né­hány perccel a rendőrség körülvette az épületet, és megállította az éppen lefelé tartó Oswaldot is — hangzik a rendőrségi verzió. A rendőrség kér­désére azt válaszolta, hogy itt dol­gozik. Oswaldot ekkor elengedték!II!) Háromnegyed órával később, a me­rénylet színhelyétől hat és fél kilo­méterre, az egyik utcában megállt egy rendőrautó, amelyben egy Tippit ne­vű rendőr ült. A rendőr odahívta az éppen arra sétáló Oswaldot. Egy ta­nú, Helen Markham ezt mondta el az esetről: — A rendőr kilépett az autóból, a férfi hirtelen pisztolyt rán­tott elő, és lelőtte a rendőrt! Egy járókelő értesítette a rendőr­séget, amely megállapította Tippit ha­lálát, és keresni kezdte a gyilkost a környező épületekben. Ugyanebben az időben egy másik bejelentés is érke­zett a rendőrséghez: a Texas mozi jegyszedője riasztotta a rendőröket, mondván, hogy a moziban egy „gya­nús fiatalember" foglalt helyet. A rendőrök ezt követően a moziban fogták el Oswaldot. Hangsúlyozzuk, ezek mind a dallasi rendőrség „té­nyei". A fentiek szinte minden mozzanata ebben az összefüggésben hihetetlen: az első és legfőbb persze az, hogy hogyan engedhettek ki bárkit is ab­ból a házból, ahonnan a lövések el­dördültek. A második: mivel magya­rázható, hogy a feltételezett gyilkos egyszerre csak két embernek is gya­nús lett: felfigyelt rá a meggyilkolt Tippit, felfigyelt rá a mozijegy szedő, de egyetlen jelentés sem tud semmit arról, hogy miben volt feltűnő Oswald viselkedése, mivel terelte magára a gyanút. A ruházata lett volna az, a viselkedése, a járása? Hogyhogy még véletlenül sincs egyetlen konkrét Jel­zés sem arra vonatkozólag, hogy mi tette őt gyanússá? S ha gyanús volt hat és fél kilométerre a tett színhe­lyétől, egy elhagyott utcán, hogyhogy nem volt gyanús abban a házban, ahonnan lőttek? A következő Jellemző eset A HAZKUTATAS, amely az előre gyártott „corpus de­lictik", a preparált tárgyi bizonyíté­kok fantasztikus példáit produkálja. A dallasi rendőrség szerint „marxista könyveket" találtak nála, valamint egy fényképet. A fényképet be is mutatták a sajtónak. Oswald felesége szerint a képet férje az előző napon adta neki. Az Európe I. francia rá­dió szerint a fényképen Oswald lát­ható, az egyik kezében a helyszínen megtalált Mauser puskával, övében pedig egy pisztollyal. A másik ke­zében viszont — mint ezt a hírügy­nökségek szintén tudtul adták — „egy kommunista lap látható". Mert hát mi más lehet egy terrorista gyil­kos nagyobb gondja, mint hogy előre lefényképezteti magát azzal a fegy­verrel, amelyet másnap használni fog, s még a politikai célzatát el áruló lapot ls a kezébe veszi, nehogy bárki is tévedhessen, aki a tett indo­kait keresi...! Aztán ezt a fényképet átadja a feleségének, hogy jól őrizze meg! Nem különös? Azután találtak még egy „tárgyi bizonyítékot" Oswald lakásán: egy térképet, amely a me­rénylet színhelyét ábrázolja. Minden­esetre ilyesmit eddig nem ismert a bűnügyi történelem: a precíz gyilkost, aki hátrahagyja a lakásán a „bizo­nyítékot", hogy azok minél biztosab ban a rendőrség kezére kerüljenek! Oswald halálát követően még egy nyilatkozattal lepte meg a dallasi rendőrség a világ közvéleményét: „Oswald kezén lőporszemcséket mu­tatott ki a paraffinpróba, s ez két­ségtelenül bizonyossá teszi, hogy Os­wald puskából tüzelt". Ez a szánal­mas, utólagos próbálkozás persze, már nem oszt és nem szoroz, de a szakszerűség kedvéért hadd tegyük hozzá, hogy egy valamelyest is hoz­záértő ember tudja: egy hosszú csö­vű fegyvernél igen-igen valószínűtlen, hogy lőporszemcsék érjék a kezelője kezét, pláne, ha a lövés lefelé, az ut­cára irányult, és a cső vége az abla­kon kívül voltl Még döbbenetesebb „nyomozati" fordulatok történtek a letartóztatás után. Az amerikai büntetőtörvény­könyv előírja: a gyanúsított letartóz­tatása pillanatától azonnal érintke­zésbe léphet ügyvédjével, Oswald vi­szont halála pillanatáig nem beszél­hetett védőjével. Sőt a rendőrségen kívül senki sem válthatott vele szót! Csak amikor letartóztatását követően a rendőrség épületébe vitték, akkor kiálthatta oda az újságíróknak: „Nem öltem meg Kennedy elnököt! Senktt sem öltem meg. Egyáltalán nem tu­dom, mt történik!" Köztudott, hogy Oswald végig tagadott, soha semmit sem vallott be. A dallasi rendőrfőnök az elfogatást követő egy óra múlva mégis kijelentette, hogy Kennedyt Os­wald gyilkolta meg, amihez sietett hozzátenni-. „A gyilkosságot egy sze­mély követte el, akinek senki sem segített!" Oswald halálának körülményei köz­ismertek. A sztriptizbár tulajdonosa, Ruby, egyébként a chicagói alvilág többszörösen büntetett előéletű tagja — s ezt minden hírügynökség meg­erősíti — órákon át tárgyal az Os­wald kihallgatását vezető dallasi rendőrtisztekkel (akik Ruby bárjainak Ingyenfogyasztó törzsvendégei), majd könnyedén bejut a szigorúan ellen őrzött rendőrségi épületbe, s a de tektívek szeme láttára leadja a halálos lövést, anélkül, hogy a kordont biz­tosító rendőrök vagy más biztonsági emberek közül bárki ebben megaka­dályozná a merénylőtl S történik ez azt követően, hogy az FBI dallasi iro­dáját vasárnap délelőtt, tehát a me­rénylet előtt, többen is felhívják, s közlik: „Oswaldot meg fogják gyil­kolni." Sőt történik ez annak utána, hogy a Klif nevű helyi rádió- és te­levízió-adóállomás az Oswald-gyilkos­ságot megelőzően körülbelül nyolc órával, az éter hullámain a követke­zőket közölte a világgal: „Az elnök gyilkosa, a 24 éves Lee Oswald szá­mára reggel elérkezik a számadás napja." A gyilkosságot tehát rádión bejelentik, az FBI előre értesíti a dal­lasi rendőrség vezetőit — és RUBY MÉGIS SZABADON GYILKOLHAT: a „vádlott" (vagy a koronatanú) örökre elnémul! Ma már szerte a világon ismertek azok a képek, amelyek részben Os­wald meggyilkolása előtt néhány má­sodperccel, részben a gyilkos lövés pillanatában készültek. Ha valaki rá­néz a képre, láthatja, hogy a hatal­mas termetű detektívek, akik Oswal­dot kisérték, mindaddig észre sem vették az odaugró Rubyt, amíg a pisz­toly a kezében el nem dördül. Még többet mond a televízió képsora, ame­lyen látni lehet, hogy Rubynak körül­belül 12—15 lépést kellett megten­nie Oswaldig, miután áttörte a kor­dont. A detektívek csak akkor kap­nak észbe, amikor a gyomron lőtt Oswald már összecsuklik. Ezután újabb hajmeresztő közjáték következik. Miután most már lefogják Rubyt, a bártulajdonos odakiáltja a Klif jelenlnvő emberének: „Mondd meg Gordonnak, hogy látogasson meg, beszélni akarok vele!" De ki az a Gordon? Teljes nevét Gordon Mac­iindonnak hívják, egy dúsgazdag dal­lasi fajüldöző, a szóban forgó tele­víziós társaság tulajdonosa, akiről egész Dallasban köztudomású, hogy Ruby Jó barátja, s egyike a legve­szettebb ultráknak. Azóta újabb rész­letek kerültek napvilágra. Például kiderült, hogy a dallasi Parkland-kőr­házban már elő volt készítve a műtő a gyilkosság előtt, az orvosokat és az ápolókat előre riasztották. A leg­utóbbi jelentések szerint pedig Jelent­kezett Ruby bárjának egyik alkalma­zottja, Bili Demar memóriabűvész is, aki az FBI tudomására hozta, hogy egy héttel az elnökgyilkosságot meg­előzően Rubyt és Oswaldot együtt látta beszélgetni a bárban. A fenti, távolról sem teljes össze­foglalás — amely kizárólag a dalla­si hatóságok kijelentésein és a hely­színről tudósító sajtó közlésein alap­szik — csak sejteti, miféle módon hajtották végre a történelemnek ezt az otrombaságában is példátlan, de veszélyességben is kevéshez hasonlít­ható provokációját és hogyan próbál­ják ELKÖDOSITEN! AZOKNAK A FELELŐSSÉGÉT, akik ezt a gálád bűnt a béke és az emberiség biztonsága ellen kitervel­ték és elkövették. Annyi bizonyos, hogy a Johnson elnök által kiküldött vizsgálóbizottságnak — ha valóban a tényeket akarja felderíteni — min­denekelőtt azt a szerepet keli felde­rítenie, amelyet a dallasi hatóságok és rendőrség ebben a vérgőzös bűn­történetben játszott: az eddigi „vizs­gálat" vizsgálata — ebben bizonyosak lehetünk — azonos lesz az igazi bű­nösök leleplezésével. 0] SZŐ 4 * 1SB 3- november 28.

Next

/
Thumbnails
Contents